Pest Megyi Hírlap, 1975. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-16 / 217. szám

1975. SZEPTEMBER 16., KEDD Évadkezdés a TIT-nél Az elsődleges: a munkásművelődés Ezekben a napokban kezdi új évadját a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat. Meg­kezdődnek a különböző aka­démiák, nyelvtanfolyamok, új­ra indulnak az országjáró tú­rák — ezrek és ezrek számára biztosítva az önművelés lehe­tőségét. Kétszázhúszezer hallgató A TIT olyan sajátos köz­művelődési intézmény, amely önállóan vagy más intéz­ménnyel közösen szervezi és végzi tömegméretekben a tu­dományok terjesztését, csak­nem valamennyi tudomány­ágra kiterjedően. Tevékenysé­ge — a közoktatás mellett, és azt kiegészítve — emeli a tö­megek általános műveltségét, ugyanakkor alapokat nyújt a korszerű szakmai tudás elsa­játítására is. Célja mindezzel: feltárni és megértetni az em­bernek a világban, a mai tár­sadalomban betöltött helyét, feladatát; a tudományok se­gítségével megmagyarázni a társadalom fejlődésének el­lentmondásait — így segítve a környezetét s önmagát alakító ember formálását. A TIT Pest megyei szerve­zete az 1974—75-ös évben jól töltötte be ezt a feladatát. 6477 ismeretterjesztő rendez­vényt tartottak ez idő alatt. A huszonkét szakosztály 5625 előadásának mintegy kétszáz­húszezer hallgatója volt. Ami különös figyelmet érdemel: az előadások majd kilencven szá­zaléka különböző akadémiák, szabadegyetemek és komplex előadássorozatok keretében hangzott el. Vagyis a ko­rábbi éveket jellemző egyes előadásokat felváltották a nyolc-tíz előadásból álló soro­zatok, ami azt jelenti, hogy a hallgatók így sokoldalúbb is­meretekhez jutnak. Érdemes megemlíteni né­hány érdekes számadatot az elmúlt évad munkájáról: negyvennégy munkás- és har­mincnégy mezőgazdasági aka­démiát rendeztek, a fiatalok — s elsősorban a munkásfia­talok — részére hatvankilenc ifjúsági akadémiát szervez­tek. Mindez jól szemlélteti, hogy a TIT Pest megyei szer­vezete tevékenységének kö­zéppontjában az iparban és a mezőgazdaságban dolgozó munkások politikai öntudatá­nak, általános és szakmai mű­veltségének fejlesztése állt, különös tekintettel a szocialis­ta brigádok tagjai körében végzett ismeretterjesztő mun­kára, mivel az akadémiák hallgatói általában mindenütt elsősorban a szocialista bri­gádok tagjaiból verbuválód­tak. Csoportok a nagyközségekben A munka eredményességét segítette, hogy a megyei, il­letve járási szervezetele mel­lett helyi TIT-csoportok egész sora alakult. A megye ötven­két nagyközségéből már hu­szonegyben működik TIT-cso- port. És a munkahelyi cso­portok alakulása is egyre szá­mottevőbb. A gödöllői Agrár- tudományi Egyetemen kettő, a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézetnél, a dunakeszi Jár­műjavítóban és a váci Kö­töttárugyárban pedig egy-egy működik igen eredményesen. A most kezdődő új oktatási év a tavalyinál is gazdagabb lís sokrétűbb programot ígér. Az. elsődleges cél ismét a munkásművelődés fokozot­tabb segítése. Bár a tavalyi­nál több munkás-, illetve me­zőgazdasági akadémia a ter­vek szerint nem indul, de megkétszerezni kívánják a komplex természettudományi sorozatok számát, amelyek hallgatóinak zöme már a ta­valyi kísérleti évadban is zöm­mel a munkásokból került ki. Csak állandó ismeretbővítéssel Sok új előadássorozat is in­dul. A szocialista életmód kérdéseiről tíz előadást ter­veznek. Társadalom, termé­szet, technika címmel szintén tíz előadásból álló új sorozat kezdődik. S ami szintén az idei évad új vonása lesz: egy­re több előadássorozat kereté­ben terveznek vitát, konzultá­ciót, megteremtve a lehetősé­TV-FIGYELŐ Jubileum. Vasárnap jubilált A Hét: a népszerű politikai ma­gazin 250. számát láttuk. Az ünnepi alkalomból műsorve­zetőként Vitray Tamás jelent­kezett, aki valamikor, a kezdet kezdetén már dolgozott a stáb­ban. Rövid és mértéktartó számvetésében most összefog­lalta A Hét történetét, ismer­tette például, hány országban jártak a magazin riporterei, hány ismert emberrel beszél­tek. Érdekesek voltak ezek a szá­mok, de úgy gondolom, fonto­sabb ami mögöttük van. Az az informáló, ismeretterjesztő, végső hatásában tudatformáló munka, amit ez az adás hét­ről hétre olyan lendülete­sen és emlékezetes eredmé­nyekkel végez. Ebből a szem­pontból óriási jelentőségű A Hét: tényleg a nagyvilágot viszi be a nézők lakásaiba, szemléletesen, elevenen, élet­teljesen mutatva be mindazt, ami izgalmas, időszerű, ami ér­dekli, foglalkoztatja az embe­reket. Gondoljuk el, mi min­denről nem tudnánk, vagy jó­val kevesebbet tudnánk, ha nem l^nne A Hét. Milyen ha- lovány, vérszegény képünk lenne Bangladesiéi, a Közel- Keletről, a felszabadult Viet­namról — hogy csak néhány változó pontját említsük a mai világnak —, ha A Hét riporte­rei nem jelentkeznének hétről hétre rendszeresen a képer­nyőn friss tudósításaikkal, anyagaikkal. S kevesebbet tudnánk a ma- / gunk mai életéről is. A szép teljesítményekről, a bajokról, gondokról és a hibákról egy­aránt. Vannak, akik azt mondják, a televíziózás legfőbb, sőt egyetlen értelme az olyan ak­tuális anyagok sugárzása, ami­lyenekkel Á Hétben találkoz­hatunk. Ezek szerint a tv azért van, hogy időszerű események­ről számoljon be. Ez így nyil­ván nem igaz, ez végletes, szélsőséges vélemény. De az igaz, hogy A Hét mun­kája nagyon fontos. És az is igaz, hogy tényleg közel jár a televíziózás csúcsaihoz. Molnár Antul. Nemzedéke­ket tanított a zene szereteté- re. Nem a tanári munkájára gondolok most, hanem köny­veire, tanulmányaira, cikkeire. S arra, ami talán az egészben a legfontosabb: a modem ze­ne, a 20. század máig vitatott muzsikája állt ennek az úttö­rő jelentőségű kutató, feltáró és ismeretterjesztő tevékeny­ségnek a középpontjában. Amikor a század elején a modem zene első alkotásai el­hangzottak, a vihar után, ame­lyet kavartak, az esztéták, kri­tikusok többsége rögtön szem­beállította őket a régi muzsi­kával, a zene fejlődésével. Molnár Antal azon kevesek közé tartozott, akik törés he­lyett folyamatosságról beszél­tek, akik felismerték, hogy az új muzsika nem a zene vége, hanem újjászületése. Szóban, írásban ezt a sokak által ta­gadott igazságot hirdette egész életén át Molnár Antal. Méghozzá nem valami tudó­si szárazsággal, savanyú okos­kodással, hanem szinte apos­toli hittel és hevülettel, min­denekelőtt a zenemű jelenté­sére, az alkotó üzenetére fi­gyelve. Pontosan úgy, olyan szárnyalással, ahogyan vasár­nap este Antal Imrével beszél­getett élményeiről, a század muzsikusairól. Ahogyan a most 85 éves tudós, kutató, pe­dagógus és zeneszerző egész életén át beszélt. Az interjú egy órán át tar­tott, de rövidnek tűnt. Szíve­sen hallgattuk volna még to­vább. Csontos Magda gét annak, hogy az eddig passzív hallgatókból aktív közreműködők lehessenek. A tervek valóraváltásának egyik fontos feltétele, hogy a TIT minél nagyobb számban kapcsolja be a megye értelmi­ségét az ismeretterjesztő mun­kába. Történt előbbrelépés ebben is. Ezernégyszázról ezerhaitszáztizennyolcra nőtt a szervezet taglétszáma. Örven­detes, hogy a népes előadói gárdába eddig kilenevenhá- rom egyetemi hallgató kapcso­lódott be. S hogy jól felké­szült előadói gárda végzi az ismeretterjesztés nagyon fon­tos feladatát, az bizonyítja, hogy a TIT megyei szervezete egyre több előadói konferen­ciát rendez részükre. Tavaly már negyvenhat ilyen, az elő­adók képzését segítő konfe­rencia volt, s ezt tovább kí­vánják növelni az új évad­ban. A TIT nagyon fontos sze­repet tölt be a közművelődés­ben. Nemcsak azért, mert e munka nyomán növekszik a lakosság természettudományos és műszaki-technikai művelt­sége, hanem azért is, mert csak az ismeretek állandó bő­vítése segítheti elő a termelés technikai és technológiai meg­újulását mind az iparban, mind a mezőgazdaságban. Gazdasági fejlődésünk jelen­legi szakaszában pedig ez el­engedhetetlen feltétele a to­vábblépésnek. P. P. Befejeződött a IV. finnugor kongresszus Losonczi Pál fogadást adott a résztvevők tiszteletére ’ étfőn az Építők Szakszer­vezetének Dózsa György úti székházában megtartott plená­ris és záróüléssel befejeződött a IV. nemzetközi finnugor kongresszus egyhetes prog­ramja. Szombaton és vasárnap szü­netelt a tanácskozás. A ven­dégek kirándulásokon vettek részt. Szombaton a Dunakanyar­ba, Visegrádra és Eszter­gomba látogattak. Különböző országokból, min­denekelőtt a Szovjetunióból és Finnországból mintegy 80 ku­tató vett részt a kiránduláson. Visegrádon megtekintették a királyi palota romjait, a Sala- mon-tornyot, a fellegvárat és a Sibrik-dombon folyó ásatá­sokat. Esztergomban a bazili­kába, a kincstárba, a vármú­zeumba és a Keresztény Mú­zeumba látogattak. A vasárna­pi programban balatoni kirán­dulás szerepelt. Hétfő délelőtt Kustas Vil- kins finn akadémikus, a kong­resszus elnöke Nyelvhatár, et­nikai határ és kulturális határ címmel elhangzott előadásában átfogó képet rajzolt a finn­ugor kutatások helyzetéről és feladatairól. Az előadást követő vitában többen is rámutattak: a régé­szet mindig az időhöz kap­csolja leleteinek anyagait, de hogy milyen néphez tartoznak azok, legfeljebb csak sejtheti. A jelen régészete, a néprajz viszont Saját adatait mindig a néppel azonosítja, korban azonban sohasem tudja a he­lyére illeszteni. A magyar nép kultúrája nagyjából azonos a környező népekével. Nyelve és zenéje azonban nem. Vagyis úgy vált közép-európaivá, hogy régi örökségét nem veszítette el teljesen. A kongresszus záróülését délután tartották. Ezen részt vett Erdey-Crúz Tibor, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Lauri Posti oktatási miniszter, a finn, és A. P. Okladinov akadémikus, a szovjet delegáció vezetője. Ortutay Gyula akadémikus, a kongresszus elnöke, a ma­gyar nemzeti bizottság köszö­netét tolmácsolta a finn és szovjet nemzeti bizottság se­gítségéért. Hajdú Péter akadémikus is­mertette a kongresszus nem­zetközi bizottságának a ma­gyar nemzeti bizottság kezde­ményezésére előterjesztett ja­vaslatait. A kongresszus eze­ket határozattá emelte. Töb­bek között, hogy 1878-ban Bu­dapesten rendezik meg az uráli nyelvek fonológiai rend­szerének tanulmányozására alakult nemzetközi munkakö­zösség szimpozionját. Bejelen­tette ezután, hogy a IV. nem­zetközi finnugor kongresszus résztvevői elhatározták: kezdeményezik egy nem­zetközi magyar filológiai társaság létrehozását, amely a világ különböző or­szágainak magyar nyelvvel, irodalommal, néprajzzal fog­lalkozó kutatóit tömöríti.' A kongresszus "rtutay Gyu­la zárszavával fejeződött be. Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke hétfőn az Országházban fogadást adott a IV. nemzetközi finnugor kong­resszus résztvevőinek tisztele­tére. Ott volt a fogadáson Óvári Miklós, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, dr. Kornidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizottsága tudomá­nyos, közoktatási és kulturá­lis osztályának vezetője, dr, Polinszky Károly oktatási mi­niszter, és Erdey-Grúz Tibor, a Magyar Tudományos Aka­démia elnöke, valamint a po­litikai, a tudományos, a kul­turális élet sok más ismort személyisége. Jelen volt a fo­gadáson Lauri Posti oktatási miniszter, a finn delegáció ve­zetője, A. P. Okladnikov aka­démikus, a szovjet delegáció vezetője, Kustaa Vilkuna aka­démikus, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia tiszteletbeli tagja, valamint a diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. A fogadáson Losonczi Pál pohárköszöntőt mondott. Megnyílt a Fóti ősz rendezvénysorozata Hatása túlterjed a község halárain Hétfőn este ünnepélyes kül­sőségek között megnyílt a Fóti ősz rendezvénysorozata. A Vö­KIALLITOTERMEKBEN Nagykőrös és vidéke Helyi értékek növekednek országos minőséggé — ez a fejlődés általános iránya Pest megyében, így Nagykőrösön is. E festői földrajz állandóan gyarapszik új tereptárgyakkal, egyre jobb művekkel. E ké­pek tényelegesen is feltérké­pezik azon tájakat, melyek vi­zuális kincseket rejtenek ma­gukban. STUMPF FERENC rajztanár, megyei szakfelügye­lő, festőművész egy személy­ben, aki országos határok kö­zött mozog, Nagykörös-nap­lót, Szentendre-jegyzetet, Ba- laton-feljegyzéseket ír, grafi­kákkal, olajfestményekkel. Hármas tevékenységének év­tizedek óta végzett lelkiis­meretes munkája áll mögötte, most mutatkozott be mégis először művészetével a nagy­kőrösi művelődési központ kiállítótermében. Mértéktartó, pedáns, őszinte minden festői mozdulatában. Sok irányban tájékozódik. Hol az alföldi festészet, hol Szentendre, hol saját jelképei foglalkoztatják. Ebből adódik, hogy időszerű e sok ajánlatból önmagát válasz­tania a többi lehetőség kizárá­sával. A megnyitó közönsége együttérzéssel fordult a port­rékhoz és a nagykőrösi tájak­hoz, mert joggal ismerte fel bennük a legjobb, legeredetibb Stumpf-műveket. Az út saját ösvényein vezet előre, a sok irányból legyen főirány a képzelet erőteljes felbátorodá. sával. Mindezt azért szükséges hangoztatni, mert Stumpf Fe­renc életműve most teljesedik ki igazán, azért indokolt meg­jegyezni, mert időszerű a vá­ros művészeit egyesíteni a nagykőrösi műhely keretében, csoportos kiállítások formá­jában. Időszerű, mert a város impozánsan épül, alakul, vál­tozik, fejlődik, terebélyesül, és ezt a nagyvonalú metamorfó­zist nem lehet, nem szabad számon kívül hagyni — fes­tők, szobrászok, grafikusok egész táborának kellene, kell ezt a társadalmi mozgást he­lyi formákkal, egyedi mozza­natokkal általánosítani és meg­örökíteni. Ugyancsak Nagykőrösön, az Arany János Múzeumban lát­ható KÁTAY MIHÁLY festőművész tárlata, aki a tűzzománc országos rangú mestere. Ebben a sorozatában erőteljesebben fordul a nép­művészet fokozásra váró for­rásaihoz. Ezt a feltárást, a ha­gyomány képzőművészeti mi­nősítését és a kötelező foly­tatást Kátay Mihály maradék­talanul megvalósítja. Kiindu­lása tisztázott, eszközei kö­vetkezetesek, eredményei ma­gabiztosak, a műfaj jelenlegi felsőfokát jelentik. Az egyéni képzelet szabadsága szeren­csére találkozik mértéket biz­tosító mesterségbeli tudásával, amely termő sodrással vo­nultatja fel Mézeskalács-Ma­donnáját, sárkányos, galambos motívumait, tűzzománc bera­S. Hegedűs Lászlő Pest megyei országgyűlési képviselő, a Haza­fias Népfront Országos Tanácsának titkára megnyitóját mondja vasár­nap Nagykőrösön Stumpf Ferenc (képünk jobb oldalán) kiállításán. Bozsik József felvétele Nagy László Lázár ex librise. kásokkal ékesített szekrényét. Portréi is visszafogottan ala­posak. Cegléden hosszú ideje működik, és figyelemre méltó eredményeket ért el a kisgra- fikákat gyűjtő művészetbará­tok köre. A Kossuth Lajos Múzeumban most az az EX LIBRIS kiállítás fogadja vendégeit, mely Komáromi Imre gyűj­teményét tartalmazza. Számot­tevő az anyag gazdagsága. Pa­zar választék sugárzik a lapok­ról azonos, hasonló minőségű egyenlegben, egyedi-egyéni for­mák izgalmas árnyalataival. Fingesten, Kalasnyikov grafi­kái társulnak Bordás Ferenc, Diskay Lenke, Stettner Béla, Sterbencz Károly, Varga Nán­dor Lajos és Tavaszi Noémi pompás ötleteihez. Ebből a sorból is kiemelkedik Gácsi Mihály remek szatírizáló ked­ve, bő és választékos rajzi hu­mora, aki egyre inkább a műfaj Karinthvja. A helyi al­kotók között találjuk Gulicska Lőrinc munkáit és Nagy Lász­ló Lázár remek ex libris-soro­zatát Don Quijote spanyol lo­vagról, akit annyi rajzi illuszt­ráció kísért irodalmi újjászü­letéseiben. A tárlat hatóere­je meghatározza a teendőket is, azt, hogy Cegléd művészet­pártolásának fokozása a kul­turális élet pezsdülését ered­ményezi, eredményezheti a to­vábbiakban — s ez nemcsak lehetőség, hanem kötelesség, nemcsak óhaj, hanem cél, hi­vatás, szolgálat. Losonci Miklós rösmarfy szobornál tartott ün­nepségen részt vett Bánfalvy Jenőné, a váci járási, pártbi­zottság tátikára, dr. Cselőtei íjászló kertészmérnök, a Gö­döllői Agrártudományi Egye­tem tanszékvezető tanára, Pest megye 2. választókerüle­tének országgyűlési képviselő­je és Krima János, a járási hi­vatal elnöke is. , A Himnusz hangjait köve­tően dr. Székely Lajos, a Fáy —Vörösmarty Társaság elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd Selley Zoltán előadómű­vész szavalta el Vörösmarty Mihály Fóti dal-át. Megnyitó- beszédet S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, Pest me­gye 24. választókerületének országgyűlési képviselője mon­dott. — A fóti rendezvények az évek során rangot és általános megbecsülést szereztek a nagyközségnek — mondotta. — Ezeknek többsége jelentős kulturális esemény és hatá­suk messze túlterjed a község határain. A továbbiakban méltatta a Fóti ősz szerepét a hagyo­mányápolásban és a politikai­lag elkötelezett művészetek megismertetésében: A műsorban fellépett a Ma­gyar Rádió Gyermekkórusa, a fóti vegyeskar, Váci Mihály: Ezt, itt, most című versét Kli- mes Ilona, a gyermekváros ta­nulója, Berda József: Fóti ta­lálkozókra című versét Túri János kosdi ifjúmunkás sza­valta. A háromhetes rendezvény- sorozat szombaton a felszaba­dulás 30., és Vörösmarty Mi­hály születése 175. évforduló­ja tiszteletére szavalóverseny­nyel folytatódik, és ezen a na­pon helytörténeti kiállítás nyí­lik a Garay Általános Iskolá­ban. Vörösmarty Mihály, Ga­ray János, Radnóti Miklós és Simon István művészetét mu­tatják be irodalmi esteken és október 20-án a szekszárdi Ba­logh Ádám Múzeum rendezé­sében Vörösmarty-kiállítás nyílik. Az idén is megrende­zik az immár hetedik fóti párt beszédet, amelynek témája: a mai fiatalok eszménye. Ugyancsak hagyományosan tnegtartják október 5-én a fó­ti szüretet. Az eseménysorozat november 3-án a Fáy—Vörös* marty Társaság közgyűlésével zárul. i 1 I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents