Pest Megyi Hírlap, 1975. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-29 / 254. szám

Fiatalok műsora — időseknek

Hosszú terített asztalok fogadták Isaszeg nyugdíjasait, idősebb lakóit, október 26-án, vasárnap a művelődési otthonban. A korábbi évek hagyományaihoz híven a Hazafias Népfront ebben az évben is megrendezte az öregek napját. A mintegy hetven vendéget a rövid kis ünnepségen Berkes István, a Hazafias Népfront helyi szervezetének elnöke üdvözölte, majd Gyarmati Olga a fiatalok nevében mondott köszöntőt.

Változatos, színes műsor következett a beszédek után. Verseket, novellákat, mutattak be a helyi KISZ-fiatalok, nagy taps kísérte a Csata táncegyüttes lendületes, látványos műsorát, önkéntes jelentkezők vidám riportot készítettek a helyszínen, és egy nagy derültséget kiváltó monológ is elhangzott.

A műsor után felhangzott a muzsika; a község népi zenekara játszotta el az öregek nótáit. Az idős embereknek vacsorával a Hazafias Népfront aktívái és az óvoda dolgozói kedveskedtek.

A táncegyüttes szintén segédkezett a felszolgálásnál, viszonzásul a meghívottak —

meghazudtolva korukat — alaposan megtáncoltatták a Csata együttes lányait és fiait.

A hagyományos ünnepen az öregek asztalánál foglalt helyet Bodrogi András tanácselnök is, s elmondotta, hogy reménykedik a jövő évben való viszontlátásban. Erőt és jó egészséget kívánt az idős meghívottaknak.

(Kép és szöveg: Fejéregyházi László)

Ezerháromszáz órát — önkéntesen

A kerepesi Szilasmenti Termelőszövetkezet párttaggyűlésén határozatot hoztak a társadalmi munkavégzésről. A munkákban legnagyobb mértékben a szocialista brigádok vesznek részt. Ez ideig a szövetkezet dolgozói közül sokan vállaltak húsz óra társadalmi munkát, többségük már eleget is tett vállalásának. A végzett munkaórák összesítése után a jelenlegi helyzet a következő: százhúszan, ezerháromszáz órát dolgoztak társadalmi munkában.

gg k ti I *

*W“”Fr®Ti

TjaToTyf^J VÍV

II. ÉVFOLYAM, 254. SZÁM

1975. OKTOBER 29., SZERDA

Figyelem, gondoskodás

Nőnapon jutalomszabadság

Az isaszegi asszonyok élet- és munkakörülményeiről

Az isaszegi nagyközségi pártvezetőség nőfelelőse, Tóth József né a közelmúltban beszámolót tartott a nőpolitikái és a népesedéspolitikai határozatok helyi végrehajtásáról. A beszámolóban elhangzott: a nagyközségi tanács mindéin igyekezetével azon van, hogy javítsa a nők munka- és életkörülményeit.

A bölcsőde a nemrégiben befejeződő korszerűsítést követően immár harminc apróságnak tud helyet adni, így a jelenlegi igényeiének megfelelő a befogadó képessége. Tavaly felújították az óvodát, s pillanatnyilag új óvoda épül, melynek megnyitása után valamennyi kisgyermek helyet kaphat a gyermekintézményben.

Az egészségvédelmet szolgálja a terhes anyáknak szóló tanácsadás, az ezzel kapcsolatos feladatokat a körzeti orvosok látják el. Sokat segítenek ebben a munkában a fogorvosok: elvállalták a kismamák fogászati vizsgálatát*

Községünkben az apróságok egészségére gyermekorvos vigyáz. Azokban a családokban, ahol három vagy háromnál több gyerek van, s lakás- és életkörülményeik nem megfelelőek, a nagyközségi tanács, amennyiben szükséges, kedvezményes áron telket juttat.

A nagyközség óvodáiban

dolgozó nők munkakörülményeit is igyekszik könnyíteni a tanács. Minden hónapban szabad a harmadik szombat, nőnapon pedig jutalomszabadság jár. November 7-én avatják az óvónők étkezési helyiségét.

Az általános iskolában a pedagógusnők munkájának

könnyítése érdekében szombaton rövidített a munkarend. Ezt a munkaerő- és helyhiány miatt ez idáig csak felerészben sikerült megoldani. Az új iskolában ugyanis váltott műszak van. A napköziben is igen kevés a hely, ezt a tanulók zavartalanabb elhelyezése, de a pedagógu&nők munkája könnyítése érdekében is bővíteni kell.

A Lignifer Szövetkezetben is sok nő dolgozik, A szövetkezet vezetői is sokat tesznek; utasításuk értelmében a három, vagy annál több gyermekes anyák napi egy óra munkaidő-kedvezményt kapnak (természetesen ezt a le nem dolgozott időt is kifizetik). A gyermekgondozási segélyben részesülő kismamáknak ugyanúgy jár a nyereség- részesedés és a törzsgárdajuta- lom. A szövetkezet nődolgozói is élvezik a kéthetenkénti szabad szombatot. A nők érdekeit a Ligniteméi egy háromtagú vezetőség irányításával működő nőbizottság képviseli.

A nagyközségi tanács és a

Címerében pelikán (3.) ,

Zakatol a zöld szerelvény

„Gödöllő ifjú város. Olyan, mint a pályát kezdő fiatalember. Iskolait bevégezte, megkapta a bizonyítványt és munkához kell látnia.’*

HALLOTTAM EGY VÉLEMÉNYT a városi tanács legutóbbi végrehajtó bizottsági ülésén. Röviden így hangzott: ha elkészül az M 3-as autópálya Budapest és Gödöllő közötti szakasza, az meg fogja ölni, kevésbé költőien szólva feleslegessé teszi a HÉV-et. Mégpedig azért, mert az autópályán robogó buszok mondjuk negyedóra alatt ideérnek, míg a helyiérdekű menetrendje a MÁV-állomásig köztudottan negyvenkilenc perc. Ezek- után teljesen logikusnak látszik: ha autóbuszok kötik ösz- sze serdülő városunkat Budapesttel, ugyan ki fogja rázat- ni magát a zöld szerelvényen? Aki ráér, és aki retteg az autópályák benzinvilágától. Hallottam viszont egy ellenvéleményt is, amely így hangzik: az autóbuszok kétségtelenül gyorsabban ide érnek, de az utasok vajon hol szállhatnak fel rájuk, vagyis a buszokat honnan indítanák, hiszen az autópálya Rákospalotánál „ered”.

Nem közömbös az sem persze, hogy milyen időközönként indítják őket? Mert ha hosszú is a HÉV menetideje, az Örs vezér téri végállomást metróval gyerekjáték elérni, s nagyon is előnyös az utasok számára az, hogy a szerelvények megbízhatóan 20 percenként közlekednek — legalább is csúcsidőben. És még egy szempont: ha megszüntetnék a HÉV-et, mivel járnának munkahelyükre azok, akik Kis- tarcsán, Kerepesen vagy a Ganz Árammérőben dolgoznak? Még így is, hogy csak a leglényegesebb szempontokat

vonultattuk fel, nyilvánvaló: a második vélemény a helytálló, az elfogadható, s ez idáig a szakemberek is emellett vannak. Hozzátéve azt, hogy a HÉV marad, maradnia is kell, de változtatásokra, fejlesztésre szükség van. Tegyük hozzá: minél hamarabb.

A SZÉP SZÖLASOK kedvelői azt szokták mondani, hogy a HÉV a fővárost és Gödöllőt összekötő köldökzsinór. Ez így is van, ha meggondoljuk, hogy a zöld vasút városunk legjelentősebb közlekedési alkalmatossága. A helyiérdekű legutolsónak épült szakaszát, a Kerepes és Gödöllő közötti vonalat — rövidesen 64 éve lesz — 1911. november 25-én adták át a forgalomnak. (E dátumtól számíthatjuk a villamos vontatás megkezdését is.) Azt sajnos nem tudom, hogy akkor menynyi volt a menetidő, de azt igen, hogy az utazóközönségnek mindig sok baja volt a HÉV-vel. Érthető, ha a helyiérdekű sorsa élénken foglalkoztatja mindazokat, akik utaznak rajta. Időnként különféle hírek — jók és rosszak kapnak szárnyra. A kérdés elsősorban az, mikor kap a csepelihez, vagy a szentendreihez képest mostöhán kezelt vonal új, derűsebb kocsikat, s vajh miikof csökken valamelyest a menetidő?

Legutóbb, amennyire tudóim, 1972-ben rebesgették a nagy változást. Ennek tudatában kerestem fel akkoriban Lovász Istvánt, a Budapesti Közlekedési Vállalat műszaki fejlesztési osztályának csoportvezetőjét. Megtudtam tőle, hogy a gödöllői vonalon M IX-es típusú, korszerű kocsikat szeretnének közlekedtetni. Az új kocsik kényelmesebbek és jóval több utas fér beléjük, mint a mostaniakba, amelyek típusjelzését nem ismerem. A korszerűsítésnek persze vannak feltételei] nem valósulhat meg egyik percről a másikra, mint ahogy azt sokan szeretnék. Ezzel kapcsolatos kérdésemre — mint ahogy ez a Pest megyei Hírlap hasábjain is megjelent 1972-ben — Lovász István a következő választ adta: „Elsősorban be kell fejezni a cinkotai kavicsbányánál levő elektromos központ építését és átalakítását. A modernebb motorkocsik ugyanis gyorsabbak, nagyobb a motorteljesítményük, ezáltal áramfelvételük 2—3-szor akkora, mint a hagyományos kéttengelyes járműveké ... Növelni kell a felsővezeték kereszt- metszetét is. Cinkotáig már most is járnak M IX-es típusú kocsik, mert főként a felső szakaszon Gödöllő felé rossz az áramellátás. Mogyoródon van megfelelő gépház, de az elektromos művek nem tud elegendő energiát biztosítani.”

MÄR KORÄBBAN IS, s

akkor, 1972-ben is tervezték, hogy a mostani 60-ról óránkénti 80 kilométeresre növelik a sebességet, de az átállás ebben az esetben sem egyszerű. Persze én ki sem merem számítani, hogy hány perc alatt kellene a HÉV-nek Gödöllőre érnie, ha valóban óránkénti 60 kilométeres sebességgel robogna. Azt elismerem: ha 80- assal száguldanak a zöld kocsik, akkor még ennél is ró- zsásabb lesz a helyzet. Jó magam naponta kétszer hévezek, s bár tapasztalataimat ez esetben nem szándékozom szavakba önteni, arra azért megesküszöm, hogy a hatvan kilométeres sebességet kizárólag visszafelé, tehát Budapest irányában haladva éri el a HÉV, mégpedig Mogyoród és Szilas- liget között, a lejtőn. Ez nem akármilyen élmény, mert a kocsik éles rángásokkal vonag- lanak jobbra és balra, az utas képtelen a kezében szorított kiflivel a szájába találni, és fegyelmezetten várja, hogy mikor borul fel az egész jármű. Egyszóval jó játék ez.

Már ezekből is következik, hogy a gyorsabb szerelvényeknek pályaépítésre is szükségük van, elsősorban ívkorrekciókra, mivel a gyorsabb szerelvények nem tudnak kis ívben fordulni. Végig kell építeni a biztosítóláncot, mert itt is nagy az elmaradás. A BKV akkor is azt akart, most is, gyarsvasút létrehozását tervé- zi, ehhez viszont elengedhetetlenül szükséges az átjárók megszüntetése. Ahol nem lehet alul- vagy felüljárót építeni, ott biztosítani kell azt átjárót. Gödöllő belterületén viszont semmi szín alatt nem növelhető a sebesség, itt a HÉV úgyszólván városi villamossá alakul át.

MEGKOCKÄZTATHAT- NÄNK azt a kijelentését is, hogy az egyébként barátságosan zakatoló fakózöld szerelvény nemcsak nélkülözhetetlen — s az lesz akkor is, ha elkészül az autópálya —, hanem hozzátartozik már a városképhez is. Valahogy úgy vagyunk vele: szidjuk, de szeretjük.

Fehér Béla

(Folytatjuk)

Lignifer Szövetkezet együttműködésének köszönhető, hogy épül a dolgozó nők munkáját segítő szolgáltatóház. A MÁV isaszegi dolgozói között hat nő van. Bérezésük megegyezik az azonos munkakört betöltő férfiakéval. A • nagyközségben dolgozó, gyermeküket egyedül nevelő anyák, valamint a háromgyermekesek munkaadói segélyben is részesülnek.

Ünnepi tanácsülés Galgamácsán

Ünnepség színhelye volt a galgamácsai közös községi tanács nagyterme. A tanácsok megalakulásának huszonötödik évfordulója alkalmából a három község — Galgamácsa, Váckisújfalu, Vácegres — tanácstagjai, vezetői, társadalmi aktivistái és a meghívott vendégek gyűltek egybe. A közös ülésen felszólalt Jósvai Lajos, a járási hivatal elnökhelyettese is.

A megemlékezések után került sor azoknak az emlékplaketteknek az átadására, amelyeket a három község első tanácstagjai, megbecsült aktivistái kaptak. Jósvai Lajos ez alkalommal adta át Tóth András vb-titkárnak a tanács kiváló dolgozója kitüntetést.

Az ünnepség végén a galgamácsai általános iskolások kedves műsorral, virágcsokrokkal és emléklapokkal kedveskedtek a résztvevőknek.

— Gyorsvegytisztító szalonok. Egy hét múlva két városunk gyarapodik új szolgáltató egységgel. Gödöllőn, a János u. 3. szám alatt 4-én, Szentendrén a bevásárló- központban 5-én nyílik a várva várt új vegytisztító. Mindkettő kapacitása azonos, naponta 100 tétel felsőruhát tisztítanak.

Kalandok egy áj, de használt hőkandallóval

A Gödöllő és Vidéke ÁFÉSZ Szabadság téri áruházában vásároltam egy hőkandallót 760 forintért. Az árut becsomagolva meg is kaptam, ám kicsomagoláskor látom, hogy egy ütött-kopott dobozban van, s magáról a kandallóról első pillantásra meg lehetett állapítani, hogy nem új! Amikor készülékemet bekapcsoltam, oly zörej kíséretében működött, hogy a közelében a beszédet sem lehetett érteni. Ezek után nem is csoda, ha hőt alig adott.

Hőkandallómat elvittem a János utcai szolgáltatóházba, a szervizbe, ahol a RAMOVILL Vállalat megbízásából végzik a javításokat. Az ottani szerelő is megállapította, hogy a készülék nem új, hiszen például a ventillátorok kereke teljesen ki van kopva. Ezt kicserélték, készülékemet hazavittem, de használni nem lehetett, mert több alkatrésze is kopott volt. Október 14-én visszavittem az áruházba, elmondtam, mi történt és kértem, cseréljék ki. Az osztályvezető ezt megtagadta. Ekkor mentem a városi tanács kereskedelmi osztályára, ahol ugyancsak elmeséltem a történteket. Később ismét visszamentem az áruházba, megtaláltam az igazgatóhelyettest, ő felhívta a villamossági osztályvezetőt, aki a cseréről ekkor sem akart hallani, bár hozzátette, ha esetleg a garanciajegy hiánytalanul megvolna... Az 1-es számú szelvényt ugyebár letépték a szervizben. Azt mondták, menjek le a szolgáltatóházba és kérjem vissza a kérdéses szelvényt. A szerelő közölte, hogy azt nem lehet visszaadni, mivel az anyag- és munkabér-elszámoláskor szükség van rá. Mikor mindezt elmeséltem az áruházban, ismét visszaküldték, mondván, hogy kérjek csereutalványt. A szerelő válasza a következő volt: csereutalványt csak abban az esetben lehet adni, ha egy új készüléket ötszöri javítás után nem tudnak üzemképessé tenni. (De akkor sem ők adják, hanem a megbízó, tehát a RAMOVILL Vállalat.)

Nos, ismét visszamentem az áruházba, ahol is az igazgató- helyettes azt kifogásolta, miért a szerelővel beszéltem? Azt mondta, menjek megint vissza és beszéljek a vezetővel. A műszaki osztály vezetőjét nem találtam ott, viszont a dolgozók elmondták, hogy csereutalványt ők valóban nem adhatnak. Már most ismét visszamentem az áruházba, ahol is az igazgatóhelyettes vállalta, hogy ö majd beszél a javítószövetkezet vezetőjével. Meghagyta, hogy 15-én 9 órára menjek be I

(egyébként a fenti ingajáratot október 14-én szakadó esőben tettem meg.)

Október 15-én, szerdán 9 órakor megtudtam az igazgatóhelyettestől, hogy még nem tudott beszélni az illetékessel, de menjek vissza 11 órára. Gondolom, nem meglepetés: a második időpont nem hozott eredményt, akkor sem tudott még beszélni az illetékessel, de mondta, menjek be 16-án ló órára. A ki tudja, hányadik időpontban újra ott voltam, ezúttal már az igazgatóval is sikerült beszélnem, aki megígérte, hogy úgy megcsináltatja a kandallómat, hogy jobb lesz, mint egy új. Akkor én azt mondtam, hogy közel húsz esztendőt dolgoztam a kereskedelemben, ennélfogva tudom, hogy üzemképtelen vagy sérült gépet nem lehet forgalomba hozni, de még szépséghibásat is csak megfelelő jelzéssel és árengedménnyel lehet az üzletben tartani. Hozzátettem még. hogy tudomásom szerint az áruház nem használt cikkek áruháza, és az új árért nem vagyok hajlandó rossz készüléket elfogadni. Az igazgató megkért, hogy fél tizenkettőkor menjek vissza.

Elmentem Magyaróvári Pálhoz, az ÁFÉSZ elnökéhez, aki azonnal intézkedett. Kocsit adott, hogy a készüléket az áruházba beszállítsuk, így a megadott időpontban az igazgatóhelyetteshez, az ÁFÉSZ megbízottjával és az elhasznált készülékkel érkeztünk. Még akkor is azt igyekeztek bizonygatni, hogy a készülék jó, vagy legalábbis meg lehet javítani. Én megint csak azt mondtam, hogy én egy új kandalló árát fizettem ki, tehát újat is kérek. Az igazgatóhelyettes közölte, hogy október 17-én ő is elmegy a szolgáltatóház vezetőjéhez, kért engem és az ÁFÉSZ megbízottját, hogy tartsunk vele. kikérni a szerelő szakvéleményét. Október 17-én 9 órakor a rossz

készülékkel együtt mindhárman elmentünk a szolgáltatóházba,' ahol mit is mondhattak volna mást, ismét megállapították, hogy a készülék elhasználódott. A szakvéleményt írásba is adták, és ezek alapján végre megtörtént a készülék kicserélése.

Semmilyen kommentárt nem akarok hozzáfűzni a történtekhez, legfeljebb annyit, hogy mindez mással is megtörténhet. megtörténhetett volna. Mint szövetkezeti tag is kérem, hogy a felelősségre vonásról, s az egyéb intézkedésekről tájékoztassák a Gödöllő és Vidéke olvasóit.

Nyári Lajos Gödöllő

k

I