Pest Megyi Hírlap, 1975. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-12 / 188. szám

1975. AUGUSZTUS 12.. KEDD xAírftw 5 Több millió forintnyi „talált pénz” Jól takarékoskodott Somos Bélával, a Pest megyei Műanyagipari Válla­lat főkönyvelőjével beszélgettünk a napokban arról, hogy íz anyag- és energiatakarékossági tervüket hogyan tel­jesítették az első félévben, mennyi devizát sikerült meg­takarítaniuk importpótló anyagok alkalmazásával, csök­kentek-e a különféle költségek az ésszerűbb anyagfel­használással, jobb munkdszervezéssei. Tópiószecsői ÁFÉSZ Végrehajtották a tervet A tápiószecsői ÁFÉSZ gaz­dálkodási eredménye az első félévben 176 százalékos volt. Ezt az emelkedést nem a for­galomnövekedés indokolja — mondotta Kiss Sándor ke­reskedelmi vezető. A kiske­reskedelmi forgalom ugyanis mindössze 6 százalékkal volt magasabb, mint tavaly az első félévben. Eredményük kulcsa a taka­rékossági terv végrehajtása, amely kereskedelempolitikai átszervezéssel párosul. Az egész évre előirányzott 350 ezer forintos megta­karításból 198 ezret tel­jesítettek az első félév fo­lyamán. Az üzemanyagköltségek csök­kentése mellett főképpen az úgynevezett improduktív ki­adások terén jelentősek az eddigi eredmények. így pél­dául a forgóeszközök bank­kamatát 80 ezer forinttal si­került mérsékelniük a múlt év hasonló időszakához ké­pest, az ésszerű készletgaz­dálkodás révén. Szaküzleteik- ből kivontak olyan árukat, amelyekből nagy választékot tart a nagykátai áruház, így többek között a konfekció- ruházatot és a divatcikkeket, b inkább a gyorsan fogyó, ál­landó keresletet kielégítő árufajták készletezésére ren­dezkedtek he. Jól szemlélteti az intézkedések hatására be­következett változást a ruhá­zati bolt mérlege: korábban 2 milliós készlet mellett alig 150 ezer forint volt a havi forgalom, — most 1 milliós készlet­tel eléri a félmillió forin­tos havi forgalmat. Az improduktív költségek számláját terhelte a szénsavas palackoknak az előírt időn túl fizetendő használati díja. Ez tavaly 60 ezer forintot tett ki. Most megszervezték-, saját fuvar révén a visszaszállítást, s ezzel nyertek 60 ezer^fo- rintot Folyamatosan dolgozik az új eternitgyár A PEMÜ gazdasági igazga­tója elmondotta: — Az elmúlt hat hónap alatt tartalmas, hasznos kezdemé­nyezések születtek, melyeknek olyannyira van már látszata, hogy százezrekben is kifejez­hető. Több, az elkövetkező öt­éves terv időszakára is kiható intézkedést vezettünk be, melyek, amellett, hogy meg­takarítást eredményeztek, nem okoztak áremelkedést, sem minőségi romlást termékeink­ben. — Kezdjük talán az energia­takarékossággal ... Három műszakos gépkihasználás — Sikerült a meddő energiát csökkenteni, a műszaki dolgo­zók felülvizsgálták a termelő­berendezések hajtómotorjait, hogy összehangolhassák a tényleges teljesítményekkel. Így a gumiüzemben kiderült, hogy a kondenz- és ipari víz visszakeringtető szivattyú mű­ködtetéséhez kisebb motorok is alkalmasak, lecserélésükkel 60 ezer forintot írhatunk az energiaosztály javára. Más te­rületeken is sokkal körültekin­tőbben szervezik meg a mun­kát, igyekeznek feltárni a bel­ső energiatartalékokat. A po- liuretán talpgyártó gépek ka­pacitásának kihasználásáért áttértünk a három műszakra. Így az éjjeli áramfogyasztás 50 kilowattal ugyan nőtt, vi­szont az éjszakai műszak ener­giaköltsége jóval olcsóbb, mint a nappali, s ez 10 ezer forint megtakarítást eredményez a termelésben. A nehéziparban [ — Az intézkedési tervben I szerepel az is, hogy még a fű­tési idény megkezdése előtt a kazánházban áttérnek az olaj­fűtésről a gáztüzelésre, s ez több millió tüzelőanyagkalória megtakarítással jár együtt... — Megtettük már az előké­születeket, ,kész a fogadóállo­más és a hozzá tartozó gerinc­vezeték, most a belső hálózat szerelésénél tartunk. Tmk-s dolgozóink felülvizsgálták és kijavították a gőz- és kondenz- vízvezetékek szigeteléseit is. Azzal, hogy elzárták az ener­gia szökési útját, 32 ezer fo­rintot nyert a vállalat. Még egy mutatós szám: tüzelőolaj­ból a tervezetthez képest 160 tonnával kevesebb fogyott el. A gazdaságosabb tüzeléssel te­hát 120 ezer forintot takarí­tottak meg fűtőink. Az elmon­dottakat összegezve, energiá­ból csaknem negyedmillióra tehető az a pénzösszeg, ame­lyet az első félévben takaré­kossággal nyertünk. — A magyar külkereske­delmi mérlegen sokat javít az importot helyettesítő hazai anyagok felkutatása, alkalma­zása. Hogyan áll ezen a téren a PEMÜ? így is lehet — A műszaki fejlesztési, technológiai, gépészeti, terme­lési és anyagellátási osztályok külön programot dolgoztak ki a kísérleti gyártások beveze­tésére, a hazai importpótló anyagok, valamint a szocialis­ta országokból beszerezhető termékek felhasználására. Há­rommillió forintot is megha­ladó értékeket helyettesítet­Nyergesújfalun nemrégiben kezdődött meg a folyamatos tömeggyártás a 850 millió fo­rintos beruházással létesített új eternitgyárban. Ezzel egy­idejűleg folytatódik a terme­lés a régi üzemben is, ahol most lehetőség nyílt az egyedi, különleges igények kielégítésé­re. Most például az Országház épületéhez szállítanak eterni­tet. A DH-rendszer elterjesztéséért Csökken az önköltség A nehézipari miniszter, négy iparág szakszervezeti elnök­sége és az Ipari Szövetkeze­tek Országos Tanácsa közös irányelveket adott ki az ága­A NYERGESUJFALUI MAGYAR VISC az ország egyetlen vegyiszálgyára azonnali belépéssel felvesz VEGYIPARI SZAKMUNKÁSOKAT, FÉRFI ÉS NŐI BETANÍTOTT ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT JÖJJÖN DOLGOZNI E DUNA MENTI NAGYÜZEMBE, NYERGESÚJFALURA!- Korszerű, automatizált, klimatizált üzemek- Modern vegyipari technológia- Továbbtanulási, kulturális és sportolási lehetőségek. Jelentkezés: minden'munkanapon 7-től 12 óráig, a munkaügyi főosztályon. Az érdeklődők a választ levélben kapják meg a részletes, képekkel illusztrált „Tájékoztatóvar’ együtt. Cím: MAGYAR VISCOS AGYÁR 2536 Nyergesújfalu Komárom megye Pf. 1. zathoz tartozó minisztériumi és tanácsi vállalatok, vala­mint szövetkezetek részére [ a Dolgozz hibátlanul munka- rendszer elterjesztésére. Az irányelvek a munka- rendszer értelmezéséről szól­va hangsúlyozzák, hogy hi­bának kellett minősíteni min­den olyan hiányosságot — fi­zikai vagy szellemi munká­nál egyaránt —, ami a munkafolyamatot, a ter­mékek minőségét, a vál­lalati gazdálkodás költ­ségeit károsan befolyá­solja. Többek között hibának minő­sül a késve kiadott, megala­pozatlan, vagy félreérthető in­tézkedés, az igényektől elté­rő mennyiségű és összetételű termék, a különböző műsza­ki, tervezési, jogi előírások megsértése, az indokoltnál nagyobb anyag- és energiafel­használás. Alapvető célja a DH-mun- karendszemek a szellemi és a fizikai munka minőségének javítása, amellyé! csökken­teni lehet a vállalati veszte­ségeket, gazdaságosan javí­tani a termékek minőségét. A nemzetközi és a hazai tapasz­talatok is arról tanúskodnak, hogy a DH-munkarendszer alapján általában 6—8 -zú­zalékkal lehet csökkenteni az önköltsé­get a különböző szer­vezési intézkedésekkel, te­hát minden beruházási ráfordítás nélkül. A Nehézipari Minisztérium az Ipargazdasági és Üzem- szervezési Intézet bevonásá­val irányítja a munkarend- szer előkészítését és általá­nos elterjesztését. a PEMÜ tünk eddig ily módon, vagyis ennyi devizát nyertünk azzal, hogy nem a tőkés piacról vá­sároltuk alapanyagaink egy jelentős részét. Például a ha­zai Bonamid, továbbá a cseh­szlovák, szovjet és NDK-gyárt- mányú poliamid, polistirol és polietilén anyagokkal kísérle­teztünk, sikerrel. Csaknem tel­jesen áttértünk a hazai pvc- granulátum feldolgozására. A nyugati cégektől vásárolt szer­ves oldószer helyett házi re­ceptorával készült mosófolya­dékkal próbálkoztunk. Az eredmény: a második félévben már nem kell külföldről szál­lítanunk ezt a drága oldószert, amely 340 ezer forint deviza­költséget jelentett volna a fél év alatt. A nyugati importbe­rendezések alkatrészeit há­zilag felújítottuk, s ezzel is 1,55 millió forintot takarítottunk meg. Felajánlások, ésszerűsítések — Mit tettek mindezért a szocialista brigádok? — Tulajdonképpen az intéz­kedési terv „alulról" jövő kez­deményezésre épült. A szocia­lista brigádok különböző fóru­mokon számos takarékossági javaslatot tettek, s kongresz- szusi versenyvállalásaik között is megtalálhatjuk az ide vo­natkozó felajánlásaikat. Pél­dául a gépolaj felhasználásá­nál megszervezték az olajok házi regenerálását, csökkentet­ték az elfolyással járó veszte­séget, s ezzel 60 ezer forint­tal mérsékelték a költségeket. Felülvizsgáltuk elfekvő kész­leteinket, amelyekből 2,4 mil­lió forint értékű anyagot fel- használással hasznosítottunk. 370 ezer forintot nyertünk a cipősarkak könnyebb kivitele­zésére gyártott szerszámok be­vezetésével. — Mi történik a gyártáskor keletkezett hulladékkal? — Darálva újból felhasznál­juk, az idén 300 tonna hulla­dék került így vissza a terme­lésbe. A csőgyártás polietilén hulladékát eddig nem tudtuk feldolgozni, most egy speciá­lis gép beállításával már ez az anyag sem megy veszendő­be. Annak, amit itt hamarjá­ban elmondtam, 380 ezer fo­rint megtakarítási értéke van. A 2—10 ezer forintos téte­lek felsorolásával egy cikken belül nem is lehetne foglal­kozni, olyan sok van belőle. Az eddigi eredményekből is látható azonban, hogy a PE­MÜ alapos, jól átgondolt in­tézkedési tervet készített, olyant, amely konkrétan szá- monkérbető, s ennek már az első félévben volt látszata. Horváth Anita Öregek fóruma Ráckevén Nem kell ajtóról ajtóra járniok — Hatvanegyben beléptem a téeszbe, most 66 éves vagyok és nyugdíjat igényiek — kezdi a mondanivalóját. Szikár ter­metén szépen vasalt ruha, lát­szik azon, gondosan őrzi szek­rényében és csak ünnepélyes alkalmakkor ölti fel. Most fel­vette, hiszen az öregek fóru­mara jött fel a ráckevei járás Hazafias Népfront-bizottsága székhazába, amelyet a tanács­teremben minden hó első szer­dája délutánján tartanak. Ez a negyedik ülése a fórumnak, eddig 25-en keresték fel, ez alkalommal négy asszony és két férfi várja türelemmel a sorát, amíg előadhatja, mi hozta ide, mire kér tanácsot, útbaigazítást. Nyugdíj, nyugdíj — Kádár a mesterségem, kisiparos voltam — folytatja az öregember. — A téeszben is szakmámban foglalkoztattak, de nemigen adtak munkát. A téesz csak kevés munkanapot igazol, azt is csak 1967-től. Mit tegyek? Dr. Barabás Béla, a járási hivatal igazgatási osztályának helyettes vezetője, itt és e percben tanácsadó társadalmi munkában, útbaigazítja. For­duljon a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz, kitöltve a nyugdíjigényt bejelentő űrla­pot, ott majd eldöntik, mikor kezdődött nyugdíjjogosultsága. Nem mondja meg az idős em­bernek, csak sejteti, hogy azért a téeszben is szól az ér­dekében, nézzenek még egy­szer utána a dolgának. Nyugdíjügyben kér tanácsot egy asszony is. Kardos Béláné, a járási hivatal szociálpoliti­kai főelőadója hallgatja pana­szát. Betegsége miatt leszáza­lékolt tsz-tag és özvegy, újab­ban hályog is képződik a sze­mén. Ebben az évben 895 fo­rint nyugdíjat kapott havonta, és mutatja a szelvényt, július­ban sem emelték fel, akkor is csak annyit küldtek neki. Egy­szerű ügy, tévedés történt, a 910 forintos minimumot meg kellett volna kapja. Írjon egy levelet á nyugdíjfolyósítóhoz, akkor bizonyosan gyorsan ki­igazítják a tévedést. Aggodalmak, panaszok A következő tanácskérő ügye bonyolultabb. Három éven át magatehetetlen, öreg, beteg embert gondozott haláláig ez a 72 éves asszony. A haldokló férfi meghagyta élőszóval a gyermekeinek, adjanak 20 ezer forintjából ötöt hűséges gon­dozójának, és hagyják meg élete fogytáig kis egyszobás házában. Ezt egy szomszéd- asszony is hallotta, más tanú­ja nincsen. A gyermekek pe­dig nem adtak neki egy fil­lért sem, a házból is ki akar­ják tenni, azt mondják, ha nem megy, a feje felett verik szét az épületet. Ebben a vi­tában csak bíróság dönthet, és nem lehet megjósolni előre az ítéletet... Az idős tsz-nyugdíjas 400 öles gyümölcsösét szeretné el­adni. Aggályoskodik, megtehe- ti-e? Hogyne, ennek nincs semmi akadálya. Megint egy idős asszony kerül sorra. Községe tanácsa megtagadta tőle a szociális se­gélyt, pedig nincsen nyugdíja, mert mindig csak alkalmi munkát vállalt. Megmagyaráz­zák neki, hogy miután hat tartásra kötelezhető gyermeke van, nem is kaphat segélyt. Hát igen, a három fia havonta pontosan küld valami pénzt. Nem sokat, maguk is családo­sak, de mégis. A három lányá­tól viszont egy fillért sem kap. Saját házában lakik? — hang­zik a kérdés. Nem, a ház a fő­városban lakó lányáé, aki csa­ládjával együtt minden hét­véget berme tölt, és ilyenkor anyja étkezéséről is gondosko­dik, lakbért pedig nem számít fel. Ez a lánya hát természet­ben támogatja, a másik kettőt pedig az illetékes községi ta­nács majd meghívja, figyel­mezteti tartási kötelezettsé­gükre. Elkedvetlenedik ettől a fórum látogatója. Kis faggatás után kiderül, epek a lányai látják el ruhával, cipővel. Akik nem tudtak eljönni A fórum eTé most Osztoics Jánosné, az öregek ráckevei házigondozója áll két nagyon idős, már nagyobb távolságot meg nem járó gondozottja ne­vében. Az egyik nemrég lett özvegy, kevéssel utóbb, hogy dolgos életük folyamán össze- kuporgatott pénzükből házat építettek maguknak. És most, hogy a saját nevére akarja íratni, a községi tanács egyik dolgozója azt mondta neki, hogy csak a ház egyik fele az övé, a másik fele, mert nincs gyermekük, férje fivéreié. Emiatt nyugtalan, kétségbe­esett. A fórum válasza: a ha­gyatékot a közjegyző adja át, aki mert sokáig betöltetlen volt Ráckevén ez az állás, most' munkával túlhalmozott. Biztos azonban, hogy hamaro­san sor kerül a néni ügyére és az egész ház az övé lesz, mert közös szerzemény. Az útbaigazítás vigasz is a tanácstalan öregeknek, látják, hogy törődnek a dolgaikkal. Fordulhatnának persze közvet­lenül az esetenként illetékes hatósághoz, ha tudnák, hogy melyikhez? Itt viszont meg­mondják, nem kell hát hiva­talról hivatalra, ajtóról ajtóra járniuk. Ezért jó és szükséges intézmény az öregek fóruma. Pest megyében és talán az egész országban egyelőre csak a ráckevei járásban működik. Szokoly Endre JEGYZET „Képzett” betegek A RECEPTIRÄS bevezetés kérdése is. Egy fiatal körzeti orvosnő mondta ezzel kapcso­latban: — Kezdetben hosszú listával jelent meg itt egyik­másik beteg. Aztán szépen, fokozatosan rászoktattam őket, hogy a gyógyszert nem a be­teg, hanem az orvos írja fel, méghozzá vizsgálat alapján. Tiszteletre méltó álláspont. A betegek többsége tiszteli az ilyen magatartást, mert előbb- utóbb megérti, hogy a nyakló nélküli gyógyszerfogyasztás nemcsak azért helytelen, mert költséges „passzió”, hanem mert egészségtelen is. Más értelemben „egészség­telen” magatartás a táppénz „pazarlás”. A lakosság erőn­léti állapota, a közegészség- ügyi beszámolók szerint, ör­vendetesen javul. A tbc le­küzdésében, a csecsemőhalan­dóság csökkentésében számot­tevő eredményeket mutatunk fel. A táppénzgörbe mégis év­ről évre felfelé ível. Már ré­gen túllépte az ugyancsak magasnak ítélt 5 százalékot is, igencsak „görbe” képet raj­zolva tízmilliós népünk mun­kabíró képességéről. ÉRTHETŐEN GYAKRAN VETŐDIK FEL a kérdés: va­lóban annyira betegek len­nénk? Avagy olyan kórral ál­lunk szemben, amely a mun­kaerkölcsöt emészti? A szán­dékosan kissé karikírozott kérdésekre sem igennel, sem nemmel nem válaszolhatunk. Kétségtelen ugyanis, hogy a táppénzes állományban levők túlnyomó többsége valóban beteg. Pontosabban, szaksze­rűbben: foglalkozásában ke­resőképtelen. És a keresőkép­telenségnek a törvényben meghatározott időtartamára megilleti a táppénz. Ezt a költséget, illetve a költségnek ezt a részét nem sokallja senki. Sokallhafó vi­szont az a rész, az az egy-két tized százalék, ami illetékte­len eszközökkel illetéktelen kezekbe jut. Nyilvánvaló, hogy a táp­pénzcsalókról van szó. Azok­ról, akik nem restellnek né­mi honoráriumot is kilátásba helyezni körzeti orvosuknak a táppénz, a néhány napi lógás, vagy szabad „fusizás” remé­nyében. AZ IS NYILVÁNVALÓ, hogy mint rendesen, ezúttal szintén kettőn áll a vásár. Az az orvos, aki száz forintért vagy a többszöröséért hajlik az okirathamisításra,. aligha tekinthető hivatása magasla­tán állónak. Nem beszélve ar­ról, hogy a manapság sokat emlegetett hálapénz elfogadá­sa ebben az esetben kimeríti a korrupció fogalmát. De nemcsak az korrupt, aki elfogadja, hanem az is, aki adja. Hiszen szándéka egyér­telmű. Pénzért akar Vásárolni magának illetéktelen előjogo­kat. Ellenszolgáltatásért óhajt hozzájutni ahhoz, ami nem jár neki. Talán felesleges hangsúlyoz­ni, mennyire ellentétes ez a magatartás mindenféle mun­kaerkölccsel. És különösen a szocialista munkaerkölccsel, amely tudatosan vállalt fe­gyelmet feltételez. Így kapcsolódik a gyakran emlegetett orvosetikához, az orvosi munkaerkölcshöz a be­teg etikája. Illetve az etikai érzék minimumának hiánya. Es ez az a hiány, amiért ne­héz milliókkal fizet a társa­dalom. Hiszen — elég talán erre utalni — a táppénz csu­pán egytized százalékos csök­kentése, nem számítva a ter­melési többletet, 40—50 millió forinttal gyarapítja a költség- vetést. ILYEN ÖSSZEGEKKEL rö­vidítik meg becsülettel dol­gozó társaikat a „képzett” be­tegek. L. M.

Next

/
Thumbnails
Contents