Pest Megyi Hírlap, 1975. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-25 / 225. szám

Viszontszolgálatot a közösségért! HA VIDÉKÜNKÖN óvoda, iskola vagy egyéb középület építéséről, bővítéséről, felújí­tásáról van szó, gyakran kell a társadalmi munkások kö­zött emlegetni a községi kis­iparosok nevét. Sajnos, nem minden faluban általános se- ítőkészségük, sőt nem ritka, ogy még a tanácsi megbíza­tások elől is kitérnek. Pedig ha már a községi tanács egy, a területen dolgozó kisiparos részére iparengedélyt, vagy működési engedélyt ad ki, nem méltánytalan, ha mint „munkaadó”, nagyobb vállal­kozó kedvre számít. Nagy tárcsán az utóbbi évek­ben furcsa szokás alakult ki. Bár a faluban tizenkilenc kisiparos tevékenykedik, még­is nagyon kevés közülük, aki szolgáltatásra vállalkozik a fa­luban. A nagytarcsaiak külön­böző igényeit csömöri, kistar- dsai, sőt nem ritka, hogy fő­városi kisiparosok elégítik ki. „Viszontszolgálatként” a nagy- tarcsai iparosok Csömörön, Kistarcsán és a fővárosban vállalnak munkát. Talán olyan meggondolásból teszik mind­ezt, hogy az ily módon szer­zett jövedelem nem, vagy nem olyan mértékben jut a tanács tudomására, ami természete­sen nem mellékes az adó mér­tékének szempontjából. A KÖZSÉGI TANÁCS által kért munkákat csak húzódoz­va, vagy sehogyan se vállal­ják el. A társadalmi munká­ról már nem is beszélve. Kö­rülbelül négy évvel ezelőtt a tanács vezetői és a kisiparo­sok egy megbeszélésen talál­koztak, ahol a község vezetői ismertették igényeiket, s az iparosok elmondták, hogy mi­lyen területeken és milyen mértékben lehet rájuk számí­tani. Az ekkor ígért társadal­mi munkák nagy részét elvé­gezték; például a fuvarosok ingyen szállítottak az óvodá­hoz építőanyagot, és segéd­keztek az utak javításában. Az összejövetelen elhangzot­takat akkor írásba foglalták. Úgy látszik, hogy a négy évvel ezelőtti megállapodás teljesítése után úgy gondol­ták, hogy ezzel letudták be­csületbeli kötelességüket. Nagytarcsa kis falu, ennél fog­va az itt végzendő munkák értéke sem nagy. Külső vál­lalkozót ezért nehezen talál­nak, a kivitelezésre való fel­kérést többnyire azzal utasít­ják vissza, hogy erre a kis „ügyre” még felvonulni sem lérdemes. A KÖZELJÖVŐBEN ismét sor kerül egy négy évvel ez­előttihez hasonló megbeszé­lésre. A községi tanács veze­tői remélik, hogy a helyi kis­iparosok közt szokássá válhat az otthont és munkát adó kö­zösség segítése. A tanácson azt is megemlítették látoga­tásunkkor, hogy ebben talán sokat segítene, ha a KIOSZ is számon kérné a községben vállalt társadalmi és egyéb munkák arányát. NAGYTARCSÁN a szolgál­tatás szinte teljes mértékben a kisiparosokra vár. A gödöllői Vegyesipari Szövetkezetnek van egy kis cipészrészlege, de semmi több. Korábban a gö­döllői szövetkezet fodrászüzle­tet is fenntartott, de a nagy fluktuáció miatt elszokott in­nen a vendégkör. Az asszo­nyoknak Cinkotára kell utaz­ni a frizuráért. A tanács ve­zetői úgy látják, hogy a falu­ban az igényeknek legjobban egy maszek férfi-nőd fodrász felelne meg, de sajnos erre nincs jelentkező. Sok a falu­ban az olajkályiha, ennek ja­vítására is szívesen kiadná­nak ipar- vagy működési en­gedélyt. De erre sincs jelentkező. ö. E. Értelmiségi klub Képekben Amerikáról A gödöllői Petőfi Művelő­dési Házban a napokban kez­dődik az őszi közművelődési szezon. Szeptember 25-én, csü­törtökön este hat órakor tart­ják az értelmiségi klub első őszi foglalkozását. Ezen a ta­lálkozón Kresz Albert fotó­művész számol be vetített­képes előadáson az Egyesült Államokban tett tanulmányi útjáról. Segítség a páSyaválrsz.ásban Ajándékba játszóparkot A túrái nagyközségi KISZ- srzervezet csúcsvezetősége szep­tember 19-én, pénteken ülést tartott. Ezen a megbeszélésen a szervezeti élet erősítésének lehetőségeiről volt szó, vala­mint az úttörő—KISZ testvér- kapcsolatok ápolásáról. A csúcsvezetőségi ülésen elhatá­rozták, hogy erősítik a rajok és az alapszervezetek együttmű­ködését; segítséget nyújtanak a nyolcadikosok pályaválasz­tásában. Fontos célként jelöl­ték meg, hogy minden úttörő az iskola elvégzése után meg­találja helyét a KlSZ-szerve- zetekben. Az úttörőmozgalom jubileu­mára készülve a csúcsvezető­ség felhívással fordult az alap­szervezetekhez; születésnapi ajándékként az iskolában ké­szítsenek játszóparkot a gye­rekeknek, s adjanak hatékony segítséget a Kónya-gödör he­lyén az MHSZ javaslatára épü­lő úttörő és ifjúsági park munkálataihoz. Az ülésen részt vett többek között a helyi út­törőcsapat vezetője, az MHSZ titkára és a művelődési ház igazgatója. — Szadko néven hűtőgép­pel felszerelt bárszekrényt hoznak forgalomba a Szov­jetunióban. A 30 literes, ab­szorpciós hűtőgépegység hő­mérsékletszabályozása au­tomatikus, mellette pohár­tartó rész, majd a bárrész foglal helyet. ABC-finis Gödöllőn, a Fenyvesi nagyúton, az aszódi nagyközségi ta­nács költségvetési üzeme új ABC-áruházat épít. Az épület már elkészült, így ezekben a napokban már csak a terepren­dezés, a berendezés és a polcok, pultok áruval való feltöltése van hátra. A tervek szerint október közepén megnyílik a rég­várt üzlet. Barcza Zsolt felvétele Hajnali hámozok Konyhakész zöldség az Aranykalászból Télen, nyáron gumicsizmában A hivatalnokok akkor még csak az első reggeli kávét isszák, amikor a nagytarcsai asszonyok már ebédelnek. Heggel nyolc órakor jutnak az első lélegzetvételnyi szü­nethez, s melegítik a tűzhe­lyen az előző este főzött ebé­det. Már minden reggeli szál­lítmány elindult a cinkotai Aranykalász Termelőszövet­kezet nagytarcsai feldolgozó üzeméből. Nem ritka, hogy egy-egy hajnalon harminchat mázsa zöldségfélét készítenek el az üzemi és vendéglői konyhák számára. Ropogós a görhöny Az öltöző hosszú asztala körül vidám asszonyok kana- lazgatnak. Nem látszik meg rajtuk, hogy ezen a napon már hajnali három óra előtt felkeltek. Folyik a szó és a mesélés, magyarul és szlová­kul vegyesen. Legidősebbjük Pupek Istvánná hatvanegy éves, a legfiatalabb a har­mincéves KUs Pálné. Tizen­hat asszony dolgozik itt: Pa­taki Jánosné, Pupek György- né, Petrovszki Istvánná, Fa­luéi Jánosné, Csielka Jánosné, Drenyovszki Mihályné, Paksa Jenőné, Bartos György né, Ta­gúi Mihályné, Istvánná, Györgyné és Jánosné, egyik társuk, Kiss Istvánná szabad­ságon van, szüretel. Piros lábasokban, bádogfa­zekakban, ételhordókban gő­zölög a reggeli ebéd. Nagy a választék. Egyikük lecsót eszik, másikuk egy nagy fa­zékból gulyáslevest kanalaz. — Az én lábasomban pap­rika, hagyma meg tojás van — magyaráz egyikük, de a tojásos paprika közt nagy sült szalonnadarabok is meg­bújnak. Nevetve mondja, hogy ez csak amolyan maradék. Még receptet is tanulok, el­meséli egy szlovák étel, a görhöny receptjét. — Le kell reszelni a krump­lit, tenni bele egy kis borsot, sót, meg lisztet, s pirosra, ro­pogósra sütni. Amikor sírnak Egy láboska babfőzeléknek már csak a nyomai vannak meg. — Tegnap találtam ezt a finom juliskababot a gaz­ban. De milyen jó ebéd lett belőle — meséli ebédje törté­netét egy bőszoknyás asz- szony. Van, aki protekcióval szer­zett téliszalámit falatozik, mások tejet, kiflit és gyümöl­csöt. El is kél a gazdag ebéd, s utána a meleg feketekávé, mert ha úgy adódik a mun­ka, három-négy óráig már nem esznek semmit. Hétfőn hajnali két órakor kezdődik a műszak. Nem ritka, hogy tíz-tizennégy órát dolgoznak, mindig attól függően, hogy mennyi a megrendelés. — Megy innen zöldség Do­rogra, Szentendrére, Tatára is Legtöbb a krumpliból van. De akkor vagyunk a legszo­morúbbak, ha hagyma van a soron. Akkor sír az egész brigád. Nagy nylonzsákokban szál­lításra készen sorakozik a sárgarépa, a zeller, a kara­lábé, a gyökér, a káposzta. A nőbrigád még kavargatja a kávéját, de a két gépkezelő férfi: Bartos István és Pupek Pál már beindítja a krumpli- hámozót. Gyorsan forog a ha­talmas zöld tégely. — Van ennek a gépnek egy alsó forgórésze, s az oldala pedig áll, mindkét felületet smirgli borítja. A tégely belső széléről apró vízsugarak mossák a két-há- rom perc alatt halvány sár­gára váló burgonyát. Ha már letelt a „hámozóidő”, a fér­II. ÉVFOLYAM, 225. SZÁM 1975. SZEPTEMBER 25., CSÜTÖRTÖK r *' Átadták a városrendezési pályázat díjait Bordásfalra tűzött álmok A tervpályázat eredményhir­detéséről lapunk más helyén tudósítunk. A gödöllői városi tanács, va­lamint a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága, a Köz­lekedés- és Postaügyi Minisz­térium, továbbá az Építés és Városfejlesztési Minisztérium június első napjaiban közös tervpályázatot hirdetett jó ne­vű, közismert tervezőintézetek számára. A pályázók feladata az volt, hogy olyan tervet ké­szítsenek, amely megoldja a városközpont rendezésének és a városnak a forgalom növe­kedéséből adódó gondjait. Őserdő a főtéren Csütörtök délelőtt nagy sür­gés-forgás volt a Munkácsy Mihály úti általános iskola tornatermében. Szorgos kezű fiatalemberek azon ügyesked­tek, hogy a gombostűkkel ajtó nagyságú papírlapokat erősít­senek a bordásfalak létráihoz. Valamennyi rajz témája ugyanaz: Gödöllő. De talán pontosabbak vagyunk, ha azt mondjuk: egy majdani város képe köszön vissza ránk az óriási tablókról. Célegyenesbe érkezett tehát az a június ele­jén meghirdetett tervpályázat, amelynek pályaműveit szep­tember 12-e és 14-e között ti­zenhat tagú zsűri értékelte és rangsorolta. Gányi Zoltán, a gödöllői városi tanács elnök- helyettese: — Tizenkét tervezőintézetet kértünk fel a munkára. Felhí­vásunkra tizenegyen válaszol­tak, közülük egy csoport ter­veit kellett elutasítanunk, mi­vel munkájuk figyelmen kívül hagyta az általunk megadott szempontok egy részét. Tíz al­kotó kollektíva terveit érté­keltük. A tizenhattagú bizottságnak nem volt könnyű dolga. Hiszen ahány pályamű volt, annyi el­képzeléssel találkoztak. Az fiák egy fehér műanyag ko­sárba engedik a tartalmát. Nagy lendülettel öntik az asz- szonyok előtt húzódó bádog­asztalra. S ekkor kezdődik az igazi munka. Ki kell „sze­mezni” a burgonyán található sötétebb foltokat. Egy-egy kis gumóval gyorsan végeznek a rózsaszín kesztyűs kezek. In­nen először műanyaghálós zsákba kerül a megtisztított zöldség, ezt még mossák, majd konyhakész állapotban, né­melyiket hasábra, vagy koc­kára vágva, nagy átlátszó műanyag zsákokba ömlesztik. Cérnavékony káposzta A hátsó raktárhelyiségben kupacban várakozik feldolgo­zásra, pucolásra a zöldség. Itt van egy kis ügyes masina, amivel cérnavékonyságúra szeletelik a káposztát, s egy kis átalakítással ezen vágják fel a tököt is. A nagytarcsai asszonyok tíz forint húsz filléres óra­bért kapnak a hámozóban. Nem többet, mintha kinn dol­goznának a földeken. Sokan háromszáztizenegy órát is áll­dogálnak havonta a hosszú asztalok előtt. Nem könnyű ez a munka. Gyakran egy mű­szak alatt ötven-hatvan má­zsát is meg kell emelniük. Hogy miért vállalták mégis? Helyben van, s néhányuknak- a vérnyomása nem bírja a tűző napon való hajladozást. Ez sem kímélő munkakör: té- len-nyáron gumicsizmában vannak, s kezükről szinte na­ponta leszakad a rózsaszín gumikesztyű. örszigethy Erzsébet ! egyik tablón például — hogy a szerényebbekkel kezdjük — alig lehet ráismerni a Szabad­ság térre. A pártbizottság és az áruház, továbbá a még csak tervekben szereplő új létesít­mények egy hatalmas, úttalan park közepén állnának. A vá­rosközpont megközelítése ezért csak az Erzsébet-parkot át­szelő és a Kossuth Lajos ut­cába torkolló útvonalon volna lehetséges. Az ötletet elvetet­ték. A bűvös négyzet A beérkezett pályaművek többsége, annak ellenére, hogy változtatás nélkül egyik sem alkalmas közvetlen felhaszná­lásra, mégis értékes. Készí­tőiknek külön is meg kellett rajzolniuk a Dózsa György út, Kossuth Lajos utca, Petőfi ut­ca és Szabadság tér által ha­tárolt négyszöget, a leendő vá­rosközpont térképét és annak plasztikus távlati képét. Nagy munka színhelye ez a „bűvös” négyszög, mert mint azt Gá­nyi Zoltán elmondta, az ötödik ötéves terv során itt kapna he­lyet a városi tanács épülete, a régvárt művelődési központ és az óvónőképző szakközépisko­lával bővült gimnázium, sőt a tervezett bevásárlóközpont is. — A bíráló bizottság az első díjat nem adta ki — mondja Gányi Zoltán. — A második díjat és az ezzel járó 60 ezer forintot a hatos számú terv, a Közlekedéstudományi Egyesü­let és a Magyar Építőművé­szek Szövetségének közös ter­vezőcsoportja nyerte. A cso­port az épületek tömegará­nyait helyesen választotta meg, s így azok jól igazodnak a kisvárosi képhez. Rendkívül célszerűen helyezték el a ter­vezett autóbusz-pályaudvart, s ami a legfontosabb: könnyen megközelíthető lesz innen a HÉV-állomás. A tervező­csoport a 3-as számú főközle­kedési útnak a városközpontot átszelő szakaszára kétszer há­romsávos útkereszteződést ter­vezett. | Munkában a „házi” építészek A bíráló bizottság ötvenezer forintos harmadik díjban ré­szesítette a Pest megyei Ta­nács Tervező Vállalatának vá­rosrendezési tervét. A pálya­mű első ránézésre is szembe­tűnő erénye, hogy kiválóan használja ki a város mostani zöldterületi adottságait és iga­zán jó ötlet az a Rákos-patak­ból kialakítandó tó is, amely idővel az Alsópark díszévé válhatna Szeptember 17-én és 24-én játszották Gödöllőn, a városi úttörő-olimpia nagypályás lab­darúgó-bajnokságának mér­kőzéseit. A városi úttörőel­nökség mellett működő Álta­lános Iskolai Sportbizottság szervezésében lebonyolított versenyeknek a gödöllői Ag­rártudományi Egyetem GEAC sporttelepe adott otthont. A két szerdai nap mérkő­zéseinek eredményei: Imre utcai iskola—ülés Ist­ván úti iskola 5:1, Imre utcai iskola—Munkácsy úti iskola 7:0, Imre utcai iskola—Lég­szesz utcai iskola 0:3, Munká­csy úti iskola—Illés István úti iskola 0:2, Munkácsy út—Lég­\ A zsűri két negyvenötezer forintos negyedik díjat adott át. Az egyiket a Közlekedéstu­dományi Egyesület és a Ma­gyar Építőművész Szövetség közös alkotó csoportja, a má­sikat pedig a Budapesti Vá­rosépítési Tervező Vállalat pá­lyamunkája nyerte el. Ötödik helyen végzett a versenyben és a bíráló bizottság harmincezer forintos díját kapta az Üt- és Vasúttervező Vállalat tervező­csoportja. A többi, helyezést el nem ért pályamunkákra a bí­ráló bizottság tizenötezer fo­rintos költségtérítési díjat fi­zetett ki. A tegnap délután megtartott díjkiosztó ünnepség befejezté­vel a munka nem ért véget. A java ezután kezdődik, hiszen valamennyi pályaművet ala­pos revízió alá veszik a gö­döllői városi tanács „házi épí­tészei’’, a Pest megyei Tanács Tervező Vállalatának munka­társai. A feladatuk az lesz, hogy mind a tíz javaslatot át­böngésszék és igyekezzenek hasznosítani minden olyan öt­letet, amely számba jöhet a jövő városképének kialakítá­sakor. Fényképek és makettek A Munkácsy úti általános is­kola tornatermének bordás fa­lain függő tablók javaslatok­ban igazán bővelkednek. Sok új, ma még talán szokatlannak tűnő ötletet olvashatnak le ró­luk a hozzáértők. Ilyen például az, hogy a HÉV a jövőben az Erzsébet-park előtt térjen át a 3-as számú főközlekedési út túlsó oldalára, mégpedig nem is akárhogy. A tervezők ide kétszintes felüljáró rendszert álmodtak. Minden bizonnyal egyszerűbb lesz a Szabadság téri közlekedési csomópont forgalma is hiszen szó van arról, hogy az Ady Endre-sé- tány valóban sétány és ne út legyen. Vitatkozni, újabb ja­vaslatokkal előállni természe­tesen lehet. Ezt teszik a ma délelőtti tanácsi végrehajtó bi­zottsági ülés résztvevői is, akik tanácskozásuk befejeztével el­látogatnak a Munkácsy Mihály úti iskolába. A kiállítás néhány napig a nagyközönség számára is hoz­záférhető, megtekinthető lesz, októberben pedig fényképfel­vételekkel és makettekkel ki­egészítve bemutatót rendez a tíz tablóból a városi tanács. A cél az, hogy minél többen lássák a terveket. És az is, hogy minél többen szóljanak hozzá a látottakhoz. | szesz utca 0:3, Légszesz utca— I Illés István utca 0:5. A pontversenyben első he­lyet elért Imre úti iskola csa­patának játékosai: Budai, Pa­taki, Isaszegi, Badacsonyi, Ka­locsai, Guba, Molnár, Szabó, Varga, Mészáros. Juhász, Pin­tér, Héja. Ez a csapat képvi­seli a város színeit a tavasszal megrendezendő területi úttö­rő-olimpia döntőin. Az iskolák közötti sorrend az alábbiak szerint alakult: 1. Imre utcai iskola, 2. Illés István úti iskola, 3. Légszesz utcai iskola, 4. Munkácsy úti iskola. B. P. Berkó Pál SPORT -4- SPORT -+- SPORT A- SPORT Aranylábú Imre utcaiak

Next

/
Thumbnails
Contents