Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-15 / 164. szám
Egyöntetű döntés Géniben Július 30-dn kezdődik Helsinkiben az európai biztonsági és együttműködési értekezlet zárószakasza Hétfőn Géniben az európai- jiztonsági és együttműködési irtekezlet irányító szerve, a koordinációs bizottság meghozta rég várt döntését. Konszenzus (egyöntetű vélemény) alapján határozatot fogadott el arról, hogy a zárószakaszt július 30-án kezdik Helsinkiben. A határozathozatal előtti órákban rendkívül élénk diplomáciai tanácskozói ok színhelye volt a konferenciaépület. Nem hivatalos üléseken egyeztették az • álláspontokat, majd sor került a NATO-országok bizalmas tanácskozására, ezután pedig a Varsói Szerződéshez tartozó államok ültek. össze zártkörű megbeszélésre. Gyorsan elterjedt a híre annak, hogy a genfi szakasz befejezését akadályozó két témában, a „mediterrán” kérdésben és a konferencia utáni feladatokról tárgyaló munkacsoportban az érdekelt államok „üléstermen kívül” megállapodást értek el. Ezután már gyorsan peregtek az események: a nem hivatalos megbeszélések után a Földközi-tenger kérdéseivel foglalkozó Vélemény • o zükség van-e arra, hogy jS a munkások elmondják véleményüket? A válasz annyira kézenfekvő, hogy szinte szégyellni kell a kérdést. Igenám, de akkor miért úgy mutatják be igazgatók, párttitkárok — vagy művezetők, műhelybizottsági titkárok — némelyik munkást mint „bátor embert”? Bátor embert, akinek véleménye van, s azt nem rejti véka alá, kimondja, még akkor is, ha a főnökség sziszeg. Mintha már- már büszkék lennének, hogy lám, van nekünk egy bátor emberünk, nálunk semmi baj a kritikával! Parázs vita tanúja lehettem például a Dunamenti Hőerőmű Vállalat beruházásán, ahol szerelésvezető és — mint később kiderült — egyik legjobb munkása akaszkodott össze, mégpedig azon, hogy nincs munkaterület, a másik vállalat emberei nem szabadították fel a megbeszélt Időre. A szerelésvezető kiadta az utasítást, kezdjenek más munkát, gz érintettek nevében viszont a szóbanfor- gó szerelő kijelentette, hogy elkezdhetik, de akkor nem hagyják abba, míg készen nem lesznek, mert ez már a harmadik ilyen „promt” ügy. Apró mozzanat egy nagy beruházás sűrű hétköznapjaiból, s megkockáztattam a kérdést: miért egymással vitatkoznak, s miért item azokkal, akik még mindig ott szerencsétlenkednek a munkaterületen? Megütközve néztek rám, s szinte egyszerre felelték: még csak az kellene, velük veszekedni, hiszen akkor holnap, meg a jövő héten kapkodhatnák a fejüket, annyi lenne a kitolás. Ha leegyszerűsítem a történteket, azt írhatom: a vélemény elhangzott, csak éppen semmi értelme, mert nem befolyásolja a meglevő állapotokat. Csak akkor hatna, ha eljutna az érdekeltekhez, de ahogy ebben az esetben, úgy ezernyi más alkalommal a kimondott szó elillan, s marad minden, ahogyan volt. R itka ma még az a gyakorlat, melyet a Nagykőrösi Konzervgyárban lelhetünk fel.-Itt a szocialista brigádok nem csupán saját kereteiken belül bírálják azt, ami hibás, rossz, ami akadálya a jobb munkának, hanem megteszik ezt akkor is, amikor másokat illet a kritika, amikor a másik brigád — a másik műszak — valamit nem úgy cselekszik, ahogyan azt a közös becsület, a közös érdek megkívánja. Rendkívül fontosnak tarthatjuk ezt, mert napjainkban túlzás lenne arról írni, hogy csendesek az üzemek, ritka a kritika, csak éppen eléggé egyoldalú. A vezetés — s a nagykőrösiek ebben is szabályt erősítő kivételek — szinte csak arról beszél, mit tart bajnak a munkások körében, a munkások pedig azt sorolják, a vezetés mit mulasztott, miben nem teljesítette dolgát, feladatát. Holott arról is szólni illenék, ami a saját köreikben történt, történik, mert így válna tárgyilagossá egyrészt a tájékoztatás, másrészt e módon lehetne reálissá formálni az üzemi közvélekedést. Sűrűn az az ember benyomása, hogy ugyan párbeszéd folyik a munkahelyeken, de furcsa eljárással. Mintha külön-külön mindenki bemenne egy szobába, s ott a falnak fordulva panaszolná, mit lát bajnak, gondnak. Lehet-e csodálkozni azon, hogy ez a „párbeszéd” végül is nem több, mint szavak hullámzása? E hullámok elülnek és felkavarodnak, de semmit nem változtatnak a gyakorlaton,' a tényleges cselekedeteken, sőt, a beteljesületlen várakozások miatt kedvetlenséget szülnek. Ilyenkor hiszi mindenki, hogy „jól megmondta a magáét”, csak azt nem fedezik fel, hogy a szavak értékét a megváltozó tettek adják, s ha ezek elmaradnak, akkor a szavak szinte semmit sem nyomnak a feladatok mérlegén. E lgondolkoztató, hog.v nyilvánvaló hibák szó* vátevése bátor kritikának minősül, holott megítélésünk szerint a „bátorság” egészen másban rejtezik. Abban, hogy a nyilvánvaló hibákkal csak akkor kezdenek foglalkozni — ha akkor is egyáltalán! —, amikor a kritika pergőtüze, vagy legalábbis géppisztoly- sorozata zúdul azokra. Inkább a kötelességmulasztás* hoz kell a bátorság, mintsem ennek szóvátevéséhez, de mintha napjainkban megelégednénk azzal, hogy nyíltabb az üzemek légköre, szókimondóbbak a munkások, s a cselekvés helyett •szívesen hivatkoznak - arra sokan, sok helyen, hogy nálunk bárki megmondhatja a véleményét. Veszélyes út ez, mert a véleményt látja célnak, s nem a vélemény segítségé- vei formálódó valóságot, legyen az akár termelőmunka, akár más tevékenység. Helyes irányba indultak előbbiek igazságát elfogadva a Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnál, amikor a kidolgozás alatt levő ötéves terv egyes részleteiről nem pusztán véleményt kérnek az érintettektől, hanem azt is, a különböző változatok valamelyikét milyen indokok alapján tartják jónak vagy rossznak, mi az, amit pásként határoznának meg á feladatok sorában és miért. Lehet, sőt, szinte biztos, hogy ami majd elhangzik, amit majd leírnak vélemények és javaslatok ötvözéseként, annak csupán egy részét hasznosítják, mert a többi tévesnek, hamisnak ítéltetik, de a módszer sikert ígér. Azzal, hogy ütközteti a véleményeket, szembesíti a vélt és valódi ellentmondásokat,' megköveteli a szavakhoz társuló cselekvési akaratot. Nehéz munka ez, egyszerűbb lenne hagyni, mindenki mondja el a véleményét, s úgyis az történik, amit eleve elhatároztak. Ezt az „egyszerűbbet” sokan vélik üdvözítőnek. Kikérik a véleményeket, mert ma nem lehet megtenni, hogy leintsék az embereket. A cselekedetek azonban sűrűn nem azt mutatják, mintha sokat nyomnának a latban az elhangzottak. Sőt, némely helyen, úgy tűnik, lat sincsen ... Mészáros Ottó zó munkacsoport rendkívüli tanácskozást kezdett. Előbb nem hivatalos ülésen megtárgyalták a Földközi-tenger mellékén levő országok érdekeit figyelembe vevő szövegezéseket, és az érdekelt államok képviselői, köztük a kérdésben sokáig merev magatartást tanúsító máltai küldöttség is olyan szövegezési formát talált, amely alkalmas volt az álláspontok közötti eltérések áthidalására. Amikor ez a szövegrész elkészült, a tanácskozás átalakult hivatalos üléssé és elfogadta a „mediterrán okmányt”. Ez azt jelentette, hogy a munkaszerv utolsó tanácskozását tartotta, mivel a dokumentumot regisztrálásra terjesztette fel. Később a konferencia utáni feladatokról tárgyaló csoport rendezte meg ülését. A résztvevők ezen is megállapodásra jutottak és így lényegében minden jelentős akadálya elhárult annak, hogy a koordinációs bizottság ezúttal már eredményes tanácskozásra ül- jöi} össze. A kora délutáni órákban a bizottság portugál elnöklettel tartotta a döntést meghozó tanácskozását. Amikor a kanadai javaslatról ismét vitát indítottak, az elnök feltette, a kérdést: van-e valamelyik állam részéről ellen- vélemény abban a tekintetben, hogy a zárószakasz július 30- án kezdődjék Helsinkiben. Miután az államok sora már a korábbi üléseken elfogadta a kanadai indíványt és a 35 részvevőből csupán Málta volt az „ellenzék”, a hétfői kompromisszum alapján a szigetország is késznek nyilatkozott a csatlakozásra, s így létrejött a koordinációs bizottság elvi döntése, amelyet a bizottság keddi ülésén hivatalos fólmában véglegesítenék. Ennek alapján július 30-án 35 ország legmagasabb szintű politikai képviselői a finn fővárosban összeülnek, hogy az értekezlet zárószakaszán aláírják a dokumentumot. Általános megelégedést váltott ki a döntés, amely nagy sikere a szocialista országoknak, miután a záró értekezlet kitűzésének vitájában ’ sikerült legyőzni azokat az erőket, amelyek késleltetési szándékkal tovább akarták húzni az időt a végső dokumentumok elkészítésénél. (Kommentárunk a 2. oldalon.) PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XIX. ÉVFOLYAM, 161. SZÄM ARA «O FII.LÉR 1973. JÚLIUS 15., KEDD Ma startol a Szojuz és az Apollo „Köszönöm figyelmüket, holnap start” — ezekkel a szavakkal fejezte be rövid hétfő esti sajtótájékoztatóját Vsze- volod Szofinszkij, a szovjet külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője, aki ezúttal arról számolt be, hogy a vasárnapi nap és a hétfői nap első fele feszült munkával telt el Bajkonur szovjet űrrepülőtéren, ahol egyidejűleg két szovjet űrrakétát készítettek elő a keddi indulásra. Az 1. számú indítóállásnál kipróbálták az üzemanyagtöltésnél használatos műszereket és berendezéseket, s mindent a legnagyobb rendben találtak. Terv szerint folyik a munka a 2. számú állásban is, ahova vasárnap vontatták ki a tartalék űrrakétát. Az űrhajók szekcióiban a hőmérséklet kellemes. noha Kazahsztánban j jelentések szerint egyébként csaknem elviselhetetlen a hőség. A Moszkva környéki földi irányítóközpontban — folytatta tájékoztatóját Szofinszkij — hétfőn moszkvai idő szerint 15 óra 20 perckor, vagyis pontosan huszonnégy órával a felbocsátás tervezett időpontja előtt, a Vagyim Kravec vezette repülésirányító műszak megkezdte a visz- szaszámlálást. Éjfélkor veszi át a munkát a következő váltás, melynek vezetője Szergej Cibin. A startműszakot, amely kedden 12 óra 20 perckor, az az három órával a stárt előtt lép szolgálatba, Viktor Blagov vezeti. Alekszej Leonov és Valeri j Kubaszov, az egyes számú szovjet űrhajó legénységének tagjai hétfőn délelőtt Bajko- nurban a keddi indításnál közreműködő szakértői csoport tagjaival találkoztak. A délutánt a szovjet kozmonauták pihenéssel töltötték, (őket a 2. oldalon riportban mutatjuk be olvasóinknak.) Ford elnök ma a külügyminisztérium vezetékes televíziókészülékén fogja figyelni a szovjet—amerikai űrrandevúra induló Szojuz felbocsátását, majd később a Fehér Ház tv- monitorján szemléli meg a floridai Canaveral-fokról induló Apollo felemelkedését. Tízezrével sereglenek a kirándulók a floridai Kennedy űrközpont környékére és előzetes becslések szerint több mint 1 millió amerikai táborozik már kedden a Canaveral- fok környékén, hogy közvetlen szemtanúja legyen, amikor az Apollo 3 tagú legénysége elviharzik az akkor már Föld körüli pályán keringő szovjet kozmonautákkal kitűzött „kozmikus csúcstalálkozóra”. Éppúgy, mint a szovjet űrközpontban, Walter Stoessel moszkvai amerikai nagykövet, a Kennedy űrközpontban Ana- tolij Dobrinyin washingtoni szovjet nagykövet a díszvendégek páholyából figyeli majd a felbocsátás látványos műveletét. A diplomáciai páholyban jelen lesz az Apollo felbocsátásánál Magyarország új washingtoni nagykövete, Esztergályos Ferenc is. Az ABC tv-hálózat vasárnap este „Unió a világűrben” címmel sugárzott egyórás műsort, amelyben áttekintette az űrkorszak rövid, de roppant eseménydús történetét. „Az űrkorszak 18. évében vagyunk: ez a korszak 1957. októberében kezdődött a szovjet szputnyik felbocsátásával. Majd az első ember készítette tárgy Föld körüli pályára küldését néhány hónappal később követte a világűrbe lépő első ember, a szovjet Jurij Gagarin Föld kerülő űrrepülése” — mondotta bevezetőként az ABC műsorvezetője. Ezután áttekintették az „űrverseny” fontosabb állomásait, egészen addig a pontig, amikor a nemzetközi enyhülés politikájának térnyerése lehetővé tette az első szovjet—amerikai űregyüttműködési megállapodást és az első közös űrrepülés előkészítését. Hazaérkezett Omszkiról az SZMT küldöttsége Szombaton hazaérkezett .a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának háromtagú delegációja, amely Jámbor Miklóssal, az SZMT vezető titkárával az élén, az Omszk megyei Szakszervezetek Területi Tanácsa elnökségének meghívására hat napon át tartózkodott szovjetunióbeli testvérmegyénkben. A látogatás során a vendéglátóit és a Pest megyeiek áttekintették a két testvérmegye szakszervezeti kapcsolatainak alakulását és a továbbfejlesztés lehetőségeit. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Kovács István és Fodor László, az SZMT titkárai fogadták. A KISKUNSÁGI ALLAMI GAZDASÁGBAN Új öntözőgépek Félmillió pecsenyekacsa Apajpusztáról Telnek a gabonasilók A Kiskunsági Állami Gazdaság száz hektárral növelte az idén összesen 300 hektárra, fontos gazdasági növényük, a cukorrépa vetésterületét. Az öntözéses termesztés eredményeként már tavaly is országosan kiemelkedő termésátlagot értek el, s a kedvező tapasztalatokra alapozva most újabb öt szekszárdi önjáró öntözőgépet vásároltak. Az időjárás eddig kedvezett a cukorrépának, azonban ha megszűnnek az esőzések, hétfőtől szükség lesz az öntözőgépekre. Szántóterületükön egyébként már dolgoznak a kombájnok, a négy gépre mintegy 1400 hektár búza, valamint 400 hektár repce és mustár betakarítása vár. Az állami gazdaság igazgatója szép állattenyésztési eredményekről számolt be: a Baromfiipari Országos Vállalattal szerződtek félmillió darab pecsenyekacsa nevelésére. A Palotási Állami Gazdaságból érkezett naposkacsák jól hasznosítják a takarmányt, egy kiló hús előállításához 3 kiló 67 dekát használnak fel a baromfitenyésztésben, s a jószágok 50 napos korukra elérik a 2 kiló 80 dekás súlyt. Eddig mintegy 160 ezer darabot ' szállítottak exportra. A gondozók jó munkáját dicséri, hogy az elhullási százalék alacsony, mindössze 4 és fél százalékos volt. Akad azért gond is, az 58 millió forintos költséggel épülő 830 férőhelyes szakosított szarvasmarhatelep építését anyagellátási nehézségek hátráltatják, ugyanis a nyékládházl üzem, amely a szarvasmarhatelep elemeit szállítja, nem rendelkezik elegendő, a panelekhez szükséges hungarocelbetéttel. K. Gy. ZÉ A Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat cég lédi üzeme már az új termésű árpát tárolja a kétezer vagonos silóban. Nagy Iván lelvétele Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke a Francia Köztársaság nemzeti ünnepe al- kalm— 1 táviratban fejezte ki jókívánságait Valéry Giscard D _..aing köztársasági elnökne k. Lázár György miniszterelnök Jacques Chirac miniszterelnöknek küldött üdvözletét. — Raymond Bressier, a Francia Köztársaság budapesti nagykövete hétfőn hazája nemzeti ünnepe alkalmából fogadást adott rezidenciájáig. Kcoxt vett a fogadáson dr. Korom Minály igazságügyminiszter, dr. Várkonyi Péter államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, Nagy János külügyminiszter-helyettes, dr. Szalaí Béla külkereskedelmi minisz- tsrhely'-.es, dr. Marczali J _szló ku..urális miniszterhe lyettes. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke az Iraki Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte Hasszán A1 Bakrt, az Iraki Köztársaság Forradalmi Parancsnokság Tanácsa elnökét és Szaddam Husszeint, az Iraki Köztársaság Forradalmi Parancsnokság Tanácsa al- elnökét. Esztergályos Ferenc, a Magyar Népköztársaság washingtoni nagykövete hétfőn délután a Fehér Házban átnyújtotta megbízólevelét Gerald R. Fordnak, az Egyesült Államok elnökének. A magyar nagykövet kedden reggel Floridába repül, ahol a Kennedy űrközpont diplomáciai díszpáholyából szemtanúja lesz a Szojuzzal való űrtalálkozóra induló Apoll o-űrhajó felbo- I csátásának. F í
