Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-22 / 170. szám
''xJÍMtm 1975. JÜLIUS 33., KEDD Kiá llítótermekben Pest megyei alkotók az ország tárlatain Számos közös és egyéni tárlat nyílt e hetekben is nemcsak a fővárosban és megyénkben, hanem az ország más tájain. Örömmel tapasztalhatjuk, hogy igen sok' helyen találkozunk Pest megyében élő alkotók műveivel a bemutatott anyagban. Országos vasutas kéiizoművészeíi tárlat i Immár 25. alkalommal rendezi meg a vasutas-szakszervezet képzőművészeti tárlatát. Ezúttal kettős jubileum jegyében zajlik sikerrel Budapesten, a Népszínház utcai kiállítóhelyiságben. A vasutas-szakszervezet rendszeres anyagi támogatása révén jött létre és dolgozott folyamatosan a budapesti. szegedi, miskolci, debreceni, szombathelyi képzőművészeti kör, munkásalkotóik szerepeltek a bécsi, müncheni, párizsi és, budapesti nemzetközi vasutas képzőművészeti kiállításokon, sőt két alkalommal a nemzetközi szövetség nagydíját is elnyerték. Szabó Antal, a vasutasok szakszervezetének főtitkára joggal állapítja meg a katalógus előszavában, hogy „Érdemes fáradságot nem kímélni, anyagi és erkölcsi támogatást adnia képzőművészeti körökben alkotóknak’’. Ez a kulturális segítség az idei tárlat megnyugtató átlagszínvonalában nyilvánul meg. A kiállítók tartják a »mértéket, s ha minőségi előrelépésről nem is számolhatunk be, értékcsökkenés sem tapasztalható. Mindez’ meghatározza a teendőt is, hogy a szervezeti formák megújításával, az elméleti és szakmai munka rendszeresebb szigorával lehet és kell, előbbre jutni, mert a képességet illetően több fellendülés előtt álló és fejlődőképes vasutasművész, fesitőjelölt munkáival találkoztunk. Megfontólt szerkezetű és méltó módon kivitelezett festményeket küldött a tárlatra Balassa Katalin, Benyó Pál, Sárközi Katalin, Tuschák Gabriella és különösen Komendák Éva, a grafikában Olajos György és Ruttkay Sándor jeleskedik, Rozsondai Antal pomázi tája finom ecsetkezelésével tűnik ki. A szoboranyag az idén is változatos. A verőcei Czinege István megoldott gyermekábrázolásaival, a gödi Sziklai Gyula drámai hangvételű 1944-et idéző applikációs Vígh Tamás szobra domborításával, a monori illetőségű Szemők György élénk fantáziájával emelkedik ki a jó átlagból. Az érdi Zimán Árpád és a szobi Zi- man Lajos is figyelemre méltó plasztikákkal szerepel, kár, hogy a tavaly szép sikerrel résztvevő Ádám Zoltán művei ezúttal hiányoznak a kiállításról. Országos amatőr képzőművészeti kiállítás Örömmel számolhatunk be nemcsak a vasutas képzőművészeti tárlat kapcsán arról, hogy fellendülőben van az amatőmozigalom, amint azt másik tárlat is bizonyítja. E Szekszárdon rendezett bemutatón a Pest megyeiek közül a szentendrei Aknai János, Gavrilovits Sándor, Holdas György, az abonyi Bamóth Zoltán, Heiling György, Bakosi László, az érdi Eöry Emil, Kéri Mihály, valamint az éppen vasárnapi lapunkban Szegedi Pál által jellemzett Selmeci György tápiószőlősi tanár szerepelit kiemelkedően. Tulajdonképpen csak az probléma, hogy közülük többen éppen folyamatos értéknövekedésük következtében már nem is nevezhetők amatőröknek, hanem képzőművészetünk új ígéreteinek. Vigh Tamás A szegedi szabadtéri játékokat kísérő rangos tárlatokon is találkozunk Pest megyei alkotókkal. Az évek óta Visegrádion dolgozó művésznek a szegedi Móra * Ferenc Múzeumban megnyílt kiállításán mai plasztikánk kiemelkedően nagy, értékmérő darabjaiból látha,tunk. Felvonultatja minden erényét, szobrainak tényleges minőségét és kezdeményező erejét. Szombathelyen nagy érdeklődés közben nyílt tárlat a Berzsenyi Könyvtárban. Mészáros József festőművész kiállítása nyílt meg itt. A valóság megközelítésének számtalan festői változata közül emlékeit tárja fel nagyon érzékletes, finom, őszinte képi vallomásokban. Lírai szemléletének legszebb példája az Anya-sorozat, melyben a bölcs és aktív öregség szép állomásait idézi érzékeny gesztusokkal. Festészetében feltámasztja azt, ami bennünk . falu, lovak, kukorica- f osztás, kertészkedés, vásár emlékeit idézi fel úgy, hogy továbbteremti az előző mesterek ezzel kapcsolatos megoldásait. Mészáros József rejtőzően nagy művészete csak annak ajándékozza olykor „ügyetlennek látszó”, de annál árnyaltabb varázsát, aki elmélyül benne. Most lett ötven- esztendős és Szombathely városa ezzel a gyűjteményes kamarakiállítással tisztelte meg a még nagyobb reményekre jogosító munkásságát. Losonci Miklós V. Kicsin szombaton a Kom- szomolszkaja Pravdában megjelenít Választani... című cikkében írja: Vitathatatlan, hogy a magyar Fábri Zoltán „141 perc a befejezetlen mondat-' bői” című filmje az egyik legjelentősebb esemény volt a változatosságokban gazdag fesztiválon. Filmjének, mely Déry Tibor A befejezetlen mondat című regényén alapul, Fábri az önkorlátozás erényéről tett tanúságot: nem is tűzte célul maga elé, hogy filmre vigye a háromkötetes művet: nem akart skrupulózus illusztrációkat. Amint a gyakorlat mutatja, ez az adaptációk egyetlen eredményes módja. A film hatalmas anyagával a rendező szabadon bánik, úgy igazgatja az események szálait, ahogy erre a művészi elemzés szempontjából szükség van; ez a filmregény mindenekelőtt a gondolatra, s csak másodsorban a cselekményre épül. A film hősének, a gazdag rejti rejtjelek mögé. Ellenkezőleg, a végletekig világos, félreérthetetlen. Ehhez a vezérmotívumok vissza-vissz.avetí- tésére, váratlanul távoli kapcsolatokat felfedő összehasonlításokra van szükség. Újra meg újra visszatér a filmben a munkás gyáva meggyilkolása, a sötét ügyekbe gabalyodott üzletember ön- gyilkossága ... S a keringő — hol légies, hol karikatúra- szérűén sietős, hol pedig áttetsző, széteső — mintha egy osztályt siratna el, mint az az emlékezetes polonéz Andrzej Wajda egy régi filmjében ... ... Egy tett csak egy folya- mat, a történelem összefüggésében nyeri el valódi értékét. Hogy értékelni tudjuk: a filmben látott visszapillantásokra, s a hősök jövőjébe tett dokumentumszerű kirándulásokra is szükségünk van. Megtudjuk, hogyan végzi életét Parcen- Nagy. Megtudjuk, hogy csak „egy ismeretlen lány fényképeként” marad meg az életéből Évi, egyetlen nagyszerelme, akinek nem adta meg a sors, hogy változtathasson Parcen-Nagy sorsán, mert ehhez végre „felnőtté kellene válni”. „Próbálj íneg tisztességesen élni, különben, esküszöm, nem jövök vissza” — mondja Évi búcsúzóul és nem tér vissza. És a nagy tettekre képtelen Lőrinc tovább folytatja játékát az élettel, holott már választania kellene, ideje lenne valóban élnie. Vergődik, igyekszik becsületes lenni. S minden kísérletét, hogy közelebb kerüljön a munkásokhoz, visszafogja hatalmas, kompromisszumokat nem ismerő osztálytudata... ... Nem tudom, milyen film ez: színészi? Rendezői? Szerzői? Itt minden szerencsésen, harmonikusan találkozott; Illés György, a film briliáns operatőre tudása javát adta. De lehet-e másképpen? Szólhat-e a művészet másképpen, mint .ezen a kifejező, áttetszőén tiszta nyelven ?... ★ Elismerő kritikát közöl a filmről — mint szombaton jeleztük — a Szovjetszkaja Rosszija és a Krasznaja Zvjez- da is. A Krasznaja Zvjezda cikkírója párhuzamot von Andrzej Wajda: Az ígéret földje című filmje és Fábri alkotása között. „... rokonná teszi őket a nagy burzsoázia önzőén hazug, parazita életformájának leleplezése és tagadása ...” A bemutató után tartott sajtóértekezleten Szergej Ge- raszimov világhírű szovjet rendező így nyilatkozott a filmről: „Fábri Zoltán jó filmet csinált, amely gondolkodásra készteti a nézőt”. Panoráma. Üj, havonta jelentkező műsorral segíti ezentúl a tévé a nézők politikai ismereteinek gazdagítását. Az első adást szombaton tekinthettük meg, s elmondhatjuk: a műsor — tartalmát, gondolatait és módszereit tekintve —• megfelelt a várakozásnak. Jól egészítette ki a nézőknek a Közel-Kelet politikai helyzetéről és a biztonsági konferenciáról kialakult véleményét. Érdeklődéssel várjuk a folytatást. Látogatóban. Látogatás dr. Tálast István professzornál volt a címe a televízió vasárnap délután bemutatott, elég nehezen meghatározható műfajú műsorának. Rendhagyó volt az adás két okból is. Egyrészt, mert nem leltük fel benne a szokványos portréfilmek sablonos kérdéseit, feleleteit. Másrészt: a jól kérdező dr. Filep Antal és a precízen,' átgondoltan válaszoló dr. Tálast István beszélgetéséből határozott körvonalakkal bontakozott ki a Kiskunságnak és lakosságának múltja-jelene, hagyománya, népművészete. Megismerhettük belőle a professzor egyéniségét, tudományos fejlődésiének állomásait és munkásságát. Nem csupán az alföldi, vidék volt az egyedüli, a központi téma. Érdekes, országos jelentőségű eseményeket, összefüggéseket : idézett a nézők emlékezetébe dr. Tá'lasi István Magyarország történetéből is. A társalgást színessé tették a foto- és filmdokumentumok. Jól ragadta meg és használta ki ezt, a nézők érdeklődését felkeltő és ébrentartó lehetőséget a szerkesztő, Borús Rózsa és a rendező, Czigány Tamás. A IIET. Megszoktuk már, hogy a tévé vasárnap esti politikai magazinja változatos, közérdekű problémákat boncolgat. Rendszerint minden tévénéző talál benne magának megfelelőt, hozzá közelállót. Hiszen kinek az érdeklődését nem esi gáz ta föl az elmúlt hétnek — a világ közvéleményét lázban tartó — tudományos kísérlete, a Szojuz és az Apolló űrrandevúja? És kinek nincs véleménye a szeM íg ifjú Bogár Szabó Imre a vármegyeház pincetőmlöcében a papot és tióhért várta, s statáriális törvényszék Somogyi Ferenc rögtönítélő bírót, több esküdt társaságában elválasztotta & kiküldte az ítélet végrehajtásának eszközlésére, s annak miképpen lett véghezviteléről teendő tudósításra”. A sajtó hónapok óta tartó, fellengzős. ’ hírverése, amely a Bogár-féle betyárbanda tetteiről régényes túlzásokkal izgatta a közvéleményt, korán. megindította a legendaképződést, s az elfogott betyár több mint kétnapos, statáriális tárgyalásának rendkívüli érdeklődést biztosított. Pest- Budán is sokan ismerték már a három Bogár-fiúnak még 1861 decemberében, a bajai vásárosok megrablása után, közzétett „személyes leírását”. A vármegyeház tárgyalótermének válogatott közönsége, meg at épület körül ácsorgó kíváncsiak közül többen osztoztak, hogy az ítéletére váró betyár menekülőben levő öccse, a 18 éves, pelyhedző bajuszú, szöghajú, dióbama szemű, jóképűnek mondott Jakab vagy unokabátyjuk, a 30 év körüli volt lacházi csikósszámadó, a gesztenyeszín hajú s pedrett bajszú, kiberetvált körszakálBEKES ISTVÁN: drogéit nótája lú, világító kék szemű, s még a panaszosok, sértettek tanúvallomása szerint is mutatós férfiúnak jellemzett Miska kerül-e hamarább kézre... ? S az utcára szorultak’ is alig várták már, hogy szemtől szembe láthassák a magas, nyúlánk termetű, kicsiny barna bajszú, barna hajú, barna szemű, a személyleírásban „igen szép külsejű és arcú”-nak mondott ifjú Bogár Imrét, akit a kivégzésről szóló tudósításban, az akkor igen divatos Lavater- féle fiziognómiai — arcisme — elméletre utalással majd úgy fog jellemezni a Pesti Hírnök 1862. július 26-i számának újdonsága, hogy „arcát látva, talán maga Lava- ter is csodálkozott volna”. „Ezernyi-ezer nép lepte el az utcákat” — írja az egykori sajtótudósítás, amikor Bogár Imre, ahogy már idéztük „virágkoszorúval a kezében, a vesztőhelyre szállíttatott”. Délután fél hat felé járhatott ekkor az idő, mert este negyed1 nyolckor, mielőtt „jelen való, s eddig folytonosan együtt ült rögtönítélő bíróság ezen ülését befejezvén szétoszlott” volna, a rögtön- törvényszéki ítélő és, végrehajtó bíró, Somogyi Ferenc, s bírótársainak aláírása,' pecsétje fölé még a következő zárószöveget rótta a jegyző: Alulírottak a rögtönítélő törvényszék által akasztófára ítélt ifjú Bogár Szabó Imre ítéletének végrehajtására kiküldetvén, hivatalosan jelentjük: hogy a mai napon délután 6 órakor, a vesztőhelyen, mely szabad királyi Pest városa határában, az Üllői út és a Gyáli puszta közötti dombon fekszik — megérkezvén, miután a rögtönítélő bíróság ítéletét az ösz- szegyűlt nagy tömegek előtt felolvastuk volna, Bogár Szabó Imre rablót Kromberger Mihály megyei hóhérnak által adtuk, ki is nevezett halálra ítélt rablót a felállított akasztófán kötél által, kellő ügyességgel az élők sorából kivégezte. A kurta, keserves élet és a hirtelen, rút halál után következett a betyárörökkévalóság: a nóta... Bogár Imre nótája. Zavaros a Tisza Nem akar higgadni, Az a híres Bogár Imre Által akar menni. Által akar menni. Csikót akar lopni, Kecskeméti zöld vásárra Pénzt akar csinálni. Pénzt akar csinálni, Bölcsőt akar venni, Azt a híres Dűli Marosát El alcarja venni. Korcsmárosné, hallja, Van-e veres bora? Van énnekem veres borom Vendégek számára. Korcsmárosné, hallja, Van-e vetett ágya? Vetett ágyam, barna lányom Vendégek számára. Jegyzőkönyv a halál-ítélet végrehajtásáról — Pest megyei Levéltár. Korcsmárosné, hallja, Van-e vacsorája? Van vacsorám, papríkáshús, Nem betyár számára. Korcsmárosné, hallja, Száz itce bort adna? Megkínálom a vármegyét, Hogy ne legyek rabja. Huncut a vármegye, Nem iszik belőle, Mert a szegény Bogár Imre Most van a kezébe. Láncot a zsiványnak Kepére, lábára; Dűli Marosa a babáját De hiába várja! Nézz ki Marcsa, nézz ki Ablakod firhangján, Most kísérik Bogár Imrét Aranyszín paripán. Ezüst a zablája, Arany a kantárja, Az a híres Bogár Imre Annak a gazdája. Harangoznak délre, Fél tizenkettőre, Most kísérik Bogár Imrét A vesztő helyére. 1 Kiapadt a Tisza, Csak a sara maradt, Meghalt szegény Bogár Imre Csak a hire maradt. (Folytatjuk) k 1 1 A fesztivál egyik legjelentősebb eseménye A 141 perc... moszkvai visszhangjából Július 10 óta zajlanak Moszkvában a IX. filmfesztivál eseményei. Száz ország mintegy 390 rövid-, gyermek- és játékfilmjével ismerkedik meg a zsűri és a közönség. A játékfilmek versenyébert 35 ország vesz részt. Mint szombati lápszámunkban már hírül adtuk, a ‘fesztiválon kiemelkedő sikert aratott Fábri Zoltán rendező 141 perc a befejezetlen mondatból című versenyfilmje. Nemzetközi szaktekintélynek számító filmtörténészek és kritikusok a Moszkvában bemutatott legjobb művek közé sorolták Fábri alkotását. Több moszkvai lap azóta egyértelműen az elismerés hangján méltatta, elemezte a Déry adaptációt. E visszhangból adunk ízelítőt a kritikák egy-egy jellemző részletével. családból származó Parcen- Nagy Lőrincnek az életében sok, a nehéz korszakban vergődő nemzet fájdalmas problémáihoz vezető szál fonódik össze. A harmincas évek: a fasizmus születése. Az erkölcs, az élet normáinak szétesése. Kifinomult, keresett haldoklás, a hervadás pompázatos szépsége, ocsmányságokba hajló szépség, sűrű dekadencia — ahogyan a film bemutatja. S szemtől szembe egy másik világ, a munkásélet rideg prózája, ahol gyűlnek már az energiák a végső, határozott lépésre. Nem egyszerű film. Elemzése nemcsak alapigazságokból áll. S a rendezőt, mindenekelőtt a társadalmi folyamatok dialektikája izgatja. A hősre, akit együttérzéssel kísérünk, kudarc vár. Hogy megértesse' a kudarc okait, Fábrinak .szüksége volt az összetettnek nevezett formára. Valójában nem összetett, mert sem az alkotó gondolatát, sem értékelését nem TV-FIGYELŐ metes utcákról, a főváros arculatát gyakorta elcsúfító hulladékról? Színvonalasan, érdekesen szólt erről is az adás. Utolsó ülésszakához közeledik a biztonsági konferencia Helsinkiben. Ez alkalomból azt vizsgálták meg A Hét munkatársai: hogyan jelentkezik az emberek tudatában a fogalom — biztonság. Ez volt talán a legsikerültebb riport. Hallottunk tudományosan megalapozott, átgondolt válaszokat, nyelvészeti okfejtést, munkába induló és az utcán sétálgató emberek rögtönzött , véleményét. Mi is derült ki a végén? Idézzük a Láng Gépgyár munkásának a válaszát arra a kérdésre: fél-e a háborútól, beszélnek-e erről családi körben? Miilt mondtá: nem. Ez már nem beszédtéma náluk. Egyben viszont mindenki egyetértett: a világbéke megteremtésének feltétlenül fontos és elengedhetetlen állomása a biztonsági értekezlet befejező ülése. V. F.
