Pest Megyi Hírlap, 1975. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-21 / 273. szám

%KMob 1915. NOVEMBER 21., PÉNTEK Meghalt Franco „Franco ha muerte!” — Franco meghalt — jelentették csütörtökön hajnalban a spa­nyol hivatalos hírügynökségek. A halál csaknem egyhónapi vlságos állapot után, csütörtö­kön, néhány perccel hajnali 5 óra előtt, 82 éves korában érte utol Spanyolország 1939 óta uralkodó diktátor-államfő­jét. Spanyolországban állami gyászt rendeltek el. Az állam­főt a Pardo-palotában ravata­lozták fel és négy nap múlva temetik el. Az alkotmányos előírások értelmében utódja Juan Carlos herceg lesz, aki október 30-a óta ideiglenes jelleggel tölti be az államfői tisztet. A herceg királlyá koro­názásáig háromtagú régem ta­nács látja el az államfői teen­dőket. Az új király eskütételé­re szombaton kerül sor. A caudillo öröksége Amikor csütörtök hajnalban ;— hivatalos utasításra — Spanyolországban megkom- dultak a lélekharangok, egye­lőre csak az agg diktátor: a 82 éves Francisco Franco ge- neralisszimus halálát adták hírül. Vérben fogant rendsze­rét, a fasizmust hagyta örökül a caudillo. S egyelőre nem le­het tisztán látni: mihez kezd Spanyolország ezzel a nyo­masztó örökséggel. Annyi azonban bizonyos, hogy a hosszú heteken át tartó haláltusa jó alkalmat kínált Franco híveinek — a fasizmus vezérkarának — a felkészülés­re. Az utódlás kérdése már rég eldőlt: Juan Carlos herceg előreláthatóan szombat délben a parlament és a királyi ta­nács együttes ülésén leteszi a hivatalos esküt, amivel auto­matikuson az ország uralkodó­jává válik, I. Juan Carlos né­ven. Más kérdés, hogy az ellen­zéki körökben előszeretettel „rövid Károlynak” gúnyolt ki­rály mögött áll-e olyan tényle­ges erő, hatalmi tényezőként számba jöhető katonai és pol­gári támogatás, amivel a rend­kívül feszült helyzetben a fa­siszta rendszert képes a dik­tátor nélkül is átmenteni. Hogy erre megvan benne a szándék, az már a közeid múlt­ban bebizonyosodott: engedel­mes bábuként teljesítette min­denben Franco akaratát. Ez azonban cSak az első kér­dőjel. Nem kevésbé fontos té­nyező a Falange legkonzerva­tívabb híveinek és a hadsereg hasonló szellemű főtisztjeinek álláspontja. Meglehet, szá­mukra a monarchia sem meg­oldás, hanem netán egy másik tábornokkal az élen ott akar­ják folytatni, ahol a diktátor abbahagyta. Ez a megoldás bi­zonyos amerikai körökben sem keltene visszatetszést, lé­vén a Pentagon érdeke a mi­nél konzervatívabb polgári tí­pusú, de lényegében katonai jellegű átmenet. Spanyolor­szág ugyanis ma az Egyesült Államok legkiterjedtebb tá­maszpontrendszerének ad he­lyet. Ennek elvesztése az USA számára — tekintettel a NATO amúgy is meggyengült déli szárnyára — végzetes következményekkel járhat. Nem szabad számításon kí­vül hagyni az utóbbi időben magáról egyre gyakrabban hallató spanyol ellenzéket sem. A múlt év derekán alakult Spanyol Demokratikus Tanács (a Junta' Demokratica) az il­legalitásban is nagy erőt kép­viselő spanyol kommunistákat, egy viszonylag kis szocialista pártcsoportot és az úgyneve­zett modem jobboldal szövet­ségét tömöríti, de ide sorol­hatók a Juan Carlosszal szemben álló liberális monar- chisták is. A demokratikus platform az egykori köztársa­ság legerősebb pártját, a szo­cialistákat , valamint a szo­ciáldemokratákat és a keresz­ténydemokraták néhány szá­mottevő csoportosulását egye­síti. Nincs — egyelőre nem is le­het — pontos kép arról, vol­taképpen az ellenzék e lénye­gében közös nevezőre jutott két jelentős tömörülése milyen erőt képvisel, s főleg mekkora a tömegbefolyása. Ennek élle-, nére éppúgy várható, hogy színre lépnek a következő na­pokban, mint ahogy a francó- ista parancsuralommal szem­ben álló spanyol katolikus egy­ház jövőbeni szerepe sem je­lentéktelen. Az agg diktátor politikai hagyatéka tehát kusza és át­tekinthetetlen: <3'maga véres betűkkel írta be nevét a spa­nyol nép dicső történetébe, megkérdőjelezte az új korszak kibontakozását is, amely halá­la után remélhetően mégis­csak mielőbb felvirrad His­pániában. i Szaljut-4, Szojuz—20 Automatikus ' A szovjet űrhajózás újabb hatalmas eredményt ért el, miután szerdán automatiku­san összekapcsolták a három nappal ezelőtt felbocsátott Szojuz—20 pilóta nélküli űr­hajót, a Szaljut—4 orbitális tudományos állomással. A Szaljut—4-et, mint isme­retes. 1974. december 26-án bocsátották fel. Az űrállomá­son különböző kísérleteket végeztek a Szojuz—17 és a Szojuz—18 szovjet űrhajó személyzetének tagjai: Alek- szej Gubarev, Georgij Grecs- ko, Pjotr Klimuk és Vitalij Szevasztyjanov. Klimuk és Szevasztyjanov a szovjet űr­hajózás történetében a leg­hosszabb ideig végzett űrre­pülést a Szál jut—Szojuz komp­lexumon. A repülés 63 napig tartott. Konsztantyin Feoktyisztov szovjet űrhajós konstruktőr a jelenlegi Szojuz—Szaljut-kí- sérletről nyilátkozott a .TASZSZ tudósítójának. ' Az űrhajós kijelentette: ’„Csaknem biztosak voltunk abban, hogy az orbitális űr­állomást előrehaladott koz­mikus kora ellenére (1974. december 26-án bocsátották fel) össze lehet kapcsolni egv pilóta nélküli űrhajó­val”. Feoktyisztov igennel vála­szolt arra a kérdésre, hogy fel lehetne-e a Szaljut—4 fe­délzetére egy harmadik ' űr­hajós-expedíciót is küldeni. Hozzáfűzte: bennünket jelen­leg nem annyira az egy állo­máson végrehajtott kísérle­tek száma érdekel, mint in­kább azok az új eredmények, amelyek a szállító űrhajók és az orbitális állomások együt­tes munkájának különféle va­riációi következtében érhe­tők el. Szovjet-olasz politikai deklaráció Leone Moszkvából Leningrádba ufazott Csütörtökön Moszkvából Leningrádba utazott Giovanni Leone olaisiz köztársasági elnök. A Szovjetunióban teendő kőrútjának tneigkeadése előtt azonban fontos szovjet—olastz dokumentumok aláírására került sor a Kremlben: délelőtt aláírták a szovjet— olasz politikai deklarációt, valamint az öt évre szóló új gazda­sági együttműködési megállapodást. A szovjet—olasz nyilatkozat kimondja: a Szovjetunió és Olaszország véleménye szerint az európai biztonság megerő­sítése és az együttműködés fellendítése — amelynek to­vább kell fejlődnie a helsinki záródokumentumban foglalt elvek és tételek minden részt­vevő által való megvalósítása útján — „elősegítheti e folya­mat átterjedését a világ más térségeire, egyebek között a Földközi-tenger térségére”. — A Szovjetunió és Olasz­ország a maga részéről és egymással együttműködve ar­ra fog törekedni, hogy az Európában létrejött kedvező feltételek bekövetkezett eny­hülés előre haladjon, konkrét anyagi tartalommal telítődjék, elősegítve az olyan problémák megoldását, amelyektől függ a békének és a népek biztonsá­gának megszilárdulása, min­den államban a békés, függet­len fejlődésbe vetett meggyő­ződés megteremtése, a válság- helyzetek elhárítása.” Megállapítva, hogy az euró­pai biztonsági és együttműkö­dési értekezlet „minden részt­vevő számára átfogó történel­mi méretekben határozza meg a célokat és e célok elérésé­nek útjait”, a felek kijelentik: „Következetesen megvalósít­ják a záródokumentum vala­mennyi tételét”. A két fél hangsúlyozza, hogy Európában katonai enyhülés­sel kell kiegészíteni a politikai enyhülést. Kijelentették, hogy érdekelteik a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről folytatott tár­gyalások sikerében „annak az elvnek a betartása alapján, hogy egyik fél biztonsága sem szenvedhet károsodást”. A felek ismét megerősítik „annak fontosságát, hogy to­vább szélesedjen az atom- sorompó-szerződéshez csatla­kozott államok köre, állást foglalnak e szerződés teljes megvalósítása mellett, továbbá amellett, hogy az atomsorom- pó-rendszer egyetemessé és hatékonnyá váljék”. A két fél helyesli, hogy „megfelelő előkészítéssel mi­előbb hívják össze a leszerelé­si világkonferenciát”. A nyilatkozat befejezéséül számos intézkedést helyez ki­látásba a szovjet—olasz gaz­dasági, tudományos-műszaki és kulturális együttműködés kiszélesítésére. LEMP KB A kongresszus előtti utolsó plenáris ülés Csütörtökön Varsóban meg­tartották a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizott­ságának a párt december 8-án kezdődő kongresszusa előtti utolsó plenáris ülését. A 19. plenáris ülés egyhangú hatá­rozattal jóváhagyta a KB kongresszusi beszámolójának tervezetét, amelyet Edward Gierek első titkár terjesztett elő. Ezután Edward Babiuch, a PB tagja, a KB titkára tájé­koztatta plénumot a kongresz- szusi előkészületekről és a kongresszus előtti kampány­ról. Az aktívaülések és a vajda­sági pártértekezletek egyhan­gú támogatásukról biztosítot­ták a programtervezetet. A LEMP VII. kongresszusán 1811 küldött vesz részt, közü­lük több mint 800 munkás, és 180 paraszt. PORTUGÁLIA „Sztrájkra" sztrájk A portugál kormány csütör­tökön reggel véget ért rendkí­vüli tanácskozáson úgy dön­tött, hogy mindaddig „felfüg­geszti” tevékenységét, amíg Gomes tábornok, Portugália köztársasági elnöke és vezér­kari főnöke „nem biztosítja a munkájához és tekintélyéhez nélkülözhetetlen feltételeket”. Azevedo ideiglenes kormá­nya minisztereinek többsége azután hozta még határozatát, hogy a fegyveres erők bizo­nyos köreinek, köztük az An- tunes-csoporbnak nem sikerült félreállítaniuk Carvalho tábor­nokot, a kontinentális operatív parancsnokság (COPCON) fő­nökét. Mint ismeretes, Antu- nesék Vasco Lourenco kapi­tányt, csoportjuk tagját sze­rették volna kineveztetni a COPCON és a lisszaboni kato­nai körzet parancsnokává. A munkások csütörtök reg­gel óta sztrájkot tartanak. Oc­tavio Pato, a PKP KB titká­ra délelőtt küldöttség élén fel­kereste Gomes tábornokot. Ér­tesülés szerint azt kérték tőle, hogy ne engedjen a baloldal ellep irányuló nyomásnák, ha­nem a kormány haladó szel­lemű átalakításával keressen kiutat az újabb válságból. Costa Gomes portugál köz- társasági elnök csütörtököm Azevedo miniszterelnökkel ta­nácskozott, majd elnökölt a forradalmi tanács délután kezdődött ülésén. Mind a mi­niszterelnökkel, mind a forra­dalmi tanács tagjaival a kor­mány tevékenységének felfüg­gesztése következtében kiala­kult helyzetet vitatta meg. A megbeszélésről távozó Azevedo miniszterelnök egyik megoldásként a kormány tel­jes átszervezését nevezte meg. A forradalmi tanács ülését Lisszabonon kívül, a Sao Joao de Barra erődben tartják. A lisszaboni Belem palota, a köztársasági elnöki hivatal épülete körül csütörtökön dél­után a kommunista párt és az Intersindical, valamint a mun­kásbizottságok felhívására több tízezren gyűltek össze a politikai-katonai válság forra­dalmi megoldását követelve. Jelszavaikban hangoztatták: „Ki a reakciósokkal a kor­mányból”, „Nemet mondunk a zsarolás politikájának”. A munkásbizottságok a kormány „sztrájkjára” válaszul általá­nos sztrájkot hirdettek meg. AZ ENSZ-KÖZGYÜLÉS jo­gi bizottságában az ENSZ- alapokmány felülvizsgálatáról folyó vitában Hollai Imre nagykövet ismertette a magyar kormány álláspontját. SALT és taktika Az amerikai kormányátszer­vezés híre hallatán az első kérdés, amit a kommentátorok világszerte feltettek, így hang­zott: és hogyan hat ez a SALT —2 tárgyalásaira? Kivált indo­kolta e kérdésfeltevést Schle­singer hadügyminiszter me­nesztése, lévén ő vezette a kor­mányzaton belül a megállapo­dásellenes erőket, illetve azo­kat, akik voltaképpen sok szovjet és semmi amerikai en­gedménnyel tudnak csak el­képzelni megállapodást a stra­tégiai fegyverkorlátozásról. A leegyszerűsitő következtetés szerint tehát Schlesinger távo­zásával feltétlenül javultak egy ésszerű SALT-egyezmény esélyei, no meg azzal, hogy a Fehér Ház, Ford elnök érde­keit képviselő Rumsfeld került a Pentagon élére. Ám alig ültek el a washing­toni „kártyakeverés” ■ keltette nagyobb hullámok, Ford elnök is, Kissinger is olyan nyilatko­zatot tett, amely komolyan megkérdőjelezte a 'fentebb em­lített, kézenfekvőnek látszó következtetést. Az elnök fen­nen hangoztatta, hogy vezeté­se alatt szó sem lehet „puha­ságról vagy gyengeségről a nemzetvédelemben". A hírma­gyarázók rögvest az amerikai SALT-pozícióra értették sza­vait. A külügyminiszter pedig múlt heti sajtóértekezletén azt fejtegette, hogy „nincs időha­tár" a stratégiai fegyverkorlá- toczási tárgyalásokon, s hogy ha Moszkvában elfogadhatatlan­nak vélik is a legutóbbi ame­rikai SALT-javaslatokat, „nem elég csak az elvetésük: szovjet Kedves Pest megyei Olvasók! Szívélyes jó napot kívánok a testvéri Suhl megyéből. Megyém élete ezekben a no­vemberi napokban olyan sokszí­nű, mint a falevelek, melyek parkjainkban és kis kertjeinkben a fákról hullanak. rsssssssssssssssssssssssssss SUHLI LEVÉL ssssssssssssssss/ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss*. VSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSA Az az optimizmus, melyet a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának az eddig elért eredmények mérlegét megvonó, s a megoldásra váró feladatokat megjelölő 15. ülése kisugárzott, jellemezte a múlt hóbeli nemzeti ünnepünket is. Köz­társaságunk 26. születésnapja minden városban és községben nemcsak az örömök, a népünnepélyek napja volt, hanem sok helyén új létesítményeket adtak át rendeltetésének. Szorgos ke­zek ezrei segítségével hozták ezeket létre. Több oldalas lenne ez a levői, ha mind fel akarnám sorolni, meny­nyivel lettünk szebbek, reprezentatí­vabbak ezen a napon. A skála új gyer­mekintézményektől, modernizált ven­déglőkön, üzleteken át üdülőközpon­tokig, s új szociális otthoni terjed — ez legkisebb járásunk székhelyén, Neu- haus am Rennwegben létesült. Itt 21 idős ember jutott szakszerűen berende­zett lakáshoz. Suhl megyében is napról napra job­ban megnyilvánul, hogy kifizetődik a jó munka. Munka- és életkörülmé­nyeink állandó javulásának alapját az olyan kollektívák teremtik meg, mint a schmalkaldeni állami szerszámgép- gyár Vili. pártértekezlet brigádja. Ez a brigád kezdeményezte Suhlban a Né­met Szocialista Egységpárt IX. párt­értekezlete tiszteletére indított széles körű szocialista munkaversenyt. Szep­tember végén a brigád mérleget vont. Elhatározta, hogy ezentúl minden de­kádban elszámol és még nyilvánosab- ban vezeti a versenyt. Minden tízna- pontként megválasztják a mindenkori legjobb munkást. A schmalkaldeni példát követik a megyei ipari és mezőgazda- sági vállalatok, a szolgáltató és közületi gazdaságok is. A kisipari termelőszö­vetkezetek is magas eredményekért versenyeznek. Csak két példa az eddi­gi eredményekre: a fischbachi Alfi- művekben racionizálási tervet készítet­tek, mellyel fedezik az alumínium- edény-szükségletet. A walldorfi hen­germűben, mely a lakásépítési prog­ram keretében előregyártott elemeket bocsát ki, naponta az eddigi öt fürdő­fülke helyett hatot gyárt. Apropó, lakásépítési program: au­gusztus 31-ig megyénk 14 ezer dolgo­zója 1512 családot örvendeztetett meg azzal, hogy jól teljesítették a lakásépí­tési tervet. Ehhez járul még a megyé­ben 800 átépített, modernizált és befe­jezés alatt álló lakás, valamint 344 családi ház. gyei, magyar, bolgár, román, finn és svéd művészek vettek részt. Az érde­kes művészi kísérlet szándéka az volt, hogy a kerámiatermékeknek a térfor­málásban új alkalmazási lehetőségeket kísérletezzen ki. És ha már a kultúra témájánál va­gyok: ezekben a napokban alapítottak székhelyünkön, Suhlban amatőrfilm­stúdiót, a könyv legfiatalabb barátai pedig már birtokukba vették a város központjában, egy toronyházban meg­nyitott új gyermekkönyvtárat. Nem csoda: 15 000 könyvet, 900 lemezt és 60 képet lehet innen — természetesen in­gyen — kikölcsönözni. Mozgalmas az élet iskoláinkban: megkezdődött a szülői aktívák válasz­tása. 20 500 szülő pályázik a 3420 aktíva helyére. Tanáccsal, tettekkel fogják se­gíteni az 5376 tanárt a 86 250 gyermek sokoldalú, szocialista személyiséggé nevelésében. Ezzel zárom levelemet. Újat alkotott 30 keramikusművész is. A Römhild- ben, az állami fazekasszövetkezetben megrendezett I. nemzetközi kerámia- szimpozionon szovjet, csehszlovák, len­Remélem, hogy sikerült néhány érde­kes, figyelemre méltó eseményt elme­sélnem önöknek. És ha legközelebb el­látogatnak megyénkbe, feltétlenül ke­ressék fel A tenger vendégségéhez címzett éttermet megyei székhelyün­kön. Mint az NDK 11. ilyen típusú ét­terme, elnyerte az Aranyhal-terítéket, a hal elkészítése és a halételnek, mint egészséges tápláléknak népszerűsítése terén elért kiváló teljesítményeiért. Szívélyes üdvözlettel: Marianne Sauerbrey, a suhli Freies Wort rovatvezetője ellenjavaslatokat várunk" (ezt a kommentátorok ugyancsak „lefordították”: szovjet enged­ményekre). Ez kétségkívül felidézte a „kemény vonal” kísérteiét Hi­szen például Schlesinger sze­rette volt hangoztatni, hogy inkább ne legyen SALT—2 megegyezés, mintsem „enyhül­jön” az amerikai tárgyalási ál­láspont. Itt kell megemlíteni, hogy a legutóbbi amerikai ja­vaslat Schlesinger és a Penta­gon jóváhagyásával került elő­terjesztésre, s amerikai elem­zők már eleve jelezték: nem alap egy komoly kompromisz- szumra. S azt is hozzá kell tenni: a vlagyivosztoki keret- megállapodás nyomán éppen azért vált újra nehézzé az egy éve még közelinek tetsző egyezmény elérése, mert a Pentagon egy új fegyvertípus, a szárnyas rakéta kikísérlete­zésével új helyzetet teremtett; viszont pontosan ennek a ra­kétatípusnak a kérdésében utasított el mind erei áj ta „en­gedményt”. Megint óvakodni kell a felü­letes következtetésitől. Ford és külügyminisztere „kemény” kijelentései sok elemző sze­rint csupán a pillanatnyi hely­zetet tükrözik: a jobboldal kormányon belüli kedvencé­nek eltávolítását „ellensúlyo­zandó”, a „sietős és túlzott en­gedmények” kórusában zengő vádját cáfolandó, Ford és Kis­singer a taktikailag szüksége­set lépte. Tegyük hozzá: re­méljük — a békeszerető köz­vélemény reméli —, hogy ez a helytálló értelmezés, és Wa­shingtonban nem gyűrik le a józan észt. Más kérdés, hogy az ameri­kai politikai porond taktikai kívánalmai már megint ag­gasztóan befolyásolják a világ- politikát. Egy SALT—2 fajsú­lyú megállapodás valóban nincs rövid távú időhatárhoz kötve (az első, az ideiglenes egyezmény a támadó fegyve­rek fejlesztésének korlátozásá­ra 1977-ben jár le). Ám a vla­gyivosztoki keretmegegyezés nyomán történtek jelzik: a technikai fejlődés és a Penta­gon makacs nem tanulása foly­tán igenis, szerepe van az idő­nek, minden múló hónappal változhatnak a megállapodás feltételéi és esélyei. Ford el­nök választási taktikájának továbbra is fő eleme, hogy „le­fedezze” magát jobb felől. Aligha hiheti azonban komo­lyan, hogy csupán nyilatkoza­tokkal, vagyis kevesebbel, mint a fegyver korlátozási tár­gyalások teljes befagyasztásá­val, leszerelheti az ész helyett antikommunista indulatokkal „gondolkodó” jobboldalt. így viszont okkal vethető fel: van-e értelme a „kemény” taktikának? Végtére is, az 1972-es elnökválasztások bizo­nyították, hogy az amerikai közvélemény többsége ellenzi a fegyverkezési versenyt, és helyesli a SALT-megállapodá­sokat. A jobboldal akkor is, azóta is próbálja megfordítani a publikum hangulatát. Csu­pán „taktikából” nem veszély­telen hozzájárulni e jobboldali törekvéshez. Avar János I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents