Pest Megyi Hírlap, 1975. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-23 / 223. szám

1975. SZEPTEMBER 23., KEDD Elhunyt Prantner József Prantner József nyugalma­zott államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal volt el­nöke, 64 éves korában várat­lanul elhunyt. Személyében a munkásmozgalom régi harco­sát vesztettült el, aki élete során. számos párt- és állami funkcióban dolgozott. Nagy ér­demeket szerzett az állam és az egyház viszonyának mun- kálásában. Munkásságáért több magas állami kitünte­tésben részesült; közvetlen emberi magatartásáért mun­katársai mindig nagy meg­becsüléssel és szeretettel vet­ték körül. Temetéséről később történik intézkedés. Állami Egyházügyi Hivatal, MSZMP Tolna megyei Bizottsága Baráti találkozó az NDK nagykövetségén Hétfőn baráti találkozót rendezett a Német Demokra­tikus Köztársaság budapesti nagykövetsége az NDK meg­alapításának közelgő 26. év­fordulója alkalmából. Gerhard Reinert nagykövet köszöntötte a vendégeket, majd Horst Brasch, az NDK Népek Ba­rátsága Ligájának első elnök- helyettese, a Német Szocialis­ta Egységpárt Központi Bi­zottságának tagja kitüntetése­ket adott át azoknak a magyar állampolgároknak, akik ered­ményesen tevékenykedtek a népeink közötti barátság el­mélyítésében. Három óv tizede Az ENSZ feladata a viláőbéke megóvása Újjáválasztották a Magyar ENSZ Társság vezetőségét Alelnök dr. Barna Lajos is Hétfőn délután — a Belgrád rakparti Népfront-székházban — ülést tartott a Magyar ENSZ Társaság ' intéző bizott­sága. Korúját Irén alelnök ve­zette a tanácskozást, amelyen beszámoló hangzott el a 30 év­vel ezelőtt létrehozott ENSZ tevékenységéről, újjáalakítot­ták az intéző bizottságot — megválasztották tisztségvise­lőit — és előzetesen tájékozód­tak az ENSZ Társaságok Vi­lágszövetségének soron; követ­kező XXV. közgyűléséről. Dr. Simái Mihály főtitkár emlékezett meg a világszerve­zet három évtizedéről. Egye­bek között elmondta: — A szervezet 1945-ben megfogalmazott alapokmánya a II. világháborút követően, az államok közötti politikai vi­szonyok alapvető szabályozó dokumentumává vált. Az ENSZ alapokmányának meg­fogalmazásával a»z antifasiszta koalíció résztvevői és más ál­lamok tudatosan olyan nem­zetközi együttműködési for­mák, szervezeti keretek kiépí­tésére törekedtek, amelyek le­hetővé teszik a legfőbb közös célnak, az új világháború el­kerülésének valóra váltását. A Népszövetséggel szemben az ENSZ alapokmánya a nagyha­talmakra különleges felelőssé­get hárít a világbéke fenntar­tásában. A beszámolót vita követte. Ezután új tagokkal bővítet­ték ki a Magyar ENSZ Társa­ság intéző bizottságát és újjá­választották az elnökséget. El­nökké Mód Pétert, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, nyugalmazott külügyminisz­ter-helyettest választották meg. Főtitkár ismét dr. Simái Mi­hály egyetemi tanár lett. Alel- nökök: Kom jót Irén, a MUOSZ alelnöke, dr. Timkó Imre görög katolikus megyés püspök, dr. Barna Lajos, a fó­ti gyermekváros igazgatója, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának alelnöke, Bokor - né dr. Szegő Hanna, az MTA Állam- és Jogtudományi Inté­zetének tudományos főmunka­társa. Az ülésen tájékoztató hang­zott el a ENSZ Társaságok Világszövetsége október 1-re — hatnapos programmal — Moszkvában összehívott XXV. közgyűlésének előkészületeiről. Hazánkat Mód Péter vezeté­sével hattagú küldöttség kép­viseli majd a jubileumi köz­gyűlésen. Végül a»z intéző bi­zottság a Magyar ENSZ Tár­saság nevében állásfoglalást tett közzé három témában: szorgalmazza a két Vietnam felvételét az Egyesült Nemze­tek Szervezetébe, követeli a bebörtönzött chilei hazafiak azonnali szabadon bocsátását, és tiltakozását fejezi ki a spa­nyol hazafiakkal szembeni terrorítéletek ellen. A postai fejlesztés helyzete Pest megyében Bővül a hálózat, de nem eléggé 1975-tel lezárul a negyedik ötéves terv. Az előzetes ada­tok szerint ebben az időszak­ban több mint 361 millió fo­rintot fordítottak Pest megye posta szolgáltatásainak fej­lesztésére. A helyi távbeszélő szolgálat Vácott 2 ezer, Cegléden és Érden egyenként 560 állomás kapcsolására alkalmas új, crossbar rendszerű távhívó automata főközponttal gazda­godott. A kisebb központbő­vítésekkel együtt a főközpon­tok növekedése 6980 állomás. A 40 automata alközpont föl­szerelése pedig 1525 állomás kapcsolását teszi lehetővé. A beszélőhelyek száma az 1971- es 20,5 ezerről ez év végéig körülbelül 42 százalékkal nö­vekedik és több mint 29 ezer lesz. Elöregedő központok A helyközi távbeszélő szol­gálat új táv- és körzatkábel- irányokat épített ki. Budapest —Monor—Cegléd, Monor— Gyöngyös, Budapest—Piiisvö- rösvár—Piliscsaba, Monor— Nagykáta, Cegléd—Jászkara- jenő, Tápiószecső—Nagykáta Űj szász, Vác—Szob voltak az érintett vonalak. A postaszolgálatot javította az isaszegi, az alsógödi és a budakeszi közép-postahivatal megépítése. Ezek mellett az elmúlt évek során 12 kisposta­ház, 4 műszaki épület és 16 új hírlappavilon épült a me­gye különböző pontjain. A gyarapodás ellenére a szolgáltatások színvonala a kívánt szinttől nagyon elma­rad. A minőségi és mennyisé­gi hiányosságok már-már a társadalmi-gazdasági fejlődés gátjává is válnak. Különösen igaz ez a megállapítás a fővá­ros körül kialakult agglomerá­ciós övezetre, ahol a lakosság számának gyors és nagymér­tékű növekedésével a postai szolgáltatások nem tudtak lé­pést tartani. A távbeszélő-szolgálat háló­zata sem megfelelő. Magyar- országon a 100 lakosra jutó távbeszélő-ellátás á világátlag körüli, de az európai ellátott­sághoz viszonyítva ma na­gyobb az emaradottság, mint 1957-ben volt. A meglevő rendszerben is alacsony az automatizáltsági fok. Pest megyében mindössze hat helység rendelkezik kor­szerű, távhívóhálózatba be­kapcsolt automata főközpont­tal. Szentendrén és környé­kén ugyan egy félautomata, úgynevezett rurál-rendszer üzemel, de ezt még a 30-as években helyezték üzembe. A kapcsológépek elhasználódtak, elöregedtek és telítettek. Mindez igen sok jogos panaszt szül, s ezért a központrend­szer cseréje egyre sürgetőbb. Mindezeket a tényeket fi­gyelembe véve határozták el az illetékes postai szervek az ötödik ötéves tervidőszak fej­lesztésének legfontosabb cél­jait. A hírközlést a település- fejlesztési elképzelésekkel ösz- szehangolva formálják majd. A fejlesztésnél előnyben ré­szesülnek a kiemelt és részle­ges felsőfokú központok. Je­lentős erőket fordítanak majd a főváros közelében kialakult agglomerációs gyűrűben fekvő helységek hírközlésének javí­tására is. Gyorsuló automatizálás Gyorsulni fog az automati­zálás és a gépesítés, elsősor­ban a hírközlés olyan ágaza­taiban, mint például a posta- forgalmi szolgálat, a kézikap- csolású távbeszélő központok, ahol sok élőmunka szüksé­ges és ilyen módon a szol­gáltatás mennyiségileg és mi­nőségileg már nem javítható. A helyi távbeszélő-szolgálat javítására szolgál az új, cross­bar rendszerű távhívó auto­mata főközpontok bővítésére, telepítésére és ehhez kapcsoló­dóan hálózatfejlesztésére vo­natkozó tervek. Várhatóan le­cserélik a Szentendrén és kör­nyékén üzemelő elöregedett központrendszert. Szentendrén 2 ezer állomás kapcsolására képes szektorközpontot alakí­tanak ki, s ehhez hét végköz­pont csatlakozik majd, össze­sen 1580 állomással. Sziget- szentmiklóson új, ezer állomás kapcsolására képes szektor­központot telepítenek a hozzá csatlakozó hat, összesen 850 állomást elbíró végközponttal. A budai központhoz csatlako­zó helységek közül hét kap ARK-rendszerű végközpontot, összesen 1040 állomás lehető­ségével. A váci automata fő­központ ezer állomással bővül. A helyközi távbeszélő szol­gálat javítására Budapest— Dunaújváros, Budapest— Szentendre—Vác—Balassa­gyarmat, Budapest—Dunaha- raszti—Szigetszentmiklós— Ráckeve—Makád—Dunaúj­város, Szentendre—Tahitót- falu—Visegrád—Vác, Buda­pest—Monor—Dabas vonala­kon új táv- és körzetkábel- rendszereket építenek. Bevált a támpont rendszer ' Tervezik több, elöregedett postahivatal újjáépítését is. Ezek között szerepel a gödöl­lői és a szentendrei nagyhi­vatal teljes épülete, a gyáli és a budaörsi középposta, vala­mint további 10—12 kisposta­ház építése a megye területén. Tovább folytatják a külterü­leti kézbesítésben bevált tám­pontrendszer kiterjesztését. A Budapestvidéki Posta- igazgatóság és a Helyközi Távbeszélő Igazgatóság 1976 és 1980 között mintegy 500 millió forintot kíván fejlesztésre for­dítani Pest megyében. I* T. Belépett és kilépett Számítások szerint a nép­gazdaságnak egy-egy munka­hely-változtatás hatezer fo­rintjába kerül. E veszteség a kilépés és belépés között tét­lenül töltött időt, a betanulá­si időszakot, az új munkakör­ben dolgozótól származó na­gyobb selejtet stb. összegezi. Nem minden munkahely-vál­toztatás káros a társadalom­nak, sőt! A mozgók egy cso­portja társadalmilag indokol­tan keres új munkahelyet. Ám azok, akik jönnek és mennek, akik nem tudják, valójában mit keresnek, mit akarnak megtalálni, magukat is, a tár­sadalmat is megvámolják. IVcm jobbágy Harmadszor járok Cegléden, az Üjvárosszélen, mire találok a házban valakit. Tóth Fe­renc édesanyját, ö mondja, fia csak vasárnaponként van otthon, mert messze, Borsod­ban dolgozik. Tóth Fjerenc legutóbb a Közúti Gépellátó Vállalatnál töltött három hó­napot, betanított munkásként. Eredeti szakmája szakács, nőt­len, 26 éves. Vasárnap ott ül szemben velem, édesanyja — elvált, fiát tízéves korától egyedül neveli — az ebédet főzi. Tóth Ferenc közömbös, biccent, amikor közlöm, miről szeretnék vele beszélni, ám az első kérdés meglepi. Azt tuda­kolom, hogy szeret-e jókat főzni? Gyorsan jár az agya, fölne­vet, s közli, hogy igen. Egy­hamar azonban nem áll a konyhák üstjei mellé. Sók a disznóság az éttermekben, s ő nem volt hajlandó csalni. Ott­hagyta. Megpróbált azóta — ujjain számolja — nyolc mun­kahelyet. Erős testalkatú, nem fél — mint mondja — „a tró- gerolástól” sem. Olvasott, könyveit szívesen mutatja, szabatosan fejezi ki, magát. A kérdésre, miért kóstolt meg ennyi munkahelyet, azzal fe­lel: a munkavállaló nem job­bágy. Valójában azonban nem tud a miértre — talán önma­gának sem — választ adni. A Közúti Gépellátónál nem volt senkivel baja, a pénze is meg­felelt, csak éppen unta, amit csinált. (Az anyagelőkészítő­ben tevékenykedett.) Gondolt egyet, beült a Moszkvicsába, lement egy katonapajtásához Borsodba, körülnézni. A ka- tbn&pajtás — villanyszerelő — a Tiszai Hőerőmű beruházá­sán dolgozik. Fölvetette, maga mellé segédmunkásnak, s mint ígérte, betanítja. Ennyi, s kész. Tóth Ferenc minden héten hazajön — „anyám nagyon vár, nem tehetem meg vele, hogy egy héten legalább egy napot ne töltsék itthon” —, egyébként. munkásszálláson lakik, katonapajtásával együtt Igaz, a barát rövidesen nősül, akkor otthagyja a szállást... És mi lesz vele? Nevet. „En­gem még soha senki nem lá­tott megijedve. Megyek az or­rom után. Belenéz a munka­ügyis a könyvembe, látom, magában fintorog, akad, aki Gazdasági szabályozás9 vállalati tervezés Hétfőn a gazdasági szabá­lyozás és a vállalati tervezés kérdéseiről háromnapos or­szágos tanácskozás kezdő­dött az építők székházában a Szervezési és Vezetési Tu­dományos Társaság és a Ma­gyar Közgazdasági Társaság rendezésében. A tanácskozá­son dr. Trethon Ferenc pénz­ügyminiszter-helyettes tartott bevezető előadást az ötödik ötéves terv szabályozórend­szerével összefüggő kérdések­ről. A miniszterhelyettes az 1976—80-as időszakra szóló közgazdasági szabályozórend. szer módosításáról elmondotta: bevezetésük elősegíti a nép­gazdaság egyensúlyi helyzeté­nek javítását, s a vállalatok önállóságát, mozgási szabadsá­gát is reálisabb feltételek kö­zött biztosíthatja. A nép- gazdasági tervezéssel össz­hangban még folyik néhány lezáratlan kérdés tisztázása, mint például a nyereség ál­talános adójának mértéke, a jogszabályok egyeztetése, vég­legesítése és kiadása, és töb­bek között a bérszabályozási formákba való besorolás vég­leges meghatározása. Különösen fontos felada­tuk a vállalatoknak, hogy ter­veik készítéséhez logikai sor­rendet vegyenek figyelembe, mégpedig készítsenek prog­nózisokat, határozzák meg céljaikat anyagi lehetőségeik figyelembe vételével, s a ter­veket csak ezután alakítsák véglegesen ki. Figyelembe vé­ve a szabályozók adta lehe­tőségeket. Ezután a tanácskozáson elő. adások hangzottak el az ár- szabályozás, a jövedelemkép­zés és -felhasználás kérdései­ről. Kedden a konferencia öt szekcióülésen vitatja meg a középtávú tervkészítés rész­feladatait, módszertani problé­máit. rámnéz, mire megkérdezem: valami baj van? Erre mind­egyik gyorsan rávágja, de­hogy, dehogy...” Azt mondták Üj üzemrészek, új berende-1 zések, új emberek — így jelle­mezhetjük a Kohászati Gyár­építő Vállalat t ápiószelei gyáregységének jelenét és hol­napját. Csakhogy ezzel a sok újjal, úgy látszik, Sinkó Sán­dor nem tudott, vagy nem akart mit kezdeni. Belépett és kilépett, mindössze öt hetet töltött az üzemben. Ülünk a tápiógyörgyei ház­ban, két gyerek hallgatja, amint a családfő — negyven­öt esztendős múlt — magya­rázza: „Ügy volt az, hogy egy nagyon kedves komám meg­ígérte, beszerez engem oda, ahol ő dolgozik, Szolnokon, a teherpályaudvarra. Azt mond­ták, ahol voltam (mint később kiderül, a Budapesti Lakás­építő Vállalatnál), ne siessem el a dolgot, de én kikértem a könyvem, azután a komám beteg lett... szóval így sze­gődtem be a kohászatiba, mert ugye, a kenyér az kell. Bán­tam már akkor, hogy kivettem a könyvem, mert jó helyem volt ott a lakásépítőknél, az ilyet szeretem én, az isten ^za­bád ege alatt dolgozni, mert a négy fal között olyan leszek, mint a karámba szorított jó­szág. Hát azután, amikor a komám meggyógyult, szólt rögtön az érdekemben, s me­hettem. De amúgysem marad­tam volna a kohászatinál, mert műhelyben kell dolgozni, s azt én nem bírom. Itt, a te- heren nehéz a munka, de azt mondták, jó a kereset. Hát nem panaszkodhatok. Igaz, csak egy teljes hónapom van még eddig, de arra, ha jól szá­molom, jut olyan háromezer­ötszáz forint. Ennyit még so­ha nem kerestem, áldja meg az ég a komámat, aki szerez­te ezt a helyet nekem”. A ház, ahol Sinkó Sándor­ral beszélgetünk, bérlemény, a berendezés szerény, huszon­két évi házasságból nem fu­totta többre. Sinkó Sándor nem tudja összeszámolni, hány munkahelyet járt meg, volt fűtő és építőipari mun­kás, rakodó, dolgozott beta­nítottként sajtológépen és kö­szörűn, segédmunkásként be­barangolta állami gazdasá­gok hektárjait épp úgy, mint ipari üzemek udvarait,, s mint állítja, „szeretett volna szak­mát tanulni, dé érkezése1 nem volt erre, kelletett a kenyér”. Ha neki azt mondták, hogy a másik helyen ezért vagy azért jobb, akkor nem sokat töp­rengett, kérte a könyvét, s ment Talán így lesz most is? „Ugye, nem lenne illendő, mert hiszen a komám vitt be, s ő csoportvezető ott, szóval főnök, bár betyár sokat kell dolgozni, de attól nem ria­dok meg, csak ugye, a tél, akkor sincsen pardon, menni és menni, amíg csak tart, amit ránkbíztak. Mert öten vágyjunk, brigádban vagy miben, szóval csapatban, úgy dolgozunk kéz alá, s mondták is azok, akikhez kerültem, hogyha kibírom tavaszig, ak­kor maradok, ha nem, hát akkor füst utánam.. Inkább férjhez megyek Egy textilipari munkás ki­képzése — betanítása és az arra az időre fizetett bér, míg normában dolgozhat és eléri a száz százalékot — átlagosan ötezer forintjába kerül az ál­lamnak. Süli Terézia már megkapta ezt az ötezer fo­rintot, mégpedig a Váci Kö­töttárugyárban, ahol hét hó­napig — ő mondja így — „vendégszerepeit”. Azután otthagyott mindent, egyik nap rájött, hogy ő bizony nem, megy be a délutáni műszak-' ba, s úgy lett. Húsz eszten­dős. „Mit nem bírtam? Előtte voltam itt Szobon a szörp­üzemben, azelőtt meg az er­dőgazdaságban (az Ipolyvidé- ki Állami Erdőgazdaság), szóval furcsa volt a gyár. Az a szigorúság! Így Tériké, úgy Tériké! Hát mindenért szól­ni kell? Ha valakivel beszél­getni akartam, az mondott valamit, de utána rámmor­dult, hagyj dolgozni. Lehet, hogy ezért. Azt hittem, sok-, kai érdekesebb lesz. Meg ide-, gesített is a munka, a nagy­zaj. Zúgott a fejem, ami­kor még csak tanultam. Atya- ég, mi lesz itt, ha már haj-, tani kell, ez járt a fejemben, s mondtam édesanyámnak,’ otthagyom, de ő kért, pro-' háljam csak meg, mert any-, nyian akarnak megtanulni; valamit, hát nekem sem árt. Engedtem, maradtam, de az­után rájöttem, nem nekem, való...” Mi való neki? Látszik, ta­lálomra vágja rá, hogy gyors-, és gépírást akar tanulni. Majd. Most ugyanis nem dől-; gozik, ő vezeti a háztartástj mert bátyja és a két szülő reggel megy, késő délután jön. És holnap, meg holnap­után? Nem próbálkozik meg más gyárban, ahol „nem ide­gesíti” a zaj? Biggyeszt egyet fitos orra alatt, s előrukkol az aduval: „Inkább férjhez megyek, a vőlegényem azt akarta, hogy már az idén es­küdjünk, én azt mondtam, jövőre, de lehet, hogy az idén mégis megesküszünk, s akkor majd ketten kigondoljuk mi legyen.” Szobon semmi sem tartja, vőlegénye Dunakeszin lakik, „ha megesküszünk, oda me­gyünk”. És? Nem felel, ha­nem kérdez. Arról, hogy hal­lotta, Dunakeszin nagy la­kásépítkezés lesz, miként le­hetne az igénylők közé je­lentkezni ...7 Örökös helyjegy; Pest megyében minden száz ipari foglalkoztatottból negy­ven változtat esztendőnként munkahelyet, ha a nagy át­lagot nézzük. Néhány ipar­területen ugyanis — így a textiliparban — ennél sokkal rosszabb az arány. Ahogy bi­zonyos munkaterületeken — az anyagmozgatásban, az ön­tödékben, festőüzemekben stb. — szintén ez a helyzet. Maradjunk az átlagnál; százból negyven. Rendben van, fogadjuk el, hogy a munkahelyet változtatók egy része — tegyük fel: fele, mert erre semmiféle megbízhat® támpont nincsen — társadal­milag, népgazdaságilag hasz­nos aktust hajt végre. Még akkor is marad minden száz­ból húsz ember. És a megyé­ben: csupán az iparban 11# ezer ember dolgozik! Számoljunk? Ne számoljunk. A számolt ridegek, bármennyire is ér­zékenyen érintik mindennap­jainkat, életkörülményeinket, jövedelmünk lehetséges gya­rapodását. Mert á munka­helyek cserélgetésénél az egyenként hatezer forintból iszonyatos summa kerekedik ki. Mégsem ez fáj. Hanem az, hogy minden százból húsz ember kezében ott az örökös helyjegy a beteljesü­letlen remények, a ködösen sem megfogalmazott vágyak, az örökös csalódások, a nem akarásból születő sodródások vonatára. Ez fáj. És az, hogy e helyjegyé. maguk váltották, váltják. Mészáros Ottó Dobogókőn tanfolyam vezetőknek Hétfőn a dobogókői Nimród Szállóban 30 résztvevővel megnyílt az Országos Vezető­képző Központnak a miniszté­riumok és országos hatáskörű szervek főosztályvezetői, osz­tályvezetői részére rendszere­sített XI. bentlakásos tovább­képző tanfolyama. A népgaz­daság irányításának korszerű vezetési és szervezési kér­déseivel foglalkozó tanfolya­mot 1972 óta már több mint 300-an végezték el. A most megnyitott kurzus ab­ban különbözik az előző tíz­től, hogy tanrendjében — a párt- és kormányhatározatok értelmében — az eddiginél nagyobb helyet kap az ideo­lógiai és politikai ismeretek oktatása. Ennek megfelelően időtartama a korábbi négy héttel szemben 5 hét i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents