Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-26 / 174. szám

1975. JŰLIUS 26., SZOMBAT 5 Szentendrei nyár Ifjúsági nap ízbégen Szentendrei nyár keretében másodízben rendezte meg vasárnap az ifjúsági napot a városi KISZ-bizottság a Pap­sziget helyett ezúttal ízbégen. A Mathias János Tsz sportpá­lyáján Szentendre egyik ieg- szebb, ligetes részén tölthet­tek a fiatalok a napot. Délelőtt húsz csapat játszott az ifjúsági nap kupájáért vívott kispá­lyás labdarúgótornán. A do­bogó legfelső fokát az ERFA, a másodikat Dunabogdány, a harmadikat pedig a Szentend­rei Vízművek KISZ-esei fog­lalhatták el. Tulajdonképpen mind a három csapat holtver­senyben állt az élen és csak hetes rúgásokkal dőlt el a he­lyezés. Délután könnyűzenei program várta a mintegy 1500 fiatalt. Az esti műsorra idő­sebbek is eljöttek, hogy meg­nézzék a KISZ Központi Mű­vészegyüttesét. Lassan épül Leányfalun a Lenin úti bölcsőde konyhája, amelyet eredetileg április 4-én kellett volna üzembe helyez­ni. Azóta háromszor módosí­tották a határidőt, s ígérete ellenére a Kék Duna Termclő­A költözködés, az új otthon [ elfoglalása mindenki számára i nagy öröm, azoknak pedig kü­lönösen, akiket többször űzött ki családi fészkükből az ára­szövetkezet építőbrigádja a legújabb, augusztus 20-i határ­időre sem adja át a konyhát, amire pedig negyven bölcső- dés és ötven óvodás korú ap­róság vár szeptembertől. Tóbiás Irén felvétele dás. Az Ady Endre utca 3. szám alatti emeletes épület alagsorának lakóházából elköl­tözhetett végre három család a Duna mellől, a Felszabadulás lakótelep C épületébe. A ház előtt egy szatyorral kezében a bolt felé igyekvő férfitől érdeklődtem, nem tudja-e, melyik lépcsőházban laknak a legújabb lakók? — Valószínűleg a miénkben, mert szombaton költöztünk — mondja, s bemutatkozik: Tő- zsér József kocsikísérő vagyok. A lakásban már minden a he­lyén, a szőnyegpadlót mintás szőnyeg fedi, a sarokban álló­lámpa, a fő helyen a televízió, középen egy asztal fotelokkal és két rekamié. Az egyiken egy pici gyerek ül, és figyel tágra nyitott szemmel. — Az unokám, Béluska — mutatja be —, nyolchónapos. A lányomékkal együtt lakunk, az ő nevükön van ez a csodá­latos, napfényes két szoba összkomfortos lakás. Hatan la­kunk benne, de idővel heten, mert a kicsinek testvérikét is szeretnének a fiatalok. Az asszonyok — anya és leánya — nagy munkában vannak: mosnak, szinte min­dent ki kell mosniuk, a nedves lakásban minden ruhanemű nyirkos, penészes lett. A szek­rény aljában a ritkán bolyga­tott tiszti egyenruha csakúgy, mint a szőnyegek, bútorok. A ruha még megmenthető, a bú­toroknak csak egy része hasz­nálható, újat kellett vásárolni. A Tőzsér család tizenhét esz­tendeig lakott az Ady Endre utca 3. számban. Ez idő alatt nyolcszor űzte ki őket az ár­víz. Ügy tartják, hogy végre emberhez méltó környezetben, egészséges lakásban élhetnek. Ma divat szidni az építőipart, Tőzsérék és Kovácsék még­sem teszik, pedig alig egy hete laknak új otthonukban, amely nem mentes kisebb hibáktól. Remélhetőleg ezeket hamaro­san kijavítják az építők, hi­szen garanciát vállaltak a la­kásokért. Ha így lesz, egy csepp üröm sem vegyül majd az új lakók örömébe. Az ipar /^supa mosoly és derű — '■'* állapítom meg a kölcsö­nös bemutatkozás után Koff- ier Jozsefnéről, a Pest megyei Vegyi- és Divatcikkipari Vál­lalat írószer Gyáregysége alu- grafika üzemének csoportve­zetőjéről. Szinte árad belőle a jókedv, amely pillanatok alatt környezetére is átragad. Ez az a tulajdonsága, amiért min­denki szereti. De van valami, amiért irígyei is akadtak, és­pedig, hogy egyike lett a könnyűipar kiváló dolgozói­nak. — Nem is jogtalanul irigy­kednek — mondja —. hiszen 60-an dolgozunk a grafikában, és bizony legalább két tucatot tesz ki a kitűnő munkáskéz, közülük kiválasztani a legjob­bat szinte lehetetlen. Jó ma­gam. úgy érzem; a véletlen is közrejátszott abban, hogy éppen engem javasoltak e ma­gas kitüntetésre. De nincs egészen igaza. Az bizonyos, hogy tíz-tizenkét ki­magaslóan dolgozó, szorgalmas asszony közül nehéz a legjob­bat kiválasztani, de hogy ez­úttal sikerült, azt talán bizo­nyítja. hogy korábban már két ízben is megkapta a vál­lalat kiváló dolgozója kitünte­tést. Koffler József né idén tölti a Szombati (evei Mi újság kenyérügyben? Olvasom az újságokban, hallgatom a rádióban, mi­lyen diétás kosztat ajánlanak molett hölgyeknek, hí­zásra hajlamos férfiúknak. Kevés szénhidrát, zsír, sok­sok gyümölcs, grillételek — helyben vagyunk. Ha va­laki netán komolyan veszi az intelmeket és meg kíván­ja tartani a diétát — utazzon Szentendrére. Hogy miért? Egyszerű a válasz: szénhidrátra többé nincs gondja. Műemlékekben, történelmi nevezetességekben és vízben bővelkedő szép városunk — kenyérszegény. Bárki meggyőződhet róla, csak vegye magának a fá­radságot és induljon el bevásárló portyára. Valahány üzletben, de másutt, például Leányfalun is gond: ha van kenyér, nem friss, ha van friss kenyér, nem szál­lítottak péksüteményt, nincs kenyér és kalácsot sem kaptak; a variációk sora szinte kimeríthetetlen. Ha gonoszkodni akarnánk azt mondhatnák, szeren­csések a szentendreiek, van miről beszélgetni, akár a ködös Albionban az időjárás, itt a kenyér a téma. Tudják ezt a városi tanácsnál is, ahol évek óta szí­vós és tegyük hozzá kilátástalan harcot folytatnak egy új kenyérgyár felépítése érdekében. Mi nehezíti a küz­delmet? Nem nehéz kitalálni, a pénz, pontosabban a pénztelenség. A városi tanács illetékeseitől tudom, hogy a „ke­nyérügy” nem ma kezdődött. Valamikor, a középkor­ban a városka apró pékműhelyeiben hatalmas pékla­pátokkal tolták a kemencébe a szépen megformált ci­pókat, péksüteményeket. Nehéz, fárasztó munka volt, elfújta a modern idők szele. Szerencsére. De utána mi történt? Az egyik ilyen kicsiny, manufakturális üze­met megnagyobbították, némileg modernizálták és ki­nevezték városi sütőipari egységgé. Azt is tudom, hogy eközben szorgosan munkálkodtak illetékesek egy új, minden igényt kielégítő kenyérgyár felépítésén. Ez úgy 10—15 éve történt. Már akkor úgy határoztak, hogy az új gyár legalább napi 22 tonnányi kenyeret kell hogy adjon, hiszen innen látják el a helybelieken kívül Leányfalu és Pilisszentlászló lakosait is. Pompás helyet találtak a Kőzúzó utcában; közmű­vesített, tágas telket. Megint telt-múlt az idő, ám a helyzet nem változott. Azaz mégis. Három évvel ezelőtt került sor a régi kenyérgyár rekonstrukciójára. Űj gé­pekkel, berendezésekkel látták el, s így ma már mint­egy 8 tonnányi kenyér, péksütemény készítésére képes. De ez nem elég. A turizmus, a hétvégi forgalom növekedésével, a telektulajdonosok egyre szaporodó hadával és termé­szetesen a helybeli lakosság lélekszámúnak és életszín­vonalának emelkedésével nem számoltak. S a helyzet ma úgy áll, hogy a tíz éve vajúdó kenyérgyár napi 22 tonnára tervezett termelése is kevésnek bizonyulna. Még szerencse, hogy nem építették fel! Most ismét biztató a kilátás. Hallom, hamarosan napirendre kerül a kenyérgyár ügye. Helye idestova másfél évtizede megvan, s óvatos becslések szerint akár két év alatt is felépíthető. Hiába várnak? Öt esztendő távlatai Koncentrált fejlesztés az agglomerációs nagyközségekben A hét közepén tárgyalta az MSZMP járási végrehajtó bi­zottsága az ötödik ötéves terv irányelveit. Megállapították, hogy a járás a negyedik ötéves terv időszakában a felsőbb párt és állami szervek határo­zatainak végrehajtásával, a fejlesztési célkitűzések meg­valósításával eredményesen fejlődött Tervszerű, arányos fejlődés A járási pártbizottság a be­fejezés előtt álló tervidőszak eredményeiből, a járás sajátos helyzetéből és adottságaiból kiindulva határozta meg az V. ötéves tervidőszak fejlesz­tési irányelveit Ennek szel­lemében még nagyobb gond­dal kell elősegíteni a gazdaság tervszerű, arányos fejlesztését, a munkahelyi és üzemi de­mokrácia tartalmi gazdagodá­sát, amely egyben lehetővé te­szi a munka alkotó jellegének további kibontakozását, s nö­veli a dolgozók felelősségtuda­tát, fokozza aktivitásukat. Szó esett arról is, hogyan, miképp lehet az ipari terme­lést tovább növelni, hatékony­ságát fokozni. Tudvalevő, hogy a gazdasági növekedés exten- zív feltételei kimerültek, ezért elsősorban a meglevő eszkö­zök korszerűsítése, a munkaidő jobb kihasználása hozhat elő­relépést. Lényeges kérdés, mindenképpen figyelmet érde­mel a lakosság életkörülmé­nyeinek javítását célzó javas­latok sora. Ilyen például: kon­centrált fejlesztés az agglome­rációs nagyközségekben, a ke­reskedelmi és szolgáltató há­lózat bővítése, a munkahelyi szolgáltatások (munkáslakás, óvoda, bölcsőde) kiszélesítése. Előnyben a nagy családosok Az alapellátás tekintetében változatlanul meghatározó je­lentőségű kérdés a lakásigé­nyek kielégítése. Már az el­múlt években is több hasznos kezdeményezés történt s most a kitűzött célok egyike: hogy a járás egész területén szerve­zettebben segítsék a magán­erőből történő családiház-épít- kezéseket. És akár eddig: a három-, illetve többgyermekes családokat minden lakásépítési formánál előnyben kell része­síteni. Fontos, és érdeklődésre ugyancsak számottartó kérdés volt a közműhálózat kiépítése, a korszerűsítésére tett javasla­tok. A negyedik ötéves terv so­rán a már megkezdett ivóvíz- hálózat bővítéseket folytatni kell. Egy konkrét feladat: Pá­rnáz és Visegrád csatornarend­szerének végleges elkészítése. Nem közömbös a közlekedés jövője sem. E területen is kedvező döntés született: — így szól a határozat —, a BKV, HÉV és a MAVAUT vonalain 10—15 százalékkal csökken jen a menetidő, s törekedr kell az utazás kulturáltságá­nak javítására. Számos hatá­rozat született az egészség- ügyi ellátás javítása érdeké­ben és foglalkoztak olyan kér­déssel is, mint a távhivórend- szer modernizálása. Az ú automata főközpontok kiép~' tése — hangsúlyozták — sür­gető gond. Összehangoltan Végezetül, de nem utolsósor­ban a kereskedelem mai hely zetét tárgyalták. Megállapítot­ták, hogy az eddigi gyakorlat nak megfelelően az ÁFÉSZ ér a tanácsi kereskedelmi válla­latok fejlesztési elképzelései összehangoltan kell megvalósí­tani. Különös gondot kell for­dítani Pomáz, Tahitótfalu, Pi­lisszántó, Dobogókő, Sziget- monostor-Horány, Pócsme- gyer-Surány alapvető élelmi­szercikkekkel, zöldség- és gyü­mölcsfélékkel való ellátására. Ugyanakkor gondoskodni kell arról, hogy az agglomerációs nagyközségekben megfelelő le­gyen a friss kenyér, a tej, a tőkehúsellátás, valamint a kü­lönféle iparcikkek választéka bővüljön. Értünk, ne ellenünk' nek idei első kiadványa, amely igen hasznos fogódzót nyújt az ifjúságvédelmi aktivisták, ne­Ezzel a címmel jelent meg a Pest megyei Tanács vb Gyer­mek- és Ifjúságvédő Intézeté­Ellenőrzések leányfalu üzleteiben A leányfalui nagyközségi ta­nács szociális, kulturális és egészségügyi bizottsága, vala­mint a községfejlesztési és üdülőhelyi bizottság közös vizsgálatot tartott a vendéglá­tó helyeken, állami és magán- kereskedőknél. A vizsgálat so­rán megállapították, hogy a tetszetős, jó minőségű süte­ményeket előállító Pest me­gyei Vendéglátóipari Vállalat 507. sz. cukrászüzemében a higiénia, a rend és tisztaság még sok kívánnivalót hagy maga után. Hasonló tapaszta­latokat szereztek Takács Jó- zsefné lángossütőnél is, akit már többször figyelmeztettek, s most meg is bírságoltak. velőszülők részére. Egyik cik­ke: Mit tehetünk? Mit te­szünk? — címmel egy megkez­dett sorozatot folytat, amely­ben most dr. Véghelyi Tibor- né, a szentendrei városi ta­nács gyermek- és ifjúságvé­delmi állandó bizottságának elnöke és Bella György, a Ha­zafias Népfront szentendrei járási Bizottságának alelnöke a szülői munkaközösségek fe­lelőse mondja el véleményét, tapasztalatát a gyermek- és kiválója tizenhatodik esztendőt a PEVDI-nél... Annak idején Szentendrén a Dózsa György úti, volt Mutter-házban kezdte a szakmát. Akkoriban az alu- grafika öt-hat helyen, szét­szórva működött. 1964-ben letette a chemigrá- fus-vegyimarató szakmunkás- vizsgát, s valószínűleg ez kö­tötte végleg a vállalathoz. Kezdetben ugyanis azt tervez­te, hogy csak átmenetileg ma­rad a PEVDI-nél. azután ahogy megismerte a munká­ját. meglátta benne a szépsé­get, a változatosságot, s meg­kedvelte kolléganőit, mind ke­vesebbet gondolt a távozásra. Amikor pedig, körülbelül tíz éve átadták az új gyáregysé­get. ahol az alugrafika külön üzemet kapott, már érezte, hogy kitart választott szakmá­ja, és a PEVDI mellett. A vezetők közül — mint köztudott — a legnehezebb dolga éppen az „alsószintű” vezetőknek van. azoknak, akik valamikor maguk is ott álltak a munkapadok mellett, ahol most munkatársaik, beosztot­taik. Kofflernének — vezetői feladata mellett — ma is részt kell vállalnia a fénymásolás­ból, a festékezésből, az előhí­vásból, a szárításból, a mara­tásból és a dukkózásból, hi­szen nagy munkaerőhiánnyal küzdenek. S az alugrafikában a maratáson kívül még min­dent kézierővel végeznek. Az asszonyok munkája igen nehéz, nagy erőt kell kifejte­niük például csiszoláskor, hen­gerléskor, a lemezek sikálása- kor. Sokuknak bizony ízülete- sek az ujjai. Nem szívesen maradnak a fiatalok, főleg a törzsgárda tagjai tartanak ki hűségesen az öreg munkaesz­közök mellett. A régi dolgozók nagyon összetartanak. Annak a brigádnak, amelyben Koff- lerné is dolgozik, van három tagja, akik a brigád alakulása óta más csoportba kerültek, de továbbra is a Tyereskova brigád tagjainak vallják ma­gukat. ifjúságvédelem kérdéseiről. Hírek a járásból A tahitótfalui községi tanác végrehajtó bizottságának hét fői ülésén más napirendi pon tok mellett megtárgyalták ? telekgazdálkodási feladatokró' a telekrendelet végrehajtása ról szóló beszámolót. A végre hajtó bizottság határozatot ho zott arról, hogy Tahitótfalur az alsószérűket a műút mel lett a Dankó utcáig beépítés­re jelölik ki. ★ A Duna menti városok női labdarúgó villámtomájára amelyet a Szentendrei Papír­gyár pályáján rendeztek meg hat csapat nevezett be, s kö­zülük első a Dunaújvárosi Vas- betonelemgyár, második a Szentendrei Papírgyár, harma­dik a váci Forte lett. Az oldalt írta: Czibor Valéria és Sebestyén Zsuzsa t Új lakásban az árvízkárosultak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents