Pest Megyi Hírlap, 1975. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-01 / 179. szám

Európa történelmének újl fontos lapját írja a tanácskozás Kádár János felszólalása Helsinkiben PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIX. ÉVFOLYAM, 179. SZÁM ÄRA 80 FILLÉR 1975. AUGUSZTUS 1., PÉNTEK Folytatja munkáját a finn fővárosban az európai biztonsági értekezlet zárószakasza , Elnök elvtárs! [ Tisztelt küldöttek! ; A magyar közvélemény kez­dettől fogva figyelemmel kí­sérte & aktívan támogatta az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet tevé­kenységét. Történelmi jelen­tőségűnek tartjuk, hogy a kö­zös erőfeszítés nem volt hiá­bavaló, az összes érdekéit egyetértésével most összeült a biztonsági értekezlet legfel­sőbb szintű záró szakasza. A népek várakozásait, egy jobb jövő iránti reménységét fejezi ki, és kétségtelen, hogy Euró­pa történelmének új, fontos lapját írja ez a tanácskozás. A magyar küldöttség nevé­ben tisztelettel köszöntőm a küldötteket, az értekezlet min­den résztvevőjét. Minden kül­döttségnek jó munkát; az ér­tekezletnek teljes sikert kí­vánok. A Magyar Népköztár­saság és a magyar nép nevé­ben köszönetét mondok a Szovjetunió, valamennyi eu­rópai ország, az Amerikai Egyesült Államok és Kanada vezetőinek és kormányzatá­nak, hogy felelősen hozzájá­rultak az európai biztonsági és együttműködési értekezlet lét­rejöttéhez. Szívből köszöntőm fáradhatatlan, áldozatkész munkájukért nagyrabecsült házigazdáinkat, Urho Kekko- nen urat, a Finn Köztársaság elnökét, a finn kormányt, Helsinki város vezetőit, a test­véri finn népet. Tisztelt küldöttek! Mi annak a magyar népnek a küldötteiként veszünk részt ezen a történelmi jelentőségű tanácskozáson, amely államot alapítva 1100 éve él a Duna— Tisza táján, Európa _ közepén, így múltunk és jövőnk egy­aránt az itt élő népek sorsá­hoz kötődik. Meggyőződésünk, hogy Európa minden népének legfőbb kívánsága a béke. Ha lehetséges, még fokozottabban így van ez a magyar nép ese­tében, amely évszázadokon át a hadak útjának kereszteződé- si pontján élt, és mérhetetlen véráldozatokat hozott, hogy fennmaradhasson és megőriz­ze államát a fenyegető pusztu­lással szemben századunkban, az első világháború hiábavaló áldozatai után a vesztes Ma­gyarország területe a korábbi­nak egyharmadára csökkent, a második világháborúban, urai bűnéből a rossz oldalon vé- rezve, elvesztette felnőtt la­kosságának 3 százalékát, és az ország romhalmazzá vált. A magyar nép sorsa har­minc évvel ezelőtt, az antifa­siszta koalíció történelmi győ­zelmének és annak következ­tében, hogy a szovjet hadse­reg, a vele együtt küzdőkkel, kiűzte hazánk területéről a hitlerfasiszta megszálló hada­kat, új, jó fordulatot vett. Az­óta békében él a magyar nép, visszanyerve nemzeti függet­lenségét és állami szuvereni­tását, szilárdan és eltökélten halad magaválasztotta útján, s ma a fejlett szocialista tár­sadalmat építi. Történelmünk­ből mi levontuk a szükséges tanulságokat. Mindenki meg­értheti, hogy a szocialista Ma­gyar Népköztársaság számá­ra az európai népek békéje, biztonsága, barátsága és együttműködése nem pusztán szavakat jelent, hanem szilárd elveken, súlyos történelmi ta­pasztalatokon nyugvó, hosszú távú politikát, és a magyar nép életbevágó érdekeit fejezi ki. Tisztelt küldöttek! Közismertek az európai né­pek múltbeli szenvedései a két yhágháború rettenetes pusztításai, az a tény, hogy a két világháború földrészün­kön robbant ki. Mindezt, de legfőképpen azt figyelembe véve. hogy a felhalmozott kor­szerű fegyverek konfliktus esetén eddig soha nem látott szörnyűséggel és pusztulással fenyegetik Európa és a világ népeit, minden ország felelős tényezőinek hatékonyan hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy az utóbbi időben mutatkozó eny­hülés tartós, a béke biztosí­tott és szilárd legyen. Ügy véljük, hogy az euró­pai biztonsági és együttműkö­dési értekezlet eredményessé­gétől, és a jelen értekezlet szellemében végzendő további munkától függ népeink, föld­részünk, Európa, és nem túl­zás, ha azt mondjuk, nem kis mértékben az emberiség jövő­je. Az általunk képviselt né­pek reménye az, hogy az ér­tekezlet jő munkát végez, és a jövendő a béke lesz. A ma­gyar küldöttség azt a megbí­zást kapta, hogy járuljon hoz­zá az értekezlet sikeréhez. Igyekszünk e megbízásnak ele­get tenni. A Magyar Népköztársaság rendíthetetlen híve a külön­böző társadalmi rendszerű or­szágok békés egymás mellett élésének. A Szovjetunióval és más szocialista országokkal együtt egyik kezdeményezője és aláírója volt az 1969-es bu­dapesti felhívásnak, amely ja­vasolta az európai biztonsági értekezlet összehívását. Szö­vetségeseinkkel együtt azóta is mindent megtettünk az ér­tekezlet létrejöttéért. Képvise­lőink mindvégig részt vettek az előkészítő munkálatokban, és a jelen értekezlet elé alá­írásra beterjesztett okmány kidolgozásában. Tisztelt küldöttek! A Magyar Népköztársaság azt vallja, hogy mindent meg kell tenni a fegyveres össze­ütközésekkel fenyegető kérdé­sek békés megoldása, a há­ború, egy új világháború le­hetőségének kiküszöbölése ér­dekében. Kormányunk úgy véli, to­vábbi erőfeszítéseket kell tenni az általános leszerelés előmozdítására. Támogatunk minden komoly leszerelési tö­rekvést, így támogatjuk a Szovjetunió javaslatát a lesze­relési világkonferencia össze­hívására. Üdvözöljük, és a nemzetközi enyhülés szempontjából meg­határozónak tekintjük a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok kapcsolatainak javulását, megállapodásukat és további tárgyalásaikat a stratégiai fegyverek korlátozásáról. Minden józanul gondolkodó ember látja, hogy az emberi­ség fejlődésének jelen szaka­szában a világháború elkerü­lésének nincs más reális és el­fogadható alternatívája, mint o békés egymás mellett élés, a vitás kérdések tárgyalások út­ján való rendezése, — a fegy­verkezési verseny megállítása, a fegyverzetek korlátozása, majd a leszerelés, az államok rendezett viszonya, a közös ér­dekű kérdésekben az együtt­működés, a népek közeledése és barátsága. A Magyar Népköztársaság ennek tudatában és szellemé­ben építi nemzetközi kapcso­latait, tevékenykedik az Egye­sült Nemzetek Szervezetében, s közel halszáz más nemzet­közi szervezetben. Az értekezlet okmánya az európai biztonság sok és bo­nyolult kérdését tárgyalja. A magyar küldöttség kiemelkedő fontosságúnak tartja az álla­mok kapcsolatait és együttmű­ködését szabályozó elvek rög­zítését. Az értekezlet munká­idban részt vesz 35 szuverén állam, közöttük vannak nagy és kis államok, iparilag fejlet­tek és kevésbé fejlettek, szo­cialista és nem szocialista, el­kötelezett és el nem kötelezett országok, semleges államok. Az államok kapcsolatait szabá­lyozó elvek — mint a szuve­rén egyenlőség, az erőszaktól való tartózkodás, a határok sért­hetetlensége és a többi alapelv — tiszteletben tartása és gya­korlati érvényesülése megfelel a résztvevő 35 különböző ál­lam érdekeinek, biztosítja a békét. Betartásukkal száműz­hetjük földrészünkről a hábo­rút, a fegyveres konfliktuso­kat. A Magyar Népköztársaság kész ezeknek az elveknek kö­vetkezetes betartására. A magyar kormány úgy véli, hogy az államok kapcso­latainak a biztonsági értekez­let által történő elvi rende­zése, ezen elvek gyakorlati ér­vényesülése erősíti a politikai bizalmat, s ez megkönnyíti az európai fegyveres erők, és azok fegyverzetének ésszerű, az egyenlő biztonság elvét figye­lembe vevő csökkentését is. Magyar részről üdvözöljük a tudományos, a gazdasági és a kereskedelmi együttműködésre kidolgozott ajánlásokat is. Magyarország ma is kiterjedt gazdasági kapcsolatokat tart fenn Európa sok országával, és részt vesz a nemzetközi gaz­dasági munkamegosztásban. A Magyar Népköztársaság • elvi okokból híve és adottságai miatt érdekelt is abban, hogy a nemzetközi gazdasági együtt­működés a jövőben tovább szélesedjék. Ügy véljük, hogy általában az államok, s külö­nösen a különböző társadalmi rendszerű országok politikai kapcsolatait szilárdan alátá­masztja a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés. Magyarország kész a hátrá­nyos megkülönböztetésektől mentes, kölcsönösen előnyös, hosszútávú megegyezésekkel is szabályozott gazdasági együtt­(Folytatás a 2. oldalon.) Leonyid Brezsnyev, csütör­tökön a Finlandia-palotában találkozót tartott Kádár Já­nossal, az MSZMP KB első tit­kárával. A találkozón részt vett Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügy­minisztere és Lázár György, az MSZMP KB Politikai Bi­zottságának tagja, a Magyar Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnöke. A szívélyes légkörű beszél­getésen az európai biztonsági és együttműködési értekezlet­tel kapcsolatos kérdések álltak a figyelem középpontjában. A véleménycsere során mindkét fél elégedetten nyilatkozott a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság kö­zötti testvéri kapcsolatok fej­lődéséről. ★ Kádár János, csütörtökön délben látogatást tett Urho Kekkonennél, a Finn Köztár­saság élőkénél. A szívélyes légkörű találkozón eszmecse­Helsdnikiben folytatta mun­káját az EBK záirószaikasza. A csütörtök délelőtti ülésen felszólaló Vatléry Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök a brit és a nyugat­német kormányfőhöz ha­sonlóan úgy értelmezte a hel­sinki záróokmányt, hogy an­nak hatálya kiterjed Nyugat- Beriinre is. Állást foglalt a francia „védelmi erő” fenn­tartása mellett, de ugyanak­kor kinyilvánította, hogy Franciaország továbbra is tá- vol marad a NATO integrált katonai szervezetétől. Liam Crosgave miniszter- elnök, az Ír Köztársaság kül­döttségének vezetője beszédé­ben úgy jellemezte a bizton­sági konferencia záródoku­mentumát, mint „a kapcsola­tok megjavítására és a rész­vevő államok közötti együtt­működés továbbfejlesztésére szóló programot Európa és a világ javára”. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára csütörtö­kön az európai biztonsági konferencián a következő be­szédet mondta: Mi az európai biztonsági és együttműködési konferencia zárószakaszának összes részt­vevői érzékeljük ennek az ese­ménynek különleges jellegét és politikai hord erejét. Meggyőződéssel állíthatom, hogy ugyanezt érzik milliók és milliók a tanácskozáson részt­vevő országokban, sőt más or­szágokban is. Velünk együtt mélységesen tudatában vannak annak, hogy mi is zajlik le ezekben a napokban a finn fővárosban. Mi a nyitja ennek az érdek­lődésnek, amely a teremben jelen levő magas rangú politi­kusok és államférfiak tanács­kozása iránt megnyilvánul? A válasz nyilvánvalóan az, hogy a tanácskozás eredmé­nyeihez olyan várakozások és rét folytattak a két ország és a két nép kapcsolatainak és együttműködésének mind szé­lesebb körű kibontakozásá­ról és továbbfejlesztésének le­hetőségeiről, valamint az eu­rópai biztonsági és együttmű­ködési értekezletről. Érintet­ték a nemzetközi helyzet, más időszerű kérdéseit is. Július 31-én Helsinkiben ta­lálkozóra került sor Kádár János, és Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első titká­ra, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsának elnöke kö­zött. Kádár János Helsinkiben megbeszélést folytatott Nicolae Geausescuval, a Román Kom­munista Párt főtitkárával, a Román Szocialista Köztársa­ság elnökével. Kádár János és dr. Gustáv Husák, Csehszlovákia Kom­munista Pártja Központi Bi­zottságának főtitkára, a Cseh­szlovák Köztársaság elnöke megbeszélést tartott Helsinki­ben. Makariosz érsek, ciprusi de­legációvezető a biztonsági konferencia Európa határain túl ható jelentőségét méltat­ta. A délutáni ülésen felszólaló Süleyman Demirel török mi­niszterelnök — beszéde nagy részében a ciprusi kérdéssel foglalkozott és elutasította Karamanlisz görög miniszter- elnök előző napi kijelentéseit. A következő szónok Anker Jörgensen dán miniszterelnök, a biztonsági értekezlet jelen­tőségét méltatva hangsúlyoz­ta: igenlő választ lehet adni arra a kérdésre, hogy a kon­ferencia eredményei jónak mondhatók-e. Leo Tindemans belga mi­niszterelnök arról beszélt, hogy a politikai enyhülés iránti óhaj csak akkor lesz őszinte, ha kiegészül a kato­nai enyhüléssel is. Olof Palme svéd kormány­fő hangoztatta: a munka, remények fűződnek, amilye­nekre a háború utáni idők közismert együttes szövetsége­st döntéseit követő időszak­ban egyetlen kollektív akció sem jogosított fel. Az a nemzedék, amely átél­te a második világháború ször­nyűségeit, különösén jól látja ennek a tanácskozásnak tör­ténelmi értelmét. A tanácsko­zás célkitűzései annak az eu­rópai nemzedékeknek eszéhez és szívéhez is szólnak, amely már a béke körülményei kö­zött nőtt fel és él, s ma jogo­san úgy érzi,hogy ez másképp nem is lehetne. Rengeteg vér áztatta Európa földjét a két világháború alatt. A 33 európai állam, az Egye­sült Államok és Kanada leg­felsőbb politikai és állami ve­zetői azért gyűltek össze Hel­sinkiben, hogy közös erővel olyan kontinenssé változtassák Európát, amely mindörökre megszabadul a háborús meg­rázkódtatásoktól. A békére va­ló jogot biztosítani kell Euró­pa valamennyi népe számára. Természetesen amellett va­gyunk, hogy ugyanezt a jogot biztosítani kell földünk vala­mennyi népe számára. Európa, amely számos nagy­szerű nemzeti kultúra hazája, a világcivilizáció egyik ki­emelkedő hegycsúcsa, képes rá, hogy példát mutasson a tartós békén alapuló államközi kap­csolatok felépítésére. A Szovjetunió a tanácskozás eredményeit nem egyszerűen a második világháború politi­kai mérlege szükséges megvo­násának tekinti. Ennek a ta­nácskozásnak az is feladata, hogy a jelen realitásai és az európai népek több évszáza­dos tapasztalatai alapján elképzelje és felvázolja a jö­vőt. Itt, Európában nem egyszer ékesítették magukat kétes „babérokkal” az agresszorok, akiket azután elért a népek átka. Itt, Európában politikai doktrínává kiáltották ki a világuralomra való törekvést, amely azután több állam csőd­jével ért véget, amelyek erő­tartalékaikat bűnös és ember­gyűlölő célkitűzések elérésére áldozták fel. amelyet Helsinkiben és Géni­ben közösen végeztünk az el­múlt években, azon a közös meggyőződésen alapult, hogy a háborút nem szabad és ngm lehet a nemzeti célki­tűzések elérésének eszközéül felhasználni. Bruno Kreisky osztrák kan­cellár felszólalásában hangoz­tatta, hogy az aláírásra ke­rülő okmány — amelynek tartalma, a benne érintett kérdések köre és jellege egyedülálló — az államok közötti magaviseleti kódex a jelenkorban. Carlos Arias Navarro, spa­nyol miniszterelnök nagy súlyt helyezett a biztonság fogalmának szélesebb köri Európán túlnyúló — értelme­zésére. A konferencia péntek dél­előtt folytatja munkáját. (A konferencián elhangzott jelentősebb felszólalásokat a 2. oldalon ismertetjük.) Ezért érkezett el az Ideje, hogy levonjuk a szükséges kollektív következtetéseket a történelem - tapasztalataiból. És mi itt ezeket a következte­téseket annak tudatában von­juk le, hogy felelősek vagyunk az európai kontinens jövőjéért, mert ennek a kontinensnek békés viszonyok között kell lé­teznie és fejlődnie. Aligha tagadja bárki, hogy a tanácskozás eredménye va­lamennyi résztvevő állam ér­dekeinek gondosan kimért egyensúlyát tükrözi. Az ered­ményt tehát különös óvatos­sággal kell kezelni. Az európai értekezlet esz­méjének felvetésétől a te­tőpontig — a csúcsszintű be­fejezésig — megtett nem könnyű út immár mögöttünk van. A Szovjetunió, mely jó­zanul értékeli az európai és a nemzetközi politikai erők vi­szonyát és dinamikáját, biztos benne, hogy az enyhülés és az egyenjogú együttműködés hatalmas áramlatai, amelyek az utóbbi években mindin­kább meghatározzák az euró­pai és a világpolitika alaku­lását, e tanácskozás és e ta­nácskozás eredményei révén újabb erőt és még nagyobb lendületet nyernek. A-z. okmány, amely aláírá­sunkra vár — a múlt ered­ményeit összegezve — tartal­mával a jövő felé fordul. Az elért megállapodások a leg­időszerűbb problémák széles skáláját ölelik fel: a békét, a biztonságot és a különböző területeken való együttműkö­dést. A részvevő országok közöt­ti kapcsolatok szilárd alapot nyertek azokból az alapvető elvekből, amelyek meghatá­rozzák az államok közötti vi­szonyban követendő maga­tartás szabályait. Ezek a bé­kés egymás mellett élés elvei, amelyekért olyan nagy meg­győződéssel és következetes­séggel küzdött a szovjet ál­lam megalapítója, Lenin és amelyekért ma is harcol a szovjet nép. * A tanácskozás meghatároz- (Folytatás a 2. oldalon.) Kádár János és leonyid Brezsnyev találkozója Ma a lehetőségek maximuma — a holnap kiindulópontja Leonéid Brezsnyev beszéde i A L

Next

/
Thumbnails
Contents