Pest Megyi Hírlap, 1975. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-18 / 270. szám

KISZ-segitséggel épül Dányiak a metrónál A budapesti KISZ-bizottság néhány héttel ezelőtt felhívás­sal fordult a fővárosi fiatalok­hoz. Azóta a budapesti okta­tási intézmények és üzemek KISZ-fiataljai csoportosan jelentkeznek társadalmi munkára a metró építéséhez. A lapokban megjelent felhí­vás nyomán a gödöllői járás­ból elsőként a dányi községi KISZ-alapszervc.zet fiataljai ajánlották fel segítségüket, vagyis egy munkával töltött vasárnapjukát a metró építé­séhez. A Budapesti Közlekedé­si Vállalattal a jövő héten jön létre az a megállapodás, amelynek eredményeképpen 30 dányi fiatal — a BKV KISZ-bizottságának autóbu­szával utazva — egy vasárnapon át dolgo­zik majd Budapesten és segít építeni a metrót. Iratok, határozatok Nagyobb hatáskör, jobb ügyi» lézés a {£§ ® I S e¥l II. ÉVFOLYAM, 270. SZÁM 1975. NOVEMBER 18., KEDD Több segítséget a vegyszerklsérlefekhez Hasznos tapasztalatcsere — erdőkerülőben A valkói nagyközségi közös tanács megalakítása elősegí­tette a hatékonyabb állam- igazgatási munkát. Az átszer­vezéssel lehetőség nyílt arra, hogy megfelelő szakemberek kerüljenek egy-egy területre. Ugyanakkor a megnövekedett hatáskör elősegítette a hatósá­gi ügyek gyors és szakszerű intézését. Az idei első félév során be­érkezett 998 ügyiratból 368 esetben kellett határozatot hozni. A határozatokat két esetben fellebbezték meg, azon­ban a felettes államigazgatási szerv mindkét fellebbezést el­utasította, s a határozatot hely­benhagyta. SZAKMÉRNÖKÖK — NÖVÉNYTERMELÉSI RENDSZEREKHEZ A növénytermelési fendsze- rek szakmérnökeinek képzését kezdik meg novemberben a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem mosonmagyaróvári mezőgazdaság-tudományi ka­rán. , Az elmúlt héten, november 14-én', pénteken reggel ragyo­gó napsütésben, talán az idei esz utolsó szép napján erdé­szeti szakemberek gyülekeztek a veresegyházi MÁV-állomás mögött. A Pest megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztálya szakfelügyeleti csoportja, valamint az Orszá­gos Erdészeti Egyesülés Pest megyei tsz-csoportja a veres- egyházi Vörös.Csillag, a gal pa­macsai összefogás és a püs­pökhatvani Galgav ölgye ter­melőszövetkezet területén er­dőgazdálkodási bemutatót, ta­pasztalatcserét rendezett. Zöldövezet Veresegyhúzon Megyénk északi részéből mindenhonnan érkeztek ven­dégek, meghívottak; Buda­pestről, a dabasi, a budai, a váci és a gödöllői járásból. A több mint félszáz résztvevőt a verekegyházi Vörös Csillag Szakszövetkezet fenyveserde­iének szélén, a nagyközség határában Balázs István me­gyei tanácsos, erdészeti fel­ügyelő, az OEE csoportjának titkára üdvözölte. A sárguló, rozsdabarna leve­lek ^hullása, a pihenő határ mellett kellemes látványt nyújtott a zöld fenyves, amely­ről Markó István, a szakszö­vetkezet elnöke és Endrényi Imre erdészeti vezető beszélt. A szövetkezet 220 hektáros er­dejéből 60 rudasfenyő, 13 hek­tár fiatal fenyves, a többi akác. .Vasárnap az Árammérőben Járási fiatalok népművészeti találkozója Hogy minél többen megismerjék Vasárnap délután a Ganz Árammérőgyár kultúrtermé­ben rendezte meg a KI9Z gö­döllői járási bizottsága a járá­si fiatalok népművészeti talál­kozóját. Az előadókat, vagyis a föllépő KXSZ-tagokat, úttö­rőket és kisdobosokat beneve­zés útján válogatták ki. A mű­sor célja az volt, hogy a Galga menti népművé­szeti fesztiválon feltűnt csoportoknak és előadóii­naik fellépési lehetőséget nyújtson, továbbá átmenetet teremtsen két népművészeti találkozó kö­zött. Nem utolsósorban azt a célt is szolgálta, hogy széle-j sebb körben megismertesse járásunk gazdag népművésze­tét. Mintegy kétszáz néző előtt kezdődött a műsor, amelyben fellépett a galga- hévízi művelődési ház Kis Páva együttese, Karlovics Gab­riella kerepesi szavaló, a ve­resegyházi kisdobos ének- es táncegyüttes, Vojtovics Ánna kerepesi énekes, a vérségi út­törőcsapat egy népi játékkal, Pór István vérségi citerás, a szadai irodalmi színpad, a ver- isegi 7lépitánccsoport üveges- 1 ánccal és Galga menti csár- l- ássál, Nagy Klára vérségi lavaló, a vácszentlászlói úttö- t' icsapat xilofonegyüttese, Tar- , li Judit és Szamosvölgyi An- isaszegi versmondó úttörők, Jakos Mária, Vojtovics Anna f, pesi énekkettős, Tóth Er­zsébet dányi szavaló, a vác­szentlászlói úttörőcsapat kis népi táncosai, a veresegyházi kisdobos irodalmi színpad, va­lamint az úttörőcsapat ötödi­kes és hatodikos lcisénekkara, ezután következett a galga- hévíziek Hévízi fonó című né­pi játéka, a veresegyházi For­rás stúdió ötödikes és hatodi­kos tanulókból álló előadóinak, műsora, majd Varga Zoltán vácszentlászlói úttörő egy el­beszélést mondott. A műsor végén Gerház Zsu­zsa veresegyházi gordonkás, a hévízgyörki KISZ—alapszer­vezet táncosái, a Forrás stúdió hetedikes és nyolcadikos elő­adói, végül Sejtes Gyöngyi ve­resegyházi szavaló lépett pó­diumra. A színes műsor méltán aratott sikert a közönség körében. A fogászati hónapon Filmvetítés, kérdezz-feielek Az egészségügyi és fogászati hónap rendezvényei sorában tegnap, november 17-én, hét­főn egész napos egészségügyi filmvetítést, felvilágosítást tar­tottak az általános iskolások­nak a Petőfi moziban. A mai napon a gimnázium diákjai részére rendeznek vetélkedőt és kérdezz-feielek játékot. A találkozóhely melletti erdő pedig 15 esztendős feketefe­nyőkből áll, s nyújt nagyszerű zöldövezetet Veresegyháznak. A fenyvesben most folyik a tisztítási munka, minden ha­todik sort kivágnak, hogy a megmaradó fák jobban növe­kedjenek, több fényt kapja­nak. (A kivágott fák lombját a kerepesi Szüasmenti Terme­lőszövetkezet szállítja el — olajlepárláshoz.) Gyenizse Fe­renc, a naigyközséigi népfront­bizottság titkára megemlíti: valaha ez a vidék volt a tele­pülés legértéktelenebb terüle­te, valóságos sivatagi homokot hordott itt a szél. Kiegészíté­sül Palicza József erdőfelügye­lő elmondja, hogy 1960-ban já­rási pártbizottsági határozat született a gyenge termőtalajú földek erősítésére, majd ismer­tette az ezzel kapcsolatos tech­nológiákat, a módszereket, s szólt az ETI-nek az erdősíté­sekben játszott szerepéről. Pihenjcn-e a talaj? Valóságos vita alakult ki, miközben jártuk az erdőt. Lát­tunk sok érdekességet, mint például azokat a kicsiny fe­nyőfákat, amelyek a hullott inágvakból keltek ki. Himmler László főtanácsos, a dányi Magvető Termelőszö­vetkezet erdészeti vezetője el­sőnek gratulált a veresegyhá­ziaknak a gyönyörű fenyves­hez, megemlítve, hogy a nyu­gati határszélen, Sopronban, avagy Zala megyében sem ta­lálni szebbeket. Később a hosszú konvoj elindult a Fe­kete-pusztai erdőbe, hogy szemlét tegyen a gödöllői Ál­lami Erdő- és Vadgazdaság te­rületén is. Ott Máté Imre tar­tott előadást A fafajcserés erdőfelújítás és vegyszerezés az erdőművelésben címmel. Elmondta, hogy a kilenc rész­ből álló erdő 86 hektárnyi aká­cosa helyébe most fenyvest te­lepítettek. A szakemberek ar­ról vitáztak, hogy az erdő he­lyéin levő talajt hagyják-e pi­henni, vagy azonnal telepítsék be? A vélemény: hogy egy-két éves kivárásra van szükség. Magyar Balázs, a Pest megyei Növényvédő Állomás igazgató­ja is állást foglalt, s kifejtette, hogy a talajban levő kóroko­zók és gombák ellen megvan­nak a megfelelő védőszerek. Szó esett még arról, hogy az erdészet még el van maradva a szántóföldi növényvédelem színvonalától, a kísérletekhez területekre van szükség, s bár ezúttal többen felajánlották ebben segítségüket, eddig csak a Pilisi Parkerdőgazdaság se­gített a különböző vegyszerek kipróbálásában. A következő állomás a gal- gamácsai összefogás Termelő- szövetkezet fagyártmányüze- me volt, ahová Tímár Ferenc kalauzolta a vendégeket, majd Sziget József mutatta be ma­gát az üzemet, amely évente nyolc-tízmillió forint termelé­si értéket állít elő. A gazda­ság 309 hektárnyi erdejéből évente 13 hektárnyit kivágnak. „...A vidéki ember életében is" Galgagyörkön a Galgavölgye Termelőszövetkezetben a ván­dor-csemetekert erdei- és fe­kete fenyőit tekintette meg a szakemberek népes csapata. Ahogy elmondták, a gépesítés hiánya nehezíti a munkát, de hát — ez a vitákból és beszél­getésekből is kiszűrődött — a termelőszövetkezetek az anya­giakat tekintve, hátrányosabb helyzetben vannak, mint az állami erdészetek. A szakmai tapasztalatszerzés és bemuta­tó utolsó állomása Püspökhat­van határában volt, ahol 13 hektáron, most folyik az előké­szítő munka a fásításhoz. Ne­héz körülmények között, ló- vontatta ekével szántják a me­redek hegyoldalt. At. Ácsán elfogyasztott ebéd után Balázs István foglalta össze a nap tanulságait. Kö­szönetét mondott a jó szerve­zésért, amely annál s inkább fontos volt, mert ez a találko­zó, legalábbis ilyen formában, a legelső volt. Máris eltervez­ték, hogy jövő tavasszal a vé­dőszerekkel kapcsolatban hív­ják össze a szakembereket. Végül a látottak alapján még nyomatékosabban fogalmazód­hatna meg a felszólítás: Véd­jük erdeinket! Egy-egy köny- nyelműséghől odaveszett erdő pótlásához hosszú idő és sok­sok fáradságod munka kell. Csiba József Közönség« és ízlésneveiés A nök nemzetközi évének keretében a Magyar Nők Országos Tanácsa hónap­ról hónapra vitavendégül hív magához különböző társadal­mi rétegek asszonyai közül cgy-egy csoportot, gondjaik és gondolataik megbeszélése vé­gett. Elsőnek a munkásnők mű­velődéséről beszélgettek a meghívottak. Nemrégiben a képző- és iparművésznők egy csoportja kapott meghívást. A közönség és a modern művé­szet kapcsolatáról — a párt- kongresszuson is tárgyalt fon­tos kérdésről — mondták el véleményüket, hozzátéve azt is, hogy alkotó munkájukban „hol szorít a cipő’’. Panasznap lett a beszélge­tésből, miként ez várható is volt; hiszen művész és közön­ség viszonyának rendezetlen­ségét bizonyítja, hogy ízlésük messze eltér, s az új lakásokat, családi házakat gyakrabban „díszíti” giccses holmi, mint művészi alkotás. Természete­sen ezt még a műalkMás ára is magyarázhatná, ám az ipar is ritkán gyárt — szériában — művészi ízléssel tervezett tár­gyakat. A kereskedelem sem mindig ezeket terjeszti, hanem kielégíti a közönség másfajta, olykor „fogfájós kiskutya” igényét; s valójában nem az a baj, hogy kielégíti, hanem, hogy gyakran nem is próbálja vonzó példákkal formálni eze­ket az igényeket. A művésznők egybehangzó ítélete nyilvánult meg az áruházi dísztárgy. és textil­választék ostorozásában; csak az nem derült ki, hogy az ipar kényszeríti-e rá a kereskede­lemre ezeket a cikkeket, vagy fordítva? ‘A népi művészet hatása gazdagabban érvényesülhetne, ha többféle motívumkincsből választhatnának a népművé­szeti boltok. Hiszen egy-egy szép szőttes, hímzett terttő, párna, cserge meleggé és szí­nessé varázsolja a legunalma­sabb típusbútorral berendezett otthont is. Igen: a fő kérdés az ízlés. A művésznők szerint hiány­zik a vizuális (látási) kultúra, de még az erre irányuló neve­lés is. Hogy lehet „teret nyit­ni”, a tágasság érzetét kelteni á lakásban; hogy lehet meg­teremteni a színfoltok harmó­niáját — mindezt honnan tud­ná, aki csak az óvodában kap igazán hatásos művészeti in­dítást? Mert az óvoda általá­ban jól alapoz — ezt minden­ki elismerte. Később azonban hiányzik a művészettörténeti oktatás — csak a gimnáziu­mokban folyik, ott is rövid ideig. így aztán felnőnek művelt, irodalomban, zenében jó ízlésű fiatalok, akiknél a műízlés messze elmarad az általános szellemi szint alatt. Kodály neve soltszor el­hangzott. Ahogy az ő módsze­re tanítja a „zenei anyanyel­vet” — valahogy úgy kellene a művészi érzéket is kiformál­ni az iskolásokban. Akkor na­gyobb közönség akadna a mű­vészet befogadására. Volt értelme a panasznap­nak? Feltétlenül. A mit a művészasszonyok az ízlésről, látási kultúráról, lakberendezésről elmond­tak, az napjaink fontos kérdé­se. Hiszen az a cél, hogy az anyagi jólét emelkedése foly­tán ne csak jobban, hanem szebben is éljünk. Az otthon szépsége elsősorban az asszo­nyokon múlik. A környezet pedig hat az emberre: ottho­nosabb, derűsebb, bensősége­sebb lakásban a családtagok is harmonikusabbak, vidámab­bak. Az ízlés is ott alakul, ha a cseperedő gyermek első per­cétől szép környezetet lát, annak hatása olyan, mint az anyatejé: immunizál. Szép szavak, szép tárgyak, szép da­lok indítanak a teljesebb em­beri lét felé. B. É. Kincskeresők a Mákos-mocsárban • i | j> 7 i'aíi’-óvI fj. »r,..> Mit jelent a Például g Szovjetunióban, Indiában, Egyiptomban AZ ÁRPADHÁZI KIRÁ­LYOK, az Anjouk és Mátyás király idején járásunk mai te­rületéről öt nagyobb helység­ről tudósítanak bennünket a források. Ezek: Besnyő (ma Máriabesnyő), Isaszeg, Mo­gyoród, Túra és Zsidó (ma Vácegres). Ezek közül négy helység nevében jelentése nyelvészetileg megnyugtatóan tisztázott, ám a Túra helység­név származása, jelentése a szakirodalomban ismeretlen­ként szerepel több mással, így például a Gödöllő helység­névvel együtt. Érdekesség­ként érdemes elmondani, hogy a Túra névvel több más or­szágban is találkozunk, így például Indiában, Egyiptom­ban és a Szovjetunióban. A szovjet Túra ráadásul a Túra folyó tájékán fekszik. Ezek azonban véletlen egyezések, csak azonos alakú, de külön­böző jelentésű nevek, eredeti hangalakjuk is más lehetett, mint például a régi Nyitra megyei O-Turának is. KÖZSÉGÜNKRŐL egyik legrégebbi nyelvemlékünk, a Váradi Registrum tudósít. Szinte elképesztőnek ható dolgot ír le ez a tulajdon­képpen igazságügyi jegyző­könyv 1222-ben: „Voca és Keren túrái lakosok Martina nővérüket egy ezüst márkáért elzálogosították Mózes bár- kányi (ma Nógrád megye) papnál. Kiváltásáért való tarto­zást a pap elengedte, Martinát szabadon bocsátotta”. A falu ekkor az Ákos nemzetség birtoka, már régóta. Későbbi földesurai többek között Pro- davizi Ördög Miklós, Zsig- mond és Albert király, a Roz- gonyiak. A második világhá­ború idején, a felszabadító harcok alatt elveszett régi Agnus Dei szimbólumú plébá­niai pecséten az 1500-as év­szám volt látható. Túra temp­loma különben XIV—XV. századi eredetű gótikus temp­lom. Túra magva a Templpm főggyétől a Kónyáig, a Ti­zenháromvárosig, a Tabántól az Alvégig terjedhetett. Le­hetséges, hogy a Túrásrét földrajzi név mögött az ősi Túra rejtőzik. A Túra—Zsám- bok—Jászfényszaru hármas­határon kellett lennie a régi Szentgyörgypusztának, ame­lyet egyes források Szent- györgytelelce néven említenek. Emlékét két túrái földrajzi név is őrzi: Szentgyörgylapos és Szentgyörgypart, jelezve egyben az ősi helység való­színű terjedelmét is. A TÖRÖK HÖDOLTSÄG idején Morahim csausz volt itt az egyik hűbéri birtokos. 1559-ben 74 porta, 24 ezer 600 akcse, három, illetve négy évvel később 30 ezer 270 akcse adót fizetett. Ekkor alakult ki a vízpart jelentésű To- bány, köznyelven Tabán nevű utca is. 1594-ben itt győzte le Forgácli Simon buják! vár­kapitány Hasszán budai pasa seregét. , Ebben a csatában a törökök háromezer embert vesztettek. Talán innen ered a Csontos-part neve is. 1585- ben pedig a szolnoki bég vá­sári kereskedőit szalasztották meg a szomszédos végvárak katonái. A török kereskedők a Galábos mocsarába dobál­ták kincseiket. A nép még a XIX—XX. század fordulóján is kutatott azok után. A török hódoltság után a pusztulás következtében a ko­rábbi porták számának egy­negyedét tudták összeírni; aztán 1720-ra ez ötvenki­lencre szaporodott. A török időkben Dányhoz hasonlóan Túra templomának is csak licentiátusa volt. Az fogadta 1644. szeptember 15-én a Gyöngyösről Túrára tartó Benlics Máté ferences belgrá­di püspököt, aki kalandos fogság és szabadulás után bérmált a faluban. TÚRA A MÖDOS ÉS TE­HETŐS falvak közé tartozott. A jómód alapja a káposzta- és kendertermesztés volt. A turaiak büszkék is, de sok­szor mérgesek is arra, ha tú­rái káposztásoknak szólítják őket. Arra azonban dühösek, aki túrái tatároknak titu­lálja őket. Hogy jó, sőt híres .káposztatermesztők, az büsz­keség, de tatárnak tartani őket, kész méreg. Pedig ez a tatárság nem más, mint be­senyő beütés. A besenyők már a honfoglalókkal is jöttek a Kárpát-medencébe, majd ké­sőbb is több hullámban tele­pültek be. A község ősbirto­kos nemzetségének neve. is a besenyő akus, azaz fehér sólyom szóra vezethető visz- sza. A magyar törzs- és nem­zetségfők is gyakran visel­tek besenyő és más ótürk nyelvű nevet, az egykori ka­zár birodalomba tartozás óta. A tatárok elől hozzánk me­nekülő besenyőket azonban csak ÍV. Béla király látta itt szívesen, míg a főurak ha- ' talmuk csorbítóit tartották bennük. Máskülönben a hely­ségnév is a besenyő vagy ótürk nyelvbeli túrád, azaz erődített hely, vár szó szár­mazéka lehet. A SZORGOS ELŐDÖKHÖZ méltók a jelen turaiak is. íí Galgahévizzel közös Galga- menti Termelőszövetkezet or­szágos hírű. Igaz, a hajdan a csányiva] és dányival ve­tekedő dinnye már csak mu­tatóban maradt. Kovács Ist­ván munkássága nyomán dolgoznak a mostani népmű­vészek: Szaszkó József, Tóth L. Mihályné, Tóth Zs. Mihály- né, Sára Ferenc ... Híres a menyecskekórus. A zene, az ének, a tánc, a hímzés, a fa­ragás a mai túrái fiatalok közt is él. Dóka Jób i 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents