Pest Megyi Hírlap, 1975. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-14 / 216. szám
4 %WAm> 1975. SZEPTEMBER 14„ VASÄRNAP TV-FIGYELŐ Vallomás az ifjúságról. Húsz esztendeig éltem Szegeden, nem csoda, hogy abból a beszélgetésből, ami csütörtökön este Ortutay Gyula, a világhírű néprajztudós és Voigt Vilmos között elhangzott, főként arra figyeltem, ami a Tisza- parti városra vonatkozott, ahonnan Ortutay Gyula annak idején elindult. Annál inkább, mert Szegeden szinte naponta találkoztam annak a hajdani ifjúságnak legendás hírével és Hazánkban jelenleg 200 ME- DOSZ-klub működik. Munkájukat hagyományosan az idén is értékelték, s ennek alapján 12 nyerte el a kiváló ME- DOSZ-klub címet, több klub pedig — köztük a Gödöllői Agrártudományi Egyetem ifjúsági pinceklubja — a ME- DOSZ Elnökség dicsérő oklevelét. Az oklevelet a SZOT Szállóban tartott ünnepségen az egyetem fiatal tanársegéde, dr. Márai Géza klubvezető vette át dr. Káldi Katalintól, a MEDOSZ titkárától. — Klubunk két évvel ezelőtt alakult — tájékoztat dr. Márai Géza. — Működése szervesen illeszkedik egyetemünk egészének munkájába, így a természettudományi ismeret- terjesztő és önképzőköri munkáig sugárzó hatásával, amelyhez Ortutayn kívül Radnóti Miklós, Erdei Ferenc, Hont Ferenc, Zolnay Gábor és még néhány egyetemi fiatal tartozott. A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumáról van szó, erről a tudományt, politikát egyaránt művelő, könyveket kiadó, mozgalmat teremtő ifjúsági csoportosulásról. Amit ezek a fiatalok a harmincas évek elején-derekán tettek, nem lehet, nem lehetett felejteni. Ha ma Szegeden, kába is. A klub a KlSZ-szer- vezet munkájának is fontos része. A hallgatók diplomájuk megszerzése után zömmel téeszekbe, állami gazdaságokba kerülnék, s az ottani közösségi életszemlélet alakításához is nagy segítséget jelent, amit az egyetemről, a klubból magukkal visznek. — A tavalyi oktatási és tudományos ismeretterjesztő programunk kitűnően sikerült. — A szórakozást pedig a két jól felszerelt külön játékterem biztosítja a fiataloknak. A klub adott helyet a KISZ különböző rendezvényeinek. 1974 végén a pinceklubon belül megalakult az egyetemi dolgozók szakszervezeti klubja is. Kesztyűs Ferenc a szellemi élet, a tudomány, a művészetek, vagy a politika valamilyen kérdése szóba kerül, óhatatlanul elhangzik — példaként és tanulságként — a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának neve. Ortutay Gyula tudományos és politikai pályájának e'Jő. fontos kiinduló állomása ehhez a körhöz kapcsolódik. Munkásságának karaktere e csoport kohéziójában formálódott ki. S innen már nyílegyenesen vezetett útja tovább az ellenállásig és a felszabadulás után a miniszteri székig, s más magas közéleti tisztségekig. De ez már másik témakör. Mai Párkák. a Moirák görög istennők voltak. A sorsra ügyelve ültek az Olümposzon, és az volt a dolguk, hogy az ember sorsának fonalával foglalkozzanak. Ahogyan az iskolában tanultuk: Kléthó fonta, Lakheszisz gombolyította, Atroposz elvágta ezt a fonalat. Ma már inkább csak római nevükön — Párkákként — ismeretesek. Hubay Miklós péntek este látott drámájának címe is Párkáknak nevezi a sors fonalát gombolyító és elvágó hajdani istennők mai utódait. A modern környezetbe helyezett Párkák napjaink szörnyű intézményében, egy latin-amerikai telefonbeszélgetéseket lehallgató központban dolgoznak. Lám, hogyan halad előre a világ! A sors hajdan csak elképzelt fonalát a mai világ valóságossá, létezővé, kézzelfoghatóvá tudta tenni. Hubay drámáját indulat, aggodalom, felelősségérzet — és a tiltakozás szándékai szülték. A tévéjáték közönségével éppen indulatossága teremtett kapcsolatot: a tőlünk mindenféle értelemben távol játszódó cselekményt az írói érzelmekkel azonosulva nézzük végig. Szönyi G. Sándor rendezése — jó érzékkel — ennek az azonosulásnak a megteremtésére törekedett. S láthatólag ez volt a markáns, színes — itt-ott talán túl színes — szerepek alakítóinak legfőbb törekvése is. Tordai Teri, Sunyovszky Szilvia és a még alig ismert kaposvári színésznő, a kitűnő Pogány Judit, valamint Koncz Gábor; ez a négyes hordozta és képviselte legkifejezőbben a dráma aktuális, fontos mondanivalóit. Csontos Magda Gödöllő, Agrártudományi Egyetem Kiváló az ifjúsági pinceklub Dr. Márai Géza átveszi az oklevelet dr. Káldi Katalintól. Egervártól — Szentendréig i-.. W-a; - ÍA:;.. d MUNKÁK ÉS MINDENNAPOK Szeptember elején még azzal hitegeti magát az ember, hogy ha nem is lángoló nyár, de szép melegtüzű nyár vége van; holott hajnalonként már köd hullámzik a határban, mint hatalmas folyam úgy gomolyog, kavarog, szinte bele lehet harapni A Beton- és Vasbetonipari Művek szentendrei gyára a város szélén fekszik; ködben menetelek a gyárhoz. Hajnali háromnegyed hat van, még nem kezdődött el a műszak; többen lépnek be a kapun, s az udvaron, a műhelyekben kisebb-nagyobb csoportokban már sürgölődnek a munkálok, rendezik a gépek környékét, szerszámokat és anyagokat rakosgatnak. A gépek s maga az üzem még nem hullámzik, még dermed komoran. A Sentáb- üzemben Méhes Bélát keresem. öt méter magas „tornyok” mellett középtermetű, zömök ember hajlong, útbaigazítóm rámutat: ő az. Dikó, bádogvödör Nagy sörényű kefe a kezében, lába mellett — mint valami hűséges kutya — hatalmas csavarkulcs hever. — Zala megyéből, Egervárról jöttem fel munkát keresni Pestre, 1950-ben — mondja. — Nehéz idők voltak akkoriban, főleg azon a vidéken, ahoí én éltem. Nem volt munka, a föld már nem adott megélhetést. Az ember, ha fiatal volt, nyakába szedte a lábát és irány — a főváros. Egyik rokonomnál szálltam meg, addig, míg munkát nem kaptam, s ezután munkás- szállásokon laktam. Végül idekerültem a régi kisüzemhez. Aztán itt ragadtam. Az utolsó mondatnál kicsit eltűnődik, képzelete vissza- iramliik a régi időkbe, ráül egy láda tetejére, mélyet lélegzik : — Hej, azok a munkásszállások! Nem olyanok voltak, mint a maiak, kemény fa- priccsen, az úgynevezett di- kón aludtunk, derekunk alátt szalma, a szoba közepén bádogvödör, mosdótál — szóval más volt mint a mostani. No, de nem is figyeltük mi ezt, örültünk, hogy munkát és fedelet kaptunk. „Szót értettem a többiekkel“ A régi szentendrei gyárra, s az ottani munkára terelődik a beszélgetés: — Kicsi üzem volt, nem is lehet összehasonlítani a maival, mindent kézzel csináltunk. Mozaiklapot például úgy gyártottunk, hogy kézzel hajtottuk a lapprésgépet. Egyébként annak ellenére, hogy sokat dolgoztunk s nagyon elfáradtunk a műszak végére, szót értettem a többiekkel, s ez nem is volt nehéz, hiszen ők is, akárcsak én, régebben paraszti munkát végeztek. A régi és az új helyzet is azonos volt. Mind a munkában, mind a szabad időben megértettük egymást. S ma sincs ez másképp, hiszen bár külön-külön dolgozunk, munkánk végül is ösz- szekapcsolódik a végtermék- / ben, a Sentáb-csövekben. Eddig háttal ült a betoncsöveknek, most megfordul s rájuk mutat: íme, ők a mi munkánk gyümölcsei! Busán, súlyos-tömören fekszenek az 1200-as, és az 1000-es csövek. Mestersége fortélyait A Novikov szocialista brigád vezetője,, tavaly elérték az arany fokozatot. Névadójukról kérdezem: — Amikor elkezdődött az új csőüzem építése, Novikov főmérnökként vezette a munkálatokat. Tiszteltük, becsültük, s ő is viszonozta érzelmeinket, sőt olyannyira ösz- szebarátkoztunk, hogy ha tőlünk megy ki bárki a Szovjetunióba, otthonában mindenkit szívesen fogad. Áprilisban, az idén, .fölkeresett minket s akkor határoztuk el, hogy fölvesszük mi, a brigád az ő nevét. Én is találkoztam vele Leningrádban, a Barikád gyárban, ahol mesterségem, a gumivulkanizálás fortélyait lestem el az ottani munkásoktól. Pár napig valóban csak figyeltem, néztem Kiál lí tóterm ekben A világ lelkiismerete plakátokon Antifasiszta művészek tizenhét országból A plakát felkiáltó festmény, múzeuma az utca. A plakát rajzi induló, nem suttogás, hanem dobpergés, képi nyelvezete intemacionáüs, mindenkihez szól indulatseavak tömör lendületével. A plakát a képzőművészet közmondásműfaja, eszméket 'és felismeréseket közvetít. É tények figyelembevételével mondhatjuk, hogy a Nemzeti Galéria nagyszabású vállalkozást valósított meg a nemzetközi. antifasiszta pla- kátldállítás megrendezésével a Munkásmozgalmi Múzeumiban. A méretekre jellemző, hogy tizenhét ország harmincnégy múzeumi intézménye, könyvtára, archívuma küldött értékes anyagot, közel háromszáz művész alkotását. A kiállítók között találjuk Picasso, Käthe Kallwitz, Hartung, John Heartfield, Oscar Kokoschka, Kukrinyikszi, Manzú, Manes- sier, Dmitrij Moor, Soutane műveit —, hogy csak a legnevesebb külföldi szerzőket említsük. A tárlaton rádöbbenünk a világ lelkiismeretére, mely a karikaturisztikus plakát segítségével is ellentámadást indított a fasizmus ellen, mely századunk kártevő ba- cilusa, az a fekete áramlat, mely Hitlertől Pinochetig immár évtizedek óta millió és millió emberre kiált halált. A művészet legjobbjai azonban a plakát közegében is nemet válaszolnak a terror légkörében fogant elnyomásra, s ezzel ténylegesen nemcsak művészi feladatot, hanem antifasiszta szolgálatot vállaltak, vállalnak. E vállalásuk is hozzájárult, hogy az embertelenség mételye távozik korunk életéből, egyre nagyobb teret hódit a cselekvő humánum. Eszme és forma méltó párhuzamaként lett az 1919-es magyar plakát a műfaj mértékévé. Most örömmel jelezhetjük, hogy ez a lépték általánossá vált azáltal, hogy a béke és szocializmus erői az egész világom megerősödtek. Ezt a társadalmi átalakulást jelzi a tárl'at magas színvonalú egyenletessége. A nemzeti, népi karakter is érvényesül, és ez a tendencia magát a műfajt árnyalja és gyarapítja. Az Górdos Katalin {elvétele mit hogyan, csinálnak, aztán már önállóan dolgoztam, ők nézték, hogy jól megy-e? Elégedettek voltak velem. Egy hónapig dolgoztam kint. Megszerettem ezt a munkát, s igyekszem hasznára válni szű- kebb közösségemnek. Hogy milyen fontos ez a munka, álljon itt Malomsoky Józsefnek, a Sentáb-üzem vezetőjének a véleménye: — Méhes Bélának köszönhető, hogy most, amikor a gumi világpiaci ára emelkedett, megjavult a gumiköpeny gyártási fordulója. Egyik újítása: két elhasznált gumiköpenyből csinál egy újat. S ez komoly érték, hiszen egy gumiköpeny ára 80 ezer forint. Havelka László, a Novikov brigád tagja: — Régóta ismerem, 20 éve dolgozunk együtt. Mindig közösségi ember volt, ma is az. A kiállítás katalógusának címlapja. Sós László alkotása. osztrák, belga, francia, lengyel lapok emblématikus sűrített- seggel érvelnek, a bolgár és csehszlovák plakát hatásosan politizál képi formákkal, és nagy teret szentel az 1940-es évek ellenállási mozgalmának. Érzékenyen szellemesek a görög rajzok, a jugoszláv Rudolf Bunk a festészet Léger- hez kapcsolódó újítását használja fel. A német plakátok közül messze kitűnik Käthe Kollwitz formakultúrája és harcos antifasizmusa, a szervjet grafika ezen ágazatának jeles képviselője Eduard Armruny- jan, Galkusz, Viren Karaka- sev, Dmitrij Moor. A magyar antifasiszta plakát egyéni hangvétellel értelmezi helyes oldalon, korszerű formákkal a világ eseményeit. Állásfoglalása egyértelmű, képi megoldásai elmélyültek, minden lapból együttérzés árad, a kor szenvedélyes átalakításának igénye jó irányba, helyes törvények szerint. A mezőny kiegyensúlyozott, egyaránt ötletes kivitel és Brigádunk egyike a legjobbaknak a gyárban, s ebben jelentős része van neki is. Mindent közösen megbeszélünk, s együtt cselekszünk. Bécsi László művezető: — Szerencsénk van, hogy Méhes Béla itt lakik a gyár mellett. Sokszor előfordul, hogy átmegyünk hozzá, és behívjuk dolgozni. Mindig szá- mithatunk rá, pedig volt úgy, 10—12 óra után is szükség volt a munkájára — ha nem jön be, gyakran le kellett volna állni a műszaknak, mert nem volt gumiköpeny. Családi körben Felzúgnak a gépek, alig halljuk egymás szavát, az egész üzem csupa elevenség. Még néhány szót váltsunk a családról. Méhes Béla itt, a gyár mellett épített családi házat, felesége az írószergyárban dolgozik, csakúgy, mint a lánya, fia pedig a papírgyárban. Gyerekei már nagyok, van már három unoka is. Együtt él az egész család. Tavaly 44 négyzetméterrel bővítették a házat, szép kényelmes otthona van mindegyiknek. Elégedett ember, kiegyensúlyozott. Többször kapott kiváló dolgozó kitüntetést, most szeptember negyedikén az építőipar kiváló dolgozója lett. Elmenőben még megnézzük a hatalmas „tornyokat”. Mutatja, hogy hány atmoszféra nyomás feszíti a csöveket — s azt mondja, az utóbbi időben már javul a csövek minősége. Egyre kevesebb lesz a bumos, azaz amikor a vas elválik a betontól. S hogy jobbak a csövek — az ember erre is büszke lehet. Acs Jenő Picasso: Férfifej. {Emlékezés a koncentrációs táborokra.) eszmei elkötelezettség jellemzi Bán Béla, Háy Károly László, Ék Sándor, Hincz Gyula lapjait, melyek ma már a történelem képi nyomai. Az újabb alkotók közül kiemelkedik Konecsni György, Papp Gábor, Szilvásy Nándor, s FILO (Mihályfi Ilona) tevékenysége, és a Nagymaroson alkotó SO—KY házaspár (Sós László—Kemény Éva), amelynek férfitagja készítette az igényes katalógus remek, kifejező címlapját, a nagy békejelző kék térrel és a vörös csillag szemű galambbal. A szófiai népművészet a XIX. században címet viselő kiállítás a szófiai napok keretében nyílt meg a budavári Történeti Múzeumban. Érdekes, hogy minden mediterrán környezet ellenére a hímzett ruhák, színes érvek, női fejdíszek, harisnyák, csatok és edények színvilága mérsékeltebb tónusú a mi népművészetünk kolorizmusánál. Ez ä bolgár folklór egyénisége, mely a formák egyszerűségét hangsúlyozza a szinek gazdag tombolása helyett, és ezzel a szellemi-lelkületi magatartással építi saját törvényeit. A gyűjtemény jól szerkesztett, pontos keresztmetszetet ad Szófia környékének népi hagyományairól, melyet századunk bolgár festészete fokozott tüzes színharmóniákká olyan mértékben, hogy élességével módosítja és fejleszti saját folklórjának forrásait. Frank Ruddigkeit lipcsei festőművész kiállítása még a héten látható az NDK budapesti Deák téri kulturális centrumában. Alapos szobrokat, festményeket, grafikákat mutat be nagy számú közönségének. Megbízható alkotó, képzelete is nyitott, tudása is korrekt. Fejlődésének további záloga, ha alaposságának egy hányadát be tudja népesíteni a kötetlenebb levegősség játékosabb áramlásaival. Losonci Miklós i É
