Pest Megyi Hírlap, 1975. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-02 / 258. szám

'xMiiav 1975. NOVEMBER 3., VASÁRNAP Héi nap krónikása Ibériától — Arábiáig [ Losonczi Pál Dél-Jemenben Az AI Hanta oázis Hat nappal azután, hogy fel­adták neki az utolsó kenetet, Franco ideiglenesen átruházta az államfői hatalmat Juan Carlosra, a harminchét eszten­dős királyjelöltre. Ez az „ideiglenesség” azonban nem azt fejezi ki, hogy bárki is hinne az agg diktátor felépü­lésében, inkább az utódlási bonyodalmakra vet fényt. A madridi vezetés belső körében egyrészt vita folyik, hogy ru­galmasabb hajlékonysággal vagy a csavarok még erősebb megszorításával próbálják folytatni a „Franco nélküli francóizmust”, másrészt ennek a viszálykodásnak megvannak a személyi következményei is. A kiszivárgott hírek szerint Franco veje még mindig nem tett le arról, hogy miután si­kertelen szívátültetési kísérle­tei után a sebészi hivatást fel­cserélte a politikai pályával, apósa helyébe lépjen. Az utódlás kérdésébe ter­mészetesen bele kíván szólni a spanyol nagytőke, a hadsereg, az egyház s nem utolsósorban az illegalitásban működő két nagy pártszövetség, a kom­munisták vezette Demokra­tikus Tanács, valamint a szo­ciáldemokrata irányzatú De­mokratikus összetartás. A De­mokratikus Tanács felhívása, első lépésként, népszavazást követel, hogy a spanyolok el- dönthessék, monarchiában vagy köztársaságban kíván­nak-e élni. Közben Hispániá­ban folynak a letartóztatások, de puszta erőszakkal aligha tarthatják fel az általánossá váló erjedési-bomlási folyama­tot Az Ibériai-félsziget tehát változatlanul a nemzetközi po­litika reflektorfényében he­lyezkedik el, hiszen a Pireneu- sokon túli másik ország, Por­tugália sem csendes. A hét legjellemzőbb mozzanata, hogy árpolitikái harc főként a had­seregen belül zajlott. Jobbol­dali tisztek, elsősorban Fabío tábornokot, a szárazföldi had­sereg főparancsnokát támad­ták. Ez azért is nagy vissz­hangot váltott ki, mert néhány hete ez a generális volt a re­akciós csoportok miniszterel­nök-jelöltje. A helyzet nehezen áttekinthető: gyakoriak a lak­tanyák, ezredek, katonai egy­ségek ellentétes állásfoglalá­sai. A legfelsőbb katonai veze­tő szervek a hét végén ismét maratoni ülésezésbe kezdtek, s tanácskozásuknak különös nyomatékot adhatnak a szélté- ben-hosszában terjesztett hí­rek a portugál hadsereg széles körű átszervezéséről. A jobb­oldal tervei szerint jelentősebb erőket leszerelnének, ponto­sabban elbocsátanának a fegy­veres testületek kötelékéből, viszont az Angolából és más gyarmatokról hazatérő kato­nákat állítanak helyükbe. A Portugál Kommunista Párt joggal szólította fel a portugál demokratákat a fokozott éber­ségre, az akcióegységre. Kellemetlen dolog a „baki­zás”, különösképpen, ha egy elnök követi el a szóbotlást. Amikor Ford a Washingtonba érkező Szadatot üdvözölte, így fordult feléje: Üdvözlöm elnök úr, mint a nagy izraeli nép ... — bocsánat, mint a nagy egyiptomi nép képviselőjét. A Palesztin Felszabadítási Szer­vezet szóvivője egyenesen „freudi elszólásának nevezte az amerikai hírközlő szervek által enyhén komikusnak tar­tott jelenetet. A megkülönböz­tetett fogadtatás, az elhangzott ígéretek ellenére ugyanis ki­tűnhetett, hogy az Egyesült Államok segélyporciózása vál­tozatlanul Izrael katonai fölé­nyét kívánja tartósítani. Ilyen körülmények között a nyugati sajtó nem tulajdonított túlzott jelentőséget az egyiptomi ál­lamfő sürgetésének, hogy üljön össze a genfi értekezlet: ha ugyanis — megfelelő előkészü­letek nélkül — rögtönözve összehívnák, akkor elsősorban az arab országok közötti nézet- eltérések kerülnének napi­rendre A Közel-Kelet változatlanul „forró pontja” Libanon. A val­lási köntöst öltő társadalmi konfliktusok (óhatatlanul kí­nálkozik az összehasonlítás az északír helyzettel!) tovább bo­nyolódtak a tizennyolcra be­Hétfő: Losonczi Pál megkez­di Szomáliái hivatalos látoga­tását. — Waldheim közvetítő körútja a Spanyol Szahara ügyében. — Szadat—Ford talál­kozó Washingtonban. Kedd: a külföldi beavatko­zás miatt fokozódó feszültség Angolában. — A nyugatnémet kancellár Pekingben. — Az ENSZ koreai vitája. Szerda: tizenhárom magyar —szovjet gazdasági megállapo­dás aláírása. — Közzéteszik a Kubai Kommunista Párt prog­ramtervezetét. — Harcok Bej- rútban. Csütörtök: Andersson svéd külügyminiszter hazánkba ér­kezik. — Franco válságos álla­pota miatt az államfői tisztsé­get ideiglenesen átruházzák Juan Carlosra. Péntek: éleződő harc a por­tugál hadseregben. — A Le Duan vezette vietnami küldött­ség befejezi szovjetunióbeli megbeszéléseit. — Az ENSZ leszerelési vitájának nyitánya. Szombat: a magyar államfő a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságban. csült mágánmilíciák csetepa­téival, s a jelentkező külföldi beavatkozással. A héten az Egyesült Államok szükséges­nek tartotta külön állásfogla­lás kiadását Libanonnal kap­csolatban s az izraeli vezérkari főnök is nyilatkozott: látható­lag azt szeretnék elérni, hogy a libanoni hadsereg számoljon le a palesztin ellenállókkal. Egyes lapokban már a „Liba­non jordanizálása” kifejezés is polgárjogot nyert, az 1970-es fekete szeptemberre célozva, amikor Husszein király kato­nai egységei lesújtottak a pa­lesztinokra. A héten három, vagy inkább „két és fél” tűz­szünetet hirdettek, de rövid életűeknek bizonyultak... Továbbra is nagyüzem van az ENSZ-ben: befejeződött a koreai és megkezdődött a le­szerelési vita. A szocialista or­szágok amellett foglaltak ál­lást, hogy szűnjék meg vég­képp a világszervezet zászla­jával álcázott külföldi jelen­lét s az Egyesült Államok csa­patai hagyják el Dél-Koreát. Igen sokan vallották ezt az álláspontot, jóllehet Washing­tont egyelőre még támogatták saját szövetségesei. A leszere­lési vita széles komplexuma tulajdonképpen tizenkilenc té­mát ölel fel, köztük a két leg­újabb szovjet indítványt: a teljes atomcsend megvalósí­tásáról, illetve az újabb tö­megpusztító fegyverrendszerek kidolgozásának tilalmáról. Ha a politikai enyhülés teljessé tételére különösen fontosnak tartjuk a katonai enyhülést, akkor ennek lényeges műhe­lye és fóruma az ENSZ lesze­relési vitája. A diplomáciai csúcsforga­lom a magyar külpolitikában is folytatódott. Államfőnk, Lo- sonczi Pál sikeres tárgyalás- sorozata a Szomáliái és dél-je­meni vezetőkkel; tizenhárom magyar—szovjet gazdasági egyezmény aláírása Moszkvá­ban; a svéd külügyminiszter látogatása hazánkban; magyar —NDK megbeszélések ugyan­csak Budapesten — a vázlatos felsorolás is mutatja, hogy szi­lárdan ágyazódva a szocialista közösségbe, tevékenyen részt veszünk a termékeny nemzet­közi együttműködésben. Réti Ervin Hét végi jelentések PÁRIZSBAN szombaton es­te nyilvánosságra hozták azt a közös felhívást, amelyet a két legnagyobb spanyol ellenzéki tömörülés, a Demokratikus Tanács és a Demokratikus Platform intézett á spanyol néphez. A két ellenzéki tö­mörülés felhív minden spa­nyolt, hogy vegyen részt az alapvető demokratikus sza­badságjogok kivívásához szük­séges békés akciókban s kö­vetelje egy olyan széles körű koalíciós hatalmi struktúra létrehozását, amely biztosíta­ná a demokratikus folyamat megkezdését és kifejlesztését. AZ INDIAI KORMÁNY szóvivője szombaton bejelen­tette, hogy október 20-án sú­lyos incidens történt az indiai —kínai hatáp mentén, indiai területen. Kínai határőrök be­hatoltak indiai területre, tüzet nyitottak és négy indiai ha­tárőrt agyonlőttek. „Az inci­dens olyan határkörzetben zaj­lott le, ahol eddig semmiféle hasonló eseményre nem került sor” — mondotta a szóvivő, de nem nevezte meg a lövöldözés színhelyét. A most kezdődő hét esemény­naptárából: HÉTFŐ: Losonczi Pál befe­jezi adeni látogatását. — Sven Andersson svéd külügyminisz­ter Hollandiában. KEDD: Bécsben ülést tart az újonnan választott parlament. SZERDA: az európai NATO- országok hadügyminisztereinek értekezlete Hágában. — Az Iz­rael által megszállt Abu Ru- dcísz-i oajmezők átadásának határideje. — Az FKP KB ple­náris ülése. CSÜTÖRTÖK: az FKP KB plenáris ülése befejeződik. EF- TA miniszteri tanácsülés Géni­ben*. — Szadat Angliába láto­gat. — Giscard d’Estaing Tuné­ziába látogat. Minél nagyobb teret elhódí­tani a sivatagtól, megkötni és termővé tenni a kopár, homo­kos talajt — ezzel a feladat­tal birkóznak Dél-Jemen szin­te minden területén, amely kí­vül esik a„ viszonylag termé­keny tengerparti sávon. A fel­adat nehéz, de nem megold­hatatlan. Erről győződhetett meg Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, aki Szalem Ali Rubia dél-jemeni államfő tár­saságában szombaton az or­szág kettes számú övezetébe, Lahedzs kormányzóságba lá­togatott el. Al Hauta oázisban, a kor­mányzóság székhelyén hozták létre az ország legjelentősebb, a néhai Nasszer egyiptomi el­nökről elnevezett főiskolát, ahol agronómusokat és mező- gazdasági szakmunkásokat egy­aránt képeznek. Nagy szeretet­tel, dallal, tánccal köszöntöt­ték itt a fiatalok Losonczi Pált, s a találkozó végén rög­tönzött gyűlésre is sor került. Meleg ünneplés fogadta a magyar államfőt a mogahedi állami gazdaságban is. Az Elnöki Tanács elnöke ezután visszatért Adenbe, ahol Szalem Ali Rubia ebédet adott tiszteletére. Délután városnézés szerepelt a programban. Losonczi Pált vendéglátói elkalauzolták az adeni katonai múzeumba, ahol egyebek között a gyarmati sorból való felszabadulásért, a függetlenség kivívásáért ví­vott hősi harc relikviái is lát­hatók. A városnéző körút so­rán megtekintette a víztárolót és a festői szépségű adeni ten­gerparton álló „Gold Mohur” világítótornyot. Este a nemzeti színházban dél-jemeni népi együttesek díszelőadását tekintette meg Losonczi Pál Szalem Ali Rubia társaságában. Az előadás vé­gén a két elnök a színpadon gratulált a közreműködő mű­vészeknek. OSLO Zárt ülés a Norvég Konununisla Pált XV. kongresszusán Szombaton Oslóban zár' ülésen folytatta munkáját a Norvég Kommunista Párt XV. kongresszusa. A küldöttek a központi bi­zottság beszámolójáról tanács­koztak. Martin Gunnar Knut- sen, a párt elnökhelyettese az összes baloldali erőnek a mo­nopolkapitalizmus és a kapita­lista válság elleni együttes har­cát nevezte a legfontosabb fel­adatoknak. Sven Andersson ESajdú-üihar megyében Közös közleményt adtak ki a svéd kiiliigymk magyarországi látogatásáról Sven Andersson svéd külügyminiszter és felesége szombaton Haj- dú-Bihar megyébe látogatott. Hortobágyon Szeifert Imre, a Hortobá gyi Állami Gazdaság igazgatója tájékoztatót tartott a gazdaság mun­kájáról, ismertette a Hortobágyi Nemzeti Park jellegzetességeit. A vendégek ezután megtekintették a hortobágyi ménest, a világhíri szürke magyar gulyát, valamint a pásztormúzeumot, délután pedig Debrecen nevezetességeivel ismerkedtek. Tegnap közleményt adtak ki a Svéd Királyság külügymi­niszterének magyarországi lá­togatásáról, aki Púja Frigyes, a Magyar Népköztársaság kül­ügyminiszterének a meghívá­sára október 30 és november Atomcsend és az új tömegpusztító fegyverek Magyar felszólalás az ENSZ politikai bizottságának leszerelési vitájában A Magyar Népköztársaság ENSZ-küldöttsége rendkívüli Je­lentőséget tulajdonít az atomcsend teljes megvalósítását, illetve az üj tömegpusztító fegyverek és fegyverrendszerek kifejleszté­sének és gyártásának eltiltását célzó új szovjet javaslatoknak — jelentette ki az ENSZ 1. sz. politikai bizottságában, a leszerelési vita során elhangzott felszólalásában Hollai Imre nagykövet. A magyar ENSZ-képviselet vezetője emlékeztetett arra, hogy az elmúlt években több megállapodás született a lesze­relésről, a fegyverkezés azon­ban tovább folytatódik. Emel­lett a tudományos és techni­kai fejlődés következtében az eredetileg békés célú kutatás eredményeinek egy része a fegyverek arzenálját gazdagít­ja és ezek pusztító hatása sok­szorosa a hagyományos fegy­vereknek. Üj fegyverfajták létrehozására csak néhány, óriási anyagi erőforrásokkal és kutatóapparátussal rendel­A szabadság a szocializmus jelene és jövője Aczél György interjúja a Le Monde-han A Le Monde a francia polgári sajtó legte­kintélyesebb lapja „A szabadság a szocializ­mus jelene és jövője” címmel terjedelmes interjút közöl Aczél Györggyel, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjával, a Miniszter- tanács elnökhelyettesével. A majd egy teljes újságoldalt megtöltő interjút Bemard Ferón készítette legutóbb, amikor Aczél György Franciaországban megjelent interjúkötetének (magyar címe: „Egy elmaradt vita helyett”) bemutatása alkalmából Párizsban járt. Az interjúban Aczél György válaszol a ma­gyar gazdaság korszerűsítésével kapcsolatos kérdésekre; kiemeli, hogy gazdaságirányítási rendszerünk bevált, meggyorsította a fejlő­dést; a központi irányítást és ellenőrzést erő­sítjük, anélkül, hogy az irányítás alapelvein változtatnánk. Kifejti, hogy belső tartalé­kaink kihasználásával és a szocialista közös­ség gazdasági integrációjának ' segítségével nagymértékben ki tudjuk védeni a kapita­lista válság hatását. Az életszínvonal alakulá­sára vonatkozó válaszában arra hivatkozott, hogy nálunk az árak és a bérek alakulását egyaránt meghatározzák, nem engedünk te­ret a spontaneitásnak. „A nehezebbé vált világgazdasági feltételek között kicsit lassabban fogunk előbbre jutni, de biztonságosan” — mondotta. A nyugati or­szágokkal folytatott kereskedelmünkkel össze­függésben említést tett a velünk szemben al­kalmazott diszkriminációkról: „Á kereskede­lemhez, akárcsak a szerelemhez — jegyezte meg — kettő kell... Mi megbízható partne­rek voltunk, vagyunk és azok is leszünk a jö­vőben is. Gazdasági fejlődésünket, stabilitá­sunkat a szocialista országokkal való együtt­működés biztosítja. Mindenekelőtt az a sze­rencsés tény, hogy árucsereforgalmunk két­harmada a Szovjetunióval és a többi szocia­lista országgal bonyolódik le”. Több kérdés is foglalkozott a szocialista de­mokráciával, a szabadsággal a szocializmus­ban. A nyilatkozat rámutat, hogy nálunk a demokratikus vitának sokféle formája és fó­ruma van; aláhúzza, hogy a vélemény kifeje­zésének szabadságát mi nem úgy értelmez­zük, mint Hyde-parki vitát: „A vélemény- nyilvánítás jogának, amely semmiféle konzek­venciával nem jár a gyakorlatban.., nincs jelentősége”. Ugyanakkor „szocialista rendszer nem képzelhető el szólásszabadság nélkül, amely a társadalom lényegbevágó kérdései­nek tisztázásához szükséges”. Szóba került a publikációk lehetősége is. Aczél György le­szögezte, hogy nem adunk nyilvánosságot az antihumánus eszméknek, nálunk nem lehet a fasizmusnak és a más népek iránti gyűlölet­nek az ideológiáját terjeszteni, nem adjuk ki Szolzsenyicint, aki egy új világháborúra uszít. De De Gaulle-tól Camusig igen sok szer­ző művét megjelentetjük, akik közismerten nem kommunisták, és nyíltan vitázunk ar­ról, amivel nem értünk egyet. A francia közvéleményben terjesztett rágal­makkal kapcsolatos kérdésekre válaszolva Aczél György az interjú készítőjétől kérdezte, vajon ő Helsinki szellemében valónak tartja-e Poniatowskinak a szocialista országokról szóló megállapításait. Befejezésül arra utalt, hogy a burzsoázia három jelszava közül ket­tőről, az egyenlőségről és a testvériségről rég­óta letett; a szabadságról még sokat beszél, de annak megvalósítása is „a nagykorú emberi­ségre, a szocializmusra vár. A szabadság a szocializmus jelene és jövője”. Az interjú, amely olyan időszakban jelent meg, amikor a burzsoá francia sajtóban újra sűrűsödnek az antikommunista támadások, nagy figyelmet keltett. kező ország lenne képes. Ezért különösen örvendetes — hangsúlyozta Hollai Imre —, hogy a kezdeményezés éppen olyan országtól indult el, amely egyike lehetne az ilyen fegyverek birtokosának. Ha­zánk természetesen nem érde­kelt a fegyverek előállításá­ban, de nagyon is érdekelt abban, hogy a fegyverkezés ne terjedjen ki semmiféle új tö­megpusztító fegyverre. Támogatjuk a szovjet hatá­rozattervezetnek azt a pontját is, mely szerint a közgyűlés a leszerelési bizottságot kéri fel, jusson egyetértésre a tömeg- pusztító fegyverek eltiltásáról intézkedő szerződés szövegé­ben, annál is inkább, mert a bizottság több alkalommal be­bizonyította vitathatatlan il­letékességét leszerelési kérdé­sekben — jelentette ki a ma­gyar ENSZ-nagykövet. 2 között tett látogatást nálunk A külügyminiszterek tár­gyalásain megelégedéssel ál­lapították meg, hogy a két or­szág kapcsolatai dinamikusan fejlődnek. Kiemelték az 1969- ben megkötött gazdasági, ipar: és tudományos-műszak' együttműködési megállapodás révén elért jelentős eredmé­nyeket. Megállapították, hogy a két ország együttműködésé­nek erősödése mind a Magyar Népköztársaság, mind Svédor­szág érdekeit szolgálja és kap­csolódik az európai béke meg­szilárdítására tett általános erőfeszítésekhez. A miniszte­rek kijelentették, hogy kor­mányaik a jövőben is töreked­ni fognák a két ország kap­csolatainak fejlesztésére, a ké nép együttműködésének bőví­tésére. A miniszterek aláhúzták az enyhülés uralkodó szerepét napjaink nemzetközi politikai életében. Kifejezték meggyő­ződésüket, hogy az enyhülési politika teljes mértékben meg­valósul, és fokozott együttmű­ködés jön létre valamennyi állam között tekintet nélkül politikai, társadalmi és gaz­dasági rendszerére. Sven Andersson budapesti tárgyalásai barátságos és szí­vélyes légkörben folytak le. Jelentős mértékben hozzájá­rultak a nemzetközi kérdések­ben elfoglalt álláspontok jobb megismeréséhez. A két kül­ügyminiszter megelégedéssé’ állapította meg, hogy nézeteik számos nemzetközi kérdésben azonosak vagy egymáshoz közdállóak. Sven Andersson hivatalos svédországi látogatásra hívta meg Púja Frigyest, aki a meg­hívást köszönettel elfogadta. November 3 előtt.•• A chilei kormány pénteken be­jelentette, hogy lelepleztek egy rendszerellenes összeesküvést és letartóztatták annak néhány veze­tőjét. A DINA, a chilei titkosszol­gálat közlése szerint a Chilei KP, a Szocialista Párt és a Baloldali Forradalmi Mozgalom (MIR) ló­gott össze a „Hazafias Nemzeti Felszabadítási Front” megalakítá­sára s céljuk a katonai rendszer megdöntése volt. A szervezetet az Argentin Népi Forradalmi Hadse­reg (ERP) is támogatta. A DINA azt is közölte, hogy tudomása szerint Dél-Chilében geriUaklképző központ működik. A tábor pontos helyét most próbálják felkutatni. Nyilvánvalóan időzített a fenti hír, hiszen a chilei nép történelmében mindörökre emlékezetes dátum közeleg; november 3-a. Ezen a napon — öt éve — Salvador AUende, az ország választott elnöke a chilei alkotmánynak és az ál­lampolgárok milliói akaratá­nak megfelelően, elfoglalta az államfői tisztet és feleskette az általa megalakított kormányt Az Allende-kormány három évig volt hatalmon. Ez alatt az idő alatt többet tett az or­szágért, mint az összes előző rezsimek 165 év alatt. Az Allende-kormány kétség­telenül még sokat tehetett vol­na népe javára, ha a belső és a nemzetközi reakció segítsé­gével végrehajtott fasiszta puccs nem vetett volna véget tevékenységének. Mint a Chi­lei Kommunista Párt nyilatko­zatában megállapítja: „A fa­siszta klikk két év alatt a csőc szélére juttatta az országot Pinochet és cinkosai éhséget, nyomort, megtorlást és pusztu­lást hoztak a chilei népre”. A mai napig is uralkodik a ter­ror, veszélyben van Luis Cor- valán és a többi bebörtönzött hazafi élete. Tömeges mun­kanélküliség, száguldó infláció az árak íeltartóztathatatla emelkedése, az ipari termelt.- volumenének példátlan csők kenése — ezek a junta ural­mának eredményei. De „a dolgok jelenlegi állás? nem örökkévaló. A hazugsá nem győzhet az igazság, az el­nyomatás a szabadság, a fa­sizmus a demokrácia felett. Előbb-utóbb, inkább előbb, mint utóbb az ország kikerül a sötétség és a visszafejlődés állapotából.” A Chilében végbemenő esemé­nyek, a hazafiak mind szélesebben kibontakozó harca a katonai jun­ta ellen, az a hatalmas erkölcsi támogatás, amelyet a világ haladó erői nyújtanak a hazafiaknak, ar­ra vall, hogy a chilei kommunis­táknak igazuk van. Nincs messze az a nap, amikor a fasizmus vég­érvényesen összeomlik, és Chilére ismét beköszönt a szabadság haj­nala.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents