Pest Megyi Hírlap, 1975. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-04 / 207. szám
4 yfeü) 1975. SZEPTEMBER 4., CSÜTÖRTÖK Ä Munkácsy-évfordulóra készülnek Törökbálinton Várja a művelődési ház a pedagógusokat és a diákokat HETI FILMJEGYZET A saigoni lány Ai Van, A saigoni Uny címszereplője Éppen egy megbeszélés kellős közepébe csöppenek a törökbálinti Munkácsy Mihály művelődési házban. Fuksz Ilona igazgató Szalatnyai Attilá- ■ né magyar-történelem szakos tanárnővel tárgyal. A megbeszélés témája az irodalmi szaJckör újjászervezése. Egy kicsit újrakezdés — A régi szakkörvezető elment — tájékoztat a megbeszélésről az igazgatónő a tanárnő távozása utárf; — Üj szakkörvezetőt kellett keresnem, s úgy érzem, sikerült megtalálnom Szalatnyai At- 'tiláné személyében. Jó peda- i gógus, szeretik a diákjai s a ivóit tanítványok is. Tavaly itizenhat-tizennyolc taggal.működött a szakkör, legalább •ugyanennyien jelezték már, hogy részt kívánnak venni a jövő szerdai újjáalakuló megbeszélésen. Egyébként is szeretnék minél több pedagógust és diákot bekapcsolni a művelődési ház munkájába. Az elmúlt tanévben a különböző- átalakítási tnunkálatok miatt három műszakos tanítás volt az iskolában. Most ősztől ez a túlterheltség megszűnik, ezért bízom benne, hogy tervem sikerrel jár majd. Bár a népművelési évad januártól januárig tart, szemben az iskolai munkával vagy a színházi évaddal, a szeptember mégis egy kicsit az újrakezdést jelenti a művelődési intézményekben is. — Igaz ugyan, hogy az ifjúsági és a nyugdíjasklub a nyáron is működött, a szakkörök munkája azonban szünetelt ... — mondja az igazgatónő. — Most szervezzük •újjá a balettoktatást, valamint a zenei tanfolyamokat. iEddig fúvós hangszereken és gitáron tanulhattak a gyerekek. Most szeretnék, kellő jelentkező esetén, megindítani a zongoraoktatást is. Turné az NSZK-ban ? A megyeszerte jól ismert énekkar és fúvószenekar most kezdi ötvenkettedik évadját. — Az indulás igencsak sikeres volt: több mint háromszázan vettek részt vasárnap az új évad első fúvószenei estjén. Nemcsak törökbálintiak, Szigetszentmártonból például külön busszal jöttek az érdeklődők és sokan voltak itt Budaörsről, Budakesziről és Biatorbágyról is. A fúvószenekar egyébként nagy feladatra készül: most folynak a tárgyalások egy nyugatnémetországi turnéról. Hollós Lajos, a Magyar Rádió zenei főosztályának munkatársa közvetítette számunkra a gün- zachi tizennyolctagú fuvolazenekar kérését, miszerint szívesen látogatnának el hozzánk, cserébe pedig ők is meghívnák húsztagú zenekarunkat egy rövidebb turnéra. Reméljük, hogy a megbeszélések i eredménnyel járnak: ez a turné méltó jutalma lenne annak a több mint fél évszázados áldozatos munkának, amelyet zenekarunk tagjai végeznek. Ä névadó három nyara Elkészült már az ifjúsági klub őszi-téli programja. Szeptember 18-án Törökbálint nevezetességeiről hangzik majd el előadás, amelyet tíz nappal később közös kirándulás követ. A klub tagjai felkeresik majd azokat a helyeket, amelyekről az előadásban hallanak. Ezt követően Garai Gyuláné, a nagyközségi tanács elnöke beszél majd a fiataloknak Törökbálint fejlődéséről. Végül a hármas program vetélkedővel zárul: ki tud többet szülőfa„Még csak 25 éves?!” — eszmél rá most a legtöbb nagykátai, miután köztudomású lett, hogy vasárnap műsoros délelőttel ünnepli fennállása negyedszázados évfordulóját középiskolájuk, a Damjanich János gimnázium és kertészeti szakközépiskola. Nagykátán és a járásban ma már úgy tekintenek erre a tanintézetre, mintha öröktől fogva létezne, akár a termőtalaj a határban. Pedig amikor 1950-ben eldőlt, hogy megnyitják, a hírt nem fogadta általános lelkesedés, inkább közöny. A kulturálódás igénye még nem mindenütt terjedt el és vált általánossá akkoriban. Az első évek — Az első néhány esztendőben, iskolaév vége felé faluról- falura, iskoláról iskolára jártunk, tanulót toborozni, mi a tantestület tagjai — beszél a múltról most, közvetlenül a jubileum előtt Hada Aladár igazgató. — A nyolcadik általánost végzők között elég sokan mutattak hajlandóságot a toluja múltjáról, jelenéről, jövőjéről. — Művelődési házunk őszi programjának másik érdekessége a Munkácsy-évfordulóra való készülődés lesz. Munkácsy Mihály, művelődési házunk névadója három nyarat töltött itt, 1866—68 között, éppen ebiben az épületben, amely ma a falu művelődésének otthona. Erről azonban nagyon keveset tudnak ma már az itt élő emberek. A nagy magyar művész halálának hetvenötödik évfordulója jó lehetőséget biztosít művészetének; itt töltött nyarainak megismertetésére. Művészet- történeti előadást, filmvetítést, vetélkedőt tervezünk ebből az alkalomból. S még egy terv az idei őszre: szeretnék végre megalakítani a kertbarátok klubját. Sok kiskerttulajdonos él a nagyközségben,* érdeklődő akadna tehát, előadó is Zsám- békról. Minden azon múlik: találnak-e olyan embert, aki értő módon irányítani, vezetni tudná ennek a klubnak a tevékenységét. vábbtanulásra gimnáziumban, de szüleiket nagyon sokszor alig lehetett meggyőzni, gyermekük jövőjét szolgálja, ha hozzánk engedi. Mégis, amikor 1950. szeptember 4-én megkezdtük a tanítást, negyven-negyven növendék szorongott a két első osztály padjaiban. Rada Aladár akkor egészen fiaital matematika—fizika-szakos tanár volt. Egy környékbeli általános iskola felsőtagozatán tanított addig, onnan került Nagykátára igazgatóhelyettesnek az általános iskolával közös igazgatású és egy épületben megnyílt gimnáziumba. Rövidesen önálló lett a középiskola, megkapta az általános egész épületét, Rada Aladár attól fogva igazgatja. S nyolc év után, mert kinőtte régi épületét, beköltözhetett mai otthonába a gimnázium. Akkor sem bővelkedett helyben, mindössze 240 tanuló befogadására épült kilenc tanterme és fizikai meg kémiai előadóterme. Megközelítően akkor is annyian jártak abba az iskolába, mint ma, amikor 15 tanulócsoportba osztott 440 diákot keli elhelyezni. Tanítási idő alatt osztály a könyvtár két helyisége is. 1968-ban megépült a középiskola mellé a kollégium. abban is elhelyeztek két tantermet, másképp se- hogysem oktathatnák a 260 gimnazistát és 180 szakközépiskolást. Vissza az anyaintézethez A kollégium 108 diáknak nyújt otthont. Lakóinak többsége járásbeli és Pest megyei, de akad köztük más megyékből, sőt Budapestről is nem egy. Van azonban az iskolának néhány naponta a fővárosból ingázó tanulója is. Régebben a tantestület tekintélyes része szintén onnan ingázott Mün- kahelyére. Egyesek később lakóhelyükön kaptak állást. Például Lőrincz András, az Országos Pedagógiai Intézet földrajzi tanszékének vezetője lett. dr. Tóth Géza a Semmelweis Orvostudományi Egyetem élettani tanszékére került előadónak, dr. Juhász Lajost pedig budapesti középiskola igazgatójává nevezték ki. A pesti tanárok többsége Nagykátán telepedett le végleg, lakást kaptak, vagy építettek maguknak. Kettő azonban családjával együtt jelenleg is Gödöllőn: szepi ember 15-én Kapunyitás az egyetemeken A következő napokban, hetekben hazánk 55 felsőoktatási intézményéinek 95 karán megkezdődik az 1975—76-os tanév. Mindenütt a tanulmányi és vizsgaszabályzat határozza meg az oktatás megkezdésének időpontját, a szorgalmi időt, a vizsgaidőszakot, illetve az oktatási szünetet. A munkaszüneti napon, továbbá március 15-én és 21-én minden egyetemen és főiskolán oktatási szünetet tartanak.' Az idei tanév első, nem végleges adatai szerint a felsőoktatási intézmények nappali, esti és levelező fakultásain együttvéve több mint százezren folytatják tanulmányaikat. A nappali tagozatokon a létszám meghaladja a 63 ezret, Az elsők között, szeptember 6-án tartják az ünnepélyes tanévnyitót hazánk legnagyobb felsőoktatási intézményében, a Budapesti Műszaki Egyetemen. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem, valamint a József Attila Tudományegyetem szeptember 13- án, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem pedig szeptember 15-én kezdi a tanévet. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen ugyancsak szeptember 15-én lesz az ünnepélyes évnyitó. Budapesten él, csak dolgozni utazik Nagykátára, de nem akar állást változtatni. Az egyik már húsz évnél régebben utazgat. Vidéki iskolákban nem ritka a tanerőhiány. A nagy- kátaiban nincs ilyen gond. Képesítettekkel betöltött mind a 34 tanaid és négy szakoktatói állás. Az elsőle közül ma már ugyan csak Rada igazgató van ott, 25 éves törzsgárdatag. Húsz olyan törzsgárdista van a tantestületben, akik közül hét már húsz, tizenhárom pedig tíz évi itteni munka után viselheti' a jelvényt. Még egy jellegzetesség: tizenkét tanár ugyanebben az iskolában érettségizett és egyetem után visszajött, kollégája lett volt tanárainak. Sok továbbtanuld A többi volt növendék? Nagyon sokan végeztek különböző . egyetemet, főiskolát. Jutott a csak érettségivel beérők közül is mindenféle pályára. Kétezernél több diák fejezte be 25 év alatt Nagykátán a középiskolát, a nappali tagozaton. A levelezőn vagy négyszázan. Azelőtt alig akadt az egész nagykátai járásban, aki középiskolai vagy éppen főiskolai végzettségre törekedett volna. Talán azért, mert messze, csak Budapestre vagy Szolnokra járhatott iskolába? A Damjanich János középiskola, szakközépiskola is. Kertészeket képez. A végzettek legtöbbje, különösen az idevalók, könnyen helyezkedhetnek el a nagy gazdaságokban a járáson belül. A gimnáziumból kikerülőle túlnyomó része, mégha továbbtanul is, utána hazajön. Válogathat a munkában. S hogy otthon könnyen helyzekedhetnek el a legkülönbözőbb állásokban, nagy bizonyítéka az annak, menynyire szükséges volt Nagykátán a középiskola. Arról nem is beszélve, hogy az egész járás műveltségi szintjét milyen nagymértékben emelte negyedszázad alatt. — Annyit tudok i most — mondja az igazgató —, hogy tíz idén érettségizett diákunk került be az egyetemre. vagy főiskolára. Joggal büszkélkedhetünk azzal, hosv más években is legalább hetet-nyolcat vesznek fel a mieink közül. Körülbelül ötven érettségizőből! Sz. E. Vietnamban ugyan elhallgattak a fegyverek, de az az óriási küzdelem, amellyel végül is kiűzték az amerikai ag- resszorokat, alighanem még sokáig szolgáltat témát a különböző művészeti alkotásokhoz. Nem is lehet másképp, hiszen ennek a harcnak részint ezernyi olyan mozzanata van, amelyet meg keli örökíteni, közkinccsé kell tenni, a széles közönség elé kell tárni, emlékezésül és tanulságul. Részint pedig csak most jön majd el az ideje — és a lehetősége —, hogy mindezeket az alkotásokat békés, nyugodt körülmények között létrehozzák. Amíg a háború folyt, nem ez volt a legfontosabb dolog, bár néhány film például akkor is készült, s közülük egy-kettő hozzán kis eljutott. Számunkra szokatlan stílusokkal, hangvételükkel együtt is rendkívül érdekes és értékes híradást jelentettek ennek a hős népnek az élethalálharcáról, erejéről, optimizmusáról és emberi nagyságáról. A most bemutatott film, A saigoni lány, alighanem még a háborús időkben készülhetett. Nemcsak témája utal erre, hanem a filmen megjelenő tárgyi valóság képe is. És erről árulkodik maga a filmkészítés! technika is: lehetetlen nem észrevenni, hogy igen szűkös körülmények közt forgatták ezt a filmet, egyszerű kamerákkal, egyszerű helyszíneken (melyeknek java talán az eredeti, rommá lőtt háztömb, utca volt). De hát nem is ez a lényeg, bár nem mellékes, hogy ilyen feltételek mellett is filmet forgattak, mert életjelt kellett adni, bizonyítani kellett a forradalmi harcosok erejét, töretlen harci szellemét. Igen, alighanem ez a film legiontosabb mondanivalója, ennek a harci szellemnek a tudatosítása, a nagyszerű példa felmutatása, a buzdítás — egy nálunk néha fintorogva fogadott szóval élve: az agitáció. % A film Saigonban játszódik, az 1968-as nagy szabadság- harcos offenzíva idején, amikor a népi erők és a délvietnami bábkormány csapatai (meg az amerikaiak) az egyik első nagy összecsapást vívták. Hősei egyszerű emberek: egy szabadságharcos egység tisztje, s egy fiatal lány, aki összekötőként dolgozik a harcoló egysegek és a felszabadító erők felsőbb parancsnoksága között. A történet alig több annál, ami egy mondatban: elmondható: Nhung, a fiatal lány, a tiszt, Tam Son • egységéhez visz üzenetet, s mivel az egység nem bír az őt támadó amerikai tankkal, végül is Nhung lesz az. aki ügyes tervet eszel ki és megsemmisíti a tankot. Hogy ezt az egyszerű történetet a film néhol a mi számunkra furcsának tűnő eszközökkel, például igen lassú, részletező tempóban, az idősíkok keverésének cselekményt fékező, de alaposan megmagyarázó szerkesztési módszerével, s a párbeszédek bő alkalmazásával adja elő, azon nem szabad fennakadnunk. Gondoljunk arra, hogy a film elsősorban a dél-vietnami nézőknek készült, akik javarészt alighanem maguk is harcoló egységek tagjai voltak, s nekik egy ilyen téma és egy ilyen megfogalmazási mód igen nagy hatású lehetett. A filmben egyébként igen jók a színészek, különösen a Nhun- got játszó Ai Van és a változatos sorsú tisztet megszemélyesítő Danh Tan. A Pest megyei Kishajózási és Javító Vállalat szigetmonostor-horányi üzemébe azonnali belépéssel alkalmaz VEZETÖTERVEZÖT gépészmérnöki végzettséggel „ és lehetőleg hajózási tervezési gyakorlattal; MŰSZAKI RAJZOLÓT; FÖRAKTAROST megfelelő gyakorlattal és szakvizsgával: MOTORSZERELŐ, LAKATOS ÉS HEGESZTŐ SZAKMUNKASOKAT ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT. Alkalmaz továbbá a vállalat teljes működési területére - Szobtól Adonyig — lehetőleg helybeli lakosokat, révészmatrózi munkakör ellátására. > Jelentkezés a vállalat Budapest 1i, Corvin tér 6. sz. alatti központjában, a személyzeti vezetőnél személyesen, vagy a 150—886-os telefonszámon. Szerelmespár az első évben Érdekes, elégikus és lírai hangokkal teú film ez az új csehszlovák alkotás, melyet Jarosiav Bálik rendezett, és Jan Otcenásek társaságában írt is. Amiről szól, az nagyon egyszerű téma: hogyan találja meg két fiatal egymást a világháború utáni esztendőkben. Talán nem is ebben van a film értéke, hiszen ez így eléggé sablonos. De ahogyan a film készítői — már a forgatókönyv szintjén — kiválasztják és megformálják Helena, a lány, es Pavel, a fiú alakját, majd ahogyan történetüket előadják, az feltétlenül figyelemreméltó, finom és elgondolkoztató. Helena ugyanis egy életre szóló megrázkódtatást élt át a háború alatt: családjával együtt koncentrációs táborba vitték, mert apja az ellenállási mozgalomban vett részt. Gyerekfővel élte meg a szörnyűségeket; azt, hogy nővérével együtt a német katonák megerőszakolták, azt, hogy a családból csak ők ketten maradtak meg, s Olga, a nővére egy kicsit a gyámja is lett. Pavelben pedig ennek szinte Nem adom a lányom A bjelorusz filmstúdióban készült szovjet filmvígjáték eredeti címe Az anyós, s ha ez a szó nálunk elkerülhetetlenül az anyósvicceket asszociálja is, talán nem ártott volna meghagyni a film címéül. Ugyanis a film valóban egy anyósról szól, aki mindenáron „jó partit” akar szerezni a láaz ellenkezője van meg: a háborút különösebb nehézségek .nélkül vészelte át, filmrendező szeretne lenni, végül is a jogra iratkozik, de a film nem hagyja nyugton, s így találkozik össze Heienával is. Maga a film azt mutatja be, hogyan kerül közel egymáshoz ez a két különböző ember, Pavel embersége, kibontakozó szerelme hogyan oldja fel Helena traumáit, s hogyan indulnak el végül is ketten együtt egy új, emberi, tiszta élet felé. Igen jó a film operatőri munkája (Jan Curik fényképezte), s nemcsak azért, mert a színek, illetve a színes és a fekete-fehér vagy éppen barnás szépia tónusú képek dramaturgiai funkciót kapnak, hanem mert a képek fejezik ki talán a legjobban a film mondanivalóját és finom stílusát. Helena szerepében kitűnő Marta Vancurová (magyar hangja Venczel Vera), s rokonszenves alakot formál Pavel alakítója, Viktor Preiss (magyar hangja Bálint András) is. nyának, de a lánynak több esze van, s nem hajlik az anyai szóra. Kavarodások, félreértések, kergetőzések, a filmkomédiák számos jól ismert fordulata körítik a filmet, melyben végül minden jóra fordul, mindenki megbékél mindenkivel. Takács István P. P. Emelte a járás műveltségi szintjét Jubilál Nagykáta középiskolája
