Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-02 / 153. szám
%Múam 1975. JÜLITJS 2., SZERDA Ha kimenne a színház Tudósítás Mesterházi Lajos beszélgetése szocialista brigádtagokkal a Csepel Autógyárban Mesterházi Lajos Kossulh- riíjas írót meghívták a Csepel Autógyár szocialista brigádjainak tagjai. Fesztelen, kötetlen hangú, nagyon őszinte volt a beszélgetés, • Szülők és gyerekek Mesterházi Lajos saját ifjúságára emlékezve kezdte a beszélgetést. Akkor a fényt a „petrol” és a felszabadulás vágya jelentette. „Szeretem a főváros körül elterülő agglomerációs árkot, hazámnak ezt a sűrűbb részét, de a teendőket illetően nem is annyira szerelmese, mint házsártos anyósa vagyok e tájnak, ahol — a fővárossal együtt — az ország lakosságának negyedrésze él.” Megemlítette, hogy a jövő egyik garanciáját a szocialista brigádokban látja, azon munkásokban, akik szocialista mordon élnek, dolgoznak, „önmagukhoz támasztott, egyre nagyobb erkölcsi, kulturális igényekkel”. Linkesch Magdolna nyugdí- 'jas tanárnő Az ártatlanság korát elemezve, az apró örömök hiányát kifogásolta a mai gyerekek életében, akik szerinte „gazdagabban szegényebbek”. Az író csak részben ismerte el e felfogás valóságtartalmát, bár az urbanizációs ártalom egyes szülők gondatlansága révén tényleg problémát jelenthet bizonyos esetekben. A szürkeség és sivárság csak olyan családok tartozéka, ahol az önzés és a felelőtlenség nem veszi számba a gyerek szeretetigényét. A társadalomnak erre ügyelnie kell, de ma már a „nők’ munkájára is szükség van, s a régi kolóniákban ráérő asszonyok között az unalom miatt lettek többen fé- szekhagyók”. Rangot jelentsen Egy biztos; az agglomerációban fokozni szükséges a felnövekvő ifjúság sport- és kulturális tevékenységét, az élmények fokozását, mert e helyek napjainkban ilyen szempontból ingerszegények, kívül • esnek a színházaik és a természet hatókörén. Apropó; színház. László Zoltán szocialista brigádtag éppen azt kifogásolta, hogy pesti színházba eljutni ma is nehézséget jelent, a - munkásember többször lemond erről, mert nehéz bejutni, és főként nehéz hazajutni. A megoldás itt könnyű. A Csepel Autógyárnak korszerű színházterme van, több alkalommal lehetne meghívni fővárosi, vidéki együtteseket a gyár kultúrára szánt keretéből is. Elhangzott az is, hogy a munkást csak akkor lehet fölemelni, ha környezetét is jobbítják, járdákkal, fürdőszobákkal, több üdülési lehetőséggel. Mesterházi Lajos ezzel kapcsolatos válaszában a munkáserkölcs igazát hangoztatta, azt, hogy rangot jelentsen szocialista brigádtagnak lenni súlya legyen a véleményüknek, „a társadalmi tónust a munkások diktálják, ez legyen divat”. Esztétika, politika Végh László szerszámköszörűs „értelmes értelmiséget” igényelt felszólalásában, hogy ne legyenek „tervszerűtlen tervek”. Peregtek a vélemények az esztétika és politika kérdéseitől, az Apaszív azonos érzelmeket felkeltő világáról, társadalmunk problémáiról és távlatairól. A három óra hosz- száig tartó feszes eszmecsere összegezéseképpen Mesterházi Lajos elmondta, hogy „az író olyan szakmunkás, aki nem forgácsol, nem csiszol, hanem szigorú önműveléssel és munkával törekszik a filozófikus teljességre, mindennap kivívja világnézetét —■ tudósít koráról”. Losonci Miklós Rektorok beiktatása, egyetemi tanárok kinevezése Kedden az Oktatási Minisztériumban ünnepélyes külsőségek között iktatták be tisztségükbe azokat az újonnan megbízott rektorokat, akik július 1-től léptek hivatalukba. Dr. Polinszky Károly oktatási miniszter méltatta Perényi Imrének és Bognár Rezsőnek a Budapesti Műszaki Egyetem, illetve a Kossuth Lajos Tudományegyetem volt rektorainak érdemeit, . majd ünnepélyesen beiktatta tisztébe Meisel Jánost, a Budapesti Műszaki Egyetem, illetve Kónya Istvánt, a Kossuth Lajos Tudományegyetem új rektorát. x Az ünnepségen nyújtották JÜLIUS 3-TÖL JÜLIUS 9-IG CEGLÉD, Szabadság 3— 6: A rendőrség csak áll és néz 7—9: A fej nélküli lovas CEGLÉD, Kamara 3: ördögcsapat 4— 6: Váltságdíj egy halottért 7— 9: Édes élet I—II.* GÖDÖLLŐ 3—1: Piedone a zsaru 8— 9: A negyedik vőlegény SZENTENDRE, Terem 3—6: özönvíz I. rész 7—9: Ne hagyd magad, Pitkin SZENTENDRE, Kert 3— S: Machbeth* 7—9: Az aranyember ABONY 3: Édes élet I—n.* 4— 6: A negyedik vőlegény 7—9: Mi van, Doki? BUDAÖRS 3— 9: A négy muskétás DABAS 4— G: Az utolsó percig 7—9: Ulzana DUNAHARASZT1 3—4: Hószakadás 5— 6: Két amerikai* 7—8: Az utolsó parancs DUNAKESZI, Vörös Csillag 3—6: A nagy érzelmektől jókat lehet zabálni 7—9: A mostohaanya. •Csak 16 éven felülieknek! ÉRD 3: Két amerikai* 6— 8: Az Olsen banda nagy fogása 9—10: Végzetes aranyrögök FÓT 3— 6: Lopakodó Hold 7— 8: A nagy érzelmektől jókat lehet zabálni GYÁL 4— 5: Macskajáték 6— 7: Dal a szerelemről KISTARCSA 3—6: Tibbs éa a szervezet 7— 8: Két amerikai* NAGYKÁTA 3— 4: Rajnai a Dráván I—II. 5— 6: Lázadás a buszon 7—9: A rejtély nem oldódik meg PILISVOROSVÁR 4— 6: Gyilkosság másodkézből 7—9: Csak semmi szexet kérem, angolok vagyunk! POMÁZ 3—4: A fej nélküli iqvas 5— 6: Végzetes aranyrögök 7—8: Nem zörög a haraszt* RÁCKEVE 3—4: Nem zörög a haraszt* 5^-6: Cimborák 7—8: Ordasok között SZIGETSZENTMIKLÓS 3—4: Az utolsó parancs 5—6: Nem zörög a haraszt* 7—8: Cimborák át a felsőoktatási intézmények vezetőinek, illetve új egyetemi tanároknak és docenseknél» a kinevezésüket jelentő okiratokat. A 25. Pest megyében A szentendrei Czó Amikor néhány héttel ez- ejőtt meglátogattam szentendrei műteremházában a kilenc- venkét esztendős mestert, a Kossuth-díjas Czóbel Bélát, akkor tette fel az utolsó ecsetvonásokat legújabb önarcképére. Azóta egyik éke ez a mű a megye 25., s a napokban felavatott múzeumának, a szentendrei Czóbel-gyűjteménynek. (A megnyitóról szombati lapunkban számoltunk be.) Két önarckép Kevés festő büszkélkedhet azzal szerte e világon — hazánkban pedig egy sem —, hogy még életében múzeumot rendeznek be műveiből. Olyant, amely egész életművét reprezentálja, az indulástól a jelenleg is tartó alkotófolyamatig. E több miint hét évtizedes művészpálya az 1903-ban készült önarcképpel indul, s ugyanoda érkezik vissza — átfogva hét- I veinkét esztendőt. Párizs és Szentendre e tekintélyes ívű út két legfőbb állomása, mellettük Nagybánya és München játszik még jelentősebb szerepet. A mester Nagybányán a természet csodálatát tanulta meg. Münchenben főleg technikai ismereteit gazdagította. Európai művésszé Párizs érlelte, s e művészet kiteljesedését a Szentendrén töltött négy évtized hozta meg. A két önarckép az 1903-as és a mostani között látszólag nem hosszú a megtett út. Kompozícióinak erős vagy lá- gyabb kontúrjain belül hol mélyebbé és tüzesebbé, hol puhábbá és oldottabbá vált színvilága. Művészetének jelA Párisi utca — a gazdag gyűjtemény egyik ékessége. legzetessége: valamennyi képen a szín a döntő szerkezeti elem. Nála a szin fénnyé vált, de ez a fény eloszlik a kép egész felületére s a kedvelt, tompább színek ellenére is derűs öröm és nyugalom sugárzik belőlük. Egy álmodozó, de mindenkor reálisan érző és cselekvő ember vallomása ez arról, hogy élni — ha nem is könnyű —, de érdemes, mert élni jó. Bár szinte kontúrok nélküli mind a két önarckép, mégis jól tükrözi az állandóságban is mindig változó czóbeli világot. A több mint hét évtizeddel ezelőtt készült portré vaskos, komor és anyagszerű. A mai derűsebb, oldottabb, fantáziát indítóbb. Nagyszabású tudományos vállalkozás Budapest története Alapmunka és tárház eddig három kötetben Közel száz éve, hogy az egyesített főváros tanácsa az első megbízást adta Budapest történetének megírására. Azóta több ízben is nekivágtak e nagy feladatnak, de csak részek készültek el. Most végre minden remény megvan arra, hogy az évszázados elképzelés gazdagabban és tökéletesebben, az idők folyamán elvégzett kutatások tő termésének hasznosításával, a tudomány mai szintjén tető alá jusson. Az új, nagy vállalkozás fele eredménye immár előttünk is van: Budapest története első három kötetét megjelentette az Akadémiai Kiadó. ★ A sorozat — mint bevezetésében olvasható — „az eddigi várostörténeti kutatások eredményeinek összegezését kívánja adni, azt a tudományos összefoglalót, amellyel a hazai várostörténetirás mind ez ideig adós maradt”. Az igény nagyszabású, hiszen az eddigi kutatások puszta számbavétele is tekintélyes munka. Ennek az összefoglalónak az előzményei az Í950-es évek első felébe nyúlnak visz- sza. Az előkészítő munkák után, 1961-ben született meg a javaslat a tervezett történet megírására. De 'ezt követően még sokat módosult a terv, végül is kialakult az a beosztás, amelynek alapján megjelent az első három kötet. Az első az őskortól az Árpád-kor végéig terjed, a második a későbbi középkor és a török hódoltság idejét öleli fel, a harmadik a török kiűzetésétől az 1848-as márciusi forradalomig ívelő kort mutatia be. Remélhető, hogy a jövő év végére elkészül a negyedik kötet is, amely az 1848-as szabadság- harctól az 1918. évi polgári demokratikus forradalomig tárgyalja a főváros történetét. Ezután kell még elkészülniük a két forradalom időszakától a felszabadulásig, iljetve attól napjainkig terjedő részeknek. A hat kötetre tervezett sorozat főszerkesztője Ge- revich László, a megjelent három kötetet ő és Kosáry Domokos szerkesztette. zárói, gazdaságáról és különösen sok színű társadalmáról. A kor miliőjét felelevenítő olvasmány ez! A városok piac- körzefe kapcsán a környék helyzetrajza számos Pest megyei települést is sorra vesz — egyebek közt Pomázt, Ürömöt, Solymárt, Diósdot, Csepel-szi- getet —, s ír a falusi birtokviszonyokról, a faluk külső képéről is. Munkája egészen Buda elestéig terjed. Ugyané kornak művészetéről ismét Gerevich László ad átfogó képet. A Zsiigmond és Mátyás király korabeli művészeti gazdagsága, szépsége hírét ismerik — most tömören teljes változatosságát megkapja az olvasó. A főváros török kori képét egészen a visszafoglalásig az azóta elhunyt Fekete Lajos és Nagy Lajos vázolta föl. A városok mellett a környék helyrajzával is találkozhat az olvasó. A mindennapi élet, a gazdaság, a társadalom történetéről árnyaltan gazdag képet kapunk. A harmadik kötet — egyetlen fejezet kivételével — Nagy Lajos munkája. A kivételt képező fejezetet Bónis György írta a XVII. század végi — XVIII. századi városigazgatásról és várospolitikáról. Ugyané kor átfogó történetét, a három város és környéke akkori helyrajzát, gazdasági életét, cézművesioarát, kereskedelmét ?s társadalmát, művelődési életét és művészetét Nagy La- ios írta meg igen sok adatot felvonultatva. ★ Már a megjelent három kötet alapján mondhatjuk, hogy Budapest története példa nél- tíili nagy vállalkozás a főváros történelmében. Olyan ilapmunka és tárház, amit nindenki érdeklődéssel és ha- izonnal forgathat, s nem nélkülözhet további munkájában a kutató sem. S természetes, hogy nemcsak a fővárosi , /agy csupán a főváros törté- , íete iránt érdeklődő. Országos elentőségű, és magától értető- 1 lően érdekes, hasznos a fővá- os környékén élőknek is, igen '■ :ok ponton érintve az ő tele- I bülésük múltját. i N. F. Hogy csak ennyi a hét évtized mérhető változása, az elsősorban abból ered: bár életútja a század elejei zaklatott, festői izgalmakkal, új megoldásokkal küszködő, fejlődő korszakban kezdődik, korán rátalált önmaga egyéniségére. Nem szegődve egyik kimagasló művész nyomába sem, mindvégig megőrizte különállóságát, egyéni véleményét a világról, az emberekről s ezt a maga sajátos eszközeivel tolmácsolta. A Szajnától a Dunáig Többször is végigjárva az épület termeit, hosszasan elidőzve a mintegy száz alkotás előtt, olyan összegezésre jut a látogató: Czóbel művészete mindvégig harmonikus, az élet szépségeiben gyönyörködő. Minden művén ott érezni a szépség elérésére törekvő ember vágyának jelét. Látásmódja derűs, gazdag érzelemvilága minden művét átmelegíti. Az intim meglátások művésze. Finom arcok, fiatalos formáktól duzzadó női aktok, szelíd tájak, csöndes utcák, derűs kertek, színpompás virágcsendéletek — ez témavilága. S e témavilág mögött — akár egy önéletrajzi regényben — benne foglaltatik a művész életének eddig eltelt kilenc- venkét esztendeje is. Párizsi utcák, szentendrei kertek köszönnek vissza ránk a képekről. Ismerős — hozzá közel álló — arcokra bukkanunk: Mária olvas, Mária a kandalló mellett (Modok Mária festőművész volt a felesége.), Kernstock Károlyné arcképe, a brüggei munkás vagy a Noisy le Grand-i plébános — mind részese volt az életének. Mint ahogy az életéhez tartozott a párizsi hotelszoba, a Boulard- műtérem, a Szajna-part, a szentendrei ház vagy a Kelen- hegyi úti napfényes műterem. Emberséggel telítettek a czóbeli művek. Lelkűk van, mágikus hátterük és morális jelenlétük. Akár női figuráit szemléli a néző, akár tájképeit, színpompás virágcsendéleteit, szinte érzi, amint lélegzenek. Páratlan Európában Nagyszerű dolog — és köszönet érte mindazoknak, akik ebben segédkeztek —, hogy egy ilyen hallatlanul gazdag életműnek adott ismét otthont Szentendre városa. Ismét, ezt hangsúlyozni kell, hiszen ifi létesült Európában elsőként családi múzeum, amelyben Fe- renczy Károly, Valér, Béni és Noémi alkotásaival ismerkedhetnek az érdeklődőli. Itt nyílt meg tavaly Kovács Margit kerámiamúzeuma — még szintén a művésznő életében. Itt épül az Országos Szabadtéri Néprajzi Múzeum s most Czóbel életműve gazdagítja ezt a maga nemében páratlan múzeumi együttest, amely Szentendre városát már nemcsak a megye, hanem az ország egyik jelentős kulturális centrumává teszi. Prukner Pál i J Az első kötet három szerző munkája. Az őskortól a honfoglalásig terjedő részt Nagy Tibor írta. Alaposan, nagy körültekintéssel veszi számba a régészeti leleteket és tanulságaikat, rávilágít az ellentmondásokra, a vitás vagy még teljes biztonsággal nem értékelhető kérdésekre is. Mintegy kétszáz lapnyi összegezése olyan részletes tájékoztatást nyújt, ami minden olvasói érdeklődést kielégíthet, s á bőséges jegyzetanyaggal a szakmai érdeklődőt is eligazítja. A legnagyobb teret természeteden a római kor kapta ezen belül, amelynek látható emlékanyaga is a leggazdagabb a régi múltból. , rA főváros múltja nem szakítható ki az ország és a földrajzi környezet történetéből, s a szerzők természetesen rámutatnak az összefüggésekre, a környékbeli, mai meghatározással Pest megyei kapcsolatokra is. t -Különösen érdekes ez Győrffy György munkájára, amely már a magyar honfoglalást "követő történetet, az Ároád-kort tárgyalja. E tanulmányban találkozunk Pest megye említésével is, amelynek kezdetben Visegrádon volt a székhelye. Eredetileg Viseg- rád vármegye volt a két parti Pest megye. Székhelye az úgynevezett * Salamon-toronytól gyalog megközelíthető Sibrik- dombon állt — írja Gvőrffv —, ahol az ásatások római evődből átalakított /KI. századi vár alapfalait tárták fel. (A könyv egyik, az olvasót megzavaró szépséghibája egyébként, hogy tévedésből Győrffy tanulmánya elé is Gerevich László neve és tanulmányának címe került. Gerevich László írása az Árpád-kori Budapest művészetét foglalja össze nagy alapossággal és gazdagsággal. Na- gvon érdekes, sok újat és jó áttekintést adó munka a laikus olvasónak, aki általában többet tud a római kori emlékekről. mint a magyar régmúltról. A második kötet Kvbinyi András, Gerevich László és Nagy Lajos munkája. Kubinyi széles körképet fest a három város — Óbuda, Pest és Buda — XIV—XV. századi helyraj-
