Pest Megyi Hírlap, 1975. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-12 / 188. szám
1975. AUGUSZTUS 12., KEDD Magyar—se® v Jet ifjúsági barátsági itagygytiiés Várait (Folytatás az 1. oldalról.) Duna hűs hullámaiban. A fürdésben mindenki részt vett, sőt a magyar és szovjet fiúk nagy gyorsan barátságos vízilabda-mérkőzést is szervezitek. Délután a járási hivatal nagytermében folytatódott a program. Itt a járás vezetői, dr. Sági Lajos, a járási pártbizottság titkára, Krima János, a járási hivatal elnöke és Döme János, a Hazafias Népfront járási bizottságának titkára fogadta a szovjet és a magyar fiatalokat. A szívélyes hangulatú találkozón tír. Sági Lajos köszöntötte a vendégeket, ismertette a járás múltját, lakosainak mai munkáját, s egyebek közt hangsúlyozta, eredményeinlcet csak a magunk munkájára támaszkodva, a Szovjetunió segítsége nélkül nem tudtuk volna elérni. Ezután a találkozó emlékére Krima János, az omszki delegáció vezetőjének átnyújtotta annak az emlékplakettnak egy példányát, amelyet a járás vezetői a felszabadulás 30. évfordulója alkalmából alapítottak. Ezt követően délután négy órakor került sor a váci program legjelentősebb eseményére, a Szabadság téren rendezett ifjúsági nagygyűlésre. Vác és a járás fiataljai már jóval négy óra előtt gyülekezni kezdtek a vörös és nemzetiszínű zászlókkal fellobogózott házakkal körülvett hangulatos térre. Ott voltak a járás községeinek képviselői, a sződligeti KISZ-tábor lakói, a verőcemarosa Express ifjúsági tábor külföldi vendégei, olasz és csehszlovák fiatalok. A váci Szabadságemlékműhöz fegyelmezetten érkező fiatalok énekelve, jelszavakat hangoztatva, druzs- ba-barátság, KISZ-KISZ- Komszomol kiáltással várták a gyűlés kezdetét Amikor a térre megérkezett a gyűlés elnöksége, a szovjet és a magyar ifjúsági küldöttség, a város és a járás vezetői és elfoglalták helyüket az emlékmű melletti emelvényen, a téren összesereglett mintegy háromezer fiatal hosszan tartó tapssal köszöntötte a vendégeket és az I. magyar— szovjet barátság fesztivál első nagy Pest megyei demonstrációját. A magyar és szovjet himnusz elhangzása után a gyűlést István Kálmán, a váci városi KISZ-bizottság mto- titkára nyitotta meg, majd Árpási Zoltán mondott ünnepi beszédet. Bevezetőül felidézte a győzelem évfordulója alkalmából tartott váci ifjúsági ünnepségeket, s hangsúlyozta, barátságunk a szovjet néppel régi keletű. Visszanyúlik 1917-re, azokra az időkre, amikor a Szovjetunióban sokfelé, testvérmegyénkben, Omszkban is magyar internacionalisták harcoltak a szabadságért, a szocializmusért. Még tovább erősödött ez a barátság 1945-ben, amikor a felszabadító harcok közben Alekszandr Georgijevica Hevii sok hős komszomolista is éle* tét áldozta, hazánk és a nép szabadságáért. Ez a vérrel öntözött barátság megbontha* tatlan és a magyar fiatalság ennek jegyében él. Olyan örökség ez, amely számunkra a legfontosabb alap a jobb jövő megteremtésében. Beszéde további részében nemzetközi kérdésekről szólva egyebek közt hangoztatta, Arpási Zoltán kapcsolatairól szólva rámutatott, hogy ebben már eddig is jelentős eredményeket értünk el, s ez a legszebb tisztelgés azoknak a szovjet embereknek az emléke előtt, akik hazánk szabadságáért haltak hősi halált. Ez a barátság erőt ad további harcainkhoz is, s éppen ezért mindent megteszünk, hogy kapcsolataink a jövőben még tovább erősödjenek. A nagy tapssal fogadott beszéd után ismét felhangzottak a gyűlés jelszavai, a druzsba —barátság, a KISZ-KISZ- Komszomol kiáltások. Alekszandr Georgijevics Re- vin lépett ezután a mikrofon elé. Bevezető szavaiban tolmácsolta a gyűlés résztvevőinek, Pesit megye ifjúságának az omszki fiatalság, a kom- szomolisták forró, baráti üdvözletét. Az I. magyar—szovjet