Pest Megyi Hírlap, 1975. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-04 / 207. szám

FÓKUSZ Burgos MÜLT PÉNTEKEN Burgos közelében — mint ismere­tes — egy katonai tör­vényszék halálra ítélt két baszk ellenállót, akik a vád szerint meggyilkoltak egy rendőrt. Még ugyanezen a napon a Nemzetközi Jogász Bizott­ság Genfben tiltakozott amiatt, hogy képviselőit nem engedték be a tárgyalásra. A törvényszék ítéletének alapjául ' szolgáló vallomást ugyanis beszámíthatatlan ál­lapotban kényszerítették ki. SPANYOLORSZÁGBAN a munkásság sztrájkokkal, tün­tetésekkel hívta fel a vi­lág közvéleményének figyel­mét a- justizmordra. • Ezek során összecsaptak a rend-* fenntartó erőkkel és többen életveszélyesen megsebesül­tek. A Szakszervezeti Világszö­vetség és a Béke-világtanács titkársága egyaránt tiltako­zott a két baszk hazafi: Jósé Antonio Garmendia és Attgelo Taeugi halálos íté­lete ellen. ­GARMENDIA 23 éves baszk dák elfogatásakor sú­lyos fejsérülést szenvedett és később visszavont beis­merő vallomását a kórhá­zi ágyon csikarták ki tő­le. Az állítólagos vallomá­son a fiatal diáknak csak ujjlenyomata szerepelt és a bíróság előtt tanúként meg­idézett ápolónő kijelentette, hogy Garmendia mozdulni * sem tudott, amikor a rend­őrség emberei vallomásra bírták. AZ ELMÚLT NAPOKBAN a burgosi ítélet tiltakozó hullámot váltott ki nem­csak Spanyolországban, de világszerte. Mert az ítélet .— tudnunk kell — csupán koncentrált kifejeződése a spanyol belpolitikai helyzet­nek. Az ország közvéleményé­nek egyre újabb rétegei kö­vetelik az.. áttérést a de­mokratikus útra. Az ural­mon levő rezsim erre vá­laszul politikai ellenfeleivel szemben egyértelműen a megtorlás eszközéhez folya­modott. A közelmúltban ka­tonatiszteket tartóztattak le, és Francó hatalmának négy évtizeden át egyik legbizto­sabb bástyája (a hadsereg mellett) a katolikus egy­ház számos vezetője is szem­behelyezkedett a legújabb fejleményekkel. AZ ÉLETBELÉPTETETT spanyol „terrorizmus ellenes” törvény jelentős mértékben megnyirbálta a még érvény­ben levő szabadságjogokat is és szinte korlátlan ha­talmat biztosított a rendőri .szerveknek. A két baszk fiatalembert éppen e törvény alapján ítélték halálra, -s ez egy­ben az egész spanyol né­pet sújtja. Így vált a baszk fiatalok elleni ítélet az egész világ haladó közvéleményé­nek tiltakozó zászlajává: kö­vetelik a spanyol kormány­tól nemcsak e két hazafi életének megmentését, de minden politikai fogoly sza- badonbocsátását, amnesztia meghirdetését és az emberi jogok tiszteletben tartását. Alacs B. Tamás __2_________________ SZ EPTEMBER 20-AN Moszkvába érkeznek a Szojuz —Apollo űrkísérletben részt vett amerikai űrhajó személy­zetének tagjai. AZ AL AHRAM kairói na­pilap szerdai száma szerint Szadat egyiptomi államfő elő­reláthatólag október végén tesz eleget Ford elnök meghívásá­nak. HENRY KISSINGER ameri­kai külügyminiszter . szerdán délelőtt Ammanban tárgyalá­sokat folytatott Husszein jor- dániai uralkodóval, majd dél­ben továbbindult Szíriába. IZRAEL folytatja fegyveres provokációit Libanon ellen. Szerdán délután hat izraeli Phantom gép bombázta a Ti­tusz közelében levő palesztin menekülttábort, az izraeli tü­zérség pedig dél-libanoni tele­püléseket lőtt. XJiíiUw PORTUGÁLIA Gomes Malis! és Seressel tárgyalt Costa Gomes portugál köz- társasági elnök szerdán a po­litikai élet és a hadsereg több vezető személyiségével ta­nácskozott a válság megoldá­sáról. Az elnöki palotában fo­gadta Alvaro Cunhalt, a kommunista párt és Mario Soarest, a szocialista párt fő­titkárát, majd Carlos Fabiao tábornokot, a szárazföldi erők főparancsnokát. Értesülések szerifít Soares közölté az el­nökkel, hogy a szocialista párt csak akkor hajlandó részt venni egy új kormányban, ha az elnök visszavonja Goncal- ves volt kormányfő vezérkari főnöki kinevezését. Fabiao tábornok a szárazföl­di haderő közgyűlésének ha­tározatát ismertette az elnök­kel. A UPI értesülése szerint a hadsereg az MFA közgyű­lésének bojkottálásával fe­nyegetőzik, ha Goncalves. ki­nevezését nem vonják vissza. •k Jó ütemben halad az MFA péntekre összehívott közgyű­lésének előkészítése, az elő­készítő megbeszélések kpzül — amelyeket a haderőnemek küldött közgyűlésein rendez­nek meg — fokozott figyelem kíséri a szárazföldi hadsereg küldötteinek részvételével megtartott tanácskozás ered­ményét, .tekintve, hogy itt a legmélyebb a meghasonlás a forradalmi folyamat hívei és ellenfelei között. Az sem vé­letlen, hogy a készülő össze­esküvésekről és .a puccster- vékről szóló legtöbb híreszte­lés valamilyen formában min­dig a szárazföldi hadsereg né­hány magas rangú tisztjével, különösen a középső katonai körzet parancsnokságával áll kapcsolatban. A portugáliai szárazföldi hadsereg katonáinak szerdá­ra virradóra befejeződött köz­gyűlésén szembehelyezked­tek Goncalves tábornok ve­zérkari főnökké történő kine- Vézésévelv"] ■ A ‘tanácskozásról kiadott hivatalos közleményből mind­össze az derült ki, hogy a döntésről tájékoztatják Go­mes elnököt, aki még nem ru­házta át a vezérkari főnöki funkciót Goncalvesra. Szóba került Angola is: javasolták, hogy küldjenek csapaterősí­tést az afrikai országba és bo­csássanak több repülőgépet az Angolából elmenekülök ren­delkezésére. A portugál országos deko- lonizációs bizottság, amelynek elnöke Costa Gomes köztár­sasági elnök, szerdára virradó ülésén úgy határozott, hogy te- I ki.ntettel az Angolában kiala­kult helyzetre, rendkívüli in­tézkedéseket tesz. Egyebek kö­zött ideiglenesen felfüggeszti az alvori megállapodást, amely átmeneti kormányt állított An­gola élére a teljes független­ség elnyeréséig. Egyidejűleg megnövelték a portugál főbiz­tos hatáskörét. Földrajzilag egymástól nem is túlzottan távol, New York­ban és Washingtonban két fontos gazdasági tanácskozás folyik. Sok eltérő vonás, ám lényegében egy közös téma jel­lemzi a két fontos értekezle­tet: a fejlett tőkés államok és a fejlődő országok újszerű kapcsolatéinak keresése. New Yorkban az ENSZ-köz- gyűlés hetedik, rendkívüli ülésszakán éppúgy beszélnek a szónokok, mint ahogy — a ka­pitalista világ gazdasági ésva- lutáris-pénzügyi válsága mel­lett — ez a legvitatottabb té­ma Washingtonban a Nemzet­közi Valuta Alap és a Nemzet­közi Újjáépítési és Fejlesztési Bank 30. közgyűlésén. Ügy is mondhatnék: variációk egy té­mára. Persze bonyolult hang- szerelésben, olykor kirívó disz­harmóniában ... Az ENSZ-palotában főleg az ázsiai, afrikai és latin-ameri­kai népek új gazdasági világ­Leonyid Brezsnyev: Az SZKP gazdaságpolitikájának alapvető kérdései Moszkvában megjelent Le- onyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára beszédeinek és beszámolóinak kétkötetes gyűjteménye „Az SZKP gaz­daságpolitikájának alapvető kérdései a jelenlegi szakasz­ban” címmel. Az összegyűjtött munkák sokoldalúan és átfogóan elem­zik az SZKP Központi Bizott­sága és a szovjet kormány te­vékenységét a népgazdaság irá­nyítása, az ország gazdasági és védelmi potenciáljának meg­erősítése érdekében. Meggyő­zően bizonyítja, hogy az SZKP tudományos alapokon korunk feladataival és felvételeivel összhangban közelíti meg a forradalmi elmélet és gyakor­lat fejlődésének kérdéseit. rend megalakítására irányuló törekvése jellemzi az általános vitát. Érthető módon sok szó esik a rendkívüli ülésszakon a monopóliumok elleni küzde­lemről, a kizsákmányolás el­leni harcról. S akad teljesen „egyéni” hang is, igaz, hogy az sem meglepetést nem kel­tett, sem különösebb érdeklő­dét nem váltott ki. Hovato­vább megszokottá válik, hogy a kínai küldött nemzetközi fó­rumon hívatlan prókátorként a fejlődő országok szószólójá­nak szerepében tetszeleg. így történt ez most New Yorkban is, ahol a pekingi szónok he­vesen támadta a Szovjetuniót, s vele egy kalap alá vette az Egyesült Államokat, ám mé­lyen hallgatott a harmadik vi­lág országainak társadalmi problémáiról. I Az ENSZ-fóramon természe­tesen a tdkésországok is hallat­ták szavukat. Az elasz, a nyu­gatnémet és a japán küldött például a nyugaU világ ener­ATW YORK - WASHINGTON Gazdasági tanácskozások VARIÁCIÓK EGY TÉMÁRA 1975. SZEPTEMBER 4., CSÜTÖRTÖK Pancho Villa földjén Luis Echeverria mexikói el­nök a minap fejezte be negy- vennapos, tizenhárom országot érintő körútját. Járt a Karib- tenger térségében, Afrikában, Ázsiában, a Közel-Keleten, 250 tagú kíséretében mindenütt értékes tárgyalásokat folytat­tak a miniszterek és kultúr- politikusok, nagyiparosok és szakszervezeti vezetők. Útját azonban nemcsak a földrajzi és tematikai tágasság miatt ér­tékelhetjük jelentős - tettnek, hanem politikai értelemben is. Az államfő útja valameny- nyi állomáson félreérthetetle­nül , érzékeltette, hogy hatal­mas, csaknem kétmillió négy­zetkilométer területű országa helyzetét tekintve az úgyneve­zett harmadik világhoz, esz­méit és céljait illetően pedig a nemzetközi haladás hívei közé tartozik. Jelképes jelentőségű gesztus, hogy az elnöki körút rendkívül szívélyes és számos I gtagondg'ain kesergett. Az NSZK külügyminisztere és olasz kollégája, aki egyben a Közös Piac nevében is szólt, semmi jóval nem kecsegtette a fejlődő országokat: egyelőre nem oldják fel a diszkriminá­ciós kereskedelmi intézkedése­ket, és nem könnyítik meg áruik értékesítését a nyugati piacokon. Washingtonban túlzottan sok időt pazarolnak az USA és Franciaország vitájára a valu- táris reform módozatairól, s ezzel elvonják a figyelmet a lényegről: a fejlődő országok problémáinak megvitatásától. Pedig a harmadik világ kép­viselőd gyakorlati példák soka­ságával bizonyítják: őket sok­kalta jobban sújtja a nyugati világ válsága, mint a fejlett, tőkés országokat. Variációk egy témára. Igaz, sok még a diszharmónia, hi­ányzik még az összhang, de egy bizonyos: mindkét tanács­kozás alapmotívuma az igaz­ságosságon, a kölcsönös elő­nyökön 1 alapuló, egyenlőségen nyugvó új gazdasági világrend kialakítására irányuló törek­vés. Ebben a fejlődő országok egységesek, támogatják őket a szocialista országok, s mind több tőkés állam is felismeri igazukat. Luis Echeverria, Mexikó elnöke egyezmény megkötésével külön emlékezetessé tett havannai látogatással végződött. Ezzel a népi Kuba földjére először lé­pett egy latin-amerikai állam legmagasabb közjogi méltósá­ga — annak az országnak a képviselője, amely a kontinen­sen először és egyedül tagadta meg a kubai blokádra vonat­kozó amerikai diktátumot és a legtöbbet tette a térségben annak feloldásáért, Az államfő szívesen beszél arról, hogy a függetlenségi po­litikának mély gyökerei van­nak Mexikó múltjában. Mexikó már 1924-ben dip­lomáciai kapcsolatot teremt a Szovjetunióval, a harmincas években pedig a nagy elnök, Lazaro Cardenas államosítja az olajmezőket és a vasutakat, majd megkezdi a földreform végrehajtását. Mexikó a hideg­háború idején, 1952 februárjá­ban is elutasítja a Washington által követelt katonai szerző­dést, belpolitikájában pedig igyekszik szociális intézkedé­sekkel csökkenteni a gondokat. Gondok természetesen bő­ven vannak. A lakosság 1959- ben 33 millió volt, ma 58 mil­lió és ennek a fele húsz éven aluli, munkát, megélhetést kö­vetelő fiatal. De nagyok a le­hetőségek is. Tabasco és Chia­pas körzetében olyan olajme­zőket fedeztek fel, amelyek a világ egyik jelentős exportőré­vé tehetik Mexikót. Harmat Endre Urho Kekkonen — Urho Kekkonen finn köztársasági elnök 75. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségre Helsinkibe érkezett dr. Trautmann Rezsőt, az Elnöki Tanács helyettes elnökét a repülőtéren O. J. Mattila külügyminiszter és Rónai Rudolf, hazánk nagykövete fogadta. Trautmann Rezső átadta Kekko- nen elnöknek Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnökte jókívánságait és ajándékát. Kekkonen meleg szavak­kal mondott köszönetét a megemlékezésért, és kérte baráti üdvözletének továbbítását. A finn kormány ebédet adott Kekkonen elnök tiszteletére, melyen a mintegy 23 magas rangú külfvöldi vendég között részt vett Trautmann Re­zső és Rónai Rudolf is. Ezt követően Rónai Rudolf, a helsinki diplomáciai testület doyenje átadta az elnöknek a diplomáciai testület jókívánságait és közös ajándékát. Este Kekkonen elnök fogadáson látta vendégül az őt üd­vözlő finn és külföldi személyiségeket. A Finn Köztársaság elnöke — mint szerdai lapunkban magemlé- • keztünk róla — • tegnap volt 75 éves. Magas, szikár alakja, mun­kássága jól ismert hazánkban is. Nemcsak azért, mert többször járt Magyarországon, hanem azért is, mert szorgalmazója a magyar—finn rokoni kapcsolatok ápolásának, a két testvér nép barátsága erősö­désének. Urho Kaleva Kekkonen egyben nemzetközi politikus, aki sokat tett az európai béke és biz­tonság megteremtése érdekében. Legutóbb — a televíziónézők — éppen az európai biztonsági ér­tekezlet helsinki záróülésén lát­hatták, amint házigazdaként üdvö­zölte az okmányok aláírására ér­kezett küldöttségeket és államfér­fiakat. Munkásságával most közelebbről # Is megismerkedhetünk válogatott beszédeinek és cikkeinek A finn külpolitika útja címmel megjelent gyűjteményes kötetében, amelyet a Kossuth Könyvkiadó e napokban adott ki 75. születésnapja alkal­mából. A nagyszerű államférfi, ki­váló politikus életútjával Ortutay Gyula akadémikus ismertet meg a kötetben írt előszavában. Finnország északi részében, Pe- lavesi község mellett egy ‘távoli tanyán született Kekkonen. Egy­szerre ismerte meg a kemény finn teleket és a nehéz finn paraszti munkát: birkózást az* erdővel, a próbára tevő talajjal, a távolság­gal, a magánnyal. Ahogyan Or­tutay írja: „Szüleinek élete és ifjúsága egy életre szólóan össze­köti a finn parasztsággal, megérti a nép mindennapi kemény küz­delmét, szívós, konok akaratere­jét, mord hallgatása mögötti gyön­gédségét.” Jogot végzett, majd politikai pályára került, 36 évesen már parlamenti képviselő, igazságügy- miniszter, majd rá egy évre bel­ügyminiszter. Ebben a minőségben betiltja a jobboldali, Hitler-barát, ún. Hazafias Párt akcióit. A jobb­oldal előretörése ellen cikkeivel harcol, majd visszakényszerül a kormányzati munkától, de írásai­ban továbbra is kifejti a maga hűvös, realista stílusában a há­ború várható kimenetelét. Világo­san beszél a szovjet—finn meg­békélés lehetőségeiről. A háború után tagja az első finn kor­mánynak, s ezután élete már eay a finn állam vezetésével. Paasikivi miniszterelnöknek, majd államel­nöknek lesz a legközelebbi mun­katársa, részese, és kimunkálója annak a külpolitikai iránynak, amelynek lényege a finn függet­lenség, aktív semlegesség és a finn—szovjet barátság őszinte, egyértelmű vállalása. 1956 óta ál­lamelnök. Beszédeit, cikkeit olvasva kitű­nik higgadt realizmusa. Nem haj­landó áldozatul esni politikai frá­zisoknak, érzelmi hangulatkeltés­nek, hazafiaskodás hazug csapdái­nak. Hazaszeretete ebből a rea­lizmusból fakad. Mindig népe, nemzete sorsa izgatta, érte, jövő­I magyarul jéért szólt. A kötetben elsőnek közzétett beszédében, amelyet svéd emigrációja idején, 1943. de­cember 7-én tartott a svéd par­lamentben, kifejtette nézetét a háború utáni Finnországról, han­goztatta: szükség van a Szovjet­unióhoz való jó viszonyra, s Finn­országnak a semlegesség! politikát • kell folytatnia. Ezt ismétli meg 1944. szeptember 25-i rádióbeszé­dében, amikor a finn—szoviet fegyverszünet megkötése után a nemzethez szólt. Nyíltan beszélt a problémákról és feltette a kér­dést: merre haladjon a finn po­litika, mi legyen a teendő? „Az elvesztett háború után ki­alakult helyzet olyan, hogy Finn­országnak kell cselekedeteivel szét­oszlatni azt a bizalmatlanságot, amellyel a Szovjetunió viseltetik országunkkal szemben — tárta fel őszintén a helyzetet. — Abból a tényből kell kiindulnunk, hogy Finnország és Oroszország szom­széd volt és az lesz. Mivel nem változtathatjuk meg és nem is vethetjük el a földrajzi ténye­zőt, azért úgy kell cselekednünk, hogy országaink között olyan kap­csolatok jöjjenek létre, amelyek megfelelnek érdekeinknek, vagyis jószomszédi kapcsolatoknak.” Realista gondolatmeneté tűnik ki ebből az idézetből is. A Szov­jetunióhoz való baráti közeledést őszintén gondolta és mindvégig munkálkodott megvalósításán. Az ő személye nagyban hozzájárult, hogy ma valóban baráti és jó­szomszédi viszony van a két or­szág között. Ennek elérése nem volt könnyű. Tudjuk, hogy le kel­lett küzdenie a finnek egy ré­szében meglevő bizalmatlanságot és nemzeti gőgöt. A már idézett beszédében bátran fordul szembe e nemzeti gőggel, a nemzeti re- váns veszedelmes gyűlöletbe, nem­zeti pusztulásba vivő álláspontjá­val. Később is inti nemzetét, hogy vesse el a gőgös befelé fordulás politikáját, ne kezelje a vágyakat valóságként, hanem cselekedjék úgy, ahogyan az élet diktálja. A tények bizonyították: a Kekkonen- szavak nem lettek hatástalanok. A kekkoneni külpolitikában is ez a realitás érvényesül. Minden külpolitikai jellegű beszédében, írásában hangsúlyozta, hogy a finn nép nem élhet barátok nél­kül, hogy a Szovjetuniónak nagy a világpolitikai jelentősége és sze­repe; mindig megbecsüléssel és elismeréssel szólt és szól a „nagy szomszédról”. Műveiben tükröződik napjaink világtörténelmének min­den döntő eleme. A béke köz­ponti helyet foglal el gondolatá­ban. Aggódik Európa jövőjéért. Ezért csatlakozott a Budapesti Felhíváshoz. Felajánlotta segítsé­gét. S ma már azt is tudjuk, hogy küldetése sikerrel járt. Az európai biztonsági szerződés ma valóság. A magyar-finn kapcsolatok erő­sítésében kifejtett .munkásságát tükröző beszédeit a könyv külön gyűjti egybe. Kekkonen államfér­fiúi gonddal és nagy-nagy sze­retettel szól a két nép barátsá­gáról, idézi az évezredes múlt testvéri tanulságait, s arra ta­nít bennünket, hogy a finn—ma­gyar kulturális örökségeket job­ban becsüljük meg és tegyük még szorosabbá jövőbeni kapcsolatain­kat, hiszen sok lehetőség van a barátság további ápolására. Sza­vaiból a szocializmust építő ma­gyar nép szeretete, megbecsülése csendül ki. Ez mutatkozott meg akkor is, amikor a Kádár János tiszteletére Helsinkiben rendezett díszvacsorán elismerően szólt a magyar nép utóbbi évtizedekben elért eredményeiről: „A finnek nagy érdeklődéssel kísérik figyelemmel azt a haté­kony szellemi és anyagi építőmun­kát, amelyet a magyar nép az ön vezetésével folytat. Ezt az épí­tőmunkát és Magyarország tekin­télyének folyamatos megerősödését a világ tudatában, itt Finnország­ban jól ismerjük, és őszintén örü­lünk neki” — mondotta. Gáli Sándor t I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents