Pest Megyi Hírlap, 1975. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-24 / 198. szám

'.itt _• ..V ,P E S T ■ti*-, u MEGYI . •• •*. El HÍR U KP.KÜL 0 Nl<l A D AS ■ II. ÉVFOLYAM, 198. SZÁM 1975. AUGUSZTUS 24., VASÁRNAP Évek óta makacsul tartja magát egy tévhit: a vállala­tok, a munkahelyek azt hi­szik, hogy az iskoláknak, a ta­nulmányi idő befejeztével, minden tekintetben kész, bár­milyen szakmában azonnal teljes értékű munkaerőként használható fiatalokat kell ki- bocsátaniuk. Való igaz: a szakképzésnek — és mindenfajta oktatásnak voltak és vannak adósságai a korszerű szakemberképzésben. De ettől függetlenül: tudomá­sul kell venni, hogy a legkor­szerűbb, a legnagyobb hozzá­értéssel végzett oktatás — értve ezen az iskolai oktatást — csak alapismereteket nyújt­hat. A legjobb esetben is olyan ismereteket, amelyeket könnyen és gyorsan fejleszt­hetnek tovább a munkahelye­ken, a speciális vagy a válto­zó igények szerint. Finoman fogalmazva Néhány közbevetett kérdés: miért kell kormányhatároza­tot hozni arról, hogy a válla­latok kötelesek gondoskodni a munkások és az alkalmazottak rendszeres, a mindenkori ter­melési igényekhez igazodó to­vábbképzéséről? Miért kell egy öntevékeny alapon létre­hozott munkástovábbképző központ munkatársainak és vezetőinek arról panaszkod­niuk, hogy kezdeményezésük az általános érdektelenség miatt kudarcra van ítélve? Miért kell újból és újból meg­állapítani, hogy annak a bi­zonyos kormájnyhatározaitnak — amely a munkások tovább­képzéséről szól — a végre­hajtása, finoman fogalmazva is vontatottan, döcögve halad? Következhetne itt a válla­latokat egyértelműen elma­rasztaló, súlyos kritikai meg­állapításokat tartalmazó be­kezdés ... de nem következik. Nem következhet, mert újabb kérdéseket kell feltenni. Praktikus, de nem jó A szakmastruktúra, a min­denkori létszámarány, a mun­kálok és az alkalmazottak szakmai képzettsége a min­denkori termékstruktúra függ­vénye. A termékváltás viszont — bármennyire is hisszük, akarjuk — nem csupán elha­tározás, válialkozókedv, vagy vezetői bátorság kérdése. Függ a körülményektől, a gazdasági környezettől, a feltételektől és sok olyan tényezőtől, ami már nem sorolható kizárólag a vállalati szférába. Mindez persze, nem jelentheti a vál­lalatok teljes felmentését, mert ha egy-egy üzem, ön­erejéből, minden külső segít­ség nélkül, nem is változtat­hatja meg gyökeresen a ter­melési programját, azért las- san-lassan módosíthatja, a gazdaságossági feltételekhez és körülményekhez igazíthatja a termékválasztékát. Mondom: lassan, lassan... Ahogy a gazdasági környezet, a hitel- feltételek, a kereslet s annak felismerése lehetővé teszik. S e lassú tempó mellett nyil­vánvaló, hogy a munkaerő szakmai átképzése és tovább­képzése is lassúbb lesz. Mert ugyan miért kell ezt forszí­rozni, ha egyszer a hagyomá­nyos termékek hosszú évekig „élhetnek’’, ha piacuk van, ha eladhatók? Praktikus gondolkodásmód és — ki Kell mondani! — ezért a gyakorlatiasságért nem csu­pán a vállalatok a felelősek. Ha sikerülne elérni... A népgazdasági tartalékok feltárásának alapvető feltéte­le a rendelkezésre álló munka­erő elosztása és újraelosztása, oly módon, hogy ezzel a haté- j ne átmenni (s nemcsak egy fo- konyság javuljon, emelkedjék [ rinttal magasabb órabérért), a termelékenység, vagyis: hogy a munkaerő a népgazdaság szükségleteinek megfelelő helyre koncentrálódjék. Sokan és sokszor elmondták, leírták már: a jelenlegi tervszerűtlen, spontán munkaerőmozgás he­lyett irányított, befolyásolt munkaerőpiacra lenne szük­ség. Annak biztosítására, hogy emberek százezrei — vagy esetleg csak tízezrei — ne a gazdaságtalan, rossz hatékony­sággal dolgozó ágazatokban, munkahelyeken tevékenyked­jenek, hanem a dinamikusan fejlődő, nagy jövő előtt álló ágazatokban. Hogy a „jó” és a „rossz" munkahelyek ne vonz­hassák egyenlő esélyekkel a munkásokat és az alkalmazot­takat. S ha ezt sikerülne elér­ni, rögtön lenne értelme a munkaerő rendszeres átképzé­sének, szakmai és általános műveltsége emelésének. Nem­csak azért, i mert az egyik gyárból a másikba csak alapo­sabb szakmai tudással, speciá­lisabb szakképzettséggel lehet­hanem azért is, mert a mun­kásnak előbb-utóbb fel kelle­ne ismernie, hogy ugyanazon a munkahelyen is csak úgy bol­dogulhat hosszabb távon, ha rendszeresen fejleszti a szak­mai képzettségét és az általá­nos műveltségét. A vállalatok továbbképzés­ben való érdekeltsége mellé tehát oda kellene állítani a munkások, az alkalmazottak érdekeltségét. Vértes Csaba — Söreredmény. A Kőbá­nyai Sörgyár 5000 palack/óra teljesítményű fejtőgéppel dolgozó kirendeltségei kö­zött a féléves munkaverseny­eredmények értékelésekor a váci kirendeltség került a legjobb helyre. Az első fél­évben több mint 85 ezer hek­toliter sört értékesítettek! Saját maguk több mint 54 ezer hektolitert töltöttek pa­lackba. Kőműves testvérek a fürdőszobában Beszk Pál és Beszk József — a Gödöllői Építőipari Szövetkezet kő­művesei — a Sza­badság téri lakó­negyed egyik ne­gyedik emeleti la­kásában válaszfa­laznak. Naponta egy lakást készíte­nek el. Feladatuk: a fürdőszobák és mellékhelyiségek közfalainak építé­se. Barcza Zsolt felvétele Jobban élni az önállósággal A Pest megyei nagyközsé­gek jó része az agglomerációs övezetbe tartozik. E települé­sek fejlesztése, az ellátás szívonalának emelése — és sorolhatnánk tovább a tenni­valókat — a következő évek egyik fontos feladata. Agglo­merációs övezetben fekszik Pécel is, s elmondhatjuk, hogy a kommunális ellátottságot il­letően a megyében az elsők között áll. A községben van vízvezeték, sok helyütt elkészült a gáz­hálózat is, és befejezéséhez közeledik a csatornázás első üteme. Évenként épül szilárd burkolatú út, hosszabbodik a járda, a vízrendezésre, a par­kosításra is sor kerül. Érthe­tő, hogy a nagyközségi ta­nácsnak a múlt években nem kis feladatokat kellett megol­dani, mégpedig lényegében a meglevő tanácsi apparátussal. Köztudott, hogy a tanácsi létszám növelésére kevés a le­hetőség. Ugyanakkor a meg­növekedett feladatoknak ele­get kell tenni, amely eseten­ként komoly problémát okoz. Közülük talán két területre szükséges felhívni a figyel­met. A nagyközségben 1970 óta számottevően emelkedett az építlcezések száma. Az éven­ként kiadott építési engedé­lyeik száma megközelíti a százat, illetve csak a múlt év­ben csökkent, elsősorban azért, mert elfogytak az érté­kesíthető telkek. Természete­sen ezzel kapcsoltaiban most egy újabb feladat adódik: új építési lehetőségeket kell ke­resni. Az építéshatósági ellenőr­zés is egyre sokasodik ame­lyet a műszaki előadó csak nehezen tud elvégezni. Oka ennek egyrészt az, hogy nem kap munkájához jármüvet. A figyelmet érdemlő másik kérdés a tanácsi gazdálkodó szervek és intézmények pénz­ügyi ellenőrzése. Jelenleg saj­nos a teljes pénzügyi ellenőr­zésre a kis létszám miatt csak nagy nehézségek árán kerül­het sor, sok esetben problé­mát okoz a szakképzett dolgo­zók hiánya is. Például a ta­nácsi költségvetési üzemek, az iskolák, a gyermekintézmé­nyek pénzügyi ellenőrzése mellett a gazdálkodási elő­adók feladata lenne a többi között foglalkozni az egészség- ügyi intézmények pénzügyi gazdálkodásának ellenőrzésé­vel, az orvosi ellátással össze­függő beszerzésekkel, a sport­egyesületek pénzügyi ellenőr­zésével, a tűzoltók anyagi el­számolásaival ... A Pest megyei Tanács leg­utóbbi ülésén foglalkozott a fenti kérdésekkel. Megállapí­totta, hogy az eddiginél na­gyobb önállóságra, a hatáskö­rök bővítésére van szükség. A határozat időszerű vdlt, és évekre előre meghatározza a nagyközségi tanácsok tevé­kenységének irányvonalát. K. I. T A L L O Z O A 34. héten történt Hétfőn, augusztus 18-án a Dányi Községi Tanács végre­hajtó bizottsága előkészítette, az augusztus 25-i tanácsülés anyagát. Kedden, augusztus 19-én délben Benedek János, a vá­rosi tanács elnöke átadta az átalakított és bővített Dózsa György úti járási-városi Juhász Gyula Könyvtárat. A létesít­mény újjá varázslása 800 ezer forintba került, megvalósulásá­ban nagyon sokat segített a városi üzemeli és intézmények összefogása. Délután újabb ünnepségre került sor, ezúttal a Grassaikovich-kastély Ady Endre sétány felőli szárnyában. Itt ugyancsak Benedek János- adta át a 30 személyes öregek nap­közi otthonát. Késő délután a járási hivatal dísztermében vá­rosi ünnepséget rendeztek az alkotmány törvénybe iktatásá­nak évfordulójára. Az ünnepség szónoka dr. Kéri Miklós, a Hazafias Népfront Pest megyei bizottságának alelnöke volt. A beszédet követően adta át Sárossy János, a Szálas menti Termelőszövetkezet elnöke városunknak az új búzából süli, friss, ropogós kenyeret. Ez alkalommal nyújtotta át Benedek János tanácselnök a Pro Űrbe emlékplaketteket és oklevele­ket. Alkotmánynapi ünnepséget tartottak Mogyoródon, Karta­lon, Szódán, Veresegyházon és Versegen is. Ülést tartott a Galgamácsai Községi Tanács végrehajtó bizottsága. A napi­renden a lakossági szolgáltatások helyzetéről és a váckisúj- falvi szakigazgatási kirendeltség munkájáról szóló beszámoló jelentés szerepelt. Szerdán, augusztus 20-án járásszerte ünnepeltek. Aszódon átadták a 20 millió forint beruházással épült politechnikai műhelyépületet, Túrán társadalmi összefogással készült gyer­mekjátszóteret avattak, s a nagyközségben e délelőttön dol­goztak is, lelkes önkéntesek ásták a százszemélyes óvoda alapját. A vácegresi sportpályán ünnepeltek a helybeliek, a galgamácsaiak és a váckisújfalubeliek. Sok községben rendez­tek nagyszerű kulturális és sportdélutánt. Csütörtökön, augusztus 21-én a Humán Oltóanyagtermelő és Kutatóintézetben tartotta kihelyezett ülését a városi párt­végrehajtóbizottság. A napirenden az intézet káder- és sze­mélyzeti munkája szerepelt. Pénteken, augusztus 22-én ülést tartott a Szadai Községi Tanács. A megyei tanácstag számolt be munkájáról, majd a termelőszövetkezetek tevékenységét vitatták meg. E napon tartott végrehajtó bizottsági "ülést a Péceli Nagyközségi Ta­nács. A napirenden a közművelődési feladatok végrehajtása szerepelt. Megtörtént az Alsóparkban felépült 100 személyes óvoda műszaki átadása. Összeállította: Fehér Béla Vendégek a VlT-rűl Ifjúsági mozgalom Gödöllőn Hazánk elsőként felszabadí­tott részeiben az. MKP újjá­alakulásával egy időben jöttek ismét létre a KIMSZ-szerveze- tek, későbbi nevükön MA- DlSZ-szervezetek. Hiszen ak­kor szükségszerű volt, hogy az ifjúsági mozgalom a nevé­ben is a demokratikus jelle­get hangsúlyozza. A Magyar Demokratikus If­júsági Szövetség munkájában szervezett ifjúmunkások a ha­ladó és népi hagyományokra épitve terjesztették a szocia­lizmus és a kommunizmus eszméit. Emlékezetes, színvo­nalas műsorokat vittek szín­padra. Jómagam még Túrán voltam tanúja ilyen produk­cióknak, amikor iskolánk egy- egy műsorát a helyi MADISZ- szervezet rendezvénye követ­te. Gödöllőre kerülésemkor is élénk tevékenységet fejtett ki a MADISZ. A két munkáspárt egyesülésével a két ifjúsági szervezet is egységbe tömö­rült, s megalakult a Magyar Ifjúsági Népi Szövetség, vagyis a MINSZ, amely vi­szont rétegszervezetekre osz­„Minek nékem az ezüstös fékető, / Olyan vett el, aki nékem sosem köll. / Elcserélném ezüstöt a bársonyér, / Asz- szonyságom régi leányságomért.” — árad a dal a nagyablakos kis teremben. A héyízgyörki asszonyok még ültükben is ringanak éneklés közben. Egyszerre nagy zajjal kivágódik az ajtó, s egy bőszoknyás, kék blúzos asszony perdül be. — Siettem, no, de hát csak most tud­tam ideérni. Sok volt a dolog, göndol- tam, gyorsan összekapom magam — ha­darja sebtiben a jövevény. — Segített a János is, mi? — kérdez­getik a többiek. — Segített, persze. Te menj csak, ne törődj semmivel, majd én összepakolok. Én meg, mondom, hogy akkor máris jövök énekelni — számol be az előzmé­nyekről. — Még egyszer a kalárisát is fölkötte neki az ura, csak hogy gyorsabban gyüj- jön — mondják nevetve társai. A hangulat mindig ilyen nevetős, vi­dám, ha az asszonykórus találkozik. — Szeretik egymást, nagyon jól ösz- szeszokott kis társaság. Amikor tizen­egyen együtt vannak, mindig igen nagy a ricsaj — mondta dr. Balázs József- né, a hiévízgyörki asszonykórus vezető­je. — Ügy kezdődött, hogy a Kustra Bö­zsi néni öt évvel ezelőtt megkeresett — éneket tanítok —, hogy nálunk is sok a jó énekes a faluban, össze lehetne hozni egy csoportot. Az asszonyok több­ségét ismertem még az iskolából, tud­tam, melyiknek van ragyogó hangja, melyiknek kellene szólni. Fenyőfák árnyékában Az éneklő tizenegy A kórus megalakulása óta sok helyen fellépett, sok sikert aratott, s mindeb­ben igen nagy szerepe volt dr. Balázs József nénak. — Ha egy ideig nem találkozunk, be­benéznek hozzám, hogy jó lenne már összejönni, egy kicsit énekelni. • Magas fenyőfák árnyékában húzódik meg a ház, ahol Balázsné édesanyjával él. Gyakran nyílik az ajtó, s ritka a nap, ha valaki nincs nála látogatóban. Amikor a faluban arról kérdezősköd­tem, hogy kinek a szavára hallgatnak a legjobban az emberek, s kinek van a legnagyobb tekintélye, többen dr. Ba­lázs Józsefnét említették. A fehér hajú, fiatalos mozgású asz- szony törzsgyökeres hévízgyörki. Édes­apja is tanított a faluban. A férje kör­zeti orvos volt. Szinte minden asszonynak, férfinak ismeri a családját, körülményeit. A kó­rustagokat is leánynevükön emlegeti; o Fercsik Böskiét, a Varga Ilonkát, a Stü- mi Bözsit és a többieket. Sokan együttéreznek faluban a kó­russal, de vannak, akik megszólják őket. Miért? Az egyik asszony erről a következőket mondta. — No, mennek már a röpülj, csóká­sok — mondják néhányan a faluban. Talán irigyelnek bennünket. Hogy ne­künk erre is jut időnk. Muszáj, hogy jusson! Van, amikor két napra is el­utazunk. Mondják, hogy nem való ez már nektek De a családtagok kivétel nélkül örülnek a fellépéseknek, szereplések­nek. Balázsné még cipőtisztító férjről is beszélt, sőt olyanról is, aki megfő­zött, csak hogy a felesége mehessen a csoporttal. — Minden gondjukat, bajukat meg­beszélik együtt. Az énekeket is egymás- tól^tanulják — mondta a kórusvezető, aki maga is „nótafa”. Amikor Tolcsvai Béla népdalt gyűjtött a faluban, Ba­lázsné lakásán találkozott először né­hány asszonnyal, s szinte szünet nél­kül, hol külön, hol együtt énekeltek. Dr. Balázs Józsefné nem csupán al­kalmazott kórusvezetőf hanem lelke, motorja a györki asszonycsoportnak. Otthona mindenki előtt nyitva áll, s viszont is: gyakran megfordul az asz- szonyok családjánál. Nemcsak abban ad tanácsot, hogy mit énekeljenek; a hét­köznapi gondokban is megértő, segítő pedagógus. Augusztus 20-án, mely alkotmányunk ünnepe mellett a népművelők napja is, lelkes munkájáért miniszteri dicséretet kapott. Örszigethy Erzsébet lőtt, így: SZÍT (Szakszervezeti Ifjúmunkás- és Tanoncmoz- galom), EPOSÍ (Egységes Pa­rasztifjúság Országos Szövet­sége), Diákszövetség, MEFESZ (Magyar Egyetemisták és Fő­iskolások Egységes Szerveze­te). Az utóbbi kivételével mind­egyik rétegszervezet működött Gödöllőn. A leginkább ismert vezető Komoróczi Sándor, a SZÍT titkára volt. A gödöllői ifjúság ugyanúgy egységbe forrva fogadta a II. VIT részt­vevőit, mint az egész magyar fiatalság. Az idelátogató kül­földi küldöttek együtt „zaka­toltak” a Petőfi mozi előtt — egyik szárnyában a SZÍT he­lyisége volt — a helyi fiata­lokkal, közöttük ott voltak a kis úttörők is. (Máskülönben az úttörők küldöttsége járt ak­koriban a fővárosban is. A küldöttségnek három vezetője volt: Gergely Péter, Pál Ist­ván és Atkari Gyula úttörő­vezetők.) Én akkor léptem a SZIT- tagok sorába, amikor Koltai Imre lett a helyi titkár, ám hamarosan, 1950 nyarának vé­gén a magyar, ifjúság megte­remtette első egységes szerve­zetét, a Dolgozó Ifjúság Szö­vetségét, amely már nem ré­tegszervezetekre épült. Az ala­kuló kongresszus éppen hu­szonöt esztendeje volt... Akkor néhány esztendőre el­kerültem Gödöllőről, s mint az ELTE bölcsészettudományi karának hallgatója, az ottani KISZ-szervezet egyik alapító tagjaként kerültem vissza. Tanári feladataim ellátása mellett a mozgalom ismét szó­lított: tagja lettem a Sebők Mária vezette járási KlSZ-bi- zottságnak. önhittség nélkül mondhatom: becsülettel helyt álltunk akkor is. Dobák József A Gödöllői Építőipari Szövetkezet azonnal felvesz asztalos és lakatos szak* és betanított munkásokat. Besorolás az O. Sz. B. szerint, fizetés teljesítménybérben. Cím: Gödöllő, Dózsa György út 67. Tel.: 456. Termékstruktúra és képzettség

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents