Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-18 / 167. szám

1975. JŰLIÜS 18.. PÉNTEK TÁÚiav Magyar, szovjet, csehszlovák szakemberek Nagyszerű példája a csucseromu a KGST-országok összefogásának Avatóünnepség /nótán Csütörtökön felavatták az új inotai 200 megawattos teljesít­ményű gázturbinás csúcserő­műveket. Az ünnepségen részt vett dr. Szekér Gyula, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, dr. Simon Pál nehézipari mi­niszter, Pap János, a Veszprém megyei pártbizottság első tit­kára, Méhes Lajos, a vasas­szakszervezet főtitkára, vala­mint a kohó- és gépipari, az építésügyi és városfejlesztési, továbbá a külkereskedelmi mi­nisztérium több képviselője. Ott volt D. J. Levcsenko, a Szovjetunió budapesti nagykö­vetségének kereskedelmi kép­viselője és a Pavel Oszipovics Szirij, a Szovjetunió energeti­kai és gépgyártási miniszter- helyettese által vezetett dele­gáció is. Schiller János, a Magyar Villamos Művek Tröszt vezér- igazgatója tájékoztatta a ven­dégeket az új erőmű beruházá­si munkáiról és annak műkö­déséről. Hangoztatta, hogy az első tapasztalatok nagyon jók. A két turbinából álló erőmű a I magyar villamosenergia-rend- ' szer fontos része lesz; elsősor­ban a csúcsfogyasztások ide­jén teszi egyenletessé energia- ellátásunkat. Mint mondotta, a beruházás kezdetétől számított két és fél év múlva helyezték üzembe az erőmű első blokk­ját, és ezt követően egy esz­tendő múlva a másodikat. Az első gázturbinát 270 alkalom­mal kapcsolták az országos há­lózatba. Ez 71 millió kilovatt- óra villamos energiát termelt. A másódik turbinát 76 alka­lommal kapcsolták az országos hálózatba és annak teljesítmé­nye 16 millió kilowattóra. Az új erőmű fő előnye, hogy rend­kívül gyorsan, a kapcsolástól számított 40 percen belül már villamos energiát szolgáltat. A tájékoztatást követően a vendégek megtekintették az új erőművet, majd részt vettek az inotai erőmű kultúrtermében rendezett nagygyűlésen, ahol dr. Szekér Gyula, a Miniszter- tanács elnökhelyettese mon­dott ünnepi beszédet. DR. SZEKER GYULA BESZEDE Dr. Szekér Gyula, a Minisz­tertanács elnökhelyettese a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága és a kormány nevében mindenek­előtt köszönetét mondott a gáz­turbinás csúcserőmű építésé­ben részt vevő valamennyi magyar, szovjet és csehszlovák dolgozónak, kollektívának. Hangsúlyozta, hogy a két, egyenként 100 megawattos tel­jesítményű, óriás gázturbinák­kal felszerelt automatizált erő­mű felépítése kimagasló mű­szaki teljesítmény, ami egyút­tal a szocialista országok mű­szaki-tudományos és gazdasági együttműködésének szép pél­dája. A sikeres próbaüzem so­rán végzett mérések igazolták, hogy a turbinák kitűnőek, ha­tásfokuk még jobb is a terve­zettnél. Az 1. számú turbina csaknem ezer üzemóra alatt már mintegy 70 millió kilo­wattóra villamos energiát ter­melt Dr. Szekér Gyula nagy elis­meréssel emlékezett meg a ge­nerál-kivitelező, a Vegyimű­veket Építő és Szerelő Válla­latról, mert olyan építési és szervezési módszereket alkal­mazott, amelyek lehetővé tet­ték a szoros határidők teljesí­tését, valamint valamennyi al­vállalkozó munkájáról. ­— Az inotai gázturbinás csúcserőmű megtervezése, fel­építése és üzembe helyezése — mondotta — nagyszerű pél­dája a szocialista országok, a magyar, a szovjet és a cseh­szlovák üzemek közös erőfe­szítéseinek. Ha valaki gyakor­latban kívánja tanulmányozni a szocialista országok komp­lex integrációs programjának megvalósítását, jobb példát, mint az inotai gázturbinás csúcserőmű együttes építését, nem is ajánlhatunk. Dr. Szekér Gyula elmondot­ta, hogy a szovjet szerelők a magyar munkásokkal és ter­vezőkkel együtt részt vettek a kongresszusi és felszabadu­lási versenyben is. Elhatároz­ták, hogy a második gépegysé­get 1975. február végéig be­kapcsolják az országos háló­zatba, pedig ez szinte lehetet­len feladatnak tűnt, mert en­nek a gépegységnek a szere­lését mindössze 1974 októberé­ben kezdték. A közös akarat, odaadás sikerrel járt, s fel­ajánlásuknak megfelelően feb­ruár 28-án bekapcsolták ezt a gépegységet az országos háló­zatba, majd egy hónap múlva, április 4. tiszteletére a próba- üzemeltetést is megkezdték. Dr. Szekér Gyula megfontolás­ra ajánlotta, hogy az erőmű falán emléktáblával örökítsék meg az építők hősies és nagy­szerű munkateljesítményének, a magyar, a szovjet és cseh­szlovák dolgozók közös alkotó munkájának emlélcét. — Néhány nappal ezelőtt indultak el a Szovjetunióba — folytatta — azok a magyar mérnökök és munkások, akik részt vesznek az Orenburgból kiinduló, a szocialista orszá­gokat földgázzal ellátó hatal­mas vezetékek megépítésében. Csütörtök délelőtt a kormány ülésén pedig határozat szüle­tett a Vinnyica—Albertirsa között megépülő 750 kilovoltos távvezeték beruházásáról. Az véletlen, hogy ez a két ese­mény szinte egybeesik a csúcserőmű avatóünnepségé­vel, de az nem véletlen, hogy a IV. ötéves tervben az ipari beruházásoknak mintegy 30 százalékát, a következő terv­időszakban pedig előrelátha­tóan 35 százalékát fordítjuk majd az energetikai ágazatok fejlesztésére. Dr. Szekér Gyula beszédét a következő szavakkal fejezte be: — Az inotai gázturbinás csúcserőmű építését és üze­meltetését széles körű nem­zetközi érdeklődés és figye­lem kísérte. Megépítése óta is számtalan látogató tekintette meg és elismerését fejezte ki az eredmények láttán. Büsz­kék vagyunk arra, hogy a 100 Tizenkilencmillió doboz szovjet exportra Augusztus végéig hétmillió gyógyszeres- és kozmetikai dobozt készít a Globus Nyom­da rétsági üzeme szovjet meg­rendelésre. A napokban meg­kezdett gyártás azonban a szovjet export első tétele csu­pán, ugyanis szeptember-októ­berre újabb tizenkétmillió s exportmegrendelés érkezett, s a vállalat képviselői további szovjet megrendelésekről tár­gyalnak. A rétsági dobozüzem most már rendszeressé váló közvet­len exporttevékenysége mel­lett örvendetes tény, hogy 1975 az első esztendő, amikor kizárólag hazai, mégpedig a Budafoki Kartonlemezgyár alapanyagából állítja elő a dobozokat. A budafoki és a rétsági gyár a hazai alap­anyag-felhasználás bevezeté­se érdekében évek óta követ­kezetesen együttműködik. A kísérleti gyártás sikere tete­mes devizamegtakarítást hoz a népgazdaságnak. megawattos egységekből álló gázturbinás csúcserőmű a vi­lágon az elsők között hazánk­ban épült fel. A nagygyűlésen felszólalt P. O. Szirij is. Hangoztatta, hogy ennek a két nagy telje­sítményű 100—100 megawat­tos gépegységnek a műszaki színvonala ma a világon egye­dülálló. A műszaki fejlődés egyik legnagyobb újdonsága a Leningrád i Fémművekben közvetlenül a kísérleti pél­dány után készült. A Szovjet­unió — éppen úgy, mint Ma­gyarország — a legjobb szak­embereit küldte ehhez a beru­házáshoz. Munkájukat dicséri az erőmű eddigi sikere is. Az avatóünnepségen dr. Szekér Gyula, a Miniszterta­nács elnökhelyettese kitünte­téseket adott át. A Munka Ér­demrend arany fokozatát kap­ta G. L. Jahontov, az inotai szovjet szakértők vezetője, B. V. Arefjev, az inotai szovjet szakértők főmérnöke. A Mun­ka Érdemrend ezüst fokozatát három szovjet és három ma­gyar szakember, a Munka Ér­demrend bronz fokozatát pe­dig az erőmű beruházásában részt vevő négy dolgozó kap­ta. Tegnap tárgyalta a Minisztertanács Eredményes volt az árvízvédelem Tegnapi ülésén — mint lapunk 1. oldalán beszámolunk róla — a Minisztertanács jóváhagyólag tudomásul vette az OVH elnökének jelentését, hogy az időben megtett júliusi ár- és belvízvédelmi intézkedések eredményesek voltak. Megerősített gátrendszerek — mindannyiunk milliárd jóiból Túl vagyunk a veszélyen. Mindenütt apadnak a folyók. Nem fenyegetik már földjein­ket, falvainkat, városainkat. Legalábbis közvetlenül nem. Több hetes kemény küzde­lemben lettünk úrrá az ele­mek szeszélyén, a nagy erejű hömpölygő áradaton. Egy­szerre nyolc folyónkon kellett védekeznünk. Az alázúduló víztömeg csak alig valamivel volt kevesebb, mint az 1965- ös és az emlékezetes 1970-es árvíz idején: a vízmércék a legtöbb helyen az eddigi ma­ximumok körüli szintet mu­tatták, a Maroson pedig an­nál is többet. öt esztendeje az országban 45 községünk került víz alá, a gátakat áttörő, átlépő ár tízez­reket űzött el otthonukból. Több milliárd forintunkat mosták el a fékevesztett fo­lyók. Még nem tudhatjuk, hogy mennyit vett ki a zsebünkből ez a mostani árhullám. Való­színűleg nem keveset. De az már bizonyos, hogy össze­Az idén mintegy százezer magyar turista Az idegenforgalom napja a Bolgár Nemzeti Kiállításon Csütörtökön a bolgár nem­zeti kiállításon az idegenfor­galom napját rendezték meg. Ez alkalomból Grigor Grigo- rov, a bolgár idegenforgalmi és üdültetési bizottság főosz­tályvezetője sajtótájékozta­tón számolt be országuk ide­genforgalmának fejlődéséről. Bulgária idegenforgalma alig másfél évtizedes múltra tekint vissza, s jelenleg már Európa egyik kedvelt üdülő­helyeként tartják számon. Az elmúlt évben 3,8 millió kül­földi töltött hosszabb-rövi- debb Időt a Fekete-tenger partján és más üdülőhelye­ken, az idén előreláthatóan négymilliónál is többen pihennek ezeken a he- /lyeken. A turistákat összesen 526 korszerű szálloda várja, s 150 kemping működik a nyári főszezonban. A szolgáltatás színvonalának növelésére az idén 17 szállodát korszerűsí­tenek és sok helyen nyitott és fedett úszómedencéket, sportpályákat építenek. Az idén különösen sok ma­gyar turista üdül a bolgár tengerparton és a hegyek­ben, számuk előreláthatóan meghaladja majd a százezret, ez húszezerrel több, mint ta­valy. A főszezonra a szálloda­helyek jó része már elkelt, de szeptemberben még kí­nálkozik lehetőség újabb magyar turistacsoportok vagy egyéni utazók fo­gadására. Számukra különböző kéd- vezményeket is biztosítanak, az autós turistáknak például 15 napnál hosszabb üdülés­kor ingyen benzinjegyet jut­tatnak. A magyar és bolgár ide­genforgalmi szervek már a jövő évi utazási lehetőségek­ről, a programok bővítésé­ről tárgyalnak, s ennek nyo­mán várhatóan az ideinél is több magyar turista utazhat majd Bulgáriába. Szúrós uborka hasonlíthatatlanul kevesebbet, mint a korábbiak. Pedig ak­kor, 1965-ben és 1970-ben tíz­ezrek segítettek a mentés, a védekezés munkálataiban. Most a legnagyobb veszély óráiban is csak 5900 emberre volt szükség■ A többit pótol­ták azok a magasított, meg­erősített gátak, árvízvédelmi rendszerek, amelyek — az 1965-ös és 1970-es tragikus napok tanulságait levonva — az utóbbi években készültek. Nem olcsó építmények ezek. A múlt évtizedben 6 milliárd forintnál is többet költöttünk az államkasszából — mind­annyiunk pénzéből! — a fo­lyókat szegélyező töltések erősítésére és fenntartására. Pest megyében is sok értéket mentettek meg a pusztulástól a megerősített gátak. Így, bár ezen a szakaszon az ár 56—60 centiméterrel megközelítette az il965-ös legmagasabb víz­szintet, tetemesebb kár sehol sem keletkezett. Sem a Szent­endrei-, sem a Csepel-szigeten. A tudomány és a technika mind több korszerű eszköze is a védekezés szolgálatára áll. Automatikus távjelzők, elektronikus berendezések se­gítik, gyorsítják a baj elhárí­tását, megelőzését. Most bizo­nyítottak az események: meghozta a hasznát az előre­látás, a nagy befektetés: sok ezer embertársunk otthonát, keze munkájának eredményét sikerült megvédeni a víztől — a Duna és az Ipoly mentén Pest megyében is. Még egy fontos eleme, el­engedhetetlen részese volt ennek a sikernek: a gátakat őrzök derekas helytállása, ál­dozatos, nagyszerű munkája. Ott, a gátakon nem volt idő tétovázásra, teszem-veszem dolgozgatásra. Cselekedni kel­lett. Zuhogó esőben, zúgó szélviharban, tűző napon és derékig vízben állva is. Mert minden homokzsák életet menthetett, milliókat védhe­tett• Négy nap és négy éjszaka a Csepel-szigeti vízbetörésnél Százak védték Pest megyé­ben is a gátakat, s ennek kö­szönhető, hogy még a váci tetőzésnél is mindössze 500 hold vetemény, 60 családi ház és mintegy 100 víkendház ke­rült víz alá, ami a korábbi ár­vizek csapásaihoz képest igen kis kárt jelent. Azóta már a belvizek is le­folynak és visszahúzódnak, sok helyütt azonban korhadó gabonaszálak, elsárgult kuko­ricatövek jelzik a pusztulást. A Csepel-szigetet körülölelő Duna ellepte az árteret és nem nézte, erdőt vagy szántó­földet önt el. A belvíz szintén sok pusztítást vitt végbe. Kö­rülbelül másfél ezer hektár vetést mosott el a szigeten, de csaknem 300 hektár ártéri ve­tésterület termése megmene­kült. A fővédvonalon kívül nyá­ri gáttal övezve fekszik ez a jó minőségű föld a Nagy-Du­na mentén. A nyári gát olyan magas, hogy 720 centiméteres budapesti vízállásnál is meg­fogja a vizet. Az előrejelzés szerint azonban ennél majd egy méterrel magasabb víz volt várható, és ezt a gátat megemelni nem szabad, mert akkor a másik oldalra — s nem az ártérre! — zúdul az ár. Ami várható volt, július 10- én délben bekövetkezett. A nyári gát északi részén 180 méter hosszúságban, 60 centi­méter magasan betört a víz, másutt, több helyen átcsur- gott a gáton, vagy annak te­tejét mosta már. A föld gaz­dája, a ráckevei Aranykalász Tsz nem nyugodott bele szép búza-, árpa-, napraforgó- és kukoricavetése elvesztésébe. A Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság ráckevei szakasz­mérnökségéhez fordult segít­ségért. Onnan Körmendi Lu­kács és Weselly Ferenc ki­mentek a veszélyeztetett te­rületre és műszakilag irányí­tották a mentési munkálato­kat. A tsz mozgósította tag­jait, de a község lakosságából is sokan önként csatlakoztak hozzájuk, és egy csapat szov­jet katona is felvonult a gát­ra, teljes erővel részt vettek a védekezésben­Négy nap, négy éjszaka szüntelenül folyt a munka. Közben a két gát között nem kevesebb mint 15 buzgár tört fel, azt is „be kellett fogni”. Sok nehézséggel és fáradság­gal sikerült. De sikerült rend­behozni a megcsuszamlott nyári gátat is, mégpedig va­lóban társadalmi összefogás­sal. így mentettek meg négy­millió forint értékű termést.' És ez nemcsak az Aranykalász Tsz-nek, hanem a népgazda­ságnak is haszna. Régi igazság: bajban mér­hető meg legjobban, ki meny­nyit ér. A baj, amely most fe­nyegetett bennünket, sokak­ban hozta felszínre az áldo­zatkészséget, a bútor, fegyel­mezett cselekvés hajlandósá­gát. Mert látta a szükségessé­gét annak a posztnak, amely­re állították, érezte munkájá­nak fontosságát, felelősségé­nek súlyát. Ismét kempingnyitás leányfalun Nyolcvan holdon termesztett uborkát Kartal határában az idén a Barátság Termelőszövetkezet. A termést hetente háromszor szedik, általában 600 ládánylt minden alkalommal. Képünkön: gumikesztyű­vel védekeznek az asszonyok az uborka szúrós bolyhái ellen, mi­közben ládába rakják a termést. Tóbiás Irén felvétele Csaknem kéthetes kényszer- szünet után, csütörtökön is­mét megnyílt a leányfalui kemping. A leányfalui kempingbe csütörtökön 280-an költöz­tek be. A Dunakanyar másik két táborát, a papszigetit és a nagymarosit azonban még takarítják. Az árvíz ezeken a helyeken sem okozott jelen­tősebb anyagi kárt, de az idegenforgalmi hivatalnak itt is gondoskodnia kellett a már ott lakók, s az árvíz ide­jén érkező, a táborhelyet ko­rábban lekötő vendégek el­szállásolásáról. A kempingek helyeállítását gyors ütem­ben folytatják, s így a pap­szigeti már szombaton, a nagymarosi pedig a jövő hét elején nyitja meg kapuját. lij módszer az olajszennyeződés ellen A DKV-náJ vizsgázik a prototípus A Magyar Ásványolaj- és Földgázkísérleti Intézet szak­emberei új eljárást és be­rendezést dolgoztak ki az olajfelhasználó és feldolgozó üzemek környékén gyakori szennyeződés ellen. Az M— aermix elnevezésű berendezés és eljárás már nemcsak ha­zánkban, hanem számos eu­rópai országban szabadalmi elismerést nyert. Az M—aermix prototípusa a Dunai Kőolajipari Válla­latnál vizsgázik. A Magyar Ásványolaj- és Földgázkísér­leti Intézet kutatói most kisebb kapacitású berende­zést terveznek, amely jól hasznosítható lesz majd az algyői olajmezők környékén, valamint a töltőállomásokon, autószervizekben. A berende­zés iránt nagy a külföldi ér­deklődés is. l i

Next

/
Thumbnails
Contents