Pest Megyi Hírlap, 1975. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-10 / 187. szám
1975. AUGUSZTUS 10., VASÄRNAP íMiiiw G. SZABÓ LÁSZLÓ: Ibolyántúli Kitárt tenyéren hoztad elém az elvesztett hitet hitemet a csodában s lettél egyúttal a megtestesült csoda valóra váltva s megszüntetne önmagod Azóta hiába tapogat utánad csápjaival a külvilág bensőmben emelkedsz fölösen s fenségesen ibolyántúli fényben — süket pogányok földjén harsogó orgonaszóval bélelt székesegyház jV em tudom, mások hogyan emlékeznek rá: én fénybe mártva, fényekkel birkózva, a fény lobogó változataiban látom kilencszáawegyvenöt tavaszát. Amikor elhallgatott az utolsó aknavető, s először jöttünk fel a mélyből, a Gellérthegy ostroma után, még februárban: fény fogadott a feldúlt kertben, szemet fájdító sok fény a félig leroskadt ház előtt. Olyan telt, duzzadt, vastag fény, mint egy húsos szirmú virág. Mögöttünk a pince, a homály, a mécsesbűz, a falakon a salétrom, tüdőnkben az elakadó lélegzet — és a vakondélet után szinte kábított a sárgahúsú fény valószínűtlensége. Csak óvatosan lehetett nyeldekelmi, mint egy ismeretlen szeszt. De néhány nap múlva már ragacsos és csúfondáros lett. KERESZTREJTVÉNY A KMP ELSŐ KONGRESSZUSA Otven éve, 1925. augusztus ■ hónapban ülésezett a Kommunisták Magyarországi Pártjának I. kongresszusa. A kongresszus megállapítja a párt fő jelszavait, melyekből rejtvényünkben idézünk kettőt. VÍZSZINTES: 1. Az elsőnek idézett jelszó (folyt, a függőleges 42. számú sorban; zárt betűk: T, G, E. V, S). 13. Kéziszerszám. 11. Tekercs. 15. Finnország északi részén élő nép. 16. Soha, németül. 11. A liata.su> felszerelése. 18. Színeinket ebben a versenyben az Újpesti Dózsa képviseli. 19. Ausztria és Vatikán autójelzése. 20. Markolod. 21. Kossuth-díjas színésznő (Hona). 22. Világtalan. 24. Figyel. 35. Hazánk második legnagyobb folyója. 26. Borsod megyei község. 28. Drágakövek, arany finomsági fokának megjelölése. 29. Kicsinyítő képző. 30. Csonka szobor. 32. On. 3$. Levegő, lord. 34. Népszerű színész (Lajos). 36. Kibújik, fejlődik. 37. Nagy múltú NB I-es labdarúg «csapatunk. 39. Az egyik szülő nevének íele. 40. Járműgyárunk. 42. Határozó- és kötőszó ford. 43. Ritka női név. 45. A cselekvés kiváltásának emberi formája. 47. Sürgető, ösztökélő. 19. Az ipari tanuló régi neve. 50. Vonat eleje. 51. Rendszertelenül arat. 52. A népgazdaság egyik ága. 54. Mázolva. 56. Csak erre lehet biztos-n építeni. 57. Szerencsejáték. 7j. Aid félmúlt formája. 60. Vércsatornája. 61. Óhajt. FÜGGŐLEGES: L Meredek röp- pályájú lőfegyver. 2. Szende. 3. Középen tépek. 4. A vízszintes 39. {második fele. 5. Már nem fiatalos. 6. Kissé ittas. 7. Ismert jugoszláv üdülőhely. 8. Ség párja. 9. Mássalhangzó fonetikusan, ford. SO. Szít. 11. Díjszabás, ár. 12. Készpénz röv. 17. A második jelszó. (Zárt hetük: R, N.) 18. Régi török vezetők. 21. Királyság röv. 23. Ráma. 25. Jelenlevő igazoló!. 27. Nagy Zoltán. 28. A KNDK Minisztertanácsa ein. nevének egy része. 29. Akkumulátorok töltésére használják. 31. A török birodalmat így is hívták. 32. Hamisan játszó. 33. ... giu, dunai kikötő ÍRomániában. 35. Kórházban fekvő. 36. Pólus, fordítva. 38. Kikerget. 41. Kíván. 42. A vízszintes 1. számú sor folytatása. (Zárt betűk: N, S, A, K, O.) 44. A cigány népies neve. 46. Magas építmény. 48. Alattomos, gyanakvó. 49. Após, népies kifejezéssel. 52. Tele van, ford. S3. Kérdőszó. 55. Lap betűi. 86. ... én, kémiai elem, vegyüle- tci méreg, de gyógyszer is. 57. Ez a föld az alumíniumgyártás fontos alapanyaga. 58. Talán, népies formája. 60. Mássalhangzó kiejtve. 61. Korona röv. BEKÜLDENDŐ: a vízszintes 1., függőleges 42. és függőleges 17. számú sorok megfejtése. MEGFEJTÉSI HATÁRIDŐ: egy hét. JULIUS 27-1 KERESZTREJTVÉNYÜNK HELYES MEGFEJTÉSE: Mikó utcai angyalkert; Halhatatlan kedves. KÖNYVJUTALMAT NYERTEK: Szövetes Gézáné (1012 Budapest, Kuny Domokos u. 3—5.), Ratal Istvánné (2600 Vác, Sebes I. .u 5.), Vörös Istvánné (2120 Dunakeszi, Kossuth út 21.), Erdélyi Károly (2700 Cegléd, Pesti út 17.), Lengyel László (2730 Albertirsa, Erkel Ferenc u. 39.), Thodory Csaba (2767 Tápiógyörgye, Wesselényi u. 6.), Bojtos Ferencné (2755 Kocsér, József A. u. 23.), Túrt József (2760 Nagykáta, Jászberényi u. 55.), Mayer Ferenc (2116 Zsámbok, Fel- szabadulás tér 16.), Eder Jenő (2336 Iíunavarsány, n., Templom u. 31.). GYERMEKREJTVÉNY Pajtások! Utolsó szünidei kirándulásunk során a Mecsek és a Nyugati-hegyvidék egy-egy szép táját keressük fel. 1 ü á 5 b * i 4 (0 « a. iá H 15 44». IF (6 •<? 10 XL 15 2H 35 VÍZSZINTES: 1. Pécstől délre visz az út ehhez a középkori eredetű várhoz. Bástyasétányáról festői kilátás nyílik az Ormánsági-sfkságra, Harkányra és a Villányi-hegyekre. 7. Túrós mássalhangzók! 9. Száraz levelek tömege. 10. Fiúnév. 12. Védelmező. 13. Kibuggyan. 14. Minisztertanács ismert rövidítése. 15. Ruhadarabot-alaposan átalakít. 17. Pécsváradrói közelíthető meg a Mecselc-szigethegység legmagasabb csúcsa, mely 682 méter magas. 18. Saját kezűleg rövidítése. 19. Érdemrend. 20. Mi a foglalkozása? 21. Alma-... — a Kazah SZSZK fővárosa. 22. Etiópiái tő, lefolyása a Kék-Nílus. 24. Lőfegyvert használ. 25. A háttér síkjából erősen kiemelkedő. FÜGGŐLEGES: 1. Becézett Stefánia. 2. Ez is leánynév. 3. Az eleje lapos?! 4. Féltőén vigyázol rá. 5. Savanyú ízű, maró hatású anyag. 6. A Dunántúl legmagasabb csúcsa (883 m) Kőszeg felett. 8. A pécsiek kedvelt kiránduló- és fürdőhelye, a Mecsek egyik legszebb része. 11. Zenei mükiíejezés, jelentése: lassan, szélesen (LARGO). 14. 534 méter magasan fekszik Pécs felett ez a „tető”, kilátójából áttekinthető az egész Mecsek. 15. Kőzép- Eurőpa harmadik legnagyobb tava. Közvetlen környéke kedves, változatos táj, kedvelt kiránduló- hely. 16. Fél tüdő? 17. ZOLA betűi összekeverve. 20. Belőle fejlődik az új növény. 22. Tata egyik fele. 23. Csak a fele avas! Pajtások! A vastag betűkkel szedett sorok megfejtését írjátok le egy levelezőlapra és augusztus 17-ig küldjétek be a szerkesztőséghez. A helyes megfejtők részt vesznek az augusztusi jutalom- sorsolásban. Rátenyerelt a fagyott földre, és azon nyomban már öntötte el a meredek hegyi utcákat. Mint a hangyavonulatok, hátizsákok és emberek nyomakodtak mindenfelé. A tegnapi fény elkeveredett a mai sárral, és kicsi tócsákból nevetett fel a törmelékbe ragadt vándorokra. Azután patakokban kezdett ömleni. Ügy zuhogott lefelé, minit egy vízesés. Ekkor már vad kopácsolás harsogott a hegyen. A háztetőkön férfiak, a roncsolt, üres ablakkeretekben asszonyok és öregek: a tetőket cseréppel, deszkával és bádoglemezekkel foltozták, az ablakokra zsíros csomagolópapírt ragasztottak. Erre a hangos, boldog, első rendtevésre ömlött a sok fény. Aki meg- fürdött benne, piros és barna lett a vízesés-kedvű sugárzástól. De itt már megszakítom annak a tavasznak fénylő alak- változásait. Hogy a nagyon erős fénynek milyen sötét, alattomos, vad az árnyéka — ezt is azon a tavaszon tanultam meg. Sok-sok év múltán sem tudom elkerülni a hangos, boldog fény pillanatokra feltűnő sötét árnyékát. IVI ár rendezkedett akkor az élet, éledeztek a hivatalok, a hídjait vesztett Dunán néhány rozzant csónak is átmerészkedett a túlsó partra. Egy délelőtt a budai elöljáróság zsúfolt szobáiban új és új emberhullámok sodortak különböző íróasztalokhoz. Valamilyen igazolványféle kellett volna. Át akartam kerülni Pestre, s figyelmeztettek: jó ilyenkor a pecsétes írás. Már megvolt az igazolvány, a legújabb alkalmi pecsétet is ráütötték, s már kifelé tartottam a zsírért lisztet cserélők gyűrűiből, a szövettel, törmelékarannyal és lakással üzletelők izgatott csoportjaiból, amikor ismerősök állítottak meg. Egyszerre két halált is mondtak. Még januárban meghalt legjobb barátom, örley István, a nagyon tehetséges, fiatal novellista, az igazságosan irgalmatlan kritikus. Milyen bíztató, hirtelen felragyogó tehetség volt. Milyen meredeken indult felfelé — és már másfél hónapja halott! Egy repülőtámadás szünetében néhány cigarettaszippantásra az óvóhelyről kilépett az udvarra, itt érte őt a váratlan repesz. „Csak annyi maradt az arcából, mint egy álarc. A homlok és a száj — közölte hírmondóm. Mintha fejbe ütöttek volna a fényben. Mert az a tavaszi fény még ide is bejött, a füstös, zajos, bűzös hivatali szobákba. És rögtön utána másvalaki egy másik halált mondott. Nyilasok és SS-katonák még decemberben elfogták, leütötték és a Liszt Ferenc téren egy tömegsírba lökték Gábor Ignácot. Pestre kerülve, még egyetemi éveiben megismerhettem őt. A magyar vers és nyelv szerelmese volt. Milyen félelmetesen sokat tudott, milyen szellemesen vívott. Évek óta izgalommal figyeltem harcias, eszményien tiszta párbajait Babits Mihállyal, Horváth Jánossal — az ősi magyar versritmus vitatott kérdéseiről. A nagy vitákat most egy otromba géppisztolysorozat vágta el. Megrendített a két halál. Pedig már ismerősként üdvözölhettem volna, mert néhány hete engem is súrolt. Nevemre szóló katonai behívóval szökevényként éltem karácsony óta a Ménesi úti házban. Már feljelentettek, és a razziázóktól csak egy súlyos tüdőgyulladás mentett meg. Orvos egyszer látott, akkor is golyózáporban jött el. Egyetlen orvossága a vizes lepedő volt, abba csavartak. Hogy meg fogok halni, arra egy-két jel félreérthetetlenül intett. Még karácsony előtt a szomszédban lakó fiatal irodalomtörténész megajándékozott két csinos különlenyomattal, Verhae- ren tájverseit taglalta az egyik. Hölderlin misztikáját a másik. Az orvos diagnózisa után, a körülményeket mérlegelve, irodalomtörténészem is átjött, ő is golyózáporban, s feleségemtől visszakérte a két kü- lönlenyomatot. Mert minek maradjon egy haldoklónál Verhaeren és Hölderlin? — gondolhatta jogosan. Az is rossz volt, hogy negyvenegy fokos lázzal birkózva is emlékeztem Csokonai tüdő- gyulladást köszöntő versére, különösen ezekre a sorokra: „Szívem megett egy láthatatlan kéznek nyila bélőve áll — Sarkával rugdos két halál”. A vizes lepedő végül is erősebbnek bizonyult a tüdőgyulladásnál — de a halál nem hagyott el. Már nem az én halálom, másoké. Ahány ismerőssel találkoztam Pestre átérve, annyiszor lépett elém a halál. Nem boldog vég, aminek Homérosz nevezi: ,.Mézízű mély álom.” Sokkal inkább Racine Phaedrájának szólítása: „Jégnél hidegebb fagy.” A Váci utcában, romok között botladozva találkoztam Szerb Antalnéval. A kiégett kirakatokban lepényárusok, és a feleség szemében a kiégett remény. Egyszerre három halált vezet elém: Szerb Antalét, Sárközi Györgyét és Halász Gáborét. „Mint a fal. Százszor nekimegyek, és hiába, század- szorra sem tudom áttörni”. Ezt mondja. Már tudom, soha nem fogom elfelejteni a szavait. De már Donne káromlására kell gondolnom: „Miért hencegsz úgy Halál? — Mi felkelünk, az öröklét karja vár. S te nem leszel. Meg fogsz halni, Halál”. Czerb már nem írja meg ^ regényét, pedig izgalmas folytatással bíztattak megjelent fejezetei. És Halász Gábor sem tartja meg ígéretét. Azt ígérte: a teljes Madách második kiadása elé nagy Madách- életrajzot ír. Ezt is leütötték puskatussal. Nehéz folytatni..Már csak a legutolsót. A legszoron- gatóbbat. Már nyár van, ősz van. A könyvkiadóban Íróasztalomon Radnóti Miklós utolsó verseskötetének kézirata. Nem, még nem kötet. Csak egybegyűjtött, utolsó versei. Azt sem tudjuk, él-e Radnóti? Csak kétségbeesetten reméljük: talán él. De ha él — neki kell kötetté formálni ezeket a félelmetes verseket, köztük az utolsó eklogá- kat. Nem, a kötet mégsem jelenhetik meg. Meg kell várnunk öt. Várni kell rá, hogy ő építse fel ezt a kötetét is, olyan gondosan, mint előtte a többit. „Lassan öld meg, hadd érezze a halált” — adja ki a parancsot Camus Caligulája. Ezt a lassú, mindennél fájdalmasabb halált éreztük mindany- nyian, barátai, 1945-ben. És 1946-ban megjelenik a kötet, Radnóti Miklós utolsó verskötete, a Tajtékos ég. A legutolsó versek mondják el a költő végső, szorongató üzenetét: „fölöttünk fú a förtelmes halál”. A fény alakváltozásainak fe- ledhetetlem tavaszából ilyen sötét emlékek is szólnak sokszor hozzám. Azt hiszem, mindanmyiunkhoz. ILLÉS ENDRE: A fény alakváltozásai »» Júlia, szépleány Radóczy Mária zománcképe Becs Ernő versei: Merengő szívemet kőtálon, viszik a reggelek. Gólya-nyakú tudósok vizsgálják vesémet. Roham, az ember meredek lépcsőkön vasutak partján. Hümmögő okosok jósolnak tenyeréből, esték szalmáján meditál. Üdvösséghez nem elég a kenyér, üdvösséghez kevés a só! Rohan az ember és üvegfalhoz ér. Megmérik léptéit, szívét is, szigorú mérlegek. A Makulátlanak felmutatják fejét az Utagfal előtt. Fogjátok le a szemem, ha átvisztek a városon. Szégyen ne érjen, ne kövessen szánalom, ájtatos alázat. De lásson a bibor-köldökű hóhér és gondoljanak rám a szendergő szarkofágok. FERCSIK MIHÁLY: Galambok A láflV neím akal”t® az esküvőt. 7 A fiú sem siettette. A szülők naponta találkoztak. — Ennek pedig már meg kell lenni! — mondta Kurucz. — Meg! — bizonykodott Szilágyi. A lány éjjel érkezett haza. Az anya az előszobában várta. Megérezte lányán az ital szagát. — Egy hónap múlva esküvő! — Ha nektek jó, hát legyen! — hagyta rá a lány, s szobája ajtaját magára zárta. A fiú hajnalban nyitott be a lakás ajtaján. Az apa mellén összefogott kézzel állt eléje. — Egy hónap múlva esküvő! — Ha nagyon akarod! — hagyta az apjára a fiú. A fürdőszoba zuhanyozójának rózsájából nagy dübörgéssel zúdult a víz a fiú izmos testére. Szájába vizet vett és hangos prüszköléssel kiköpte. A hétfőket gyorsan követték a szombatok. Egy hét hiányzott még az esküvőig. Asszonyok gyúrták a tésztát. Férfiak építették a sátrat. A szülők tárgyalták. — Mi adjuk a vőnek az autót! — mondták Szilágyiék. — Mi vesszük a menyünknek a lakást! — mondták Kuruczék. A lány éjjel érkezett hasa. Az anya és az apa az előszobában várta. — Kuruczék megveszik a lakást. A berendezés a menyasszonytáncból ösz- szejön. A lány nevetett — Jó! Több szava nem volt. Szobája ajtaját magára zárta. A fiú hajnalban nyitott be a lakás ajtaján. Az anya és az apa együtt állt eléje. — Szilágyiék az esküvőre nászajándékul megveszik az autót! — Csak? — kérdezte a fiú, és belépett a fürdőszobába. A szombati esküvőt megelőző szerdán a lány a fővárosiba utazott. Egyetemista évfolyamtársával, nagy szerelmével találkozott. — Szombaton esküvő! A f , a lecsúszott takarót a lány Ilii meztelen vállára húzta. Arcát a lány arcához szorította. — Így döntöttél? — Így! — Hát, jó. Akkor megszerzem az iratokat. Tanúkról gondoskodom. Maga felé fordította a lányt. A takaró ismét lecsúszott, de a fiú most nem igazította meg. Az anya ezen az éjszakán hiába várt az előszobában. A fiú már csütörtökön megkapta a nászajándékot. Zsiguli volt. Csillogott, villogott. Még aznap este a szomszéd kisvárosba repítette tulajdonosát. Az újonnan épített lakótelep egyik kétszobás lakásában ült együtt a nagy család. A fiú benyitott, öt testvére közül felállt a lány. Átölelte a fiú nyakát. A fiú a slusszkulccsal játszott. Alany felfedezte a krómozott kicsiséget. — Vigyél el autózni! A gyerekek — négy és tizennégy év közöttiek — ordítanak. — Miniket is! A gyerekekkel megrakott kocsi elindult. A volán mellett megszólalt a fiú. — Szombaton esküszünk! — Nincs menyasszonyruhám sem! — tiltakozik a lány. — Nem is kell! — húzódik savanyúra a fiú arca. Azon a szombaton szem nem maradt szárazon a templomban. Sírt mindenki. Az örömtől. A boldogságtól. Attól, hogy így egymásra találtak. Hogy így összeillenek! Hogy régen volt ilyen szép pár a faluban! A vőfély a padlásra küldte a fiatalokat. A tisztabúzát az oosútól különválasztani. Galamboknak való megbízatás! A násznép kunc<>gottAz öröm’ 1 szülők könnyes meghatottsággal néztek a padlásfeljáróban eltűnő ifjú pár után. — Hát, sikerült! A keresztapa kajánul súgta násznagytársának. — Csak a plafont le ne szakítsák a nagy hancúrozásban! Az újasszony ült a sütemények, torták és apró ajándékok között. Szembe vele az új férj. Nem néztek egymásra. Percek múlva a menyecske kérdezett. — És most, hogy lesz? — Élünk, mint eddig! — Te a fiúddal? — Te a csajoddal? — De nem albérletben! — Nem filléres gondok között! — Apámék adják az apanázst! — Amíg bele nem rokkannak! — Addigra a kezdő mérnökből főmérnök lesz. — És a beosztott közgazdászból főkönyvelő! — Nem lett volna jobb kivárni a boldogságot? — Zsíros kenyér vacsorákkal? Esti tv-nézéssel? Pelenkamosással? A háziúr közös bejáratával? — Most lesz mindenünk! — így jó! — Élünk!1 — Gazemberek vagyunk! — Mert örömet szereztünk a szüle' inknek, s gazdagságot, életet magunk nak? A vőfély a galambokat szólította. A galambok 3>Ä* Fogták egymás kezét és a násznépí * mosolyogtak. i 1
