Pest Megyi Hírlap, 1975. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-31 / 204. szám

1975. AUGUSZTUS 31., VASÄRNAP iXídtw Őrizzük a lángot Jubileumi úttörőév Szeptemberben ismét felso­rakoznak az úttörőzászló alá a piros és kék nyakkendősök, a rajok és őrsök —- jubileumi esztendőt kezd meg, fennállá­sának 30. évébe lép a Magyar Úttörők Szövetsége. A jubileu­mi esztendő terveiről, a tanév úttörőmozgalmi teendőiről be­szélgetett az MTI munkatársa Szűcs Istvánnéval, az úttörő- szövetség főtitkárával. — Szeptemberben kezdődő jubileumi évünk középpontjá­ban az Őrizzük a lángot elne­vezésű országos mozgalom áll — hangzott a tájékoztatás. — Az akciósorozat az úttörőjelvény­ben lobogó háromágú lángról kapta nevét — e jelkép jegyé­ben emlékeznek úttörőink a hősi múltra, bizonyítják újabb és újabb tettekkel, hogy mél­tók az elődökhöz, jól dolgoz­nak, szorgalmasan tanulnak. A mozgalom során a paj­tások felkutatják úttörő­elődeik emlékét, csapatuk történetét, felelevenítik a legszebb hagyo­mányokat, a legkedvesebb já­tékokat, s megkeresve csapa­tuk régi tagjait, tapasztala­taikból, emlékeikből merítve szervezik majd színes, érdekes közösségi életüket. — Az úttörőév programjai­nak méltó befejezője lesz a VII. országos úttörőtalálkozó. Szövetségünk születésének 30. évfordulójára a felnőtt társadalom is készül. A KlSZ-alapszervezetek pél­dául éves akcióprogramjuk­ban konkrét teendőket fogal­maztak meg a KISZ és az út­törőközösségek testvérkapcso­latainak erősítésére. — A jubileumi esztendőben nemcsak a múltra emléke­zünk, a jövőt is tervezzük. Az úttörőszervezetek országos konferenciája éppen a három évtizedes múlt tapasztalatai, s az előttünk álló társadalmi­politikai feladatok alapján vállalkozik majd arra, hogy megjelölje a szövetségi mun­ka továbbfejlesztésének távlati tennivalóit, s körvonalazza azoknak a nagyszerű felada­toknak a megoldását, amelyek a gyermekek szocialista szelle­mű nevelésében — a párt XI. kongresszusának határozatai­ban is helyet kapva — előt­tünk állnak. A vásár második napján (Folytatás az 1. oldalról) nek a látogatóik egy-egy kivá­ló gazdaság, üzem sikereivel, továbbá a Tisza II. öntöző- rendszer — legnagyobb beru­házásunk — megvalósulásá­nak ütemével. Itt mutatják be az Alkotó ifjúság pályázat eredményeit is. A D-csamok- ban a szocialista országok együttműködését, a nagyüzemi gazdálkodás műszaki-techni­kai bázisának megtéremtésé- re tett közös munkáról tájé­kozódhatnak a látogatók. Egyebek közt arról is, hogy a nemzetközi munkamegosztás­ban hazánkra is nagy felada­tok várnak, A növénytermesztési bemu­tatók az iparszerű termelési rendszerek térhódítását ábrá­zolják. A nagyüzemi kerté­szeti termelés fejlesztéséről, a csökkenő kézi munkaerő pót­lásáréi, a különböző zöldség- fajták gépi betakarításának lehetőségeiről a 18-as pavi­lonban rendeztek bemutatót. A B-csamokban a korszerű ta­lajművelés és a talajerő-gaz­dálkodás technológiáját, mód­szereit mutatják be. Külön kiáll í tás részben helyezték el a rendezők a növényvédelem bemutatóját. A mezőgazdasági termelésben 44—45 százalékos arányú állattenyésztés fejlő­dését hat pavilonban és az A- csamokbeli kiállítási részben jelenítik meg. A mezőgazdasági gépesítés, karbantartás és energiagaz­dálkodás bemutatói a B­A Szentendrei Kocsigyár, azaz hivatalos nevén Erdészeti Fa- és Vegyesipari Vállalat hagyományai mellett új termékkel is bemutat­kozik a látogatóknak. A képünkön is látható hattonnás szervestrá- gyaszóró kocsi még csak prototípus, ám készítőd számítanak arra, hogy a mezőgazdasági szakemberek véleményükkel, ötleteikkel segítenek majd a végleges megoldás kialakításában: ezért is hozták el a vásárra. csarnokban kaptak helyet — külön „fejezetet” szenteltek a rendezők a munkavédelem­nek —, ugyanitt ismerkedhet­nek a látogatók az élelmiszer- ipari gépesítéssel, e pavilonban kapott helyet az építészeti bemutató, míg az A-csamok- bam, a már említett kiállítá­son kívül a kertészet és fa­ipar, a mezőgazdasági kutatás, a vezetés-szervezés, a szakok­tatás, a földmérés-térképészet, a háztáji és kiskar tbemutató, s a vadászat és vadgazdálko­dás témái találhatók. Az A- és C-csamokban, továbbá szabadterületi bemutatóhe­lyen szemlélhetik meg az ér­Naponta felvezetik a díjnyertes tenyészállatokat a vásáron. Gárdos Katalin felvételei kintetében kevésbé maradnak el számos országtól, mint a termelékenység vonatkozásá­ban. Kézenfekvő tehát, hogy a gazdaságosság, a versenyké­pesség fokozása társadalmi fontosságú ügyünk. A mezőgazdaság termelése az utóbbi években folyamato­san emelkedett, és előrelátha­tóan ebben az évben is nő. Ezt azért helyénvaló hangsú­lyozni, mert az időjárási kö­rülmények ebben az időszak­ban gyakran voltak kedve­zőtlenek. Nem kedvezett a ta­lajelőkészítési és őszi vetés- munkáknak a múlt év végi rendkívüli csapadékos időjá­rás. Azóta egyes területeket árvíz, belvíz borított el. A politikai céljainknak megfelelően az elmúlt évek­ben lényegében megoldódott az ország kenyér- és takar­mánygabona-ellátása. Az idei kenyérgabona-termés, bár a tavalyi és a tervezett szintet nem éri el, a hazai szükségle­tet fedezi. A cukorellátás biz­tosítása érdekében jelentősen növelték a cukorrépa vetéste­rületét. Az ipari növények, a kukorica, a burgonya, a zöld­ségek és a gyümölcsök hoza­mai általában kielégítőnek, il­letve kedvezőnek ígérkeznek. Az eredményekben szerepe van az agrotechnika fejlődé­sének, az iparszerű termelés, az ún. termelési rendszerek térhódításának, a mezőgazda- sági dolgozók növekvő szak- képzettségének. Fejlődik és korszerűsödik az állattenyésztés is, javult az állatállomány minőségi össze­tétele. A múlt évi visszaesés után — a Szovjetunió megren­delései jóvoltából — együttvé­ve nőtt a vágómarha- és mar­hahúsexport. Év közepén a sertés- és a kacsaállomány kisebb volt az egy évvel korábbinál, a nem kívánatos csökkenés megaka­dályozására intézkedések tör­téntek. III. A belföldön felhasznált nem­zeti jövedelemnek kb. három­negyede fogyasztásra kerül. A lakosság fogyasztása az elmúlt években folyamatosan emelke­dett, 1974-ben 7 százalékkal. A növekedés 1975-ben folytató­dott. Nőttek, eddig a tervezett­nél is nagyobb mértékben, a lakosság jövedelmei, a munka­bérből, mezőgazdasági terme­lésből, társadalmi juttatásból származó pénzbevételek egy­aránt. A társadalompolitikai célokkal összefüggésben legje­lentősebben a pénzbeni társa­dalmi juttátás nőtt. A nagyobb jövedelem kielégítő áruellátás mellett nagyobb fogyasztást tesz lehetővé. A kiskereskedel­mi forgalom az I. félévben fo­lyó árakon számítva 11,4 szá­zalékkal, az árszínvonal pedig 3.9 százalékkal emelkedett, így a vásárolt árumennyiség 7,2 százalékkal volt több, mint a múlt év hasonló időszakában. IV. 1974-ben a tőkés világpiacon az energiahordozók és a nyersanyagok árai jóval na­gyobb mértékben emelkedtek, mint az ipari késztermékek és néhány kivételtől eltekintve a mezőgazdasági eredetű termé­kek árai. Az ilyen árváltozá­sok, azokat az országokat, me­lyeknek importjában az ener­giahordozóknak és a nyers­anyagoknak, exportjukban pe­dig az ipari késztermékeknek és a mezőgazdasági eredetű termékeknek van nagyobb sú­lya, kedvezőtlenül érinti. Ma­gyarország — természeti adott­ságai, gazdasági szerkezete miatt — közismerten ezek kö­zé az országok közé tartozik, így nem mentesült és nem is mentesülhetett a kedvezőtlen hatásoktól. 1974-ben a tőkés devizákban megvalósult beho­zatalunk árszínvonala mintegy 40 százalékkal, kivitelünké en­nél .kevésbé: 19 százalékkal volt magasabb; mint az előző évben. A kiviteli és a behoza­tali árindex hányadosa (119:140 = 85), az űn. külkeres­kedelmi cserearány-mutató art fejezi ki, hogy 1974-ben ugyanezért az egységnyi im­portért 15 százalékkal töb­bet kellett exportálnunk, mint 1973-ban. A forgalom adott mennyisége mellett belföldi árakon az importban hozzáve­tőlegesen 35 milliárd forint ár­veszteség, az exportban mint­egy 15 milliárd forint árnye­reség, egyenlegében kb. 20 milliárd forint árveszteség ke­letkezett. 1975-ben, az eddig rendelke­zésre álló adatok szerint foly­tatódott a behozatali áraknak a kiviteli árakat meghaladó emelkedése, de az 1974. évinél jóval kisebb mértékben. Előze­tes számítások szerint a csere- arányromlás 5—10 százalék­nyira becsülhető. Külkereskedelmi forgal­munk nagyobb részét a szocia­lista országokkal rubelben bo­nyolítjuk le. A rubelárak az elmúlt években, így 1974-ben is lényegében változatlanok voltaic, ezért a cserearány is állandó volt. A tartós világ­piaci árváltozások bizonyos idő elteltével a rubelárakat is érintik, így 1975-től a rubel­forgalomban is cserearány- romlással1 kell számolnunk. E cserearányromlás azonban lé­nyegesen kisebb lesz, mint a tőkés devizák esetében volt. Az első félévi fejlődésünk töretlen, tervünk reális. Az év hátralevő részében az erőket a népgazdasági tervben, a párt- és kormányhatározatokban megjelölt feladatok következe­tes végrehajtására kell össz­pontosítani. deklődők az AGROMAS- EXPO-n kiállított mintegy kétezer gépet és műszert. A kiállításhoz számos szak­mai rendezvény és szórakoz­tató program is kapcsolódik. Kétnapos szakmai bemutatók színhelye lesz a toki Egyetér­tés Tsz, ahol a kukoricater­mesztéssel, a soroksári Vörös Október Tsz, ahol zöldségter­mesztéssel ismerkednek a szakemberek, gyümölcster- meszitési bemutató lesz Érden, a növényházak hasznosításá­nak bemutatója a budapesti Duna és Sasad tsz-ban, a me­zőgazdasági gépesítés, karban­tartás megszervezéséről Kos- don szerveztek bemutatót. A szakrendezvényeit sorá­ba tartoznak a kiállítás be­mutató pályáján naponként délután két órakor kezdődő tenyészállat-felvezetések (me­lyek során a díjnyertes jó­szágokat ismerhetik meg a látogatók), s a legújabb mező- gazdasági gépek felvonultatá­sa. Szombaton már az első órákban benépesültek a vá­sárváros éttermei, ahol szá­mos ételkidönlegessóget — például birkapaprikást, rc6- tonsülteket — kínálnak. Két sajtótájékoztatót tar­tottak a megnyitást követő napon. A Magyar Tudományos Akadémia kutatásai és a me­zőgazdaság kapcsolatáról tá­jékoztatta az újságírókat Láng István, az MTA főtit­kár-helyettese. Rámutatott: a fennállásának 150. évforduló­ját ünneplő tudományos in­tézmény mindig is hatással volt a mezőgazdasági terme­lésre. Az az elv, hogy az aka­démiai kutatásban helye van az agrártudományoknak, az elmúlt évtizedek gyakorlatá­ban bevált, sőt ezen a téren to­vábbi lehetőségek is vannak. Az MTA az egyéb ágazatok­ban tevékenykedő tudomá­nyos kutatókat, kémikusokat, matematikusokat, orvosokat is mozgósítja a mezőgazdaság érdekében. Az akadémiai ku­tatóintézetek a gyakorlati gazdálkodást egyebek között új x növényfajtákkal segítik. A mórtonvásári Mezőgazdasági Kutató Intézet új kukorica­hibridjei a nemzetközi gya­korlatban is egyedülálló gyor­sasággal kerültek országszer­te köztermesztésbe, és az új magyar búzafajták már száz­ezer hektáron hoztak az idén termést. Az élelmiszeripar fejlődé­séről, a lakossági ellátás ala­kulásáról dr. Lénárd Lajos mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterhelyettes tájé­koztatta az újságírókat, össze­függésben a kiállításon látha­tó gazdag és változatos anyag­gal. Elmondotta, hogy a be­mutatott 350 termékből több mint 100 kapott különféle dí­jat, egyebek között 11 nagydí­jat, 37 arany-, 39 ezüst- és 22 bronzérmet. Az eredménye­ket az ipar jelentős fejlesz­tése tette lehetővé. Az elmúlt három évtized alatt három konzervgyárat, 16 új tejüze­met, 6 hűtőházat, egy hús­kombinátot és két sörgyárat adtak át egyebek között. Az üzemek 1975-ben 5000 féle élelmiszert és élvezeti cikket gyártottak, ami közrejátszott abban, hogy hazánkban ked­vezően változott és korszerű­södött a táplálkozás szerkeze­te. Tévedés vagy hibás szemlélet? C sak az nem vét, aki nem dolgozik — tartja a mondás, amelynek iga­zát bizonygatni sem kell, hi­szen hibátlan ember nincs. Magától értetődő az is, hogy a munka olyan célszerű em­beri tevékenység, amelynek eredményét már előre lefény­képezi agyunk, s ez a gondo­lati modell, amelyet megfo­galmazunk, papírra vetünk, nem más, mint a terv, a fo­lyamat pedig a tervezés. Nem lehet mindig teljes biztonsággal előre felmérni, hogy céljaink, terveink meg­valósításához alkalmas esz­közt, jó módszereket válasz­tottunk-e. Gyakran csak me­net közben vagy akkor döb­benünk rá erre, amikor ké­szen a mű és a valóság elüt terveinktől. Mindez jelenthet-e olyasfélét, hogy ilyenkor te­hetetlenül széttárt karral ma­gyarázkodunk: elnézést, nem így akartam?! És maradhat-e ennyiben a dolog? Szocialista elveinkből — és abból a tényből, hogy nem csupán saját értékeinkkel, ha­nem ennél többel: a közös va­gyonnal gazdálkodunk — kö­vetkezik, .hogy a tévedés jo­ga csak a becsületes alkotó szándék mellé rendelt ki­váltság. Ahol ilyen a szemlé­let, ott megállapítják a hi­bák elkövetőinek felelős­ségét, feltárják a bajok okait ■— legyenek azok ob- jektívek, vagy emberi gyen­geségből, esetleg a hozzáértés hiányából fakadóajk. Csak az önkontroll, az önismeret se­gíthet hozzá, hogy gyengesé­geteket felismerve, azokat vállalva elkerülhessük meg­ismétlődésüket. Mindez lel­kiismeret, szemlélet kérdése. Mert például miféle szemlé­let az, amikor megyei lakás- építkezéseinken dolgozó vál­lalatok és szövetkezetek a járulékos beruházások elma­radása, a hanyagul végzett munka és egyéb nagy hibák miatt, már elkészült, de be­költözésre, használatra alkal­matlan épületek hiányosságai­ért egymásra mutogatva — fővállalkozó az alvállalkozóra, kivitelező a tervezőre, vagy kivitelező a beruházóra és viszont — hárítják a felelős­séget. Ahelyett, hogy közös erővel felderítenék: ki miben hibázott, és arra törekednének közös akarattal, jobb együtt­működéssel, hogy mielőbb pó­tolják a mulasztást és ne is­métlődhessenek meg másutt a történtek. Ugyanazok a mű-, építésvezetők, vállalati szak­emberek, akik nem vállalják egyik-másik hibáért a fele­lősséget, közben az üzemi de- mokráciá fórumain, nem egy­szer a párttaggyűléseken ma­guk is a szocialista szemléle­tet hirdetik fennen szóval. E z a magatartás az elvek és a gyakorlati cselekvés egységének sürgős meg­teremtéséért, alapvető szem­léletbeli változtatásáért kiált! Persze, tudjuk, hogy nem könnyű az építőiparban dolgo­zók helyzete sem. A hatalmas feladatokhoz képest elmarad a szükségestől a technikai felszereltség, a gépesítettség színvonala, nehézkes az anyag- beszerzés, kevés az értő mun­káskéz, nagyobb az építési igény mint a kapacitás. De ez sem ilyen egyértelmű! Gya­kori, hogy jó munkaeszközzel, a legkiválóbb anyagból, ha­nyag munkával használhatat­lan, silány termék készül. Az sem ritka, hogy ahol legin­kább panaszkodnak a mun­káshiányra, éppen ott tesznek a legkevesebbet az utánpótlás biztosításáért, a dolgozók kép­zéséért, szociális helyzetük ja­vításáért. Volt példa arra is. hogy amikor egy vállalatnál alaposabban megvizsgálták: miként befolyásolták a hiány­cikkek a beruházás építési ha­táridejének eltolódását, kide­rült, hogy a szükséges anya­gokat nem rendelték meg időben és természetesen ké­sőbb már fejvesztett kapko­dás árán sem juthattak hoz­zá. Olykor nem csupán vezetői szinten hibás a szemlélet A PÁÉV dolgozói például — a vezetőkkel együtt — (bár a vállalat jő ideje kilábalt a mélypontról, most a korábbi­nál jobban dolgoznak), jó ideig nem érezték hibásnak magukat, amiért Szentend­rén, a megyei művelődési központ könyvtártermét rosz- szul szigetelték; ez a fontos intézmény máig is zárva van a közönség előtt. A terv volt rossz — mondják. A tervező a kivitelezőre hárítja a fele­lősséget: miért nem szólt idő­ben. .. Úgyszintén Sződlige- ten, ahol nem menetközben, hanem a mű elkészülte után fedték fel, hogy hasznavehe­tetlen. De hol volt a terve­zői ellenőrzés? Miért nem akiadt egyetlen építőipari mun­kás, egyetlen szakember, aki észrevéve a mulasztást, csak annyit mondott volna: áll­junk meg, így ne tovább? Vácott miért állhatott két hó­napig egy daru, s ezáltal az elemek beemelése... — húzó­dott a határidő... Miért ad­tak át lakást Dunakeszin me­leg víz és fűtés nélkül? És az ország számára oly fon­tos iparágban, mint az építő- ipar, miért nem szervezik meg a gépek két műszakban való kihasználását? Miért nem gon­doskodik például a beruházó minden alkalommal a terep előkészítéséről, arról, hogy ne késleltessék már az indulásnál az építkezést. S zázhalombattán, a Duna- menti Hőerőmű Vállalat technikus szerelőmunká­sai viszont természetes dolog­nak tartják. — és az is —, hogy a tervrajzokat, utasítá­sokat a szerelés során ál­landóan ellenőrizzék, menet közben kiszűrjék a kisebb hi­bákat s ha nagyobbakat ész­lelnek, azonnal konzultáljanak a tervezővel. Szocialista szem­léletnek, értelmes, célraveze­tő munkának ezt tekinthet­jük. Régi tapasztalat: ahol egy­séges, jó szemléletet alakíta­nak ki, a vezetők képesek áttekinteni és irányítani vál­lalatuk munkáját, ott nem kendőzik el a hibákat, nem ködösítik el a felelősséget, mindkettőt magukénak tart­ják és vállalják. A Dunai Kő­olajipari Vállalat vezetői pél­dául nem tettek lakatot an­nak a munkásnak a szájára, aki egy tanácskozáson kimon­dotta: miközben a beruházás gyorsításán ezrek fáradoznak, gondot okoz egyes anyagok és műszerek hiánya, kései szál­lítása, a központi raktárban mégis több millió forint érté­kű anyag hever, amelyek az üzemek megrendelésére be­érkeztek, de azóta sem jelent­keztek értük. Észrevételét azonnali intézkedések sora követte. Az Ipari Szerelvény- és Gépgyárban sem takargatták, hogy a gépkocsi gömbcsap­szegek gyártására behozott külföldi licenc-eljárást nem tudták kellő időben kama­toztatni. A vártnál nagyobb nehézségeket okozott számuk­ra a gyártási tapasztalatok át­vétele, a begyakorlás, emiatt kedvező exportlehetőségük is egy időre megakadt. De szellemi és fizikai erejüket megfeszítve, éjjel-nappal azon dolgoztak, hogy mielőbb ki­alakítsák a megfelelő munka- szervezést s elsajátítsák azokat az ismereteket, amelyek az új technológia buktatóinak kiik­tatásához nélkülözhetetlenek. Ilyenkor, tapasztalva, hogy nem közömbösségről, felelőt­lenségről van szó, aki tehe­ti — segít a bajok orvoslásá­ban. B ár minden hasonlat sán­tít mondandónk szemlél­tetésére, egyet mégis említsünk: nem szereti és nem érti igazán a szakmáját az a gépkocsivezető, aki az első gyanús koppanásra, zörejre nem áll meg, nem deríti fel az okot és nem viszi azonnal kocsiját műhelybe, hogy meg­javítsa «vagy megjavíthassa.' Akinek a szakmája egyben a hivatása, áz tudja: a többi al­katrészt is tönkreteheti egyet­len rossz. Ezt megelőzni pedig nem­csak hozzáértés, hanem szem­lélet kérdése is. Kovács György Attila

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents