Pest Megyi Hírlap, 1975. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-10 / 212. szám

1975. SZEPTEMBER 10., SZERDA kMiiiw Földre szórt szalmán Hét ember dolgozik a Dö- mösi Építőipari Szövetkezet alkalmazásában a Budapest- vidéki Postaigazgatóság buda­örsi szerelő-javító üzemének telepén. Talajt egyengetnek és betonoznak. Az üzem vezetője örömmel fogadta a dömösi szövetkezet ajánlkozását, mert erre a mun­kára nehezen találtak kivitele­zőt. Ezért a szerződésben azt is vállalták, hogy helyiséget biztosítanak a szövetkezet em­bereinek. Amikor azonban a munkások megérkeztek, kide­rült, hogy a kiürített, köves raktárhelyiséget kell éjszakai szállásul használniuk, különben nem tudnak hol aludni. Szerelőüzemekben általában nem tárolnak ágyakat. A he­lyi vezető viszont érthetően nem szívesen nézte volna, hogy a napi nehéz fizikai mun­ka után a földön aludjanak az emberek. Ezért munkatársaival fölkutattak néhány házat Bu­daörsön, ahol szívesen biztosí­tottak volna szobát. A brigád vezetője azt mondta, szobabé- relésre van lehetőség, és elin­dult, hogy „megtekintse a ki­adó helyiségeket”. Ez egy pén­teki napon történt. Miután a brigádvezető estig nem érkezett meg, az üzem vezetője a környéken talált szalmát szórt a raktár köveze­tére, amin — egyéb lehetőség hiányában — takaró nélkül aludtak az emberek. Azután eljött a szombat, a vasárnap, majd a hétfő, kedd és a szerda is. Csak a brigád- vezető nem jött meg. Csütör­tökön egy gépkocsivezető hoz­ta a hírt: ágyat keres a bri­gád számára. Egy hét letelté­vel az eltűnt ember ismét je­lentkezett. Pénteken szemlét tartott a brigád felett. Talán neki köszönhető, hogy most már vaságyak is állnak az éj­jeli menedékhelyen. Anró szépséghiba: összecsukva és a falhoz támasztva. Most ugyanis még a matracok hiányoznak. Így emberei az egyre bűvösödő őszi hajnalokat is az eddigi vi- szonvok között várják. és együtt kelnek a pirkadattal, hogy elgémberedett tagjaikat munkaképessé tegyék. Ismét eltelt egy hét. A hét munkás a sanvarú körülmé­nyek között töltött éjszakák után talán még a földmunka nehéz fizikai megterhelését is felüdülésnek érzi. Sorsuk — úgy tűnik — csak az üzem tő­lük teljesen füasretlen vezető­jét Izgatja, miközben a dömösi szövetkezet illetékesei és a most feltehetően „matracok után járó” brigádverető bizo­nyára puha párnák közt szuny- nyadoznak. E. T. A jók között is a legjobbak A PEVDI kiváló brigádja Dobáson Ka valaki átlépi a PEV Dl dabasi varróüzemének kapuját, kevés férfival ta­lálkozhat. Az üzem 150 dolgozójának több mint 90 százaléka nő. Szinte megle­petés a varrósorról az iro­dába lépő férfi, Méhes Jó­zsef üzemvezető. Tőle tu­dom meg, hogy a 15 éve alakult üzem 108 százalékos teljesítménnyel tavaly elnyer­te a szocialista címet. Szeretettel és büszkeséggel beszél az itit dolgozó lá- nyok-asszonyok eredményei­ről: — Az üzem sikerei el­sősorban a 8 szocialista bri­gád 112 tagjának köszön­hetők — mondja. — S a pontos, jó munkát végzők közül is kitűnik a Zója ezüstkoszorús ifjúsági szocia­lista brigád. A kongresszu­si versenyben végzett mun­kája alapján megérdemelten kapott a Pest megyei párt- bizottságtól kongresszusi ok­levelet, s a vállalattól a kiváló brigád címet. Ez a közösség azóta is átlagosan 105 százalékos teljesítmény­nyel dolgozik. Kész szoknya a fürge kezek alól Az üzemvezető szavait Ozsváth Lászlóné párttitkár egészíti ki: — A brigád élenjár az anyagtakarékos­ságban is. Tavaly valamivel több mint 13 ezer forint értékű cérnát takarítottak meg. Az idén 14 ezer forin­tot vállaltak. Ezt a fel­ajánlásukat lényegében már az első félévben teljesítet­ték. A szakmai képzésre is az elsők között jelentkez­tek. Az idén a brigád hat tagja tett szakmunkásvizsgát angol női szabó szakmából. Az üzembe lépve a var­rógépek zakatolása fogadja a látogatót. A párhuzamos so­rok elején elindulnak a kü­Az Árpád-kor emlékei - ásónyom után Hét évvel ezelőtt — első- ] feltárt két kőalapozású kút és ként az országban — az egy- a csaknem 100 köbméteres kori honfoglaló vezérről, Sza- víztároló azt bizonyította, bölcsről elnevezett kisközség­ben kezdődött az az országos régészeti kutatómUnka-soro- zat, amelynek célja az Árpád- kori nemzetségfői és ispánsági székhelyek archeológiái fel­tárása volt. A program során még további öt helyen kezd­ték meg az országban a ré­gészeti munkákat. A szabol­csi volt a legkorábbi és itt fe­jeződött be a leghamarabb a kutatás. Az ásatások első éveiben a szabolcsi honfoglalás korabeli földvár építésének módszerei­ről és koráról nyertek érté­kes adatokat. Az öt katasztrá- lis holdon elterülő, 10—25 méter magasságú építményt minden kétséget kizáróan a X. században élt őseink épí­tették.' A földvár belsejében hogy őseink a földvár sáncai között felkészülték az esetle­ges ellenséges támadások visszaverésére. Belső ásatással megállapí­tották a földvár közelében álló templom —amely az Al­föld egyetlen ilyen épségben maradt, tizenegyedik századi temploma, s amelyet í. István építtetett — eredeti aüapraj- zát. A két építmény szomszéd­ságában a régészek egy, a ta­tárjáráskor elpusztult telepü­lés — Kisfalud — nyomait fe­dezték fel. Feltárták a vár- népek temetkezési helyét is. Hét év alatt összesen több mint 400 sírt találtak s nem egyben olyan értékes lelete­ket, amelyek utalnak az itt élt őseink szokásaira, életére. Általános iskolái végzett fiatalokat ipari tanulónak FELVESZÜNK az 1975/76-os tanévre festő, kőműves és villanyszerelő szakmába. A tanulmányi eredménytől függően ösztöndíjat fizetünk. Jelentkezni lehet: Prosperitás Építőipari Szövetkezet munkaügyi osztályán. Bp. IX.. Viola u. 45. lönböző alakúra szabott szö­vetalkatrészek, s az ügyes, fürge kezek alól a szalag végén kész szoknya kerül ki. Valahol a sor közepén ül Havassi Zoltánná, a brigád vezetője, miközben kérdéseim­re, válaszol, egymás után veszi kézbe a szoknyákat, melyeit tőle már bevarrt bé­léssel kerülnek a következő asztalhoz. — Hogyan tudja összetar­tani a közösséget? — Az összetartásnak ki kell alakulnia — mondja. — A mi brigádunknál ez már régóta megtörtént. Bármire kérem is őket, vagy akármit vállalunk, szinte teljes lét­számmal hajtjuk végre. Az üzemi feladatokat is, meg a munkaidő utáni közös dol­gainkat is, akár klubrendez­vényről, akár társadalmi munkáról van szó. S ezt már a legfiatalabb brigád­tagok is így érzik. A hriígád átlagéletkora 22 év, ezért nehéz a legfiata- ,labbat megtalálni. Ezek egyike Szabó Erika. A sza­lag vége felé az övtartó helyét jelölte, miikor meg­álltam mellette. Alig két hónapja lett a brigád tag­ja. — Mit jelent ez a szá­mára? — Nem is nagyon tudom megfogalmazni — válaszolja kissé kipirosodva —, de va­lahogy közelebb kerültem a többiekhez. Talán azért, mert a munkaidőn kívül is sok­szor együtt vagyunk. Nem­régen is Pestre mentünk színházba, a My Fair Ladyt néztük meg. Nem húzhatok ki a közösségből A munkafolyamat elején dolgozik Tyukodi Mária. A kiszabott anyagot bontja ki a kötegekből, s jelöli ce­ruzával. Szinte lehetetlen kö­vetni keze gyors mozgását. — Hány darabot kell to­vábbadnia egy óra alatt? — Ezt a szalagrendszer szabja meg. Mindig annyit hogy az utánam következőnek sose kelljen miattam vára­koznia. — S ha mégis elmaradna az ütemtől? — Ilyen még nem fordult elő! Még nincs 21 éves, de már törzsgárdatag. ö is azok között volt akik az idén szakmunkás-bizonyítványt sze- reztek. — Megérte? — Természetesen! — feleli habozás nélkül. — Az üzemtől is segítséget kaptunk. Ök ad­ták a tankönyveket és a ta­nár hozzánk járt ki. — Most már nyugodtan rábízhatunk bármilyen mun­kát — teszi hozzá Ozsváth Lászlóné. — Ezt a beadói munkabeosztást is azért kap­ta, mert ha bárhonnan hiányzik valaki a szalagról, őt innen oda tudjuk kül­deni. A szalag másik oldalán, a szoknya derék részénél rö­vid levarrásokat végez egy fiatal asszony. Rumó Fe- rencné. — A végeket stir- celem — magyarázza. Et­től persze nem lettem oko­sabb ezért inkább arról kér­dezem. hogyan tud részt venni a brigád közös ren­dezvényein. — A kisfiámat. Ferikét sze­rencsére rá tudom bízni az anyósomra — feleli. — A férjem pedig megérti, hogy nem húzhatok ki a közös­ségből, hiszen alapító tag­ja vagyok a brigádnak. Egyébként, ha mód van rá, ő is velünk tart. 'Legutóbb például a váci ifjúsági ta­lálkozón vett részt a bri­gádunk. és a férjem is elkísért bennünket. Míg ezt elmondta, a ke­ze nem pihent. Közben há­rom szoknya derekán végez­te el azt a bizonyos mű­veletet, a stircelést. — Divatosnak tartja eze­ket a termékeket? Horda­ná? — Divatosak — mondja —, s ezt az is bizonyítja, hogy túlnyomó részük exportra készül. De én mégsem vi­selném. Mert hosszú fazonú, és az ilyet nem szeretem. Biciklivel a sári csatornához — Ne hagyja ki a bri­gád legvidámabb tagját! — vezet a párttitkárnő Soly- mossy Csillához, aiki azon­nal meg is ajándékoz egy bájos viccel. Ö is a legfia­talabbak közé tartozik. Ja­nuár óta tagja a brigádnak. Éppen bélést endlizett, ami a magyarázat szerint a szé­lek eltisztázását jelenti. — Mióta a brigád tagja lett, mi a legemlékezetesebb élménye? — Talán az a kirándulás — emlékezik vissza rövid töprengés után —, amikor az egész brigád biciklire ült, és elkarikáztunk a sá­ri csatornáig. — Hogyan fogadták be a brigádba? — Az elején nagyon sok segítséget kaptam. A Lakos Icától, a Tyukodi Manyitól, írónkétól, Ozsváthnétól. Az­után elfogadtak teljes jogú brigádtagnak, ugyanúgy meg­hallgatják az én vélemé­nyemet, mint bárki másét. Mikor becsukódik mögöt­tünk az iroda ajtaja, s út­ját állja a varrógépek kat­togásának, Ozsváth Lászlóné figyelmeztet: — A lányok nagyon szerények voltak, s nem beszéltek társadalmi munkáikról sem. Pedig so­kat tesznek az üzem és környéke csinosításáért. A községi óvoda építéséhez is jelentős — társadalmi mun­kával megkeresett — ösz- szeget ajánlottak föl. És ugyancsak hozzájárultak a Vietnamban, magyar segít­séggel épülő szakmunkás- kéoző-iskola költségeihez is. így válik teljessé a daba­si Zója brigádról alkotott kép. S megalapozottnak tűn­nek Tyukodi Marika szavai, aki arra a kérdésre, hogy a közelmúlt sikerei után milyen tervek foglalkoztat­ják a brigádot, tizenhetük nevében így válaszolt: — Az biztos, hogy nem sza­bad visszaesnünk. S ezért, ami rajtunk áll, mindent megteszünk. Lakatos Tamás Pontos mérés Már munkába állították a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár pomázi gyáregységében az új minőségvizsgáló berendezést. Eddig csak hagyományos módszerrel tudtak dolgozni, de most a svájci USTER műszersorral az anyagok (fonalak) összes tu­lajdonságát a legpontosabb mérésekkel ellenőrzik. Tóbiás írén felvétel© Szövetkezeti bank a háztájiért Hat évvel ezelőtt, 1969 áp­rilisában vált ki a dunabog- dányi takarékszövetkezet mű­ködési körzebéből Tahitótfalu. Azóta önálló szövetkezeti pénzintézetként végzi szolgál­tatásait a lakosság körében. A különváláskor 520 tagjuk volt, most 1600 van. Az akko­ri 2 millió 200 ezer forintos betétállomány 16 és fél millió forintra nőtt. Tagságuk, mint általában a község egész lakossága, földi- eper-termesztéssel foglalkozik, túlnyomóan szövetkezeti ke­retek között. A helyi áruter­melésre alapoz a szövetkeze­ti pénzintézet. Kölcsönszolgál- tatásukban is jelentős szerepet tölt be a termelési célú hitel folyósítása. Ez a jelenlegi 4 millió forint kölcsönállomá- nyon belül kereken 700 ezer forint, amelyet főleg a háztáji állatte­nyésztés fejlesztésére for­dítottak az igénylők. Az építési köl­csön megközelíti a kétmil­liót. A szentendrei járás közsé­gei köziül újabban Leányfalu­ra is kiterjed a takarékszö­vetkezet pénzügyi szolgáltatá­sa, de még az idén bekap­csolják a váci járáshoz tarto­zó Gödöt is. — Ott már el is készült a kirendeltség irodaépülete — mondotta Szabó István ügy­vezető igazgató. — A szolgál­tatások megkezdése azonban a rendeletben meghatározott taglétszám függvénye, mert csak 480 tag esetén nyithat­juk meg az irodát. Eddig két­százan fizették be a részje­gyet. A helyi lakosság érdeke fűződik hozzá, hogy mielőbb létrehozzák a kellő számú szövetkezeti közösséget. K. M. A nemzetközi kollokvium témája A fa a jövő nyersanyag- és energiagazdaságában Nemzetközi erdészeti kol­lokvium nyílt lengyel, bolgár és magyar szakemberek rész­vételével kedden Szolnokon. A kétnapos tanácskozást, amely­nek témája a fa szerepe a jövő nyersanyag- és energiagazda­ságában, dr. Gergely István, a Szolnok megyei pártbizott­ság első titkára, az MTESZ társelnöke nyitotta meg, majd megkezdődtek az előadások. Az elhangzottakból ki­tűnt, hogy a népgazdaság­ban kiemelt helye és sze­repe van az erdő- és fa­gazdálkodásnak. Az ország erdőterülete a fel- szabadulás óta tervszerűen és erőteljesen nőtt, s ma már csaknem félmillió hektárral nagyobb, mint harminc évvel korábban. Az élőfakészlet tö­mege 1980-ra eléri a 200 mil­lió, az ezredfordulóra pedig a- 205 millió köbmétert. A tervszerűen növelt erdő­terület és fakészlet sürgeti a hazai faipar gyorsabb ütemű és nagyobb arányú fejleszté­sét. Megvan a feltétele annak is, hogy hazánk intenzí­vebben bekapcsolódjon a nemzetközi faáru-kereske­delembe. Államunk az ötödik ötéves tervben jelentős erőfeszítése­ket tesz az erdőgazdálkodás és a fafeldolgozó ipar komplex, arányos fejlesztésére. Az álla­mi erőforrások ésszerű fel- használására fel kell készül­niük az erdőgazdaságoknak, a fafeldolgozóknak egyaránt. Érvényt kell szerezni a kor­szerű, a kor követelményének megfelelő közgazdasági. szemléletnek, egyre na­gyobb teret követel a kor­szerű üzem- és munka- szervezés, a gazdaságos­ság. Ehhez tudományos értékű se­gítséget is kapnak a gyakor­lati szakemberek. A kollok­vium résztvevői az első napi előadások után megtekintették a Tisza Bútoripari Vállalat szolnoki gyáregységét, a város nevezetességeit. Élelmiszer-termelés, életkörülmények Hazánkban tartja ülését a Nemzetközi Üjságíró Szerve­zet mezőgazdasági újságíró- klubjának vezetősége. Ebből az alkalomból tanulmányozza a magyar élelmiszer-termelés helyzetét és eredményeit, to­vábbá a mezőgazdaságban dolgozók életkörülményeit. A klub vezetősége szerdán So­mogy megyébe érkezett, hogy megtekintse többek között a Balatonbogládi Állami Gazda­ságot. A tanumányút tapaszta­latait szombaton a siófoki nemzetközi újságíró-üdülőben összegezik, s ott zajlik le a jö­vő feladataival foglalkozó ve­zetőségi ülés is. A Szovjetunióból Év végéig ötszáz SZTB szövőgép A Kőbányai Textilművek budapesti szövőgyárában ked­den kezdte meg teljes kapaci­tással az üzemszerű termelést a vállalat gépi rekonstrukció­jával munkába állt 35 új SZTB-berendezés. Első szaka­sza ez annak a hosszabb távú programnak, amelynek során még sok ilyen, a Szovjetunió­ból érkező automata szövőgé­pet helyeznek majd üzembe. A nagy teljesítményű, mik- rovetélős szövőgépek alkat­részeinek gyártásában cseh­szlovák, bolgár, lengyel és szovjet szakemberek mellett közreműködik a magyar Könnyűipari Gépgyártó Vál­lalat szakgárdája is. Az új gépek felszerelésével párhuzamosan a kőbányai szö­vődében korszerűsítették a vi­lágítást, a klímaberendezése­ket, kellemesebb munkakörül­ményeket teremtve a gépeken dolgozó szövőnők számára, akik előzőleg a Hazai Fésűsfo­nó Gyárban ismerkedtek meg az újfajta berendezésekkel. Az SZTB szövőgépek két és félszer termelékenyebbek ugyancsak automata elődeik­nél. s 12 SZTB-gép üzemelte­tése csupán egy szövőnő köz­reműködését igényli. Egyébként a hazai textil­iparban ez év végére már csaknem 500 SZTB-berende­zés vesz részt a termelésben, így a budakalászi székhelyű Lenfonó és Szövőipari Válla­latnál is. A gépek száma a •extiliparban a tervek szerint — 1980 végéig meghaladja az 1500-at.

Next

/
Thumbnails
Contents