Pest Megyi Hírlap, 1975. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-09 / 211. szám

4 %MdíSV 1975. SZEPTEMBER 9.. KEDD Pávaszomszédok találkozója Az első népzenei tábor Pest megyében Ismét bezárta kapuit egy olyan tábor, amely kísérlet­nek indult és bevált. — Negyven felnőtt népze­nész, táncos és népdalénekes töltött együtt, kiváló hangu­latban, nyolc napot Sziget- szentmártonban s művészeti élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodva térhettek haza — mondta Szentesné Káka Ro­zália, a népművészet ifjú mestere, az érdi művelődési központ művészeti főelőadója, az érdi bukovinai székely együttes és az első budai já­rása népzenei tábor vezetője. — Arra törekedtünk — mondta —, hogy a résztvevő együttesek művészi munkájá­nak színvonalát emeljük, szakmai és módszertani ta­pasztalatainkat, dalainkat, táncainkat kicseréljük. A pá­vakörök országos minősítésé­nek is volt köze a táborhoz: a minősítés egyik feltétele ugyanis az, hogy minden pá­vakor kiépítse pávaszomszéd kapcsolatait... Elértek céljaikat A tábor résztvevői — az érdi bukovinai pávakör tán­cosai, zenészei és a tárnoki, tápiószecsői, izményi vendé­gek, valamint régi barátaink, a Marx Károly Közgazdasági Egyetem népi együttesének tagjai itt összeismerkedhettek egymással. — A táborlakók művészi hozománya is gazdag volt. Az egyetemisták lendületet és lelkesedést, az idősebbek — például a 85 éves Gáspár Si­mon Antal, a népművészet mestere — a sok szép hagyo- .mányt, az eredeti népmondá­kat, dalokat hozták maguk­kal. — Megtanultuk egymás tán­cait, énekeit. Bár a hivatalos kifejezés (a pávaszomszéd kapcsolat) helytálló, elmond­hatjuk, hogy barátságok is születtek táborunkban. Az ér­diek rövidesen Tárnokra és Izménybe, a tápiószecsőiek pe­dig Érdre látogatnak. Nem volt könnyű összehozni — Eleinte nem akadt, aki fedezte volna a tábor költsé­geit, a megközelítően 25 ezer forintot. Végül több helyről is kaptunk támogatóst. A Pest megyei tanács művelő­dési osztálya, a Hazafias Nép­front megyei és járási bi­zottságai és az ERUSZ teremtette | számunkra elő ezt az összeget. Raj­tuk kívül hálával tartozunk még a KISZ ráckevei járási bizott­ságának, amely rendkívül kedvez­ményesen — 1600 forintért — bocsá­totta rendelkezé­sünkre sziget- szentmártoni tábo­rát — Az igen vál­tozatos, magas színvonalú prog­ramban a táborla­kók műsorain kí­vül szerepeltek a Tudományos Aka­démia szakembe­reinek előadásai is. Vendégünk volt dr. Kása László néprajzkutató és Olsvai Imre nép­zenekutató, aki megszerzett szá­munkra sok olyan magnószalagot, melyeken Kodály sohasem hallott felvételei vagy Bállá Pé­ter szintén különlegességnek számító hanganyagai voltak. Eskü a kapitányra — Természetesen a tréfál­kozásra is maradt idő. Már a nyitó-tábortüzünk is hangu­latosra sikeredett: mindenki saját műsorával mutatkozott be. A tánc, a zene, a dal, né­ha éjfélig tartott. Egyik ilyen hajnalba nyúló szabad foglal­kozás után egy közgazdá­szunk és a tárnoki együttes vezetője vagy nyolcvan pár cipőt és papucsot hordott egy halomba. Reggel azután, zsör- tölődve-morgolódva válogat­hattuk szét... Knetfel Imre az ütőgordonon Játszik általunk fonográf­— A vendégeket is megtré- fáltuik, megtáncoltattuk és — mi tagadás — ki is fárasztot­tuk. Miután felesküdtek az éppen ügyeletes kapitányra, mindenben követniük kellett az ő cselekedeteit: ha meg­táncoltatta az egyik idősebb táborlakó hölgyet, akkor is... Szentesné Kóka Rozália még azt is elmondta búcsú­zóul — mint a Hazafias Nép­front megyei művelődési munkaközösségének tagja nyilatkozott —, hogy az októ­beri ülésen javasolni fogja: a jól bevált táborozási formát őrizzék meg, és jövőre kibő­vítve, akár lcét-három turnus­ban is, ismét legyen népzenei tábor Pest megyében. Vasvári G. Pál Cottbusi fiatalok vendégjátéka Érden Szombaton este ' látványos műsort adott az NDK-beli Cottbus mélyépítő komibinát- jának művészegyüttese az érdi művelődési központban. Az együttes az építőipari dolgozók szakszervezete „Vad­rózsák” művészegyüttesének júniusi látogatását viszonozza most — 9 napig — Magyaror­szágon. Mint művészeti veze­tőjük, Rita Richter mondotta, öt ízben lépnek pódiumra, Érden kívül Komárom megyé­ben és a fővárosban. A NYERGESÚJFALUI MAGYAR VISCOSAGYÁR az ország egyetlen vegyiszálgyára azonnali belépéssel felvesz VEGYIPARI SZAKMUNKÁSOKAT, FÉRFI ÉS NŐI BETANÍTOTT ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT JÖJJÖN DOLGOZNI E DUNA MENTI NAGYÜZEMBE, NYERGESÚJFALURA!- Korszerű, automatizált, klimatizált üzemek- Modern vegyipari technológia- Továbbtanulási, kulturális és sportolási lehetőségek. Jelentkezés: minden munkanapon 7-től 12 óráig, a munkaügyi főosztályon. Az érdeklődők a választ levélben kapják meg a részletes, képekkel illusztrált „Tájékoztatóval”' együtt. Cím: MAGYAR VISCOSAGYÁR 2536 Nyergesújfalu Komárom megye. Pf. 1. — A 35 tagú táncegyüttes igen fiatal — mondta Gertrud Küster koreográfus. — Csak 3 éve alakultunk még és az át­lagéletkor is mindössze 17 év. Legtöbben még tanulnak. A legifjabb tag, Matthias Gu- batz 14 esztendős, a legidő­sebb is alig néhány éve vég­zett mérnökként. — Velünk együtt lép fel egy héttagú kórus és egy — az NDK-ban igen népszerű — if­júsági énekklub 12 tagja. A műsort is megnéztük. A kedves, lelkes, vidám fiatalok amatőr létükre színvonalasan szerepeltek. A jó hangulatú másfél órás műsort tánc követte, melyhez a talpaié valót az ónekklub beatzenekara „húzta”. V. G. P. Nem magánügy. Egy kishá­zai címmel a Magyarok Vi­lágszövetsége még a nyár de­rekán szórakoztató műsort rendezett a Fővárosi Operett­színházban a külföldről haza­látogató magyarok számára. A műsor olyan volt, amilyen­nek vártuk, elképzeltük, vagy — legyünk jóindulatúak — amilyen lehetett: operettes, ci­gányzenés, horváthjenős. Vol­tak ugyan másféle számai is. Sinkovits Imre és Gombos Ka­talin remeklése Petőfi ver­seivel, Psota Irén sanzonjai — de a hazalátogatók, tételez­zük fel, végül pontosan azt kapták, amit akartak: érzel­gős szórakozást, túlnyomó- részt olyan művek felhaszná­lásával, amelyek — enyhén szólva — nem a mai törekvé­seket reprezentálják. Ez azonban még csak szinte magánügy. A műsor rendezői­nek és nézőinek magánügye. Mert végül is nem történt semmi. Egy kicsit megríkat- tuk a hazalátogató magyaro­kat. Ám még ez esetben is fel­merül a kérdés, hogy ezen túlmenően (esetleg ezzel együtt) miért nem lehet vala­mi keveset napjainkból is be­mutatni. Egy kis mai hazait az áporodott mellé!... A legfőbb kérdés azonban, hogy miért kellett ezt a mű­Dimaharaszti képzőművészek bemutatkozása Tárlatnyitások: Szigetszentmártonban, Sziget újfalun, Szigetcsépen A Csepel-szigeti szüreti napolt keretében — melyről lapunk 6. oldalén számolunk be — a Du- naharaszti Képzőművészeti Kör kiállítást rendezett Szigetszent- mártonban, a Jókai Mór Művelő­dési Házban. A vasárnap meg­nyílt tárlat 13-ig tekinthető meg, majd Szigetújfalun, a művelődé­si házban szeptember 15. és 21. között, a szigetcsépi művelődési házban pedig szeptember 25. és 30. között mutatják be a hét művész műveit. A sorozattárlat mindenütt délután 2-től este 7-ig tart nyitva. Két szempontból jelentős esemény a szigetszentmárto- ni, szigetújfalui, . szágetcsépi csatolt kiállítás, melyeken a Dunaharaszün élő képzőmű­vészek mutatkoznak be. Elő­ször azért, mert új községek kapcsolódnak be a képkiállítá­sok megyei körforgalmába, s ezzel a sport mellett a kultú­rában is rendszeressé válnak a találkozások. Másrészt a Du- naharaszrlin és környékén ed­dig viszonylag elszigetelten dolgozó alkotók és művészje- löltek tényleges önismerethez jutva, együttes csoportban fel­gyorsíthatják fejlődésüket. Erre biztosítottak az adottsá­gok. Mindenekelőtt gazdag a hagyomány, hiszen a haraszti tájat Komjáthy Jenő, Szirbik. Antal, Rónay György és Tor­nai József költőiieg is megne­vezte. A képzőművészeti előz­mények még dúsabbak, hiszen haraszti környezetben szület­tek Tóth Erzsébet szobrai, Abonyi Horváth József, Szé­kács Zoltán, Bartl József, Ta­kács Béla, Bakallár József, Bernjén Attila festményei, Ba- lássy Zoltán, Pásztor Gábor rajzai, sőt a XX. századi in­diai festészet egyik legna­gyobb megújítója, Amrita Sher-Gil is itt készítette első vázlatait. Dunahanasztin szü­letett Zelenák Crescencia grafikusművész, itt alkotott hosszabb ideig Horváth Sán­dor keramikus, jelenleg is itt dolgozik Hrósz Ilona, Nagy Judit és Csáki Jutka az ipar­művészet különböző ágazatá­ban. Az is jó kezdeményezés, hogy a kör lelke, Artner Ottó szobrászművész a Baktay Er­vin gimnáziumban. keresi és találja meg a festői utánpót­lást, s az egymást váltó hár­mas, szigetszentenártoni, sei- getújfalui, szigetcsépi tárlaton már két középiskolás tanítvá­nyának, Lehel Andrásnak és Dán Gellértnek is több művét sorolhatjuk az ígéretek sorába. A kiállítás gerince Artner Ottó műveinek kollekciója, mely a szobrászat tág határai között közlekedik a formave- zetés magabiztosságával. Lírai jellegű érmek váltják egymást ólomszobrokkal, applikált le- mezdomborításokíkal, melyek a székesfehérvári Stop bisztró és a balatonalmádi Auróra szálloda belső terébe készül­tek. Testvére, Artner Károly grafikai munkásságának leg­főbb értéke, hogy őszinte hangvétellel, egyszerű eszkö­zökkel örökíti meg a „számon kívül maradt” burgonyamérő, virágárus asszonyok, állványo­zó férfiak emberséget rejtő munkamozdulatait. Evellei Tibor monatípiái és szitanyomással készült lapjai színben és formában rende­zettek, saját álomvilágunk irányába vezetnek új rajzi szó­kincs megszerzésének igényé­vel. Somogyi György elmélyült és alapos. Nem annyira az ősi ábrák és a mikroorganizmus képletei izgatják, mint Evellei Tibort, hanem az érzelmeket hordozó tekintet, a sorsot idé­ző „öregember” bölcsen nyu­godt tartása, mely nemcsak mozdulat, hanem magatartás. Tóth Tibor expresszív len­dülete, színérzéke, gondolat­gazdagsága, mely ruhátlannak látja, láttatja nemcsak a női figurát, hanem környezetét is — meglepetés. Ebben egyedi, tiszta megoldást ér el. A szí getszen tmártoni bemu­tatkozás nemcsak az érték­rendet tárja fel, hanem a táv­latokat is. így lesz Dunaha- raszrfán is annyi felnőtt és fiatal nemcsak a kor nézője, hanem alakítója. Közös munkával és művekkel, melyek a művészet- pártolás szükséges fokozásai­val benépesíthetik műtár­gyakkal a helyi közhivatalo­kat, üzemeket, iskolákat, és a Huszonöt esztendővel ez­előtt, 1950. szeptember 4-én, két osztályban 78 növendék­kel Nagyká-tán gimnázium kezdte meg a község és a környék fiataljainak középfo­kú oktatását. Azóta a kez­detben sok gonddal, nehéz­séggel küszködő intézmény modem, korszerű iskolává fejlődött. 1958-ban, az akkor már 264 fiatalt oktató-nevelő iskola új épületet kapott. 1960-ban mezőgazdasági szakközépiskola csatlakozott hozzá. A két intézmény az elmúlt 25 év alatt több mint 2 ezer, vég­zett diákot bocsátott ki a falai közül, akiknek jó ré­sze tovább tanult, és jelen­leg a Sasad Tsz-től a dub- nai atomikutatóig, az élet legkülönbözőbb területein dol­goznak. A nagykátai gim­náziumban is: a 24 tanár közül 12 valamikor az is­kola diákja volt. A 25 évre vasárnap dél­előtt jubileumi ünnepséggel em­lékezett a gimnázium. Az iskola udvarán rende­zett ünnepséget Rada Aladár igazgató nyitotta meg. majd Farkas Lajosné, a Pest me­Aríner Ottó: Várandós című kisplasztikája gimnázium épületében a Bak tay-galéria alapjait vetheti. gyei tanács művelődésügy: osztályának helyettes veze­tője méltatta az iskola ju­bileumát. Beszéde után Farkas La­josné kitüntetéseket adott át a jubiláló gimnázium taná­rainak. Az oktatásügy kivált dolgozója kitüntetést kapta Lakatos Gyula, Pető Sándor- né, Vancsik Gyula és Pető Sándor. Miniszteri dicséret­ben részesült Szili Sza­bolcs, Tuska Ferenc, Pintácsi Pál és Balogh György. Ki­váló dolgozó kitüntetést ka­pott Tolcár Józsefné hivatal- segéd. Ezután Szabó József, a járási pártbizottság munka­társa kiváló ifjúsági vezető kitüntetést adott át Kránitz Imrénének, az iskola taná­rának. Az ünnepi műsorban köz­reműködött Palkó László, az iskola volt növendéke, Toma- novits Judit és Dómok Gyön­gyi IV. osztályos tanulók, va­lamint a Kovács Pál vezette farmos! úttörőzenekar — és igen szép sikerrel — a Tá- piómente népi együttes. Az ünnepség után a ven­dégek megtekintették az is­kola munkáját, életét bemu­tató kiállításokat. meg. Losonci Miklós Jubileumi ünnepség Nagykátán TV-FIGYELŐ sort a képernyő több milliós nyilvánossága előtt bemutat­ni? Mi szükség volt erre? Mit adott ez a nézőknek? A magánügy ezzel közügy- gyé vált. Mert mit szóltak pél­dául a nézők a konferáló An­tal Imrének ahhoz a bejelen­téséhez^ hogy a nemzetiségi kultúra és népművészet ná­lunk kibontakozó reneszán­szának — annak tehát ami a hazai. délszlávok, németek, ro­mánok, szlovákok körében ténylegesen lezajlik — egyik legjellegzetesebb képviselője — a cigányfolklór. Az a ci­gányzene és az a tánc — mert mint kiderült, a konfe- ransz erre gondolt — amit a szórakoztató ipar hivatásos és félhivatásos művészei művel­nek Pest éjszakai mulatói­ban. A valóságban nyilvánva­lóan két teljesen különböző, sőt ellentétes dologról van szó. A kettőt összekavarni — nines rá más szó — ízléste­lenség. Szovjet Új hullám. Azoknak, akik szeretik a filmet, izgalmasnak és tanulságosnak ígérkező sorozatot kezdett szombaton este a televízió. Több héten át bemutatja azo­kat a szovjet filmeket, ame­lyek a hatvanas évek elejétől a nemzetiségi köztársaságok­ban születtek. A szovjet film akkori fellendülését világszer­te új hullámnak nevezték, s ebben az általános képen be­lül a szovjet nemzetiségi fil­mek külön színeket, értéke­ket képviseltek. A sorozat törekvéseit jól szemléltette rögtön az első film, a szombaton látott uk­rán alkotás, az Elfelejtett ősök árnyai. Paradzsanov rendezése az ősi folklórt és a modem képalkotást ötvözte. Pest megye a Hét-ben. pest megye két riporttal is képvi­seltette magát vasárnap a te­levízió politikai magazinjá­ban. Wisinger István Százha­lombattán arra a kérdésre ke­resett feleletet, hogyan gyor­sítják meg a Dunai Kőolaj­ipari Vállalatnál a beruházá­sok építését. Mint az ott dol­gotok — többek között Regős Imre és Szlávik István brigád­vezetők — szavaiból kiderült, a határidők rövidítése szer­vezettebb munkára, jobb elő­készítésre épül, nem valami abnormálisán felfokozott tem­póra. A vállalat így tud 200 millió forintos megtakarítást elérni. Nyilatkozott a százhalom- battaiak munkájáról dr. Bíró Ferenc, a Pest megyei párt- bizottság titkára is. Egyebek közt a vállvetve végzett, jobb és szervezettebb munka jelen­tőségét hangsúlyozta és az anyagiakon kívül az erkölcsi ösztönzés fontos szerepére mutatott rá. A másik riport a váci járás­ba vitt. Poór Klára itt azt ku­tatta, hogyan halad a járás községeiben az önként vállalt nagy terv és kezdeményezés végrehajtása, az öregek nap­közi otthonainak építése. A vállalkozás koncepcióját Ba­rát Endre országgyűlési képvi­selő, a járási pártbizottság el­ső titkára ismertette. Többek között elmondta, hogy a jövő év tavaszáig, április 4-ig a já­rás minden nagyközségében társadalmi összefogással fel­épül az idős emberek napközi otthona. A riportban láthattuk a nagy munka megvalósításának részleteit: Dunakeszin az üze­mek fogtak össze és új épü­letet emelnek, Kemencén régi házat alakítanak át e célra, Szobon pedig már működik az otthon. Szép, nagy vállalkozás a váci járásé. Nem is tudunk hasonlóról. Példa lehetne hát. Csontos Magda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents