Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-06 / 157. szám
1975. JÚLIUS 6., VASÁRNAP kMMíw BÁLLÁ D. KÁROLY: Nekem kevés Nekem kevés ételnek a kenyér. Nekem kell a hal s a gomba íze, nekem hiányzik a bors, a paprika, én tudni vágyom, milyen az osztriga, milyen a békacomb s a medvetenyér... Nekem kevés ételnek a kenyér. Nekem kevés italnak a víz. Nekem kell még sok-sok íz: édes tej, keserű sör, savanyú bor, gyümölcslé és ősi kumisz, nekem kell íz, még vagy tíz... Nekem kevés italnak a víz. Nekem kevés tüdőmbe a levegő. Nekem kell az ózon s a benzingőz, nekem hiányzik a trágyabűz s a parfümillat, ismerni vágyom szagát a rothadt avarnak, s tudni vágyom, milyen a tavaszi harmatos legelő. Nekem kevés tüdőmbe a levegő. Nekem kevés fénynek a lámpa. Nekem kell a fényszóró-pászta, kell a nap sugara s a villámfény, sápadt hold és pislákoló csillagok. Érdekel, milyen a magnézium lángja ... Nekem kevés fénynek a lámpa. Nekem kevés szerelemnek a csók. Nekem kell a szerenád, a bók, a csalódás s a boldog öröm. Kell a gondolatok harmóniája, s kellenek a párbajgolyók ... Nekem kevés szerelemnek a csók. Nekem kevés életnek a lét. Kell a kockázat, a tét Kell a kéj s a kín, a harc s a megelégülés. Én kívánom a munka erejét... Nekem kevés életnek a lét Nekem kevés mindennek a valami. Én mindent akarok látni, hallani. Nemcsak lenni akarok, de élni, s nem csak élni, de születni s meghalni. Én kiáltom, hogy tudjátok hallani: Nekem kevés mindennek a valami! SZEGEDI PÁL Idill A koranyár fegyverténye bőrömön Vörös darázs köröz szétlőtt virágszirmok felett Jó lesz lehúzódnom lengő lombok alá a nap össztüzét visszaveri majd fehér ingem De május a tépett bokrokon május indulata, mint kiáltvány és május szavára hallgatva, én, kapanyélre dőlve verítékkel a hátamon! HERCEG JÁNOS: Kirándulás A mama fehér kötényben odaállt a kitárt kapuhoz, s még a szíve is átnevetett az utca másik oldalára. Mert ott álltak a szomszédok vasárnapi tétlenségben bámészkodva, mivel ünneplőbe öltözni és bemenni a faluba korán volt még. lli- szen szó sincs róla, behajthatta volna a kapu két szárnyát Kristóf is, a félkegyelmű mindenes. Várhattak volna még a kocsmában a kenyérre, a Csingilingi csárdában se kenyeret kért a vendég vasárnap hajnali hatkor, úgyhogy igazán ráért volna elkocogni a két biciklikerékre szerelt ládával, s benne a barnára sült kenyerekkel. S máskor s az ő dolga volt a kaput kinyitni és becsukni. De ezt az élvezetet, hogy utána nézzen a kigördülő új kocsinak, s aztán végig legeltesse tekintetét az ámuldozó és irigykedő szomszédokon, semmi pénzért nem engedte volna át a bolondnak a mama. Ott is volt már száján a mese, hogy ha majd felporzik az út a lánya meg a veje után, s ő becsukja a kaput, átkiáltsa a szomszédoknak: — Elmennek egy kicsit a gyerekek az onokámhoz. Kikérik az intézetből, aztán kiviszik Palicsra, mert mondják, ott már kinyitott a strand és a vigadó előtt katonazene muzsikál. Ott megebédelnek, délutánra már itthon is vannak ezzel az új kocsival. És ha senki se kérdezi, mikor vették az új kocsit és mennyiért, akkor magától mondja majd, s csak úgy mellékesen: — Azt mondja a vejem, ha már kocsit veszek, akkor autó legyen, nem pedig holmiféle tragacs! Nem bánom, ha háromszor annyiba kerül is! H át ez lett volna a mon- dókája, szépen előlkészítette már magában, s most csak állt haptákban ott a kapunál és várt. Veje már begyújtotta a motort, de akkor a lányának eszébe jutott, hogy ottmaradt a konyhában, a kredenc tetején a skatulya, benne a süteménnyel, szaladjon csak el érte. És mire visszajött, a bolond már megint toporzékolt. — A Máriáját az anyátoknak! Mi vagyak én?! Máma még kolbászt se kaptam reggelire, de dirigálni azt tudtok! Itt van, hordjátok ti szét a kenyeret! És lecsapta a targonca rúd- ját, pedig már befogta magát melléje, s a szomszédok szemérmetlenül röhögtek rajtuk. — Jaj, istenem, már megint cirkuszt rendez nekem! — szállt ki a kocsiból felcsúszott szoknyáját húzgálva, selyem esőköpenyben a pékné. — Mondtam már, mama, ne spórolja nekem azt a rohadt kolbászt! Kitettem a sonkát is, a főtt tojást meg a kolbászt is az asztalra, maga meg elrakja előle! Hát most boldogabb avval a darabka kolbásszal? — Ja, hát tudom én?! — védekezett a mama, és majd elsüllyedt szégyenében. — Azt mondtad, a tojást félreteszed rakott krumplinak holnapra. És volt még sült szalonna, meg is ette. — Nézze, Kristóf — lépett a bolondhoz a pékné, s vállára tette a kezét. — Magának nem szabad mindjárt fölvenni, ha a Feri mond valamit. Ha nem akarja kivakarni a tek- nőt máma, mert vasárnap van, majd megcsinálja holnap. Azt a Feri csak úgy mondta! És tudja nagyon jól, hogy én mindég a maga pártját fogom. Igaz? N em adta meg mindjárt magát a bolond, de engedelmesen tűrte vállán az asszony kezét; s hangjában már ott volt a meghunyászkodás. — Mindég csak macerálják az embert! És a tisztelendő úr is mondta, be kék menni Monostorra, Kristóf, elhozni a gyertyát a mézesbábostól... — Jó, hát majd elmegy! Honnan tudta volna az uram, hogy még a tisztelendő úr is megkérte valamire! De ha siet, délre Monostort is megjárja. Mama, hozzon ki egy szép szál kolbászt Kristófnak és egy pohár bort is! — Kapsz egy beöntést — szólt ki a pék a volán mellől röhögve — és akkor elmegy a bónád. Csak be ne rúgj nekem! — Én, Feri, én? Hát tavaly a búcsúba, mikor a legények elkezdtek itatni, mi bajom volt énnekem? Ittam, mint a hétszentség! Fölemeltem a doktor urat a levegőbe, még vittem is egy darabon ... A pékné úgy állt a bolond meggömyedt alakja fölött, királynői fölénnyel, mint az ál- latszelidítő, ha az oroszlán Halászó fiúk Elhagyott táj Bakallár József művei megfeledkezik magáról és üvölteni kezd a cirkuszban. Még a fél kesztyűjét is úgy csapkodta tempósan a combjához, mintha korbácsot suhogtatna. — Nem hagy engem az én nagyságám, ugye, nem hagy! — kiáltott fel Kristóf, miután pillanatok alatt magába tömte a kolbászt és lehajtotta a bort, miközben a mama gyűlölködve nézte. — Még a tek- nyőt is kivakarom, a gyertyát is elhozom, Olyan igaz, mint a hétszentség! — Jól kezdődik ez a kirándulás! — mondta a pékné, s hosszú lábaival, lassú, elegáns léptekkel odament az új kocsihoz, beült az ura mellé, s a mama már csukhatta is be utánuk a kaput. De hiába, minden el volt rontva. A szomszédok még kinn álltak, s arcukon ott volt a káröröm, úgyhogy egészen elfelejtette a dicsekvés szövegét a mama, s amit mondott, az inkább panasz veit. — Jaj, úgy félek, hogy ez egyszer ránk gyújtja a házat! Pedig igazán annyit ehet, amennyi belefér. Mindég mondom a vejemnek, ezért fnár egy segédet is kapna, amennyit ez megzabál. Hanem akkor meg adóval nyúznák, azt mondja. D e oda se figyelt erre senki a túlsó oldalról. Eltűntek, elszállingóztak a szomszédok, akárcsak a porfelhőben a gyönyörű kocsi, amelyet mintha észre se vett volna senki. Csak a bolond elnyújtott danája hallatszott, ahogy boldogan húzta a gumikerekes ta- lyigát a kenyérrel a Csingilingi csárda meg a többi kocsma felé. folódj. Még ha törvényes feleséged, akkor sincs jogod bolondnak nevezni. Lehet, hogy azt mondta rád: „Bolondoska- Ivanuska”, te meg mondd neki: „butuskám”, vagy valami mást. Kedvesen. Elszégyelli magát, és hallgat. De ha nem hallgat el — hallgass el te. Légy erős és hallgass. — Menj innen, te békeangyal. — Engem se kell elküldenéd. Mért küldesz el? Hívjátok a fiacskátokat Mityának — a magadani sógor tiszteletére. Hiszen csomagokat is küldenek, néha-néha egy kis pénzt is... Aztán írd meg neki, hogy hát sógorkám, tiszteletedre Mitrijnek neveztem el a fiamat. Bárhogy is — egy csomagot küld, és odalesz a meghatottságtól. Hát hogyne: rólam nevezte el a fiát, ez nagy megtiszteltetés. A megtiszteltetésért yaz emberek szintén megtiszteltetéssel fizetnek. Iván valamitől megvadult. — Takarodj Innen! Minek ütöd az orrod más dolgába?! Makar szelíden, elnézően, kedveskedőn nevetett Ismerte Iván verekedés természetét — Ej, mért kell lármázni?... Éppen most kell ricsajt csapni?... Ej, te. Vány a leszés kész. Iván galléron ragadta a postást, az ajtóhoz vezette, és fenéken rúgta: — A tanácsért! Makar mett tovább az utcán. Megdörzsölte a rúgás helyét és mondogatott: — Olyan rúgása van az ör- dögfajzatnak, mint egy lónak. Mesélni kezdte a szembejövőknek: — Ez az Iván Szolomin ... Bemegyek hozzájuk, óriási perpatvar: nem tudnak a gyereknek nevet adni. Én meg ajánlom nekik: Mitrij. Sógorukat hívják Magadanban Mitrijnek. De Makart nem akarták végighallgatni: nem volt rá ideje senkinek. Meg aztán kevés emberrel lehet találkozni nyáron a faluban. ——------ a vasárnap. MaI Eljött I kar nem dolgo------------- zott vasárnap. Vá rta a vasárnapot. Reggel megivott egy-két kupicával, nem többet, megreggelizett, kiült a kispadra a kapuhoz. Pompás kis pad volt, asztalkával ; kényelmesen elhelyezkedett, rágyújtott. Megnedve- sedő szeme csillogott — várta, hogy jöjjön valaki. — Mihejevna... Üdvözöllek, Mihejevna. Kellemes ünnepet! — Milyen ünnep van, Makar? — Vasárnap. — Istenem, az is ünnep!... — Nem ír a fiad? Valahogy rég nem jártam nálad ... — Biztosan nincs neki ideje írni. Nem üdülőben van — bányában. — Egyiküknek sincs idejük, a gazembereknek. Literszámra vedelni a vodkát — arra van idejük. De levelet írni az anyjuknak — arra nincs. Be kell panaszolni a bánya igazgatójának. Ha akarod, én megírom. Ajánlottan elküldjük ... — Elment az eszed, Makar? Majd a saját fiamat jelentem föl az igazgatónak! — Lehet ezt ravaszabbul csinálni. Lehet táviratot küldeni : nyugtalankodok, úgymond, hogy nem betegedett-e meg? Mindenképpen előveszik őt... — Pfúj, te ördögfajzat! Itt üldögélsz csak, és aztán unalmadban mindenfélét kitalálsz. — Tanítani kell az aljasokat, tanítani. Az öregasszony, megsértődve a fia miatt, haragosan ment az útjára. — Vén potrohos — morogta — először szüljél gyereket, utána jelentsd fel. Ki emelné föl erre a kezét? — Amíg bele nem verik az emberbe, addig nem érti meg — mondta magának Makar. — Haragszunk a sors-anyácskára, pedig az tanít minket. Tanít bizony. .-------------- . jöttek. I Más emberek | Makar------------------------- mindegyikkel elbeszélgetett — ugyanilyen vasárnapi hangulatban. Tanácsokat adott, hogyan lehet az anyóst felbosszantani; hogyan kell tekintélyt szerezni a szovhoz vezetősége előtt. Csak bátrabbnak kell lenni. Minden gyűlésen fel kell szólalni, és mindig ellenük. Először majd rádförmednek, és megpróbálnak valahogy kitolni veled, de ezt is el kell mondani a gyűlésen. Csak meghátrálni nem szabad. Amikor rájönn e k, hogy semmit nem tudnak veled csinálni, akkor tisztelni kezdenek. Még félni is fognak tőled — vannak bűneik. Kinek nincsenek? — Osztán fogják magukat és elzavarnak. — Hova zavarnának? Innen el?... Ez nem gyár. —:-------------------- két óra Úg y délután I tájban-----:------------------- Makarhoz od ament Kuzma apó. Másnaposán soha nem volt pénze itókára. — Adsz egy üvegrevalót? Kedden elmegyünk a vömmel halászni, hozok neked halat. Makar adott neki egy rubel húszat — gyümölcspálinkára. Aztán megkérte: — Gyere ide inni. Nincs kivel beszélgetnem. Az öreg hozta az üveg gyümölcspálinkát, felhajtott egy pohárral. — Tegnap jól beittunk a vömmel. Most fekszik és nyög. — Vigyél neki egy pohárkával. — Majd összeszedi magát — fiatal. Ez nekem se elég. — Fukar vagy. — Nem — mondta egyszerűen az öreg. — Osztán mégse viszel a vödnek? — Van a Nyurkának... Az majd ad neki. Most legalább pihen. Hogy van az asszony? — Rosszul. — Nem szoktad titokban eltángálni ? Hogyhogy állandóan beteg? — Soha egy kisujjal sem nyúltam hozzá. Ilyen gyenge szervezetű. — Furcsa egy ember vagy te, Makar. Eljött a vasárnap, te meg itt üldögélsz naphosz- szat összetett kézzel. Az emberek alig várják ezt a vasárnapot, hogy valamit dolgozhassanak a gazdaságukban maguknak, neked meg semmi dolgod nincs. Tényleg nem szégyelled ? — Ennyire sem. — Makar a kisujja végét mutatta. — Aztán például miért beszélsz az egyik embernek így, a másiknak amúgy — teljesen ellentétesen? Mit zavarod őket össze? Makar egy ideig hallgatott, az utcát nézte, aztán azt mondta: — Nem erre születtem én öreg... — Hát mire? — Magam sem tudom. Járkál az ember hét közben, beleártja magát más dolgába ... Aztán eljön a vasárnap, pi- hengetek. Rohadjatok csak tovább, gazemberek — gondolom. Még valami' ocsmányságot is hozzáteszek. — Ronda dög vagy! — Bizony isten! Holnap pedig újra járom a házakat, megint beleavatkozom mások dolgába. És tudom, hogy nem hallgatják meg a tanácsaimat, de nem tudom visszatartani magam. Valami viszkefegsé- gem van a tanácsadásra. Szeretnék tanítani és kész, ha belehalok is. — Ha mindig ugyanazt tanítanád, de így... csörögsz, mint szarka a karón. — Pedig azt akarom. De ha ugyanazt mondom is nekik, mindjárt az anyámat szidják. Néha nekem is esnek. Az a Vány ka Szolomin is ... kidobott a viperafajzat. — Ajaj!... Nehéz természete van. — Pedig neki is jót akartam: nevezd a fiacskádat, mondok, Mityának, a sógor tiszteletére, a sógor egészen odalesz tőle. Mi a különbség neki, az ostobának: Mitya lesz a gyereke vagy Ványa. Aztán mégiscsak könnyebben élhetnének — a sógornak, ott Északon — nehéz ezresek fordulnak meg a kezén. És én mégsem vetem meg az embereket. Ellenkezőleg, sajnálom őket. Az öreg megitta a maradék pálinkát és föltápászkodott. — Mégis ronda dög vagy — mondta harag nélkül. És elment. Makar pedig üldögélt tovább a kispadon, nézte a falut, cigarettázott. j-----——-—- néha kijött a | A házból I beteg felesége--------------------— a melegre, a napfényre. Leült melléje. — Lám, mennyi ház!... — mondta elgondolkozva Makar, nem nézve a feleségére. — És mindegyik háznak megvan a maga gondja. Pedig ez csak egy falu. Mennyi ilyen falu van Oroszországban — ajajaj, de mennyi!... — Sok — hagyta rá a felesége. — Sok — sóhajtott Makar. — Sok bizony. Fordította: Fazekas László k K i
