Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-06 / 157. szám
xMtiap 1975. JULIUS 6.. VASÁRNAP Hering a betonkockában Mi tagadás, forgalmasabb órákban így érzi magát a vásárló a ma korszerűnek és általánosnak tekinthető áruházakban, áruház jellegű üzletekben, nem beszélve azokról, akik a szűkös alapterületű, az áruelhelyezés örökös gondjával küzdő kisebb boltokba kényszerülnek. Mégis, a tények alapján azt kell mondanunk, hogy a vásárlás körülményei a megyében könnyebbé váltak, a nagy alapterületű ABC-áruhá- zak, szakboltok, szakáruházak enyhítették azt a feszültséget, mely a gyorsan növekvő forgalom, s a lassan bővülő üzlethálózat miatt alakult ki, vált tartóssá, s a kereskedelem nehézségeinek egyik forrásává. Ré«í adóssal; Űj építési eljárással, rekordidő alatt — 90 nap! — hozták tető alá Gödöllő bútoráruházát, azt a tetszetős, jó elrendezésű épületet, amelyet nemcsak a városbeliek töltenek meg, de ott nézelődnek, válogatnak, a járás nagyközségeinek, községeinek lakói is. Az új bútoráruház mellett a negyedik ötéves tervben Gödöllőn négy ABC-áruhúz is a vásárlók szolgálatába állt, bővültek az egyéb üzletek, de téved, aki azt gondolja, most már zavartalanok a kereskedés körülményei. Ahogy Gödöllőn, úgy szinte mindenütt másutt valójában az történt, hogy a negyedik ötéves tervben nyílott mód a régi adósságok törlesztésének megkezdésére. Ahhoz, hogy ennek az adósságnak a gyökereit feltárhassuk, mélyre kell nyúlnunk. Egészen odáig, hogy az állami és a szövetkezeti kereskedelem ugyan már az ötvenes évek elején kialakult, ám az üzlet- hálózat nagyobb része maradt, ami volt. A régi, magánkereskedői szatócsboltok, lakóházak, ból átalakított, s üzletté kinevezett — elrendezésükbep, rak- tártérükben nem megfelelő — egységek, ahol, ha zökkenőkkel is, de lebonyolítható volt a forgalom. Az akkori forgalom, ami a mainak negyedét érte el csupán. Ä kínálat kényszere Gyorsan, évente hat-nyolc százalékkal növekedett a kiskereskedelmi forgalom, ám a hatvanas évektől kezdődően nemcsak ez világította meg az üzlethálózat elmaradottságát, hanem az árukínálat bővülése úgyszintén erre vezetett. Néhány adat érzékelteti a változásokat ezen a területen. Tizenöt évvel ezelőtt 1450 féle élelmiszer volt forgalomban, most a kínálat 5100 cikkre terjed ki. Ugyanez idő alatt a háztartási vegyiáruknál a termékek száma 4500-ról 11 500- ra, a vegyes iparcikkeknél 9500-ról 32 500-ra emelkedett! Természetesen döntőnek az bizonyult, hogy folyamatosan gyarapodott a lakosság vásárlóereje, azaz egyre több árunál lehetett a szó igaz értelmében kereskedni, bemutatni, kínálni az árut. Ehhez viszont megfelelő üzletek kellenek, mert az egy időben szinte tipikus vegyesboltok alkalmatlanok az alapszükségleteken túli igények kielégítésére. Nem bűvös halár vásárlókat. Igenám, de közben vastagodott a bernecebarátiak bugyellárisa, az árukínálat is csábítóbbá vált — s az életmód változásával az igények mértéke is más lett —, s a forgalom túlhaladta a hatmillió forintot, amiből csupán a vegyes iparcikkek eladása másfél millióval részesedik! Igyekeznek becsülettel helytállni a bemecebaráti kereskedelmi alkalmazottak, ám nemcsak a növekvő forgalommal kell megbirkózniuk, hanem a vevők növekvő igényeivel ugyancsak elkerülhetetlen a szembenézés. Ma másként vásárol, másfajta kínálatot követel a vevő, mint tíz s még inkább húsz éve. Éppen ezért viselkedik így, mert a kereskedelem általános fejlődése, az árukínálat bővülése, ha másként nem, a televízió képernyőjén, a városokban lebonyolított vásárlások alkalmával szerzett tapasztalatokkal, eljutott a legkisebb falvakba is. Ezért azok, akik azt tartják, hogy meghúzható egy bűvös határ, amelynek egyik oldalán a „nem igényes” községi, a másikon az „igényes” városi vevő áll. Nincs ilyen határvonal. A községekben semmivel sem csekélyebbek az igények, mint a városokban vagy a I városiasodó nagyközségekben, I csak éppen ezeket az igénye- I két a vevők nem tudják érvé- ! nyesíteni. Mivel nincs megfe- ! lelő üzlet, nincs kellő árukí- I nálat, s ha ez hiányzik, egyet- I len megoldás marad: utazni, I másutt vásárolni. Lehet-e mindenütt? Szemléletesen bizonyíthatjuk az adottságok és a követelmények közötti feszítőerő növekedését egy eldugottnak számító kis település, Berne- cebaráti példájával. A váai járás felső részének ebben az országhatárhoz húzódó községében nyolc esztendővel ezelőtt három bolt működött, s árultak „mindent”, azaz, amit csak tudtak, amit az üzletekben — a korántsem ekkora forgalomra méretezett helyiségekben — elhelyezhettek. Az éves forgalom 4,4 millió forintot tett ki, s ebből az élelmiszerek értéke 3,6 millió forintot képviselt. Eltelt nyolc év, s változatlanul három bolt várja a Ügy tűnhet, minden településre kereskedelmi kombinátokat szeretnénk építtetni. Nemcsak azért áll ez távol szándékainktól, mert meglehetős részletességgel ismerjük az ilyen célokra felhasználható forintok szerény summáját. hanem azért sem törnénk lándzsát ilyen ügy mellett, mert fölösleges pénzkiadás lenne. Nincs szükség ugyanis minden településen mindenfajta üzletre, de... Ez a „de” szócska meglehetősen hosszú teendőlista bevezetője. Alapvetőnek, mindenfajta más kérdést megelőzőnek tartjuk, hogy a kereskedelmi hálózatfejlesztés az eddiginél tervszerűbb, átgondoltabb, az állami és a szövetkezeti kereskedelem között összehangoltabb legyen. Évente 60 millió forint körüli fejlesztési pénzt tudnak kiadni az állami kereskedelmi vállalatok és általános fogyasztási szövetkezetek a megyében, s mivel ez — az országos átlagot meghaladó forgalomnövekedés oldaláról nézve — nagyon szerény összeg, többszörösen meg kell gondolni a forintok helyét. Megdőlt a hiedelem Erre azért is nagy a szükség, mert többszörösen bebizonyosodott annak a hiedelemnek a hamissága, amit némely helyen célzatosan tápláltak, s aminek lényege az volt, hogy „a fél megye a fővárosban vásárol”. Különösen a legutóbbi években, az üdülőhelyeken igazolódik be, hogy még a fővárosból érkező kiránduló, hétvégiház-tulajdo- nos is helyben akarja megvenni azt, amire szüksége van, mert megunta a cipeke- dést, a csomagokkal való ké- nyetmetlenkedést, mert joggal hiszi azt, hogy a forint az ország egész területén vásárlásra jogosító eszköz, s mindenütt azonos értékű! Szerencséjük volt a száz- halombattaiaknak, mert terven felül megépíthettek egy 600 négyzetméteres élelmiszer-áruházát, s ezzel elkerülték azt a csődöt, mely már- már bekövetkezett a lakosság alapellátásában. Ám mennyi harcba, győzködésbe telt, amíg elfogadtatták a tényeket, megmagyarázták, hogy a kunhalmokon város születik, s a legmodernebb technikát megtestesítő két nagyüzem tövében nem lehet középkori állapotokat eltűrni „kereskedelem” címén. Nekik is azzal a könnyen odavetett magyarázattal kellett megbirkózniuk, hogy „beugranak Pestre” a vásárlók, hiszen itt élnek a főváros szomszédságában. Igaz, a távolság valóban csekély. Csakhogy azok, akik gondolkodás nélkül tudnak mindenre magyarázatot, mérlegelik-e, mibe kerülnek a néhány forintos cikkek a vasúti vagy az autóbuszköltséggel megtoldva, az így elvesztett időről nem beszélve? A kényelemnél kevesebb Kevésbé vagyunk heringek a betonkockákban, mint néhány esztendeje, hiszen — sok más mellett — áruház, áruház jellegű üzletek épültek a legutóbbi években Nagykátán, Ráckevén, Erden, Jászkaraje- nőn, Vácott, Gödöllőn, Ceglédem végre átadásra kerülhetett a szentendrei bevásárló- központ. S mégis, heringek vagyunk, mert a forgalomhoz márt kereskedelmi hálózati alapterület még mindig alatta van a fővárost számításba nem vevő országos átlagnak, mégpedig tekintélyes mértékben. Ez jól bizonyítja, hogy ismét csak a né- .pességszám a mérce, mely elvi kiindulópontként kell, hogy szolgáljon mindenfajta fejlesztési tervhez, így a kereskedelmi hálózat jövendőjének programjához is. Kényelmet kívánnának, azt, hogy a vevő körül három eladó ugráljon? Ugyan nem tartjuk elképzelhetetlennek, hogy nagy értékű tárgyak vásárlásakor — mint amilyen az automata mosógép, a hűtőszekrény, a televízió, a bútorgarnitúra — néhány percnél többet szenteljenek egy- egy vásárlónak, a kényélemnél kevesebbel is beéri a megye lakosságának nagy része. Elsősorban azzal, hogy a hálózatfejlesztés igazodjék a települések belső szerkezetéhez, s az alapszükségletek kielégítését mindenütt biztosítsa a kereskedelem. Mert könnyebb úgy elviselni a he- ringekhez hasonló sorsot, hogy célunkat elérve távozhatunk a betonkockából, ám sokkal nehezebb akkor, ha kezdetjük elölről az egészet, egy másik betonkockában, hátha ott van az, amit keresünk. Ma még ez a hátha sűrű kísérője a vevőnek. Mészáros Oltó Távhívással újabb 6 ország A posta tegnap újabb hat európai országot kapcsolt be a hazai nemzetközi előfizetői távhívó hálózatba. Most már azok a budapesti, valamint siófoki és balatoni öld vári telefonelőfizetők, akik már eddig is részt vettek az automata forgalomban, közvetlenül hívhatják Belgium, Dánia, Hollandia, Norvégia, az NSZK, Spanyol- ország, valamint Nyugat-Ber- lin telefonelőfizetőit. Ezekkel együtt már 14 országgal van közvetlen távhívási lehetőségük az érintett magyar előfizetőknek. A posta már tárgyal az angol, a francia és az olasz postával is a Magyarországról kimenő távhívás megindításáról. A nemzetközi automata hálózatba most bekapcsolt országok hívószámai és a fővárosok körzetszámai: Belgium 32 (Brüsszel 2),Dánia 45 (Koppenhága 1), Hollandia 31 (Hága 70), Norvégia 47 (Oslo 2), NSZK 49 (Bonn 2221), Spanyolország 34 (Madrid 1), valamint Nyugat- Berlin 4930. A posta az új nemzetközi hívószámokat rövidesen megküldi az érintett előfizetőknek. Vasszerkezetek A ikisilamtacházl EGSZÖV taksonyi üzemegységében épületekhez nyfkszáiétkat, vasszerkezeti tartókat és klímaberendezéseket készítenek. Jelenleg a dnmavansányi sütőüzem és a csepeli csőgyár ’'éttermének elszívóberendezéseit gyártják. Gárdos Katalin felvétele Köztulajdon - közérdek Segítik a rendészeket a Csepel Autógyárban A Csepel Autógyár 260 holdat kitevő telepén 3,6 milliárd forint értékű a közvagyon. Az üzemrend ászét elsődleges feladata a társadalmi tulajdon, valamint a dolgozók személyi javainak őrzése, az esetleges bűncselekmények megelőzése, megakadályozása. Közreműködnek a gyár rend jéneit, biztonságának fenntartásában, az üzemen belüli bűncselekmények leleplezéisében is. Együtt a gyár dolgozóival Ónodi Béla, a gyár üzemrendészeti osztályának vezetője elmondta: tevékenységük alapja a gazdasági vezetőkkel kialakult, szinte mindennapos jó kapcsolat. A vezérigazgatót, aki a rendészet munkáját — az igazgatási főosztály közvetítésével — irányítja, rendszeresen tájékoztatják, és a fegyelmi jogkörrel felruházott vezetőkkel szintén gyakorta tanácskoznak. Aztán az ügy társadalmi veszélyességétől függően vagy fegyelmit kezdeményeznek, vagy ha súlyosabb cselekményről van szó, a társadalmi bíróság nyilvánossáJÚLIUS 1-ÉN csekkes a KŐTELEZŐ GÉPJÁRMŰ- FELELŐSSÉGBIZTOSÍTÁS II. FÉLÉTI DÍJA gát felhasználva intézkednek, esetleg büntető feljelentést tesznek. A mintegy 10 ezer dolgozót számláló gyárban az emberek nagy többsége úgy érzi: személy szerint őt károsítják, ha eltulajdonítják vagy megrongálják, ami a gyáré. — Ha nem így volna, ha nehsrkisülne,'»segítené- -minkéit a tisztességes: dolgozók rokon- szenve, talán a felét sem érné a munkánk — vélekedett Ónodi Béla. Valóban gyakran érkeznek jelzések, ha valami rendellenest észlelnek. Így szerzett tudomást a rendészet például arról, hogy egy 1800 forint értékű satut és két. darabonként 5—600 forintot érő darukötelet csempésztek ki az egyik kapunál. Egy őrportás a közelmúltban leleplezte Németh Jánost, az alcsutdobozi termelőszövetkezet dolgozóját, aki egy 2831 forint értékű csapágyat altart a táskájában hazavinni. Ujjlenyomat a pénzeskazettán Rendszeres a kapcsolat az üzemrendészet és a rendőrség között. A hajtómű-gyáregységben történt betörés után például a 13 ezer forintot megkaparintott betörőt egy egészen más ügyben, gyáron kívül a ráckevei járási rendőrkapitányság munkatársai fülelték le. Az ujjlenyomatot egyeztették a pénzeskazettán fellelt ujjlenyomattal. Azonos volt. Szintén a közelmúltban történt: az egyik gyáregységből | eltűnt egy köszörűgép. Az üzemrendészet feljelentést tett. Röviddel ezután ugyancsak a rendőrség fogta el, szintén egy másik üggyel összefüggésben, az elkövetőt. Persze nemcsak így és ilyen értelemben gyümölcsözik a kapcsolat, hanem a kölcsönös tájékoztatásban és a tapasztalatok állandó cseréjében is. A rendészetet olyan kollektívák is támogatják, mint a Sebők József vezette közlekedési önkéntes rendőri csoport, amely a gyáron belül részt vesz az üzemrendészettel közösen tartott ellenőrzéseken. Nem véletlen eredménye tehát, amiről Csengődi Sándor, a társadalmi tulajdonvédelmi csoport vezetője beszélt: az 1973-as adatokkal — a 114 társadalmi tulajdon kárára történt cselekménnyel, és a 209 ezer 600 forintos kárral — szemben tavaly lényegesen kevesebb, 79 bűncselekmény és szabálysértés történt és az anyagi kár is kisebb, 130 ezer 600 forint volt. A társadalmi i tulajdon kárára történt lopások 50-ről 24-re csökkentek egy esztendő alatt, az így okozott kár 52 ezer forinttal kisebb az előző évinél. A takarékos gazdálkodásért A rendészet munkatársai arra törekszenek, hogy segítsék a takarékos gazdálkodást.. Egy célvizsgálat során például azt kutattál!, miért fizet a gyár a MÁV-nak aránytalanul magas kötbért, miért állnak indokolatlanul sokat a vagonok. Kiderült, a külső és belső szállítási csoport vitatkozik: kinek kötelessége a szállítmányok kirakása. Ismét a gazdasági vezetőkkel kialakított jó összhang segítségévéi, a szállítási főosztályt úgynevezett „folyamatos” állandóan dolgozó üzemnek minősítették. Csökkentek is a fölösleges kiadások. P. Zs. Film a filmek szinkron izálásáról Azok a kiemelkedő színművészeink lépnek fel a magyar híradó- és dokumentumfilmgyár most készülő dokumentumjáték filmjében, akik a külföldi filmek magyarra szinkronizálásában is a legsikeresebbeknek bizonyultak. Az Egy nyelven beszélünk című filmet a Pannónia Stúdióban, a magyar szinkronfilmgyártás fellegvárában és a televízió stúdióiban forgatják, hogy megismertessék a nézőt a magyar szinkron történetével és műhelytitkaival. A VÁCI VAROSGAZDALKODASl VÁLLALAT FELVESZ: belső ellenőrt, építőipari szakmunkásokat:- kőműves- bádogos- asztalos- ács, tetőfedő- vízvezeték-szerelő- lakatos- szobafestő-mázoló szakmunkásokat és segédmunkásokat. Jelentkezés: a vállalat munkaügyi osztályán (Vác, Zrínyi u. 9.). 4
