Pest Megyi Hírlap, 1975. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-15 / 268. szám

xMmtsif 1975. NOVEMBER 15., SZOMBAT A biztonságos közlekedésért Szentendrén a KPM forgalom- technikai osztály dolgozói az erő­sen korrodált közúti táblákat fo­kozatosan kicserélik. Helyükbe fényvisszaverő fóliával ellátott táblákat helyeznek. Pomáz Korszerűsítik a TÜZÉP-teíepet Jelentős szerepet játszik Pomáz kereskedelmi ellátásá­ban a Budapest környéki TÜ- ZÉP. Az itteni telep nemcsak a nagyközség építőanyag- és tü­zelőellátásról gondoskodik, ha­nem a környező falvakéról is. Az építőanyagokból kevés a választék. De megfelelő meny- nyiségű tüzelő áll a vásárjók rendelkezésére. A vállalat nagy összegű beruházásának eredményeképp sikerült meg­oldani a faanyagok, ablakok, ajtók fedett tárolását. A telep forgalma évről évre körülbe­lül 5 millió forinttal növekszik^ Ami viszont a megnyitás óta változatlanul maradt, az a rakterűiét. Éppen ezért a kö­vetkező V. ötéves tervben kor­szerűsítik a pomázi telepet. Terjednek a korszerű neve! esi módszerek Legfontosabb a tankötelezettségi törvény végrehajtása A Központi Bizottság 1972-es oktatáspolitikai határozata óta több mint három év telt el, és ez az időszak nem maradt nyomtalanul a szentendrei já­rás óvodáinak, iskoláinak éle­tében sem. Jó eredmények Ma már egyértelműen meg­állapítható, hogy a határozat eddigi végrehajtása jó ered­ményekkel járt a járásban. A megvalósításban a szülők több­sége is segített, megértette, miért szükséges az aktívabb részvétel az együttes nevelés­ben. Hasznos volt a járási párt- bizottság, a járási hivatal mű­velődési osztálya és a Hazafias Népfront járási bizottsága ál­tal közösen megrendezett szü- lők-nevelök tanácskozása. Az egyik legnagyobb gond ezután is: a tankötelezettségi törvény végrehajtása. Az ered­ményeket kedvezőtlenül befo­lyásolja a járás sajátos hely­zete. A tankötelesek 4,6 száza­léka cigány (a megyei átlag 3,6 százalék), sőt Csobánkán ez az arány a 37 százalékot is meg­haladja, s magasabb a járási átlagnál Pomázon és Tahitót- faluban is. Ezekben a közsé­gekben a túlkorosak és a tan- éwesztők átlagg. is lényegesen rosszabb. De a kedvezőtlen kö­rülmények ellenére mind . a túlkorosok, mind az osztályis­métlők száma a korábbi évek­hez képest csökkent a járás­ban. A kiadott intézkedések hatá­sára kisebb lett a tanulók túl­terhelése, az iskolák többségé­ben javult a tanítási órák szín­vonala és eredményessége. Kedvezőek a tapasztalatok a harmadik testnevelési óra be­vezetésével kapcsolatban is. Gondot okoz még a tanulók teljesítményének értékelése és ellenőrzése, az osztályozás. Előkészítő tanfolyamok A korábbi évektől eltérően a járás nevelői szívesen kap­csolódnak be a korszerű nieve­Útközben Szentendrén, a Marx tér egyik sarkában egy kerékpár áll. Tulajdonosa, a pomázi Strausz István tapossa a pe­dált, hogy a nyereg elé sze­relt köszörükövet pörgesse. — Minden kedden Szent­endrére jövök — mondja —, hol a hentes, hol egy fűszer­Rózsák a szabadban és az üvcghazban Letépni tiétek? „Azt ígérte, hogy táncol velem, ha piros rózsát viszek neki — kiáltott fel' a diák. — Csakhogy az én kertemben nincs egyetlen szál pi­ros rózsa. A her­ceg bált ad hol­nap éjszaka, és'az én szerelmem ott lesz a társaságá­ban. Ha viszek neki egy szál pi­rns rózsát, a ka­romban tarthatom, ő majd ráhajtja a fejét vállamra és a kezét a kezem­be zárom.” Oscar Wilde A csalogány és a ró­zsa című novellá­jából idéztem e sorokat, melyek­ből kitűnik, mi­lyen fontos szerep jutott a történet­ben a rózsának. És még hányszor, de hányszor volt és lesz szerelmes vallomásnak, tisz­teletnek, megbe­csülésnek, hálá­nak. köszöntésnek — és még sorolhat­nám tovább — a jelképe ez a szép virág, melyből a szentendrei Ma- thiász Tsz üveghá­zában az idén 47 ezer szál termett eddig, és várha­tóan 18 ezret szednek az év vé­géig. A szabadban már a végéhez kö­zeleg a rózsa- idény, itt 246 ezer szálat vágtak le. Hétfajta rózsát termesztenek a termelőszövetke­zetben, 75 száza­lékuk piros. „Ró­zsák, illatozzatok, letépni vétek vi­rágotok” — ez az idézet •íiszont egy néhány éves slá' gerből való, me lyet sokan szó sze­rint értelmeznek a kertészetben. Nagy a munka erőhiány, különö­sén a hétvégeken. Márpedig egy-egy szál, amilyen szép, olyan rövid életű is; nem mindegy tehát, mikor sze­dik le. bolt előtt ütök tanyát, s kö­szörülök, amíg van mit. Akad olyan nap, hogy semmi mun­kám, néha hazakerget az eső. Előfordul azonban az is, hogy nem győzöm élesíteni a kése­ket, ollókat. Nagyritkán sar­lót, fejszét, csontvágó bárdot, kaszát is hoznak. Míg beszél, jár a keze, lá­ba. Hosszú, keskenyre kop­tatott pengéjű kenyérvágó kést élez, majd ■ kaszakövei megfeni. — A hét többi napján mer­re jár? — Pomáztól Visegrádig, Pi- liscsabán és környékén Ber­ger Vince komám dolgozik, néha ugyan átjön ide is, de ilyesmin nem kapunk hajba. Cz. V. lesi módszerek kialakítása és alkalmazása érdekében kezde-’ ményezett pedagógiai kísérle­tekbe. Ilyen például az első osztályos kömyezetismereti kí­sérlet, az új matematikai tan­terv bevezetése, az anyanyelvi oktatás. Jó eredményeket ér­tele el Budakalászon, Dunabog­dányban, Leányfalun, Pilis- szentkereszten, Pomázon, Ta- hitótfaluban és Visegrádon. Kiemelt feladatként kezelik a fizikai dolgozók gyermekeinek fokozott segítését. Magyarból, oroszból és matematikából kö­zépiskolára előkészítő tanfo­lyamokat szerveztek Budaka­lászon, Pomázon, Dunabog- dányban, Leányfalun és Pilis­szántón. Az országos szint alatt Sokat javultak az oktatás tárgyi feltételei is. A fejlődés ellenére sem éri el azonban a taneszközökkel való ellátottság az iskolákban az országos szin­tet. Ennek oka egyebek közt abban kereshető, hogy sok a kis iskolák száma. A járásban, csak egy iskolának van torna­terme, nyolcnak tornaszobája. Az utóbbi években Visegrádon, Dunabogdányban, Csobánkán és Pilisszentlászlón az iskolák udvarát alkalmassá tették a testnevelésre. örvendetesen fejlődtek az óvodák: míg 1972-ben a járás területén 16 óvoda működött 1013-as létszámmal, ez a szám azóta 19-re, illetve 1232-re emelkedett. Az ebben a tanév­ben első osztályosok 89 száza­léka járt óvodába, A jövőre vonatkozóan rész­letes fejlesztési program ké­szült. Csobánkán, Pomázon és Budakalászon bővítik az óvo­dáit, Tahitótfáluban, Pilisszán­tón, Dunabogdányban, Buda­kalászon, Pomázon és Leány­falun pedig az iskolát. A ten­nivalók között szerepel a pe­dagógusok letelepedési feltéte­leinek javítása, a szaktanárok számának emelése, az oktató­nevelő munka színvonalának további emelése. Három helyett két műszak a borítéküzemben Esztétika és kézügyesség Életre kel a fakanál Bábszakkörök a művelődési központban Városi hírek A Szikszay-féle ház bölcső­dévé való átalakításában je­lentős társadalmi munkát vé­geztek már eddig a város üze­mei, intézményei, így a kézi­szerszámgyár, az írószergyár az építőipari ktsz, a papír­gyár és a Kossuth Lajos Ka­tonai Főiskola. Az elmúlt hét végén a városi pártbizottság dolgozói segédkeztek az épít­kezésben. ★ Városismereti versenyt ren­dez holnap, vasárnap fél 9-kor Szentendrén a megyei műve­lődési központban a budapesti II.. kerületi Szövetség. Természetbarát Megkezdte az OTP a Fel- szabadulás lakótelep „J” és „K” jelű épületeinek értékesí­tését. A hatvan lakásra folya­matosan kötik meg az adás­vételi szerződéseket. ★ A Zöldfa italboltból jövőre kerthelyiséges vendéglőt ala­kítanak ki. ★ A városi tanács évente 200 ezer forintot fordít a Szent­endrén élő 35 idős személy fo­lyamatos gondozására. Hogy is kezdődik minden klasszikus ételrecept? Végy ezt, meg ezt. És itt következ­nek a hozzávalók. Én is re­ceptről érdeklődtem a megyei művelődési központ egyik ter­mében, óm itt nem ennivaló készül, hanem ... — Textilből, rongyhulladék­ból, fából, flakonból, szitából, papírból, fakanálból és még sok mindenből állítjuk össze a bábukat — mondja Oláh Má- tyásné, a szakkör vezetője, aki láthatóan teljes szívből és lel­kesedéssel irányítja a résztve­vő diákok fürge ujjait: hogy rajzolják elő a figurát az anyagon, miképp vágják ki, varrják meg. És itt az asztalon csakugyan van sok minden, látszólag fö­lösleges holmi, amiből azután fantáziával, ügyességgel a szakköri tagok munkája nyo­mán érdekes bábuk születnek. — Tavaly októberben a vá­rosi József Attila Művelődési Központban alakult meg az alsósok részére két bábcsö- port 30—30 résztvevővel. A Bajcsy és a Rákóczi úti iskola tanulói jelentkeztek. Hetente egyszer tartottunk foglalko­zást, amelyeken először a sík- bábú készítésével ismerkedtek meg. Ezek még elég kezdetle­ges „művek” voltak: papírra rajzolták, festették az alakot, majd kivágták, a bábuk kezét, lábát, pálcikával mozgatták. Ezután egyszerűbb zsákbábu­kat is varrtunk. A tanulók egy számunkra igen bonyolult tün­dérmese betanulására is vállal­koztak, amelyet hónapokon át próbáltunk, végül elő is adtuk az iskolák napközijében. Az el­múlt tanév tapasztalatai alap­ján kezdtük meg idén a foglal­kozásokat itt a megyei műve­lődési központban. Külön ala­kítottunk alsós és felsős cso­portot. — Véleménye szerint milyen haszna van ennek a hobby- nak? — Szomorú tapasztalatom, hogy a gyerekek manapság egyre inkább elfelejtenek ját­szani. Főleg a játéknak az a módja szorul háttérbe, amikor a saját maguk által készített eszközzel töltik el szabad ide­jükét. Itt erre. nyílik mód. Egy- egy bábu kitalálása tág teret nyújt a fantáziának: hogy lesz egy fakanálból vagy kukorica- csutkából élő figura. Egyúttal a már kihalóban levő, feledés­be merült népi játékokat is felelevenítjük. — Segít-e a szakkör az esz­tétikai nevelésben? — A bábozás sokféle művé­szi élményt egyesít, így az iro­dalmat, a színjátszást, zenét, képzőművészetet. Jó eszköz a nevelésben, oktatásban. Nem­csak az ismeretek 'bővítésére alkalmas, fejleszti a szépérzé­ket is, fokozza b kézügyessé­get, növeli á gyermekek önbi­zalmát: az egyéniség alakítá­sában is pozitív a hatása. — Most mivel foglalkoznak, mire készülnek? — Az alsósok népmesékhez, népdalokhoz készítenek külön­féle maszkokat, a felsősök pe­dig egy 1943-ban Marosvásár­helyen gyűjtött, úgynevezett bábtáncoltató betlehemes játé­kot tanulnak. A szentendrei papírgyár bo­rítéküzemében október 20-tól a korábbi három műszakos munkáról áttértek a két mű­szakra. Az idén üzembe állí­tott két olasz borítékgyártó gép teljesítménye tette ezt le­hetővé, az itt dolgozók — többségük nő — nem kis örö­mére. Az üzem két műszakban is eleget tud tenni feladatai­nak. Az idén a gyárban az első kilenc hónap alatt 8300 tonna papírt és 1434 tonna borítékot és levélpapírt készítenek. El­készültek a jövő évi tervek is. A gyár termelése ezek szerint 1976-ban 10 128 tonna papír és 1900 tonna boríték lesz. Az ötödik ötéves tervben szeret­nék megvalósítani a papír­üzem rekonstrukcióját, körül­belül 60—70 millió forintos beruházással. Képünkön a Wágner típusú gép a kereskedelemben hasz­nálatos csomagolópapírt ké­szíti. Az oldalt írta: Dalos Gábor Fotók: Ifj. Fekete József i \ Szombati (evét ' Teher alatt nő a pálma iába a szép és előkelő név: Erdészeti Fa- és Ve­rj gyesipari Vállalat, csak egyszerűen, röviden kocsi­gyárnak hívják őket városszerte, sőt a város ha­tárain túl is. No, de nem a név a fontos, sokkal inkább a termék, az itt folyó munka. Amikor legutóbb, még a nyáron jártam itt Ízbégen, a Lenin út mellett szerényen meghúzódó üzemben, ja­vában készültek az őszi AGROMASEXPO 75 mezőgaz­dasági gépkiállításra, amelyen aztán nagy sikert arat­tak. Különösen a normál egytengelyes pótkocsi, ennek magas felépítésű változata és a futómű nélküli lakó­kocsi, melyet egyaránt lehet használni építésvezetői irodának, munkásszállásnak vagy öltözőnek. Oldalát hajópadló, szigetelő hungarocell, valamint víz- és tűzálló lemezrétegekből képezték ki. Teteje alumí­nium. A legnagyobb előnye pedig az, hogy a hagyomá­nyos lakókocsikkal szemben 100 ezer forinttal olcsóbb. Már a félévi eredmények is sejtették, hogy siker­rel zárják az évet. Valóban: míg tavaly 16 millió fo­rintos nyereséget értek el, az idén már szeptember 30-ig ez az érték 17 millióra emelkedett. Mindezt létszám- emelkedés nélkül teljesítették. Tizenöt szocialista bri­gád 161 tagja derekasan dolgozik, vesz részt a munka­versenyben. Sorra váltják valóra kongresszusi és fel- szabadulási felajánlásaikat. így sikerült növelni a ter­melékenységet, javítani a belső munkaszervezést, fo­kozni a gépesítést, a kooperációt és az anyagtakaré­kosságot. Mindebben nem kis szerep jutott az újításoknak. Évente 30—35 újítás születik, melynek több mint a felét aztán a gyakorlatban is alkalmazzák. Ennek kö­szönhető a gyártási eljárások ugrásszerű fejlődése. Tovább növeli az eddigi eredmények értékét, hogy a gyárnak nehéz a nyersanyagok — kohászati termé­kek, hengerelt áruk, lemezáruk, rúd- és idomacél — beszerzése. A szakmunkás-utánpótlás is nagy gond. A dolgozók közül sokan állnak a nyugdíjazás előtt. A gyár mégis ura a nehézségeknek. Akármelyik nevén nevezzük, egyikkel sem vall szégyent a megren­delők, a vásárlók körében. Már most minden, jövőre készülő terméküknek megvan a gazdája.

Next

/
Thumbnails
Contents