Pest Megyi Hírlap, 1975. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-20 / 195. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁRÁS ES CE6L XIX. ÉVFOLYAM, 195. SZÁM 1975. AUGUSZTUS 20., SZERDA Új raktár Készül a szüretre a pincegazdaság Üdítő italokat is értékesít A megrövidült nappalok nyárutót jeleznek már. Las­san megérnek a feszesre duz­zadt szőlőszemek is Cegléd határában, és szeptembertől kezdetét veszi a szüreti idő­szak. A szőlőtermeléssel fog­lalkozók hamarosan készítik a hordókat, s az új termés be­fogadására várnak a megüre­sedett pincék is. Hordójavítás, gépgondozás Pest megyei Pincegazdaság Ceglédi Pincészete. E hosszú nevű vállalat a belkereskedel­mi borforgalom szervezésével foglalkozik: felvásárolja, majd értékesíti a különféle italokat. — Hogyan készülnek a szü­retre? A kérdésre Erdős Zoltán, a pincegazdaság vezetője vála­szolt: — Sok a munkánk, a hordók kijavítása, a gépek, felszerelé­sek barbantartása, folyama,tó- san ürítjük a 22 ezer hekto­liter befogadóképességű pincét is, hogy ősszel az új termés­nek legyen helye. Csak annyi óbort hagyunk, amennyi az értékesítés folyamatosságához szükséges. — Milyen termésre számí­tanak? — Jó közepes minőségűt és mennyiségűt várunk. Remél­jük, jobb lesz, mint a tavalyi. Míg a nyársapáti pincegaz­daság a nagyüzemektől, a ceg­lédi részleg az egyéni gazdák­tól vásárolja föl a mustot, il­letve egyszer vagy kétszer a fejtett bort. — Ez adja nálunk a keve­sebb munkát, hiszen a szőlős­gazdák közül mí.r sokan nem bajlódnak musttal, borral, ha­nem a termést szőlőként érté­kesítik. A szüreti szezonban a többi pincének segítünk, ha azok megtelnek, mi vállal­juk a fennmaradó must vagy bor tárolását. Testvérvállalatok palackjai A vállalat tevékenységé­nek nagy része egész évben az értékesítés. Körülbelül hetven fajta palackos és négy fajta hordós borral látják el Dél- Pest megye több száz ital- és TÖBB A KÖVETELMÉNY Városunkbeli atléták válogatott keretekben A Ceglédi VSE atlétikai szakosztályában és sportisko­lájában, az OTSH állásfoglalá­sának megfelelően, fokozott gondot fordítanak a sportág fejlesztésére. A szervezés so­rán Ceglédbercelen, Albertir- sán, Abonyban és Monoron ki­helyezett tagozatok kezdtek el működni. Ugyanakkor újjá­alakult a szakosztály vezetősé­ge is. Élére Magyar László, a járási-városi sportfelügyelő­ség vezetője került, aki régeb­ben maga is aktív atléta volt. Az eltelt több mint fél év alatt sok intézkedést hoztak a szakmai munka javításáért, a szervezeti feladatok minél jobb végrehajtásáért. Kovács Nándor személyében vezető edzőt is szerződtettek, akinek egyik feladata az edzők szak­mai munkájának összehango­lása. Az átszervezés, a korsze­rűbb edzés folytán, módosult a ceglédiek célja: míg tavaly, az egyesületek 'közötti pontver­senyben három pontot gyűjtöt­tek, most annak mintegy tíz­szeresét kívánják megszerezni az év hátralevő részében sor­ra kerülő versenyeken. ★ — Melyek voltak az eddigi legjobb eredmények, kik nyúj­tottak kiemelkedő teljesít­ményt? — kérdeztük Magyar Lászlótól, a szakosztály ve­zetőjétől. — Elsőnek Budavári Évát említem, aki gerelyhajításban, Párizsban és Szófiában is képviselte a magyar színeket. Az idén 54 méter az egyéni csúcsa, s ha most kellemetlen sérülése teljesen rendbejön, tovább javíthat. A fiatalabbak közül Dobó Éva és Szeleczki József tagja az IBV-re készülő ifjúsági válogatott keretnek, Szeleczki nemrég a jugoszlá- vok ellen szerepelt is a ma­gyar fiatalok válogatottjában. Rajtuk kívül még Plangár Ág­nes tagja a korosztálya leg- jobbjaiból kialakított keret­nek. — Hány versenyzőjük van? — Télen több mint kétszá­zan jártak edzésre, a felkészü­lést tíz csoportban kezdték el. Sajnos, az iskolai év befejezé­se után sokan elmaradtak. Fontos feladatunk a jövőben, hogy a sportegyesülethez tar­tozást jobban elmélyítsük sportolóinkban. — Hogyan edzenek? — A MASZ követelmény- rendszerének megfelelően, s e rendszer edzőinktől is többet kíván meg. Érvényesítése vé­gett még esetleges edzőcserék­től sem riadunk vissza. — Milyen minősítést vár­nak? — Dobó Éva és Szeleczki Jó­zsef már elérte az aranyjel­vényhez szükséges eredményt, amit még az egyéni számok­ban Plangár Ágnestől, Csákó Lászlótól és Dorogi Magdol­nától, az összetett számokban pedig Podráczky Anikótól és Varga Attilától remélünk. Már most igen sokan vannak, akik az ezüst- vagy bronzjelvényt elérték. összességében leg­alább öt versenyzőtől várjuk az aranyjelvény megszerzését. — Mik a közel- s a távoli jövő feladatai? — A sportiskolából kiörege­dettekből ki kell alakítanunk azt a gárdát, amelynek a ké­sőbbiekben helye lesz az or­szágos élvonalban is. Várható, hogy a következőkben tovább­fejlesztési lehetőséget kapunk az Sí. rendszerében, s e lehető­ség a jövő munkájában jelen­tős segítséget nyújthat. U. L. LAPSZEMLE Széchenyi utazásai Széchenyi István napló jegy­zeteinek ceglédi vonatkozású része olvasható a Kortárs idei, 8. számának lapjain. A napló a reformnemzedék jeles kép­viselőjének 1820-ban, Abony- ról Ceglédre, majd Ceglédről Pilisre utazását örökitette meg. élelmiszerboltját. Nemcsak a környék üvegbe zárt termését szállítják, hanem a testvér­vállalatok, a badacsonyi, a Mecsek vidéki, az egri, a dél­alföldi és a közép-magyaror­szági pincegazdaság által pa­lackozott árut is. — Erre az évre 60 ezer hek­toliter hordós bor és 40 ezer hektoliter palackos áru érté­kesítését terveztük. — Melyik fajta a legkere­settebb? — Az élelmiszerboltokban és az italboltokban az olcsóbb, a húsz-huszonöt forintos italt vásárolják szívesebben. A hor­dósból a szemelt rizling a leg­kelendőbb. A ceglédi pincészet nemcsak bor elosztásával foglalkozik, hanem üdítő italok, így a szentendrei részleg által ké­szített Márka üdítő továbbítá­sával is a Dél-Pest megyei fo­gyasztókhoz. Korszerűbb felszerelés A vállalat raktározási gon­dokkal küzd. — Ebben az évben építjük fel a kétszáztíz négyzetméter alapterületű, a meglevőnél korszerűbb felszérelésű raktá­rát. A vállalat szocialista brigádja húszezer forint érté­kű társadalmi munkával, az alapozással és a betonozással járult hozzá a raktár mielőb­bi üzembe helyezéséhez. Dobozi Eszter At a gyepen Cegléden, a Károlyi lakó­telepen parkosítják az új házak környékét, épül a járda, kertiföld-rakomá- nyok érkeznek. A szegély­kövek jelzik, meddig tart a gyepszőnyeg, s hol lesz a gyalogút. A tereprendezést nagy örömmel fogadták a lakók, de azt is látni, hogy saját meglátásuk szerint máris módosítanak rajta: nap mint nap ott gyalogolnak át az ágyáson, a földet ke­ményre taposva, ahol nem a terv, hanem a célszerű­ség kívánja a kövezett jár­dát. Mintegy jelzik: beton­lap kell oda, nem pedig fű. Azt a néhány négyzetmé­tert valóban ne sajnálják tőlük. Az összefogás erejével Kiránduló brigádok Hajdúszoboszlóra, Debre­cenbe kirándul a Pest megyei Zöldség- és Gyümölcsfeldolgo­zó Vállalat ceglédi szocialista brigádjai közül alkotmányunk ünnepnapján a két Zrínyi és a Hámán Kató szocialista bri­gád, a fiatalok pedig Buda­pesten, a kijevi jégrevü mű­sorában gyönyörködnek. 'T’egnap hírül adtuk: új böl- csődével, óvodával gya­rapodott Cegléd. A Köztársaság utcában, alkotmányunk ünne­pe alkalmából átadott gyer­mekintézmények együttes költsége tizenkétmillió forint. Ennek az összegnek az egy- harmadát a város üzemei, la­kói adták. Amikor megszületett a dön­tés, hogy az egyre bővülő, fej­lődő új lakótelep az igények­nek megfelelő létesítményt kap, a város vezető testületéi az üzemekhez, vállalatokhoz, termelőszövetkezetekhez, a la­kossághoz fordultak, segítsé­güket kérve. Nem kellett kü­lönösebben érvelni, hiszen a munkaadók tudják, milyen nagy jelentősége van a böícső- d>éknek, óvodáknak, ahol a dolgozók megfelelő körülmé­nyek között hagyhatják gyer­mekeiket. A családok számára nagy könnyebbség az aprósá­gok megnyugtató elhelyezése. Harminchárom üzem, válla­lat, közös gazdaság adta össze a négymilliót. Anélkül, hogy felsorolnánk valamennyit, bár megérdemelnék a figyelmet, megemlítjük, hogy egymilliót adott az ÉVIG, hétszázezer fo­Terjed a fény ' *8? Higanygőz lámpás, új világítótesteket szerelnek a DÉ- MÄS-Z dolgozói Cegléden, a Kossuth Ferenc utcai lakóépüle­tek előtt. Apáti-Tóth Sándor felvétele rintot a MÁV Vezérigazgató­sága, félmilliót a ceglédi ÁFÉSZ, háromszázezret az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat, százezret a Sütőipari Vállalat. A korábbi Vörös Csillag Tsz félmilliót adott a tanácsnak az óvodai hálózat fejlesztésére. A kivitelező Ceglédi Építőipari Vállalat a végösszegből háromszázezer forintot elengedett, amikor fi­zetésre került a sor. A vállalatok fejlesztési és ** részesedési alapjából utalták át a pénz egy részét, a többit a kommunista szomba­tok munkájával keresték meg, mint például a Cipőipari Vál­lalatnál, a KÖZGÉP-ben, a konzervtelepen és a Bács me­gyei Állami Építőipari Válla­latnál. Igaz, az egymilliós és a húszezer forintos felajánlás között nagy a különbség, árh félrevezető volna csupán az összeg nagyságából kiindulni. Ahol szerényebbek a lehetősé­gek, ott a kevesebb pénz ér­téke is nagyobb. A továbbiakban ugyancsak óvodai, bölcsődei helyek gya­rapítása a tanács célja, a ta­nács a jövőben is számít a polgárok önzetlen támogatá­sára, a vállalatokra. Nagy szükség van az iskolai napkö­zi otthonok bővítésére, bőví­tésük is az ötödik ötéves terv programja. A város vezetői látják, hogy a sűrűn beépített új lakótelepien játszótereket kell építeni, amelyeken a ki­sebb gyerekek megtalálják a homokozót, a hintát, a na­gyobbak a féktelen játék, a serdülők az egészséges fejlő­déshez nélkülözhetetlen moz­gás, a labdázás örömét. A Malomtószél mentén új út épült, a város csatornát építtet, folyamatban a mély fekvésű terület feltöltése. Igaz, a munka java még hátravan, de egy akaratú cselekvéssel, kitartó munkával széppé, ba­rátságossá varázsolható a Koz­ma Sándor utcához, a Károlyi lakótelephez oly közel eső, ma még elhanyagolt terület. V/’árhatóan a negyedik öt­” éves terv időszakában, Cegléden végzett társadalmi munka értéke az év végéig el­éri a harminchatmillió forin­tot. Az összefogás erejével to­vább szépülhet, gyarapodhat a város. T. T. Újra itthon A hosszújáratú hajóskapitány Tavaly télen nagy készülő­dés előzte meg azt a televí­ziós vetélkedőt, melyen a nyír­egyházi ‘ főiskolások feladata volt Cegléd városát országnak- világnak bemutatni. A ver­senyzőknek mindenki szívesen segített, hogy a Hazai esték mind többet ismertethessenek meg Cegléd mindennapjaiból, életéből. A sziporkázó, jó öt­letekből kevés valósult meg, jórészt nem a helyi stáb hibá­jából. A valóra nem váltott ígéretek közül ez egyiket most is sokan emlegetik, mosolyog­va, kételkedve. — No, ugyan, hol is az a ceglédi hajóskapitány, akivel a nyíregyháziak beszélni akar­tak? A hajósok a szabad vi­zek, a hullámok elkötelezett­jei, hogyan is kerülne épp egy kapitány az Alföld tengersík vidékére? Brazil partok felé — Már miért ne kerülhetne. Amikor a Hazai esték Luca napi műsorát közvetítették, többedmagammal ott álltam jelentkezésre készen a rádió­sunk mellett, a Hungária óceánjárón, útban Brazília partjai felé. A MAHART ille­tékes osztályától a beszélge­tésre engedélyt kaptunk, nem kódjelekre, hanem saját hang­ra kapcsolt vonalat. Mi a ten­geren várakoztunk, budapesti kollégám a családom tagjaival pedig Cegléden várta a jel­adást, hogy szólhatunk. A be­szélgetésből akkor nem lett semmi, sajnos — mondja Kiss Gábor hosszújáratú hajóskapi­tány. — Szép utunk volt ak­kor. Előtte Indiában jártunk, majd három dél-amerikai út következett, hoztunk szójalisz- tet Rotterdamba, Antwerpen­ben vasat vettünk fel, s Tö­rökországban adtuk át. A Hun­gária azután, üresen, Várnába ment, ott beálltunk, javításra. A regiszteri vizsgálat négy- évenként kötelező. Olyankor alaposan átnézik, megjavítják a kereskedelmi szállítóhajókat. — Tehát valóban él Ceglé­den hajóskapitány. — Hát, persze. Budapesti születésű vagyok, de gyer­mekéveimet, kora ifjúságomat már ehhez a városhoz fűzik szebbnél szebb emlékek. Itt jártam iskolába és anyai nagy­apámtól, aki dunai hajós és vízimolnár volt, majd később az óbudai gyárban hajóács lett, örököltem a vízi élet sze- retetét. A könyvekért mindig rajongtam, ahány magyar nyelvű tengerészeti könyvet csak kapni lehetett, mind be­szereztem, olvastam. Diákko­rom óta hajós akartam lenni, de nem folyami hajós, hanem tengeri. Mondhatom, tervsze­rűen készültem erre a pályá­ra. Érettségi után kétévi ha­jós szolgálatra álltam, majd a matrózvizsgák után, tiszti tan- folyamot végeztem, oklevelet szereztem. Azután is tanultam, amit csak kellett. A magyar tengerhajózás a világon elis­mert, embereink kulturáltak és fegyelmezettek. Aki nem, hamar búcsút mond a hajós- életr.ek. Sok fiatalt a kaland­vágy hajt a kikötőbe. Nem egy közülük visszafordul né­désre. Nem kapták meg. Men­tőcsónak-gyakorlatot tartot­tunk, s néhányan azért csak belemerészkedtek a vízbe, gon­dolván, a kapitány nem veszi majd észre. A kapitánynak, persze, szeme és emberismere­te volt, no meg tengerismere­te is, hiszen tudtam, miért nem engedem őket fürödni. Amikor visszatértek, a hajó ol­dalánál megmutattam nekik a fölakadt cápát. Se elevenek, se holtak nem voltak, amikor észbe kaptak. Volt, hogy arra ébredtünk, ínycsiklandó illatok szállnak a konyha felől, halat süt a szakácsunk. A hal ön­ként jött a hajóra, mégpedig repülve. Pompás íze van a re­pülőhalaknak. Szó kerül emlékezetes, kü­lönleges szállítmányokról. Sok minden feljut egy hajóra, az élelmiszerszállítmánytól a fu­ra rakományig. Kiss Gábor ka­pitány mosolyogva jegyzi meg egész cirkuszi csoportot kellet egyik magyar kollégájánál szállítania, elefántostul, sát­rastul. Ö pedig, még ifjú hajó jóskapitány ceglédi otthoné- korácan, egyszer állatkertekb* ban beszélgettünk. Az aszta- szánt állatokat vivő hajón tel hány út után, vagy megkapja a csomagját, le is út, fel is út. Ahhoz, hogy most valaki ten­gerésztiszt lehessen, évtizednyi tanulás, gyakorlat kell. Érteni kell a navigáláshoz, a számí­tásokhoz, alapos terepismeret kell, a hajóépítés és gépészet tudományának az ember kis­ujjában kell lennie. Érteni kell a nemzetközi joghoz, a keres­kedelemhez, nyelvismeret is kell, és soroljam még, mi min­den? Szeretni kell a tengert, a hivatást. Az ember, ha ízig- vérig jó tengerész s különösen ha jó kapitány akar lenni, so­hasem lehet elégedett önma­gával. Élet a tengeren Kiss Gábor hosszújáratú ha­lon fényképek, a gépben még ott a befejezetlen tekercs. Em­lékek a legutóbbi útról. Hiva­talosan a legutolsóról, mivel július 1-től nyugdíjba vonult Kiss Gábor. — Mint nyugdíjas, szívesen vállalok egy-egy utat azért ez­után is. A hajós, ha úton van, a családja jut gyakran az eszé­be, ha otthon van, mindunta­lan a tengerre gondol, szinte a hangját véli hallani. A meg­próbáltatással terhes idők is felejthetetlen emlékké válnak, a viharok, a ködök, a szűk ha- jéutakon az ügyességi és erő­próbák, a partok, a kis esemé­nyek, melyek megszínesítik a tengeri napokat. Egyszer épp brazil partok felé tartottunk, a fiúk engedélyt kértek für­jesített szolgálatot. A kor mányra ügyelt, amikor észre vette, hogy a majmok kiszabó dúltak, ott vigyorogtak a fe délzeten, rácsba, kötélbe ka paszkodva. Idő kellett, mii rendet teremtettek Nem hagyomány Egy-egy útjára a felesége if elkísérhette, egy ízben a fia if vele hajózott a Földközi-ten­geren. A fiú most fényképeket ke­res elő, s a kérdésre, hogy lesz-e hagyománya a tenge­részkapitányi hivatásnak, ne­met int. Debrecenben tanul, harmad­éves orvostanhallgató. E K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents