Pest Megyi Hírlap, 1975. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-14 / 267. szám

Lázár György sajtóértekezlete olaszországi útjának eredményeiről Megvan a feltétel az együttműködés továbbfejlesztésére Miniszterelnökünket fogadta VI. PáI pápa Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke és kísérete csü törtökön a Vatikánban tett Iá togatást. A magyar kormány • főt magánkihallgatáson fogad­ta VI. Pál pápa. Első alkalom­mal történt, hogy az egyházi állam feje és a Magyar Nép- köztársaság kormányának ve­zetője eszmecserét föladatott egymással. Az eszmecserén nemzetközi kérdések kerültek szóba. A magánkihallgatáson Lá­zár György vázolta Magyaror­szág belpolitikai helyzetét és a nemzetközi kérdésekben el­foglalt álláspontját. Ví. Pál az eszmecsere folyamán meg­különböztetett figyelemmel foglalkozott a helsinki értekez­leten, a Vatikán és Magyaror­szág által egyaránt elfogadott elvek gyakorlati megvalósítá­sával. Mindketten — hangoz­tatták — elő kívánják segíteni azt, hogy az ott elfogadott el­vek és megoldások hatékonyan hozzájáruljanak a földrész né­peinek biztonságához és jó együttműködéséhez. Az eszme­csere további részében a ma­gyar állam és egyház viszonyá­ról, valamint Magyarország és az egyházi állam kapcsolatai­ról ejtettek szót. Mindkét fél kifejezte azt a szándékát, hogy tevékenyen tovább építi kap­csolatait,’ azok további javítá­sára törekszik. Szándékunk a párbeszéd folytatása Lázár György a magyar nagykövetségen csütörtökön — a vatikáni látogatás után — sajtóértekezletet tartott, ame­lyen beszámolt olaszországi lá­togatásának eredményeiről és válaszolt a magyar, az olasz és A társadalmi munka rangja 0 ** rvendetes, hogy nö­vekszik a társadalmi munkások tábora, munkájuk bővíti, nemegy­szer megsokszorozza az üt­ött szűkös-véges aniyagi le­hetőségeket. S bár többnyi­re eszerint minősítjük-ér- tékeljük az elvégzett fel­adatokat, mégsem a pénz­összeg a fontos, hanem az önzetlenül vállalt többlet- munka ténye, amely szem­léletváltozást, a szocialista erkölcs formálódását, fej­lődését tükrözi. A gyakori híradások azonban azt az érzetet kelthetik valamen­nyiünkben, hogy az embe­rek többsége ma már túllát önös érdekein, általánossá vált a közösségi szemlélet, az enyém tudat helyébe a miénk lépett. A túlzott op­timizmus ebben az esetben sem helytálló, gátolhatja a valóság objektív megítélé­sét, s emiatt úiy tűnhet: szocialista céljaink külö­nösebb erőfeszítés, politi­kai agitáció, gondos szer­vezőmunka nélkül automa­tikusan megvalósulhatnak. Különböző példák egész sora bizonyítja: mindez nem így van. A társadalmi munka rangjára emelhetjük, s eszerint becsülhetjük-e az olyan üzemi kommunista szombatokat is, amelyeket korábban inkább hóvégi hajrának hívtunk? Vajon mekkora erkölcsi károsodás éri azokat a szocialista brigádokat, amelyeknek tagjai tudva tudják, hogy a nemes célokat sejtető fel­hívások valójában a terv­lemaradások pótlását, a szervezetlen, hanyag, rosz- szul irányított munkából származó veszteségek csök­kentését célozzák, s vállal­kozó kedvüket ily módon kihasználják. Mindjárt ál­lapítsuk meg, politikai hibát követnek el azok a vezetők, akik a munkáskollektívák tettrekészségét, áldozat- készségét ily módon vámol­ják meg. Társadalmi munkáról be­szélhetünk-e ott, ahol a vezető parancsba adja a szocialista brigádoknak: ekkor és ekkor ennyit főt állítsatok ki, ilyen-amo­lyan munka elvégzésére. Valós-e az a kimutatás, amely ennek alapján ké­szül és a társadalmi mun­kaként számontartott mil­liók egy része tulajdonkép­pen bankművelettel át­utalt vállalati könyörado- mány? C sökkentik az aktivitást a jó szándékkal, ám rosszul szervezett ak­ciók is, amelyre — számos kedvező tapasztalat mel­lett — a dobosi járás párt- végreha j tóbizottságának egyik ülésén hallottunk szemléletes példát. A daba- si óvoda építéséhez sokan hozzájárultak önkéntes munkával, de a vakolatot készítő kőművesek joggal zúgolódhattak annak lát­tán, hogy az utánuk ugyancsak társadalmi mun­kában érkező villanyszere­lők mindjárt leverték, el­csúfították a még meg sem szikkadt vakolatot. Ugyan­itt fordult elő, hogy azt a földet, amit az egyik csapat átlapátolt a kívánt helyre, ugyanoda visszalapátolta később a másik. Minden munkának a tervszerűség, a technológia kívánta sor­rend megtartása, a végső cél, s a hozzá vezető ten­nivalók pontos ismerete ad értelmet. Beletartozik ebbe az is, hogy a szervezők a kellő időpontban fogadják a társadalmi munkásokat, elegendő munkaeszközről, anyagról és szakértelemről gondoskodjanak. A hiába­valónak, értelmetlennek bizonyult erőfeszítés okoz­ta csalódás senkit sem ösz­tönöz arra, hogy szabad idejét feláldozva legköze­lebb ismét a köz javára dolgozzon. N em mindig tisztázott az sem, hogy kinek a dolga az előkészítés, a mozgósítás. Tapasztalataink szerint igazi, nagy ered­mények ott születnek a tár­sadalmi összefogásból, ahol a szervezést, az irányítást saját feladatának tekinti a pártszervezet, a tanács, a KISZ-, a szakszervezet s a Hazafias Népfront. Így van ez például Érd nagyközség­ben, ahol a vállalati és szövetkezeti szocialista bri­gádokat a társadalmi mun­ka élcsapatának tekintik, s a tanács^ irányította szerve­ző bizottság — amelyben minden szerv, adott fel­adattal képviselteti magát — az összefogás sejtjeként mozgatja az intézmények, üzemek szervezett dolgozóit s a tanácstagi csoportok se­gítségével a lakosság mind szélesebb rétegeit is. Tény, hogy Érden sem jutottak még el a többséghez, itt is főként a szocialista brigá­dok segítségére támaszkod­nak, de nem elégedtek meg ennyivel, keresik, ki­próbálják a leginkább cél­hoz vezető módszereket. Megyénkben tavaly több mint 167 millió forintnyi értéket — bölcsődéket, is­kolákat, óvodákat, szociá­lis-kommunális épületeket, utakat, parkokat — terem­tett a társadalmi összefo­gás. A városok, nagyközsé­gek, községek megyei ver­senyében méltó elismerést nyertek az élenjárók, leg­utóbb Szentendre és Nagy­körös, Szob, Solymár, Ve­resegyház, Nagytarcsa, Er­dőkertes és Szigetszent mar­ton, ahol az egy lakosra ju­tó társadalmi munka érté­ke a legmagasabb — 1625 forint. A felsorolást foly­tathatnánk hosszan, hiszen a verseny krónika mindig új nevekkel is gyarapodik. A társadalmi munka rangját azonban csak úgy tarthatjuk meg, ha mindenütt követésre ta­lál a nagy számú jó példa, szemléletbeli tévedések, rossz szervezés nem csor­bítja értékét egyetlen tele­pülésen, egyetlen közösség­ben sem. Kovács György Attila a nemzetközi sajtó tudósítói­nak kérdéseire. A Minisztertanács elnöke a sajtóértekezleten, miután ki­emelte azt a figyelmes és a magyar nép,iránti rokonszen- vet kifejező fogadtatást, amely­ben vendéglátói, Moro minisz­terelnök és Leone köztársasági elnök részesítette, kijelentette: elégedett utazása eredményei­vel. „Tárgyalásaim megfeleltek a várakozásnak és hasznosnak minősíthetők. A magyar kor­mány szándéka, hogy ezt a párbeszédet, amely a kétoldalú kapcsolatok és együttműködés fejlesztésére irányul, a kiala­kult gyakorlatnak megfelelően minden szinten folytassa a két országot érdeklő és érintő kér­désekről” — mondotta. A továbbiakban rámutatott: Olaszország hagyományosan egyik legfontosabb gazdasági- kereskedelmi partnere a Ma­gyar Népköztársaságnak. Ép­pen ezért sajnálatos, hogy az utóbbi években lendületesen fejlődő kapcsolatokat a Közös Piac váratlan és minden át­menet nélkül meghozott mar­hahús-behozatali tilalma meg­törte. A megbeszéléseken az olasz kormány vezetői részéről hajlandóság mutatkozott arra, hogy kiküszöböljék a kapcsola­tok útjában álló akadályokat. „A mi álláspontunk az, hogy a két ország együttműködése csak az élet minden területére kiterjedő együttes fejlődés eredményeként lehet igazán kedvező” — tette hozzá Lázár György. A magyar kormány úgy véli — mondotta —, hogy a tavaly megkötött tízéves gaz­dasági, ipari és műszaki együttműködési egyezmény ke­retei között meg lehet találni az együttműködés további fej­lesztésének módjait, s a tár­gyalásokon kölcsönös készség mutatkozott arra, hogy új te- (Folytatás a 2. oldalon) PEST MEGYEI VILÁS PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIX. ÉVFOLYAM, 207. SZÁM AIM »« FILLÉR 1975. NOVEMBER 14., PÉNTEK ) Speciális vizsgálatok Gödöllőn Utolsó szakaszában a cukorrépa-betakarítás Pest megyében még ötszáz hektáron van kint a termés November közepén menet­rend szerint érkeznek a gyá­ri rakodóállomásokra a cu­korrépavonatok és a teherau­tó-szállítmányok. Az üzemek­ben a járműveket nagy telje­sítményű gépekkel, emberi (be­avatkozás nélkül ürítik ki. A fontos ipari növény beta­karítása országszerte jó ütem­ben halad és utolsó szakaszá­ba érkezett. Tegnap estig a termés mintegy 80 százalékát vet­ték át a cukorgyárak. A répa egyötöde van még kint, de ennek is csak egy része ma­radt a földben kiszedetlenü’. Az ipar már korábban tárolá­si szerződést kötött számos gazdasággal; a megállapodás szerint mintegy 300 ezer ton­na kiszedett cukorrépát priz­mákban, a földeken tárolnak. Erre azért van szükség, mert a termés folyamatos feldolgo­zásához szűk az ipari kapaci­tás. Pest megyében 3753 hektár terület vár betakarításra. A megyei tanács illetékes osztá­lyától kapott információ alap­ján napjainkban már 3200 hektárról takarították be a cu­korrépatermést. A gazdaságokban 1400 cu­korrépa gépsor szedi folyama­tosan a répát. Sok nagyüzemben már be­fejeződött a munka, ezek a gazdaságok a szomszédos üzemeknek kölcsön adják gépeiket, i mert most már mindenhol idő­szerűvé vált a növény betaka­rítása, a további késedelem rontja a minőséget. A répa cukortartalmával or­szágos viszonylatban elégedet­lenek a termelők és az ipari Saját beruházásban Bsmentesítővel bővült a gödi üzem bőrfelület-nemesítS új üzem. Koppány György felvétele A Fővárosi Kézműipari Vál­lalat gödi sportlabdaüzeme a közelmúltban bővül. Mintegy másfél millió forintos saját beruházással megépítették a bőrnemesítő festőüzemet. Az idén az üzemben csaknem kétszázezer sportlabdát készí­tenek; ennek 95 százaléka ex­portra kerül. A legnagyobb megrendelő egy koppenhágai cég. Az év elejétől helyben vámkezelik az exportra ke­rülő termékeket. A gödi üzem­nek egyébként — saját dol­gozóin kívül — az ország egész területén mintegy 700 bedolgozója van. szakemberek. Bár az elmúlt napokban némileg emelkedett a növény gumójának átlagos cukortartalma, az még mindig jelentősen elmarad' a várttól. Ez a tendencia most már évek éta gondot okoz, évről évre csökken a cukortartalom, s en­nek okát komplex vizsgálat­tal igyekeznek felderíteni. Két­ségtelen, hogy idén egész sor növényi betegség ütötte fel a fejét és helyenként az időjá­rás is kedvezőtlenül befolyá­solta a cukortartalmat, mind­ez azonban nem lehet magya­rázat a cukorfok nagymérvű süllyedésére. A vizsgálatokhoz némi támpontot nyújthat, hogy a környező országok me­zőgazdászainak hasonló ta­pasztalatai vannak. , A ma­gvar cukoripar egyebek kö­zött a Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetemet kérte fel speciális vizsgálatokra, de egész sor más tudományos intézmény és az ipar saját la­boratóriumai is keresik a vá­laszt: hová tűnt a répa cu­kortartalmának egy része. Nem vész búrba - felújítják Csapágyregenerálók Maglódon Tizenöt esztendeje foglalko­zik a Maglódi Vasipari Válla­lat különböző típusú csap­ágyak felújításával. Az évek során változott az ismét hasz­nálhatóvá tett csapágyak meny- nyisége. A legmagasabb —4,5 millió forintos — árbevétel­hez 1965—1966-ban juttatta a gyárat. Jelenleg ennek az ősz- szegnek csak a felét érik el. Most a vállalat vezetői elhatá­rozták, hogy a népgazdaság számára oly fontos, ós sajnos sokszor nem kapható alkatré­szekből ismét fokozzák a ter­melést, s újra a tíz évvel ezelőtti mennyiséget kívánják a hazai vállalatok rendelke­zésére bocsátani. Az ezzel kapcsolatos felada­tokról és az igényekről Szajka j István, igazgatóval, Farkas Pál, főmérnökkel és Horváth \ László, kereskedelmi osztály, vezetővel beszélgettünk. Elmondták, hogy a csapágy­felújítás termelésüknek csu­pán három százaléka, népgaz­dasági szempontból mégis fon­tos. Olyan berendezésekhez, amelyeknél a csapágyak el­romlása nem okoz balesetet, s nem feltétlen követelmény az állandó üzembiztonság, gazda, ságosan alkalmazhatók termé­keik. — A munkánkhoz szükséges alkatrészekhez úgy jutunk, hogy a Magyar Gördülőcsap­ágy Művek debreceni központ­jából és Diósdról egyaránt hozzánk szállítják a hibás csapágyakat, részben pedig egy sor nagyvállalat, mint a Cse­pel Autógyár, az Autóker átadja kiselejtezett, elkoptatott csapágyait. Néhány partne­rünk, mint a bajai Vas. és Fémipari Vállalat vissza is vásárolja a felújított darabo­kat. A beérkezett alapanyagok egy része tehát egészen új, má­sik része használt, de valamennyi csapágyat al­katrészeire kell bontani. Megvizsgálják, a kevésbé ko­pott alkatrészeket kiválogat, ják, méret szerint csoportosít­ják a golyókat, a henger-, kúp-, és hordógörgőket külső és belső gyűrűket, kosarakat, majd ezekből állítják össze a használható csapágyakat. Ezek a műveletek azonban nem anyagigényesek, hiszen az egyébként hulladékba kerülő csapágyakat használják fel. A felújított csapágyak élet­tartama kisebb, mint az újaké. Ez a minősítésben, és az árban is észlelhető: a felújított, ezért másodosztályba sorolt csap. ágyak ára hatvan százaléka az újakénak. A maglódi gyár 8—10 vállalattal áll közvetlen kapcsolatban. Ily módon kel el a felújított-csapágyak tíz szá­zaléka, 75 százalékát pedig a vállalat fővárosi, Alkotmány utcai kereskedelmi kirendelt­ségén és az Autóker golyós­csapágy értékesítő üzletében adják el, a többiért képesek Maglódra is elutazni a vásár­lók. Igény tehát van, ezért ter­vezik a következő öt év so­rán megkétszerezni a ter­melést. A bővítéshez szükséges gé­pek többségével rendelkeznek, néhány speciális műszert akarnak csak átvenni a re­konstrukció sotán az MGM-ből kikerülők közül. A jövőben tárgyalnak az SKF svéd, és az RN olasz cégekkel (amelyektől hazánk nagyobb mennyiségű csapágyat importál), arról, hogy a külföldi gyártmányú csapágyakat is felújíthassák és forgalmazhassák a maglódiak. Cz. V. Győri Imre, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára tegnap Somogy megyébe lá­togatott. Kaposvárott a megye vezetői tájékoztatták a So­mogy fejlődésével kapcsola­tos tervekről és gondokról. A KB titkára felkereste a me­gyei oktatási igazgatóságot is,' majd délután Csurgóra utazott, ahol a művelődési házban rendezett pártnapon az időszerű nemzetközi kér­désekről adott tájékoztatót. Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, aki hivatalos látogatáson Auszt­riában tartózkodik, tegnap Salzburgban az ősi város ne­vezetességeivel ismerkedett. Tadeusz Bejm lengyel kör­nyezetvédelmi és kommuná­lis miniszter, aki Budapesten tartózkodik, tegnap a főváro­si tanács vezetőivel ismerke­dett, akik Budapest fejlesz­tési eredményeiről és tervei­ről tájékoztatták. Dr. Kázmér Zsigmond, ha­zánk ausztráliai nagykövete átadta megbízólevelét Sir John Kerrnek, Ausztrália főkor­mányzójának. Perczel László, a Magyar Népköztársaság brüsszeli rendkívüli és meghatalmazott nagykövete végleg elutazott állomáshelyéről. Dr. Horváth László, nehéz­ipari miniszterhelyettes veze­tésével tegnap vegyipari kül­döttség utazott kéthetes láto­gatásra az Amerikai Egyesült Államokba.

Next

/
Thumbnails
Contents