Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-09 / 159. szám
1975. JÚLIUS 9., SZERDA A közhely kényelme A közhely a következő: megnövekedett feladatainknak igyekszünk eleget tenni. Ezt hallani szinte minden gyárban, vállalatnál, s mögötte az rejlik, hogyha az igyekezet ellenére sem sikerül a dolog, akkor ki tehet róla, hiszen a követelmények ugye állandóan nagyobbak... A gondolatmenet útján gyorsan tűzzünk le egy stoptáblát! A közhely ugyanis csak akkor felel meg az igazságnak, ha átfogalmazzuk. Mégpedig így: a megnövekedett feladatoknak eleget kell tennünk, mert adottságaink, lehetőségeink is bővültek. Ennek híján valóban inat- szakítónak bizonyulnának — s már-már a lehetetlent súrolnák — a gyarapodó feladatok. Csakhogy a megyében például a termelés emelkedése, a termékszerkezet változása mögött ott áll évente körülbelül hatmilliárd beruházásra, fejlesztésre elköltött forint! Jogtalan-e, ha a több fejében a társadalom többet követel? Az igyekezet becsülendő. Csakhogy itt nem erről van szó. Hanem kötelességek teljesítéséről. Változó feltételek Érdekes számításokkal ismertetnek meg az Állattenyésztési Kutató Intézet munkatársai. A herceghalmi kutatók elemzésekkel igazolták, hogy egy szakosított sertéstelepen — optimális körülmények közepette — mindössze 25 ember, 600 koca gondozásával, esztendőnként 12 ezer mázsa hízó sertést adhat át értékesítésre. Ez, ha 100 kilogrammos átlagsúlyban vesz- szük, 12 ezer darab állat! Nos, ©ktondiság lenne azt várni attól a közös gazdaságtól, ahol nincs szakosított telep, hogy 25 emberrel termelje meg, bocsássa ki ezt a mennyiséget. Ám, ott> ahol. van feltétel hozzá, megkövetelhető az optimális tenyésztési, nevelési eredmény? Ott elég, ha a puszta igyekezetei mutatják fel, s nem a feltételek legjobb hasznosítását lehetővé tevő szervezést? Napjainkban 550 ezer körül van a megyében a sertésállomány. Ha valaki a háztájiban öt sertés helyett tizet nevel, valóban több munkával, nagyobb fáradtsággal teheti csak meg ezt. Ám azokban a gazdaságokban, ahol a saját pénzforrásaikból — s nem kevésbé a tetemes állami támogatásból — kialakították a korszerű tenyésztés, tartás, hizlalás körülményeit, miért kelr lene arról papolni, hogy „megnövekedett feladatainknak...?” Ott arról kell beszélni, hogy befektetett forintjaiknak meglegyen a kamata! Mert hiszen megváltozott feltételekkel láthatnak neki a munkának. Az átmenet súlya Hamis képet festenénk persze, ha eltakarnánk néhány, nem mellékes vonást a közhely kialakulásáról és fennmaradásáról. Egyebek mellett azt, hogy átmeneti időszakokban, amikor már megnövekedtek a követelmények s még nem teremtődtek meg teljesen a feltételek, a vezetésre éppúgy, mint a többi dolgozóra, nagyobb súly jut, nehezebb a feladatok terhe. így történt ez a Csepel Autógyárban, ahol az önjáró autóbusz-padlóvázak előállítását úgy kezdték, hogy csupán a minimális feltételekkel rendelkezhettek. Ma azonban korántsem érvel senki azzal a gyárban, hogy csak termelési teendőik nőnek, s feltételeik változatlanok maradnak. A mai eggyel szemben ugyanis két szerelő- szalagon készülnek majd a padlóvázak az Ikarusnak, s mód nyílik a mennyiség fokozására, de arra is, hogy bizonyos műszaki, minőségi mutatókon javítsanak, mérsékeljék a fajlagos költségeket. Lebecsülnénk ezzel a szigethalmiak erőfeszítéseinek értékét? Akkor értékeljük igazán, reálisan az átmeneti időszakban viselt súlyt, ha azt húzzuk alá: már akkor többet adtak, amikor é több alapjait még nem hozták létre, s amikor ezek az alapok állnak, akkor ők már a holnapi növekedés hogyanját boncolgatják. A harmadik ötéves terv időszakában, 1966 és 1970 között az iparban a termelés növekedésének 39,1 százalékát a létszámbővítés fedezte. 1971 és 1974 között ez az arány mindössze négy százalékra apadt, azaz a termelésnövekedés 96 százaléka a termelékenység emelkedéséből származott. Ezt döntő mozzanatnak tarthatjuk az ipar történelmében — eddig ugyanis a létszámemelkedés alapvető forrásnak bizonyult —, s fontos jelzőtáblának is a jövő útját illetően. Azt tudatja e képzeletbeli jelzőtábla, hogy lezárult az az időszak, amikor a nagyon is idézőjelek közé kívánkozó „termelésfejlesztés” abból állt, hogy felvettek ötven vagy kétszáz embert a gyárba. Sajnos, ahogy a közúti közlekedés jelzőtábláit, ezt sem nézik meg sokan, csak mennek az úton, s megdöbbennek, amikor kiderül: irányt tévesztettek. Ma ugyanis sűrűn hallani a megye ipari üzemeiben, hogy „bár igyekszünk a megnövekedett követelményeknek megfelelni, a létszámhiány megakadályoz ebben bennünket”, S itt a veszélye a közhely kényelmének, annak a szemléletnek, mely korábbi feltételeihez méri új feladatait ahelyett, hogy ezek új feltételeit kutatná! Egyszerűbben szólva: már évek óta bebizonyosodott, hogy reménytelen vállalkozás a létszámbővítésre alapozott termelésfejlesztés, a megye városaiban, jó néhány nagy településén. Mégis, a napjainkban hallható panasz sem más, mint az: a létszámhiány miatt...! Meglelt út Százhalombattán, a Duna menti Hőerőmű Vállalatnál az egy megawatt villamos energia előállításához szükséges létszám fele annak, mint amennyi a villamosener- gia-iparban tíz évvel ezelőtt az átlagot adta. Igaz, ez az erőmű korszerű, nagyfokú az automatizáltság, ám értő fül számára sokat mond, hogy tíz év alatt az ország energia- fogyasztása a másfélszeresére növekedett, az energiatermelő ágazatokban dolgozók száma viszont tíz százalékkal csökkent! ' Bátran nevezhetjük példa mutatónak ezt az utat, melyet nemcsak az energiatermelő ágazatok jártak, hanem a nehézipar egésze is, hiszen esztendők óta a termelésnövekedés 85—90 százalékát a termelékenység emelkedése fedezi e népgazdasági területen, holott itt a legdinamikusabb a termelés bővülése! Egy másik, kisebb példát. A Pestvidéki Gépgyár a tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásáron nagydíjat kapott huzalzománcozó gépére. A nyolctagú berendezéscsalád legkisebb alkotó egysége magyar—szovjet műszaki-tudományos együttműködés szülötte. A néhány századmilliméter vastag — a hajszál harmada — rézhuzalok zománcozására alkalmas gép sok jellemzőjével kiemelkedő alkotás, ám a legfontosabbnak témánk szemszögéből azt tarthatjuk, hogy műveleti sebessége — percenként hatszáz méter — hétszerese a régebbi típusokénak, azaz termelékenysége szinte összehasonlíthatatlanul jobb, mint a korábbi berendezéseké. Ilyen és hasonló gépek, eszközök ma már nem számítanak ritkaságnak — a többszörös termelékenységet értve ez alatt —, ám sajnos, ritkaságnak számít az a szemlélet, mely maradéktalanul érvényesíti képességeiket a termelésben. Féligazságok hínárja Az előbb jelzett szemlélet hangoztatója ugyanis, miközben természetesnek veszi, hogy javíthatja a termelés dologi körülményeit, a javak nyújtotta lehetőségek minél * tökéletesebb kihasználását már fokozódó követelményként ítéli meg. Igyekszik megfelelni ennek, de mivel — a közhely kényelmessége! — azt tartja, hogy részéről ez inkább ajándék, mintsem a kötelesség teljesítése a társadalommal szemben, így az elmaradást sem véli kudarcnak. Sőt! Sokszor amiatt méltatlankodik, mert nem ismerték el megfelelően — igyekezetét. Ne legyen félreértés: a közhely kényelme nemcsak a gyárakat, vállalatokat csábítja, ezt teszi az irányító szervekkel is. Ezért nem ritka eset, hogy támogatást kapnak olyan vállalati törekvések, amilyeneket nem indokolnak a társadalmi érdekek. S ha ezeket a törekvéseket nem szentesíti a végső döntést kimondó testület, akkor együtt sír irányító szerv és vállalat, ahelyett, hogy azt keresnék, miért nem sikerült kitapintaniuk a népgazdasági érdekeket. Ezek az esetek, ügyek vezetnek oda, hogy féligazságok hínárjába keverednek irányítók és irányítottak, s mindent hibásnak, rossznak tartanak, csupán saját alapállásukat megtámadhatatlannak. A közhely kényelme hiteti el velük, hogy tőlük egyre többet követelnek, s ők egyre dereka- sabban dolgoznak, kiteszik a szívüket, lelkűket. E hiedelem olyan, mint a nyugtató tabletta. Az ipar problémái, így az élőmunka pazarló felhasználása, sok területen az egységnyi állóeszközre jutó termelés csökkenése arra figyelmeztetnek, hogy túl sokan s túl sűrűn szedik ezt a tablettát. Pedig ebben az esetben a tabletta semmire 6em gyógyszer. Mészáros Ottó A HATÁROZAT SZELLEMÉBEN Tervszerűbb, átgondoltabb a KÍSZ-szervezetek munkája A KISZ KÖZPONT! BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSE A KISZ Központi Bizottsága kedden dr. Maróthy Lászlónak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a KISZ KB első titkárának elnökletével ülést tartott. A tanácskozáson részt vett és felszólalt, Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Az ülésen Deák Gábornak, a KISZ KB titkárának előterjesztésében megvitatták a KISZ Központi Bizottsága tavaly áprilisi határozata végrehajtásának kezdeti tapasztalatait, valamint a felszabadulási akcióprogram teljesítésének eredményeit. Országos tapasztalat, hogy tervszerűbb, átgondoltabb és összehangoltabb lett a KISZ- szervezetek munkája, a mozgalmi évhez igazodó feladatok, akcióprogramok kidolgozásának új gyakorlatával. Érdeklődést váltott ki a fiatalok körében az egyéni feladatvállalások és közösségi megbízatások rendszerének bevezetése. Jó hatással volt az ifjúsági szövetség tagjaira is a felvételüket kérő fiatalok iránti követelmények növelése, a tagfelvételek gyakorlatának korszerűsítése. A középiskolai KISZ-élet fontos eleme lett a Kilián-próha, ugyanakkor a patronálásos tagfelvételi rendszer még nem felel meg a várakozásnak, hatékonyabbá tétele további erőfeszítéseket igényel. Ez év tavaszán országszerte megtartották az alapszervezeti vezetőségválasztásokat. A KISZ Központi Bizottsága rámutatott, hogy o választásokon bevezetett egyszerűsítések demokratikusabb, kevésbé formális, a fiatalok felfogásával találkozó választást tettek lehetővé. A tanácskozáson ezután dr Maróthy László adott tájékoztatást az MSZMP KB 1975. július 2-i üléséről. Az ország- gyűlési választások tapasztalatairól szólva elmondta, hogy a fiatalok, köztük a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjai, országszerte lelkesen és aktívan vettek részt belpolitikai életünk jelentős eseményében. A KISZ-tagok és az ifjú kommunista kollektívák választási részvétele és munkája elismerésben részesült. A fiatalok iránti társadalmi bizalmat mutatja, hogy az országgyűlésben tovább növekedett a fiatal képviselők száma. A továbbiakban a gazdasági építőmunka helyzetéről, az MSZMP KB 1974. december 5-i határozata megvalósításának tapasztalatairól és az elkövetkezendő időszak tennivalóiról esett szó. A fiatalok széles tömegei vesznek részt a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyben, a negyedik ötéves terv feladatainak végrehajtásában. Szép eredmények születtek az Alkotó ifjúság pályázaton, a fiatalok becsülettel helytálltak a kiemelt beruházások védnökségi munkáiban. Az ifjú kommunisták további tennivalóit a KISZ KB 1975/76. évi akcióprogramja tartalmazza. Változatlanul fontos a szocialista versenymozgalomban való aktív részvétel, az Alkotó ifjúság pályázat további szélesítése, a nagy beruházások felett vállalt ‘ védnölcségi munkák eredményes folytatása. Az ifjúsági Radarakció keretében az anyag- és energiatakarékosságra, a munkaszervezés javítására kell fordítani a fiatalok figyelmét. Fontos feladata a KISZ tagjainak, hogy még mélyebben megismerjék a párt gazdasági céljait, az MSZMP KB július 2-án elfogadott határozatát. A politikai képzés valamennyi formájában lehetőség nyílik erre, s az ifjúsági szövetség számos kiadvánnyal is segít. A KISZ Központi Bizottsága végezetül Borbély Gábornak, a KISZ KB titkárának előterjesztésében elfogadta a Központi Bizottság és a KB mellett működő rétegtanácsok üléstervét. A szakszervezeti kongresszus előkészítéséről tárgyalt a SZOT (Folytatás az 1. oldalról) dítsanak nagyobb figyelmet a munkások, a dolgozók ak tivitására, a szocialista tudat, műveltség és életmód, a szocialista ember formálására. tartalékainak feltárása — A munkáshatalom gazdasági erősítése, a gazdasági építőmunkában való részvétel a szakszervezeti tagság egészének érdeke, a választott testületeknek és aktivistáknak pedig érdekvédelmi feladata is — mondotta. — Ezért tartjuk a jövőben is alapvető feladatnak, hogy az anyagi és szellemi javak előállításában, illetve annak segítésében a szakszervezetek minden rendelkezésükre álló módon és eszközzel részt vegyenek. — örömmel állapíthatjuk meg, hogy a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny első szakaszának eredményei túlszárnyalták várakozásainkat és nagymértékben segítették gazdasági és társadalompolitikai céljaink valóra váltását. A jó munkáért adományozott kongresszusi zászlók, a kongresszusi okleKilencvenhat lakás velek, az állami díjak és egyéb magas kitüntetések is kifejezik, hogy pártunk, a munkáshatalom nagyrabecsüli a kezdeményező és alkotó ember, a szocializmus ügyéért kifejtett átlagon felüli munkát. — Ismeretes — folytatta —, hogy népgazdaságunkra az elmúlt évek folyamán új, kedvezőtlen tendenciák hatottak. Külkereskedelmünkben nagymértékben romlott a cserearány. A népgazdasági egyensúly romlását előidéző külgazdasági tényezők tartósak, ezért az egyensúly csak hosszabb idő alatt és fokozatosan állítható helyre. A termelési, a gazdasági munka iránt szigorúbbak a követelmények. Az 1975. évi nép- gazdasági terv a népgazdaság egyensúlyának fokozatos helyreállítása első lépéseként a további romlás megállítását tűzte ki célul azzal, hogy biztosítsa a lakosság élet- színvonalának, valamint a beruházások további — bár az 1974. évinél valamivel mérsékeltebb — növekedését. A fő figyelmet a gazdaság belső tartalékainak feltárására kell fordítanunk. — Az év első öt hónapjának eredményei még nem eléggé kedvezőek, folytatódtak az elmúlt év negatív tendenciái. Az egyensúly helyreállítására hozott állami intézkedéseket a szakszervezeti szerveknek is támogatniuk kell annak érdekében, hogy megvalósuljanak a gazdasági és életszínvonalpolitikai tervek. A SZOT titkára hangszúlyozta a belső tartalékok jobb kihasználásának, a termelési szerkezet korszerűsítésének, az élő és holt munkával való jobb gazdálkodásnak és az ésszerű takarékosságnak a jelentőségét. Mindezt a szakszervezeti szervek is messzemenően elősegítik, ehhez azonban mint mondotta, az is szükséges, hogy valamennyi ágazatban és üzemben konkrétan szabják meg a feladatokat, hagyjanak fel a csupán. általánosságokat tartalmazó programokkal, amelyekkel még mihdig meglehetősen sok helyen igyekeznek helyettesíteni a hatékony intézkedési terveket Növekvő társadalmi juttatások — Pártunk politikájának alapelve — és ezt a szakszervezetek is messzemenően vallják és támogatják —, hogy a szocializmus építésének együtt kell járnia a dolgozók, a lakosság jólétének rendszeres emelésével, anyagi és kulturális igényeinek mind magasabb szintű kielégítésével. Az élet- színvonal emelésének anyagi alapját a gazdaság növekedése, a dolgozók alkotó munkája teremti meg. Ennek megfelelően a szakszervezetek alapvető funkciójuknak tartják az anyagi alapok létrehozásában való részvételt éppen úgy, mint azt, hogy érdekképviseleti szerepük érvényesüljön a javak elosztásánál. A továbbiakban a munka szerinti elosztás elvének jelentőségét hangsúlyozta, s arról is szólt, hogy növekszik a társadalmi juttatások aránya Mint mondotta, a társadalomnak alapvető feladata a sok- gyermekes családok, az öregek, a betegek segítése, a felnövekvő nemzedék nevelése, a lakosság egészségi helyzetének javítása, kulturális színvonalának emelése, a munka- és életkörülmények tervszerű javítása. Igen fontos feladat a lakáshelyzet javítása, ezért a szakszervezetek szükségesnek tartják, hogy a vállalatok továbbra is segítsék lakáshoz juttatni dolgozóikat, mindenekelőtt a munkásokat és fiatalokat. Javaslat a bizalmiak testületi tevékenységére Még az idén 96 kétszoba összkomfortos lakást ad át a vecsési OTÉ-lakótelepen a Monori Építőipari Szövetkezet. Képünkön: szerkezetileg már kész az Aj3-as jelű lakóház. Nagy Iván felvétele Részletesen szólt ezután a szakszervezeti demokrácia fejlesztéséről, a többi között arról a tervről, hogy erőteljesen növelik majd a szakszervezeti bizalmiak munkájának jelentőségét. Ha a szakszervezetek kongresszusa ehhez hozzájárul, úgy a jövőben a bizalmiak testületként is működni fognak. A szakszervezeti bizottságok és a vállalati szakszervezeti tanácsok minden lényeges döntés előtt ki kell hogy kérjék majd e tanácsadó testület véleményét, s a bizalmiak útján kell majd tájékoztatniuk a tagságot a szakszervezeti élet valamennyi mozzanatáról. Ezzel tovább nő a szakszervezeti tagság részvétele a vezetésben* a vezetők közelebb kerülnek a tagsághoz. A beszámolót vita követte"; az elnökség beszámolóját a tanácsülés egyhangúlag jóváhagyta. A tanácsülés ugyancsak jóváhagyta a SZOT 1975. évi második félévi munkatervét.
