Pest Megyi Hírlap, 1975. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-08 / 236. szám

1975. OKTOBER 8., SZERDA jTJT Őszi megyei könyvhetek Ünnepi vagy legalábbis rit ka vasárnapi pillanat, ha egy egy zeneszerző arcképére buk­kanunk a tömegkommuniká­ciós eszközök által ránkzúdí­tott „fényképtengerben”. Pe­dig ezek a fotók (belekalku­lálva a zenerajongó nagykö­zönség érdeklődését és igé­nyét) százak és ezrek számá­ra hozzák emberközelbe egy- egy komponista személyiségét. Nemcsak látványukkal hat­nak — bemutatván a szerzői műhelyt, az alkotás töprengő perceit —, hanem népszerűsí­tenek is: eddig még soha nem pállott vagy kevésbé ismert zenékre irányítják a figyel­met A fotó — a hangsúlyosat, a lényegest megragadó fénykép — tehát amolyan „jószolgála­ti” szerepet is betölthet. Jelen esetben mégsem erről van szó, hiszen V. Reismann Marian ennél lényegesen nagyobb feladatra vállalkozott. Har­mincöt kortárs magyar zene­szerzőt vallatott optikájával, 35 zeneszerzőről mondta el vé­leményét a közönség elé tár­va. Joggal írta a Zeneműki­adónál napokban megjelent album bevezető tanulmányá­ban Keszi Imre, hogy „Reis- mann Marian műhelyképeknek és nem portréknak szánta őket, nem statikusan, hanem a gon­dolat, az alkotó pillanat dina­mikájában próbálta modelljeit megörökíteni.” A képek önmagukért beszél­nek. Telitalálatok. Mintha az elkészült alkotások egy-egy jellegzetes motívuma csendül- ■ ne fel belőlük. Kása György fürkésző tekintete, Bárdos La­jos bölcs mosolya, Kadosa Pál tépelődésre késztető ma­gánya, Ránki György kedélyes magyarázgatása, Maros Ru­dolf kinyilatkoztató kézmoz­dulata, Mihály András hatal­mas energiáktól fűtött jelbe­széde, Sárai Tibor önmarcan­goló viaskodása, Szőllőssy András nyugalma, Kurtág György aszkétikus elmélyült- sége, Petrovics Emil derűje, Soproni József konok szigorú­sága, Szokolay Sándor min- denséget átölelő vezénylése, Láng István szinte könyörgés­re fogott számonkérése, Dur- kó Zsolt ökonómiája, Balassa Sándor fegyelmező töprengé­se, Jeney Zoltán nyíltsága azonban nemcsak a műhelyek­be avatják be a fekete-fehér képek nézőit, hanem elsősor­ban a közöttünk élő és alkotó, a zene eszköztárával és nyel­vével véleményüket elmondó embereket mutatják be. Bár ezek a fotók nem pótolják a Lapozgatva az Európa Könyvkiadó legújabb kötetei között, hadd emeljünk ki négyet, amelyet — természe­tesen teljesen akaratlanul és egymástól függetlenül — bizonyos gondolati szál fűz egybe. Ez pedig a társa­dalmi szabadság korokon és történelmen átvilágító szel­leme, melynek egyik oldalán zsarnokok, másikon for­radalmárok állnak. E szellem vezette a regények lap­jain a chilei író tollát éppúgy, mint az angolét, üzbégét. románét, kiknek műveiről szólunk. A pampa éneke személyes találkozás mara­dandó élményét, mégis azt su­gallják, hogy ismerjük őket; meghitt emberi érzéseket rög­zítenek. Két művészeti ág egymásra találásának örömteli eredmé­nye ez a könyv. Végre akadt egy vállalkozó szellemű fotó­művész aki a mai alkotókra hívta fel a közönség figyelmét. Nemcsak ismertet; tényeket közöl és dokumentál, a husza­dik század harmadik és ne­gyedik negyedének fordulóján büszkén vall kortársairól. S ebben a munkában Reismann Mariannák méltó segítőtársa is akadt Keszi Imre személyé­ben. Sajnos, ő már nem élhet­te meg a fényképeket is ma­gyarázó tanulmányának meg­jelenését, amely korunk ma­gyar zenéjének mélyebb ösz- szefüggéseit világítja meg az olvasó előtt M. Zs. Naptánc fölt<3 ■* JUqnaharasztibol Tornai József új verseskötete hé, vakondtúrás, „zörgő gally”, denevér, rozstarló ír „halha­tatlan nyomokat” a földbe, az árokpart nyüzsgése ugyanúgy lírai nyersanyag, mint a nap­fény, amely szinte minden új versének főszereplője, áztat­ja a növények és emberek ar­cát. Ez a megújuló Naptánc emléke és élménye, újra és újra rátör, a sugaraktól ázó föld színes- forgatagában gon­dolja végig az élet titkait és eseményeit napivó mohóság­gal. Meghittek fiáról szóló ver­sei. az érett férfi megindultan fogadja a mindennél drágább jövevényt. (Egész úton, A napból nyíló földön.) Megmaradtak a nagyívű lá­tomások is, szinte Kondor Bé­la szintjén: „és bezúdult a szarvas: egyik agancsán mocsárba süllyedt tankok, másikán égő városok szemei, egyik agancsán kisded, madzagra kötve, másikán varangy, hártyás lábai közt géppisztollyal.” Kondor-grafika készült így és Picasso festményei ló és bika. változtatással. Tornai ezen az eszme- és formaösvé­nyen helyettesít be. A címadó Naptánc költői kísérlet. A szógyökök indulati halmaza fokozatosan jut el a nap jeltől a „kiszakadva” szó­egység értelméig, mely folya­mat, az idő és a születés álta­lános leírása, hangcsoportok­kal érvelő, szavak nélküli köl­tészet, egyedi és megismétel­hetetlen. Jelentékeny eredménynek számít' verseinek feszes kifu­tása, és a tömörítések: „A népek meghorzsolt rügyek a fán, melyből arcunknak kéne kihajtania.” Sokrétűvé vált Tornai. Szó­tárteljességgel leplezi le a fe­csegést, észreveszi a történe­lem mellékszereplőit is — Jó­zsefet, az ácsot, és végre sike­res versdrámát ír. mely régi álma volt. (öregek siratják az ifjúságot.) Ebben minden álta­lános jellege mellett láttatja a fasiszták által felrobbantott haraszti HÉV-hidat; a felsza­badulás első lendületét: „Emlékeztek, hogy fűrészeltük az új hídhoz a gerendát háború után, emlékeztek a gyantaillatra?” Emlékezünk, immár az o köftészeténk friss ösvényén is, vetelje gazdája belátását, s erejének megmutatásával pró­bálja meggyőzni, vagy kény­szeríteni őket a létminimum megadására, az életveszélyes munkakörülmények megjaví­tására. Kérés, követelés — hiába­való volt. A bányák cézárjai nem engedtek. Kiéheztették a várost megszállva tartó har­mincezer főnyi munikástöme- get, s amikor azok mégsem akarták elhagyni a várost és felvenni a munkát, az „idegen gringók” és saját hazájuk urai — a prefektustól az államel­nökig — felvonultatták elle­nük a hadsereget. • És Silva Renard tábornok tüzet vezényelt. A katonák golyói megtizedelték a sztráj- kolókat. Az iquaquai vérfürdő hát- borzongató jelenetei elevened­nek meg Valentin Teitelboim nagyszerű, balladisztikusan hangszerelt regényében, e mo­numentális történelmi eposz­ban, mely a chilei nép gyöt­relmeit, lázadását, szörnyű tragédiáját mondja el, hogy aztán megcsillantsa felszaba­dulásának, felemelkedésének hajnalfényét. Benyhe János magyar tol­mácsolása tiszta, művészi ár­nyalatú, az eredeti mű nyelvi fordulatait hűségesen vissza­adó műfordítói munka. Az egyszerűségében is hatásos vé­dőborítót Lengyel Lajos ter­vezte. Tombol a hold Petér Marshall az angol iro­dalom egyik legígéretesebb írója. Fiatalon hunyt el s nem érhette meg írói művészete ígéretes kiteljesedését. Szánalom, igazságkeresés, az embertelenség elleni harc, vád a társadalmi bűnök s elköve­tőik ellen, ezek voltak mozga­Krónikák újjáéledő lapjai Az idén kapott József Atti- la-dijat, s most jelent meg új verseskötete a Magvetőnél, Naptánc címmel.. E két fontos mozzanat közül a második hi­telesíti az elsőt. A Dunaharasztin élő Tornai József jó lírai készenléttel ren­delkezik. Költői gyakorlata ál­landó tréning, mely csöndesen vagy gyorsulva teremti érté­keit, Ezúttal gyorsulva, a jobb, a még jobb minőség változását eredményezve. Az eszmei haladást bátrabb szemlélet, a dolgok, jelenségek átható vizsgálata jellemzi, a belülről megpillantott élet. Ez nála annyiban új, hogy ezút­tal erősebb a ritmus és a lírai vonalvezetés fénykévéje. Bár­mennyire is eredeti volt ré­gebben, remek képekkel öltöz­tette fel költeményeit, s ez időnként terhet is jelentett. Most kevesebb a „ruha” raj­tuk, már-már a mesterművek tagolási aránya, gazdag és fe­gyelmezett takarékossága ér­ződik bennük. Mélyebb és egyszerűbb ez a kötet előzményeinél, eltűnt a fölösleges dísz, ezért ragyog nemcsak a természet, hanem a megszerkesztett, felépített gondolat naptánca. Felemelő, ahogyan szemléli a világot: minden rangú élet a maga sa­játos törvényeivel jelentkezik lírájában. Költői tárgyilagos­sággal nevezi meg „A napból nyíló földön” a „Tizenhárom vadlúd” keringését, a „Tüske­bokor” .heves üzenetét, a fá­kat és a csillagokat. A termé­szet értelmezésében a költői érzékenység természettudomá­nyos pontossággal párosul. Tornai művészetének ez a fő karaktere. A Naptáncban minden eddi­ginél mohóbban szakadt fel a be nem fejezett ifjúság, mely­nek konkrét környezete Sziget­halom, Dunaharaszti, Alsóné- medi, Csepel Autógyár, a szi- getszentmiklósi bucka térségé­ben vonul, és lírai földrajzzá alakul a haraszti temető, az őzkiáltás erdő, a vadvíz fölött síró bíbic költői megnevezé­seivel. ö itt látja „A kutya ha- lálá”-1, itt pillantja meg az ő „Oféliá”-ját, s miközben „Mr. T. S. Eliot tésztát főz” — föld­be keringőzött édesanyjának karmozdulatát is visszaidéz­hetjük. Költészetében kukoricacsu­Dicséretes hivatást teljesít könyvkiadásunk, amikor az elmúlt évtizedben olyan régmúlt műveket hozott elérhető közelségbe, amelye­ket többnyire csak leírásokból áttételesen is­mertünk vagy egy-egy ritka alkalommal könyvtári, múzeumi bemutatókon szemlél­hettünk még. Mindenekelőtt nemzeti króni­káinkról van szó, amelyeket immár pompás hasonmás kivitelben tarthatunk kezünkben. A sor még 1964-ben kezdődött, amikor a Magyar Helikon két kötetben megjelentette a Képes Krónikát, a XIV. század művészeté­nek felbecsülhetetlen értékét, a Gesta Hun- garorum^ legteljesebb ránk maradt szövegé­vel. Művészi értéke tette emlékezetessé az 1967-ben ugyancsak a Magyar Helikonnál megjelent Bibliotheca Corvinianát is, mely a magyarországi Corvinák teljes fennmaradt anyagát gyűjtötte kötetbe. S még mindig a kódexekről szólva, hadd soroljuk ide az igen szép kivitelű Magyar Anjou Legendáriumot (Magyar Helikon, 1973.), mely annak idején, 1337-ben Károly Róbert király kiskorú fia, András herceg számára készült miniatűréin Krisztus és a szentek történeteit bemutatva. Am maradjunk nemzeti krónikáinknál: a sort a Budai Krónika néven ismert nyomtat­vány, az 1473-ban készült Chronica Hun- garorum követte, mely több szempontból is kivételes értékű művelődéstörténeti emlék. A Magyar Helikon 1973-ban a magyar könyvnyomtatás 500. évfordulójának tiszte­letére jelentette meg hasonmásban, emléke­zésül arra, hogy Hess András budai nyom­dájában fél évezrede első nyomtatott könyv­ként jelent meg. Következett, szintén 1973-ban (ezúttal az Akadémiai Kiadónál) a reformkor egyik legnagyobb Iróagyénisége, Heltai Gáspár munkájának megjelentetése. Az 1575-ös Chronica az magyaroknak viselt dolgairól az első anyanyelvű teljes magyar történet volt, mely Attilától a mohácsi vészig tárgyalta né­pünk múltját. S most legújabban kezünkben tarthatjuk az ősforrást: a Gesta Hungarorumot, melyet Anonymus jegyzett, Béla király (ma már tudjuk, hogy III. Béla) névtelen jegyzője a magyarok cselekedeteiről. Pais Dezső nevezetes fordításában és jegy­zeteivel, Györffy György bevezetőjével, s ki­egészítő jegyzeteivel tarthatjuk most kezünk­ben ezt az ősgesztát, amely alapjául szolgált későbbi korok történetíróinak, így — a már említett — Nagy Lajos idején illuminált Ké­pes Krónikának s a Budai Krónikának is. Ha nem is a korábbiakhoz hasonló, album­szerű kivitelben, de igen gondos, ízléses, szép mlm (tar íMnnnuím- ö<* aíf vrűíms ír tUutu* .v.ii íja} tr fai imMí* bnt spwlt twiuenro ufij,* |-Z .0 Auuctr. ruojl; triartm iiwctft írtam rj». I t ita űí .(mint Jetr"aft- V>i «suit Átdxr fiam nuj- aii&ii«« Bifnur «* itt w4ra óhViuí j'k.IXí .ÍIÍS ártó 6ii.na nwctn frmtf ai n£); .0 ( Utitoíw» I uCji tMHi-J | ___ ______H ít ötr »mm majuaot mutte tr téünttütc tűnj pna Irtjwf <#)<■ íifKum Xrutte- « mimfj»« V ]*n^» vtfr ecirap rsv Címűi! StCttttAr. vy» fiua prttMt f atu' trnxm. I rtuipb- S.fí m-)«». *nn ft J! míítrtf n»r 1 utdtatr IC. ftAiüiuttu« «• funmi «űr* tuw lutwj (S* rfiítt mi (tr mttl&f miire» m rr{«niaa»r 4« itítnfOlur 4 ftdn árain $r«nW «■ Majmi-O­& fetrniu a* CnKTtr- txuic aüuáiitetK' tutim Ati« Santta- u6( jialMmx ni/- Mtt> trim titútttíf m<v «dcjmaa tutoüf frumps »itnot Am ftiwf Mtutcult r»! ha!«- «• dánítrn. fi tm> taifcctt tniil Jí PnaftiáC fbtut- •«( W» űr «rai Uetttrut aAkí arprS arái falit *t Iát tűr á&ar pztuh; *fe*öri* tam ftaaom lirttfV trjuttitta hmm mnfutvar apa «turnt -mtjmt- <t már r irrffi (her v tum} at«n ttaaur. tr «««aitnr uCj aí iwwRtn feulhaJn- w aár*» jurtt» m-Tu 14- i I 01 p kiadásban tarthatjuk kezünkben a geszta hasonmását, amelyet lapozgatni mindenkép­pen élményszámbamenő. Már csak azért is, ha sorsára, hányattatásaira gondolunk oly sok évszázadon át. Hiszen közel hét évszá­zad után került haza ez a 24 lapból álló hártyakódex. Tulajdonképpen ez XIII. szá- zadközepi betűkkel írt egyetlen fennmaradt másolata annak az 1200 táján született sa­játos történeti műnek, mely előd és utód nélkül illeszkedik be középkori latin nyelvű krónikairodalmunkba. Érdekessége a kötetnek az ezúttal először közreadott Anonymus térkép (tervezte Györffy György), amely a geszta alapján kísérelte meg papírra vetni Anonymus Ma­gyarországát, s elképzelését a honfoglalásról, Árpád és seregeinek, a honfoglaló vezérek­nek útvonaláról. Iskolai könyvtárak, de a történetírás iránti minden érdeklődő biztosan örömmel tanul­mányozza a kötetet, mely — tudományos értékén túl — könyvkiadásunk tisztelgése is. L. Z. tóerői indulatának, érzéskitö­réseinek, melyek arra késztet­ték, hogy tollat ragadjon, s le­írja gondolatait, élményeit, álmait, vágyait, érzéseit. S mintha regénye két főszerep­lőjének alakját saját életének sötét, s csak néha kivilágoso- dó színeiből festette volna meg, olyannyira hiteles, igaz mind­az, amit Anette s Bruce tra­gikus sorsáról, gyötrelmeiről és szerelméről ír. Peter Marshall határozott és félreérthetetlen szándékkal, írói indulatának szuggesztív erejével elhihetővé teszi, bi­zonyítani is tudja a hihetet­lent, az akarat és a szellem csodáját: miszerint a fizikai és lelki bénaság matrac-sírjából is van feltámadás. A világirodalmi rangú mű­vet, mely a Kriterion és az Európa Könyvkiadó közös gon­dozásában jelent meg, Bá- nyay Geyza kiváló fordítása ismerteti meg a magyal olva­sóval. A gézengúz Gáfur Gúlám üzbég író ép­pen annyi idős volt a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom idején, mint hőse, a ti­zennegyedik évében járó „gé­zengúz”. Ez az üzbég siheuer otthagyja családját, szülőfalu­ját, hogy világot lásson és hogy mindennapi kenyerét megkeresse. A nélkülözés hajtja, s mégis, a róla szóló regényt olvasva, az első sor­tól az utolsóig úgy érezzük, hogy az Ezeregyéjszaka mese­világába kerültünk. A kis hős bármilyen nehéz helyzetbe jut is, mindig kivágja magát, fur­fangos okosságával legtöbb­ször túljár azok eszén, akik mindent elkövetnek, hogy ki­használják és becsapják. Az érdekes, ismeretlen vilá­got feltáró mű eredeti ízét- zamatát híven adja vissza Do­bos Éva fordítása és a verse­ket tolmácsoló Bede Anna. A linóm, stílusos védőborí­tó és néhány illusztráció a Pest megyében élő Mikloso- vits László teheíségét dicseié A fejedelem . Különös könyv a román Eugen Barbu műve: miszti­kus, mégis valóságos, legendái hangvételű, mégis reális. A hatalom természetét írta meg, az erőszakkal szerzett, fenn­tartott, önmagáért való zsar­noki hatalomét. A Fejedelem­nek nincs neve, mert nem va­laha élt történelmi személy, de annál igazabb jelképe a történelem lapjain feljegyzett, hosszan tartó (a XVII. szá­zaditól 1821-dg), s a török fenn­hatóságból következő, a ha­vasalföldi nép számára gyá­szos kornak. A Fejedelemnek választania kell: kire hallgat. Ioanra, a néppel együttélő, baját-gond- ját ismerő, tiszta fejű,, tiszta életű diakónusra, vagy a ho­mályos múltú, Itáliából érke­zett messerére, Ottavianóra, aki a kegyetlenséget tartja a fejedelmi trónt fenntartó erő­nek, s a megfélemlítést az uralkodói nagyság mértékének. Ottaviano a maga különös, romlott, nőt-férfit egyaránt megrontó bájával mételyezi meg a Fejedelmet és környe­zetét. A Fejedelem szinte az élethalál meredélyére taszítja alattvalóit, hogy biztosíthassa a szultán és udvartartása jó­akaratát. Ám sem a kegyet­lenség, sem a varázslat nem segít: akad vajda-ön jelölt, akinek több a kincse-pénze, s a szultán megöleti a Fejedel­met. Az utód elindul, hogy az üressé vált trónra üljön... A regény a pestisjárvány kitörésével kezdődik. S az új Fejedelem beiktatásának nap­ján ismét felröppen a hír: jön a pestis! És ezzel együtt a má­sik : új messere érkezett Itá­liából... Világos a jelkép: amíg a hatalom pusztán az uralkodó és az élősködő-talp­nyaló had érdekeit szolgálja, addig nem törik meg a rossz és ártó varázslat, nem pattan szét a népet fojtogató nyo­morúság köre. Az Európa és a romániai Albatros közös kiadásában megjelent mű kitűnő fordítása Veress Zoltán, a stílusos cím­lap Marinescu Gheorghe mun­kája. Barát Endre Zeneszerzők -premier plánban mely szerint „minden titok ki­nyitható — egy másik titok­kal”, értelmes titokkal. Mi más ez, mint maga a költé­szettel és munkával kivívott, megszerkesztett törvény, éle­tünk jelene és holnapja. Losonci Miklós A világhírű chilei költő, Pablo Neruda írta előszavá­ban harcostársáról, A pampa éneke című regény alkotójá­ról, Valentin Teitelb óimról: „Népünk ölén nagy, és nehéz órákat töltöttem Teitelboim- mal. Könyve a száműzetés hosszú évei után került ke­zembe, mint embernek és harcok magvaktól duzzadó csodálatos fürtje... Oly tisz­tán látom a lapokból a salét­rom fiának rettenetes életét, a homokpusztákat, a halmo­kat, népem nyomorát, vérét és győzelmeit, mintha Huanta- jaya kihalt magaslatán jár­nék. Büszke vagyok a testvé­rem gyümölcsére!” „Testvérem gyümölcse” — Teitelboim nagyszerű írói mű­ve a chilei nép életének, ne­héz munkájának, elnyomatá­sának, harcának, véráldozatai­nak drámai krónikája. Hanem a sötét sorokon, nyomasztó hangulatú leírásokon átvilágít a chileiek és sorstársaik: bo­líviaiak, peruiak, indiánok, meszticek, a pampák lakói, parasztok, a sóbányák, a ször­nyű salétrom- és kénbányák dolgozóinak életvágya, a ritka ünnepek muzsikás, táncos vi­dámsága, az elnyűtt, megnyo­morított testek, megalázott lel­kek felszabadult kedve. A pampa énekének írója rendkívülien láttató vonások­kal voltaképpen Elias L a- fertte, egy chilei forradalmár munkásnak gyermek- és ifjú­korát ábrázolja. Hőse életén megmutatja a hatalmasok s az idegen gyarmatosítók, a bá­nyák urainak összeesküvését a dolgozó nép ellen. A regény legmegrázóbb, döbbenetes fe­jezetei azok, amelyekben az 1907-es nagy sztrájkról tudó­sít. A már-már elviselhetetlen nyomorúság ősz tönzi - h a jszol j a a gáttörő megmozdulásra a bányák népét, hogy kérje, kö­Zsarnokok és forradalmárok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents