Pest Megyi Hírlap, 1975. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-07 / 235. szám

I Hűtőgép a tanműhelyben Üj, nagy teljesítményű hűtőgép-aggregátort kapott a Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola, melyet a ceglédi Vas­ipari Elektromos Szövetkezet hűtőgépszerelő részlegének szak­emberei helyeznek üzembe az iskola tanműhelyének hűtő­kamrájában. Aszfaltszőnyeget kapnak az utak Az utóbbi években főleg té­len, gyakran panaszkodtak: veszedelmesen -csúszós a Szol­noki utca, kopott a keramit- burkolata. Az út több helyén kátyúk is nehezítették a köz­lekedést A karbantartó, a KPM Bu­dapesti Közúti Igazgatósága is indokoltnak tartotta a javí­tást, s a Szolnoki utca kera- mitburkolatát 6 centiméter [ vastag aszfaltszőnyeggel bo- | rítottál: be. i A munkálatokat az Aszfalt- j útépítő Vállalat szolnoki ki- J rendeltségének 10 tagú bri­gádja, Kun Róbert munkave­zető irányításával mintegy két hét alatt végezte el. A Szolnoki út után most a Kecskeméti utca é~. a Ceglédi út belterületi szakaszát is aszfaltszőnyeggel borítják. K. L. Anyakönyvi hírek Született: Novák László és Bereznai Ilona: Orsolya; Már­ton István és Zódor Margit: Attila; Káldi József és Zsan- gellér Judit: Zoltán; Marton Sándor és Csizmadia Zsuzsan­na: Viktor; Tóth István és Pa- volek Ilona: Norbert; Strázsi János és* Kenderes Erzsébet: Erzsébet; Kókai Jenő és Lász- ki Éva: Zsuzsanna; Bálint Ist­ván és Rapi Valéria: István; Cseh István és Szelei Amália: István; Kerekes Sándor és Pálinkás Ilona: Ágnes; Fló­rián András és Vágó Piroska: Zsolt; Orsányi József és Far­kas Rozália: Zoltán; Szabari Ferenc és Mohilla Ilona: Tün­de nevű gyermeke. Névadót tartott: Sallai Ba­lázs és Parádi Julianna: Ta­más; Czeczon Dénes és Hiss- berger Judit: Judit; Patonai Ferenc és Fleischmann Ilona: Szilveszter; Maráci József és Major Erzsébet: Anita; Dobi Dénes és Dézsi Julianna: Be­atrix nevű gyermekének. Házasságot kötött: Susán Géza és Szabó Éva; Farkas József és Batonai Julianna; Molnár Lajos és Patonai Er­zsébet; Csicsó Imre és Kupái Katalin. Meghalt: Bartha Balázsné Sasi Julianna, 78 éves (Bállá G. u. 26.); Bencsik József, 50 éves (Kőcser, XIII. dűlő 29.); Bánki Kálmánná Csupá'k Otti­lia 38 éves (Pozsonyi u. 10.); Zoimíbori József 66 éves (Lo- sonczi u. 45.); Tanács Lásziló- né Somogyi Etelka 86 éves (Ná&asdy u. 18.); Pap Sándor- né Pintér Julianna 77 éves (Tompa u. 7.). A PESTME&YLI HÍRLAP külön kia da s a XIX. ÉVFOLYAM, 235. SZÁM 1975. OKTOBER 7., KEDD Cukorrépa, kukorica, szőlő Nagyüzem a földeken, a szőlő- és burgonyaszüret a | megszokottnál nagyobb el­foglaltságot ad. Gyors ütemben folyik a Sikeres nyelvtanfolyamok Ezen az őszön már a har­madik nyelvtanfolyam kezdő­dik a konzervgyárban. Az előző kettőn csaicnem nyolc- vanan sajátították el külön­böző szinten a német és az angol nyelvet. Az első hat­vanórás kezdő és haladó né­met kurzust még csak tagjai­nak Szervezte a MÉTE üzemi csoportja, az ezt követő németre és angolra viszont már min­den gyári dolgozó beiratkoz­hatott. S így lesz ez idén is. A nyelvtanfolyam telj esen in­gyenes, csak annak kell fi­zetnie tandíjat, aki saját hi­bájából marad ki. A képzés audovizuális, tananyagát a Pest megyei TIT javaslata alapján állították össze, okta­tói államvizsgával rendelkező gyári dolgozók, illetve a gim­názium egyik tanára. — Még nem alakult meg a MÉTE, amikor a gyárban egy­re többen szerettek volna nyel­veket tanulni — mondja dr. Gábor Gyula, az üzemi csoport elnöke. -— A szándékot akkor nem sikerült megvalósítani, végül megalakulása után e fel­adatot a MÉTE vállalta magá­ra. Abból indultunk ki, hogy évente igen sokan utaznak kö­zülünk külföldre, illetve jön­nek idegen országokból, s bi­zonyos alapvető nyelvtudás így elengedhetetlen. Nem akarunk mi államvizsgára felkészíteni, éppen ezért a tanfolyamok vé­gén nincs is vizsga, hanem az a szándékunk, hogy minden érdeklődő olyan jártasságra te­gyen szert, amellyel külföldön vagy akár itthon is elboldogul. Bizonyíték a fentiekre, hogy a tanxoiyamok hallgatói kózm többen tériéi már haza azt újságosa: jul hasznosítónak az uiiion szerzett tudást. A heti kétszer két órának tehát megvan az eredménye. Az óráit időpontja azonban néha változik, áttenetók más napra, s aki már elvégezte az egyik tanfoiyamot, de a biztonságo­sabb tudás érdekében ismét elölről akarja kezdeni, ezt is megteheti. Csak egyet nem, legalábbis következmények nélkül, mégpedig az indokolat­lan gyakori távolmaradást. Eb­ben az esetben ugyanis nem­csak más elől veszi el a he­lyet, de a gyár áltál vállalt te­temes anyagi áldozat is kár- bavész. A tanfolyam résztvevői első­sorban a műszakiak, de egyre több a fizikai dolgozó is. A második, nyolcvanórás kurzus német és angol óráira a tank lakatosai közül jelentkeztek többen. Ki ezért, ki azért. Pél­dául, hogy maguk levelezhes­senek az NDK egyik konzerv­gyárának szocialista brigádjá­val, vagy hogy általános mű­veltségüket növeljék, szakmai tudásukat gyarapítsák. Mind­két esetben látókörük bővül, s ennek természetesen nemcsak maguk, de munkájuk révén a gyár is hasznát látja. ,S mint az oktatók mondták, a TIT ké­szíti már azt az új rendszerű tanyagot, amelynek elsajátítá­sával az államvizsgáig is el­juthatnak a gyári nyelvtanfo­lyamokon részt vevők. (bk) Zene, dal — nagyszerű hivatás Húsz év a százból Kis Sándor makói oóthoná-’ ban sohasem ütött tanyát a csend: tíz. gyerek zsivajától volt hangos a városszéli kis ház. Gyakorta csendült fel a nóta s a dal, pedig hát a min­dennapi gondok nem adtak okot valami nagy vigasságra. Igaz, úgy tartják, a szegény­ség s a muzsika jól megfér egymással, s ha az embernek semmije sincs, a dalolásban leli örömét. Ez az öröm nem is hiányzott sosem Kis Sán­dor házából, amely reggeltől estig énekszótól zengett. Nem is csoda, ha az egyik fiú, Ist­ván gyerek arról álmodott: kántortanító lesz, s egész éle­tében énekelni fog. Meg taní­tani, kicsiket-nagyokat, dalra, muzsikára, szépen zengő han­gokra. Makó, Debrecen... S az egykori makói kisdiák, kinek csengő dalára Bánáti Péter plébános is felfigyelt, az elemi, majd a polgári isko­la után a híres-neves nagy­kőrösi tanítóképzőben próbált szerencsét. Ám hiába volt az igyekezet. Az adottság s a tu­dás kevésnek bizonyult: a kol­légiumi költségekre bizony nem jutott elég pénz, így az­tán nem lehetett diák Kőrö­sön. Sárospatakon sem járt különbül. Debrecen tanítókép­zője azonban befogadta, ott lett hát diák Kis István, a cí­visek városában. Ekkor már javában dúlt a háború, s az éjszakai szálláshelyül szolgáló Kismalom utcai hónapos szo­ba a hideg téli napokban gyakran idézte a makói kis ház melegét. Csomag ritkán jött otthonról — ugyan miből is jött volna —, s a magán­órák is csak sovány keresetet jelentettek. Bizony nehezek voltak a téli hónapok, de a nyáriak sem lettek könnyeb­bek: a debreceni diák haza­ment munkát keresni, s ott dolgozott, ahol talált, bányá­ban, gazdaságban, irodában. Ám amint közelgett 1944 szep­tembere, komájával ismét út­nak indult az Alföld másik végébe, Debrecenbe. Útba ej­tették Nagykőröst, átmeneti szállást keresve. ...és Nagykörös Ekkortól számítja magát nagykőrösinek Kis István. A közelgő front itt tartotta. Ö pedig maradt, akarva-akarat- lan. Jobb híján egy jó nevű kereskedőnél lett mindenes. Almát azonban nem adta fel, hiszen egész életére eljegyez­te magát a muzsikával. Kar­nagynak tanult, majd Fótra pályázott kántornak, aztán mégis maradt Nagykőrösön. Abban az évben a diákok­nak csak néhány hónapból állt az esztendő, a háború miatt csak 1945 tavaszán kez­dődött, illetve folytatódott a tanítás. De ekkor már Kis István is körösi diák lett. Igaz, szegény diák, de abban az idő­ben bizony nem volt egyedül. Teljesült hát a gyermekkori vágy, elérte, amire áhítozott. Éneket tanult, s énekelt ma­ga is, ahol s amikor csak te­hette. Jó kezeikben volt, hi­szen a neves Márton Barna karnagy tanítványa volt. A szorgalom, a kitartó munka meghozta gyümölcsét: az es­tékbe nyúló próbák fáradal­mait pótolta a számos sikeres fellépés, a közös éneklés, a kó­rusmuzsika mindent feledtető öröme. S az első igazán nagy, átütő siker, az 1948-as cente­náriumi siófoki hangverseny, ahol a nagykőrösi tanítóképző énekkarát az intézet ötödéves, végzős diákja, Kis István ve­zényelte, minden jelenlevő nagy tetszésére. A diploma megszerzése után tanítani ment, s feleségével az Árboz-iskolában okította a ta­nyasi diákokat. Később a szakmunkásképzőben lett ta­nár, de a zenéhez, az éneklés­hez sosem lett hűtlen. Ki tud­ja, hány kórust vezetett, diri­gált, hányán tanulták tőle a dalolás, az éneklés vonzó, szép titkait. Amikor 1955-ben fel­ajánlották, legyen néhány hó­napra a kultúrház igazgatója, nem volt könnyű a választás. Nagyon közeliek voltak még az emlékek, friss volt még a tanítás íze, öröme. Mégis rá­állt, s elvállalta a néhány hó­napos megbízatást... S hogy jól választott, bizo­nyítja: a néhány hónapból több mint 20 év, csaknem egy fél emberöltő lett. Gondokban és sikerekben gazdag húsz esztendő, mely alatt Kis Ist­ván élete véglegesen összefor­rott Nagykőrössel. Tevékeny mindig újat kereső, érdeklődő egyénisége ez idő alatt igazi népművelővé, pedagógussá avatta. Amit csinál, nevelő- munka a javából, felelősség- teljes, nagyszerű hivatás. S ő most épp olyan lelkesedéssel, odaadással, serénykedik, ter­vez, miint negyedszázada, ami­kor egyszerre négy kórust ve­zetett, s hetente kétszer még Kecskemétre is átjárt kerék­páron dalt tanítani. Ugyanaz a hit fűti most is, amely a hajdani makói kisdiákot Deb­recenbe vitte, s amely oly sokszor könnyített a nehéz na­pok gondjain. Centenáriumra Kis István, a kiváló dolgozó, a kiváló népművelő, s a szo­cialista kultúráért cím méltó tulajdonosa ma sincs soha öt­let nélkül. Mióta Nagykőrösre jött, nagyot lépett, változott a világ, új élet formálódott. S ebben neki is nagy szerepe volt Az intézmény épülete, ame­lyet vezet, jövőre lesz kere­ken 100 esztendős. E kis cen­tenárium méltó megünneplé­sére készül most, s amint er­ről beszél, tudom, nem hiány­zik majd ez alkalomból a ze­ne, a dal, a muzsika sem, melynek szeretetét egy életre kapta útravalóul a szülői ház­ban, s amelyért oly sokat vál­lalt, áldozott... Khim Antal vetőszánfás: a 3 ezer 138 hektárból 1584 hektárt szántoltak fel. Őszi vetést 3 ezer 209 hek­táron terveztek, mellyel 570 hektáron végeztek ezzel a munkával. Rozsot 476, árpát 30, takarmányrépát 64 hektá­ron vetettek. A tavaszon elvetett 128 hek­tár burgonya alól 53 hektáron szedték fel a termést. Cukorrépát 181 hektáron termeltek, s eddig 70 hek­tárról szedték le a ter­mést. A nagykőrösi gazdaságokban összesen 964 hektár kukorica vár törésre, 28 hektárról gyűj­tötték be a csöveket. Napra­forgót előzőleg 100 hektáron vetettek, s eddig 22 hektár­ról került raktárakba a mag. Az idei szüreten 390 hektár szőlő várja a munkásokat, akik október 1-ig 201 hektárt szüretelitek le. A számok tanúsága szerint több terménynél megnövel­ték a vetésterületet, és bár a szeptember végi összesítés szerint jól haladnak a betakarí­tással, de további serény munkára van szükség, hogy a sürgető őszi munkákat időben elvégezhessék. A városért Komraumsía szombatok Szabad szombat van, de a NEFAG helyi telepén serény munka folyik: a vállalat dol­gozói kommunista műszakot tartanak. Cseri Sándor művezetőtől a munka felől érdeklődtünk. — A városfejlesztési akció ke­retében két kommunista szom­bat munkabérét ajánlottuk fel Nagykőrös gyarapítására. Az. első alkalommal több mint kétszázan jöttek be szabad szombaton és mintegy 27 ezer 388 forintot juttattunk a tor­mási óvoda építésére. A második alkalommal mintegy másfélszáz dolgozónk jött a kommunista szombatra, s a tanácsnak átutalt összeg várhatóan több mint 20 ezer forint lesz. — Vállaltuk még — foly­tatja a művezető —, hogy részt veszünk a balatonakali úttörőtábor bővítésén, és egy faházat is építünk társadalmi munkában. Savanyú a szőlő it látunk ma a moziban • Az öreg. Magyar film. Kísé­rőműsor: A lámaista és a buddhista művészet. Magyar híradó. Előadások kezdete: 5 és 7 órakor. KISKÖRZETI MOZI AZ ARBOZI ISKOLÁBAN Áldd meg az állatokat és a gyermekeket. Színes, szinkro­nizált amerikai film. Előadás kezdete: fél 7-kor. Javában tart a szüret a kö­rösi határban. Bár az elmúlt héten kedvezett az idő az érés­nek, a must cukorfoka elma­rad a tavalyitól. Apáti-Tóth Sándor felvétele SPORT Korai búcsú a kapától Albertirsai ifi—Nagykőrösi Kinizsi ifi 2:1 (1:0). Albertirsai serdülők—Nk. Kinizsi serdülők 3:1 (0:0). Az ifjúsági és serdülőkorú labdarúgók részére kiírt kupa­küzdelmektől már az első for­dulóban elbúcsúzott mindkét körösi csapat az Albertirsan lejátszott mérkőzéseken. Mindkét mérkőzésen jobban játszottak a hazaiak, és meg­érdemelten nyertek, bár a kö­rösiek sok helyzetet kihagytak. Jó kezekben van az utánpót­lás nevelése, de ezek az ered­mények arra intenek, hogy tervszerűbben kell szervezni a játékostoborzást és a velük való foglalkozást. ÜZEMI LABDARÚGÁS Jó szervezésben, heti két já­téknappal folyik a Kinizsi- sporttelepi kézilabdapályánkon a konzervgyári kispályás lab­darúgó üzemi bajnokság. A sportszerű légkör példamutató. A 3. forduló eredményei: Épí­tők—Villanyszerelők 3:3, Do­bozüzem—Il-es telep 11 :Ó, Konzerv V—Konzerv III 3:0 (játék nélkül), Forgácsoló— Jármű 5:2. 4. forduló: Il-es telep—Vil­lanyszerelők 6:2, Konzerv V —Jármű 9:2, Dobozüzem— Építők 5:3. Forgácsoló—Kon­zerv III 5:2. 5. forduló: Építők—Il-es te­lep 6:4, Jármű—Konzerv III 12:1, Dobozüzem—Konzerv V 3:0, Forgácsoló—Villanyszere­lők 7:1. A hajrá előtt így áll az él­csoport: 1. Forgácsoló 10 pont (28-6- os gólkülönbség), 2. Konzerv V-ös üzem 8 (20-6), 3. Jármű­javítók 6 (27-18), 4. Doboz­üzem 6 (20-11). KÖZÉPISKOLÁS HÍREK A Kinizsi-sporttelepen nem középiskolás ifjúsági kupa-, hanem serdülőbajnoki mérkő­zésre került volna sor. Mi­vel a játékvezető nem érke­zett meg, barátságos labdarú­gó-találkozót rendeztek, amely l:l-re végződött. Az eddig ke­veset edző élelmiszeripariak­nak javulniok kell; góllövő: Zakariás. A jegyzőkönyvek késése miatt a tervezettnél egy hét­tel később: október 9-én foly­tatódik a diákkupa-mérkőzés- sorozat, a második fordulóval. A toldisok az október 6-a és 12-e közötti mérkőzései­ket később játsszák le, a ku­pában és a bajnokságban egy­aránt. ŐSZI SAKKNYITÁNY Dabasi KSK—Nk. KÍOSZ 6,5:3,5 és 9:1. A megyei I. osztályú sakk­csapatbajnokság őszi nyitá­nyán a jó formában levő da- basiak otthonában vívtak ket­tős mérkőzést a körösiek. A hosszú nyári kihagyás utáni kevés játék meglátszott a küzdelemben. Ez volt az ösz- szeállítás: Kovács (fél), Nagy S. (1), Kiss S., Pallati (fél), Búz D. (fél), Bakó, Gábor, Mészáros (fél), Lencsés. P. S.—s. z. ASZTALITENISZ-VERESÉG Szegedi Volán—Nk. Kinizsi 13:3. Nk.: Erdei (3), Kőhází, Pörge, Horváth. Az igen fon­tos szegedi NB III-as férfi asztalitenisz csapatbajnoki ta­lálkozón súlyos vereséget szenvedtek a körösiek és a kiesőjelölt 10., utolsó helyen állnak továbbra is. A hátra­levő mérkőzéseken nagyon össze kell magukat szedniük a bennmaradásért. Termelőszövetkezeteinkben javában folynak az őszi munkák. Több helyen vasár­nap is dolgoztak, mert hiszen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents