Pest Megyi Hírlap, 1975. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-16 / 269. szám

4 i Hídon 1975. NOVEMBER 16., VASÁRNAP Centenáriumi kiállítás Jubileumi kiállítás nyílt szombaton a fennállásának 100. évfordulóját ünneplő Liszt Ferenc Zeneművészeti Főisko­Szakmai és tanulmányi versenyek a szakmunkástanulók programjában Dunakeszi is vetélkedő fogadására készül Ián. A tárlat fényképekkel és szöveges emlékekkel idézi fel a hazai zeneművész- és tanár­képzés fellegvárának évszáza­dos tevékenységét. A kiállítást Kadosa Pál Kossuth-díjas ze­neszerző, a főiskola zongora­tanszékének vezetője nyitotta meg. A két hétig nyitva tartó ki­állítás látogatói megtekinthe­tik az erre az alkalomra fel­újított Liszt-múzeumot is, Az idei tanévben is meg­rendezik a szakmunkásképző iskolák szakmai és tantárgyi versenyeit, s a fiatalok részt vehetnek több figyelemre méltó kulturális megmozdu­lásban. A tervek szerint csaknem 50 szakmában rendezik meg a hagyományos szakma, kiváló tanulója és mintegy 10 tan­tárgyból a tanulmányi verse­TV-FIGYELÓ Tovsztonogov rendez. A szov­jet kultúra napjainak be­fejező eseményeihez csütörtö­kön összeállítással csatlako­zott a tévé: kora délutántól késő éjszakáig kilenc — rövi- debb, hosszabb — filmet lát­hattunk a Szovjetunió termé­szeti szépségeiről, kincseiről, életéről és kultúrájáról. Az esti főműsorban Gorkij nálunk is rendszeresen szín­padon tartott drámájából, a Kispolgárokból készült filmet vetítették. A nagy drámát a világhírű leningrádi rendező, Georgij Tovsztonogov vitte át a film kockáira. Akik isme­ri Tovsztonogov nevét és munkásságát — sokan vannak — tudják, a leningrádi ren­dező olyan szakember, aki mindig színpadban, színház­ban gondolkodik. A képer­nyőn látott Kispolgárok azon­ban mégsem lefényképezett színházi előadás volt. Tovsz­tonogov — vállalt feladatá­nak megfelelően — nemcsak egyszerűen alkalmazkodott a másik művészet, a film tör­vényeihez, belső parancsai­hoz, hanem fölényes bizton­sággal uralkodott rajtuk. Ezért is válhatott a film meg­győzővé, ezért tudja Gorkij ítéletét drámai erővel és hi­telesen közvetíteni a végórá­jához érkezett, forradalom előtti társadalomról. Magánügyek. Miért írtad meg ezt a novellát? — kérdezte Árvái Jolán péntek este, az Advent öröme vetí­tése után ördögh Szilveszter­től, az elbeszélés írójától. A kérdés fontos és pontos volt: akár a nézők nevében is el­hangozhatott volna. A néző­kében, akik a Radó Sándor rendezte, végtelenül lassú tempójú, vontatott, evidenciá­kat közlő film után nem na­gyon érthették, mit is akart a fiatal író elmondani. Ördögh Szilveszter válaszaiból aztán kiderült, hogy az írást egy megrendülés szülte. Az a gye­rekkori felismerés, hogy a hétköznapok az ünnepeken is folytatódnak. Az író saját csa­ládjában tapasztalta, hogy az élet gondjai, bajai, feszültsé­gei, megoldatlan konfliktusai — egy parasztcsalád karácso­nyát láttuk a harmincas évek végén — nem szűnnek meg e kivételes napokon sem. Ez a felismerés azonban még nem irodalmi mű. Csak élmény. Magánügy. S az író­nak ezt az élményt, sajnos, nem sikerült a közügy, az iro­dalom síkjára emelnie. Amit novellája elmondott, legfel­jebb expozíciónak, kiindulás­nak lett volna elég. A novel­lának, az irodalomnak azután kellett volna következnie, amikor az Advent öröme vé­get ért. Magánügyekről volt szó a vetítés, utáni beszélgetésben is. Nem tartósnak ránk ~ pél« dául az író családi konfliktu­sai. Ezekről kár volt szót ej­teni. Csontos Magda nyékét. Ezekre — többek kö­zött — Budapestén, Székesfe­hérvárott, Szegeden, Dunake­szin, Szolnokon, Tatabányán, Martfűn, Pécsett és Nyíregy­házán kerül sor, többségükre előreláthatólag március 5 és 16 között. A szakmunkástanulók széles körű részvételére számítanak a Ki tud többet a Szovjet­unióról című vetélkedősoro­zatban, amelyet az Oktatási Minisztérium, a KISZ Köz­ponti Bizottsága, a Magyar- Szovjet Baráti Társaság, a Lapkiadó Vállalat és a Szov­jetunió című folyóirat szer­kesztősége hirdetett meg az 1975/76. tanévre. Az év elejétől május első hetéig zajló négy- fordulós vetélkedőn / az iskolák négytagú csa­patokkal szerepelhetnek. A budapesti országos döntőn a legeredményesebbek díjakat kapnak, a Szovjetunióba és más szocialista országokba utazhatnak, a fődíj pedig egy Latvija-típusú szovjet gyárt­mányú mikrobusz az iskolá­nak. Bizonyára sokan benevez­nek majd a területi és orszá­gos szavalóversenyekre, s vesznek részt a színjátszó ko­rok és irodalmi színpadok be­mutatóin, továbbá a KISZ IX. kongresszusa tiszteletére meghirdetett Forradalmi elő­deink című vetélkedőn. Ez utóbbi különösen jó alkatólat nyújt arra, hogy a szakmun­kásfiatalok tanulmányozzák iskolájuk ifjúságmozgalmi múltját, összegyűjtsék az ez­zel kapcsolatos tárgyi és írá­sos emlékeket, megismerjék a magyar kommunista ifjúsági moz­galom történetét, a kiemelkedő személyiségek életét, munkásságát, és tájéko­zódjanak a KISZ tevékenysé­gének legjelentősebb eredmé­nyeiről is. Zúgjon dalunk címmel ren­dezik..meg a szakmunkástanu­lók .'énekkari bemutatóját, amelyet a Munkaügyi Minisz­térium, a Kórusok Országos Tanácsa és a Magyar Rádió együttesen szervez. ...de az élei megy tovább * *'fC;-. ^ Wis MUNKÁK ÉS MINDENNAPOK Az asszonyt Dömsöd határá­ban, ott, ahol földút kanyaro­dik le a tanyához, elgázolta egy motoros. Négy nap múlva meghalt. Hat gyermeket ha­gyott hátra, a kisebbek, az ik­rek héthónaposak voltak. A Kata: család Dömsödön, a Rákóczi utca takaros kertes házainak sorá­ban öreg parasztház áll. Mint­ha ottfelejtették volna. A me­szelt falról virít a 31-es szám. Itt lakik Kátai Ottó, a Pest megyei Állami Építőipari Vál­lalat gépkezelője, aki tavaly augusztus 18-tól, felesége ha­lálától egyedül neveli gyerme­keit. A kertajtó csapódására ku­tya ugrik fel. — Jöjjön csak bátran, nem harapós — kiáltja a vékonyka gyermeklány. Mellette két csöppség lábatlankodik. — Gyerünk befelé reggeliz­ni, kihűl a fejecske! — S akár a kiscsirkéket tereli az ajtó felé a gyerekeket. Az apa épp a nyulakat eteti, majd vasvillával halomnyi zöldet lök a hízó óljába is, az­tán bejön utánunk a házba. Földes konyha, bögréből ka­nalazzák a tejet. Kétévesek. Verácska, a nagylány hellyel kínál. Kátai rágyújt, arcán acélvonások, nem lehet leol­vasni róla az érzelmeket. Kék szemű, barátságos, szelíd em­ber. — A három kislány, Ágnes, Erzsi és Sári iskolában van­nak. Elsőbe és másodikba jár­nak. Délutánig csendes a ház. Persze Tündével és Ottóval, az Herékkel is van munka elég. Veronka főz, takarít, én ellá­tom az állatokat, bevásárolok, dolgozom a kertben — meg­osztjuk a munkát. Sok asz- szonynak dicséretére válna, ahogy a nagylányom segít a nevelésben. Ennyi gyerekkel nem boldogulnék egyedül. Vera 15 éves volt, amikor tavaly édesanyját szerencsét­lenség érte. Már felvették Bu­dapestre, az Élelmiszeripari Szakközépiskolába, de ebben a helyzetben képtelen lett vol­na itthagyni a családot. Apja idegileg összetört, egy hónapig betegszabadságon volt. Aki csak tud, segít — Egész életemet kudarcok kísérték, mikor már-már cél­hoz értem, mindig közbejött valami. Hatéves voltam, ami­kor apám meghalt, 15 éves ko­romtól magam kerestem a ke­nyeremet. Kitanultam a vas- és fémöntést, majd a traktor- vezető és gépkezelő szakmát. Az első házasságom nem si­került. Nem volt gyerekünk, a feleségem akart válni. Üj éle­tet kezdtem, megnősültem. Itt Dömsödtől nem messze bérel­tünk egy tanyát. Látástól va- kulásig dolgoztunk, hogy ösz- szegyűjtsük a házravalót. 