Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-08 / 158. szám

vicrei "Éá?Jf V x~Hmav 1975. JULIUS 8., KEDD Meghalt Simon István Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy Simon István ország- gyűlési képviselő, József Attila- és Kossuth-díjas költő, a Magyar írók Szövetségének főtitkárhelyettese, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Elnökségének tagja, váratlanul rátört súlyos betegség után, életének 49. évében elhunyt. A szocialista magyar irodalom — költészet — kiemelkedő alakját, a társadalmi fejlődést mindenkor cselekvőén szol­gáló közéleti embert, a szocialista irodalmak közötti testvéri kapcsolatépítés odaadó munkását, a nép fiát, őszinte bará­tunkat .gyászoljuk benne. Kívánsága szerint szülőhelyén, a Veszprém megyei Bazsiban helyezzük örök nyugalomra. Te­metéséről később intézkedünk. Kulturális Minisztérium, Magyar Írók Szövetsége, Hazafias Népfront Országos Tanácsa Ahhoz a nemzedékhez tar­tozott, azokhoz a fiatalokhoz, akiket 1945 csodálatos tavasza után szárnyára kapott az idő. Igaz, ő hátránnyal indult — a fogságból csak 1947-ben tért haza—, de népi kollégistaként gyorsan csatlakozott a demok­ratikus átalakulásért, a szocia­lizmusért küzdő erőkhöz. Köl­tőként, közéleti emberként egyaránt ezt a programot kép­viselte egész életében, követ­kezetesen, töretlenül, ' az első verstől és az első újságcikktől kezdve, amit magyar-német szakos tanári diplomájának megszerzése után a Szabad Nép munkatársaként írt, utolsó nyilvános szerepléséig, a tele­vízió József Attila szavaló­versenyének vezetéséig és az utolsó verssorokig. Ez a határozottság és követ­kezetesség költészetének egyik legjellemzőbb vonása. Megle­pően korán rátalált arra a megtisztult, lehiggadt, népkölté­szetre épülő, realista hagyomá­nyokat folytató, Petőfit, Illyést követő egyszerű, minden har- sányságot kerülő hangra, amin aztán később, a múló divatok tombolásúnak korszakaiban sem változott. Lírájának csöndes szemérmessége azon­ban soha, egy pillanatig sem feledtette és nem tette kétsé­gessé költészetének legfonto­sabb mondanivalóját: a hazá­val, a néppel, a tájjal, a szo­cializmussal való azonosulást. Versei ezért válhattak a szó legnemesebb értelmében nép­szerűvé, ő maga pedig a mai magyar líra egyik kiemelkedő képviselőjévé. S nemcsak ná­lunk, hanem országhatárain­kon kívül is. Az olcsó népszerűséget so­hasem kereste, de mint költő és mint a közélet egyik legte­vékenyebb munkása, mint or­szággyűlési képviselő, mint a legtekintélyesebb irodalmi fo­Ncmzelközi Bartók-szeminárium Csaknem tízéves tradíció folytatódik a július 20-tól au­gusztus 4-ig tartó Bartók-sze- mináriummal. Az eseményre — amelynek célja, hogy Bar­tók Béla művészetét, a legér- tőbb, leghivatottabb muzsiku­sok tolmácsolásával ismerje meg a fiatal zenész nemzedék — több mint 60-an jelentkez­tek. A Zeneművészeti Főisko­lán sorra kerülő kurzusokra valamennyi szocialista ország elküldi ifjú tehetségeit. S r« nyugati országok közül például Franoiaország, Svájc, Japán, Anglia, Svédország, az NSZK és Dánia zongoristáit, illetve hegedűseit várhatjuk. Czóbel és Kovács Margit igézetében Szovjet képzőművészeti vezetők a Dunakanyar múzeumaiban A Magyar Képzőművészek Szövetsége és a Magyar Nép- köztársaság Művészeti Alap­jának vendégeként egy hetet töltött hazánkban Podkladkin Alekszej Filippovics, a Szov­jetunió Művészeti Alapjának igazgatója és Oleg Szmirnov, az Orosz Szövetségi Képző- művészeti Alap igazgatója. Hétfői elutazásuk előtt a va­sárnapot a Dunakanyarban töltötték, ahol elsősorban Pest megye múzeumaival ismer­kedtek. Űtjukra elkísérte őket TV-FIGYELO Unalmas kalandok. Gödöllőm a Tavaszi szél estéit kezdő előadásán beszél 1973-ban. lyóirat, a Kortárs főszerkesz­tője, állandóan az emberek között forgott. Most, a búcsú pillanataiban, felidézhetjük emlékezetessé vált Pest me­gyei szerepléseit is. Számos művelődési házunkban talál­kozhattunk vele szerzői este­ken, író—olvasó találkozókon. A visegrádi színjátszó napok egyik védnöke volt, s leg­utóbb, 1974-ben éppen ő nyi­totta meg, szép, emelkedett szavakkal az országos találko­zót. De amire talán a legjob­ban emlékezünk: a Tavaszi szél című, több Pest megyei községben bemutatott összeál­lítás, amelynek egyik tevé­keny közreműködője volt. Húsz esztendővel ezelőtt, 1955-ben kapott Kossuth-díjat, Nem elég! című verséért. Most, halála hírének döbbenetes perceiben, a vers címével együtt mi is kiálthatjuk, bi­zony nem volt elég az idő, az élet a fiatalon elhunyt Simon Istvánnak. Az értelmetlenül le­sújtó halál nagy tervek meg­valósítását, egy költői pálya új lehetőségeit törte ketté. Ami igaz, az igaz: a televízió jól bevásárolt legújabb kaland­filmjeivel. Az ember azt gon­dolná, a kaland sokféle le­het, csak unalmas nem. De lám, ezek a mostani soroza­tok bizonyítják, még ez is lehetséges. Hogyan lehet unalmas a kaland? Miért érdektelen két olyan mozgalmas cselekményű film, mint a Monsoreau fe­lesége és az Aranyrablók? Sok oka van ennek. A leg­főbb talán, hogy ezekben a filmekben azonos, méghozzá rossz modell szerint zajla­nak az események. Akármi­lyen nagy is a különbség a két film külsőségei között — az egyikben például re­pülőgépekkel és géppiszto­lyokkal, a másikban lovak­kal és kardokkal harcolnak a szembenálló felek — a lé­nyegben, sajnos, tökéletesen megegyeznek: a legmozgal­masabb eseményeknek sincs jelentésük. A kaland, a ve­rekedés, mindkét filmben ön­magában akar hatni. Csak­hogy ezek a műfaj legromlé­konyabb és legbizonytalanabb elemei; kizárólag akkor vál­nak izgalmassá, ha, olyan kö­zegben jelennek meg, amely­nek valalmi fontos és újszerű közölnivalója van a világról. „Tiszta” kalandfilm, amelyben csak „izgalmas” fordulatok vannak, éppen ezért képte­lenség: a legunalmasabb do­log lenne a világon. Nem is próbált senki ilyet csinálni, és természetesen sem az an­gol, sem a francia sorozat nem ilyen. De mindkettő na­gyon közel áll hozzá. Az emberi tényező. Az madi Ipari Műszergyárral so­kat foglalkozott már a te­levízió. Eddig azonban min­dig csak arról hallottunk, mi­lyen példásan szervezték meg a 4 ezer embert foglal­koztató üzemben a termelés műszaki oldalát. A most va­sárnapi Hétben Balogh Má­ria riportjából viszont azt tudtuk meg, hogy a gyár kiemelkedő sikereiben mi­lyen nagy szerepe van a termelés másik összetevőjé­nek, az úgynevezett emberi tényezőnek, illetőleg és pon­tosabban annak, ahogyan ezt itt megszervezték. Mint Kiss Kálmán műszaki igazgató- helyettes elmondotta, Ikladon különleges figyelemmel fog­lalkoztak ezzel a dologgal is. A munkacsoportok összeállí­tását nem a véletlenre bíz­ták, hanem annak a szocio­lógiai vizsgálatnak az alap­ján szervezték meg, amely fényt derített a munkások csoportkapcsolataira. S az eredmény: jó kollektívák jöttek létre, s mint a riport­ban is hallottuk — ez na­gyon fontos termelési ténye­ző. Mit tehetünk mindehhez hozzá? Talán csak annyit; jó lenne, ha a többi üzemben az ikladi kísérletet nem any- nyira kísérletnek, mint inkább példának teliintenék. ö. L. Gonda Ágnes, a Magyar Nép­köztársaság Művészeti Alapjá­nak igazgatója és Poldauf Me­dard, a Képzőművészeti Ki­vitelező és Iparvállalat igaz­gatója, a Hazafias Népfront váci járási bizottságának el­nöke, aki a Dunakanyar mű­vészeti emlékeinek, múzeu­mainak kitűnő ismerője és társadalmi támogatója is. Kép a révről A kora reggeli indulás házi tárlatlátogatással kezdődött a Budapest Szálló egyik szobá­jában. Itt ismerkedhettünk meg Oleg Szmirnov tempera­képeivel, amelyeket magyaror­szági tartózkodása során ké­szített. A Vár egyik jellegze­tes tere, a Parlament, a Mar­gitsziget, budai háztetők s a Balaton ecsetre kívánkozó tá­ja fogalmazódott képpé az el­múlt napok során. — A tárlat még nem teljes — jegyezte meg tréfásan Podkladkin• Alekszej Filippo­vics. — Ahogy én Szmirnov barátomat ismerem, biztos vagyok benne, hogy ma is ta­lál útközben ihlető témát. E jó hangulatú bevezetőt egy még derűsebb nap követ­te. Szentendre, Nagymaros, Zebegény szerepelt az útiprog­ramban. A Kovács Margit Kerámiamúzeum és a napok­ban megnyílt Czóbel Múzeum Szentendrén, Nagymaroson az alkotóház megtekintése, Zebe- gényben pedig a Szőnyi Ist­ván Emlékmúzeum meglátoga­tása tette teljessé a napot. S igaza lett Podkladkin Alek­szej Filipppovicsnak is: a jel­legzetes szentendrei háztetők, s a megáradt Duna a révnél képpé formálódott Oleg Szmirnov ecsete nyomán. Teljes életművek Az egész napos kirándulás végén a látottakról, a tapasz­talatokról beszélgettünk a vendégekkel. — Bár nem először járok az önök szép hazájában, mégis emlékezetes marad számomra ez a nap — kezdte a beszélge­tést a Szovjetunió Művészeti Kiállí tótermekben Nagykőrös, Cegléd, Pornál példája Kiáll iíások, sporttá Iá Ikozó Gazdag vasárnap Szentendrén mondta a kitűnő szobrász — a majdani Szentendre a XX. században kiállításon is méltó helye lenne. Gondolt itt első­sorban Zámbó István: Ismer­kedési jelenet, és Wahorn András: Mennyország kapuja című festményeire. Egy órával a stúdió idei be­mutatója után a Szentendrei nyár újabb képzőművészeti eseményére került sor, ezúttal a József Attila Művelődési Központ udvarán. A Markó Sándor vezetésével eredmé­nyesen tevékenykedő képző- művészeti szakkör ' kiállítását Bálint Ildikó festőművész nyitotta meg. A nap krónikájához tarto­zik még: A papírgyár és a PEVDI sporttelepén megkez­dődött a Duna menti városok hagyományos sporttalálkozója. összesen 18 csapat — Komá­rom, Dunaújváros, Vác, Szent­endre szineiben — nevezett a kispályás labdarúgó-bajnok­ságra. ízbégen pedig a Ma- thiász Tsz pályáján egész na­pos juliális volt. K. P. Alapjának igazgatója. —> Olyan múzeumokat láttunk, gondolok Kovács Margit és Czóbel Béla múzeumára, amelyek élő, jó egészségben alkotó művészek munkáinak ad otthont. Ilyen jellegű mú­zeumokban még nem jártam. Ügy érzem, hogy helyes kez­deményezés volt e két, anya­gában roppant gazdag mú­zeum létrehozása, mivei két nagy művész egész életművét láthatják itt az érdeklődők. — Ezzel teljesen egyetértek — kapcsolódott a beszélge­tésbe Oleg Szmirnov, akinek elsősorban Czóbel Béla alko­tásai nyerték meg tetszését. — Czóbel Béla európai rangú festőművész. Ezt az is megál­lapíthatja, aki most találkozik először műveivel, akárcsak jó­magam, mivel első ízben já­rok az önök hazájában. Ilyen kivételes esetekben valóban indokoltnak tartom, hogy egy életmű összegezésére még a művész életében sor kerülhes­sen. Nagy kár, hogy a két ki­váló művésszel, Kovács Mar­gittal és Czóbel Bélával nem jutott idő a találkozásra. „Ha ilyen formában őrzik” — Ezért, ha nem is teljes­séggel,' de kárpótolt a nagy­marosi alkotóházban tett láto­gatás — folytatta a beszélge­tést Podkladkin Alekszej Eilip- povics. — A környezet csodá­latos, alkotásra inspiráló. Ezt jól bizonyította a Sós Zoltán grafikusművésznél és feleségé­nél, Kemény Évánál tett láto­gatásunk. Alkotásaikban hí­ven tükröződik a Dunakanyar­nak ez a szépséges vidéke. Bi­zonyára ez lesz majd a véle­ménye azoknak is, akik egy hét múlva megtekintik a helyi művelődési házban rendezen­dő közös tárlatukat, amelyet mi már előlegben láthattunk. — S csak az elismerés hang­ján szólhatunk a zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeum­ban tett látogatásunkról is — mondotta Oleg Szmirnov. — Azt az igen dicséretes törek­vést bizonyítja, miszerint a halála után is tovább élhet a művész abban a házban, ahol egykor alkotott, ha ilyen for­mában őrzik meg műveit, éle­tének emlékeit, ahogyan azt Zebegényben láttuk. A Dunakanyarban töltött vasárnapot így összegezte Podkladkin Alekszej Filippo- vics: — Nagyon sok hasznos ta­pasztalattal utazunk haza. Nemcsak lesz miről beszámol­nunk munkatársainknak, de szeretnénk az itt tapasztaltak­ból néhány dolgot tettekre is váltani. Prukner Pál és fokozta vizuális kinccsé Legújabb művei Pomázhoz kapcsolódnak. Szerény, de an­nál erőteljesebb árnyalássá] ragadta meg a pomázi utcák és ablakból felvillanó belsc terek sajátos rendjét, a Po­mázi albérlet egyszerű, tisztá­zott hangulatát. Örömmel gon­dolunk arra, hogy — Somod László mellett — Pomáznak ú, festője van. Kívánjuk, hogj festői termését megfontol' aratással gyűjtse mindannyi- unk szellemi kenyerévé. Losonci Miklós A Szentendrei nyár ünnepi rendezvénysorozatának ese­ményei vasárnap tovább foly­tatódtak. A szabadtéri színpad esti előadását sajnálatosan félbeszakította, s végül el is mosta az eső, de a nap szá­mos érdekességben bővelke­dett. Mindjárt délelőtt a Vajda Stúdió kiállításának megnyi­tása jelentett sajátos színt. A szentendrei Vajda Stúdió 1972-ben alakult, s rá egy év­re a városi tanács közreműkö­désével csinálták meg az egy­kori borospincében az azóta népszerűvé lett kiállítási ter­met. Vasárnaptól látható új tárlatukat Farkas Ádám szob­rászművész nyitotta meg, jó­formán telt ház előtt, számos szentendrei művész jelenlété­ben. Hangsúlyozta, hogy né­hány ötletpetárdát leszámítva — amelyek az itt-ott még fo­gyatékos felkészültség szószó­lói — ebben a stúdióban ben­ne rejlik a harmadik szent­endrei művészgeneráció létre­hozásának lehetősége. Nem egy kiállított műnek — így 19-ig. Mivel erősen vonzódik a népművészethez, tiszte lehet­ne Cegléd környékének nép­rajzi forrásait festészetté nö­velni, de egyelőre maradjunk az esztergomi kiállításnál. Ha­zánk tájait összegezi olajfest­ményein és linómetszetein, sort kerít a tanyák és az Or­mánság hajdani és közeli problémáinak képzőművészeti ábrázolása, folklorisztikus kutatásaiban. Őseink jeleit ugyanúgy kutatási területének tartja, mint a Benszülöttek ünneplőben megjelenő, és je­lekké alakuló vonulását, mely­nek képsorait a könyvlap ta­golási rendszerében érzékelte­ti. Modellhez igazodó Ex libri­seit Czine Mihálynak, Csoóri Sándornak ajánlotta olyan szimmetrikus formákkal, me­lyek a népművészetre és saját eszményeire egyaránt jellem­zőek. Dohnál Tibor Pest me­gye szülötte, ezért fokozottan várjuk ceglédi tárlatát, ahol szülőföldjének adhat számot eddigi eredményeiről, mely mű­vészeti életünk országos köz­véleményének szerves része. PUSKÁS LÁSZLÓ is Pest megyéhez tartozik, vagy legalább részben. Ungváron született 1941-ben, és 1965-ben kapott diplomát a Lvovi Ipar- művészeti Főiskolán. Egyéni kiállítása volt Kijevben és To­kióban, 1967-ben a Komszomol KB díját kapta, 1974-ben te­lepült Magyarországra, jelen­leg Pomázon él. A Marcibányi téri Ifjúsági Házban július. 20-ig nyitva tartó kiállításán olyan festő műveit láthatjuk, aki becsü­letre méltó szorgalommal és elhivatottsággal láttamozta ké­pek sodró vonulatában azt a természeti és népi környezetet, mely Ung völgyét, téesöi bált, nevickei boglyákat, szénagyűj­tést, felesége portréját tálalta képzeletének. Ö ezt a sugár­zást festményeken fogadta el, teremteni Nagykőrösön, ahol a kezdetek és példák is bizta­tók, annál is inkább, mivel a város szélén az egyik új emeletes ház előkertjében fe­hér szobor üdvözli nemcsak a ház lakóit, hanem a városba érkezőket. Nem lehetetlen, hogy ennek a kezdeményezés­nek általánossá váló nagykő­rösi gyakorlata megtalálja a szobor és a lakás funkcióit a plasztika köztéri feladata mel­lett. Ehhez azonban szükséges megyei városainknak az a gon­dossága, hogy visszahívja sa­ját művészeit; ez jelenti az igazi szárnyra bocsátást. DOHNÁL TIBOR Cegléd szülötte, Győrött él, Nyírségben dolgozott, Eszter­gomban, a művelődési köz­pontban láthatók művei július Egy-egy város igazi rangját gazdasági félemelkedése mel­lett kultúrája adja. Megyénk­ben Szentendre, Vác, Gödöllő növekvő vonzerejét ez a ket­tős párhuzam biztosítja. Nagy­körös szintén jó adottságokkal készülődik olyan irányban, hogy gazdasági-kulturális köz­pont legyen. Ennek megnyil­vánulása most a nagykőrösi képzőművészkor fennállásának 25. évfordulójára rendezett és augusztus 31-ig az Arany Já­nos Múzeumban látható JUBILEUMI KIÁLLÍTÁS A Nagykőrösi Képzőművé­szeti Szabadiskola 1950-ben kezdte meg működését Molnár Elek kerámikus irányításával, jelenleg Rq.cz József festőmű­vész a vezetője. Sokan lendül­tek művészi pályájukra a Cif­ra kertben levő közös műte­remből. Innen indult Csikai Márta, akinek szobrai azóta Nagykőrös, Vác köztereit is dí­szítik, és aki most is a tőle megszokott, elmélyült művek­kel szerepel a tárlaton az anyaság és a gyermek állat­környezetének idézeteivel. A jubileumi kiállítás szereplői közül Radóczy Mária batik- jaival, Heiling György festmé­nyeivel, Fajka János tűzzo­máncaival sokszorozta tiszte­lőinek táborát. Ifj. Rácz Jó­zsef festő maradt és építész lett, a darhani húskombinát tervezője. A nagykőrösi diasz­póra eljutott Abonyig, Gyálig, Budapestig — Mongóliáig. A többiek a nagykőrösi kör­nyezettel gazdálkodva erősöd­nek. Ilyen nézőpontból kísér­jük figyelemmel Bereute Má­ria ízléses batikjait, Szabó György szénrakodó munkását, Rónai Mátyás átéléssel készült figurális kompozícióit, Biczó József, Bodó Gábor, Diósy Pé­ter, Papp József munkáit. Le­gyen Nagykőrös is a kezdemé­nyezések városa abban, hogy adottságai révén hozza létre az ország első diákmúzeumát, létesítsen kerámiaszakkört az új népművészet gyakorlati tá­mogatására, ( hiszen adottak a lehetőségek. Adottak abban, hogy sokan mívelik házi kör­ben a képző-, ipar- és népmű­vészetet, adottak abban is, hogy Rácz József személyében a festészet,! Molnár Elek szak­tudása révén a kerámia veze­tése biztosított, továbbá a nagykőrösi üzemek, elsősorban a konzervgyár képes is, tud is, akar is segíteni a művé­szetpártolásban. Ehhez azon­ban jó művészetet szükséges Puskás László grafikája

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents