Pest Megyi Hírlap, 1975. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-25 / 251. szám
1975. OKTÓBER 26., VASÁRNAP rx»j «nem kMMov If j úiminkás-v etélkedő Műhely után tesztvizsga Csapatversenyben is első a Csepel Autógyár Érettségi írásbeli vizsgákon szokott ilyen feszülten vibrálni a levegő, mint most a Csepel Autógyár József Attila Művelődési Központjában, a szakmunkás-vetélkedő színhelyén. Két perce sincs tán, hogy a fehérkabátos pincér kólás üvegeket rakott az asztalokra, a legtöbb üveg azóta kiürült. Sza. Deutsch György bályos vizsga ez kérem, akárhogy is nézzük. Tesztvizsga. — Nekem még a gyomrom is remegett tegnap, a gyakorlati vetélkedőn — mondja őszintén Deutsch György, lakatoshegesztő, a Csepel Autógyár járműgyárának dolgozója. Pedig róla tudni kell, hogy nem sok újat tudnának mutatni neki a szakmában. Nem a győzelem a fontos... — Mit súg a hatodik érzéke, hogy sikerült? — Attól tartok, mélyen a saját színvonalam alatt — mondja megint csak őszintén. — Tudja, túl nagy volt a tét: az első helyezettnek a gépipar kiváló dolgozója kitüntetés, a másodiknak miniszteri elismerő oklevél és mindkettőnek külföldi jutalmazás, s aztán kicsit begörcsöltem a nagy igyekezetben. Szóval, biztosan voltak nálam jobbak. Deutsch György valódi vasasdinasztia leszármazottja: a család minden tagja vasas volt, még a nagynénje is hegesztő! Ám ő az első, aki továbbtanul: elsőéves a dolgozók szakközép- iskolájában, 1978-ban érettségizik. Kérdem, búsul-e, ha nem kerül a győztesek közé. Nevet: — Cseppet sem! Ide sem jöhetett akárki, csak aki az elődöntőkön jól szerepelt. Először szülőföldön Stanislaw Pyrchla, a testvéri Lengyelország, közelebbről a Bielsko-Biala-i Autógyár fiatal szakmunkásait képviseli, másodmagával. Ebben a gyárban készülnek a 126-os Polski Fiatok. Stanislaw 1967-ben szabadult fel az esztergályosszakmában, s katonaidejének leszolgálása után visszament régi munkahelyére. Nőtlen, a gyártól kapott szolgálati garzonlakásbar. él, és „teától a vajaskenyérig” mindent maga remekel a főzőfülkében. A gyakorlati feladatot — úgy érzi — jól oldotta meg: szer- vókormányorsót kellett esztergálniuk. A tesztkérdéseknél egy kis problémát okoztak a nyelvi nehézségek — annak ellenére, hogy tolmácsuk, Tóta Tamás, a Bakony Művek műszaki fordítója anya-, illetve nagyanyanyelvi fokon beszél lengyelül —, mert bizony náluk egészen mások a műszaki terminológiák, mint nálunk. — Őszintén szólva, a matematikai feladatok voltak a legnehezebbek — meséli. — Nálunk, úgy érzem, valamivel egyszerűbb, gyakorlatiasabb a szakmunkásképzés, mint itt; az általános műveltségi tárgyakból szerényebbek a követelmények, mint a szakmai ismeretekből. — Nagyon tetszett nekünk a Stanislaw Pyrchla verseny színhelyéül kijelölt üzemfenntartó gyáregység tisztasága, rendezettsége, s ez az egész, városnyi gyáróriás. Először járok külföldön, s nagyon örülök, hogy első utam éppen ide, a baráti magyar földre vezetett. Remélem, eljutok majd ide máskor is. A harmadik részvevő — akit elcsípünk egy kis bemutatkozásra — Győrből érkezett, a Vagon- és Gépgyárból. Pöcze Ferenc esztergályos, tápi lakos. Sosem látta a munkakönyvét Autószerelő vagy esztergályos — ezt írta a jelentkezési Pöcze Ferenc Koppány György felvételei lapra, jó tíz évvel ezelőtt, amikor szakmát kellett választania. A sorrendet is így gondolta, mert autószerelőnek lenni Győrben is nagyobb divat volt, mint esztergályosnak. — Ma már semmi pénzért nem cserélnék az autószerelőkkel — állítja olyan meggyőzően, hogy akkor is el kellene hinnem, ha nem tudnám, hogy a szakmunkásképző iskola óta gépipari technikumot is végzett, mégsem cserélte fel az esztergapadot semmiféle íróasztallal. Különben is ragaszkodó, állhatatos természet: amibe egyszer belefogott, nem szokása abbahagyni. Még a munkakönyvét sem látta soha, pedig megérte a 25. esztendejét! Hogy ez hogyan lehet? — Én ott voltam iparitanuló, ahol szakmunkásként dolgozom ma is. Amikor harmadévesek voltunk, a második félévben már teljesítménybérben dolgoztunk, s ehhez munkakönyv kellett. A gyár munkaügyi osztályán kitöltötték, elrakták, azóta sem láttam. Még a törzsszámom is ugyanaz, mint tanuló koromban. Pöcze Ferenc jelenleg is tanul, a marxista esti egyetem második évfolyamán. Erre való tekintettel állandó délelőttös műszakba osztották a mechanikai anyagvizsgálati labor gépműhelyében. Hogyisne, hiszen a nemesség kötelez: tavaly ugyanilyen versenyen a harmadik lett. Miniszteri elismerő oklevelet, egyhetes lengyelországi utazást és 2000 forint pénzjutalmat kapott érte. Most sem szeretné alább adni. Éppen jól jönne a novemberre tervezett esküvőhöz. Ny. É. ★ A szakmunkásversenyen első helyezést, a KGM kiváló dolgozó kitüntetését és kéthetes külföldi jutalomutazást nyert Jenéi Győző hegesztő és Deutsch György esztergályos, a Csepel Autógyár dolgozója, s a csapatversenyben is az autógyár végzett az első helyen. A második helyet, miniszteri dicsérő oklevelet és külföldi ju- talomutat Erdei István, a Csavaripari Vállalat hegesztője és Sashegyi Attila, a Lenin Kohászati Müvek esztergályosa szerzett. Harmadik lett Vinnei István, az EL.ZETT Müvektől és Ferecskó György, a Magyar Vagon- és Gépgyártól. Az ő jutalmuk is külföldi utazás. Országos rekord Naphosszat nyeregben Traktorosok brigádja a kukoricásban Négy hatalmas, élénksárga masina kering a barnássárga kukoricásban és ahogy nagy zúgással halad, vasgyomrába tömködi csövestől a szárait. Ütjukat apróra tördelt szártörmelék jelzi, a megemészthetetlent kiszórják a földre, majd az eke b©szántja, azzal is növekszik a talaj termőereje. Időről időre megáll az egyik, pótkocsis teherautó siet melléje, abba üríti bendője tartalmát, a sárga szemeket. Vászonra kívánkozó kép a sárga árnyalataival, némi kékséggel a szakadozó szürke felhők között és kevéske aranyló napsugárral, meg az embert jelző parányi sötét pontokkal. Pedig ezek az apró pontok a főalakjai ennek a képnek. Szemveszteség nélkül Róluk beszélt az imént az irodában Paukovics István, a Kiskunsági Állami Gazdaság igazgatója: — Négy kombájnunk van, mindegyiknek egymást váltogató két-két vezetője. Kora reggetől késő estig dolgozik mind a nyolc ember. De hogyan?! Nemcsak fáradhatatlanul, kiválóan is végzik munkájukat. Oly ügyesen, annyi gonddal, hogy szemveszteség nincsen. A kombájn nem örökmozgó gép, tulajdonképpen egész éven át többet pihen, mint jár. Éppen ezért sehol sincsenek csak kombájnosok. Traktorosok ülnek a nyeregbe, amikor szükséges, néhol azonban, mint a Kiskunsági Állami Gazdaságban, mezőgazdasági gépszere lök. Persze nem az egész javítóműhely, csak aki önként vállalja a kombájnozás nehéz munkáját, fgy azután, ha javítani kell akármelyik autót, gépet, jut ember arra is, a traktorosok pedig valamennyi en mindjárt szánthatják a tarlót és elláthatják a vontatóval végzett többi munkát. A kombajnvezetésre vállalkozó szerelők pedig munka közben a saját gépüket gondozzák, állandóan átvizsgálják, a legkisebb hibájára is felfi gyeinek és odakint a földön megjavítják. Ez idén mostanáig a négyből egyet sem kellett javítás végett bevinni a műhelybe. Pontosan jegyzik a kombájnosok teljesítményét. Ebben az évben 57 munkanap alatt 2125 munkaórából mindössze 67 órát kellett hibajavításra fordítani a négy kombájnon. Ilyen kevés volt az üzemzavar. Júniustól repce, búza — Ez országos rekord — állapítja meg a gazdaság igazgatója. Először június 23-án állt munkába a négy sárga óriás. Repcét arattak, 405 hektárról 65 vagonnyi termést takarítottak be. Aztán, hogy befejezték, másnap hajnalban már rámentek a búzatáblákra. Augusztus elsejéig nem volt szünet még vasárnap sem, de befejezték az aratást 1403 hektáron. A terméseredmény 496 vagon lett. Most azután kukoricatörésig pihen a négy kombájn, de a kombájnosok nem. Odabent, a műhelyben csaknem teljesen ÉPÍTŐIPARI SZÖVETKEZET AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZ építő- és szerelőipari szakmunkásokat és segédmunkásokat, kőműves, lakatos, villanyszerelő, asztalos, víz-, gáz- és fűtésszerelő, vasbetonszerelő, burkoló, ács, tetőfedő és szigetelő, bádogos, festő, parkettás, nehezgépkezelő, könnyűgépkezelő, autóvillamossági szerelő, gépkocsivezető, gépkocsiszerelő szakmunkásokot (16. évüket betöltött fiúkat és lányokat), kubikosokat, rakodókat, nyugdíjas takarítónőket. Jelentkezni lehet a „Prosperitás" Építőipari Szövetkezet munkaügyi osztályán: Budapest IX., Viola u. 45. szétszedték a gondjukra bízott négy gépet, gondosan szemügyre vették valamennyi porciká- ját, ami hibát leltek, azt kijavították, ha kellett, alkatrészt cseréltek és előkészítették a kukoricatörésre a gépet. Szeptember 21-én azután megindultak a kukoricaföldeken és október közepéig a 3259 hektár nagyobbik felén végeztek. — Soha még ilyen kukoricatermés nem volt a Kiskunsági Állami Gazdaságban — nem leplezett büszkeséggel mondja az igazgató. — Májusi morzsoltban számolva megtermett ezer vagon, pedig a mi földjeink nem éppen a legjobbak. A legnagyobb termést 50 hektáron a Funk—G 4384- es francia hibrid kukorica adta, éspedig 90,19 mázsa átlagot hektáronként. öregállás majd négyszáz hektár területén egy táblában a kukorica. Ott dolgoznak most a kombájnosok. Négy ember a gépen, négy pedig pihenőben. Reggel hattól este hétig egyfolytában nem lehet a kombájnon ülni. Nem csak a pénzért Siket Imre, a kombájnos brigád vezetője most pihen a tábla szélén álldogálva már vagy egy órája. A szűkszavú, keménykötésű, szikár testű embert a gazdaság nevelte, 1959-ben fogadta be gépműhelyébe tanulónak. Másodéves korában már ráült a kombájnra, azóta nyáron és ősszel minden évben otthagyja a műhelyt. most 32 esztendős, kom- bájnosnak, azt mondja, már idős. Egy-két év múlva abba szeretné hagyni. Dömsödön él apja házában, férjes nővére családjával, ő maga még nőtlen. Nagyobbítani akarja a házat, fürdőszobával, még egy konyhával is ellátni és persze modem bútorokkal berendezni. Erre gyűjti a pénzt. Esténként nagy néha felhörpint egy-egy pohár sört, a bort, a pálinkát nem szereti. A kiskunsági kombájnos brigád, hangoztatja, csupa józan életű emberből áll. — Mind a nyolcán évek óta dolgozunk együtt a műhelyben és a kombájnon, de csak idén májusban szerveződtünk brigádba — mondja. — Aranykalász a brigádunk neve, és azt reméljük, hozzáfűzhetjük rövidesen a szocialista címet. Hirtelen elköszön, az egyik közeledő kombájn felé siet, most váltja társát, aki idáig ült a gépen. Az pedig hosszú léptekkel igyekszik ki az útra, egy fedett pótkocsi felé megy teázni. Nemcsak a szom- ját oltja a teával, de a munka közben verejtékező teste víz- veszteségét is pótolja. Védőital ez a folyadék a kombáj- nosnak. Most a másik pihenő kam- bájnossal, Máté Jánossal elegyedünk szóba. Huszonhat éves, nős, és két kislánya van. Szintén gépszerelőtanuló korában kezdte a kombájnosságot: ez a tizenegyedik betakarítás, amiben részt vesz. Szolgálati lakásban lakik Apajon, azt szeretné saját házra felcserélni. Szépet, tágasat akar építeni, még nem gyűlt össze hozzá a pénz. — A keresettél, ha jó az idő, meg a termés is, elégedettek vagyunk. Vigyázunk is a gépeinkre, mert ha áll a kombájn, csak sima órabért kapunk. Pénzért dolgozunk mindnyájan, de a kombájnos munkáját a keresettől függetlenül is szeretem. Nagyon fárasztó, de nekem tetsző, szép munka. Gyorsan dolgoznak, hét társával együtt rövidesen visz- szatérhet a műhelybe. Október utolsó hetében, napokkal a hónap vége előtt befejeződik a kukorica betakarítása a Kiskunsági Állami Gazdaságban. Szokoly Endre. Hűtött / Bizonyára sokan megvetnek érte. de legalább annyian osztják vonzalmamat, bevallom hát, számomra nagy gasztronómiai élvezet a pacal. Örömmel fedeztem fel, hogy egyik nagyközségi éttermünk menükártyájának mindösz- sze négy ételt kínáló, nem éppen bőséges választékában pörkölt formájában szerepel, tört burgonyával. Menten meg is rendeltem az ebédidő kezdeti szakaszában, úgy déli fél egy tájban, annál is inkább, mert dolgaim siettettek, nem óhajtottam várakozni, amíg valami frissen sült elkészül. Habár, mire a pacal asztalomra ért, talán a rántott karaj is megérkezett volna. Aztán először a burgonyába szúrtam a villát, ami lágy testébe ugyan könnyedén behatolt, mégis elgörbült. Képzelem, a vendéglátóiparnak a takarékosság szent nevében milyen gyakran kell vásárolni az ilyenfajta „fogyóeszközt”, amellyel a ki tudja, mikor főtt krumplit emésztőszervem felső nyílásában elhelyeztem. De mindjárt visszaejtettem tányéromra. Hiába, nagyon finnyás vagyok, nem kedvelem a hideg köreteket. Amit, mert talán magánügy, szóvá sem tennék, csakhogy ebben az étteremben másodszor szereztem ugyanilyen tapasztalatot. A megye vidékeit keresztül- kasul szelő utaim során pedig már több más vendéglátóipari egységben — és volt közöttük egyaránt vállalati meg szövetkezeti is — megtörtént nemegyszer, hogy langyhidegen, vagy éppen a fagypontot megközelítő állapotban szolgálták fel a krumpli- és a rizsköretet. Mindenesetre közöltem most a felszolgálóval meleg körítésre irányuló vágyamat, mire elkapta előlem a tányért, visszavitte a konyhába. Üjabb várakozás következett, időteltével azonban visszahozta. A krumpli most már kellő hőfokúnak bizonyult, viszont ... Egyszóval, amikor a pacalba görbült a könnyűfémből készült vékony villa, megállapíthattam, hideg a pacal. De ismétlem, siettem, az éhem gyorsan el akartam verni, mit volt tennem, hát fanyalogva bekebeleztem. Aztán, hogy szomjamat oltsam, egy pohár szódavizet kértem. Azt viszont, mint általában mindenki, hidegen szeretem. Nem úgy kaptam. Persze, tudjuk, éppen az italok megfelelő hőfokon tartása azért nem sikerül, mert a vendéglátóipar szűkölködik hűtőtérben. Gyanítom most már, hogy esetleg éppen, mert az italok helyett több egységében is az ételeket hűtik. Avagy a melegítőkapacitás sem elegendő? S hogy eltöprengek vendéglátóiparunk felszereltsége felett, azon kell morfondírozgat- nom, számára mit is követeljek? Több hűtőteret az üdítő italoknak, vagy hogy a vendég mindig melegen kapja a meleg ételt, több melegítő teret? Sz. E.
