Pest Megyi Hírlap, 1975. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-05 / 182. szám

Ma finis Püspökhatvanhan Megyeszerte arattak vasárnap Aratták vasárnap is szerte a megyében; amint fölszáradt a harmat, nekilendültek a kom­bájnok, vágták a búzát, a ro­zsot. A hétfő reggeli összegzés szerint újabb két gazdaságban, azaz összesen immár harminc­két termelőszövetkezetben befejeződött a kalászosok betakarítása. A megyei ügyeletén már szombaton úgy mondták, hül a forró drót, segélykérő tele­fon egy se, napok óta. Amint az idő megemberelte magát, úgy zökkent rendes kerékvá­gásba a határbeli élet. Hogy vasárnap is aratnak, abban semmi különös nincsen, az len­ne meghökkentő, ha valahol pihennének ilyenkor a kombáj- nosok, szállítók. Aratás ... Nem a falu éle­tét felbolydító esemény, egy- egy gazdaságban néhány em­ber — kombájnosok, trakto­rosok, teherautósofőrök, szállí­tómunkások — dolga csupán, no meg a gabonaátvevőké, mér­legkezelőké, malmok laborán­saié. S a termelőszövetkezeti vezetőké, mezőgazdáké, kiknek tiszte, feladata megszervezni a munkát, szívükön viselni ke­nyerünk sorsát. „Miként a püspökhatvaniak teszik...” — hangzott a példálózás a minap a megyei operatív bizottság ügyeletén. — Felénk a gabonák jó héttel később érnek, mint • • Összekötve ■»] éhány esztendeje szen- il zációnak számított Cegléden, hogy pa­nelből kezdték építeni — Szolnokról hozták az eleme­ket — az új lakótelep há­zait. Mint minden csoda, ez is három napig tartott, azaz rövid ideig, s ma a Károlyi Mihály nevét vi­selő lakótelep — tavasszal volt a névadás — már-már olyan szerves része a vá­rosnak, mint az Öregszőlők girbegurba utcácskái, zöld­be búvó házai. Az első épü­letek magasodásakor sok kíváncsi járt erre, néze­lődtek, az idegen előtt büsz­kélkedtek, ma úgy mennek el a házak előtt, hogy azt tartanák meglepőnek, ha nem lennének ott, ha kör­nyezetükben nem változna folyamatosan valami. Kívülről persze nem kí­nál meghökkentőt, tekinte­tünket rabul ejtőt egy-egy új lakótelep, ám azt érde­kesnek, fontosnak tartom, hogy az itt álló épületek távfűtésesek. S még lénye­gesebbnek, hogy a tömbí'ű- tőművet eleve úgy tervez­ték, építették, szerelték, al­kalmas legyen a majdani bővítésre, az ötödik ötéves terv esztendeiben itt ki­alakítandó otthonok ellátá­sára. Hosszú éveken át joggal lovagolt az újságíró vessző­paripáján: a településfej­lesztésben nem kötődik eléggé jelen és jövő, sok az ideiglenes megoldás, a holnapi fejlődés támasz­totta igényeiket figyelmen kívül hagyó terv. Mi taga­dás, fájdalom nélkül teszi sutba e paripát, amikor azt látja, hogy növekszik a ter­vezőmunka átgondoltsága, kötődik, mégpedig egyre szorosabban ma és holnap, azaz a településfejlesztés már nemcsak taktikai fel­adatokat old meg, hanem jut ereje stratégia kiformá­lására is. T úl nagy jelentőséget tulajdonítanánk a ceg­lédi tömbfűtőműnek? Ha önmagában állna, való­ban szerény példa lenne. Ám megtoldhatjuk a me­gye más részéről, például Vácról. Mert ott meg.— egyebek között — a hatva­nas évek elejének áldatlan vitái, huzakodásai után — amikbe több ízben lapunk is beleszólt — végül is si­került úgy alakítani a víz- műépítést, bővítésit, hogy ezekben a hónapokban már az van napirenden, miként kapcsolják rá fokozatosan e víztermelő telepekre a környező községeket! Napi ötezer köbméterrel szüksé­ges ehhez növelni a víz­hozamot, de: mód van rá, a tervek eleve így készül­tek. Azaz nem kell — mint szinte hagyomány volt ez hosszú éveken át minde­nütt és mindenben — elöl­ről kezdeni a munkát, a meglevőt toldani, sokat rá- költve alkalmassá tenni a kapcsolódásra, az újhoz való illeszkedésre. Ez már nyomosabb pél­da, de szerencsére, nem az egyetlen a városban. Mert következetességet, átgon­doltságot tükröz az is, aho­gyan a váciak megoldották az óvodai elhelyezést — igaz, nagyon zsúfoltan van­nak a gyermekintézmények­ben, de lényegében föl­vehettek az összes jelent­kezőt —, s ahogyan már most formálják elgondolá­saikat a következő öt esz­tendőre. Mert csökkenteni kell a zsúfoltságot — az eredetileg elhelyezhető gyermekeknél harminc szá­zalékkal többen vannak! —, s figyelembe venni az ör­vendetesen növekvő nép- sz-aporulatot. Győzik? Ne jósoljunk. Azt viszont el­mondhatjuk, hogy e gyer­mekintézmények létrehozá­sakor, területi elhelyezé­sekor igyekeztek a lehető legjobban igazodni ma és holnap kötődéséhez, azaz könnyebb lesz a munka, mintha csupán rögtönöz­nek, lépnek sietve egyet itt, egyet ott, anélkül, hogy megnéznék, út-e, melyet tápodnak. L ehet, természetesnek tűnik, hogy erősödik a logika szerepe a te­lepülésfejlesztésben. Mégis, hangsúlyossá kell tennünk ezt az új vonást, mert a jelenlegi tervidőszakban ke­rült előtérbe. S nem azért, mert a településfejlesztés­ben érdekelt párt-, tanácsi és társadalmi szervek egy­szeriben másként kezdtek gondolkozni, hanem mert megteremtődtek a minősé­gében más munka feltéte­lei. Ezeket a feltételeket a tanácsi önállóság bővítése hozta létre, az, hogy a ta­nácsok megalkothatták kö­zéptávú fejlesztési tervüket — fennállásuk alatt első íz­ben önállóan! —, s maguk határozhattak abban, ami­nek eldöntéséhez helyben rendelkezésre állt minden ismeret. Az önálló, s éppen ezért felelősebb gazdálkodásnak tudható be, hogy például Abony nagyközségben a ta­nács pénzéit és a társadal­mi munkát jól összefogva egyszerre ugrottak neki több oktatási és gyermek­intézmény — így a Sze­lei úti általános iskola, a kisegítő iskola, a Beloian­nisz úti óvoda — bővítésé­nek, korszerűsítésének, olyan feladatoknak, ami­lyeneket korábban évekre osztanak el. Hibátlan, tökéletes lenne ezek szerint a tanácsi ter­vezőmunka, a település- fejlesztés jelene? Rengeteg a gond, az egyenetlenség, de rossz kiindulási alapot választanaik azok, akik csak ezt, a gondokat látják, s nem mérik fel, honnét in­dult az út, mekkora a ta­nácsok e tevékenységi te­rületén a fejlődés. Végül is öt esztendő nem elég arra, hogy kikristályosodjanak a módszerek, hogy a tapasz­talatok értékelése folyama­tossá váljék. Csak a szem­lélő hiszi azt, hogy egysze­rű, könnyű a jelent és a jövőt összekötni, mert ren­geteg kínlódással jár, s az elismerést nem okvetlenül az így cselekvők kapiák hanem olykor azok, akik ripszropsz felmutatnak va­lamit. Mégis, a biztató je­lek gyarapodása azt igazol­ja, hogy fokozatosan több­ségbe kerülnek azok, akik fölismerik ■felelősségüket, azt, hogy nemcsak a máért, hanem a holnanért is ők tartoznak számadással. Mészáros Ottó a szomszédos homoktalajú vidéken, más a mikroklíma is, elég hu­zatos a Galga-völigye — kezd a magyarázatba Kovács Antal, az acsai, csővári, püspökhatva ni határt birtokló gazdaság el­nöke, hogy vasárnap az aratás felől tudakozódom. Kezdetben tehát — folytatja az elnök — fölös kombájnunk is akadt. Ekkor megbeszél­tük a fótiakkal: segítünk ne­kik. A kölcsönt most törlesz­tik. Azután: tizenhárom kom­bájnunk volt, jövőre akar­tunk venni még kettőt, de hallottuk, hogy az AGROKER most 50 ezer forint árenged­ménnyel adja'' a gépeket. Megvettük most, olcsóbban, s a legjobbkor. Tavaly MTZ traktorokkal szállítottuk Vác- ra a gabonát. Az idén teher­autókkal, így a traktorosod egy-kettőre végezhetnek az aratást követő munkákkal: lehúzzák a szalmát, disztille- reznek, szántanak. Kom bájnosaink két bokorban.arat­nak, Ácsa és Püspökhatvah térségében, s ide is, oda is be­osztottunk egy technikai egy­séget, műhelykocsi kíséri az aratókat, üzemanyag-szállító, ételhordó ... Ennyit mond­hatnék a szervezésről. Hogy kevésbé gyomos a gabona, mint sokfelé látni, az növény­védőink korábbi munkáját dicséri. A megye egyik legnagyobb ga­bonatermesztő termelőszövet­kezetében, a püspökhatvani tsz-ben 1100 hektáron terem búza; ebből 800 hektárnyit, s 350 hektár tavaszi árpa ter­mését már magtárban tud­ják. estig befejezzük — mondja Kovács — Kedd az aratást Antal. Az eseményről talán az er­dők, dombok, rétek övezte falu lakói is csak e sorok ol­vastán értesülnek. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! tAZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIX. ÉVFOLYAM, 182. SZÄM ARA 80 FILLER 1975. AUGUSZTUS 5., KEDD A Portugál KP határozott fellépést követel az ellenforradalmi erőkkel szemben Folytatódnak a reakciós terrorakciók Világosan le kell szögez­nünk, hogy országunkban folytatódik az ellenforradalmi összeesküvés és a reakció újabb államcsínyre készül — jelentette ki Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára Evorában, a mun­kásmozgalmi múltjáról és je­lenéről híres Alentejo tarto­mány egyik nagyvárosában. A politikai helyzet egyre rosszabbodik a kormányválság elhúzódása miatt. Mielőbb olyan kormányt kell alakítani, amelyik tekintélyét és erejét a forradalom szolgálatába ál­lítja. A PKP kész megvizs­gálni a válság megoldásának lehetőségeit minden olyan erővel — kezdve a Fegyveres Erők Mozgalmával —, amely érdekelt a forradalom kibon­takoztatásában, az antimono- polista és a nagy földbirtokok ellen irányuló politika meg­valósításában és a végigvi’telé- ben. A demokratikus szabad­ságjogokat ismét veszély fe­nyegeti — mondta Cunhal. Mégpedig nem azok részéről, akik a forradalmi baloldalhoz tartoznak — hanem az ellen­forradalmi jobboldal részéről, amely a régi rezsim visszaál­lításában érdekelt. — A kom- munistaellenesség a reakció fő fegyvere. Azok, akik párt­állásukból fakadó szűkkeblű- ságből, vagy személyes ambí­cióikból a kommunistaellenes- ság szószólóivá válnak, kinyit­ják az ajtót az ellenforrada­lom előtt. Noha a kommunis­ták volnának az első áldoza­tai az ellenforradalomnak, nem vitás, hogy a reakció ezeket az antikommunista „demokratákat” és „szocialis­tákat” nem kímélné meg. Cunhal pártja nevében kö­vetelte, hogy az állami szer­vek szigorúan avatkozzanak be és büntessék meg a de­mokratikus rend ellen vétőket. — Erről a tribünről felszólít­juk az ország minden dolgozó­ját, a népi tömegeket, az ösz- szes demokratát és antifasisz­tát, minden forradalmár, fia­talt, nőt, hogy fogjon össze az ellenforradalmi erőkkel szem­ben, leplezze le a fasiszta ban­dákat, védje meg a szabadság- jogokat, vezesse végső győze­lemre a dicsőséges portugál Trmzíomáíorok NDK, lengyel, csehszlovák megrendelésre Felnőttek a feladatokhoz a TRAKISZ-ban Ahogy az ember ma körül­néz a Trakisz (Transzformá­tor-, Röntgen- és Villamoské­szülékgyártó Szövetkezet) nagy­kőrösi telepén, az egyedi vagy a sorozatgyártó trafószerei­dében, a rövidesen átadásra kerülő új impregnálóüzemben, szinte el sem hiszi, hogy alig Jiét esztendővel ezelőtt, itt, a Volán Vállalattól átvett kis műhelyben mindössze 18 em­ber „bütykölte” a fénycsőfoj- tókat. v Ma ugyanez a telep 324 dolgozónak ad kenyeret, ezen belül 292 termelőmun­kásnak. — Hová lettek a fénycsőfoj- tók? — Vácott készülnek, a HAGY-ban, automata gépso­ron, sokkal gazdaságosabban, mint annak idején nálunk — mondja Rácz Zoltán telep­vezető. — Mi sem maradtunk azért munka nélkül, mert he­lyette különböző kis trafókat, hegesztőtrafókat gyártunk és fontos alkatrészeket a szö­vetkezet röntgenrészlegének. Hogy mekkorára nőtte ki magát az egykori kis mű­hely, azt jól jellemzik az első félévi termelési adatok: A szö­vetkezet I. félévi 101,5 millió forintos termelési értékének nagyobb részét itt, Nagykő­rösön állították elő; a nagy mennyiségű alkatrész mellett 60 millió forint értékű trafót készítettek. A Trakisz az év első felében 26,5 millió forint értékben transzformátorokat szállított csehszlovák, lengyel és NDK-beli megrendelőinek. A III. negyedévre jóváhagyott 51 milliós termelési tervből 32 milliót a trafógyártás tesz ki. — Ebben benne vannak az első és második negyedévi adósságaink is — mondja őszintén a telepvezető. — Az elmaradás oka az anyaghiány volt. Hogy mindennek elle­nére 60 millió forint értékű trafót tudtunk gyártani, azt elsősorban a szocialista bri­gádoknak köszönhetjük. Hadd Készülnek a trafók a szereidében. Foto: Gárd'os Katalin említsek egy példát: a Szilá­gyi Erzsébet brigádot, amely­nek tagjai egy BT—100-as trafó szerelését munkaidő után végezték el, azért, hogy teljesíteni tudjuk export­kiszállítási kötelezettségün­ket. A munkájukért kapott pénzt pedig közösségi célokra, illetve a patronált iskola tá­mogatására fordították. Nemrégiben kommunista műszakot tartottak a telepen, amelyen 248 dolgozó — köz­tük mind a hét szocialista bri­gád tagsága — vett részt; a műszak után 21 ezer forintot utaltak át a városi tanács­nak, a szociális létesítmények bővítésére. A fejlesztésre tereljük a szót: — Ebben az évben szövet­kezetünk tízmillió forintot fordít az új budafoki telep beruházásaira — ahová a fő­városban jelenleg szétszór­tan működő röntgengyártó részleget fogják összevonni —, és az itteni bővítésre, amelynek keretében új, kor­szerű festőüzem és impreg­náló épül a harmadik negyed­év végére. Mindkettőnél alap­vető szempont volt a korsze­rűség mellett a maximális egészségvédelem, amiről nagy teljesítményű elszívóberende­zések gondoskodnak. A fej­lesztés egyik lépcsőfoka volt az is, hogy az idén korsze­rűsítették a fűtést itt, a tele­pen: fűtőolajról áttértünk a földgáztüzelésre, s ily módon jelentős megtakarítást értünk el. — Minden csupa szép te­hát? — Sajnos, nem. Létszám- hiánnyal küzdünk, az első fél­évi tervünk teljesítéséhez is nagyobb létszámot tervez­tünk, mint amennyi valóban rendelkezésünkre állt. Több gondot, figyelmet kell fordí­tanunk az alkatrészgyártás­nál a technológia tökélete­sítésére; több, ma még for­gácsolással előállított alkat­részt egyszerűbb és korsze­rűbb megmunkálási móddal vagy anyaggal kell felválta­nunk, és — végül' — újítási feladattervet kell készíteni, hogy mi is lépést tarthas­sunk a műszaki-technológiai követelményekkel. Ny. É. forradalmát — fejezte be be­szédét Alvaro Cunhal. A párizsi L’Humanité lissza­boni tudósítója megállapítja, hogy a portugál forradalom jelenleg „nehéz és veszélyes szakaszon” megy át. Az új kormány megalakítása újabb nehézségekbe ütközik, közben egyre nagyobb mértékben bontakozik ki a reakciós of- fenzíva, s immár mindenna­possá váltak a kommunisták ellen irányuló erőszakos cse­lekedetek. A tudósítás szerint a kor­mány megalakítását akadá­lyozzák a hadseregen belül mutatkozó ellentétek is. Így Calvalho tábornok áliítólag elutasította a neki felajánlott miniszterelnök-helyettesi tisz­tet, s e magatartását a COP- CON egyes egységei is támo­gatják, amelyek — mint mondják — „meg akarják őrizni önállóságukat”. A lengyel távirati iroda úgy értesült, hogy a legújabb ka­tonai-polgári kormány ösz- szetételének bejelentése előtt az utolsó pillanatban több gazdasági vezető poszt jelöltje visszautasította a kabinetben való részvételt, ezért Goncal- ves tábornoknak folytatnia kellett kormányalakítási kon­zultációit. Az észak-portugáliai Vila Nova de Famalicaóban to­vább tart a kommunistaelle- nesv támadás: szélsőjobboldali provokátorok immár három napja ostromolják a kommu­nista párt bizottságának épü­letét. A tömeg által körülzárt épület „védelmére kivezényelt biztonsági erők hétfőre vir­radóra fegyverüket használ­ták, és kioltották egy 34 éves férfi életét. Egy 18 éves tá­madót súlyosan megsebesítet­tek. Lisszaboni kommunista for­rásból származó értesülés sze­rint a fasiszta provokáció még mindig nem fejeződött be: a támadók „erősítést” hoznak a közeli településekről, embe­reket hecceinek fel a kom,- mundsták ellen. Az észak-portugáliai Braga mellett, Provoa de Lanhosó- ban is támad a jobboldal: va­sárnap szétzúzták a Portugál Demokratikus Mozgalom és a PKP helyiségeit, s elégették a két párt épületének berende­zéseit és irattárát. A táma­dók „le kell számolni a kom­munistákkal” kiáltásokkal törtek-zúztak az épületben. ★ A portugál katonai direktó­rium három tagja — Costa Gomes, Vasco Goncalves és Carvalho tábornokok — hét­főn tanácskozásra ült össze a lisszaboni katonai körzet 50 tisztjével — jelentették jól ér­tesült forrásra hivatkozva nyugati hírügynökségek. A ta­nácskozásról nem adtak ki közleményt, de hírügynöksé­gek úgy tudják, hogy az ösz- szejövetel célja a katonai helyzet és az új kormány megalakításával összefüggő kérdések tanulmányozása. KOZELET Dr. Dabrónaki Gyula állam­titkár vezetésével — a Szov­jetunió Központi Népi Ellen­őrzési Bizottsága elnökének meghívására — hétfőn a Szovjetunióba utazott a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bi­zottság küldöttsége.

Next

/
Thumbnails
Contents