Pest Megyi Hírlap, 1975. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-02 / 180. szám

1975. AUGUSZTUS 2., SZOMBAT j Milan Végső búcsú Földes Páltól Tegnap a Mező Imre úti te­mető ravatalozójából család­tagjai, barátai, elvtársai mély részvéttel kísérték utolsó út­jára Földes Pált, a magyar és a nemzetközi munkásmoz­galom kiemelkedő harcosát. Koszorúkkal övezett koporsó­jánál lerótta kegyeletét párt-, állami és gazdasági életünk számos ismert személyisége, valamint a magyar kultúra és tudomány sok képviselője. A Magyar Szocialista Mun­káspárt budapesti bizottsága nevében dr. Dunajszky And­rás, a Ganz Műszerművek ve­zérigazgatója, a pártbizottság tagja búcsúztatta az elhunytat. Az V. ötéves terv teendőiről, az ifjúságpolitikáról Tanácselnöki értekezlet a Parlamentben Dr. Papp Lajos államtitkár­nak, a Minisztertanács Taná­csi Hivatala elnökének vezeté­sével pénteken a Parlament Gobelin-termében értekezle­tet tartottak a fővárosi, a me­gyei, és a megyei városi ta­nácsok elnökei. A tanácsi vezetők az ötödik ötéves terv teendőiről tájé­kozódtak — a téma kapcsán két előadás is elhangzott. Ma­darast Attila pénzügyi állam­titkár a pénzügyszabályozó rendszer várható alakulásáról, Erő • ők is az új, könnyebb mun­■ kát követelő berendezések­■ re?! , Az emberi erő döntő té­nyezője volt a termelés­nek hosszú évszázadokon át, s alapvető változást eb­■ ben csupán a legutóbbi fél évszázad hozott Hazánk­ban a szocialista iparosítás­sal kezdődött meg a ne­héz fizikai munka kiter­jedt körének szűkítése — elsősorban a bányászatban —, ám mivel elegendő munkaerő állt mindenütt rendelkezésre, a folyamat lassú, szakaszokra bomló, egyenetlen hatású. Kár len­ne tagadni, mert a válla­lati vezetők éppúgy tud­ják, mint az irányító szer­vek: még ma is sokkal olcsóbb az emberek erejét igénybe venni, mint gépe­ket alkalmazni. Ezen egy, de még tíz rendelkezés sem segíthet, hanem csakis a fokozatos változtatás, s ez utóbbira most már soka­sodnak a kényszerítő jelek. E jelek közül a legnyo­matékosabb a munka­erőforrások elapadá­sa, az, hogy a megye ipa­rában az elfogadható lét­számhiánynak a kétharma­da azokra a munkakörök­re jut, ahol erős a fizi­kai igénybevétel, ahol nagy szerepe van az izmoknak. Javulásra ezen a területen semmi remény, 6őt, most már a mezőgazdasági üze­mekben is tapasztalható, hogy nagy fizikai megter­heléssel járó feladatokra egyre kevesebb a vállal­kozó. Kényszerítő jelnek tart­hatjuk azt is, hogy a meg­levő munkaerő mozgása, vándorlása elsősorban az átlagosnál nagyobb fizikai igénybevétellel járó terü­leteken szembetűnő, s míg általában csokikén a ván­dorlás mértéke, itt hosszú évek óta emelkedik. Be- bizonyosodott az is. hogy m-ég a kiugróan magas bérrel sem lehet tartósan megkötni e tevékenységi körökben a munkaerőt, akik vállalják, mindössze időlegesen teszik ezt, mert körülményeik — építkezés, nagy összegű vásárlások stb. — átmeneti kényszer­ként hatnak. Amint ez a kényszer megszűnik, vagy gyáron belül, vagy azon kívül, de könnyebb mun­kát keresnek. Annak, hogy az iparban viszonylag alacsony a gé­pesítettség foka, sokféle magyarázatát adhatjuk. Arra viszont nehéz elfogad­ható magyarázatot találni, hogy a meglevő gépek ki­használása is jóval elmarad a lehetségestől, s másutt hiányzó emberek tömege kézzel csinálja azt, amit — szállítás, anyagmozgatás stb. — könnyen gépesíteni lehetne. Ennek „megtaka­rítása” nagy veszteségeket okoz a népgazdaságnak, hi­szen az ember híján álló termelőberendezések kára sokszoros. Ezért érdemes alapos vizsgálat alá venni mindenütt, nemcsak a vál­lalatoknál. hanem az irá­nyítás szintjén ugyancsak, vajon elegendő tényleges erő jut-e a fizikai erő igénybevételének csökken­tésére, vagy ezt az erőt csupán szavak helyettesí­tik? Mészáros Ottó etén belül is részletesebben a tanácsok 1976—1980-ra szóló középtávú pénzügyi tervének összeállításáról, szabályozási, gazdálkodási rendszerük ki­igazításáról beszélt. Ezt követően Hont János, az Országos Tervhivatal elnökhe­lyettese ismertette: hol tart az ötödik ötéves népgazdasági terv kidolgozása, amelynek tervezési irányelveit az eszten­dő elején hagyta jóvá a Mi­nisztertanács. Az értekezlet napirendjére tűzték az ifjúságpolitika idő­szerű állami feladatainak meg­vitatását is — erről Nádor György, az Állami Ifjúsági Bi­zottság titkára tartott előadást. Hangsúlyozta: a párt ifjúság­politikai határozatának, illetve az ifjúsági törvénynek a hatá­sára — ahogyan azt az MSZMP XI kongresszusa is megállapí­totta — pozitív változás követ­kezett be az ifjúságnak a szo­cializmushoz való viszonyában, az új nemzedék megítélésében, s az ifjú generációról történő gondoskodásban. Ebben jelen­tős részük van a tanácsoknak is: javították a nevelőmunka lakterületű felvételeit, foko­zottan törődtek a fiatal háza­sok lakáshoz juttatásával, a munkás-paraszt gyermekek továbbtanulásával, ellenőrizték az ifjúsági törvény végrehaj­tását, segítették az ifjúsági parlament megrendezését. Az Állami Ifjúsági Bizott­ság titkára kitért arra is: ta­pasztalataik szerint még elő­fordul, hogy az ifjúsági tör­vény végrehajtását itt-ott le­szűkítik — az egyébként szük­séges — anyagi, vagy szociál­politikai jellegű kérdésekre, esetenként, keveset törődnek az állampolgári neveléssel, a pályakezdők beilleszkedésének segítésével, s nem eléggé fo­lyamatos, rendszeres a helyi tanácsok, illetve tanácsi intéz­mények ifjúságpolitikai tevé­kenységének ellenőrzése. Szakszervezet az élelmiszeripari üzemekben Ä megye lakossága elégedett a munkájukk Országos tűző!tóverseny Pest megyéből nyolc csapat Ma és holnap 9 órai kezdet­tel Almásfüzitőn, a Timföld SC sporttelepén rendezik meg a 10. országos tűzoltóversenyt, amely egyben a felszabadulá­sunk 30. évfordulója tisztele­tére indított és több hónap óta tartó szakmai versenysorozat fináléja lesz, s amelyen nyolc Pest megyei csapat vesz részt, így az abonyi, az acsai, az al- sónémedi, a farmosi, a püspök­hatvani és a monori állami gazdaságbeli önkéntes tűzol­tók, illetve a Nagykőrösi Kon­zervgyár két csapata. Az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezetének Pest me­gyei Bizottsága számba vette és elemezte elmúlt négy és fél évi tevékenységét, amelynek középpontjában kettős fel­adat áll: egyrészt mozgósíta­ni, szervezni és nevelni azt a csaknem 14 ezer szervezett dolgozót, aki a megye kon­zerv-, gabona-, tej-, hús- és sütőipari vállalatainál évről évre teljesíti, illetve túlteljesí­ti gazdasági tervét, másrészt a tagság érdekeinek védelmé­ben munkálkodni a biztosított jogok és a szocialista erköl­csi normák betartásáért. Erő­feszítéseiket siker koronázta; a megye lakossága e vállala­tok termékeit megelégedetten fogadja. Az áruk gyenge mi­nősége, a szállítási hiányossá­gok, az egyes olcsóbb termé­kek hiánya az elmúlt évek­re már nem volt jellemző! Egyenletes fejlődés A megye élelmiszeripari vállalatai közül legjelentő­sebb a Nagykőrösi Konzerv­gyár, amely a rekonstrukció után megduplázta termelését, s ez jelenleg évi 110 ezer ton­na áru. A negyedik ötéves terv időszakában az élelmi- szeripari vállalatok termelé­sének növekedése idomult a mezőgazdaság fejlesztésének üteméhez, s mind jobban fi­gyelembe vette a lakosság igényeit. Dunakeszin 11 ezer tonna kapacitású hűtőüzemet nyitottak, a rekonstrukció be­fejezésével növekedett a ceg­lédi vágóhíd termelése, folya­matban van a Dunakeszi Kon­zervgyár korszerűsítése, vala­mint új üzemek, kenyérgyá­rak létrehozása, de példának kínálkozik a ceglédi közös vállalkozásé tejüzem is. A Pest megyei Pincegazdaság je­lentősen hozzájárul az üdítő­ital ellátás gondjainak meg­oldásához, Szentendrén készí­tett termékeit nemcsak a megye, hanem a főváros la­kossága is megkedvelte. A sütőipar jelenleg még nem képes teljesen kielégíte­ni az igényeket, ebben a kor­szerűtlen termelési eszközök és a szakmunkások hiánya akadályozza! Bár az elmúlt években több sütőüzem re­konstrukciója fejeződött be — Vecsésen, Érden, Pilisvörös- várott, Dunaharasztin — s ezzel javult a lakosság kenyér és péksütemény ellátása. De például Százhalombattának, ennek az új, fiatal szocialis­ta városnak, amelynek meg­közelítőleg húszezer lakosa van, nincs sütőüzeme. Mindezek, melyekről eddig szólottunk — tények, a fej­lődés, a változás tényei, amit azonban árnyal, befolyásol a Javult a születési arányszám A népesedéspolitikai határozat teljesítését vizsgálta a KNEB Tegnap tartotta első mun­kaülését az újjáválasztott Központi Népi Ellenőrzési Bizottság, s elfogadta a népi ellenőrzési bizottságok ügy­rendjét. A KNEB megtárgyalta és beható vita után elfogadta a népesedéspolitikai feladatok­ról szóló 1973. évi kormányha­tározat végrehajtásának el­lenőrzéséről készült jelentést. A népi ellenőrök a fővárosban és 15 megyében, köztük Pest megyében is, 400 vállalatnál és szövetkezetnél, tanácsoknál és intézményeknél vizsgálták a nagy jelentőségű határozat vég­rehajtását. Ismeretes, hogy az 1960-as években a születési arányszám alacsony volt ha­zánkban. Ebben a gyermek- gondozási segély bevezetése és az átfogó nő-, család- és más szociálpolitikai intézkedések hatására a legutóbbi években változás következett be. Ta­valy az előző évhez képest 30 ezerrel nőtt az élve született gyermekek száma, s ebben az évben is hasonló születésszám várható. A jelentés rámutat a születések számának emel­kedésével egyidejűleg fölve­tődött problémákra is. Kitér például arra, hogy az óvodai hálózat gyors fejlesztése el­lenére az óvodás korúaknak Budapesten 75, a városokban 67, a községekben 56 százalékát tudták csak felvenni az elmúlt évben. A KNEB a vizsgálat megállapításairól tájékoztatja a kormányt és az illetékes pártszerveket. A bizottság megtárgyalta és elfogadta a felsőoktatási in­tézmények szerződéses tevé­kenységének és a kivitelezett munkák hasznosításának vizs­gálatáról készült jelentést. Vé­gül jóváhagyta a bizottság egy közeljövőben induló vizsgálat programját. Eszerint megvizs­gálják a 44 órás munkahétre való átállás tapasztalatait a kereskedelemben és hatását a lakosság áruellátására. dolgozó, a cselekvő ember, aki a kevésbé kedvező felté­teleken is úrrá lesz. Pest me­gye élelmiszeripari üzemeiben széles körű munkaverseny és élő, dinamikus szocialista bri­gádmozgalom van; amelynek hatását még erőteljesebbé tet­te a kongresszusi munkaver­seny és a felszabadulás 30. évfordulójának megünneplése. A verseny alapvető formája: a szocialista brigádmozgalom, melynek keretében csaknem nyolcszáz kollektívában a szervezett dolgozók mintegy hatvan százaléka vesz részt- Az elmúlt négy évben több mint hatszáz brigád szerezte meg a mozgalom valamelyik kitüntető fokozatát — egész a szakma kiváló brigádja cí­mig! A négy év közül a ta­valyi volt a legkiemelkedőbb ebben a munkában: a szak- szervezet megyei bizottságá­hoz tartozó vállalatok közül a Nagykőrösi Konzervgyár kez­deményező szerepet vállalt, az országban elsőként adott köz­re felhívást kongresszusi és felszabadulási versenymozga­lomra! A megyei szocialista brigádok rövid idő alatt csat­lakoztak pótvállalásaikkal e felhíváshoz. Ez aktivitás ered­ménye, hogy tavaly három vállalat érte el a Kiváló Vál­lalat címet és ugyanennyi ka­pott miniszteri dicséretet. Ahhoz, hogy mindez így alakuljon, meg kellett terem­teni az üzemi demokrácia bel­ső feltételeit, hiszen vezetők és dolgozók együttes cselek­vése elképzelhetetlen közös gondolkodás nélkül. S erre a különböző fórumokon — mű­szaki konferencián, szakszer­vezeti taggyűlésen, brigád-, törzsgárda- és újítók tanács­kozásán — jó alkalom kínál­kozott. Ezeken a gazdasági ve­zetők tapasztalhatták a dol­gozók egyre nagyobb felelős­ségérzetét, segítőkészségét, öt­letességét a növekvő felada­tok megoldásában. Az ered­ményes együttműködést tanú­sítja a kiváló dolgozók nö­vekvő száma i6: négy évvel ezelőtt 178-an, tavaly pedig csaknem 600-an részesültek ebben az elismerésben. Kulturáltabb munkakörülmények Számottevőek az eredmé­nyek a munkavédelem, az egészségvédelem, a társada­lombiztosítás, a munkásellá­tás, tehát a dolgozók élet- és munkakörülményeiben is. Fi­gyelemre méltó, hogy cson­kulásos, halálos baleset nem történt sem tavaly, sem az­előtt! Csökkent a balesetek súlyossága is, s ennek eredmé­nyeként az egy balesetre eső kiesett munkanapok száma. Ebben közrejátszik a munka- védelmi ankétok hatása és a vállalatok beszámoltatása munkavédelmi intézkedéseik­ről! Pest megyében a húsipari üzemekben van a legtöbb bal­eseti veszélyforrás, de meg­előző, következetes munkával ezt lényegesen csökkentették az utóbbi időben: munkavé­delmi vetélkedőket rendeztek munkavédelmi őrjáratot szer­veztek — társadalmasították az ellenőrzést! Emellett a ter­melés fejlesztését szolgáló be­ruházások is javították a munkakörülményeket, a gé­pesítéssel csökkent a nehéz fizikai és az egészségre ártal­mas munka. Ez természetesen jó hatással volt a munkavé­delmi helyzetre is. Sajnos még ez nem min­den vállalatnál van így, többnél a zsúfoltság, a túl­óráztatás, a munka- és a technológiai fegyelem be nem tartása, valamint a munkaerő­vándorlás jelent baleseti ve­szélyforrást. Az egyes iparágak baleseti helyzetét elemezve megálla­pítható, hogy javult a kon­zerv-, a gabona-, a tej- és a húsiparban. Bár az eredmé­nyek ezen a területen is je­lentősek, mégis elmaradnak a jogos igényektől és az élel­mezésipar dinamikus fejlődé­sétől. Alapvető feladat tehát, hogy a vállalatok szakszerve­zeti bizottságai nagyobb fi­gyelmet fordítsanak a kultu­ráltabb munkakörülmények továbbfejlesztésére, a munka- védelmi őrhálózat kiszélesítés sére. Nyolcvan százalékuk munkás A megyei szakszervezeti bi­zottság politikai nevelőmun­kájának középpontjában a marxista—leninista világné­zetre nevelő, a szocialista tu­datformálás, valamint a szo­cialista életmód tudatosítása áll. A szakszervezeti politikai oktatás mind jobban kapcsoló­dik a helyi politikai-ideológiai és gazdasági feladatokhoz, se­gíti a párt politikájának jobb megértését s ezúton a válla­latok gazdasági és politikai életének működését, a felada­tok megvalósítását, az aktivi­tás növekedését. Tavaly hat vezető és 164 propagandista irányította a megyei szakszer­vezeti oktatást. Az idei tan­évben több mint 3 ezren vet­tek részt a tanfolyamokon, a tavalyihoz képest az idén 11 százalékkal emelkedett a hall­gatók száma. Az arány is ked­vező, mert jól tükrözi a me­gye dolgozóinak összetételét: 80 százalékuk munkás, 52 a nők, illetve 35 a fiatalok szá­zalékos aránya. A szervezett dolgozók 24 százaléka vesz részt évről évre ebben az ok­tatási formában­A megyei bizottság nevelő munkáját döntően befolyásol­ja az agglomeráció, kellő idő­ben felismerte a bejáró dol­gozók politikai konzultációjá­nak, szervezésének jelentősé­gét. Az ő oktatásuk megszer­vezésében élen járt a Gyü­mölcs- és Főzelékkonzervgyár, a Budapesti és Pest megyei Gabonafelvásárló és Feldolgo­zó Vállalat szakszervezeti bi­zottsága­Szívás, kitartó munka szük­séges, ahhoz, hogy megnyug­tatóan alakuljon a nyolc osz­tályt elvégzettek aránya. Ugyanis, bár az alapszervezeti aktivisták szinte személy ■ szerinti agitációt folytatnak, s a kollektív szerződésben mind több vállalat biztosít kedvez­ményt — ingyenes tankönyv- ellátás, tanulmányi szabadság, munkaidő-kedvezmény —•, az eredmény kevés. Nemcsak a régi lemaradást kellene bér hozni, hanem az újratermelő­dést is meg kell akadályozni. Ez természetesen nem mehet egyik napról, sőt egyik évről a másikra sem, komoly in­tézkedéssorozat szükséges eh­hez. Főleg a bejáró munkások körében tapasztalható közöm­bösség — fölszámolására kell az erőt összpontosítani. Az általános iskolai és ez­zel összefüggésben, szoros kapcsolatban a szakmai kép­zést az élelmiszeripar műsza­ki és technikai fejlődése is sürgeti. Ezért a vállalatok társadalmi és gazdasági veze­tőinek az eddigieknél többet kell tenniük, méghozzá együt­tes erővel, hogy ezen a terü­leten minél előbb kedvező változás következzen be! A. J. Tiszthelyettes-avatás Vasárnap délelőtt Szolnokon ünnepélyesen felavatják a magyar néphadsereg új tiszt- helyetteseit. Az idén végzett több száz hivatásos katona nagy nyilvánosság előtt — a Kossuth téren — a hagyomá­nyoknak megfelelő külsősé­gek közepette tesz fogadalmat a haza szolgálatára, szakmai és politikai feladatainak ellátásá­ra. A kétéves, kitartó tanulás eredményeként sikeres vizs­gát tett hallgatók néhány nap óta fegyelmezetten készülnek a megbecsülésüket is kifejező nyilvános díszünnepségre. A legtöbb termelőtevé­kenység elválasztha­tatlan a fizikai erő­től. Korántsem mindegy, mekkora ez az erő, s egy­általán, szükség van-e rá, vagy más módon is megold­ható lenne a feladat? Száz­halombattán, a Dunai Kő­olajipari Vállalatnál, hosz- szú időn át nehéz erőki­fejtést követelő munkával keresték meg a kenyerüket azok, akik a paraffincso­magoló ban dolgoztak. Ta­valy, az év végén vezették be a rakodólapos szállí­tást, azaz az eltelt hónapok alapot nyújtanak az ösz- szehasonlításra. Egyöntetű a megállapítás: ez az egy­szerű módszer több mint a felére csökkentette a fi­zikai erőkifejtést, gyorsabb, szervezettebb a munka, szinte teljes egészében megszűntek a panaszok, s mindez hatással van a munkaerő-vándorlásra, ami itt eléggé tetemes volt. Természetesen nem ez az egyetlen példa arra, hogy a kőolajipari vállalatnál miként igyekeznek mérsé­kelni a fizikai erőkifejtést, a dolgozók erejének igény­bevételét, de jó illusztráció annak bizonyítására: van­nak egyszerű tartalékai a nehéz fizikai munka meg­könnyítésének. Sok esetben viszont a bonyolultabb, ne­hezebb út járható csak. Ez történt az Ikladi Ipari Mű­szergyárban, amikor az ad­dig kézzel csinált motor­tekercselést félautomaták­ra — ún. tekercsbe- varrókra — bízták. A be­rendezésnek köszönhetően sokkal könnyebbé vált az indukciós motorüzemben dolgozó lányok, asszonyok mindennapja, ám ehhez még valamit tegyünk hoz­zá. Azt, hogy míg a ké­zi munka idején a gyár­nak ez az egysége műsza­konként 160 darab motort bocsátott ki, most — ki­sebb létszámmal! — hat­száz egység a teljesítmény! L ehet, e tények népgaz­dasági súlya csekély, sőt, szinte kimutat­hatatlan. Mégis, joggal tu­lajdoníthatunk nagy jelen­tőségek ezeknek, mert olyan területre irányítják a figyelmet, amely eddig ho­mályban állt, s valójában csak a párt Központi Bi­zottsága 1974. december 5-i ülése után kapott erősebb megvilágítást. Ez pedig a nehéz fizikai munka meg­könnyítése, a fölös — azaz elkerülhető — erőkifej­tés csökkentése, a gépesí­tés meggyorsítása, az élő­munka hatékonyságának növelése. Maradjunk még IkladnáL Itt az az érdekes helyzet alakult ki, hogy a most megvalósítás alatt álló re­konstrukció következtében szoros közelségben együtt él a régi és az új tech­nika. vannak dolgozók, akik még a régi berende­zéseken, s főként kézzel csinálják az egyes művele­teket, míg mások már az új félautomata és automa­ta gépeket kezelik. piros köpenyt öltve szorgoskod­nak a gyártósor mellett. S azok, akik féltek az új­tól. akik. ha tehették vol­na. leszavazzák a korsze­rűsítést. most már egyre türelmetlenebbül kérdezge­tik, mikor kerülhetnek át

Next

/
Thumbnails
Contents