Pest Megyi Hírlap, 1975. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-10 / 238. szám

I A közösség formáló ereje Önképzés — hibátlan munka A TRAKIS szövetkezet sze­relőcsarnokában arról kérdez­tük Csontos Károlynét, mit jelent számára, hogy egy szo­cialista brigád vezetője. — Elsősorban számos embe­ri kapcsolatot — mondotta. — No, meg az együvé tartozás érzését. Mert hiszen nemcsak- a munkahelyi feladatok meg­oldásáért fogunk össze, ha­nem otthon is segítjük egy­mást. A szalagon is jobban A szövetkezet dolgozóinak többsége nő, akik nagyrészt szalagon termelnek. Itt pedig a brigádtagok, brigádon kívüli társaikkal dolgoznak együtt. Emiatt egy-egy brigád telje­sítménye közvetlenül nem mérhető. — Gátolja-e ez a. mozgal­mat? — kérdeztük Kovács Gyulától, a szövetkezeti bi­zottság versenyfelelősétől. — Erről szó sincs. A szocia­lista brigádok nagyon fontos szerepet vállaltak a termelés­ben, s az egyes szalagók telje­sítményét jelentősen befolyá­solják. . Külön feladat esetén pedig, kmi igen gyakori, az értékelés is könnyű. A munkások egyötöde dol­gozik a hét szocialista brigád valamelyikében. Közülük pil­lanatnyilag az Arany János brigád áll a verseny első he­lyén. Eredményeik dicsérete­sek, követésre méltóak. Munk,a a városért Legutóbb két újabb brigád megalakításának gondolata is felvetődött, s ez nem utolsó­sorban a már tevékenykedő közösségek hatásának köszön­hető. Ennek lényege, amint Csontos Károlyné megfogal­mazta, a szocialista közösség formáló ereje. Az asszonyok hamar felismerték: egymást segítve eredményesebb, köny- nyebb a munka. S rövidesen azt is, hogy nemcsak egymá­son, hanem kívülállókon is segíthetnek. Ennek lett kézzel fogható eredménye például az árbozi külterületi iskola tor­nafelszerelése, s e gondolat je­gyében szerveztek kommunis­ta szombatot a város gyarapí­tásáért. Társadalmi munkájuk nem­csak a város életében, de sa­ját kapujukon kívül is szá­mottevő. Az üzem területének ■parkosítása, a műhelyek csi­nosítása, mind-mind kezük munkáját dicséri., Szabad ide­jükből áldoztak tiszakécskei üdülőjük rendbehozására is. És ott, az üdülőben fedezték fel a közös szórakozás, pihe­nés örömét is. , Tanulni, tanulni Az asszonyok többsége be­tanított ' munkás. Ahhoz, hogy a szövetkezet életében tevé­kenyen részt vehessenek, ta­nulniuk kell. Tanfolyamot szerveztek hát számukra a vállalati gazdálkodás és a vállalati élet kérdéseiről, me­lyen a szocialista brigádok csaknem valamennyi tagja részt vett. A későbbiekben a szocialista társadalom fejlő­déséről beszélnek majd. Igen fontos a szakmai továbbkép­zés is: nemrégen öten szerez­ték meg az elektrőlakatos szakmunkásoklevelet. A hibátlan munka, a sok önkéntes vállalás, valamint az egyéni és a közérdeket egyaránt szolgáló ismeretszer­zés remélhetőleg valamennyi brigádnak meghozza a bronz­érmet. És ami nem kevésbé fontos: a szövetkezet 180 mil­lió forintos éves tervének túí- teljesitését. Farkas Péter NAfimOBOS A PESTMEfrYEI HÍRLAP "KÜLÖN K. 1 A DA S A " XIX. ÉVFOLYAM, 238. SZÁM 1975. OKTOBER 10., PÉNTEK Kelvedon csodája, Rajnai törpe 1 Eredményes zöldborsó kísérletek Az idén a konzervipar a zöldborsótermés mintegy 70 százalékát tudta csak feldol­gozni, mivel a késői borsók­ban megjelent a muszkamoly hernyója. A helyi Dózsa és Sza­badság tsz-ben leleményes borsószemtisztító berendezést konstruáltak, melynek segít­ségével eltávolítják a her­nyókat, s egyidejűleg a tö­rött szemeket és egyéb sze­metet is. E berendezés használata valamennyi gazdaságban cél­szerű, még akkor is, ha az ideihez hasonló mértékű her­nyófertőzés nem fordul elő a következő , években. Sajnos, a növényvédelmi előrejelzés is késett, mert csak július 10-én figyelmeztették a gaz­Kosztüm őszre Beköszöntőitek a hűvös őszi hetek, előkerülnek a mele­gebb ruhák. Sokan új kabátokat, kosztümöket készíttetnek, érthetően nagy hát a forgalom a Pest megyei Szolgáltató és Csomagoló Vállalat helyi méretes szalonjában. Képünkön: Zana Ernő, a szalon vezetője őszi kosztümöt állít össze. Kiss András felvétele daságokat a hernyók megje­lenésére, noha ezt a konzerv­gyárban már június közepén észlelték. A Nagykőrösi. Konzervgyár, a Konzervipari Vállalatok Trösztje megbízásából az idén is végzett zöldborsőlaj- tákkal termesztési kísérlete­ket, amelyek igen jó eredmé­nyekkel jártak. A tápiószent- mártoni . Aranyszarvas, a nagykátai Magyar—Koreai Barátság termelőszövetkezet­ben bő termést adott a sok­féle fajta kísérleti borsó. Ugyancsak kiváló termés- eredmények születtek a deb­receni Agrártudományi Egye­tem tangazdaságában, vala­mint a Kertészeti Kutató Intézet újmajori telepén. A termesztő gazdaságoknak előnyös, ha a betakarított bor­sószemek 9,5 milliméternél nem nagyobb átmárőjűek. Kis és közepes szemnagysá­gú fajták közé sorolható: Karina, Stop, Debreceni sö­tétzöld, Scout, Grüne Perle, Orocsnoj—76, Debreceni 85 2IA, Asteri, Trinket, Ralca, Rivalin, BR 52, Nike. Leg­gyorsabban öregedő fajtának bizonyult a Rivalin, Perfec­tion DS, Trinket. Gyomirtásra legjobban be­vált a vetés előtti Treflán- Olitref nevű vegyszer. A Kertészeti Kutató Intézet 2 éves vizsgálatai alapján , megállapítható: csírázásra »előnyös hatású a porcsává- zás. Legjobb szernek bizo­nyult a Dithane M—45, a TMTD és a Fundasol. Megfigyelték, milyen az egyes fajták gombabetegsé­gek iránti érzékenysége. A szakemberek szerint fusa- riumra elsősorban a Raritas, Kelvedon csodája, Budai cse­mege, Grüne Perle, Express, Gloria DE Qwimper, Ascohy- tára pedig a Kelvedon cso­dája, nyék. Rajnai törpe érzéke- Dr. Kon rád Zoltán Mit iátunk ma a moziban? Gyémánt Lady. Színes ame­rikai krimi. Kísérőműsor: La­kások és otthonok. Előadások kezdete: 5 és 7 óraikor. Kiskörzeti mozi a lencsési' iskolában Áldd meg az állatokat és a gyerekeket. Színes, szinkroni­zált amerikai film. Előadás kezdete: fél 7-koir. Elismeri jetj kórus Közszemlén a díjak Az Arany János Művelődési Központ több mint 90 éve,, férfikara számos dalfesztivá­lon szereptelt sikerrel. E fel­lépések emlékét sok-sok szép elnyert díj őrzi. Ezekből ren­deznek most házi kiállítást a művelődési központban, amely október 11-én szombaton nyí­lik. Az érdekes bemutatóra minden érdeklődőt szeretettel várnak. Apati-Tótb Sándor kiállítása Immár hetedik önálló kiállí­tásának megnyitójára került sor a naptokban Aptáti-Tóth Sándor fotóművésznek, kinek fotóival olvasóink is gyakran találkozhatnak lapunk hasáb­jain. Budapesti, szegedi, ceg­lédi, karcagi és nagykőrösi tárlatai után ezúttal az abo- nyiak ismerkedhetnek meg Apáti-Tóth Sándor művészi értékű felvételeivel. A kiállí­tás, melyet a nagyközségi ta­nács dísztermében rendeztek, hétfő kivételével október 22-ig tekinthető meg, naponta 9—17 óráig. SPORT A tornászok is kezdenek Megkezdődött az őszi torna­verseny idén is. A körösi tor­nászok a következő időrendi sorrendben vetélkedtek: Cegléden rendezték a női egyesületi megyei egyéni baj­nokságot. Az Nk. Toldi DSK hat, versenyzője közül a követ­kezők jutottak tovább a terü­leti mezőnybe. Felnőtt III. osz­tályban (14 induló volt): Ká­bái Jolán ötödik, ifjúsági III. osztályban (16): Németh Gyöngyi második lett. Budapesten a Körcsarnok­ban szerepelt az Nk. Pedagó­gus SE három fiatalja, orszá­gos ifjúsági válogatón. A rossz felkészülési lehetőség miatt Király Sándor nem került be a csapatba. Reszeli betegen versenyzett, a honvédségtől ér­kező Harsányi szereplésén pe­dig meglátszott a kihagyás. TEKE-CSAPATBAJNOKSÁG Az NB IU-ban: Kelenföldi Hőerőmű—Volán­busz (Nk.) 8:0 (2528:2071) A múzeumban ezek csak apróbb tárgyak Korok, műemlékek A népi építészetből egy sem A MŰEMLÉKEK gyakran az emberi művelődés oly idő­szakáról adnak tanúságot, amelyről a történész egy szót sem szólhatna, írott források hiányában. De nemcsak az egyes korok műveltségéről vallanak a műemlékek, ha­nem a társadalmának jellegét is tükrözik. Ránk azok az építmények maradtak, melyek maradan­dó anyagból készültek, s álta­lában azok, amelyeknek ren­deltetése a társadalmi fórmák változásával nem alakult át. Európának tőlünk nyugatra eső részein több múehilék ma­radt fenn, mint Magyarorszá­gon, mert arra nem járt tatár és török, s nem jártak a csá­szár dúló, fosztogató katonái. A kun—besenyő hadak ra­bolásától kezdve sokszor ég­tek városaink és falvaink. Az elvonuló hadseregek elhajtot­ták a jószágállományt a mun­kaképes emberekkel együtt, és elvitték mozgatható érté­keinket. Ezek a pusztítások semmisítettek meg sok mű­emléket is. A NYUGATRÓL átterjedő építészeti formákat nem vál­toztatás nélkül vettük át, ha­nem azoknak Magyarországon sajátos voitásai alakultak ki. így volt ez más országokban is. Más például a francia, az angol, a német gótika, mint az olasz, de különbözik a barokk francia változata a magyar’ barokktól. Városaink is má­sok, mint a nyugati városok. Az építmények az. itteni tájba illők, akár kastélyok, templo­mok, paloták, vagy egyszerű építmények. A különböző katasztrófák azonban, melyek népünket ér­ték, a műemlékeket sem ke­rülték el. Ám a pusztulás után újra emelték falaikat, ha a te­lepülés lakossága nem pusz­tult el Minden újjáépítés per­sze magán viseli a korban di­vatozó építészeti formákat. Megesett hát, hogy a korábbi épületet lebontották, építő­anyagát pedig az új épülethez használták fel. Az Árpád- kori bazilikák és a kis falusi templomok alapjait emiatt már csak a kutató ásója hoz­za napvilágra. A XI—XIII. századból nagyon kevés házat láthatunk, s legtöbbször a ró­mai építmények alapjaira emelt épületekről van szó, mint például Sopronban. Az alföldi falvakban felépítmé­nyes, tehát fallal rendelkező ház többnyire csak a temp­lom volt. Az emberek legin­kább földbe mélyített, nádtete­jű házakban laktak. Ottó, freinsingeni püspök 1147-bén magyarországi utazása alkal­mával nem is látott nyugati értelemben vett falvakat. KÖZÉPKORBÓL fennma­radt templomaink a feleke­zeti változásokkal is módosul­tak. A nagykőrösi református templomnak például a múlt század elején lebontották a hajóját, csak a torony és az északi oldalfal maradt sértet­len. Kastélyok és kúriák főleg ott épültek, ahol fő- vagy közne­mesek éltek. A polgárházak az Alföldön nem sokban külön­böztek a paraszti épületektől. Ebben a korban nemcsak templomok, kastélyok, kúriák, polgárházak épültek, de sok kegyeleti célú tárgy is került a terekre, útszélekre, dombtetőre és domboldalakra. Ilyenek a kálváriák, útszéli és városok bejáratánál álló kőkeresztek, képoszlopok. Ezek, ha művészi értékűek, szintén műemléknek számítanak. Felirataik történe­ti és , gyakran helytörténeti adatokat is tartalmaznak. Ilyen például a kocséri kereszt, mely az egykori Siróhalmon állott. A műemlékek tehát többnyi- ré szabadtérben álló, múzeu­mi tárgyak. Régmúlt idők em­berének szemléletét, társadal­mi rangját, szerepét, gazdasá­gát, művészetszeretetét és ko­rának műveltségét tükrözik. HOGYAN ÁLLUNK, mi nagykőrösiek műemlékek dol­gában? Sajnos nem vetekedhe­tünk a dunántúli, vagy az Északi-hegyvidék szélén álló városokkal. Nem mintha a XVIII. századi helyi polgáro- sult kisnemes, vagy polgáro- sult paraszt nem vehetett vol­na ki a ládafiából, vagy a kam­rában fazékban elásott pénzé­ből könnyedén annyit, hogy egy emelettel nagyobb polgár­házat építsen, mint Szombat­helyen, vagy Győrben tették. A gazdag körösiek vagyona azonban nem épületekben, ha­nem marhában, birkában, sző­lőben, akolban, a szegénypa­raszt házától nem különböző sövényfalas váíyogházban, az elásott köcsögben, vagy a lá­dafiában rejtőzött. Sokszor zsí­rosabb és avultabb ruhákban jártak, mind a cselédeik, nem egyszer szegényebben éltek, mint azok. Nem igényelték a szép, tágas házat, nem kedvel­ték a művészeti tárgyakat, vé­teknek tartottak még egy ké­pet is festetni magukról. Csak a XVIII. században kezdtek nágyobb mértékben építkezni a helyi nemesek. A módos parasztasszony is leve­tette ekkor már a népi visele­tét, s az 1894-ben íródott helyi monográfia egyik társszerzője úgy emlékezett vissza, hogy ő már gyermekkorában „párizsi dámának” öltözött gazdaasszo­nyokat látott templomba me­net, akiket subás, bundasap­kás, kékbelit viselő parasztem­berek kísértek. Tehát csak a férfi nép tartotta meg a visele­tét. Puritánul élt, gazdagon nő­sült, vagy agglegény maradt, de gazdagon temetkezett. A módos parasztság a nemeseket utánozva a XVIIII. század vé­gén kezdett építkezői. A város belső részében lévő, és a főbb útvonalakon épült nagyházak is, gazdasági épületeikkel együtt, nagyobbrészt a XIX. századtól az első világháborúig épültek. A MÜLT SZÁZAD elejéről valók a szép dóroszlopos, fél­kör, majd kosáríves, hattyú- nyakíves házak. Eleket a múlt század 80-as éveitől magosítot- ták, eredeti homlokzatukat eklektikus és szecessziós stílu­sú homlokzattal cserélték ki. Két templomunk, városhá­zánk, múzeumunk, néhány ne­mesi kúriánk, egy parasztpol- gárház, egy ipari műemlékünk sorolható városunk műemlékei közé. Az egyszerű, népi épít­mények közül sajnos egy sem, pedig kívánatos lenne, ha ezt az illetékesek megvizsgálnák. Nagykőrösnek is lennének XI—XIII. századi műemlékei, de azok a tatárjárásban, majd a török hódoltság alatt elpusz­tultak. Szerencsére 1958—1965 között feltártam hét kisméretű falusi templom alapjait, vagy megtaláltam azok helyét. Kör­templomaink alaprajzát H. Molnár Vera könyvéből a tu­dományos világ is megismer­hette. Magam is részt vettem a dr. Bálint Alajos vezette ásatáso­kon 1948—1954 között, amikor Nyársapáton XIV—XVI. száza­di maradványokat tártunk fel. Templomot, temetőt, házakat. Olyan világ tárult elénk, mely­ről írásos adat igen kevés ma­radt ránk. NYÁRSAPATON 1963-ban megtaláltam a nyársapáti to­rony alapmaradványait és árok erődítéseit. Sajnos sem a teljes feltárásra, sem a koráb­ban feltárt templommaradvá­nyok konzerválására nem ke­rülhetett sor: be kellett azokat temettetni. Pedig a toronyma­radványok jelentőségét bizo­nyítja, hogy 25 méter hosszú és 20 méter széles, 2,3 méter falvastagságú torony a Duna— Tisza köze homokján nem is­meretes. Ez a torony a Nyárs­apáti-család fészke, melyet 1516-ban Werbőczi István szer­zett meg, a faluval együtt. Egyelőre ezeket a műemléke­ket is a föld takarja, csupán az ásatási rajzok ábrázolják, ha azok egyáltalán örökítéseknek számítanak. HATÁRUNKBAN sok mű­emlék található, belőlük mú­zeumunk azonban csak néhány követ, téglát, mészhabarcs-tö­redéket őriz. Felszerelésekből is csak egy XII. századi ara­nyozott, bronz kettőskereszt, két velencei csillárcsüngő, vas­szegek, lódavasalás-darabok, templomi csengő darab maradt meg. Ha a XVII. század vége előt­ti időből kevés műemlék is maradt, annál több van az utá­na következő időkből. Kér­dés, hogy meddig. Űj módi jön, maradinak érzi magát sok tu­lajdonos, ha meghagyja a ré­git — melyből azonban csak egy van... Dr. Balanyi Béla Nk.: Balogh (355), Halász (327), Dobos (311), Bálint E. (367), Ligeti (360), Váradi (351). A fővárosban a körösiek erősen tartalékosán álltak ki és gyenge teljesítménnyel nagy arányú vereséget szen­vedtek a szokatlan pályán. A megyei bajnokságban: Ceglédi KÖZGÉP C—Volán­busz (Nk.) B 6:2 (2195:2194). Az izgalmas ceglédi találkozón a KÖZGÉP-esek két NB II-es játékost is szerepeltettek, en­nek ellenére mindössze egy fán múlott, hogy nem lett dön­tetlen a végeredményt. Pont­szerzők: Dobos (396) és Tóth S. (366). A Kocsérra tervezett Vo­lánbusz B.—Nk. Szabadság Tsz mérkőzést közös megegye­zéssel egy héttel elhalasztot­ták. » KÖRÖSI BIRKÓZÖSIKER Egy időben két versenyen szerepelteti az Nk. Kinizsi fia­tal birkózói. Budapesten kétnapos volt a 17—18—19 évesek országos ellenőrző versenye, igen népes induló gárdával. A 19 évesek 48 kg-os súlycsoportjában — 9 induló közül — Varga Gyu­la öt győzelem és egy ponto­zásos vereség után az előkelő második helyen végzett. A szigetszentmiklósi orszá­gos serdülő szabadfogású ver­seny egy nap zajlott le. 45 kg- ban Pákozdi Béla mindkét el­lenfelét legyőzve első lett. Sportlövőverseny Nyolc lövészklub vett részt a Növényolaj LK fővárosban megrendezett sportlövész-ver­senyén. Az MHSZ Nk. Kon­zervgyári LK versenyzői a kö­vetkező eredményeket érték el: Standard puska, 60 fekvő, junior (13 induló): .,..3. Ben- csik János 571 kör. Kisöbű sportpuska, 60 fekvő, felnőtt (8):----4. Mészáros István 54 9; 5. Czeczon István 547 kör. Légpuska, serdülő fiúk (23):----12. Kelemen Tamás 40/310. * PÉNTEKI MŰSOR Teke Cegléd: C. KÖZGÉP-üzem— Nk. Szabadság Tsz, megyei csapatbajnoki mérkőzés. S. Z. Köszönetét mondunk mindazok­nak a rokonoknak, ismerősöknek, akik > szeretett édesapánk, nagy­apánk, Kiss Ferenc temetésén meg­jelentek, sírjára koszorút, virágot helyeztek, fájdalmunkat enyhítet­ték. A gyászoló család. Köszönetét mondunk mindazok­nak a rokonoknak, barátoknak, is­merősöknek, akik drága feleségem és édesanyám Bánki Kálmánné temetésén megjelentek, sírjára ko­szorút, virágot helyeztek és fájdal­munkat enyhítették. Bánki Kálmán és családja. Köszönetnyilvánítás. Ezúton mon­dunk köszönetét mindazoknak, akik felejthetetlen, drága jó édes­anyánk, nagyanyánk, özv. Bartha Balázsné temetésén megjelentek,. fájdalmunkon enyhíteni igyekez­tek. A gyászoló Bartha család.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents