Pest Megyi Hírlap, 1975. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-27 / 200. szám
\ Szerényen, megalapozottan A z alapvető gazdasági össze** függéseket gyakran a közmondások stílusában fogalmazott mondatok, meghatározások tudatosítják, plántálják be a köztudatba. Ily módon lett életszínvonal-politikánk népszerű tudatosítója: „csak azt fogyaszthatjuk el, amit megtermeltünk”. Ebben a megállapításban — a közgazdasági értelemben is — minden benne van. A nemzeti jövedelem felhasználásának objektív lehetőségeit — a lakosság fogyasztását és a felhalmozást — végső soron az határozza meg, milyen értéket és árutömeget képvisel az ország nemzeti jövedelme. Nem változtat ezen az som, ha a belföldön felhasznált nemzeti jövedelem egyik-másik esztendőben meghaladja az itthon előállított új érték, a nemzeti jövedelem összegét. Ilyenkor az ország külkereskedelmi mérlegében hiány mutatkozik, azaz az importált javak értéke meghaladja az exportét, amit meghatározott időn belül több lei- exporttal kell kiegyenlíteni, Ennek viszont az a következménye, hogy a korábbi adósságok törlesztésekor nem lehet az előállított, nemzeti jövedelem egészét belföldön felhasználni, annak egy része áruk és javak formájában az export révén külföldre kerül. Éppen ezért, hosszabb időszakot tekintve, rendkívül szoros a nemzeti jövedelem és az életszínvonal növekedésének kapcsolata. Az elmúlt negyedszázadban például a nemzeti jövedelem egységnyi — 1—1 százalékos gyarapodásához a lakosság fogyasztásának 0,8— 0,9 százalékos mértékű növekedése társult. Az MSZMP Központi Bizottságának 1974. decemberi és 1975. júliusi határozatai az életszínvonal-növelés lehetőségeit a jelen és a közeljövő adottságai, realitásai figyelembevételével határozták meg. Már az 1974. decemberi határozat is hangsúlyozta, hogy az életszínvonal növekedése szorosan kapcsolódik reális lehetőségeinkhez, az 1975. júliusi határozat pedig: csak olyan fogyasztási célokat tűzhetünk magunk elé, amelyek minden oldalról megalapozottak, szerények, de biztonságosan szolgálják népünk életszínvonalának emelését. ÍVJ it jelent a realitások, a A minden oldalról való megalapozottság kiemelése, hang- súlyozása? Talán azt, hogy az életszínvonal növelése mindmáig ném épült reális lehetőségekre, nem volt megalapozott? Korántsem, hisz miiként utaltunk rá, a lakosság fogyasztásának növekedését a termelés, a nemzeti jövedelem gyarapodása alapozta meg, tette lehetővé. Napjainkban azonban egyéb és új realitásokkal is számolnunk kell, a fogyasztás lehetőségeit mostanában nem egyesegvedül a nemzeti jövedelem forintban kifejezett mennyisége és gyarapodásának mértéke határozza meg. Az utóbbi években a nemzeti jövedelem két klasszikus felhasználójához — a lakosság az egyik és a felhalmozási tevékenység a másik — egy harmadik „fogyasztó" társulit. Köztudott, hogy a világpiaci áremelkedések és árará.nyválto- zások következményeképpen az árucsere-feltételek az úgynevezett cserearányok a mi hátrányunkra romlottak, s az ebből származó értékveszteség elfogyasztja, megrövidíti nemzeti jövedelmünket. S bár erőfeszítéseinket igyekszünk e veszteségek el lensúlyozására összpontosítani, a meglévőnél célszerűbb termelési és export- struktúrát kialakítani, ez a folyamat esztendők sorát veszi majd igénybe, a megváltozott és a korábbinál rosszabb cserearányok ma és holnap egyaránt korlátozzák az életszínvonal-növelés Reális és objektív lehetőségeit. Az elkövetkezendő esztendőkben, az V. ötéves terv időszakában azzal kell számolnunk, hogy a nemzeti jövedelem belföldi felhasználása — a lakosság fogyasztása és a felhalmozás együttesen — nem növekedhet olyan mértékben, mint a megterfnelt nemzeti jövedelem, amelynek néhány százalékát évről évre elfogyasztja a veszteséget okozó új cserearány, valamint az 1974-ben és 1975-ben keletkezett külkereskedelmi passzívum törlesztése. többől következik, hogy ma _LJ és holnap az életszínvonal-növelés realitásait több oldalról — elsősorban a nemzeti jövedelem növelésével — kell megalapozni: céljaink nem léphetik túl a szerény, a folyamatos, a biztonságos haladás mértékét. Garamvölgyi István Szeptember 7—16-ig Sorozás Szeptember 1. és 16. között, az MHSZ monori székházában (Monor, Petőfi Sándor utca 30.) sorozzák azokat a fiatalokat, akik a községi tanácsok elnökeitől felhívást kapnak. A sort a maglódi és ecseri fiatalok nyitják meg, s az üllői sorkötelesek zárják. M0H0B*vnm A. P E S T. M EGY Ed H 1 R L A P K U L ON KIAD AS A XVII. ÉVFOLYAM, 200. SZÄM 1975. AUGUSZTUS 27., SZERDA Üllő, Új Tavasz Tsz Teljes gépkihasználással, hárem műszakban Szabadalmaztatják a csomagolást — Látta már a Kori-üzemünket? — ezzel fogad a téesz irodájában Gerle János, az üllőd Üj Tavasz főkönyvelője. — Nem, de a precíziós öntödét s a csapágygyárukat sem — mondom. — És milyen korit gyártanak: görkorcsolyát, műkorcsolyát? Gerle János nevet: — Nem görkorcsolyát, hanem sörkorcsolyát! Kori ugyanis a márkaneve annak a ropogós sóspálcikának, amelyet augusztus elsejétől végre teljes gépkihasználással, három műszakban gyártunk. Ügy kezdődött, hogy a téesz szakvezetői valami versenyképes, ugyanakkor az asszonyoknak rendszeURIBAN Ellesett mondatok a 30-as években és a 70-es években — Jaj! Mit vesz fel majd a gyerek? — Jaj! Mit hagy el majd a gyerek! — Flancol a falu, veszik már a kerékpárokat. — Flancol a falu, nem veszik már a kerékpárokat. Motor meg autó kell mindenkinek. Az útkereséstől a kiállításig Amit megálmodik Műhely az előszobában Könnyű ujj kell a faragáshoz, nehéz tenyér a csákányhoz. Reitz János markában szinte elvész a rövidre kopott pengéjű faragókés, és úgy sorakoznak elő ujjai közül a finom alkotások, mintha világéletében csak faragott volna. Egészen fiatalon, 1953-ban, elment Tatára, egyéves bányásziskolába, majd lekerült a föld mélyébe, és ott állt helyt, amíg beteg nem lett. Akkor az építőiparban helyezkedett el, később hegeszteni is magtanult. Háromszori agyhártya- vérzése azonban nem tette lehetővé a további egész napos munkát: leszázalékolták. m ,— Üresen teltek itthon a napjaim. Sok könyvet olvastam, és a ház körül tüsténkedtem, amikor betegségem engedte. Egy napon édesapámnál két szép festményt fedeztem fel. Elnézegettem, és arra gondoltam, milyen jó lenne otthonomban festményekkel díszíteni a falakat. Ellátogattam a Képcsarnok Vállalat kiállítótermébe, ahol sok remek képet láttam, de nyugdíjas fizetésem nem tette lehetővé, hogy vásároljak belőlük. „Csináld magad!” gondoltam. Készítettem keretet, tetőlécekből, és lepedővásznat feszítettem rá. A Papír és írószer- boltban kapható festékkel és disznószőrecsettel láttam*mun- kához. Ma már mosolygok a történeten. Elégettem az első próbálkozásomat, mivel a kifeszítés nem sikerült tökéletesen, és a vastagon kent festék is megfolyott. Közben szorgalmasan olvastam a szak- irodalmat. Sajnos, nagyon kevés technikai fogást tudtam meg belőle. Végül eljutottam a művészboltba, ahol megfelelő kellékeket kaptam. Látásmódom is alakult. Először azt festettem, amit láttam, de most azt viszek vászonra, amit megálmodok, hangulatomnak megfelelően. Közben a fafaragással is megpróbálkoztam. Először az iparművészeti alkotások vonzottak. Most a portrék. Olyan portrék, amilyenek nem léteznek, a fantázia szülöttei. Sajnos, többnyire tűzifából és kőből faragom munkáimat. Nagy gondot jelent az anyag beszerzése. Lakásom előszobájában rendeztem be kis műhelyemet. Ha faragok, száll a forgács, aminek a család, természetesen, nem örül. ■ Reitz János maglódi amatőr festő és faragó, bár halk szavú, mégis határozott ember. Mit sem tud izmusokról, hivatalos értékelésekről, népművészeti kategóriákról. Meglepi, amikor hivatott szakemberek hosszú vitákat folytatnak művészeti irányának meghatározásáról. Műveinek híre eljutott a megye határain túl is: meghívást'kapott Üj pestre, hogy első önálló kiállítását a Duna Művelődési Ház galériáján rendezze meg. Kép és szöveg: Udvari Gábor — Bárcsak munkát találnék. — Bárcsak munkást találnék. — Mennyi az OKH-nál a hiteltartozásod? — Mennyid van a takarékban, az OTP-nél? — Hová adhatnám a gyereket lovat vezetni a nyáron? A Bognárhoz? A Szekérhez? A Tóthihoz? — Hová menjen táborozni a gyerek a nyáron? A Balaton mellé? A Pilisbe? A Mátrába? — Kérek nyolc deka cukrot. — Kérek nyolc kiló cukrot. — Az utolsó szem abrakom is elfogyott. Mit adok holnap a Zsiga lónak? — Kifogyott a benzin, mit töltök a Zsiguliba? — Hogyan vezessük el a vizet? — Miként vezessük be a vizet? — Az alvégen felépült a sárfalú ház. — Aligán áll már a hétvégi ház. Borbás Pál SÜLYSÁP Gépkocsi, televízió Sülysápon is évről évre egyre több lesz a gépkocsi- és televíziótulajdonos. Jelenleg 188 gépkocsit tartanak nyilván, háromszor annyit, mint 1970- ben, s a posta kimutatása szerint, eddig 1326 televíziót vásároltak a község lakói. rés foglalkoztatást biztosító cikket kerestek. A főkönyvelő a Fővárosi Vegyvizsgáló Intézetben kapta a tippet, hogy gyártsanak sóspálcikát. Akkor még csak két helyen készült az országban, Kalocsán és a Nógrádi ÁFÉSZ- nél. — Mi a nógrádiaikhoz fordultunk segítségért, s onnan jöttek szakemberek tanítani asszonyainkat. A beruházás kissé elhúzódott, mi ugyanis azt a nyugatnémet berendezést akartuk megvenni, amelyiket működés közben láthattunk az 1972. évi BNV-n. Csakhogy mire meglett rá a pénzünk, akkorra mások is felfedezték a sós ropit, s így már sorba kellett állnunk a gépért. Azért tavaly augusztusban megkezdődött a termelés, s mostanáig két műszakban készült a tésztaféle. — Az éves-terv? — Az idén csak két műszakkal számoltunk, 9 millió forintps termelési értéket terveztünk. Az első félévi tervet fillérre pontosan teljesítettük: 4,5 millió volt. Az év végéig biztosan lesz egy kis túlteljesítés, hiszen most már három műszakban termelünk. — Miből készül a Kori? — Lisztből, cukorból, sóból, margarinból, növényi zsírból, természetesen élesztővel, s bizonyos vegyi anyaggal, aminek az alkalmazása gyártási titok. Ezenkívül már csak az a kétszázalékos lúgfürdő kell hozzá, amitől a fényét kapja a sós pálcika. No, meg egy kis hozzáértés. Most azonban ennél is érdekesebb számunkra a csomagolás. — Miért? — Olyan megoldást találtunk az importanyag kiváltására, hogy minden bizoiny- nyal szabadalotn lesz belőle. A pálcikákat ugyanis kettős falú, celofán-polietilén zacskókba kell csomagolni. A zacskókat eddig tőkésországból importáltuk, nemrégiben azonban, szövetkezetünk megbízásából, egy vegyészkollektíva kikísérletezte a polietilénnel laminált celofán gyártás- technológiáját, ezt az eljárást szabadalmaztatjuk, s azóta a zacskókat a Nyíregyházi Papírgyár készíti számunkra. Nincsenek adataink az így megtakarított deviza összegéről, hiszen alig egy éve kezdtük a termelést, de a sok kicsi is sokra megy. Nyíri Éva JEGYZET Személyi igazolvány? — Kérem a személyi igazolványt! — Sajnos, otthon felejtettem. Az ilyen s ehhez hasonló párbeszédek mind gyakrabban zajlanak le a rendőrök és az állampolgárok között. Sokan egyszerűen elfelejtik magukkal hordani a személyazonosságukat igazoló okmányt. Hisz csupán „két sarokkal laknak odébb”. Nevetve mentegetőznek, s könnyedebben, mint mondjuk, ha az autóbusz-, vagy a villamosellenőr a bérletet kérné tőlük számon. Azért büntetéspénz jár. Ezért? Ezért vagy emiatt — indokolt esetben — még elő is állíthatják a rendőrkapitányságra! Különben honnan tudná a rendőr, kivel áll szemben, azonos-e azzal, akinek megPALYASZELI JEGYZET Csak az érvényesül, aki rendszeresen részt vesz az edzéseken mozgásos játékot játszó hazai csapat tagjai már az első félidőben 3:l-es vezetésre tettek szert. És milyen védelmi hibákból! Milyen potyagólokkal ! Ilyen gólokat már régen láttak a monori szurkolók Kalocsa hálójában. Szünet után is a hazai csapat támadott, pontos adogatással közelítve meg Kalocsa kapuját. Egy kis kisiklás a monori védelemben, és máris 4:l-re módosult az eredmény. A vereség oka: egyes csapatrészek között nem volt meg az összhang. A védelem, ahogy hozzá került a labda, minden elgondolás nélkül előrevágta, s az amúgy is erőtlen monori csatársor nem tudott kibontakozni. Egyes monori játékosok elfelejtették, hogy csak az érvényesül manapság, aki rendszeresen részt vesz az edzéseken. | A csapatból kizárólag Pa- putot és Szabót lehet dicsérnünk. Monori serdülők—Budaörsi serdülők 2:1. Az alacsony termetű monori tiz-tizenegy éves játékosokat sokszor nyiltszíni tapssal jutalmazta a hazai közönség. A csapat legjobbjai: a jól védő kapus, Csóti, Ohát, Hortobágyi és Varga. Monori ifi II—Maglódi ifi 1:1. Maglód I—Monor II 4:2. Dabas I. kér. ifi—Monori ifi 3:2. (vitéz) A Hochstein és Petries nélkül kiálló tartalékos csapattól nemigen várhatott sikert az a 60—70 szurkoló, aki elkísérte a csapatot Budaörsre. A kezdet nagyon jó volt, mert a harmadik percben Kécskei L. húszméteres, váratlan lövésével megszerezte csapatának a vezetést, de két percre rá, ugyanő, alig S—6 lépésről, tiszta helyzetben, senkitől sem zavarva, kapu mellé rúgta a labdát. Ezzel a monori csapat el is lőtte az egész mérkőzésre való puskaporát, s ahogy teltek a percek, egyre jobban kiviláglott: egyes játékosok nem a tudásuknak megfelelően játszanak, nem tudnak vagy nem akarnak küzdeni. Lélek nélkül, kényelmesen mozogtak a monoriak a pályán, állva várták a labdát, nem csoda hát, hogy a sok nevezi magát, ott dolgozik-e ahol mondja, s vajon dolgozik-e egyáltalán? Lehetne sorolnunk tovább. A személyi igazolvány nemcsak arra való hogy tulajdonosa hitelt érdemlően igazolja kilétét, hanem egyre több helyen fogadják el egyéb igazolás céljaira is. Hogy a legfrissebb példát említsük, az új társadalombiztópítási törvény alapján például már bárki orvosi vagy kórházi ellátásban részesülhet, ha felmutatja. A saját személyi igazolványában egyébként bárki elolvashatja a vastag betűkkel szedett szabályt: mindenki ... köteles megőrizni, állandóan magánál tartani... S nemcsak azért, mert ez szabály, hanem mert mindenkinek saját érdeke is. P. Zs. MŰSOR MOZIK Maglód: Ma éjjel kér lenne meghalni. Monor: Vörös sivatag. Nyáregyháza: Két férfi a városban. Vecsés: Az utolsó parancs. MŰVELŐDÉSI HÁZ Péteriben, 16-tól 18 óráig az ifjúsági irodalmi színpad, 19-től 22-ig a színjátszó csoport próbája. fc
