Pest Megyi Hírlap, 1975. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-15 / 191. szám

1975. AUGUSZTUS 15.. PÉNTEK 5 Minden hely elkelt Több mint 30 ezren nyaralnak a Dunakanyarban Növekvő forgalom a Papszigeten és Leányfalun Budapest, Józs-íváros Személyvonat Na Újjászületik az állomás ‘Nagy Iván felvétele' — Ha a pillanatnyi helyze­tet jellemezni akarnánk, nyu­godtan állíthatjuk üdülőink, szállóink, kempingjeink a Du­nakanyarban megteltek, már csak a fizetővendég-szolgálat szobáiban tudjuk vendégeinket elhelyezni — mondja Aradi Jenöné, a Pest megyei Idegen- forgalmi Hivatal kereskedelmi osztályvezetője. Beszélgető- partnerünk még Földes János, a hivatal vezetője. A téma: az idegenforgalom alakulása az idén, s további terveik, elkép­zeléseik — szezon lévén — a következő hónapokra. — Már pontos adataink van­nak az első félévi forgalom alakulásáról — veszi át a szót Földes János. Az előző év azo­nos időszakához viszonyítva megközelítően 15 százalékkal növekedett a vendégforgalom. Július elejéig több, mint 29 ezer nyaraló vette igénybe szálláshelyeinket. Érdekes megfigyelést tettünk, s ez ugyancsak adatokkal bizonyít­ható: jelentősen, csaknem 35 százalékkal emelkedett a kem­pingek forgalma. Amíg. az el­múlt években a kempingezők zöme inkább a Balaton part­ján vert sátrat, addig az idén megnőtt az érdeklődés a Du­nakanyar romantikus tájai iránt. Kedvelt lett a Papsziget és a leányfalui kempingtábor, s már eddig a tavalyi 11 ezer vendéggel szemben 15 ezren üdültek itt. Ugyancsak emlí­tésre méltó tény, hogy a kem- pingvendég-forgalom a bel­földi turizmus javára növeke­dett, így csaknem 21,6 száza­lékkal gyarapodott a hazai kempingezőink száma. Nagy­mértékben elősegítjük és tá­mogatjuk az ifjúsági turizmus fellendülését, ezért az Expressz Ifjúsági Diákutazási irodával szerződést kötöttünk. Június 15. és augusztus 23-a között a nagymarosi kempingtáborban és a horányi turistaszállóban főként diákokat látunk vendé­gül, akik kellemes körülmé­nyek között és kedvezményes árért nyaralhatnak. — Külföldről, főként a kör­nyező országokból is szívesen látogatnak ide a Dunakanyar­ba, többen közülük már évek óta visszatérő vendégeink — Igaz, mi is mindent elköve­tünk, hogy ne csalódjanak és folytatja Aradi Jenőné. — az itt töltött napokra, hetek­[ re szívesen emlékezzenek vissza. Gondoskodunk a terü­letünkön üdülők megfelelő el­helyezéséről, kényelméről, s emellett nem feledkezünk meg kulturális igényeik kielégíté­séről sem. Évek óta növekszik programjaink, rendezvényeink száma, kirándulásokat szerve­zünk részükre Esztergomba, Szentendrére, a fővárosba. Próba-kezdeményezésünk is bevált, első ízben üdültek Le­ányfalun NDK-beli gyerme­kek. Jól érezték magukat, s minden bizonnyal jövőre még többen nyaralnak majd ná­lunk. — Beszélgetésünk elején említette, hogy telt ház van a Duna partján. Mennyi nyara­lót tudnak elhelyezni és szán­dékoznak-e bővíteni a szállás­helyek számát? — összes férőhelyeink szá­ma 3190, ebből megközelítőleg 2 ezer van sátortáborban, s pillanatnyilag 5—600 között mozog a fizetővendég-szolgá­latban elhelyezett vendégek száma. Bővítés — elsősorban anyagi okokból — jórészt csak ez utóbbinál lehetséges. Ami említésre méltó: Visegrádon, a Széchenyi utcában a napokban adtunk át egy ötvenszemélyes bungalótelepet, amelyet — sa­ját fejlesztési alapunkból — csaknem 1 millió 200 ezer fo­rintos költséggel építtettünk. S. Zs. / Szállítják már a tankönyveket Az új tanév előkészületei­nek jegyében országszerte megkezdték a tankönyvek ki­szállítását. A könyvterjesztő­vállalatok, könyvesboltok és egyéb — főként vidéken — tankönyvárusítással megbí­zott üzletek hatalmas tételek­ben szállítják, illetve kapják a tankönyveket, amely az idén is tárolási gondokat je­lent. Ezekben a napokban sok iskolánál ezért kéréssel jelent­keztek: segítsenek az ideigle­nes elhelyezésben. Az Oktatá­si Minisztérium felhívta az ál­talános és középiskolai igazga­tók figyelmét: az átmeneti idő­szakra — az előírt bérleti díj ellenében — biztosítsák az ok­tatási intézményekben a tan­könyvek tárolását. Ide látszik az Orczy téri járműforgalom, a 23-as, 24-es, 28-as villamosokról sokan szállnak le. várni kell, míg a szűnni nem akaró gépko­csisor elhalad, hogy át lehes­sen jutni a szemben levő vas­útállomásra. Józsefvárosi pályaudvar. Az alacsony állomásépületet ta­tarozzák, cserélik a törött, repedezett cserepeket a tetőn. Hűvös tisztaságú a pénztár- csarnok, a két utasellátó pa­vilon kirakataiból csaloga- tóan fénylenek a desszertek, csokoládék színes sztaniol- jai. Bazáráruk, könyvek, presszókávé, cukrászsütemé­nyek ... Az újságárus állvá­nyán a legfrissebb heti-, és napilapok, folyóiratok. Kinn, a peron mellett is berendez­kedett az Utasellátó Vállalat: a fedett vásárlótérrel egybe­épített büfében virslit, deb­recenit vehet a megéhezett utazó. Van Pepsi-Cola. Márka üdítő italok, Tonik, Sztár, na­rancs, ki amit szeret, válogat­hat kedve szerint. Árusítanak üveges »őrt is, de ritkán s csak kis mennyiséget, palac­kos bort adnak el, de hely­ben nem fogyasztható. Cél: a szeszmentes kiszolgálás. Még így is naponta 25—30 ezer forint a három pavilon forgalma. — Személyvonat érkezik Nagykáta felől a negyedik vá­gányra — hasít a várakozó csendbe a megafon hangja. A sínek közötti széles szi­getet pillanatok alatt elözönli a tömpg. Többségük gyári dol­gozó, a második műszakba igyekeznek. Egy óra van. így látják az utasok — Volt ülőhelye a vona­ton, kényelmesen utazott? — érdeklődöm egy fiatalasszony­tól. — Igen, Szentmártonkátá- tól ültem. Inkább a hajnali az ácsorgó vonat, zsúfoltabb, akkor ügyeskedni kell, hogy végig ne álljam az utat — vá­laszol készségesen Pintácsi Andrásné, a rákospalotai bőr­gyár dolgozója. Naponta jár be Budapestre. Nincs panasza a Józsefvárosból induló vo­natokra, pontosak, viszont az érkezők gyakran késnek, ezért nemegyszer fél órával műszakkezdés után ér mun­kahelyére. — A kocsik piszkosságáról érdemes meggyőződnie — mondja, s órájára mutatva el­siet. Egy ráérős . utas most „egyensúlyoz” lefelé a lépcső­fokokon. — Este kezdődik a szolgá­latom, miért siessek? — áll meg mellettünk, pálinkasza- gú a lehelete. — A MÁV elv­társsal szemben semmi kifo­gásom, legfeljebb a mozgó­büfében lehetne nagyobb a választék, Tápiószecsőtől Pes­tig megéhezik az ember. (Italból, úgylátszik, önellá­tó.) A többi megkérdezett utas véleménye nagyjából egye­zik: nem mindig kapnak ülő­helyet, hamutól, cigaretta- végektől piszkos a kocsipadló, a vonaton sok a pálinka-zug- kimérő, ezért a munkába igyekvők között is akad, aki 4—5 féldecit felhajt, mire Józsefvárosba ér, s mozog alatta a föld, ahogy leszáll a vonatról. Szabó József és felesége fia­tal házasok, Sülysápról jöttek. Elégedetten mondják: — Itt dolgozunk a GANZ- Mávag-ban, csaknem a gyár­kapuban tesz le a vonat, ne­künk nagyon jó, hogy nem a Keletiben, hanem itt van most a végállomás. Nyolc kocsi — egy kalauz Közben a harmadik vá­gányra begurul a kiskunlac- házi szerelvény is. A jegyvizs­gálók a peronon várakoz­nak, míg elfogynak az uta­sok. Btró Ilona „nyolc éve jár ezen a vonalon. — A rövid távolságú vona­lak inkább nőknek valók, szívesebben vagyok itt szol­gálatban, mintha 250 kilomé­tereket kellene megtennem mondja. — Általában nincs baj az utasakkal, büfé nincs a helyi járaton, csak azt isz- szák, amit hoznak magukkal. — Azért volt olyan esetem, hogy egy jegy nélkül utazó íct akart dobni a mozgó vo­natból, mert követeltem, szálljon le a következő állo­máson. Az utasok nem jöttek segítségemre, ritkán avatkoz­nak bele, nehogy az ő orrukat törjék be — panaszolja Kova- csóczy Sándorné. Hat éve dol­gozik a MÁV-nál, előtte busz­kalauz volt. — Az utasoktól hallottam, hogy nem mindig kezelik a jegyeket? — Előfordul. Amikor nyolc kocsira csak egy jegyvizsgáló jut, inkább a felügyeletre szo­rítkozik a munkánk. Kevés a jegyvizsgáló, régi nóta, ka­lauzból mindenhol hiány van. Bodnár Ferenc állomásfő­nökre a konténerrakodó-pá­lyaudvaron találtam rá. — Mindössze 1969 óta fo­gad személyvonatokat József­város — tájékoztat. — Nagy nemzetközi forgalma miatt a Keleti pályaudvar túlságosai} terhelt. A távolsági, helyi já­ratok folyton késtek, mivel a jelzők előtt vesztegeltek, nem tudta fogadni a szerel­vényeket az állomás. Hét év­vel ezelőtt két fogadóvágá­nyunk volt. Négy pár vonat­tal indult meg nálunk a sze­mélyforgalom. Ma hat fogadó­vágánya van csarnokunknak, valamennyi villamos vezeté­kes. Naponta 30 pár vona­tot közlekedtetünk, amelyek a megye déli, délnyugati ré­széből hozzák, viszik az ingá­zókat. Az idei menetrend életbe lépésével újabb nyolc pár vonatot vettünk át a Ke­leti pályaudvartól. Lassan mi is „telítve leszünk”. Egy kisváros lakossága Megemlítem az utasok pa­naszait. — A nem helyjegyes vona­tokon van, akinek csak álló­hely jut. Relatív fogalom a zsúfoltság, rövid távon elvi­selhető a fél-, vagy három­negyedórás állás, kényelmes, tágas folyosón. Piszkosak a kocsik? Mert nem használják az utasok a hamutartókat, minden ülés mellett van. Jú­lius 1-én alakult a 25 tagú takarítóbrigádunk, a Keleti pályaudvartól vettük át a sze­mélyzetet, azóta itt takarít­ják a szerelvényeket, csak mosásra küldjük a Nyugati­ba. Elsősorban a buszcsatla­kozások okozzák a vonat- késésekét, ugyanis bevárjuk a munkásokat hozó járatokat, ha pár percet késnek, akkor is. Mintegy 25 ezer utas for­dul meg naponta állomásun­kon, egy kisváros lakossága. — Szépül az állomás... — Csinosítgátjuk. Külső ta­tarozás, belső festés, központi fűtést szerel ühk fel a váró­terembe, a padokat székek­re, asztalokra cseréltük ki. Tiszta az állomás, sehol egy eldobott papír. A mosdók is frissen takarítottak. A pálya­udvart ostomyeles fénycsö­vek világítják meg éjszaka. Az új vakolattal valóság­gal újjászületik az épület, senki se mondaná, hogy 1867 óta itt áll. A Nyugati után a Józsefvárosi pályaudvar volt a főváros második állomása. Horváth Anita BALATON Elpárolgott köbméterniilluk Az augusztusi időjárás tete­mes vízmennyiséggel apaszt* ja a Balatont. A szakemberek szerint nyáron a napi átlagos párolgás eléri a 3 millió köb­métert, s van olyan nap, ami­kor több mint 4 millió köbmé­terrel apad a Balaton vize. A mostanihoz hasonló időjárás­ban naponta csaknem egy cen­timéterrel csökken a, majd­nem 600 négyzetkilométer te­rületű tó vízszintje. A levegőbe szálló hatalmas víztömeg ellenére nem kelet­kezik nagyobb zavar a tó víz- háztartásában. A csapadék éves átlagban nagyjából ki­egyenlíti a párolgás okozta veszteséget. A Zala folyó és a beömlő patakok másodpercen­ként 17 köbméter vízzel táp­lálják a tavat és ebből a mennyiségből jut a Sió feltöl­tésére és öntözésre is. Magyar aszfaltüzem Lengyelországban A Magyar Ásványolaj- és Földgázkísérleti Intézet, amely igen széles körű és sok oldalú kapcsolatot alakított ki a KGST-országokkal, aláírta egyik legnagyobb eddigi meg­rendelését. Eszerint Lengyel- országban az intézet technoló­giájával építenek fel egy évi 530 ezer tonna kapacitású asz­faltoxidációs üzemet. Baromfitenyésztésben Világelsők között Az évente több mint 2 mil­liárd forint termelési értéket produkáló Bábolnai Mezőgaz~ dasági Kombinát külön pavi­lonban mutatja be az OMÉK- en munkáját. Bábolna Magyarország egyik legnagyobb mezőgazdasági ex­portőre. Exportirodája nem­csak saját termékeit, hanem más magyarországi nagyüze­mek ló, keltető, tojás, tenyész- baromfi és tenyészjuh export­ját is lebonyolítja. Forgalmá­nak zömét azonban Bábolna adja. A kombinát a világ első baromfitenyésztő cégei közölt foglal helyet. Orvosi készülékek Peruba A Medicor az utóbbi évek legjelentősebb és legnagyobb üzletét kötötte meg a perui egészségügyi minisztériummal. A megállapodás értelmében összesen mintegy 6 millió dol­lár értékben szállítanak a következő másfél évben orvo­si készülékeket Peruba. Peru egyébként a Medicor egyik legjelentősebb, Dél- Amerikában pedig a legna­gyobb partnere. Pályakezdő fiatalok! Felveszünk : érettségizett férfiakat és nőket folyamatos, háromműszakos, automatizált, szellemi munkát igénylő munkakörbe; általános jskolát végzett, 18. életévüket betöltött férfiakat betanított munkásnak, folyamatos, bárom- és egymüszakos munkára; vegyipari és vasipari szakmával rendelkező szakmunkásokat folyamatos, három- és egymüszakos munkabeosztásba. Vállalatunk Közép-Európa egyik legnagyobb, dinamikusan fejlődő, modern, automatikus kőolajfeldolgozó üzeme. A szakmával nem rendelkező, de tanulni vágyó dolgozókat teljes fizetés mellett, díjtalanul kiképezzük kőolajfcldolgozó szakmunkássá. A továbbtanulást elősegítjük. A vidéki dolgozóknak munkásszállást adunk, a letelepedést elősegítjük. Jó kereseti lehetőség. Felvétel esetén az útiköltséget megtérítjük. Érdeklődni lehet személyesen és írásban: DUNAI KŐOLAJIPARI VÁLLALAT Munkaügyi Osztály 3443 Százhalombatta postafiők 1. Telefon: 460—785. 13—*2-es mellék.

Next

/
Thumbnails
Contents