Pest Megyi Hírlap, 1975. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-07 / 210. szám

4 ’kMAov 1975. SZEPTEMBER 7., VASÄRNAP A megoldás lehetősége Szeptember az érdi művelődési központban Híd a művészek és a közönség között Járási ankét Monoron I A szeptember, egy kicsit mindig az újrakezdés idősza­ka a művelődési intézmények­ben. Igaz ugyan, hogy a gaz­dálkodáshoz igazodóan január­tól januárig tart egy népműve­lési idény, tartalmi munkát il­letően azonban a szeptember mindig az új klubok, szakkö­rök, tanfolyamok szervezésé­nek időszaka. Az érdi művelő­dési központban is. Urbán László megbízott Igazgató gondterhelt. Eddig is kicsinek bizonyult a művelő­dési központ. Az épületbe nyolc szakköri helyiséget terveztek de galériaszerű megoldással, így a négy alsó szakköri he­lyiség a föléjük épített galé­riáktól nem szeparálható, csu­pán egy korlát választja el egymástól a két szintet. Vagy­is két helyiségben egyszerre csak egy szakköri foglalkozás képzelhető el. Nem praktikus és nem is esztétikus. így lett tulajdoniképpen a nyolc szakköri helyiségből négy. Azaz csak három, mert egy ilyen kétszintes helyiséget ki kellett nevezni irodának. Jelenleg pedig már csak két helyiség áll a szakkörök, tan­folyamok látogatóinak rendel­kezésére, mert a napokban az egyikbe beköltözött a társadal­mi és családi ünnepeket rende­ző iroda. . Az igényeknek megfelelően A nyár elejéig négy klubot, hat amatőrművészeti együt­test, ugyanennyi szakkört és hét tanfolyamot működtet az érdi művelődési központ. A helyszűke miatt a klubok, szakkörök, tanfolyamok egy része más szerveknél, elsősor­ban iskolákban, kapott helyet. Most, szeptembertől öt újabb klub, két új szakkör és egy új tanfolyam indul, s ez csak to­vább növeli a művelődési köz­pont vezetőinek gondját. — Az új csoportok alakulá­sát az egyre riövekvő igények diktálják — mondja Urbán László. r m* Őszi újdonságok — A szocialista brigádveze­tők klubjának a megalakítá­sát viszont a munkásművelő­désről szóló párthatározat sür­geti — közli Urbán László. — Havan szocialista brigád dol­gozik a nagyközség üzemeiben, gazdaságaiban. A tavasszal már több programot szervez­tünk számukra. Ezeken is fel­merült az önálló klub megala­kításának terve. A tavaszihoz hasonlóan most újabb vetélke­dőt hirdetünk a szocialista bri­gádok számára. Az alapponto­kat a különböző műsoraink lá­togatásából szerezhetik a bri­gádok. November 7-én pedig a legtöbb pontot elért brigá­dok nyilvános vetélkedőn döntik el a a sorrendiséget. A versenyre eddig tizenhét bri­gád nyújtotta be jelentkezését, de még legalább hat újabb je­lentkezőre számítunk. Természetesen sok más új­donság is várja ősztől az ide­látogatókat. A pedagógusklub megalakítását kétszázhatvan tanító és tanár, illetve ötven óvónő ittléte igazolja. Erd- Öfaluban megnyílik a nagy­község negyedik nyugdíjas klubja. A kamarakórus üzemi kórussá alakul át a MEZŐGÉP égisze alatt. A sokszínű kiscsoportos fog­lalkozás mellett igen gazdag a művelődési központ más jel­legű rendezvényeinek prog­ramja is. Erről Harmat Béla művészeti előadó tájékoztat. — Százhuszonkilenc, úgyne­vezett nagy rendezvényünk volt az év első nyolc hónapjá­ban. Ide soroljuk a táncház rendszeres programjait, a po­litikai magazin estjeit, ame­lyeken neves újságírók vála­szoltak aktuális bél- és kül­politikai kérdésekre, az érdi zenei—irodalmi estéket, a ki­állításokat, az irodalmi, vala­mint a szórakoztató rendezvé­nyeket. Szeptembertől de­cemberig még mintegy ötven ilyen program színhelye lesz a művelődési központ. Csak közösen! Ami viszont gondot jelent: az évi költségvetés egymilliókét- százezer forint. Ehhez a ta­nács háromszázharmincezer, a Pest megyei Moziüzemi Vál­lalat nyolcvanezer, a helyi üzemek és gazdaságok pedig harmincnégyezer forinttal já­rulnak hozzá. A támogatás összege azonban csak négy­száznegyvenezer forint, szem­ben a bér- és fenntartási költ­ségek ötszázharmincezer fo­rintjával. A megoldás itt is csak az lehet, ami már bevált Pest megye sok más települé­sén: a művelődési központ kö­zös fenntartása, amelyből a jelenleginél lényegesen na­gyobb részt vállalnának a he­lyi üzemek és gazdaságok. A lehetőség adott: a harminc- hatezerötszáz lakosú Érden huszonhat üzemet, vállalatot, illetve gazdaságot tartanak számon. Ezeknek ma még csu­pán az egyharmada segíti né­hány ezer forinttal a nagyköz­ség közművelődését. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy ez a huszonhat termelő egység évente mennyi kulturális alap­pal rendelkezik, s ebből az összegből a valóságban meny­nyit fordítanak a közművelő­dés támogatására. Biztos, hogy egy ilyen felmérés a megoldás lehetőségét is megmutatná. Prukner Pál Szép számban jelentek meg tegnap délelőtt a monori járási hivatal tanácskozótermében festők, szobrászok, közművelő­dési szakemberek, hogy fóru­mon vitassák meg Pest megye képzőművészetének 30 eszten­dejét, valamint a Nagy István csoport szerepét és feladatait megyénk és a monori járás kulturális tevékenységében. A tanácskozást időszerűvé tette, hogy a monori járás közművelődési helyzetével nemrégiben foglalkozó járási és megyei párt-vb ülések is hangsúlyozottan foglalkoztak a Nagy István csoport tevékeny­ségének közönségnevelő, tudat- formáló szerepével. Dr. Losonci Miklós művé­szettörténész előadása először Szentendrével kapcsolatban azt a folyamatot elemezte, mely­nek során az itt gilkotó festők felhasználták Nagybánya, Vá­sárhely, a Nyolcak törekvései­nek tanulságait Ferenczy Ká­roly, Tornyai János, Czóbel Béla munkássága révén. A to­vábbiakban arról szólt, hogy a váci Duna-műhely társadal­munk realizmusa szerint ér­telmezi életünk sokrétűségét. Részletesen foglalkozott az elő­adó Zebegény, Nagymaros, Ve­rőce, Visegrád, Dunabogdány, Ráckeve művészetpártoló je­lentőségével is. A Nagy István csoport útja Ezután áttért az 1970-ben alakult, tehát éppen öteves Nagy István csoport megtett útjával és teendőivel kapcso­latos kérdésekre. Abban a szellemben, amelyben a cso­port működésével a járási és megyei párt-vb ülései is fog­lalkoztak, a közönségnevelés és q, tudatformálás szempontjából értékelte a munkát. E fontos szerep felismerésére mutat, hogy a dabasi, monori, rácke­vei, nagykátai járások a kez­dettől mindmáig egyöntetűen támogatták a közös munkát, s ezzel megyénk déli részének /. *•>'it MUNKÁK ES MINDENNAPOK Egy forintból — kettőt ' A nagykőrösi tornyos, mű­emlék tanácsháza egyik föld­szinti szobájában nagy mun­kában találom az elnököt, Szűcs Zoltánt: végrehajtó bi­zottsági ülésre készül. Az utolsóra, mielőtt nyug­díjba megy. — Októberben 16 éve lesz, hogy Nagykőrös város tanács­elnöke lettem, s gyökeret ver­tem itt, az Alföld innenső vé­gén. Mert épp a másik végén — Bihar megyében — szület­tem. Irodája falát Is a szeretett táj, az Alföld képe díszíti: néhány lombos fa, zöldellő szántás, faluvég. Mint oda­haza, Nagyrábén. KÖZÖSEN A VÁROSÉRT Élete utóbbi másfél évtize­de úgy összenőtt Nagykőrös fejlődésével, mint a gyü­mölcs a héjával. Nincs a vá­rosnak jószerint olyan utcá­ja, szöglete, amelyikhez ne fűzné valamilyen személyes emlék, amelyik ne kapott vol­na valami újat — kutat, jár­dát, villanyt, aszfaltutat, egye­bet — az elmúlt 16 év alatt. — Mit tart elnöki tényke­dése legnagyobb eredményé­nek? — Talán azt — kezdi elgon­dolkozva —, hogy megtanul­tunk egy forintból kettőt csi­nálni. Más szóval: sikerült olyan légkört kialakítani a városban, hogy minden válla­lat, üzem, gazdasági egység vezetője és minden itt lakó szívügyének érezze a város szépítését, gyarapítását. Ezzel a széles körű társadalmi ösz- szefogással tudtunk szerény kezdő tőkéből sokszázezres, milliós értékű beruházásokat megvalósítani. Elég csak rápillantania a város térképére, s máris alig győzi sorolni: — Korszerűsítettük a fő- ütvonalakat és a villanyháló­zatot; megépült a városban a vízvezeték, a csatornarend­szer és a földgázvezeték; több kilométer járda készült, és — ami mindennél fontosabb — két új lakótelep. Aggodalmas pillantást vet a j egy zetfüzetemre: — Ugye, mindezt tévedésiből sem írja az én számlámra?! Nekem csupán annyi volt a szerepem az elért eredmé­nyekben, hogy megtettem, ami a tanácselnök kötelessé­ge. Meg valamivel többet. A szívinfarktust nem adják in­gyen ... Amikor arra kérem, mond­jon valamit az életéről, fiatal koráról, egy kis malíciával kérdi: — Aztán majd megint meg­írják rólam, hogy hat elemi­vel kerültem a tanácselnöki székbe? Mert néhány éve ezt írta az újság, s napokig én voltam a szóbeszéd tárgya Kőrösön. No, de ez már ré­gebben történt. Az életem pe­dig pontosan úgy alakult, ágyon! Ennyit vitt el az éle­temből a háború... Aztán hazatérve megalakítottuk Nagyrábén az első termelő­szövetkezetet. Anyám onnan ment nyugdíjba néhány esz­tendeje. Engem rövidesen megválasztottak községi bíró­nak és — noha tagzárlat volt éppen —, soron kívül felvet­tek a Magyar Dolgozók Párt­jába. Csakhamar a SZÖVOSZ elődjéhez, a MOSZK-hoz ke­rültem, az oktatási főosztály­ra. Előbb magam tanultam — elkelt, a hat elemi mellé —, könyvelői képesítést szerez­tem, majd én tartottam tan­folyamókat az fmsz-elnökök- nek. A következő állomás a gödöllői Mezőgazdasági Aka­démia volt, ahol tanársegéd lettem a marxizmus—leniniz­mus tanszéken, s közben az akadémiát is elvégeztem. Ez volt az első diplomám. Ké­sőbb szereztem hozzá még kettőt. Egyet a Tanácsakadé­mián, egyet pedig az MSZMP Politikai Főiskoláján. Szóval, a hat elemit sikerült ezzel-az- zal megfejelnem. „MIÉRT JÖTT EZ IDE?” TAGFELVÉTEL — SORON KÍVÜL mint a hozzám hasonló száz­ezreké a felszabadulás után. Kisparaszt családból szárma­zom, anyám négy és fél hold- nyi móringja jelentette a lét­alapunkat. Negyvenkettőben kivittek a frontra, jött a ha­difogság — s 1948-at mutatott a naptár, amikor hazakerül­tem. Mintha maga sem hinné, amikor utánaszámol: — Hat évig nem aludtam Közigazgatási pályafutása Cegléden kezdődött, a járási tanácselnök-helyettesi mun­kakörben. Ennek immár 21 éve. Nagykőrössel az ellenfor­radalom utáni hetekben, a párt szervezése idején ismer­kedett meg közelebbről. — Aztán tanácselnök let­tem, és jött az első nagy fel­adat: a' mezőgazdaság szocia­lista átszervezése. Ismernie kellett volna a város összeté­telét, hogy megértse: mekko­ra fába vágtuk a fejszénket! A keresőképes lakosságnak akkor körülbelül hetven szá­zaléka foglalkozott mezőgaz­dasággal, s mindössze har­mincat tett ki a bérből, fize­tésből élők aránya. A parasz­ti foglalkozásúak mintegy 40 százaléka módos gazda volt, hiszen a város híres volt ha­gyományos kertgazdaságáról, s az uborka, meg a többi ker­tészeti kultúra jól fizetett. Volt, aki így beszélt rólam:. „Miért jött ez ide, hogy itt is megcsinálja a téeszt?” Pedig én csak egy voltam a sok kö­zül, aki jobb jövőt akart a parasztságnak. No, ha ludas voltam az átszervezésben — most annál nagyobb az erköl­csi elégtételem, amikor szépen boldogulnak szövetkezeti pa­rasztjaink. ____________ÖSSZEFOGTAK — ÉS'GYŐZTEK — Mondana rá példát, ho- ja. Kőrös sosem volt kiemelt gyan csináltak egy forintból iparváros, járási székhely, ide kettőt? bizony gyéren csurrant-csep­— Látja, erre olyan büszke pent az ország bukszájából az vagyok, hogy szívesen. Tud- ellenforradalom előtt. Néhány • képzőművészeti „fehér foltja” I benépesült az új törekvések­kel. Vizuális ícl tárás Valóságos missziót jelentett például a vándorkiállítások so­rozata, amely e négy déli já­rást az elmúlt esztendőkben bekapcsolta a képzőművészet megyei és országos körforgal­mába. Az is tény, hogy a Nagy István csoport sok tanárfestő művészi kibontakozását szorgalmazta. S éppen ők let­tek azok, akik festőileg vet­ték számba községük képileg megörökítendő környezetét. Ez a vizuális feltárás ma is tart. Az is eredmény, hogy tágulnak a műfajok. Festői, szobrászi alaptevékenység mel­lett több grafikus, batikos és gobelinművész mutatta már be alkotásait új közönségének. A Nagy István csoport érdeme, hogy hidat épített a művészek és a közönség között. Sok he­lyen éppen a kör közös kiállí­tása volt az első tárlat, ame­lyet sorozatok követtek. A képzőművészeti alapismere­tekről sok ember jutott így el e térségben a műélvezet ma­gasabb fokáig. Mindez azon­ban nem odázhatja el a to­vábblépés szükségességet Javaslat galériára A Nagy István csoport köz­ponti problémája jelenleg a minőség egyenletességének ki­vívása. Ez csak úgy történhet meg, ha mértékadó szobrá­szok, festők fejlesztik a belső műhelymunkát. Indokolt len­ne az is, hogy ösztöndíjakkal, emlékplakettekkel honorálják a fejlődésben felgyorsuló al­kotókat. Helyes lenne e díja­kat Pál Mihály, P. Szabó Edit, Gammel József és Kocsis László nevéhez kötni, akik életművükkel ebben a szelle­mi környezetben alkottak. A vitaindító végül annak szük­ségességét hangsúlyozta, hogy hamarosan indokolt megte­remteni a csoport tagjainak kiemelkedő műveiből a Nagy István Galériát. Az előadást követő ankétet Magócsi Károly, a monori já­rási hivatal művelődésügyi osztályának vezetője irányítot­ta. Sok érdekes javaslat kap­csolódott a beszámolóhozt Több felszólaló érintette a'z előrehaladás konkrét teendőit, több művész felajánlotta, hogy legjobb alkotásait ingyen a lé­tesítendő Nagy István Galé­riának adományozza. A vita vezetője örömmel jelentette be, hogy ezentúl Cegléd váro­sa és a ceglédi járás is részt vesz a Nagy István csoport munkájában. A fórum után a monori mo­ziban a Nagy István Művész­telep 1975 címmel kiállítás nyílt. Bevezetőt dr. Losonci Miklós mondott. TV-FIGYELŐ Jobbhoz szokva. Megköny­nyebbült sóhajjal vettünk bú­csút csütörtökön a Balzac-so- rozattól. Fellélegezve szinte. Ilyen még nem történt. Éz volt az első olyan sorozat a tv-ben, amelynek elutasításában a közönség és a kritika vélemé­nye teljesen megegyezett. lakásra, meg a legégetőbb kommunális fejlesztésre fu­totta belőle. Az átszervezés után, valahogy minden szem­pontból nőni kezdett a város rangja, jelentősége. Egymás­után települtek ide a külön­böző üzemeli: az Irodagép- technika Vállalat — ma már évi 80—100 millió forintos termeléssel —, a TRAKISZ, a Volán 21. sz. Vállalat gépja­vító üzeme, megnyílt az új autószerviz, a Pest megyei Ja­vító-Szolgáltató Vállalat szol­gáltató részlege — s hatalma­sat fejlődött a Nagykőrösi Konzervgyár. Nos, igyekez­tünk ezekkel az üzemekkel szoros együttműködést terem­teni a város fejlesztése érde­kében. A legtöbbet a legna­gyobbnak, a konzervgyárnak köszönheti a város. Ügy esett például, hogy éppen akkor kaptunk — a harmadik ötéves tervben — hatszázezer forin­tot a megyétől a szennyvíz- csatornázás tervdokumentá­ciójára, amikor a konzervgyá-' ri rekonstrukció keretében ép. pen a szennyvízcsatornázás került napirendre, összefog­tunk — és győztünk: 25 mil­liós költséggel felépítettük a gerincvezetéket. Mi adtunk hozzá tízmillió forintot — bankhitelből — és a konzerv­gyár 15 milliót. Ha egymaga csinálja, neki is többe kerül, a városi tanács pedig nem is győzte volna. Vagy: a lakóte­lepek közművesítését közösen finanszíroztuk az OTP-vel, hiszen nemcsak tanácsi bér­lakások, hanem OTP-örökla- kások is épültek. A közvilá­gítást a DÁV-val, a Kossuth utcát a KPM-mel közösen korszerűsítettük. Hát így ket­tőztük — ha ugyan nem sok­szoroztuk — meg az erőnket. Hetente kétszer vadászni jár, sarzsija is van: vadász- mester. Kiskertjében szőlőt, gyümölcsöt, zöldséget termel. Mostmár több ideje lesz rá, mint. eddig. Szereti a hajnali erdők csendjét, a hosszú sétá­kat, a lemenő nap pirosas fé­nyét. És legjobban — az em­bereket. Nyíri Éva Rossz sorozatokat persze, saj­nos, már máskor is láttunk. A Hosszú, forró nyár például meghamisította a Nobel-díjas amerikai író Faulkner világát. De az a film a közönségnek, vagy legalább a közönség egy részének határozottan tetszett; ezt nem mentségéül mondjuk, pusztán tényként szögezzük le. A Balzac-sorozat viszont semmiféle elismerést nem ví­vott ki. Nem véletlenül: csak­ugyan érdektelen, unalmas film volt, az igazi feszültség legkisebb jele nélkül. Mit mondhatunk még? Csalód­tunk. MilvOr készüli í Furcsa ha­tása volt a péntek este bemu­tatott Nincs többé férfi című filmnek: mintha egyes részle­teit különböző korszakokban forgatták volna. Ha nem azo­nos szereplők játsszák a törté­netet tényleg nehéz lenne el­dönteni, hogy valójában mikor is készült. Az üdülőbeli jele­netek például hajszálra olya­noknak tűntek, mintha egy negyven év előtti gyenge ma­gyar filmvígjátékból kerültek volna ebbe a tv-filmbe. Más részletek viszont a sematiz­mus időszakát idézték. Ami pe­dig az alapkonstrukciót illeti, azt a tételt, hogy a vagány- kodó férfi egy nő szerelmé­nek hatására megjavul, már a jó öreg Jósika Miklós is meg­írta. És e sokféleséghez még műfaji bizonytalanságok is já­rultak. Sose tudtuk, mit látunk tulajdonképpen, vígjátékot vagy drámát. Ennyi egyenetlenség ritkán kerül egymás mellé, ritkán gyűlik össze egyetlen műben. Ennyi mesterkéltség és ki- agyaltság. A valóság hiteles ízeiből szinte semmit sem éreztünk abban a világban, amelyet a film megpróbált fel­idézni. Bizonyos, hogy ez a sok egyenetlenség Sipl<ay Barna alapul vett írásában is megta­lálható. De az is bizonyos, hogy a Horváth Tibor rendezte tv­változat nem gyengítette, ha­nem erősítette ezek hatásait, kínlódásra kényszerítve a sze­replő színészeket. A rokon­szenves tehetségű Szakácsi Sándor, a főhős alakjának megjelenítője például látható­an gyötrődve próbált életet le­helni a képtelen figurába. Borbás Gabi alakítása viszont tetszett: könnyed fölénnyel, kedvesen és elegánsan lépett túl szerepe problematikus ele­mein. Csontos Magda 1 I i i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents