Pest Megyi Hírlap, 1975. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-20 / 272. szám
4 1975. NOVEMBER 20., CSÜTÖRTÖK %?CMav A művelődési otthonéit helyiségeit .. . három hónapot meg nem haladó időtartamra más célra igénybe venni csak a megyei (megyei jogú városi) tanács végrehajtó bizottsága művelődési osztályának ... engedélyével szabad. A művelődési miniszter kivételes esetben engedélyt adhat három hónapnál hosszabb tartamú igénybevételre. (3/1560. MM számú rendelet 5. paragrafusa.) Valóban lépni kellene A budaörsi Jókai Mór Művelődési Házban Mátyás László, a megbízott igazgató ezzel fogad: — Jöjjön hátra az irodába, másutt most nincs hely. S valóban. A nagytermet tatarozzák, a másik három helyiségben pedig a járási földhivatal fogadja ügyfeleit. A kapu mellett, jobboldalt bisztrót találtam. A maradék három helyiségből az egyikben soroztak, majd tüdőszűrés lesz. Csupán két szoba hozzáférhető. A házban hosszú hónapok óta nem volt egyetlen emlékezetes műsor, egyetlen program sem. Nem először ír lapunk a Jókai Mór Művelődési Házról. Két esztendeje. „A megoldás adott, csak lépni kell egyet” című cikkünk írója ezt tapasztalta: „Az első, ami meghökkentett: a művelődési ház utcai részében működő presszó, amelyben — s ennek megállapításához nem kellett hosszabb idő — jóval több féldecit mérnek, mint kávét. A pirosra festett, rácsos kaput átlépve, következett a második meglepetés. KlOSZ-iroda, hirdette egy jókora tábla áz egyik ajtón ... A szakmaközi bizottság nyugdíjasklubot tart fenn, amelyben kártyázással és italozással telik az idő..” Akkor gyors intézkedés született, amelyről szintén hírt adott .lapunk..:, uöiim c ^ „A presszó üzemeltetésével kapcsolatban a nagyközségi tanács vb. és a működtető Bia- torbágy és Vidéke ÁFÉSZ vezetője megegyezett abban, hogy az üzemeltető 1974. július 30- án megszünteti az egységet, a nagyközségi tanács pedig gondoskodik a szeszmentes büfé működtetéséről..., egyéb helyiséget biztosított a KIOSZ részére...” Eddig a múlt. A jelen: A KIOSZ valóban elköltözött, sőt klhurcolkodtak az albérlők is. A presszó maradt, bár most bisztrónak titulálják. A polcokon vagy tízféle bor, sör, vermut. Töményt tényleg nem árulnak. A járás segítene Dr. Csakmag Györgyné, a helyi tanács elnöke érdeklődésemre azt mondta, hogy forduljak a járási hivatalhoz vagy a járási pártbizottsághoz, nyilatkozzanak azok. A járási hivatal művelődési osztályának vezetője, Deák Béla az alábbiakat mondta el: — A művelődési házak, könyvtárak irányítása a községi tanácsok hatáskörébe tartozik. A mi dolgunk a tanácsok ellenőrzése, munkájának segítése. Többször is jártunk Budaörsön, szerettünk volna segíteni. Vizsgálódásaink során megállapítottuk, hogy a művelődési ház munkájának tárgyi és személyi teltételei hosz- szú ideje — hat-hét éve — elégtelenek. Az elmúlt két évben négy igazgató váltotta egymást. Az épületbe — szerződéses alapon — betelepedett a biatorbágyi ÁFÉSZ bisztrója. Többször felhívtuk a tanács figyelmét: szüntesse meg. — Hosszú évek óta Budaörsön sorozzák a járás fiataljait. Ebben sajnos — tette hozzá Deák Béla —, mi is hibásak vagyunk. Nincs járási székhelyünk, másutt nem tudtuk megoldani. Ezen pedig szeretnénk segíteni. A tüdőszűrés egv-két hétig tart: ennek helyszínéről is a nagyközségi tanács intézkedik. Jelenleg a földhivatal is ott van. Ezt a községi tanács másutt is elhelyezhetné, ha találna erre megfelelő helyiséget. — S mi a kiút? — Abban látom, hogy a művelődést szolgáló összegeket és a társadalmi, gazdasági vezetők anyagi támogatására szánt pénzt célszerűbben, koordinál- tabban használja fel a tanács, esetleg üzemekkel, intézményekkel közös fenntartásban gondoskodjon a művelődési házról. Ki kell telepíteni minden intézményt és a háromhónapos teremfoglalókat, hogy a művelődési ház végre azt a célt szolgálja, amiért létesült. Javítani a személyi feltételeken Mógor Béla, a budai járási pártbizottság titkára így nyilatkozott: — Ismerjük a budaörsi művelődési ház tárgyi és személyi problémáit, bajait. 1974 októberében a budaörsi pártbizottságon elmondtuk vizsgálatunk eredményeit és észrevételeinket. Kértük a helyi vezetők hatékonyabb segítségét ahhoz, hogy minél rövidebb időn belül szakképzett igazgatót keressenek a művelődési ház élére. (Ez tudomásunk szerint azóta sem történt meg.) Felhívtuk a figyelmüket, hogy az eredményesebb kul- turálódás érdekében újítsák fel, tatarozzák a házat, javítsák a technikai felszerelést. Kértük, segítsenek, hogy a művelődési ház helyiségei tényleg a művelődést, a kulturált időtöltést szolgálják. A budai járási földhivatal vezetője, Balogh Gusztáv ezt mondta: — Július 15-én költöztünk be, és amint látja, három helyiséget foglaltunk el. Ebben a szobában is vizes a fal, deszkapallókból áll a padló, de ez is jobb, mint a semmi... Tíz emberünk naponta 250 ügyfelet fogad. A budaörsi tanács művelődési felügyelője, Gzaká Erzsébet új problémát tár fel: — A művelődési ház társadalmi vezetősége több mint egy éve nem ült össze. Akkor én még nem dolgoztam itt. Viszont azt is tudom, hogy egy év alatt kifestették a ház helyiségeit, vásároltak néhány bútort és előnyös bérleti szerződéseket kötöttek a helyi üzemekkel. Nem tudok róla, hogy kért-e a tanács engedélyt a teremfoglalásokra. (A megyei tanácson sem tudnak róla, pedig adtak volna biztosan ...) — Én, mint művelődési felügyelő, elsősorban a személyi feltételeken változtatnék. Ugyanígy vélekedett a járási KISZ-titkár, Szviatovszki András is. Oswald Ernő, a nagyközség pártbizottságának titkára és Bodor Jánosné agitációs és propagandafelelős egybehangzóan foglalt állást. Egy brosúrát is mutattak, amely idén májusban született és Budaörs közművelődésével foglalkozik. Eszerint „sürgősen megoldandó feladat a művelődésiház- igazgató, művészeti előadó és gazdasági előadó véglegesítése. Nagyon jó yolna, ha a társadalmi vezetőséget aktivizálni lehetne”. Néhány fiatallal is beszélgettem. — Mikor voltak a Jókaiban? Mit néztek meg? A válasz: vállrándítás. Vagy ez: nem emlékszem; két éve voltam egyszer táncolni; esetleg ez: augusztus 20-án az ünnepélyen ... Dicséretes tervek A nagyközség KISZ-titkára, Gáspár András néhány hete áll posztján. — A KISZ-fiatalok feladata lesz — mondta —, hogy a művelődési házzal szerződő üzemek alapszervei jó kapcsolatot tartsanak fenn az intézménnyel. Szeretném, ha a fiatalok védnökséget vállalnának a szerződések fölött. A KISZ rendezvényeit a művelődési házban szervezzük, a műsorok, programok megválasztásánál együttműködünk a ház vezetőivel. Az ügy tehát — bár lassan — tisztázódik. A tennivalók ismertek: 15 ezer ember, s köztük majd négyezer fiatal vár (vagy talán már- nem is vár?) Budaörsön jobb művelődési lehetőségekre. A község minden érdekelt szervének, emberének együttes munkálkodásával jól működő művelődési házat lehetne itt teremteni. A házban azonban — mint Deák Béla mondta — a tárgyi és személyi feltételek fél évtizede nem változtak lényegesen. Vajon a tanács — a fenntartó szerv — mennyire tekinti szívügyének a nagyközség művelődését? Annyira-e, mint például Erden, Dunaha- rasztin, Versegen? Erről szerettünk volna beszélgetni a legilletékesebbel, a nagyközség tanácselnökével. Három hétig hiába vártunk erre. — Megmondtam már, hogy nem nyilatkozom. Nem érek rá ezzel az üggyel foglalkozni, van fontosabb dolgom is... — az elnöknőtől ezt a választ kaptam. Vasvári G. Pál A Magyar Tudományos Akadémia műszaki-tudományos osztálya szerdán Széche- nyi-emlékülést tartott. Az Akadémia fennállásának 150. évfordulója alkalmából közlekedési és műszaki szakemberek részvételével méltatták Széchenyi Istvánnak, az Akadémia alapítójának szerepét a magyar közlekedési rendszer megteremtésében. Lévai András akadémikus megnyitója után bevezetőt mondott dr. Ábrahám Kálmán közlekedős- és postaügyi államtitkár. Képzőművészeti filmszemle • A III. képzőművészeti filmszemle, amely kedden kezdődött Szolnokon, szerdán a mozi és televíziós képzőművészeti filmalkotások bemutatójával folytatódott. A Tisza és a Tallinn filmszínházban újabb húsz alkotás került a zsűri, illetve a közönség elé. Megkezdődött a szakmai eszmecserék sorozata is. HÉT! FILMJEGYZET A nagy attrakció' A karrierfilm, a kalandfilm és a cirkuszfilm enyhén csipkelődő tónusban tartott szórakoztató keveréke ez az új szovjet film, Viktor Georgijev rendező alkotása. Főhőse Dása, nagyon rendes lány lenne, de van egy rögeszméje: cirkuszművésznő akar lenni. S mivel ez az elhatározás akadályokba ütközik, a film mulatságos jeleneteinek nem kis részét az tölti ki, hogyan sikerül Dósának belevaló nagypapája és egy múzeumi darabnak való repülőgép segítségével kilépnie a festői hegyek közt megbúvó falucska számára szűk világából, s miképp „lép fél” első ízben egy cirkuszban. Az elszánt és nem tehetségtelen kislány ezek után sem tükörsima útja azonban mégiscsak elvezet a nagy cirkuszok varázsos világába, ha egyelőre be is kell érnie a takarítónő nem túl izgalmas feladatkörével. De annak rendje és módja szerint „kiemelik”, s egy híres légtornász segít —, ám Dá- sánk megint bajt csinál, s mit tehet? Hazamegy a belevaló (hajdan ugyancsak ismert cirkuszművész) nagypapához, aki viszont rábeszéli, hogy mégse adja fel. És így is tesz: a^híres légtomásszal betanult közös számban végre eljut az álmok valóra váltásához: cikruszmű- vész lesz, aki mintegy ’étveszi a stafétabotot az előző nemzedéktől. A történet maga nem túlságosan izgalmas, nem is nagyon eredeti, száguldó tempója sincs. Amitől a film mégis kedvessé és szórakoztatóvá válik, az a már említett enyhén csipkelődő stílus, és a női főszereplő, Natalja Varle) üde játéka. Georgijev rendező szerencsére nem akarja valamiféle realista vígjáték anyagának tekinteni a forgatókönyvet,' hanem sziVésan e^^ja'aiz egészet a komédia felé, s nem is veszi túl komolyan Dása kalandjait. Mintha a sikerült hangvételű ifjúsági regények nyomdokain kívánna járni, jó érzékkel kever a filmbe egy kis érzelmességet, egy kis kalandosságot, egy lcis humort, egy kis tanulságot, egy kis Nem újdonság persze az a film- vagy regényhős, aki másnak képzeli magát, mint ami, aki időnként az álmokba menekül a valóság elől, nagystílű életet álmodik magának a mindennapok szürke, kicsinyes világa helyébe. Még az se újdonatúj ötlet, ho valaki ezt az álmodozást a komikusabb oldaláról ábrázolja. Ám ebben a filmben sem komolyan, sem komikusán nem történik ábrázolás, s főként nem történik meg annak eldöntése, hogy mikor mit lát a néző: Jeanne ké'-yze’ődéseit, vagy a valóságot? így aztán csak az tudjuk meg a filmből, hogy hiába francia—svájci koprodukció, s hiába játssza benne a bizony alaposan nekigömbölyödött kitűnő színésznő, Simone Signorét a főszerepet, mindez kevés, ha a film készítői elfelejtik kitalálni, miről is akarnak filmet csinálni, s hogyan akarják megcsinálni ezt a mixőlt. Máskor segíteni szokott a gyenge filmeken a jó de itt még az sem használ, hogy Signorét magyar hangját Tolnay Klári „alakítja”. A filmben persze rengeteg visszaköszönő ötlet és geg van. Megtalálhatók a szép strandoló lányok, a vad bikák és a szelíd bikaviadorok, a milliomosok és milliomosnők, luxusvillák és luxusjachtok •— s némi fanyar humor is. Takács István Napjaink katonaélete festményeken Pest megyei alkotások az országos tárlaton A MAGYAR NÉPHADSEREG Politikai Főcsoportfőnöksége és a Magyar Képzőművészek Szövetsége az idén is meghirdette közös pályázatát a mai katonaélet képző- művészeti ábrázolásáról. A megvalósult alkotásokból nyílt meg a december I-ig nyitva tartó kiállítás Budapesten, a Magyar Néphadsereg Központi Klubjának Váci utcai helyiségében. Az idei tárlat tematikájában is frissebb, minőségében is egyenletesebb anyag. Okunk van ezúttal nemcsak a megnyugvásra, hanem a lelkesedésre is, hiszen a művek színvonala magáért beszél. Magáért beszél az a tény, hogy honvédeink nemcsak a katonaéletben mutatnak helytállást, hanem az építőmunká- ban, a természeti csapások idején, ahogy azt katonaesküjükben vállalták. Ezt a sokrétűséget kíséri a képzőművészet. Kíséri, analizálja, értelmezi. S ami fölötte örvendetes, hogy őszinte minden alkotás, egyszerűen azért, mert a pályázat csak ezt követelte, A tárlat semmiképpen sem didaktikus, a honvédelem a képzőművészettől nem illusztrációt, hanem a festmények szabad őrjáratát kérte. Meg is kapta, s ebben a honvédségnek és a képzőművészetnek egyaránt kedve telik. MINDENKI a saját élményeinek hullámhosszán közelítheti meg festői ösvényen a katonaélet mai szépség-nehézségeit. Tenk László Az első őrség kicsit szeppent, de bátorrá acélosodó katonájában saját katonaélményei motoznak. Béres Jenő a szabadság duhaj örömét követi a színek rendezett lobogásával, Benedek György a harckocsik hajnali átkelésének feszültségét jelzi a dübörgő táj kellemes láttatásával, ifj. Benedek Jenő útépítő katonákat figyel, Berkács László ejtőernyősöket, Czene Béla metróépítő honvédeket, Dobroszláv József gyakorlatot. Egyszóval, ki-ki saját alkatának megfelelő témát választhat az élmény, a festői élmény szintjén. Doór Ferenc a takarodó felszabadultságát jeleníti, Ezüst György a vasútépítő kiskatonákat, Fábián Gyöngyvér árvizet, Gárabuczy Agnes az őrség szürkén színtelen, de éppen ezért hiteles drámáját és férfias komolyságát, melyért méltán nyerte el a Nagymaroson alkotó festőnő a Honvédelmi Minisztérium második díját. VÉGTELENÜL kedves és realisztikus a váci Monos József tábori konyhája az erdő fáinak harmonikus környezetében, de a Gödön élő Uhrig Zsigmond hídépítőinek tájkörnyezete is hamisítatlan Duna-part, a színek hálózatának remekbe szabott szerkezetével. Uhrig Zsigmond mindig megbízható, akár Szent- györgyi Kornél, aki nagymarosi látvánnyal gazdálkodva fest pompás őrtornyot Lóránt Jánoshoz hasonlóan, aki az idei kiállítás egyik díjazottja. Tisztes munka a váci illető- áégű Mikes István akvarellje és Makra János temperaképe, Dobrovits Ferencről nem is beszélve, aki nagymarosi térségben figyeli látomásait Bojtár Károllyal szövetségben. Ö ezúttal akadály fölött ugrató lovas feszített lélekálla- potát rögzíti sallang talon tónusokkal. KÉT KIEMELKEDŐ alkotásról szeretnék végül beszámolni lapunk olvasóinak. Az egyik a Szentendrén megtelepedő Csík István festménye, aki a Repülés képi definícióját találta meg bravúrosan elmélyült eszközökkel, melyek egyszerre gyönyörködtetnek és adnak nagyvonalúan szabatos közléseket a külső és belső szárnyalásról. A tárlat kimagasló meglepetése a KlSZ kü- löndíjában részesült Nem törnek át című festmény, Krt- zsán István alkotása, aki a szuronyerdő elegánsan lüktető drámai feszültségével jelzi a forradalmárok spanyol földön tanúsított hősiességét. A forma tökélye párhuzamos az eszme századigazságával. Kri- zsán István mesterműve telitalálat, a szó nem katonai, hanem művészi értelmében. ÖSSZEGEZVE a látottakat: tematikai rend, bő élményanyag és egyenletesen jó színvonal jellemzi a tárlatot, örvendetes az a tény is, hogy Pest megye laktanyáiban egyre több helyen nyílnak szívós rendszerességgel tárlatok. Így Pusztavacson és jelenleg Szentendrén, a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán, aho". ezekben *a napokban a Mun- kácsy-díjas Csohány Kálmán bonyolultan egyszerű és ezért követhető, érthetően elvont és realisztikus művészete szerez gyönyörűséget. Losonci Miklós Krúsán István: Nem törnek át k 1 k Teremgond vagy szemlélet kérdése Csak a művelődésre nincs hely? Továbbra is rendezetlen a budaörsi művelődési ház ügye SzécIicnyi-emíéküJcs egzotikumot (utóbbit a cirkusz mindig vonzó világából.)'Kém fukarkodik a látványos cirkuszi számokkal sem ; néha az az érzésünk, hogy ezek rá is telepednek a film cselekményvonalára, s így keletkezik bennünk a lassúság, vantatottság érzése. Natalja Varlej mozgékony, jó fizikai adottságokkal rendelkező, jó humorú színésznő, aki kedvesen, kislányosan játssza ezt a kedves, szelebur- di kislányt. Partnerei közt megemlíthető a fiatalos nagypapát alakító Szergej Martin- szón, a híres lég torn ászt megszemélyesítő Gunar Cilinszkij. Natalja Varlej, A nagy attrakció című film főszereplője. A film főként a 10—14 évesek körében számíthat érdeklődésre. A királynő nehéz napja Zavarba ejtő film, noha nincs benne semmi rejtély vagy olyan művészi bonyolultság, amelytől zavarba jöhetne a néíő. Sőt, éppen ellenkezőleg. Nagyon is szimpla, nagyon is csekély talentummal megcsinált film ez — és mégis, zavarba hoz. Azaz talán pontosabb lenne azt mondani róla: zavaros, cs ez okozza a zavarokat. René AUio rendező ugyanis egy csomó dologban elfelejti eligazítani a gyanútlan nézőt. Főhőséről, Jeanne asszonyról nehéz lenne megmondani: takarítónő, aki időnként királynőnek képzeli magát, vagy királynő, aki időnként takarítónőnek véli felséges személyét. Azt sem tudjuk bizonyosan, hogy a jó ötvenes asszony csemetéje, egy nyápic fiú, valóban megnősül-e, vagy ezt is csak a mama képzeli, vagy hogy valóban olyan fényes-e az a lagzi, mint hiszi, illetve a fiú végül is börtönben van-e, vagy lagziban? Találgatjuk, hogy a marcona papa valójában áruházi éjjeliőr-e, vagy főrend, kastéllyal, meg a többivel. És a többi. I A Charlof-k bejárják Spanyolországot Láttuk már a négy francia fiút daliás testőrök cseppet sem daliás szolgáinak szerepében, láttuk őket kelekótya, mai újoncként. Most turistának álcázzák magukat, s nyaralni mennek a vadregényes Spanyolországba, de Itt is megmaradnak azoknak, akik: mai francia fiúknak, akik mellesleg népszerű muzsikusok,
