Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-16 / 165. szám

1975. JÚLIUS 16., SZERDA "w TK 5 Hejőcsa bárói Cement az olefinműhöz Megkezdődött a cement ki­szállítása a 4,7 milliárd forin­tos költséggel épült új Hejő- csabai Cementgyárból. Az el­múlt napok próbaüzeme során a cementsdlókban mintegy két és fél ezer tonna kiváló mi­nőségű hatszázas cement gyűlt össze. Kedden az első húsz ton­nányi cementszállitmányt a 31-es számú Állami Építőipa­ri Vállalat 12-es leninváro- si főépítésvezetősége részére közúti tartálykocsikkal továb­bították. A cementet az ole- ■finműhöz kapcsolódó létesít­mények építésénél használják fel. A folyamatos cementkiadás­hoz most már elegendő kész­lettel rendelkezik a hejő- csabai üzem. A gyári és tech­nológiai vonala a már műkö­dő cementmalommal, tíz-tizen- két órás üzemmel, naponta mintegy ezer-ezerkétszáz ton­na jó minőségű termék gyár­tására képes. Július utolsó napjaiban már az első zsákos cement is el­hagyhatja az új gyárat. Ami közös: a fejlődés Községről községre a dabasi járásban Milyen problémák foglal­koztatják ezekben a napok­ban a községek vezetőit? — erre a kérdésre kerestünk vá­laszt, a dabasi járásban, Bu­gyi községben, Dabason és Gyálon. Gondolva a holnapra — A község összevont ren­dezési terve foglalkoztat mos­tanában minket — mondja Bugyi községben Kohut Jó­zsefivé vb-titkár. — Korábbi rendezési tervünk számos, a fejlődéssel együtt járó válto­zással nem számolt. Nem vet­te például kellően figyelembe a népesség növekedését, vagy — mondjam így — a zöldterü­letek adta lehetőségekét. — önmagában is nagyon fontos és szinte mindennapi témánk az óvoda. Az április 4-én át­adott övén személyes óvodá­val együtt jelenleg 225 gye­reknek jut hely, s a legsürgő­sebb igények pillanatnyilag kielégítettnek tekinthetők. Említettem: a község lakossá­ga fokozatosan szaporodik, ezért már most arra gondo­nőségben minden korábbinál jobban ki tudják majd elégí­teni, annál is inkább, mert a gyártók csak olyan modelleket hozhattak a börzére, amelyek sorozatgyártására már felké­szültek. lünk, hogy például társadal­mi összefogással jó lenne egy újabb 75 személyes óvodát építeni. A megvalósulás út­ján van a vízműprogram, amely négy község — Alsó- némedi, Bugyi, Gyál és Ócsa — összefogásának eredménye lesz. A próbafúrások megtör­téntek és készül a vízmű ter­ve. A vizet a Duna—Tisza- csatorna, az Alsónémedi és Bugyi község által közrefo­gott terület fogja, adni, s a községekhez vezetéken jut el. Bögrecsárdák, vagyonbiztonság Két fontos témakört említ Czeróczki András, Dabas nagyközség tanácselnöke. A legutóbbi tanácsülés Dabas közrendjéről, közbiztonságá­ról tárgyalt. Megállapították, hogy o közrend, a közbizton­ság szilárd, ami nem jelenti azonban azt, hogy nincs ten­nivaló. Kevés például az éj­jeliőr és nem minden válla­latnál megfelelő a vagyonbiz­tonság, a társadalmi tulajdon védelme. Ezen a tanácsülésen is fel­vetették a tanácstagok: sok a zugitalmérés, nem egy erő­szakos cselekmény ezekből in­dul ki. A határozatok nyomán az illetékes rendőrhatósággal karöltve egy kicsit most a körmükre néznek a bögre- csárdásoknak ... A tanácsülésen szóba ke­rült, hogy még mindig sok a kivilágítatlan kerékpáros, szi­gorítani kell a közelekedési fegyelmet is. És ennek kap­csán tér át a tanácselnök a másik témára, amely Daba- son is elsődleges — a köz­Milliós megtakarítás — üzemanyagnormával Gazdaságos fogyasztás az autóknál Készül a vezeték A közeljövőben elkészül a fővárost és a budaörsi északnyugati lakótelepet összekötő, 300 milliméteres átmérőjű főnyomóvezeték. Ez enyhít a nagyközség vízgondján is, A munkálatokat a Középmagyar­országi Közmű és Mélyépítő Vállalat 51. sz. építésvezetősége végzi. Képünkön Kolompár András brigádja a főnyomócsőbe köti az egyik 2*01} milliméteres vezetéket. Nagy Iván felvétele FELÚJÍTOTT GYÁRBÓL • • Üvegek a konzervgyáraknak Kedden megnyílt a három hétig tartó első cipőbörze az Újpesti Gyapjúszövőgyár kul- túrházában. A kiállító több mint húsz cipőgyár. A nagyszabású termékbemu­tatón 2000 modell látható, többségük az új divatot képvi­seli. A gyártó vállalatok a ha­gyományos fazonokon kívül kiállították a keresett, nyúj- tottabb orrú női és férficipő­ket, vászon és farmer alap­anyagú felsőrésszel készült szandálokat, telitalpcipőket és az úgynevezett klumpákat. A divatszínek a zöld és a sárga. A bemutatón ezeken kívül sok könnyű bőr és színes, mintás, vászon gyermekcipő is lát­ható. A következő napokban a ke­reskedelmi szakemberek tár­gyalnak majd az ipar képvi­selőivel és előreláthatólag 9— 10 millió pár cipőre adnak fel rendelést a jövő év első felére. A most első ízben megrende­zett teljes ágazati cipőbörzé­től a kereskedelem azt reméli, hogy a választék jelentős bő­vítésével a vásárlók igényeit mind mennyiségben, mind mi­A közületi gépjárművek az idén mintegy 60—70 ezer ton­na benzint és gázolajat taka­ríthatnak meg az üzemanyag- normák alkalmazásával, ame­lyek az eddiginél pontosabban és szigorúb­ban határozzák meg a felhasználható üzem­anyag mennyiségét. A Közúti Közlekedési Tudo­mányos Kutató Intézet <ís más intézetek által — a KPM felkérésére — kidolgozott nor­marendszer ösztönzi a válla­latokat, szövetkezeteket az üzemanyag ésszerű felhaszná­lására és ily módon a takaré­kosságira. A tavaly bevezetett új üzemanyagnormák a vállala­tok nagy részénél a KÖTUKI- hoz befutó jelzések szerint beváltak. Különösen néhány szállítási vállalatnál jók az eredmények. A Volán például 30 mil­lió forint értékű Üzem­anyag-megtakarítást ért el. Az intézet most kidolgozza azokat a karbantartási mód­szereket, amelyeknek alkal­mazásával biztosítani lehet az autók gazdaságos fogyasztá­sát. A KÖTUKI szakemberei­nek számítása szerint az évi üzemanyag-megtakarítás, amelynek értéke az idén mintegy 170—180 millió fo­rint, a műszaki színvonal emelésével jövőre megköze­lítheti a 300 millió forintot. AZ ÁLLAMI PÉNZVERŐ KERES középiskolai végzettségű, 5—10 éves gyakorlattal és széles körű anyagismerettel rendelkező központi raktárvezetőt azonnali belépésre. Érdeklődni lehet a 343-917/186-os telefonszámon. ségfejlesztés. Évről évre nagy figyelmet fordítanak — természetesen anyagi lehető­ségeikhez mérten — az üt­és járdaépítésre. Az idén az útépítők az Erkel Ferenc ut­cában, a járdaépítők pedig a Biksza Miklós és a Vay Sándor utcában dolgoznak. íj ABC az idén Tanév után, tanév előtt Gyálon a többi között a tanerőgond a téma, amely — mint Egresi Zsuzsanna elnök­helyettes mondja — egyben szolgálatilakás-probléma is. — Szeretnénk minél több nevelőt letelepíteni a község­ben és ezért kedvezményes áron bocsátunk rendelkezésük­re telket. Elképzeléseink kö­zött szerepel egy pedagógus- szállás építése is. A jelenleg tanuló pedagógusjelölteket ösz­töndíjjal segítjük... Ami a gyáli községfejlesz­tést illeti: még az idén fel­épül előregyártott elemekből egy ABC-áruház. Mintegy két­millió forintot fordítanak — a lakosság hozzájárulásával — a villanyhálózat és a köz- világítás bővítésére... Pillanatképek három tele­pülés életéből, korántsem s teljesség igényével. Mindhá­rom község mindennapjainak közös jellemzője: a fejlődés. Vasvári G. Pál Folyamatosan szállították el a konzervidény kezdetére a Sajószentpéteri Üveggyárból a különböző típusú üvegeket. A csaknem 300 millió forintos költséggel 1971. és 1975 első negyedéve között felújított, 80 éves üzemet az elmúlt hetek­ben egymást követően hagyták el a szállítmányok. Az első félévben a Sajó­szentpéteri Üveggyárban ösz- szesen csaknem 80 millió — konzerves üveget készítettek. — Határidő előtt. Szent­endrén, a Felszabadulási la­kótelepen a Pest megyei Ál­lami Építőipari Vállalat be­fejezte a J-jelű lakóház építését, mélynek műszaki átadása még a kitűzött ha­táridő előtt megtörtént. KÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT FELVESZ férfi gépkocsivezetőket autóbuszvezetőnek 21 éves kortól, kétéves, legalább 3,5 tonnás tehergépjárműn szerzett gyakorlattal. Jó kereseti lehetőség. Évi 10 000 Ft forgalmi juttatás. Havi 200 órás törvényes munkaidő. Felvételre keres továbbá 20 éves kortól, az általános iskola nyolc osztályát elvégzett férfiakat és nőket trolivezetőnek (havi 200 órás törvényes munkaidő), férfiakat a HÉV-re motorvezetőnek A trolivezetők és a HÉV-motorvezetők évi 5000 Ft munkaköri pótlékot kapnak. A járművezetőknek - ha a megkívánt feltételek fennállnak - »yugdíj-korkedvezmény jár. Bérezés - a kiképzési idő alatt is - a kollektív szerződés szerint. Téli és nyári egyenruhaellátás. Minden dolgozónk és családtagja díjtalan utazási igazolványt kap a BKV menetrendszerű járataira. Felvétel és felvilágosítás: Budapest VII., Kertész u. 10. fszt. 3ó. (Telefon: 422-130/1489), és a vállalat valamennyi telephelyén. BKV A BUDAPESTI SZÁNTHÓ IMRE: Ürge és műtárgy a múzeumban A Duna árterében, nagy kertben lakom Szentendrén. Az évtizedenként ismétlődő árvi­zek bevendégeskednek szobáimba. Így volt 1945-, 1954-, 1965-ben, és most, 1975-ben is. Ilyen­kor felpakolunk; asztalokra, kerti bútorokra, ládákra, polcokat építünk, és reménykedve vár- jukí hogy minél kisebb legyen az áradat, és mihamarabb távozzon. Most is felpakolásztam írásaimat, könyveimet, rajzaimat, és felköltöz­tem a műterembe — a Dalmát- házba — a Sza­márhegyre. Padlásszobám című munkám kéz­irata is kezembe került és belelapozva aktuális emlékezést találtam, mely az 1954-es árvízi ki- költözködésemet regéli el. Íme! P ompázó, harsogó fényű nyár járta fe­lénk, Szentendrén. Alkotónapjaimon Frank Janóval kóboroltunk. János a Ferenczy Károly Múzeum műtörténészi státu­sában „leledzett” városkánkban. Kiállításom nemrég nyílt meg a mú­zeumban, a hajdani szerb iskolában. Frank János rendezte, a bősz oroszlánkörmöket sej­tető tudatossággal rakosgatta rajzolmányai- mat, festéseimet. Rendezte így-úgy, de a harmadik kis szobába, amely közvetlenül a templom mellett van, és szabálytalan tra­péz alakú, sehogysem akarta, nem is en­gedte, hogy kép kerüljön A kedves emlékű Conrád Gyula bácsi — a rézkarcolók egykori neves titkára — nyitotta meg a kiállításo­mat, úgy, hogy a harmadik szoba üresen, zárva maradt. Telt-múlt az idő, a kiállítást vagy ezren megnézték. E látogatási szám nagyon nagy érdeklődést jelzett. Szentendre akkor még nem volt felkapott, idegenforgalmi mese­város. Telt-múlt az idő, júliusban már Balassa­gyarmaton, Palócország fővárosában vol­tam, alkotóüdüléses néprajzgyűjtésen. A Duna napok óta áradt. Váratlan táviratot, kapok: „Gyere azonnal haza, már két lép­csőt elöntött a Duna — maholnap bent lesz a lakásban is”. esze neked, nyaralás. Mire szentendrei pátriámba értem, a Duna megelő­zött ... A szobánkban bokáig érő víz, víz alatt a kert — hűsítő víz folydogált a kerten át, a nagy termést ígérő fák között; a szobákba, ha benézek, víz, víz — ha kite­kintek, napsütéses víztükör mindenütt. Fur­csa, döbbentő szép látvány. Felmegyek a vá­rosba, összeverődünk, tanácskozunk, saj­nálnak. De van, aki talán a sors elégtételét látja, sunyulgatva somolyog is: Na, most őkelme is megtudja, mit is jelent, ha nincs lakása szerelemhez... Valaki bedobta — ha jól emlékszem, Frank Janó —: Gyere fel a múzeumba lakni! Le­gyél élő műtárgy, a kiállításod melletti üres szobában! Az ifjú igazgató ugyan vakar- gatja a — hivatalos-paragrafusos — fejét, de-a szűk baráti kör határozott és már lázas-ne­vetős, bohóckodós tervezgetésekbe kezdtünk. Másnap délelőtt a múzeum kis négykerekű tragacsával megjelentek a műtörténészek, Frank és Tehet Péter, az igazgató, Soproni Sándor, az ifjonc festő Balogh, és a part­ról kiabáltak be hozzám a vízen át ébresz­tőt. Sezlonosan, szőnyegesen, paplanosan felhurcolkodtattak a múzeumba. E ste a délutáni-esti csapat — „polgár” barátaim, lányok-fiúk, asszonyok, férjek és udvarlók is összeverődtek törzspresszónkban, a Cukiban. Szó szót kö­vetett — engem, az árvízkárosultat kezdett _______J Sz ánthó Imre grafikája: Árvízben a házam, 1975. az egész együttes sajnálni. Igaz, a sajnálat­ba egy-egy kupica káröröm is vegyült — no lám, most te is lakástalan vándor lettél, pik- torfi... Ültem és mosolyogtam, nem tudtak bosz- szantani semmivel. Mert már délután felké­szültem az én tréfámra. Már-már szétszé­ledni kezdtünk, amikor a szívbélimmel ösz- szenevetve mondom: — Gyerekek, meghívlak benneteket hoz­zám, egy kupa borra és egy kis cigányze­nére __ — Mikor? Ha leapad a Duna, rendezel egy kis murit? Hol csinálunk valamit? — kérdezték olyan várakozó néminemű ér­tetlenséggel. — Most, azonnal — feleltem — gyertek fel hozzánk, itt a kulcs is, vettem elő egy óriási kapukulcsot, kilós, két marokba férő mű­emlék buzogányt. — Gyertek! B enyitottunk a múzeumba; a nyári este csillagai, a főtér mesés hangulatú képe, a szemközti Béke vendéglő ci­gányzenéje, szíves zengő látványa, a nyi­tott ablakok friss levegőjű, virágillatos va­rázslata — döbbenetes szépség tárult elénk. A tegnap még üres szoba — hisz tudták, lát­ták, elpanaszoltam búmat, hogy a kérlelhe­tetlen rendező üresen hagyta — ízléses mű­gonddal, szőnyegesen, megágyazott heverő­vei, frissen húzott ágyneművel, a komódon égő gyertyák, kardok és szablyák, képek, ve­lencei faragott keretű tükör, Mária Terézia- portré, és egy kecses intarziás asztalon, cuk­rozott szélű talpas poharakban — gyertya­fényekben, csillogó vörösbor. C sodálatos, varázslatos, jókedvű játék volt. Egyszerre voltam ürge és mű­tárgy, Szentendrén, a Ferenczy Ká­roly Múzeumban, 1954-ben. HÚSZ GYÁR TERMÉKEI Megnyílt a cipőbörze

Next

/
Thumbnails
Contents