ifjúságii barátságfesztivál — hangsúlyozta — jelentős esemény a két nép és ifjúsága közötti barátság további erősítésében. Azok a kapcsolatok, amelyek a találkozó eseményei köziben itt Pest megyében is kialakulnak, hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy eddigi barátságunk még elmélyültebbé váljon. Erre mutat az is, hogy a fesztivál jelszava és szimbóluma, a barátság kézzelfoghatóan jelen van körünkben, amióta átléptük a magyar határt: mindenütt szívélyesen, szeretettel vettek körül bennünket. Fontossága miatt ez a fesztivál természetszerűleg túlterjed Magyarország határain. Ezekben a napokban a Szovjetunióban is megemlékeznek az itteni eseményről, elsősorban azokban a testvérmegyékben és testvérvárosokban, ahonnan küldöttek jöttek Magyarországra. Ilymódon a két nép barátsága még tovább mélyül. Ezután az omszki küldöttA nügygj-űJís végén az lm téma dtmilé tiszteletére meghajtott Komsz omol -zászló. A nagygyűlés elnöksége nagysikerű műsort adott, majd a fiatalok a gyár klubjában baráti találkozón vettek részt. ö. L. Közös munka Törökbálinton Munkával töltötték a vasárnap egy részét az I. magyar—szovjet ifjúsági barátság fesztivál küldöttei: szőlő- kötözésben, vasútépítésben, gyümölcsfaápolásban, segédkeztek a törökbálinti nyári építőtábor lakóinak. A szovjet és. a magyar küldöttséget szállító autóbuszok kora reggel érkeztek meg a Törökbálinti Állami Gazdaságba, ahol Sághy László, a Hazafias Népfront budai járási elnöke, a Kertészeti Kutató Intézet termelési igazgatója fogadta és köszöntötte a munkára kész fiatalokat. A magyar leányok és fiúk már ismerősként érkeztek a KISZ nyári önkéntes építőtáborába, hiszen szinte valamennyiük eltöltött már két hetet a 35 központi szervezésű tábor egyikében. S nem volt ismeretlen ez a munka a, szovjet küldöttek előtt sem: híresek a Lenini Komszomol szervezte mumkaakciók, sikerek a szovjet ipar és mezőgazdaság fejlesztésében, a szűzföldek feltörésében, Szibéria meghódításában. Erre is emlékezett köszöntő beszédében Sághy László, majd arról besiélt, hogy a magyar fiatalok tízezrei vesznek részt nyaranta az ifjúsági szövetség önkéntes népgazdaság-segítő mozgalmában. 1958, az első hansági tábor óta már csaknem félmillióan áldozták fel pihenőidejük egy részét, {toőlőliötőzés — a barátság jegyében Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, valamint J. M. Tyazselnyikov, a Lenini Komszomol Központi Bizottságának első titkára — nagy tapssal fogadták a bemutatkozó magyar művészeket: s KISZ Központi Művészegyüttesének énekkarát, Rajkózenekarát, néptáncegyüttesét és kórusát, a Sebő—Halmos együttest, a Bakfark Consort- ot, s a Camerata Hungarica együttest. tettek mezőgazdaságilag hasz- nosíthatóvá 47 ezer kaíasztrá- lis holdat, építettek csaknem 400 kilométer hosszú csatornát, szedték le a gyümölcstermés ezer és ezer tonnáit. A vasárnapi társadalmi munka ünnepélyes aktussal kezdődött: a törökbálinti építőtáborban márványtáblát avattak, amely az I. magyar— szovjet ifjúsági barátság fesztivál emlékét őrzi majd. A küldöttek ezután munkaruhát öltöttek, szerszámot fogtak, s a munkahelyekre indultak. Egy csoportjuk szőlőt kötözött a Sasad Ts,z kamaraerdei földjein, 200-an a MÁV herceghalmi állomása mellett vasúti töltést építettek, s csaknem ugyanennyien a Törökbálinti Állami Gazdaság gyümölcsfáit gondozták. Nem tölthettek hosszú időt az építőtáborban, szorgos kezük azonban simára „fésülte” a szőlőtőkéket, szalmafonattal óvta a gyümölcsfák törzsét, s ha csak néhány méterrel is, de tovább építette a herceghalmi vasútvonal töltését. Együtt dolgoztak a szovjet és a magyar fiatalok, s közös volt a döntés is: munkájuk ellenértékét, segítőkészségük pénzzel mérhető eredményét az 1000 személyes vietnami szakmunkásképző intézet felépítésére ajánlották fel. A két delegáció a munka után Budapesttel, a főváros nevezetességeivel, látnivalóival ismerkedett. Este a Budai Parkszínpadon megrendezték a magyar delegáció gálaestjét. A küldöttek — s a delegáció vezetői, dr. Befejeződött Szödligeten a KISZ-vezetőképző tábor Egy hír is lehetne. így hangzana: véget ért augusztus 9-én a sződiigeti KlSZ-vezető- képző iskola egyhetes tanfolyama, melyen nagykőrösi, váci és Csepel autógyári alapszervezeti titkárok vettek részt. Azonban több történt ennél Szödligeten. A táborzárás napján a szép, új, nyolcvanszemélyes épület vezetői szobájában éppen a táborvezetőség értékelte az elmúlt egy hét munkáját. A vezetőképző iskola igazgatója, Herczenik Gyula tájékoztatott a tanfolyamról: — Idén már két táborunk volt Nagykőrösön. Jelenleg még tart a harmadik, 143 KlSZ-titkár távozik ma a táborból. Ök voltak itt a honfoglalók. Az. új épületen mérhették le — hisz mindany- nyian a bőrükön is érezték — mit is jelent a párt ifjúság- politikája és az ifjúsági törvény. Persze ez munkát is jelentett: mi tologattuk az asztalokat, rendeztünk, takarítottunk — egyszóval beköltöztünk. — A program is eléggé gazdag volt: a csoportos foglalkozások vezetésének módszereitől, az 1975—76-os mozgalmi év akcióprogramjának tennivalóiig, a KlSZ-alapszer- vezetek munkastílusától, szervezeti kérdéseitől az úttörőmozgalommal való kapcsolatunk ápolásáig sok fontos kérdésről hallgattak előadásokat a titkárok. — Szombaton volt a búcsúest. Furcsa búcsú volt, a tábortüzet már csütörtökön megtartottuk. Igaz, hogy valódi búcsú sem... A tábor résztvevői, a 33 Csepel Autó«, a 80 váci és a 30 nagykőrösi titkár megegyezett abban, hogy — bár a tábor számukra szombaton véget ér — hétfőn mindany- nyian ott lesznek Vácott, a magyar—szovjet ifjúsági barátságfesztivál nagygyűlésén. — Ezzel sem fejeződik be az itt született kapcsolatok ápolása, tudniillik, a váci KISZ-alapszervezetek titkárai vendégül látták az iskolatábor csepeli és nagykőrösi résztvevőit saját alapszerveik- nél. — Többször fogunk még találkozni. Egymáshoz látogatunk majd, megismerjük egymás munkahelyét, életét, körülményeit. — A tábor eleget tett feladatának — mondta az iskola igazgatója. Felkészítettük a résztvevőket azokra a teendőkre, melyek a soron következő IX. KISZ-kongresszusig rájuk várnak. Elméleti és gyakorlati segítséget egyaránt kaptak munkájukhoz. Vasvári G. Pál i nagy erő számunkra a Szovjetunió következetes békepolitikája, amelyre támaszkodva harcolunk a békéért a fasizmus ellen. A két ifjúsági szövetség ség vezetője az eddigi kapcsolatok jelentőségét méltatta, hangoztatva, hogy Omszkban figyelemmel kísérik és nagyon jól ismerik a szorgalmas magyar nép munkájának eredményeit, s őszinte szívvel arra törekszenek, hogy a polgárháború. harcaiban a magyar internacionalisták hősi helytállása nyomán született barátság még tovább erősödjék. Ezután következtek a lelkes nagygyűlés legforróbb pillanatai: Alekszandr Geor- gijevics Revin a találkozás emlékére — a résztvevők ünneplése közben — átadta Árpási Zoltánnak az omszki Komszomol vörös zászlaját. A zászló átadása közben ismét felhangzottak a barátságot, a fesztivált köszöntő kiáltások, és zúgott az ének: a háromezer fiatal így köszöntötte a szovjet—magyar barátságot. A nagygyűlés után a fiatalság — menetük elején magasra emelve a Komszomoltól kapott vörös zászlót — átvonult a Konstantin térre, ahol a városi és járási vezetőkkel együtt megkoszorúzta a hazánk felszabadulásáért elesett szovjet hősök emlékművét. A fiatalok, a helyi küldöttségek tagjai virágokat helyeztek el az emlékművön. , Este az Egyesült Izzó váci gyárában folytatódott a program. A gyár új éttermében a szovjet kulturális delegácic Vasárnap történt
