Pest Megyi Hírlap, 1975. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-02 / 231. szám
4 1975. OKTOBER 2., CSÜTÖRTÖK Nem eladni - terjeszteni // Őrjárat a könyvesboltokban Az őszi megyei könyvhét, amelynek megyei megnyitóját hétfőn Üjhartyánban tartják, feltehetően megnöveli a könyvesboltok forgalmát. A megyei könyvhetek rendezői között találjuk a Fogyasztási Szövetkezetek Pest megyei Szövetségét is; Pest megyében gyakorlatilag az ÁFESZ- könyvesboltok feladata a könyvterjesztés. Tudatosan írtuk': terjesztés és nem csupán eladás, mert az ÁFÉSZ-ek a könyvet annak tekintik, ami: különleges árunak. Ha nincs bizományos- A monori könyvesboltban Kátai József né boltvezető elmondja, hogy az idén augusztus végéig több mint egymillió forint értékű könyvet adtak el, s ebből 637 ezer forint értékű a bizományosok révén talált gazdára. Negyvenhárom bizományosuk van, többségük bolti eladó és pedagógus. Jellemző, hogy a legkiemelkedőbb eredményt a vecsési kölcsönzi/ uolt produkálta, Dombai Oszkárné 120 ezer forint értékű könyvet adott el 8 hónap alatt. Stéhli Ferencnek, a monori József Attila Gimnázium tanárának 65 ezer forint bevétele volt 5 hónap alatt. A monori könyvesbolt körzetébe 18 község tartozik, és sajnos van néhány fehér folt is még. Káván, Bényén, Csévharaszton, Péterin és Vasadon ez ideig még nem találtak könyvszerető bizományost. Minden községben Három éve vezeti a ráckevei könyvesboltot Szép Jánosáé. Egyébként 22 éve dolgozik itt, méltán vallhatja tehát egy kicsit a sajátjának az üzletet. Ügy is törődik a rábízott értékekkel, egyáltalán nem véletlen; hogy kiváló dolgozó lett az idén. A bolt tavaly egész évben 2 és fél millió forint értékű könyvet adott el, önfenntartó lett, sőt hozzájárult a szövetkezet nyereségéhez; s mindezt az idén várhatóan megismétli. A 35 bizományos a járás valamennyi községébe eljuttatja a könyvet. A dömsödi ÁBC-bolt kollektívája a legkiemelkedőbbek egyike, negyedévenként 30— 35 ezer forint értékű könyv talál gazdára munkájuk révén. Taksonyban Demeter Istvánné, Dunavarsányban Bosnyák Tamás, a szigetszent- mikK-i orvosi rendelőben Csiszár Tivadar, a dunaharaszti piacon Kiss Mihályné a könyvterjesztés gazdája. A ráckevei könyvesbolthoz 19 község tartozik, s 2 kivételével mindben működik bizományos. Alkalmi árusítások már Lóréven és Szigetbecsén is voltak, ez azonban kevés. Állandó bizományost keresnek ebbe a két községbe, aztán szeretnék bekapcsolni a könyv terjesztésébe a dunaharaszti gimnázium ifjúsági szövetkezeti tagozatát, valamint a ráckevei gimnázium most alakult tagozatát Visszaúton ráférne Az aszódi boltban Tóth Éva gondokról beszél. Ügy érzi, hogy a könyvek eloszSzerdán Dean Reed — az Országos Béketanács meghívására hazánkba érkezett amerikai művészvendég —, sajtó- konferencián találkozott újságírókkal, békemozgalmi és tömegszervezeti vezetőkkel. Nemcsak kérdéseikre válaszolt, énekelt is — híres politikai dalokat. A nemzetközi békemozgalomban és a világ haladó erői körében ismertté lettVen- ceremost, a chilei nép forradalmi' dalát olyan magával-. ragadóan adta elő, hogy vele együtt énekelték a találkozó résztvevői is. Az Országos Béketanács elnöksége úgy határozott; kiemelkedő békemozgalmi tevékenysége elismeréséül a magyar békemozgalom kitüntető jelvényét adományozza Dean Reednek. A sajtókonferencián fásánál az állami boltokkal szemben hátrányos helyzetben varnak, utánrendelései- ket például a könyvterjesztő vállalatok jóformán, sohasem teljesítik. Pedig érdemesek lennének a bizalomra és a támogatásra, az év végéig ugyanis várhatóan 2 millió forint értékű könyvet adnak el. A közelmúltban új körzet kapcsolódott könyvellátó hálózatukba, Zsámbok és környéke, négy községgel. A 35 bizományos közül, a sok jó közül is a legjobban a túrái ÁBC-áruház, valamint a ruházati bolt kollektívája és a jó könyvtáros, a kartali iskola és az aszódi gimnázium bizományosa dolgozik. A könyvek beszerzése is elég lassú és körülményes, ezért úgy gondolják Aszódon, hogy ha személyesen mehetnének a raktárba a csomagokért, hamarabb hozzájutnának. Szeretnék megnyerni ügyüknek a szövetkezeti Iconfekcióüzemet: kocsijukon útban hazafelé talán elférne néha a könyvrakomány is. K. M. Sebestyén Nándomé, az OBT főtitkára nyújtotta át á 37 esztendős amerikai művésznek a kitüntetést, amelyet egyébként csak ritka esetben adományoznak külföldi békeharcosnak. A hazánkban élő chileiek nevében Pedro Pablo Fernandez, a Chilei Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a Chilei Antifasiszta Bizottság elnöke köszöntötte Dean Reedet. A nap folyamán fogadta az 1 amerikai békeharcost dr. Sik Endre, az Országos Béketanács Lenin-békedíjas elnöke is. Dean Reed — magyarországi programjának befejező eseményeként — tegnap este a Korona-cukrászdában Chiléért címmel nagy sikerű békehangversenyt adott. Hangverseny a sajtókonferencián Dean Reed kitüntető elismerése HETI FILMJEGYZET * Furcsaságok tava Maria Kowalik, a Furcsaságok tava című lengyel film főszereplője. Érzelmek zűrzavara — akár ez is lehetne a címe ennek7 az új lengyel filmnek, Jan Bato- ry rendező alkotásának. Hőse, a gimnazista korú Márta ugyanis előttünk éli végig első nagy érzelmi megrázkódtatásait, előttünk válik csitriből nagylánnyá, aki * saját kárán tanulja meg az élet néhány nagy tanulságát Kamasznak lenni a világ egyik legkellemetlenebb állapota. Ez önmagában véve is súlyos tehertétel egy ifjú, kialakulóban levő egyéniség (és egy kifejlődőben levő szervezet, fizikum) számára. Számos könyv, film témája ez a periódus, és köztük nem egy a remekmű. De maga a kamaszkor önmagában még nem igazi téma.; Csak akkor válik egy műalkotás méltó témájává, ha az állapot rajzán, a látlelet szintjén túl tud emelkedni, s a kamasz hős, vagy hősök sorsában, történetében fel tud mutatni valamiféle társadalmi érvényességet, ha a tizenévesek problémái nem elszigeteltek, önmaguk körül forgóak, hanem megismerjük azokat a szálakat is, amelyek e zsenge korú figurákat az adott korhoz és annak problémáihoz fűzik. Miről van szó? Tömören tornász, aki őrzi az eltávozott mama (papa) emlékét; érzelmi válságot fokozandó, kamasz összekülönbözése szerelmével; tragikus vagy kevésbé tragikus lépések kamasz részéről (elhagyja a szülői házat, vágj’ odaveti magát egy alkalmi partnernek, vagy elzüllik. vagy — legrosszabb esetben — öngyilkosságot kísérel meg) boldog vagy tragikus váf .Nos, a Furcsaságok táv o csaknem pontosan a fenti sémát követi, azzal a különbség gél, hogy az érzelmi zűrzava rában öngyilkosságot elköveti Marta életben marad (aligha nem egy alapős gyomormosá árán), s a kórházi ágy melle*.' összegyűlik a megszeppent, d Martának és egymásnak i; mindent megbocsátani és meg magyarázni kész család; a ma ma, új férjjelöltje, s a kisfán,' szerelme, Michal, aki (— Lárr miyen a sors! — - mondhat nánk, ha nem tudnánk, hog a sors ezúttal nem más, min a forgatókönyvíró-rendező egyben az új férj jelölt fia. A különben érdekes alapié mából indított film így válil sémák gyűjteményévé, és ez a kamasz szereplők jó játéks sem tudja ellensúlyozni. Szabotázs a föld alatt Amipít azt már a cím is sejteti, újabb ellenállási filmről van szó, s ezúttal is jugoszláv alkotást láthatunk, Predrag Golubovic rendező munkáját.-Se szeri, se száma a jugoszláv ellenállási és partizánfilmeknek (legutóbb az öten,, akiket leírtak címűt láthattuk). E filmtípusnák mindaddig lét- jogosultsága, értelme van, míg alkotói tudnak újat mondani egy-egy alkotással. Sajnos, nem tűi sok azoknak a filmeknek a száma, amelyek a kétségtelenül rendkívül jelentős, történelmi érdemű jugoszláv partizánmozgalomról igazán maradandó művészi értékkel, emberi megközelítésben beszélnek. Legtöbb film megelégszik az izgalmas ka- lamdfiLmektől kölcsönzött sémákkal, s valamiféle (elnézést a kifejezésért) partizán-wes- ternt produkál. („Klasszikus” példája volt ennek a pár éve bemutatott Walter Szarajevó védi című jugoszláv film.) Maga a partizánmozgalon elég sokrétű volt persze ahhoz hogy akár az ilyen kifejezet ten kalandfilm típusú adkotá sokhoz is megfelelő alapanya got, sztorit szolgáltasson. Csak hogy. a fölös számban készül" hasonló filmekből lassan olya;. összbenyomása támadhat « mozinézőnek, hogy ez az égés „partizáyiosdi” nem is vol olyan nagy dolog, hiszen alapjában : véve mi másból állt mint egy kis lövöldözésből í partizánok meg a németek kő zött, egy kis cselvetésből a ravasz, agyafúrt partizánok részéről, és egy kis bamba csapdába sétálásból a korlátolt németek részéről. A történeim, tények ilyen mérvű sematizá- lása és megszelídítése semmiképp sem használ a helyes és valós értékeken nyugvó történelmi tudat kialakításának. galmazva: arról, hogy a Furcsaságok tava túlságosan épít egy jól ismert képletre. Ez a képlet így szól: érzékeny lelkű kamasz (vagy kamaszlány), plusz elvált vagy özvegy mama (papa); kamasz első szerelme; mama (papa) űj kapcsolata, esetleg házassága; emiatt érzelmi válságba kerülő kaGyémánt Lady Ez az amerikai katandfilm legalább az, aminek a szabályok szerint lennie kell isgengsx- tértörténet, eszes magándetektívvel, szép lánnyal, elszánt gengszterekkel. Ezzel együtt: nem jó film, mert csupa ismert elemből építkezik, minden mozzanatát sok más filmr ben láttuk már. Takács István Új könyvek Tisztelet a holtaknak Mementó Magyarország, 1944 Gyűjteményes kötetet lapozgatok. Éz a könyv — amelyet a Kossuth Könyvkiadó jelentetett ’meg — felidéz és emlékeztet. Felidézi azt a szörnyű esztendőt, 1944-et, amikor a náci megszállás és a nyilas rémuralom alatti Magyarországon százezrek pusztultak el és tízezreket gyilkoltak meg. Emlékeztet, hogy ennek soha többé nem szabad bekövetkeznie. Ma, a történtek után három évtizeddel, keressük a méltó mondatot, s Bóka László szavait idézzük, aki 1947-ben — a mártírokra emlékezve — írta le ezeket a (szavakat: „Tisztelet a holtaknak, figyelmeztetés az élőknek és — fogadalmi tábla a holtak sírja felett; Jaj, soha többé, soha többé”. A ma emberét és elsősorban a fia- 'tal nemzedéket, amely az eseményeket szerencsére már csak hallomásból ismeri, mindenekelőtt az érdekli, hogyan történhetett mindez, miként jutott a magyar nemzet olyan helyzetbe, hogy legjobb fiait veszni hagyta. Erről az időszakról, a felszabadulás előtti hónapokról szól a Memento Magyarország, 1944 című könyv. Költők, írók, publicisták elevenítik fel a gyűjteményben, a náci megszállás és a nyilas rémuralom hónapjait. Szemtanúk számolnak be a kegyetlen kínzásokról, a szörnyű félelemről, a bújdosásról, a koncentrációs- és munkatáborok borzalmairól. Arról, hogy mindez olyan időben történt, amikor minden józanul gondolkodó ember tudta, hogy a náci Németország elvesztette a háborút. Horthyék mégis kardcsapás nélkül szolgáltatták ki az országot a náciknak, s végül is a nyilasoknak. Wesselényi Miklós írja a kötetben megjelent-' A megszállástól a i felszabadulásig című írásában, hogy -Horthyék felemás magatartása juttatta oda az országot, ahová jutott, hiszen minden azóta megjelent és e témával foglalkozó írás egyetért vele, hogy olyan tragikusan, mint ahogyan történt, nem kellett volna alakulniuk a dolgoknak. Bizonyos fokig ezt még maga Horthy is elismeri emlékirataiban. Szörnyű időszak következett a nemzetre, az üldözöttekre, mindazokra, akik felismerték, hogy Magyarországot csak az mentheti meg, ha keresi a kapcsolatokat a Szovjetunióval, a felszabadító szovjet hadsereggel és vele együtt igyekszik kiűzni az országból a náci megszállókat és nyilasokat. Ismertek ezek a próbálkozások, a magyar partizánok és ellenállók cselekedetei — a könyv most nem róluk szól, hanem, a meghűltökről, azokról, akik elpusztultak, akiket elhurcoltak, megkínoztak, a mártírokról, a hősökről, a kevés megmaradóitokról, a náci-nyilas tombolás áldozatairól. A könyv bármely oldalát lapozzuk fel, árad belőle az úri osztály felelőssége, Horthyék cinkossága, a meghurcoltak, kivégzetted kínszenvedése. Szavakkal ki sem fejezhető, milyen kegyetlenek voltak azok a hónapok, milyen borzalmas időket éltek át az emberek. Valóban mementóként él ez az időszak, figyelmeztet a borzalomra. Az írásokból megtudjuk, hogy a Horthy- rendszer miként szolgáltatta ki a lakosság egy részét a náciknak (köztük 600 ezer zsidónak minősített magyar állampolgárt), miként hurcolták el emberek tömegeit lezárt, zsúfolt vagonokban, miként irtották módszeresen ki a koncentrációs táborok lakóit, ölték meg gázzal őket. Mit vesztett a magyar nép? A nép minden rétegének nagyok voltak a veszteségei. A magyar munkásosztály, az irodalom, a művészet, a színjátszás, a tudomány, a sport pótolhatatlan veszteségeket szenvedett A fiatalság, az ún. leventekorúak jelentős része szintén áldozata lett a nyilas terrornak. Udvari Gábor írja a Helyük van a mementóban című írásában: „Nem tudjuk, hányán pusztultak el, nem is fogjuk megtudni soha. Hazánk, népünk tragédiájának annyi gyászos emléke között a magyar fiatalok tízezreinek tragédiája szintén a fasizmus bűn- lajtsromát terheli.” ♦ A kötet írói között van Illyés Gyula, Kassák Lajos, Pilinszky János, Simon István, Vas István, Vihar Béla, Zelk Zoltán, Barabás Tibor, Illés Béla, Sásdi Sándor, Sós Endre, Vadász Ferenc, valamint ismert újságírók, a megmaradónak közül a visszaemlékezők. A kötetben helyet kapott néhány háborús bűnössel készített „cellainterjű” és pillanatfelvételek a népbírósági tárgyalásokról. A gyűjtemény befejező része a gyászos emlékű periódus szépirodalmi visszhangját tartalmazza. Csak egyet lehet érteni a kötet előszavával, amely a könyvet tanulságul az ifjúságnak, az új generációnak és minden jőakaratú embernek ajánlja Szólni szólítatlan Mesterházi Lajos publicisztikáiról Mindig Is ez ragadott meg könyveiben: a bátor, nyílt beszélgető tónus, mely vendégségbe hívja ojp/a- sóit, közös gondolkodásra. Cikkei nem, pulpitusról szónokolnak, hanem társalgó partnerünk. E meghittségben szinte érezni a cigaretta elmaradhatatlan füstjét, a kávé illatát, miközben komoly dolgokról esik 6zó. Nagyon komoly dolgokról. Kertelés nélküli nyíltsággal, azonosulva hazánk „szocialista jövőjével”, a helyes „nemzeti önismeret” megszerzésének szigorú igényével. Veres Péter „népben, nemzetben” vizsgálódó elvét Mesterházi fontos egységgel gazdagítja és ezt a továbbteremtő tágítást a holnap szó testesíti. E csöndes, alapos, nyílt beszélgetéseken Mesterházi Lajosnak a Szép- irodalmi Könyvkiadónál most megjelent tanulmányai tapintatosan bár, de lényeget illető stratégiával avatkoznak bele gondolkodásunkba. Sok téves maradékot hántanak le illúzióinkból, valóságérzékre frissítenek. Abból indul ki a szerző, hogy korunk minden érző, gondolkodó, cselekvő embere szólítatlanul is. Minden kalapácsemelés, gyereksimo- gatás, tolifogás közben módosít, alakít rajtunk minden problémájával és eredményével maga a társadalom. A könyv is. Most Mesterházi harminc esztendő publicisztikai összegezését gyűjtötte kötetté. Szinte a közmondások sűríiettsé- gével állapít meg sorsot, magatartást, álláspontot. Csak egy-két idézetet sorolok ‘ történelmi definícióinak érzékeltetésére: „A kommunista nemzedék nem akart mártír lenni. Nem mintha félt volna... A nemzetet féltette”. Vagy „Táncsicstól, az emigráns Kossuthon át Jásziig, Szabó Ervinig — sokféleképpen, olykor egymásnak ellentmondó rendszereken belül is jelentkeznek a nemzeti sorsnak és hivatásnak, a gyökeres szociális átalakulásnak, a forradalomnak lényegében egy irányban ható eszméi”. Történelmi levezetései, valóságfeltáró megállapításai mindig szenvedélyesek, akár Pándi Pál könyvét, akár Pintér István, Ságvári Ágnes, Zsil'ák András, Vass Henrik tanulmányait értelmezi. Nem leíró jellegűek, hanem árnyaltak ezek az értelmezések, egy eszme vagy gondolat továbbteremtésének jegyében íródtak. Hasznosságuk a közérthetőségben, hatásuk időszerűségében nyilvánul meg. A stílus és a mondanivaló egyaránt kristály- tiszta, kimondása kötelező, megírásának elnapolására nincs lehetőség. Elemzi a Don melletti magyar drámát Nemeskürty István és Marosán György könyvei kapcsán, és a munkásmozgalom számtalan tényét, problémáját a nemzeti, önbecsülés szellemében, minden túlzás elkerülésével. Vérbeli realista, ezért szemlélete, gondolkodásmódja következetes, egységes ívet zár be tanulmányaiban. Hangvétele időnként indokoltan vált líraira, így akkor, amikor a történelem főszereplőjét, a néptömeget látja, láttatja. íme, az a vonzó szabatosság, mely egyaránt figyelmet szentel az igazságnak, a tényeknek, mindannyiunk közös ügyének. így szólal meg 1968-as tanulmányának befejezéseként: „Ma már egyre inkább az foglalkoztat minket: mi minden van még hátra! Így van rendjén. El fogjuk végezni, amit a történelem napirendjére tűz, ha mi, kommunisták soha nem feledjük, hogy vezetői, de nem főszereplői vagyunk a történelemnek. A főszereplő ma is: a névtelen tömeg”. Megkülönböztetett szeretettel szól Mesterházi Lajos városáról, fővárosunkról, Budapestről. Gazdagsága olyan felmérhetetlen, hogy mind- •amjyian „belföldi turistái vagyunk, lehetünk a szépségek közösen felépített tárházában, mely európai metropolissá növekedett” — olvassuk s egyetértünk. • Mesterházi Lajos harminc esztendeje beszélget pompás és követendő nyíltsággal százezres létszánüú olvasótáborával a folyóiratok, napilapok, könyvek otthonában, s miközben kora alakítja, művészeté minket is alakít. Minden „az új ember jegyében” történik, amely egyik fő tanulmányának nemcsak a címe, hanem életművének központi vezéreszméje. Annak hathatós hangsúlyozása, hogy „a szocializmus alapélménye az élet szeretete, és semmiképpen a birtoklás mániája”. Ebbén jut kifejezésre, hogy amit hirdet, maradéktalanul megérett, azt, hogy a mi világunk egyetemes humánuma és szabadsága az emberiség holnapja. Losonci Miklós i