1969-ben a PÁÉV-hez mentem dolgozni, nehézgépkezelő va­gyok. Túlórákat, éjszakai munkát vállaltam, Azt ter- .veztük, mire a kislányok isko­lába járnak, beköltözünk Dömsödre. Kinéztem ezt a házat. Esténként feleségem­mel arról álmodoztunk, hogy átépíttetjük modem, szép la­kássá, amilyenek itt a szom­szédban is vannak. A felesé­gem annyit dolgozott a tanyán, mint egy cseléd. Itt lett volna jobb sorsa. És két hónappal a beköltözés előtt... Csend hull közénk, aztán keserűen felnevet: — Ráadásul a költözéskor elütötte a vonat a fuvarosom lovát, s bepörölt, fizessek 16 ezer forintot érte. Verácska felpattan, megtörli az ikrek száját, aztán beviszi őket a szobába. — Tessék, bejönni, itt jó me­leg van — szól a nyitott ajtó­ból. Hat ágy, szekrények. Egy ki­szolgált televízió az ablak mellett. Papírtekercset vesz ki a szekrényből a férfi, széttere­geti az asztalon, ■ háromszobás, összkomfortos családi ház ter­ve. — Most augusztusban kap­tam meg az építési engedélyt. A ház mögött megkezdtem a földmunka egy részét, eljutot­tam a szigetelésig, ezt a szobát is lebontom. — Miből tudja felépíteni? — Akaratlanul kiugrott a számon a kérdés, a földes, rongysző- nyeges szobában. — Segít a vállalat is. Adnak bontott anyagot, s a szocialis­ta brigádok közül is többen megígérték, hogy jönnek. A társaim is, az összetartás szo­cialista brigádból. Értek én mindenhez. Ha kell, falazok, villanyt szerelek, burkolok. — Ha nem sértem, mennyi a jövedelme? — Nem sok. A PÁÉV-nél, az SZTK-csoportban van egy szocialista brigád. Közbenjá­rásukra maradhattam itthon, a hároméves gyermekgondozá­si szabadságon. Az ikrek után kétezer forintot kapok, 1600 forint a családi pótlék. Tudom, kevés hét embernek, de na­gyon beosztjuk. A vállalat dolgozói és rokonaink hoznak Felkészítés a jövőre Közművelődés az iskolában Amikor közöltem Péter Do­mokossal, az ócsai Bolyai Já­nos gimnázium igazgatójával, hogy az iskola kulturális életé­ről szeretnék beszámolni la­punk olvasóinak, azzal kezdte: — Soha jobbkor! Éppen indulnak az irodalmi szakkör tagjai Kulla Krisztina tanárnő vezetésével, hogy felköszönt- sék a kilencvennegyedik szü­letésnapját ünneplő költőt, Falu Tamást. — Aztán még hozzátette, mintegy magyará­zatképpen: — Ez nálunk »már több mint egy évtizedes ha­gyomány. Falu Tamás életművének ápolása egy része a Bolyai Já­nos gimnázium kulturális éle­tének. Az irodalmi szakkörön kívül azonban még másik fló­rom szakkör — orosz nyelv, műalkotások elemzése és gyorsíró — és ugyanennyi ér­deklődési kör van az iskolá­ban. Segítség a pályaválasztáshoz — Az érdeklődési körök munkája hasonló a szakkörö­kéhez ,— tájékoztatott az igaz­gató. — Célunk mindkét mű­velődési formával: segítséget nyújtani diákjainknak a pá­lyaválasztáshoz, a felnőtt élet­hez. Hogyan? Milyen formá­ban? Nálunk például az isko­la diákjainak a fele a gyakor­lati foglalkozás keretében gép­írást tanul. Ehhez azonban szorosan kapcsolódik a gyors­írás is. Oktatására a tanterv keretében nincs lehetőség. Ezért határoztuk el gyorsíró szakkör megalakítását, Hogy helyes volt az elképzelés, ml sem bizonyítja jobban: olyan nagy volt az igény, hogy a ter­vezett egy helyett két gyorsíró szakkört kellett alakítanunk ... Az érdeklődési körök kere­tében a gépjárművezetés elmé­letével, pedagógiával, illetve a könyvtárosi munkával ismer­kedhetnek a tanulók.- ••,. ... - > •' , ••• • '!<->. \o — Elsősorban;, g pedagógiai kör iránt igen nagy az érdek­lődés — mondotta Kulla Krisztina, az iskola KISZ- pártösszekötő tanára. — Ez érthető: a dabasi járásban még mindig sok a képesítés nélküli nevelő, s várhatóan az elkövetkező években sem lép­hetnek előbbre. A pedagógiai kör munkájában elsősorban azok a diákok vesznek részt, akik a tanítói-tanári pályát választják élethivatásul. A körben szerzett ismeretek ezt kívánnák előkészíteni, segítsé­get nyújtani. S lényegében ha­sonló a helyzet a könyvtáros­körben is — a pályára készíti elő a fiatalokat. Klub - szeptember óta Szeptemberben nyílt meg az iskola KISZ-klubja. Az ottho­nosan berendezett helyiségben hetenként kétszer jönnek ösz- sze a fiatalok. A program ösz- szeállításából nagy részt vál­lalt Mikulási Erzsébet, az is­kola KISZ-titkára. — Minden foglalkozás egy- egy ismeretterjesztő előadással kezdődik. Kürti Gábor újság­író a külpolitikáról beszélt. Hudecz István harmadéves műegyetemi hallgató a színek l<xletkezéséröl. Az előadások többségét azonban a klub tag­jai tartják. És természetesen nem hiányoznak a klub életé­ből a zenei programok, a ve­télkedők, sőt a táncos szombat délutánok sem. A klub ismeretterjesztő te­vékenységét TIT-programok egészítik ki az iskolában. A napokban Karai László tartott előadást Az élet lehetősége a világegyetemben címmel, a következő program pedig — még ebben a hónapban — Giccs a magyar irodalomban. A tanulók újságja Néhány héttel ezelőtt jelent meg Tallózó címmel az iskola­újság első száma, Kapás Kata­lin és Bánkuti Erzsébet szer­kesztésében. A tizenkét olda­lon ' elsősorban nyári élmé­nyeikről számolnak be az. is­kola diákjai. Tanulságos kis történetek követik egymást. Csonka Ilona például a bugyi Telefongyárban szerzett mun­katapasztalatait ismerteti: Na­gyon szép nevű műhelybe ke­rültem, a tekercselő előkészí­tőbe. A munkám: műanyag csöveket kell vágnom. Két hé­tig. A változatosság: egyik nap piros csövet, a másik nap ké­ket, azután meg szürkét. Rop­pant üdítő! Mikulási Erzsébet viszont társadalmi munkáról tudósít: Énekelve indultunk ötórás társadalmi munkára a közeli óvodába. Ott azonban nem volt egyetlen ember sem, aki munkát adott volna a százfős diákseregnek. Így az­tán jobb híján napoztunk — társadalmi munkában. Egy harmadik írás vidáman emlé­kezik az idei szüretre. — A szőlős zedológia módszertana címmel —, amelyből dereka­san kivették részüket a gim­názium tanulói is. Egyszóval jól szerkesztett újságot állí­tottak össze a diákok, nemcsak önmaguk szórakoztatására, ha­nem a tanulságok levonására is. Ügy tervezik: ezentúl min­den hónapban megjelentetik a Tallózót. Színház, mozi, Kiállítás Az iskola sokszínű kulturá­lis életéhez tartozik, hogy a ta­nulók havonta egy alkalommal közösen mennek el a helyi mozi előadására. Színházba, tárlatokra Budapestre járnak, átlagosan kéthavonta mintegy ötvenen. Korábban ugyan majd ennyi diáknak volt bu­dapesti színházbérlete, a kö­töttség azonban sok gondot okozott — egy-egy időponthoz könnyebb igazodni, mint egy évre előre lekötött időhöz. Az előadásokról, tárlatok­ról a klubprogram keretében számolnak be vagy rendeznek vitát. S hasonló beszélgetése­ket terveznek olvasmány-él­ményekről is, esetleg egy-egy fiatal író-költő bevonásával. Mindez jól egészíti ki az is­kolai oktatás pnyagát, széle­síti a diákok látókörét, segít felkészíteni őket a felnőtt életre. Prukner Pál ruhaneműt, édességet és gyü­mölcsöt a gyerekeknek. — Miért nem adta egy idő­re állami gondozásba a kicsi­ket, legalább addig, amíg új­ból talpra áll. — A szeretetet, az otthon melegét, még ha szegényes is, nem pótolja semmi, soha nem válnék meg tőlük, amíg két kezem bírja, nem adom fel. Kell. Nehogy azt gondolja, ar­ra számítok, majd mindig se­gítenek. Még egy-két év lesz nehéz. Nem tudom azt elmon­dani, mekkora csapás ért ben­nünket, nagyorr szerettem a felségemet, de hát az élet megy topább. Az iskolában A községi tanácson alig is­merik Kátaiékát, mivel egy éve laknak a faluban. Annyit tudnak a családapáról, hogy egyedül neveli gyermekeit, tisztességes, jóravaló ember. Elterjedt róla a hír: kitűnő böllér, a faluban egyre több helyre hívják disznóöléskor. Jól jön a hurka, a kolbász, amit a gyerekeknek kóstolóba visz haza. Laezy Pálné, a dömsödi ál­talános iskola igazgatóhelyet­tese, amikor felkerestem, ro­konszenvesen beszélt a Ká­vaiakról. — Tiszta ruhában, ápoltan járnak iskolába a kislányok. Tanyán éltek, nehezen illesz­kednek be a közösségbe. Ap­juk rendszeresen érdeklődik utánuk, esténként otthon is foglalkozik velük. A tanács szociális segélyt adott, ingye­nes a napközijük. A szülői munkaközösség felajánlotta, hogy megveszik nekik a tan­szereket, de a Pest megyei Ál­lami Építőipari Vállalat szak- szervezeti bizottsága megelő­zött bennünket. Hét asszony összefog A PÁÉV csepeli irodaházá­nak földszinti szobáiban dol­gozik az SZTK-csoport Május 1. szocialista brigádja. Hét nő, feleségek, anyák, ök figyeltek fel Kátai Ottóra. Lázár Gézá- né, a brigádvezető így emlé­kezik: — Láttuk tanácstalanságát, azt sem tudta fájdalmában, mit hol kell elintéznie. Mi ta­nácsoltuk neki, hogy marad­jon otthon a gyerekekkel. A Munkaügyi Minisztérium szo­ciálpolitikai osztályára küld­tük a kérvényt. Engedélyezték, igénybe vehette, mint egyedül­álló apa a hároméves gyer­mekgondozási segélyt. Az íróasztal mellett ülő asz- szonyok valamennyien szere­tettel beszélnek a Kátai gye­rekekről. — Amennyire időnkből fut­ja, felkeressük Dömsödön a családot, sosem megyünk üres kézzel. Mészáros Istvánná elmond­ja, hogy Kátai Ottó a kiskun - lacházi munkahelyen dolgo­zik, az építésvezető sokoldalú, jó munkásnak tartja. Ezért az SZTK-csoport asszonyainak nem volt nehéz a vállalatot meggyőznie arról, hogy támo­gassák. — A csepregi négyes ikreket segítik. Öltöztetik őket a gyá­rak, kétszintes, ötszobás csa­ládi házat építettek nekik, társadalmi összefogással. Kü­lön gondozónő vigyáz a ki­csikre. Nagyon szép, de kér­dem én, Kátai Ottó öt kis gyermekével, anya nélkül mennyivel van előnyösebb helyzetben? Ök is megérde­melnék a társadalom segítsé­gét — Budai Mihályné sza­vaira felvillanyozódnak a töb­biek is.. Ahogy hallgatom őket, a családapa szavai jutnak eszembe: nagyon jólesik a se­gítség, de örökké nem tarthat, úgy kell igyekeznem, hogy egyedül is eltarthassam a csa­ládomat. Horváth Anita Nagy díj és Arany Orfeusz A magyar Hanglemezgyártó Vállalat Händel: Két kantáta című lemeze nyerte a Francia Lemezakadémia nagydiját. A felvételen a Liszt Ferenc ka- < maraegyüttest Sándor Frigyes vezényli, a szólót Kalmár Magda énekli, aki egyben a legjobb énekesnő részére ala­pított Arany Orfeusz díjat nyerte el ezzel a lemezzel. A díjakat december 4-én adják át Párizsban. A HÍRADÁSTECHNIKAI ANYAGOK GYARA felvételre keres női és férfi munkaerőt betanított munkára, több műszakos munkarendre, valamint szerszámkészítőket és elektrikusokat. Bérezés: a kollektív szerződés szerint. Jelentkezni lehet naponta 7 és 15, szombaton 7 és 12 óra között a vállalat üzemgazdasági osztályán: Vác, Zrínyi u. 39. KÖZGAZDASÁG- TUDOMÁNYI EGYETEMET ÉS SZÁMVITELI FŐISKOLÁT VÉGZETT, 5 évesnél nagyobb gyakorlattal rendelkező SZAKEMBERT VEZETŐI MUNKAKÖRBE FELVESZÜNK, írásos ajánlatot „Pest környéki nagyvállalat" jeligére a kiadóba kérünk. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents