Pest Megyi Hírlap, 1975. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-19 / 271. szám

Hobbim — az egyetem Kedvtelések közszemlén Az Agrártudományi Egye tem nőbizottságának felhívd sára számos pályázati anyag került a bíráló bizottság elé. A pályaművekből november 17- én kiállítás nyílt az egyetem régi könyvtártermében Hob­bim címmel. A kiállításon az egyetem dolgozói mutatkoznak be különböző tárgyakkal: sok női kézimunkát csodálhatunk meg. Keresztszemes hímzések, subaszőnyegek és faliképek, népi hímzések, kötött- és hor­golt holmik, gyermekruhák és fényképek kaptak helyet i tárlaton. A férfiak hobbígyűj tsménye is bemutatásra kerül, fafaragások és kovácsoltvas­munkák. Az egyetemen megnyitott hobbikiállításcn hozzávetőle­gesen száz tárgyat szemlélhet­nek meg a látogatók. A bemu­tató november 21-ig tart nyit­va, délután kettőtől öt óráig. Kuruc dalok, tárogatószó Emlékest ísaszegen Az isaszegi falumúzeum mú­zeumbarátok köre és a helyi művelődési otthon az isaszegi győztes kuruc csata 263. év­fordulója tiszteletére emlék­estet rendez. A november 23- án, vasárnap délután öt óra­kor kezdődő műsort Proksza Pálné, a múzeumto aráid kör elnöke nyitja meg. A műsor­ban — amelyet bárki díjtala­nul megnézhet, belépődíj nincs — az érdeklődők hallhatnak kuruc verseket, operarészlete- ket, gyönyörködhetnek az isa­szegi asszonykórus és a Csata ifjúsági tánccsoport színesnek ígérkező műsorában. A prog­ramban tárogatószólót ad elő Török Miklós, míg Szatlvmáry Zoltán múzeumvezető a győz­tes isaszegi kuruc csata törté­netét ismerteti. A műsort ku­ruc dalok előadásával zárják. — Takarékosság. A Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár kis- tarcsai gyárában az év első felében 112 ezer forintot ta­karítottak meg az importal­katrészek felhasználásának csökkentésével, illetve azzal, hogy részben hazai anyaggal helyettesítették azokat. M ST ME< GYEÍ 1 HÍRLAP KU LÖN KIAD AS ;A • »~ VJ -s-lASlí» í j n LM r ix . is- . II. ÉVFOLYAM, 371. SZÄM 1975. NOVEMBER 19., SZERDA Jobbat, mást, korszerűbbet Á jövő tudatos formálása Mostanában, az 1975-ös esz­tendő és a IV. ötéves terv fi­nisében helyenként némi szo­rongással gondolnak a jövőre. Erre bizonyos magyarázatot találunk, ha kicsit visszapil­lantunk a közelmúltra. A vál­lalatok, a szövetkezetek a leg­utóbbi két esztendőben is tö­retlenül fejlődtek, növekvő nyereséget értek el. Miközben a népgazdaság problémái — a külkereskedelem és a költség- vetés egyensúlyi gondjai — halmozódtak. Mert a világgaz­dasági változások negatív ha­tásai alig érintették a gazdál­kodó egységeket, annál inkább sújtották a népgazdaságot. A viszonylag jómódú vállalatok és szegény államháztartás fu­ra ellentmondását az új terv­időszakban nyilvánvalóan fel kell számolni. Lerövidíthető A jövő iránti aggodalom ta­lán annyiban indokolt, hogy a vállalatok erre a növekvő te­herviselésre többnyire még nem készültek fel. Annak el­lenére. hogy a megoldás módo­zatai ismertek. A közgazdasá­gi szabályozóeszközök módosí­tásával növelik majd a ter­melés, a gazdálkodás költsé­geit — a világpiaci változások­kal összhangban. S a vállala­tok, a szövetkezetek éppen az­által kényszerülnek hatéko­nyabb, jobb munkára, hogy Költségnövekedéseiket általá- aan nem háríthatják át part­nereikre. A mintegy 30 száza- .ékos követelmény növelésé­hez nem lehet egyik napról a násikra felzárkózni, s így a1 vállalatok bizonyos része át­menetileg 1976-ban a nyereség és a belőle képzett fejlesztési források csökkenésével szá­molhat. Ezt az átmeneti időt persze jelentősen le lehet rövidíteni jó felkészüléssel most, a kö­zéptávú tervezés időszakában. Ott, ahol eleve számolnak a realitásokkal. Ott, ahol nem a múlt fejlődési irányát vetítik mechanikusan előre, hanem a növekvő követelmények je­gyében az irány- és arányvál­toztatást. a jövő tudatos for­málását tervezik meg öt esz­tendőre, vagy szükség szerint még hosszabb távra. Derűlátásra, bizakodásra kellő alap, hogy időben lesz törvényerőre emelt új ötéves terve az országnak. S ez a terv a KGST-országokkal sokolda­lúan egyeztetett, s nemzetközi egyezményekkel megalapozott. A gazdaság fejlesztését és az életszínvonal emelését irá­nyozza elő, ha némileg szelí- debb ütemben is, mint az elő­ző, a IV. ötéves terv. Az ed­digi, immár csaknem két év­tizedes politika töretlenül ér­vényesül, az 1976—1980-as évek terve az új helyzetben is bizalomra épít és felelőssé­get sugároz. Nem a hogyan többet Népgazdasági méretekben és a vállalatoknál egyaránt a mi­nőségi követelmények kielégí­tése kíván nagy erőfeszítése­ket. A termelésnövekedés mennyiségi előirányzatai pél- iául látszólag könnyen telje­síthetőek. Am a gazdasági egyensúly javítása, a termelés jsszetételének, az értékesítés szerkezetének lényeges átala­kítását feltételezi. Nem a ho­gyan többet, hanem a hogyan iobbat, hogyan mást, korsze­rűbbet, olcsóbban kérdésre '■cell mindenekelőtt válaszolni. A tervező fantázia szárnya- ásának csak a realitások szab­tak határt. A tartalékok rend­kívül nagyok, egy részük nyil­vánvaló és ismert. De van, imit most kell feltárni, szám­ba venni, tervezni. Az idei év- :e takarékossági terveket ké­szítettek a gazdálkodó szerve­setek, jövőre, s a következő esztendőkben nem lesz erre szükség. Mert az országos és VI. BÜKK KUF?A Öten qödöllőL színekben a helyi ötéves tervező munka szerves része, lényege az ész­szerű takarékosság, a tartalé­kok feltárása. A cél: a megle­vő eszközök és ei'őforrások jobb hasznosítása. A munka- időalapok népgazdasági mére­tekben szinte alig növekednek, a mezőgazdaságban és az ipar­ban pedig kifejezetten csök­kennek 1976—1980-ban. így a többlettermelés forrása gya­korlatilag csakis a meglevő munkaerő, a munkaerő jobb kihasználása lehet. Az álló­eszközök, a gépek, az épületek jobb hatásfokú hasznosítása ugyancsak nagy belső tartalék. S már csak azért sem mond­hatunk le erről a meglevő le­hetőségről, mert a beruházás forrásai szerényebb mértékben növekednek a következő öt esztendőben, mint előzőleg, s azok is koncentráltabban ke­rülnek felhasználásra. A lehetőségek szerint Valamennyiünkön múlik tehát, hogy elért eredményein­ket stabilizáljuk, s az életszín­vonal további rendszeres eme­lését megalapozzuk. Érezze hát mindenki a felelősségét saját jobb életéért, az ország gazda­sági (egyensúlyi) helyzetének javításáért. És járuljon hozzá lei-ki lehetőségeihez mérten az idei feladatok, a IV. ötéves terv sikeres teljesítésével, a jövő megalapozásával, elkép­zeléseivel, javaslataival. Kovács József Megértéssel A pult mögött, közvetle­nül a zsömlés-kiflis kosarak alatt hézago­sán sorakoznak a hullámos papundeklilapok. Az egyes rétegek között tojások ke­rekednek, szinte mindegyik csak egy csöppnyi fehérség. Egy kéttojásos rántottéhoz bizony ezekből négyet kell beleütni a serpenyőbe. De a vevő nem válogathat, eb­ben az esetben valóban érvényes a közmondás; eszi, nem eszi, nem kap mást. Mert hogy milyet kap, az még az eladótól sem függ. Az üzletben te­hát kölcsönös beletörődés­sel cserélnek gazdát a to­jások. De nem mindenki veszi tudomásul ezt a nyilván­való helyzetet. Azt, hogy a tojás nagyságát nem az el­adó jóindulata határozza meg. „Kérek öt tojást, de a na­gyabbakból” — szólal meg egy asszony, s finnyásan nézegeti, 'amint a kiszol­gáló rakosgatja zacskóba az árut. A vevő kikapja a ke­zéből a zacskót, s nagy in­dulattal egyenként a föld­höz csapkodja a törékeny élelmiszercikket. Elhűlve, s meghökkenve álldogál a kiszolgálószemályzet és a vásárlóközönség. Az asz- szony csúszkálva az áttet­sző fehérjén és a szétmá- zolódott tojássárgáján ke­resztül fizetés nélkül kiro­han a boltból. Nyomában nem az eladók, hanem a vásárlók jogos felháborodá­sának hulláma csap fel. „Na, de ilyet mégse le­het csinálni, ha kicsinek tartja, ne vegye meg! És most fizesse meg az eladó a kárt? Nem kellett volna ki­engedni, jegyzőkönyvet kellett volna felvenni! Még jó, hogy a kosarat nem vit­te magával! Borzasztóak ezek az új lakók, nem lát­ják, hogy mennyit és mi­lyen lelkiismeretesen dol­goznak az eladók! Itt lakik ez az asszony abban a tí­zesben, ahova most költöz­nek éppen. Remélem, nem lesz képe még egyszer be­jönni a boltba!” mondogat­ják egymásnak a vevők. És az a szokatlan helyzet áll elő, hogy tulajdonképpen „sorstársukat” szidják, s a pult másik oldalán . állók védelmére kelnek. Gödöllőn az alsóparki la­kótelepen szinte a nap minden órájában sort kell állni; népszerű és nagy for­galmú az üzlet. A bolt el­adói arra törekednek, hogy az egyre több lakosú telep mindenféle igényét kielé­gítsék, söprűtől cukrászsü­teményig és kimért húsig mindent árusítanak. Na­gyok a sorok, sokszor ka­nyarognak a kirakodó pol­cok között, mégis inkább kivárják az alsóparkiak, mert tudják, hogy megve­hetik, amit akarnak, tehát érdemes. Az alsóparki lakótelepre eredetileg semmiféle ki­szolgálóhelyiséget, szak- nyelven szólva infrastruk­turális intézményt nem ter­veztek. Szerencsére a város vezetői még a telep felduz­zadása előtt rájöttek, hogy nem szabad megvárni, amíg a helyzet tar ihatat­lanná válik. Még a tízeme­letes lakóházakba való be­költözés előtt, 1973-ban élelmiszerüzletet nyitottak egy gépkocsiparkolónak ki­képzett helyen. Ugyanis a tervezők nem gondoltak arra, hogy üzlet, szolgálta­tóhelyiség is szükséges. K ét évvel ezelőtt városi tanácsülésen, majd végrehajtó bizottsági ülésen is eldöntötték, hogy szükség van az élelmiszer- boltra, ha ideiglenesen is, helyet kell találni. A lako­sok számának növekedésé­vel párhuzamosan egyre nagyobb a bolt forgalma. De az új, végleges megol­dásra még várni kell. A vá­rosi tanács tervei között szerepel, hogy 3 év múlva korszerű, nagy alapterüle­tű, a lakosszámnak megfe­lelő élelmiszer ABC-áruhá- zat nyitnak. De addig is az Alsópark­ban lakók türelmére és megértésére van szükség. Mert ha a tányér széle he­lyett a kövön törjük össze a tojást, legföljebb annyit ér el a vásárló, hogy az utóbbi időben bevált eladó- személyzet elveszti a ked­vét és újból cserélődik. En­nek pedig a vevők lenné­nek a károsultjai. Örszigethy Erzsébet A Kristály János—Kristály Erzsébet duó verseny közben Október 15-én, szombaton rendezték meg a VT. Bükk Ku­pát, amely egyben az országos bajnokság III., utolsó forduló­ja volt. A rangos versenyben a magyar autósport legjobbjai álltak rajthoz. Joggal tölthet el berliniünket büszkeséggel' az a tény, hogy öt kocsi gödöllői, azaz a Gödöllői Motoros Autó Túraegyesület színeiben in­dult. Részt vett a versenyben Raj Tamás és Raj Tamásné 412-es Moszkvics típusú gép­kocsival, kategóriájukban hu­szonhármad ikak lettek. Nagy­szerűen helyt állt Kristály Já­nos és Kristály Erzsébet Fiat 125 Speciál gépkocsijával, az első gyorsasági szakaszon az abszolút második legjobb időt érték el, 413 másodperccel. Versenyzésüket sajnos, a to­vábbiakban sebességváltó-hiba akadályozta. Kategóriájukban így is a tizennegyedik helyen végeztek. Bácskai Levente és Lovas Péter Zsiguli gépkocsijukkal a kategória harmincnyolcadik helyét szerezték meg. Győri György és Urbán Sándor, va­lamint Fiel László és Basa Zoltán egyaránt Trabant 601- es gépkocsival álltak rajthoz. Az elsőnek említett páros a kategória 27. helyét szerezte meg, míg a második páros ék­szíjhiba miatt utolsó lett. A hatodik Bükk Kupán há­rom gyorsasági szakasz tette nehézzé a versenyt, s bizony nem örültek a vezetők és „se­gédjeik” a csúszós pályának és ködnek. Dicséretes, hogy a GMAT színeiben indult gépko­csik értékelhetően befejezték a versenyt. A kupát máskü­lönben — illendő ezt is meg­említeni — Által István és Siska Róbert nyerte. (fb) Mekkora volt a kőkori metropolis? Értékes leletek Aszódon és Bagón Fél lábszárig vízben — Etel az urna mellett Aszódon ismét értékes régé­szeti leletre bukkantak föld­munka közben a munkások. A Fő utcában, a szennyvízcsator. na építése közben 3—3,2 mé­lyen új kőkori — a lengyeli műveltséghez tartozó —, kö­rülbelül 4500 éves leleteket ta­láltak. Számos cserépedény töredéke, állatcsont, valamint a szövés-fonásnál használt Anyakönyvi hírek Született: Czomba András és Som Mária: Timea, Bihari La- jös és Dudás Zsuzsanna: András, Csaba, Karlovszky Nándor János és Madarász Klára: Marianna, Gyurik Gyula és Múlik Teréz: Tibor, Varga-Tóth Balázs és Schä- nauer Teréz: Tímea, Váczi Dániel és Tabányi Erzsébet: Viktor Dániel, Bányai György és Metz Erzsébet: György, Hidi Ferenc és Berze Zsuzsan­na: Zsuzsanna, Buchema Béla és Ladányi Erzsébet: Ildikó, Csabai Tibor és Szilágyi Er­zsébet: Timea, Csejtei Ferenc és Tóth Terézia: Csilla, Pint József István és Hála Mária: József Kálmán. Házasságot kötött: Ba jkó Árpád és Kiss Ágnes Edit, dr. Ludwig Károly Béla és Nagy Viola, Magyar Gyula és Nagy Katalin, Bara Sándor és Haj­nal Katalin, Némefhy Csaba és Fónyad Észter. Elhunyt: Martonyi Alfréd József 56 éves, Nagy Mihályné Negele Anna 78 éves, Török János 90 éves, Bosnyák Anna 69 éves. Téli üdülés a Hold Ifjúságban A budapesti Hotel Ifjúság ma ismét megnyitja kapuját a mezőgazdaságban dolgozó fia­talok előtt: a vidéken élő, tsz- ekben, állami gazdaságokban dolgozó leányok és fiúk szá­mára az idén is téli üdültetést szervez a KISZ Központi Bi­zottsága, az /"jnni Ifjúsági Bizottság, valamint az Exp­ress Ifjúsági és Diák Utazási Iroda. December 21-ig 1200 fiatalt látnak vendégül, akik hat napot tölthetnek el a szál­lóban, mindössze 150 forintért. A Budapesten töltött egy hét alatt nemcsak pihennek: gaz- d-3 politikai és kulturális programot állítottak össze szá­mukra, s baráti összejövetele­ken találkoznak a fővárosi élelmiszeripari üzemek KISZ- fiataljaíval. agyagnehezék került a fel­színre, onnan pedig a Petőfi Múzeumba. Köszönet a munkásoknak Nagyon fontos ez a felfede­zés abból a szempontból is, hogy ugyanennek a kultúrá­nak az emlékanyagát, amelyet most a Fő utcában, három mé­ter mélységben találtak, régeb­ben a település melletti domb­tetőn mindössze ötven-száz centiméteres földréteg borii, tóttá. Eddigi ismereteinket te­hát felül kellett vizsgálni. A Gödöllő és Vidéke hasábjain már ismertetett „kőkori metro­polis” kiterjedése az új leletek bizonysága szerint lényegesen nagyobb, mint eddig hittük. A további földmunkák még érdekes meglepetéseket rejte­nek számunkra. Köszönetét kell mondani a Pest megyei Víz- és Csatorna­mű Vállalat munkásainak, akik megtalálták a leleteket. A nagy mélységben, a szűk árok. ban fél lábszárig vízben dol­gozni nem könnyű feladat. A munkások mégis kiválogatták a sáros földből a régi emléke­ket és eljuttatták a múzeumba. Mintegy háromezer éves Bag határában a központi vízműtelep tereprendezése közben ugyancsak érdekes le­letre bukkantak a földmunká­sok. A bronzkornak, feltehe­tően a hatvani műveltséghez tartozó egyik sírját találták meg; kora. hozzávetőlegesen 3 ezer év. Mintegy négy darab különböző méretű edény da­rabjai kerültek elő, valamint egy vastag falú, hagy méretű urna, benne az elhamvasztott halott maradványaival. Ebben a korban ugyanis a kiásott sír­gödörbe, a hamvakat tartal­mazó edény mellé, még több, étellel megtöltött kisebb mé­retű kerámiát helyeztek. Min­den bizonnyal ilyen sír marad­ványait találták meg Bagón, aminek anyaga végül is Var­ga Sándor, aszódi kőműves fi­gyelmességének köszönhetően került a Petőfi Múzeumba. Bejelentés és jutalom A két régészeti lelet ismét alkalmat ad arra, hogy felhív­juk a mezőgazdaságban és az építőiparban dolgozók figyel­mét: a felszínre kerülő cserép­edények, emberi és állati cson­tok, kő- és fémeszközök a ma­gyar föld kincsei, ennélfogva — miként ezt törvény is bizto­sítja — a magyar állam és ha­zánk lakóinak közös tulajdona. Elődeinknek, a Kárpát-meden. ce egykori lakóinak hátraha­gyott üzenete minden lelet, amelynek segítségével a tudó­sok a múlt történetével ismer­tetnek meg bennünket. Kérjük ezért mindazokat, akik a jövő­ben régi tárgyakra bukkan­nak, hogy ezt az eseményt azonnal jelentsék be a tanács­nak, ne kezdjenek a leletek feltárásához, mert ezzel helyre­hozhatatlan károkat okoz­hatnak. Ne kutassanak lázasan kincsek, arany után, mert az igen-igen ritka. Egyébként, ha bejelentett lelet feltárásakor a régészek nemes fémet, vagy egyéb értékes tárgyat találnak, a megtalálónak rendeletekben meghatározott jutalmat fizet­nek ki. Nem haszontalan, ha mind­nyájan ismerjük az országos fehívás jelmondatát: Mentsük meg régészeti emlékeinket!- (asztalos)

Next

/
Thumbnails
Contents