Pest Megyi Hírlap, 1975. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-06 / 183. szám

I Nehéz év a PEVDI-nél Több mint 5 millió megtakarításból A megszokott teljesítmény­adatokkal -az idén nem di­csekedhet a Pest megyei Ve­gyi- és Divatcikkipari Vállalat, mivel a világgazdasági helyzet kedvezőtlen hatását egész gaz­dálkodásuk megérezte. A fél­éves mérleg szerény eredmé­nyeket közöl: 280 millió fo­rintos árbevételükhöz mérten, 40,6 millió forint nyereséget produkált a vállalat, valami­vel kevesebbet a tavalyinál. A termelés, valamint a vál­lalati hatékonyság növelését akadályozták a tőkés és bel­földi nyersanyagok áremelke­dései, melyeket nem gyű- rűztethetnek tovább a termelői árakba. Az anyagellátási'gon­dokon kívül a létszámcsökke­nés is próbára tette hat gyár­egységük közül a szentendrei írószer-, a gyömrői vegyipari és a kistarcsai bőrdíszmű üze­meiket. Sorra véve a gyárakat meg­állapítható, hogy a fonalfeldolgozó, és kötő­ágazat kivételével vala­A rend L ehet-e üzemi, munka­helyi demokráciáról beszélni ott, lehet-e jó munkahelyi légkört, el­várni olyan területen, ahol nincs rend, ahol a legalap­vetőbb tevékenységet is akadályozza a szervezetlen­ség, a kapkodás, ahol az egymást keresztező utasí­tásokon mindenki nevet? Hallgatósága nagy egyetér­tése közepette fogalmazta meg e kérdést a megyei pártbizottság első titkára, s felelt rá azonnal: ilyen helyen a szavak elveszítik értéküket, csupán emlege­tett, de ismeretlen fogalom­má válik a fegyelem, s per­sze, nemcsak 'a munkások, sőt, elsősorban nem az ő fegyelmük, hanem az irá­nyítóké, a vezetőké. A mun­kások laza, vagy semmilyen munkafegyelme ugyanis már csak következmény, annak tükre, hogy a veze­tés képtelen megfelelni a feladatának, nem látja el alapvető kötelmeit. Rendkívül fontos gondo­latsor ez! Főként' azért, mert a párt XI. kongsresz- szusa határozata nyomán kétségtelenül a korábbinál is nagyobb figyelmet kap­nak a munkahelyi' légkör, az üzemi demokrácia kér­dései, de korántsem vala­mennyi termelői kollektí­vában úgy, hogy vizsgálnák ennek feltételeit. Holott a jó munkahelyi légkör, a demokratizmus kínálta jo­gok és kötelességek gya-ko- rolhatóságának alapja a rend, a 'szervezettség, az, hogy mindenki tudja, mi a kötelessége, mit várnak el tőle, miért jelel, milyen jo­gai vannak. Helyes felisme­rést tükrözött például a Váci Kötöttárugyár kom­munistáinak állásfoglalása, amikor megállapította: ah­hoz, hogy a demokratizmus erősödjön, elsősorban a gé­peknél. szalagoknál tevé­kenykedők munkáját kell jobban megszervezni, útját állni a középirányítás kap­kodásának, az ismétlődő, de korántsem szükségszerű vá­ratlan átállásoknak. És ja­vítani szükséges az anyag- ellátást, mert olykor egy­szerű húzózárak hiánya bé­nítja a folyamatos terme­lést, ami érthetően kihat a munkások fegyelmére, a légkörre. B átran levonhatjuk eb­ből az egyetlen eset­ből is a következte­tést: ahol őszintén akarják a jó légkört, a demokratiz­mus táplálta tettrekészsé- get, ott elsősorban annak önkritikus vizsgálatával kezdik ezt, hogy a vezetés milyen jeltételeket terem­tett a munkához, mint a légkör, a demokratizmus tárgyához, középponti kér­déséhez. E tény tiszteleté­nek, mindennapi szem előtt tartásának döntő része volt abban, hogy a Magyar Gör­dülőcsapágy Művek diósdi gyárában éveken át tartó holtpontról sikerült kimoz­dulni — igaz, új veze­tés segítségével —, s most mér szilárddá tenni azt a gyakorlatot, amelyben egyeznek szavak és tettek. A diósdi példa azért is fiaveimet érdemel, mert itt évtizeden át zavartalanul dolgozó gyárban követke­zett be átmeneti visszaesés, majd úibóli felemelkedés. Azaz kimutathatóan kap­csolódnak ezek az időszakok a vezetés egy-egy meghatá­rozott csoportjához, s bár korántsem csak ez hatott a gyárra — lényeges súllyal külső tényezők is —, iga­zolta: a rend, a fegyelem, a céltudatosság elengedhe­tetlen eleme a jó légkör­nek, annak, hogy az embe­rek magukénak érezzék a gyár gondjait. Sajnos, a kötöttárugyári meg a diósdi példa nem az átlagos, az általános kife­jezője. Ott, ahol rossz a légkör, ahol csak papolnak a demokratizmus jeléntősá- géről, sok mindenben vélik felfedezni az okokat — a munkások kc^zömbösségé- ben, képzetlenségében, a munkaerőhiányban, a má­sutt kínált nagyobb fizetés­ben, a település elmaradott­ságában s így tovább —, csak éppen abban nem; amiben kellene. A látszat- vezetésben, azaz abban, hogy ugyan cím, rang sze­rint — s nem kevésbé fize­tés alapján is — vannak ilyen, olyan, amolyan ve­zetők, valójában senki sem vezet, mert nem érti, hogy mi a dolga, mi az, amit csi­nálnia kellene. K önnyű ugyanis a veze­tést mímelni. Utasí­tásokat fogalmazni és kiadni, nem törődve azzal, hogy végrehaj ihatatlanok. Egyszerű azt mondani, hogy tessék többet dolgozni, mert a gyár. a vállalat szekere csak akkor kerül ki a ká­tyúból, de ha e több értel­metlenné válik — mert hó­napokig hever a raktárban az áru. a félkész termék —, akkor a vezetés nevetséges­sé teszi magát. Ott, ahol csupán szavak vannak — legyenek azok bármennyire is tetszetősek —, de hiá­nyoznak a szavaknak súlyt, tekintélyt, hitelt adó tettek, valójában a társadalmi ér­dekekkel szegülnek szem­be! Lehet, túl sommás ez így, de végső soron ez tör­ténik, s ezért nem szabad elhallgatni. Társadalmi érdek ugyan­is, hogy kifejlődjék, elmé­lyüljön a tulajdonosi szem­lélet — mert gazdasági nö­vekedésünknek ez távolról sem mellékes feltétele — ez viszont csak akkor követ­kezhet be, ha jó légkörűek a munkahelyek, ha érvé­nyesül mind üzemi, mind munkahelyi méretekben a demokratizmus. Utóbbiak­nak pedig szülőanyja a rend, a szervezettség, a munka feltételeket és köve­telményeket egyeztető rit­musa. Széles körben szerzett ta­pasztalatok intenek arra; hogy az e módon felfogott, értelmezett rend sok he­lyen hiányzik. Gáspár Sán­dor, a párt Politikai Bizott­ságának tagja, a SZOT fő­titkára a XI. kongresszuson aláhúzta: „Politikailag és szakmailag képzett vezető­nek nem kell állandóan ma­gyarázni azt, hogy demok­ratikusan vezessen. Tudja, hogy ez ugyan nehezebb, sokszor időigényesebb, de feltétlenül eredményesebb. És jól érti, hogy minél na­gyobb a döntések előkészí­tése során a munkahelyi demokrácia, annál bizto­sabb, hogy jól döntenek, s a helyes határozatokat a legjobb hatásfokkal hajtják vénre.” Sajnos, a fentebb említett magyarázatra még sűrűn szükség van. Mészáros Ottó mennyi nyereségesen tel­jesítette a félévet. A létszámcsökkenés ellenére öt százalékkal nőtt a termelé­kenység. A divatcikkeket elő­állító üzemek közül a konfek­cióiparban növelték a hazai alapanyagú termékek arányát. Több bérmunkát vállaltak az NSZK-beli cégektől, mint az elmúlt évben. Már tavasszal megkezdték a téli szezoncik­kek gyártását, műszőrme bun­dákból kis szériák készülnek kül- és belföldi értékesítésre. A gyáregység 20 százalékkal túlteljesítette nyereségtervét, 11,5 millió forinttal járult hoz­zá a vállalati eredményhez. A bőrdíszmű gyáregység je­lentősen növelte a KGST-n be­lüli kereskedelmi kapcsolatait. 64 millió 237 ezer forintos ár­bevételéből 46,8 millió forintot tesz kii az export, amelynek 20 százaléka tőkés piacról szár­mazik. A szentendrei irószer- gyár is viszonylag jól dolgo­zott, bár a nyereségük összege nem érte el az előírt szintet. A gazdasági vezetők, a párt­szervezettel egyetértve, korszerűbb termékszerke­zet kialakítására törek- szenek. Így a solymári faipari te­lepen is, ahol az első félévben 33 százalékkal túlteljesítették 2,6 millió forintos nyereségter­vüket. A bútor- és a nyílászá­rószerkezet termékcsoport 50— 50 százalékos arányán nem vál­toztatnak, de ezen belül szűkí­tik az irodaberendezések vá­lasztékát, a jól bevált típusok nagyobb sorozatgyártására tér-/ nek át. Megfelelően alakult gz anyag- és energiatakarékossá­gi tervük: az első hat hónap alatt 5 millió 367 ezer forintot nyertek. Említésre méltó az a 40 ezer dollár deviza-megta­karítást jelentő intézkedé­sük, amelynek nyomán a Pax-tollak fémkupakjainak hazai előállí­tását bevezették. Az egész év­re szóló tervük 11,5 millió fo­rint megtakarítást irányzott elő. H. A. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIX. ÉVFOLYAM, 183. SZÁM ÄltA 80 FILLÉR 1975. AUGUSZTUS 6„ SZERDA A kommunista mozgalom a legnagyobb politikai erő Latin-Amerikában Fidel Castro nyilatkozata a havannai értekezletről A latin-amerikai kommu­nista pártok értekezletének eredményei a latin-amerikai kommunista mozgalom hatal­mas sikereként értékelhetők — jelentette ki Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a kubai forradalmi kormány miniszterelnöke a TASZSZ tudósítójának adott nyilatkozatában. Castro egye­bek között hangsúlyozta: — Az értekezleten részt vett a kontinens minden kom­munista pártjának főtitkára, kivéve azokat, akik az orszá­gaikban kialakult konkrét po­litikai helyzet miatt nem utaz­hattak Havannába. E párto­kat azonban más magas ran­gú vezetőik képviselték. A nyugati félteke kommu­nista pártjai egynemű politi­kai erőt képviselnek. Egyet­értenék az összes őket iUető közös kérdésben és az egyes latin-amerikai országok előtt álló konkrét problémák meg­ítélésében. Kétségtelen, hogy a latin-amerikai kommunista mozgalom a nyugati félteke legelterjedtebb és leghomogé­nebb politikai ereje —■ mond­ta Castro. Az értekezleten jóváhagyott nyilatkozat — folytatta — elemzi a nemzetközi helyze­tet, megállapítja, hogy a Szovjetunió és az egész szo­cialista közösség hatalmas sze­repet játszik a békéért és a nemzetközi enyhülésért vívott harcban. Foglalkozik az ok­mány a szocializmus erőinek a nemzetközi enyhülés létre­hozásában élért eredményei­vel és ezeknek a nemzetközi forradalmi mozgalomra gya­korolt hatásával. A latin- amerikai kommunisták egyet­értenek abban, hogy az eny­hülés és a békéért vívott harc eredményei azokat a változá­sokat tükrözik, amelyek az erőviszonyokban a szocializ­mus javára mentek végbe. A nyilatkozat rámutat, hogy a Szovjetunió politikája mélyen internacionalista jellegű, szo­lidáris a nemzetközi forradal­mi mozgalommal. A Szqvjet- unió szolidaritása a kubai for­radalommal — mutatott rá — döntő tényezőként hatott a kubai szocializmus megszilár­dításában. A havannai értekezlet — ál­lapította meg Fidel Castro — állást foglalt a kommunista és munkáspártok nemzetközi ta­nácskozásának összehívása mellett, hangsúlyozva, hogy meg kell teremteni egy ilyen értekezlet kedvező feltételeit. Castro igen fontosnak ne­vezte a havannai nyilatkozat­nak azt a részét, amely ki­Üzemi próbán Négy városból és járásból hozzák Rövidesen felavatják a váci vegytisztítót Felépült, elkészült, beren­dezték. Félgőzzel már üze­mel — rövidesen felavatják. A szemre is szép, világos munkahelyen Keszthelyi Jó­zsef vegyésztechnikus, műve­zető kalauzol. — Az átvevőhelyiség a leg­lényegesebb — mondja. — Itt dől el a textil sorsa. Szín, szennyeződés és mi­nőség szerint válogatják. Ha ragasztott vagy fehérjével szennyezett, akkor előbb kézi mosás szülcséges, mert a gép perklóretilénnel mos. A gépteremben két monst­rum áll. Mindent tudnak: tisz­títanak, visszanyerik a mosó­szert, centrifugálnak, sőt; ki is szellőztetik a ruhát. Mind­ezt programtárcsás irányí­tással. Az egyik gép olasz gyárt­mányú, 13 kiló textília fér bele egyszerre, harminc perc alatt tisztít. A másik gép NDK-gyártmányú, 25 kilós. Most újították fel. Elszívó-berendezés is mű­ködik — a padlón. A perklóretilén ugyanis nehezebb a levegőnél, s káros az egészségre. A másik helyiségben vasal­ják a ruhát. Két vászonbábú áll oldalt. Ha belefújja a gép a levegőt, olyan az alak­ja, mint az emberi testé. Csak rá kell adni a kabátot és be­kapcsolni a kompresszort. A nadrágokat gőzzel kezelik. A vasalógépet ráhajtják a lete­rített nadrágra és mikor ki­veszik alóla, olyan az éle, mint a penge... Persze van kézi vasaló is. A nadrágvasaló gép gazdája Cséplő Istvánná. A forró gőz minduntalan arcába csap, 35 fokos a meleg. — Mindannyian most ta­nuljuk a munkát. Még csak heten vagyunk. Ha beindul az üzem, összesen tizenöten leszünk — mondja. — Jelenleg 6 órát dolgoz­nak — napi 200 tételt vesz­nek át — magyarázza az üzem vezetője, Füredi Sán­dor. — Ez annyit jelent, hogy máris ellátjuk Vácot, Ve­rőcemarost és Dunabogdányt. Ha teljes kapacitással működik majd, 25 felve­vőhely szállítmányát fog­juk tisztítani. Köztük lesz a többi között Százhalombatta, Érd, Buda­örs, Szentendre, Nagymaros, Gödöllő és még sok más köz­ség. V. G. P. emeli, hogy sokoldalúan kell bővíteni a szolidaritást a kü­lönböző országok forradalmi mozgalmaival, a kommunista pártokkal, meg kell erősíteni a proletárinitemacianalista szoli­daritást. Az értekezlet — mm látott rá — feladatként tűzi# ki annak a mozgalomnak a ki­bővítését is, amely Luis Cor- valán és a nyugati félték# más politikai foglyai életének megmentéséért küzd. Gyakorlatilag valamennyi latin-amerikai kommunista párt aggodalmát fejtette ki a kínai külpolitika negatív kö­vetkezményei miatt — állapí­totta meg Fidel Castro. —- Meggyőződésünk, hogy a nyi­latkozat hatalmas segítség va­lamennyi latin-amerikai kom­munista párt számára. A nyi­latkozat elemzi a kontinens országaiba való imperialista behatolást és a következő stra­tégiai jelentőségű megállapí­tást tartalmazza: Latin-Ameri­kában a szocializmushoz ve­zető út szükségszerűen az im- perialistaellenes harcon át ve­zet. Más szavakkal: az impe­rialista uralom alóli felszaba­dulás kérdése a szocializmu­sért vívott harc szerves alkotó részének kérdéseként jelent­kezik. A kommunista pártok és más forradalmi erők közötti kapcsolatokról szólva Castro kijelentette: az értekezlet rész­vevői határozottan elítélték az amtikommunizmust, mivel ez mindannak kifejezője, ami reakciós és elmaradott. Castro végezetül rámutatott, hogy a latin-amerikai kommu­nista mozgalom több tízezer kipróbált harcossal rendelke­zik. Igaz ugyan, hogy a moz­galmat és tagjait a kontinens sok országában üldözik, de nincs egyetlen olyan ország sem, ahol a reakciós erőknek sikerült volna megsemm i site- niük a kommunista pártot, , Csillagvárosban a Szaíjut 4 legénysége Pjotr Klimuk és Vitalij Sze­vasztyjanov, a Szojuz—18 űr­hajó legénysége kedden a Moszkva melletti \ Csillagvá­rosba érkezett. Az űrhajósok 63 napot töl­töttek a Szál jut—4 oi'bitális tudományos űrállomás fedél­zetén, majd a Szojuz—18 űrhajóval visszatértek a Föld­re. Ezt követően a bajkonuri űrrepülőtéren átestek a Föld­re szállás utáni első orvosi vizsgálatsorozaton, s ennek eredményeként az orvosok engedélyezték visszatérésüket a szovjet űrhajósok kiképző központjába, ahol nagygyűlést rendeztek tiszteletükre. KÖZÉLET Az MSZMP Központi Bi­zottsága táviratban fejezte ki részvétét a Francia Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­gának Benoit Frachon elvtárs, a párt politikai bizottságának tagja, a Francia Általános Munkásszövetség díszelnöke elhunyta alkalmából. Dr. Lénárt Lajos mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter vezetésével kedden kül­döttség utazott Leningrádba, a nemzetközi halászati kiállítás­ra. i I V

Next

/
Thumbnails
Contents