Pest Megyi Hírlap, 1975. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-18 / 219. szám

1975. SZEPTEMBER 18., CSÜTÖRTÖK Több mint hobby Szabad időt — hasznosan Tanulságos kiállitás az IMI-ben A szabad idő hasznos, tartal­mas kitöltése is része közmű­velődési politikánknak. Ezért érdeklődéssel figyeltem föl az ikladi Ipari Műszergyárban jártamkor a plakátra: Hobby •75. Kiderült, hogy immár má­sodik éve megrendezésre ke­rülő kiállításról van szó, me­lyen a technológia II. osztály Csonka János szocialista bri­gádjának kezdeményezésére és szervezésével a vállalat dolgo­zói bemutathatják mivel töl­tik legszívesebben szabad ide­jüket. Alkotás? Mestermunka? Nehéz összefoglaló elemzés­sel meghatározni, miket lát­hattunk itt. Alkotásokat? Mes­termunkákat? A papírpénz, érme- és bélyeggyűjtemények csak „vendégként”, a kiállítás színesítésére kerültek a tárlók­ba. Az igazi szereplők a színes szőttesek, festett tálak, a házi­lag készített bim-bam csen­gő, az apró makettek, és a hobbykedv eredménye a kiál­lításról tájékoztató zenés szte­reo magnetofonfelvétel, amit természetesen két házilag ké­szített hangszóló sugároz, s a tárgyak ötletes elrendezése is már önmagában hivatásosokat megszégyenítő alkotó munká­ról tanúskodik. Tavaly a bemutató barkács- kiállításnak indult. Az idén már szélesebb lett a skála. Ke­vesebb, de színvonalasabb munkát mutattak be. A leg­jobbakat a bíráló bizottság vé­leménye alapján jutalomban részesítik. A kiállítás végén a látogatók szavazatai alapján közönségdíjat is adnak. Grafikától a padlizsánig 1 A kiállításon szereplő 85 tárgy” munkások, tisztviselők, műszakiak ügyességét tehetsé­gét dicséri. Igazi népművészt sejtetnek például Mayer Já­nosáé kézimunkái, élethű nép­viseletbe öltöztetett babái, Bá- gyon Lászlóné kalocsai mintá­jú térítője és a bemutatott szép motívumú festett tányé- rok. Méltán nevezhető alkotásnak a kiállított grafikák, kisplasz­tikák és szobrok, fadomborí- tások és intarziák többsége. S ügyes, aprólékos mestermun­kák a szélmalom és a harcko­csi makettje, az égetéssel fa­lapra varázsolt régi metszetek, a suba faliképek is. Nem is tudom, hová soroljam a szerszámüzemben dolgozó Kiss Árpád repülőgépmodell- jét, amelyik 50 versenyen in­dult, s 1972-ben Tanácsköztár­saság Kupát, 1973-ban Pest megyei bajnokságot nyert. Csodálat és kedv Vagy alkotásnak, barkács- terméknek nevezhetem-e Koz­ma József technológus hőfok­szabályozó fóliasátorban, saját gyönyörűségére termesztett, hatalmas, vastag húsú „sorok­sári féldeterminált” paprikáit, bordón csillogó padlizsánjait, dús szemű,, Pannónia gyöngye” szőlőfürtjeit? Az elnevezés nem is érdekes. A fontos az, hogy bemutaihat- ták, csodálatot és kedvet kelt­hettek. Az érdeklődésre jel­lemző, hogy a tavalyi kiállítást a gyár dolgozói közül 1100-nál többen nézték meg. Az idei nyitó napon már 300 látogató volt. Talán nem lenne haszon­talan, ha más üzemek, esetleg közösen is rendeznének ha­sonló bemutatókat. Így a ma­guknak alkotók, olykor na­gyobb nyilvánosság előtt is el­büszkélkedhetnének munká­jukkal, s azok is hasznos ta­nácsokat kaphatnának, akik eddig nem tudtak mit kezde­ni szabad idejükkel. Ez pedig így, azt hiszem, már több mint hobby. Lakatos Tamás Évadnyitó társulati ülés az Operaházban Évadnyitó társulati ülés volt tegnap az Operaházban. Lu­kács Miklós Kossuth-díjas karmester, a társulat igazga­tója köszöntötte a megjelente­ket. Elmondotta, hogy az operabarátok a következő évadban új énekesekkel is­merkedhetnek meg a külön­böző előadásokon. Szólt az igazgató arról is, hogy a két dalszínházban év­ről évre több világhírű éne­kes és táncművész vendégsze­repei. Például először látogat majd Budapestre Jósé Carre­ras, Donald Me Intyre, Luigi Alva, Hilda Harris, Teresa Zylis-Gara, Giuseppe Giaco- mini és Fiorenza Cossotto. Ré­gi ismerőst köszönthetnek a zenebarátok például Anja Sil- ja, Giacomo Aragail, Carl Rid- derbusch, Nicolai Gedda és Atsuko Azuma személyében, A szeptember 19-én kezdődő új évadban az említetteken kívül más külföldi művésze­ket is megismerhetnek a színház látogatói. Nyugdíjasok a történelem Pomáz emlékeit kutatják „Pomáz nagyközség a Pilisi­hegység tövében ... Emelke­dett helyen áll a már messzi­ről feltűnő Teleky-kastély, melyben hajdan gróf Teleky József (1790—1855), a Magyar Tudományos Akadémia egyik megalapítója és első elnöke la­kott, aki itt írta a »Hunyadiak kora Magyarországon-« című nagy történelmi munkáját... A kastély, mely ma gróf Te­leky Tibor tulajdona, teljesen el van hanyagolva, s ma cse­lédlakul, részben istállóul szolgál...” — írja: dr. Thir- ring Gusztáv, a Fővárosi Sta­tisztikai Hivatal akkori al­igazgatója, a Pomázról meg­jelent 1900-as kiadású úti­kalauzban. Megmenthető értékek Hetvenöt évvel később a történelmi kastély Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet lett. Meglátogatása szerepel a nyugdíjasklub programjában. Vályog és takarékosság J ászkarajenő abban a szerencsés helyzetben volt egészien az utolsó iskolaévig, hogy valameny- nyl általános iskolai tanu­lóját délelőtt oktathatták a három, egymáshoz közel­álló iskolaépületben. Az egyiket néhány éve emel­ték, a másik kettőt viszont még a múlt század végén és ez a kettő vályogépület. Közülük az egyik nyolcvan- éves fennállása alatt na­gyon elhasználódott, alapos felújítását vélték indokolt­nak. Annál is inkább, mert az épületnek nem volt ala­pozása. Hétszáznyolcvan- ezer forintos költségért a Ceglédi Építőipari Szövet­kezet vállalta a munkála­tot. 1 El is végezte volna nyil­ván az új iskolaév megnyi­tásáig, de amikor az utó­lagos alap elkészítéséhez a főfalat aláásták, a négy tanterem közül kettőnek a fala teljesen, a harmadiké is jórészt összedőlt. Csak akkor derült ki, a vályog az időül folyamán erősen eímállott, még szerencse, hogy nem okozott ember­életben kárt. Le kellett bontani a rommá vált tan­termeket, a külsőleg épnek látszó negyedikben sem kockáztathatták meg a ta­nítást. Kilencvenezer forin­tot viszont ki kellett fi­zetni az aláalapozás meg­kísérléséért, meg a bon­tásért. Űj iskola építése persze súlyos milliókba kerül, erre nem is állt rendelkezésre keret, felújításra viszont igen. Gazdaságos lett volna az ódon épületre felhasz- í nálni a felújítási alapot? Szabad-e egyáltalán felújí­tani a felújíthiatatlant? Ész­szerű takarékosság-e téglát rakni diiledező vályogfal alá? Felesleges a válasz ezek­re a kérdésekre. De a másik, vályogból készült öreg iskolaépület falai is repedeznek, tető- szerkezete szintén cserére szorulna. Két-három esz­tendeig azonban még ve­szélytelenül használható az épület. A másik, sárból készült iskolai intézményt, a nap­közi otthon épületét, mert életveszélyesnek kellett nyilvánítani, még július elején bezárták. Repedezett falai és korhadó tetőgeren­dái alatt már egy percig sem lehetett tartózkodni. Ennek az épületnek a fel­újítása igen helyesen szóba sem került. A rászoruló gyermekek mégsem maradtak napközi nélkül, tantermet alakítot­tak át számukra napközivé. Ami azonban távolról sem ideális . szükségmegoldás, gmikor az összedűltek miatt délelőtt-délután zsúfoltan folyik a tanítás az új, meg a még fennálló vályogís- kola tantermeiben. H ogy mikor jut pénz Jászkara jenőn iskola- építésre, e pillanatban nehéz lenne megmondani. De ha nem, akkor sem szabad az egyelőre még a romlásnak csak jeleit mu­tató másik iskolai vályog­épület felújítását tervbe venni. Effajta nagytataro­zás semmiképpen sem in­dokolható takarékosság­gal. Pazarlás lenne az. Szokoly Endre A művelődési házban körül­belül 50-en figyelték Balogh Gyulának — a helytörténeti szakkör titkárának — előadá­sát a nyugdíjasok szerepéről a helytörténeti kutató- és gyűj­tőmunkában. Színes, érdekes estét szerzett a nyugdíjas klubtagoknak. Felkérte az időseket a segít­ségadásra, Ügy mint eddig, to­vábbra is támogassák a szak­kör munkáját. A házak pincé­jében, padlásán heverő — oly sokszor értéktelennek, eldo­básra ítélt — tárgyak felbe­csülhetetlen értékűek lehet­nek a falumúzeum számára. Említett egy présgépet, ame­lyet tulajdonosa — azonos sú­lyú tűzifáért — felajánlott, és szólt még sokakról, akik rész­vételükkel hozzájárultak a gyűjtőmunka eredményességé­hez, majd bemutatta a község és környékének múltjáról meglevő — a tagok által fel­kutatott — tárgyi emlékeket, amelyek között találunk:, ős­kori kőbaltát, csontmaradvá­nyokat, faragott szobrot. Társadalmi segítséggel A nyugdíjasok közbeszóltak, lelkesen vitatkoztak, érveltek. Simon Ferenc nyugdíjas ver­set szavalt, amelyet tetszés- nyilvánítás fogadott. Szóba került a pomázi Ár­pád-kori emlékek feltárása, s ötletek, javaslatok hangzottak el ezzel kapcsolatban. Ásatást magánszemély nemi folytathat, viszont a romokat szemétte­lep, hulladék, lomhegy borítja, s ezzel hozzáférhetetlenné te­szi az értékes, Aquincum- jellegű település nyomait A műemlékvédelmi szervek vi­szont feltételekhez kötik a ré­gészeti munkák elkezdését. A megoldás: társadalmi munká­ban kell megszüntetni az aka­dályokat, hogy a nagyközség újabb műemlékkel gyarapod­hasson. Színvonalas kikapcsolódás — Változatos a nyugdíjasok klubjának éves programja, amelyben autóbusztúra, kirán­dulás, tudományos, ismeretter jesztő és szórakoztató előadá­sok, filmvetítések, összejövete­lek találhatók. És rendszere­sen: helytörténeti előadás. A legközelebbi témája: Ásatások a Holdvilág-árokban, előadó: Berecz Ervin, az ásatás veze­tője. Az előadásra a pomázi tanácsháza tanácstermében kerül sor, szeptember 17-én. Meglátogatják a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetet is, szep­tember 24-én. A nyugdíjasklub 115 tagjá­nak mintegy fele képviselteti magát az összejöveteleken. Ér­deklődőek, aktívak — Soós László elnök mutatta be a klub programját. A rendezvényekre és a szí­nes programokra rajzlap nagyságú meghívókat külde­nek a tagoknak, de az előadá­sokra minden érdeklődőt sze­retettel várnak. Színvonalas kikapcsolódást nyújtó, gazdag programot kínálnak a szerve­zők. Hargitai György Képzőművészeti világhét, 1975 Két könyvbemutató A kortárs képzőművészet és a társadalom kapcsolatónak elmélyítésére szeptember 20- tól 28-ig tartó képzőművészeti világhét eseménysorozatában múzeumok, a TIT, s a könyv­kiadók is részt vesznek. A Corvina Kiadó a világhét alkalmából két kiadványt je­lentet meg. A Műveszet Kiskönyvtára sorozatban a 100. kötet lát ezúttal napvi­lágot. A kiváló művészettörté­nész: Kampis Antal, a magyar festészet klasszikus alakjáról, Szinyei Merse Pálról írt mo­nográfiájával a kiadó a 130 éve született mester új utakon já­ró, a magyar festészet fejlődé­sét elindító művészetének adó­zik. A másik ünnepi kötet szer­zője German Karginov, Ma­gyarországon élő szovjet mű­vészettörténész. Az album ala­kú, díszes kiadvány Alekszandr Rodcsenko életművét első íz­ben mutatja be átfogóan. A sokoldalú művészi tevékenysé­get folytató Rodcsenko (1891— 1956) annak az orosz-szovjet művésznemzedéknek volt ki­emelkedően jelentős tagja, mely az európai művészet ala­kulására oly nagy hatást gya­korolt. A Corvina Kiadó mindkét kiadványról könyvbemutatót rendez a Kossuth Klubban. (Budapest, VIII. Múzeum utca 7.) A Rodcsenko kötetről szep­tember 22-én, hétfőn • délután fél 7-kor rendeznek bemutatót. A vetített képekkel illusztrált előadást Szabó Júlia művé­szettörténész tartja: s utána German Karginov, a kötet szerzője dedikál. Kampis. Antal Szinyei Mer­se Pál című kötetéről szeptem­ber 26-án, péntek délután fél 7-kor ugyancsak vetített ké­pekkel illusztrált előadást ren­deznek. A műről a kötet szer­zője beszél, s dedikálja köny­vét a megjelent érdeklődők­nek. HETI FILMJEGYZET Gyilkosságok péntek este Jelenet a Gyilkosságok péntek bői. Ha csipkelődni akarnánk ez­zel az angol bűnügyi filmmel, alcímként ezt adhatnánk neki: Avagy mindenki gyilkol egyet. Mert hogy alapjában véve er­ről van szó. • A film — melyet Ken Hughes rendezett — érdeke­sen kezdődik. Adva van egy professzor (akiről nemsokára kiderül, hogy álprofesszor), aki közgazdasági tudományokban való jeles tevékenykedésévél álcázza valódi foglalkozását. Ez pedig nem más, mint a kétségtelenül romantikusabb (és tetemesen jövedelmezőbb) ipari kémkedés. Elliot professzor úr jól meg­válogatott munkatársai segít­ségével sikeresen üzemelteti a kisded vállalkozást, mígnem eljön a nagy alkalom, amikor a kézműipari termelésről a legfejlettebb nagyipari mód­szerekre térhetne át. Csakhogy ehhez fel kellene számolnia egész múltját és kapcsola­tait is. este című angol bűnügyi film- > A film javarészt azt mesél el, hogyan terveli ki Elliot t kapcsolatok felszámolását, f miképp végeznek egymássá munkatársai, egyetlen rövic időszakon belül, egy bizonyos péntek este. No és végül ho­gyan forr az álprofesszor tor­kára a mesterien kigondolt terv. Semmi kétség, minden együtt van ebben a filmben, ami s látványos és fordulatos krimi­hez kell. Még szép lányok i- találhatók, egy újságírónő é egy könnyű erkölcsű leányzt személyében. Ami viszont ke résbe található, az az eredeti ség, a szellemesség. Jó szeri ve csupa ismert, előregyártót elemből épül a film, s nem csak a meséjét illetően. Ilyet eszközökkel él a rendező is és az operatőr se nagyon erői ködik, hogy valami speciálisa találjon ki. Egyszóval: olyat krimi a Gyilkosságok péntek este, amelyből pontosan tizen­kettő esik egy tucatra. A sandeni gyermekgyilkossági per Bűnügyi film ez az NDK­ban készült alkotás is. Még­hozzá egy sok évtizeddel ez­előtt valóban megtörtént ese­tet dolgoz fel. A történet maga érdekes és nincs híján az érzelmes fel­hangoknak. Egy nagyravágyó ügyész és családja az egyik oldalon, s egy szegény mu­zsikus és leánya a másikon. Schirmer ügyész egy szép na­pon egy vízbe fojtott csecsemő ügyében kezd nyomozni, s mi­hamar eljut a szegény mu­zsikus lányáig, mint feltehető tettesig, hiszen a lány körül­ményei elég zavarosak, férje nincs (illetve titokban háza­sodtak össze), s a gyermeke is titokban született, és hollété­ről nem ad megnyugtató vá­laszt. Az ügyész még meg nem engedett vallatási módszerek­kel is él, hogy megtudja az igazságot. De aztán kiderül, hogy a csecsemő anyját és gyilkosát saját családjában kell keresnie, a tulajdon lánya személyében. Schirmer lemond állásáról, az ártatlanok elnye­rik jutalmukat, a gonoszok megbűnhődnek. A polgári er­kölcs rendje ezzel helyreállt. A nézőben azonban nem ilyen idilli kép áll össze. Nem mintha nem kellene valóban kinyomozni és elítélni az igazi tettest, s nem kellene felmen­teni az ártatlanokat. Csakhogy ez az egész história olyan ér­zelmes körítéssel kerül a film­vászonra, s olyan naivak a fordulatai, annyira egysíkú a? emberábrázolása, hogy a még nem túlságosan eredeti er­kölcsi tanulság levonásának sem tudunk igazán örülni. Va­lamikor a múlt században ír­tak üyen szívszaggató histó­riákat, a jámbor olvasó épülé­sére, elborzasztására és meg- ríkatósára. Ma már kissé ne­hezen viseljük el az ilyesmit. Némelykor, amikor a film sze­rint meg kellene hatódnunk, vagy éppen könnyeznünk kel­lene, inkább mosolyogni tá­mad kedvünk. Díjak és kitüntetések Némiképp a Hamu és gyé­mánt tematikájához kapcsoló­dik ez iaz új lengyel film, Jan Lomnicki rendező munkája. A történet időpontja 1944 máso­dik fele, amikor Lengyelország - egy része már felszabadult, a másik részén pedig javában állt a harc. Ám nincs igazi béke a felszabadult területe­ken sem, hiszen a tulajdon­képpen hátországgá lett ré­szek részint tovább senyvedik a háború következményeit, ré­szint felbukkannak a jobbol­dali elemek, s elkezdődik az áldatlan testvérharc. Egy hadikórház a színtere a film eseményeinek, s az itt fekvő ápoltak, ápolónők, or­vosok, katonák, civilek a sze­replők. Ez a mikrokozmosz is tökéletesen tükrözi a nagyobb léptékű politikai szituációt. Kissé talán túlságosan is arra törekedve, hogy minden ár­nyalatról beszámoljon, min­denre példát és ellenpéldát mondjon. Ez bizonyára érde­kes és izgalmas, a múltat jól idéző élmény lehet a lengyel néző számára, de a magyar nézőket alighanem zavarba hozza egy kicsit a sok komp­likált emberi és politikai kap­csolat, ellenkapcsolat, elképze­lés és ellenelképzelés. A nehezen követhető cselek- ményű filmből teljes világos­sággal csak annyi derül ki, hogy még a legsúlyosabb egész­ségi helyzetben levő embeftek között is dúlhat a gyűlölet, a bosszúvágy. Végül is ennek es­nek áldozatul a film hősei, s hogy valójában ki érdemli meg ezt a pusztulást, s ki az áldozat, azt nehezen tudjuk eldönteni. Kutyahűség A serdületlenebb korosz­tályú mozinézők alighanen szívesen tekintik majd me; ezt a szovjet filmet, am el' nem is tagadja, hogy az, ami lenni akar: egy kiskutya ka­landjainak sok vidámsággal és sok gyermekes naivitással megfilmesített története. Nyi- kolaj Kosejev rendezőt a jól kiválasztott szereplők (nem utolsó sorban a gyerekszerep­lők), s a viszonylag kevés üres­járattal pergetett elbeszélés dicséri. Foltos, a kutyus kivá­lóan alakítja Foltost, a ku- tyust. Takács István t 1 ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents