Pest Megyi Hírlap, 1975. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-17 / 218. szám

MONOMIDfD APE S T M E 6 Y E I H í RÁ Ä-P 'K Ú t Ó N K l ADA S/A ' XVII. ÉVFOLYAM, 218. SZÁM 1975. SZEPTEMBER 17., SZERDA Virágok és ballagótarisznyák Ez a ballagás még idő­ben is rendhagyó volt — hiszen miféle „végzősök" ballagnak szeptemberben? Pedig ballagtak. Aprókat lépve, énekelve, sort bont­va és nevetősen: a rrumori bölcsőde nagycsoportosai. Ez volt életükben az első igazi búcsúzás. Ök ugyan nem gondoltak arra, hogy eleinte babakocsiban kezd­tek bölcsibe járni, aztán végigvisították a hajnalt a kerékpárok gyerekülésein, mert ott kellett hagyniuk az álmot a kiságyban, apu, anyu dolgozni indult... Nyíló értelemmel „közép- sósként" kezdtek különbsé­get tenni Panni néni, Szo- tyi néni, Évi néni között, tudták már, hogy akit egy szál trikóban ad át a mama az öltöztetöből, az „a Fekete Zoji”, hogy az udvaron a nagy fák geszte­nyék, hogy ki vígasztal, ha eltörik a mécses... És most ballagtak. Énekeltek, verset is mondtak, igaz, csak olyat, hogy süss fel nap, fényes nap — de mi­csoda teljesítmény ez, ha a babakocsitól idáig szaladt rövidke éveket nézzük! Az anyukák igenis köny- nyeztek, mint a felnőtt bal­lagások megható hangula­tában. Ott volt a könny meg a mosoly a gondozó­nők szemében is, hiszen a nemrég még pelenkás Ti­miből, Zoliból, Attilából óvodás lett. Megkapták a tarisznyát, virágot adtak helyette: rózsát, dáliát. Hétfőn már érkeztek he­lyettük az újak. Ugyanúgy, pelenkásan, sirdogálva. ka­paszkodva anyu nyakába. Minden megy tovább. Csak volt közben egy búcsúzás. (k. zs.) Hamarosan höltözködnek 'Őszi csúcs előtt a FŰSZERT A Pest—Komárom—NógrácI megyei FŰSZERT Vállalat mo- nori fiókjának dolgozói a na­pokban tartották meg első fél­évi termelési értekezletüket, amelyen jelen volt Sticzay Je­nő, a vállalat vezérigazgatója is. Két napirendi pontja volt az értekezletnek: az idei esz­tendő első félévi áruforgalmi tervteljesításének ismertetése s az élenjáró törasgárdisták jutalmazása. A FÜSZÉRT Vállalat félévi tervét teljesítette, de a nyere­ségben lemaradás van. A fiókvezető árucsoporton­ként ismertette a féléves tel­jesítményt. Az alapvető cik­kekből félmillióval kevesebbet forgalmaztak, édességből, ká­véból, teából elérték a terve­zettet. Jön az őszi, a tél eleji „csúcs”, a FÜSZÉRT-fiók dol­gozóira több munka vár. Helytállásból nemegyszer pél­dát mutattak már a dolgozók, s talán serkentőleg hat, hogy néhány hónapon belül meg­kezdhetik a költözködést új telephelyükre, ahol nemcsak a munkakörülmények lesznek rendezettebbek, hanem a szo­ciális helyzet is. Dézsi Nándor, a szakszer­vezeti bizottság titkára adta át végül a törzsgárdajelvénye- ket és okleveleket. Húszéves munka után kapott törzsgár­da jelvényt Fekete Béláné és Tóth Ferencné, 15 év után Vá- nyi Károly né és Boris János, 10 év után Székely Attila és Jakab László. (vitéz) Gyomrő — Üllő Szervező Mzoiiság akkuit Mint ismeretes, Gyömrö és Üllő nagyközségek közösen kí­vánják vízellátásukat megol­dani. A napokban szervező bi­zottság alakult, amelynek el­nöke Dobossy Tamás, a gyöm- rői úttörőház igazgatója, tag­jai: Molnár Pál, Oszlányi Ká­roly (Gyömrő), Tyukodi István, Zentai Lajos (Üllő). A Közép-Dunavölgyi Víz­ügyi Igazgatósággal a szervező bizottság megkezdte a tárgya­lásokat, s előreláthatólag még ebben az évben mindkét köz­ségben megalakul a víztársu­lat. Eredmények, nehézségek Vizsgáztak az egészségügyiek ■\r w •* w i • * Yasgyujto akció A Maglódi Vasipari Válla­lat KISZ-alapszervezete is be­kapcsolódott a vasgyűjtési akcióba: 11 tonna vasat gyűj­töttek össze, s adtak le a MÉH monori telepén. A fia­talok nemrég 40 méter utat építettek társadalmi munká­ban a gyár előtti részen. Két fiatal az NDK-ban járt, öten pedig Gyulán táboroztak tíz papig. A hét végén szomba­ton, Szegedre szerveznek au- tóbuszkirándulást, s megis­merkednek a Tisza-parti vá­ros nevezetességeivel. A polgári védelem egész­ségügyi szakaszai az elmúlt hetekben járásszerte számot adtak elméleti és gyakorlati tudásukról, felkészülésükről. Vajon eredményesen-e? — kérdeztük Gajdos Józsefnétől, a Vöröskereszt járási szerve­zetének titkárától. — Igen, mivel mind a 28 szakasz kiállta a próbát, de nem is akárhogyan. A látot­tak és a beérkezett jelentések alapján elégedettek lehetünk teljesítményükkel. Az orvo­saink — ugyanis minden egyes szákasz egy-egy orvosi körzetre épül — jól felkészí­tették az égészségügyi szaka­szok tagjait. Az orvoshiány azonban járásunkat is sújtja: például Monori-erdőn hosz- szabb idő óta nincs orvos. Ezért nem volt olyan személy, aki az itt levő szakaszt felké­szítse, így ők nem is vizsgáz­tak. A monori öt körzetből is csak három van betöltve, ezért itt is soík nehézségeket kel­lett a felkészülés során leküz­deni. A szakaszparancsnokok helyben vizsgáztak; ők írás­ban és szóban is számot adtak tudásukról., örömmel állapí­tottuk meg, hogy a szakmai, gyakorlati és az elméleti kér­désekkel egyaránt tisztában vannak. Náluk is, de a szaka­szok tagjainál is azt állapítot­ták meg, hogy ennek ellenére az alaki ismeretek elsajátítá­sával a jövőben még többet kell törődniük az oktatóknak. K. Gy. Mestervizsga előkészítő Ismét mestervizsga előké­szítő tanfolyamot rendeznek a monori KIOSZ-ban, ha megfelelő számú jelentkező lesz. Kőművesek és ácsok kivételével minden szakma művelői jelentkezhetnek a tanfolyamra. Több iskolás Üllőn A tanulócsoportok száma Üllő községben a népesség- szaporulat és a bevándorlás következtében évről évre emelkedik. Az elmúlt tanév 29 tanulócsoportjával szem­ben jelenleg 34-et tartanak nyilván. MŰSOR MOZIK Maglód: Közelharc férfiak és nők között. Manor: Vádol a felügyelő. Nyáregyháza: Vanyusin gyermekei. Vecsés: Puha ágyak, kemény csaták. MŰVELŐDÉSI HÁZ Péteriben, 16-tól 18 óráig: az ifjúsági irodalmi színpad; 19-től 22-ig: a színjátszócso­port próbája. Új műhelyek A Maglódi Vasipari Szövetkezetben nemrégiben adták át rendeltetésének az új telephelyen az egyik üzemcsarnokot. A másikba már két evvel ezelőtt kiköltöztek a lakatosok. Jö­vőre még egy csarnok építését tervezik. Mutnéfalvy Adorján felvétele Új szerepkörben — a forgalomért A sínekre vezényelt sznklpsmsok Ben Turpinnek, a némafil­mek híres sztárjának emléke­zetes jelenete jutott eszembe. Tuirpin egy „furcsa kis alkal­matossággal” száguldott a sí­neken, azzal a szándékkal, hogy ilyen módon érje be az előtte haladó szerelvényt. Az eset — némi változtatás­sal — velem is megesett. Nyitott sínautóval robogtam Üllő felé. Nem üldöztünk sen­kit, hanem minket követett egy pályamunkásokat szállító kis kocsi. Hibaelhárításra men­tünk. Autósok zsákutcában Az út inkább érdekes, mint­sem kellemes volt. A rezoná- ció, mint az áram járt át, met­szett a szél. Egészen közel kel­lett hajolnom Móricz Mátyás­hoz, a Terézvárosi Pályafenn­tartási Főnökség 4. sz. vecsési szakaszának főpályamesteré­hez, hogy hallhassam szavait. — Azok ott, az utak tor­kolatában látható villogó tes­tek — mutatott jobbra — az új fénysorompók; 1974 őszétől irányítanák, a kisebb forga­lom biztonságát hivatottak szolgálni. A állomásokon to­vábbra is a félsorompós meg­oldásokat alkalmazzuk. A Ve- csés-Kertekalján levő egyelőre még le van takarva, átadás előtt áll. Vecsés és Üllő határában, a sínek felett átívelő híd kö­zelében állunk meg. Az utá­nunk jövők szintén. Rögtön szemembe ötlenek a megroppantott korlátok. Ezek. a sínek jobb és bal oldalán helyezkednek el, a 4-es főút — híd előtt épített —, ma már holttá vált szakaszát zárják el a forgalom elől. S milyen jó, hogy lezárják. Mert an­nak ellenére, hogy mindkét oldalon a beágazások elején Gyerekek és nagyapák öröme A nagy találkozó egyre kisebb Vecsésen hagyománya van a két napig tartó szeptemberi búcsúnak. Az ünnep előtt sok dolga akad a szabónőknek, most ugyan már nem gyöngyös rék- liket varrnak, hanem modern ruhakölteményeket. De úgy il­lik; mindenki csinosítja ma­gát, nem különben az ottho­nát, ahová már szombattól érkeznek a vendégek. Régi ha­gyomány volt az, hogy a szét­széledt rokonság, sógorság, komaság — Soroksárról, Du- naharasztiból, Pilisvörösvárról, Nagykovácsiból, de még Tak­sonyból is összesereglett, s mert az akkori szekéren megtett út hosszú volt Vecsé- sig, sok törődéssel, fáradozás­sal járt, hát egy nap nem is igen volt elegendő, hozzátol- dották a másikat is, a hétfőt. „Búcsúhétfő" így mondják ma is ezt a napot és persze, úgy is tartják. Vasárnap a vendéglátókkal, s a vendégekkel zsúfolt utcá­kon át tódult a nép a vidám vásár felé. A körhintáknál zajló zene hangja messze hal­latszott, az óriáskerék kima­gaslott a tér lombos fái felett. A körhinták lovacskáin bátor kisunokák rótták a köröket. A régi búcsúk hajdani legényei, a nagyapák, csak figyelték a gyermekörömet. Hétfőn, mint már annyi éve — egész pontosan: 1974 szeptemberétől ,— minden kezdődött előröl. Sürgősen, sietősen végzik el napi teen­dőjüket, s a délután az övék. Szülők, nagyszülők viszik vé­gig a csemetéket a hosszú ba­zársoron, ahol mindent kínál­nak. A nagylány éppen ele­gáns kézitáskát válogat és ta­lál, a nagymama fizeti, ez a búcsúfia. A másik sátorban a hamis ékszereket dicséri az el­adó. Nem hiába! Gyöngysori vásárol a gáláns ifjú, szíve vá­lasztottjának. Alkudni azt nem illik, különösen a lány előtt amennyit kérnek, annyit fi­zet. Pedig ugyanazt, éppen a feléért is megkaphatnák áru­házban, üzletben, de az nem lenne búcsúfia. Hatalmas üstben fő, illato­zik a tejes kukorica, alig győ­zik a kukoricahántást. A la­cikonyhák kilószám mérik a cigánypecsenyét, a rablóhúst. A jóféle kedvcsináló borocs­kákat is töltögetik, decis po­harakban kóstolgatják. Könnyű a nagyapák pénz­tárcáját megnyitni egy-egy ki­szemelt játékautóárt, egy szép pettyes labdáért. Mert örömet szerezni: ez a cél. De valljuk be őszintén, ez az évszázados múltat idéző nagy találkozó mégis csak évről évre kisebb lesz, mert valójában a fiata­lok részvétele már csupán az idős családtagok szokásának és személyének szóló tisztelet. Vajon meddig marad fenn Vecsésen ez a néphagyomány? (—e —a) Kelendő a mézeskalács. Ifjú Fekete József felvétele zsákutcát jelző táblák állnak, sok kocsi mégis behajt. A vezető gyakran az utolsó pil­lanatban veszi észre, hogy vasúti sínek elé érkezett. De mielőtt ráhajtana, nekimegy a korlátnak. Ez történt ez­úttal is ... Az elhagyott műhely Most mégsem e korlátok megjavítására jöttünk, hanem újabbak elhelyezésére. Hogy ezentúl kettős záróvonal aka­dályozza meg a vonattal tör­ténő összeütközést. I — És tudja, hogy kik végzik ezt a munkát? — kérdezi Mó­ricz Mátyás. — Szakmunká­sok. Ácsok, kőművesek, asz­talosok, lakatosok. Régi érte­lemben vett pályamunkás nincs közöttük. Hogy miért? — Az utóbbi időben a ha­gyományos pályamunkások létszáma az elvándorlások kö­vetkeztében annyira lecsök­kent, hogy egyesülnünk kellett legközelebbi partnerünkkel, a monori kirendeltséggel. Aztán kiderült, hogy itt is, ott is jó­formán csak a szakiparosok maradtak meg. Minthogy a forgaflom biztonsága minden­nél előbbre való, ezeket az iparosokat kellett a pályára vezényelni. Inkább maradjon vakolatlan az épület, zárhatat­lan az ajtó, minthogy zavar keletkezzen a forgalomban. — Felemás helyzet? — Nagyon is az — kapcso­lódik a beszélgetésbe Miszlai András asztalos. Vagy három éve nem volt a kezembe gya­lu ... Műhelyünk is csak rom­lik a gyakori pályamunka kö­vetkeztében. Méteres foltok­ban hullik a vakolat, a legtöbb helyen beázik, ezért ki kel­lett kapcsolnunk, a villanyt és petróleumlámpával világítot­tunk. Kiváló brigád lett — Mit lehet tenni? — Feltétlenül reformokra lenne szükség — veszi át a szót ismét a főpályamester. — Már csak azért is, mert a já­rásban, de az egész megyében ez a legterheltebb vonal. Csak a Záhony felől érkező áruszál­lítmányokra gondoljunk! A síneken gyakori a hajszálre­pedés, egyre több helyen kell lassító jelzéseket alkalmazni. Mégis dicséretes az az igye­kezet, ami ezekre a nehéz kö­rülmények között dolgozó, többet vállaló munkásakra jellemző. Erőfeszítésükért a vasutasnapon elnyerték a MÁV kiváló brigádja címet. Baky László Vereség hazai pályán is Érdi MEDOSZ—Monor 2:1 (1:0) Monor, négyszáz néző, ve­zette: Ferentz. Annak ellenére, hogy a ven­dégcsapat kezdte a játékot és maradt támadásban, a 8. perc­ben mégis Kécskei L. szerez­hette volna meg a veztést. Sen­kitől sem zavarva, teljesen egyedül tört az érdi kapura, de néhány lépésről a kapus kezé­be lőtte a labdát. Nem sokkal később ugyanő csak centimé­terekkel lőtt kapu mellé. A sok kihagyott helyzet meg­bosszulta magát. A 22. percben egy váratlan vendégtámadás után az Érdi MEDOSZ veze­tésre tett szert, 1:0. Szünet utáni percben Déri egyenlített, 1:1, de az 54. perc­ben már Kalocsának kellett tisztázni. A monoriak felgyor­sítottak. A 73. percben Szabó csukafejesét a vendég kapus bravúrosan védte. Az enyhe szél is a hazai csapatot támo­gatta, de hiába. A 80. percben az érdi balszélső a félpályáról indulva, senkitől sem zavarva szerezte meg csapatának a győzelmet, 2:1. Góllövök: Lezicska (2), Illet­ve Déri. Egyik csapat játéko­sai sem érdemelnek dicséretet. Monori serdülők—Érdi ser­dülők 4:0. Nagykőrösi ifi—Monori ifi 3:1. Kosárlabdában: szoros eredmények II. kerületi Sportiskola— Monori SE NB III. női, 54:50 (32:30). A mérkőzést a fővárosban játszották. A monori csapat nagy küzdelemben, szoros mérkőzésen maradt alul a jó képességű fővárosi csapattal szemben. Az első félidő ki­egyensúlyozott játékot hozott. Egyik csapat sem tudott tar­tós előnyre szert tenni. Szü­net után is folytatódott a nagy küzdelem a két csapat között, s végül a techniká- sabb fővárosi csapat nyerte meg a találkozót. Magyar Hajó—Monori SE NB III. 62:50 (22:25). A mérkőzést Monoron ját­szották. A monori kezdőötös: Bokros, Bajkai, Kovács, Ben- kő, Katus vezette az első tá­madásokat, amelyek kosár­ral fejeződtek be. Szünet után a fővárosiak öt perc alatt megfordították az eredményt és 40—30 kosár­arányú vezetésre tettek szert, amit a mérkőzés végéig még növeltek is. A fővárosi csa­pat szünet után nagy hajrá­ba kezdett, okosan adogat­ták egymásnak a labdát, így használták ki a monori csa­pat megingásait. Ezután a monoriak is rohamoztak, de a nagy hátrányt behozni már nem tudták. A monori csa­paton meglátszott az idény eleji forma. (vitéz) Értesítjük rokonainkat. Ismerő­seinket, a család valamennyi ba­rátját. hogy feleségem, Haskó Istvánné született Szakács Anna, 1975. szeptember 4-én váratlanul elhunyt. A hű feleség, a példás családanya hamvasztás utáni bú­csúztatására szeptember 17-én, 14 órakor kerül sor Monoron, a Köz­ségi Ravatalózónál. Haskó István és családja. t •

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents