Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-13 / 163. szám

1975. JÚLIUS 13., VASÁRNAP Szokatlan munka pünkön: Oldal műszakonként. A Telefongyár nagykátai gyáregysé­gében a szerelőcsoportnak átmeneti­leg lámpafoglalatot kell készítenie a budapesti törzsgyár kisegítésére. Ké- Menyhérbné présgépén. 5 ezer lámpáioglalatot Ítészít Tóbiás Irén felvétele Felavattak az áj pályaudvart A 25. magyar vasutasnap központi ünnepségét Szolno­kon rendezték meg szombaton. Ebből az alkalomból adták át a forgalomnak az ország leg­modernebb MÁV személypá­lyaudvarát, az új szolnoki vas­útállomást. Az állomás fő épületének bejáratánál kife­szített nemzetiszínű szalagot Rödönyi Károly közlekedés- és postaügyi miniszter vágta át, s így ma reggeltől az utazókö­zönség birtokába veheti a kor­szerű aluljárókkal, váróval, utasellátóval, fedett peronszi­getekkel és automatikus biz­tosító és irányító berendezé­sekkel felszerelt állomást. Az épület átadása után a személypályaudvar előtti téren felavatták a MÁV új tisztjeit. Nyugdíjban a savanyítóüzem Rövid haíáridő — nem volt 3 millió Napjainkban mind több szó esik a környezetvéde­lem fontosságáról, állami és hatósági szervek, társa­dalmi testületek foglalkoznak a tennivalókkal, s ez így van rendjén. A természeti környezet valóban nemzeti kincs, amelyet könnyű tönkretenni, beszennyezni, de annál nehezebb és költségesebb ismét helyreállítani. Talán ezzel is magyarázható, hogy olyan esetekben — gondoljunk csak a DCM példájára —, amikor a szeny- nyezés mértéke megengedhetetlen méreteket ölt, hosszú évekig vajúdik a megoldás, máskor a szükségesnél is erélyesebben intézkednek az illetékesek. Piros abroncs — üres hordó Budaörs és Törökbálint ha­tárában a legendás hírű tö­rökugrató meredek lejtőin a szelíden meghúzódó baracko­sok, szőlőskertek szomszédsá­gában roppant testű, piros ab- roncsú, megfeketedett hordók sorakoznak. A fürge kezű ká­dármesterek hiába kopácsol- tak rajtuk az idén. A ZÖLDÉRT 40—50 dolgozót foglalkoztató savanyítóüzeme, amely évtizedek óta itt mű­ködött, megszűnt ezekben a hetekben. Csakúgy, mint a ta­valy, most is mintegy 100 vagon áru tartósításához készülőd­tek, de Pest megye, Érd, Szentendre, Visegrád és a na­gyobb városok egy dekát sem kaphatnak már abból a ková­szos, sós-vizes uborkából, ece­tes paprikából, köményes, kapros savanyú káposztából, amilyent alighanem csak itt tudtak készíteni. — Szeretem a gyerekeket, de főleg a sajátomat — mond­ja Körmendi Pál telepvezető, s ezt a kis üzemet, amelyet kilenc évig vezettem, csak­ugyan a gyerekemnek érzem. Kertek alján ' Az üzem nyugdíjba megy, tranzit raktár lesz a helyén. De kezdjük elején a történetet. Június közepén vette kezdetét minden évben az uborkasze­zon, a kaproskáposzta-gyártás, amellyel egészen januárig foglalatoskodtak, azután má­jus közepéig csomagoltak, üvegbe, hordóba töltötték a készítményeiket, és azonnyom- ban elfogyott mind. Május és június első fele a karbantar­tás, a felújítás, a meszelés, vakolás, hordójavítás évadja. Így volt ez mindeddig. De néhány évvel ezelőtt e kétségtelenül szép vidéken megindult a parcellázás, kis­kertek ölelték körül a török­ugratót, s ahogyan az hétvégi telkeken dukál, megjelentek az első szerszámo&kamrák is. Aztán engedély ide, jogsza­bály oda, komótosan házikók is épültek, némelyik közülük éppen csak nem forog, kacsa­láb híján. Szó ami szó, az üzemből az országút felé veze­tő árokban csordogáló, szagos levek egyre több kellemetlen­séget okoztak azoknak, akik a város füstje után a hegyvidék friss illatával akarták meg­szívni tüdejüket — nemcsak hétvégeken. Nincs türelem r Mivel a ZÖLDÉRT központi tartósítóüzemet épít a Nagy- vásártelepen, úgy tervezték, hogy 1980-ig, amint pótolható másutt a termelés, megszünte­tik a törökugratói savanyító­üzemet. Addig is — nagyon helyesen — a KÖJÁL kötelez­te a vállalatot, hogy készítsen higiéniai tervet, amely szerint az udvart mosható kövezettel kell ellátni, ki kell építeni a hegyoldalba Vezető utakat, meg kell oldani a zárt csator­názást és még igen sok, a biz­tonságos, egészséges munka- feltételeket javító, a környe­zetszennyezést megszüntető feladatot. A mintegy 3 millió forint értékű munka ütemezé­sét'— beadta a vállalat jóvá­hagyásra a Budai Járási Hi­vatal élelmiszeripari osztályá­hoz. A válasz nem soká késle­kedett, a tervet jóváhagyták, ám az összes kövezési munkát az ereded 1977-&3 Helyett 1975. december 3Í-í határidővel. A ZÖLDÉRT igazgatója, akit egyébként már pénzbírsággal is sújtottak ez ügyben, nem tehetett mást, elrendelte az üzem megszüntetését, mert ilyen rövid határidőre kivite­lezőt sem találtak és a szüksé­ges pénzügyi fedezetet sem teremthették elő. Persze a baj nem jár egyedül, a Fővárosi Vízművek is benyújtotta a számlát: bár több mint egy évtizede szivattyúval nyomják fel az üzem hidroforjába a vizet, most mégis kiderítették, hogy a három kilométeres budaörsi vízvezetéket erősen megszívja az üzem, s ezért 50 köbméteres víztárolót kell épí­teni ennek megszüntetésére. Hogy ezek a követelmények megalapozottak-e, annak el­döntése a szakemberek dolga, de erre a döntésre már nincs szülcség. Kenyér nélkül nem maradnak... Valószínű, hogy az üzletek ellátását sem fogja tragikusan érinteni az üzem megszünte­tése. Ha több utánjárással, nagyobb költséggel is, de bi­zonyára pótolni fogják srzáz- vagonos termelését. A dolgo­zók egy részét busszal szállít­ják naponta a budapesti tar­tósítóüzembe, az adminisztrá­torokra és még néhány ember­re szükség lesz a raktárban is. A telepvezető marad. — 14 éves koromban már kőművessegéd voltam, világ életemben szerettem a pro­duktív munkát, az alkotás öröme éltetett. Kesernyés mo­sollyal teszi hozzá, néhány évem van a nyugdíjig, s csak azt sajnálom: az üveg hasát simogatva többé nem mondha­tom, ezt a paradicsom alakú paprikát, ilyen ízűre csak mi tudjuk csinálni! K. Gy. A*. ___ E3E3E3S3 T E C H N I K A ESZTENDŐRŐL ESZTEN­DŐRE KÖNNYEBBÉ VÁLIK A MEZŐGAZDASÁGBAN DOLGOZÓ EMBEREK MUN­KÁJA, HISZEN MIND ÚJABB, S MIND NAGYOBB TELJESÍTMÉNYŰ, MIND TÖBB mezőgazdasági gép' MŰSZER S AUTOMATIKA ÁLL AZ EMBER SZOLGÁ­LATÁBA. E HETI TUDO­MÁNY-TECHNIKA ÖSSZE­ÁLLÍTÁSUNK A MEZŐGAZ­DASÁG GÉPESÍTÉSÉNEK LEGÚJABB EREDMÉNYEI­RŐL AD SZÁMOT OLVA­SÓINKNAK. A Szovjetunióból érkeznek ilWll Munkában az SZK—6— II Kolosz kombájn. Néhány hete rövid híradás­ban közölték lapjaink, hogy számos nagy teljesítményű mezőgazdasági gép érkezik az idén a Szovjetunióból hazánk­ba. Elsősorban az MTZ és a Automatikus sertéshizlalda A Szovjetunió európai területének központjában, Tambovban olyan állattenyész­tő üzemet létesítettek, ahol 15 ezer sertés nevelésének a feladatát mindössze négy dolgozó látja el. Fő tevé­kenységük az, hogy figye­lemmel kísérik az automa­tika működését, amely a program szerint be- és ki­kapcsolja a takarmányadagoló és a takarító berendezéseket, Révészdinasztia Máj őshazán Könnyebb munka, tisztább környezet Csinos faház a ré­vészek irodája. Az ajtóban találkoztunk. — Kucsera Jánost keresem — olvastam jegyzetfüzetemből a nevet. Nevetés volt a válasz. — Olyannal nem szolgálhatunk... — Hogyhogy? — Hát... Lajos is van Kucserából, Bé­ni is, meg István is, de János, az nincs... Nyugdíjba ötvenkilenc évesen? Így akadtam egy valóságos révész­dinasztiára a majos- házi parton. Valaha halászok voltak, de a halászatnak egy ideje leáldozott a napja a Duna-ágnál. Itt már csak horgá­szok vannak. Így lett a két Kucsera-test- vér, és unokaöccsük révész, hogy ne kell­jen a víztől elszakad- niok. Nézem az időseb­bik révész ezüstös haját, és kérdezem hány éves? Ötvenki­lenc, mondja. Jövőre nyugdíj ? Ismét ne­vetnek. Nyugdíj? Az ötvenkilenc évesnek? Amikor bátyja, a brigádvezető, hat­vannégy, és még „rá­húz egy évet, hogy a család együtt dol­gozhasson. Persze, ha a régi komp lenne, amit kézzel, kötéllel kellett áthúzni a vi­zen, akkor nem ma­radnának, ahhoz már fáradtak ... De ez az új... — és itt ka­nyarodik a beszélge­tés arra, amiért tu­lajdonképpen jöttem. perc alatt átér Csép- re, két üres, vagy egy telerakott te­herautóval is. Sze­mélygépkocsiból hat fér rá. Tizenhárom tonnát bír el — büszkélkednek a Kucserák. Heten dolgoznak ennél a kompnál, a másik négy nem dinasztia- beli, de jó barátok valamennyien. Ügy érzik, most már emberibb, köny- nyebb a munka, félóránként felduru­zsol a motor, és a nehéz köteles áthú­zás csak rossz emlék marad. Kucsera Lajos másra is gondol: — Nézze, így az utasoknak is jobb, biztonságosabb. Amíg kötelezni kellett, csak akkor ment át a komp, ha szekér, autó is volt. Embert, biciklit, motort csak csónakkal vittünk át. Most meg átmegy a gép minden félórá­ban, rendesen. És, tudja, ez amolyan csendes üdülőövezet is. Sokat jelent, hogy nem Diesel-motorral, vagy motoros segéd­hajóval hajtjuk a kompot. Nincs zaj, bűz, a csend is meg­marad, a vizet sem szennyezi az olaj... valamint, szabályozza a he­lyiségek mikroklímáját. A 15 ezer sertés 14,5 ezer négyzetméternyi alapterüle- ten nevelődik (tehát mind­egyik állatra közel 1 négy­zetméter férőhely jut). A változatos és nagy tápérté­kű takarmánytól az állatok naponta több mint fél kilót gyarapodnak. Negyvenöt kiló­sán kerülnek az üzembe és körülbelül száz nap múlva, súlyuk meghatója az egy mázsát. Egy év alatt 300 ton­na kiváló minőségű sertés­húst termel az automatikus hizlalda, ahol minden száz kilogramm súlygyarapodáshoz csupán egyetlen dolgozó fél­órái munkaideje szükséges, ami rendkívül kedvezően ala­kítja az előállítás önköltségét. A központban sem tudják Motorzaj nélkül A Pest megyei Kishajózási Vállalat Majosháza—Sziget- csép átkelő szaka­szon elsőként elekt­romos motorral haj­tott kompot állított üzembe tavaly szep­temberben. Ötletes újítás eredménye volt ez a komp; a vállalat egyik dol­gozója román gyárt­mányú akkumuláto­ros targoncamotorral szerelté fel az új, nagy komptestet. Ä villanykomp egy — Lesz-e máshol is ilyen komp a Du- na-ágon? — kérdem. — Azt a központ­ban tudják jobban — búcsúznak a révé­szek. A központban, Bu­dapesten, a Corvin téren, Padányi Lász- ióné üzemgazdász a fejét ingatja: — Nem tudjuk. Ez a komp, amely Donner Lász­ló újítása volt, 230 ezer forintba került. Terveztünk még két ilyet, Taksonyban és Dömsödön, ahol most is kézzel húzzál? a kompot — de nincs rá pénz. Illetve, amíg újítás, műszaki fej­lesztés, addig a mű­szaki alap terhére mehet —, de, ha a forgalomba, azaz a termelésbe lép, akkor már beruházásnak számít, a fejlesztési alapot terheli, az meg kevés... Ügy, hogy egyelőre fogal­munk sincs, mikor építhetjük a követ­kező elektromos kompot... Szatmári Jenő István Gépesített cukorrépa­vizsgálat Mennyi a cukorrépa cu­kortartalma? Csak most tudjuk első ízben gyorsan és abszolút pontossággal megállapítani. A szovjet „Ramonszkaja—100” fajta pl. több mint húsz százalék cukrot tartalmaz — ez az arány a világ valamennyi cukorrépa-fajtája között a legmagasabb. De az is be­bizonyosodott : a répates­tek cukortartalma nemcsak a biológusok érdeme. A szakmájához kitűnően értő cukorrépa-termesztő a gon­dos növényápolással, a be­takarítási idő szigorú be­tartásával másfél-két szá­zalékkal növelni tudja a répa cukortartalmát. A Szovjetunióban az „Agropribor” tudományos­termelési egyesülés félauto­mata, szalagszerű gépsort szerkesztett a cukorrépa cukortartalmának a meg­állapítására. A berendezés egy óra alatt 180 elemzést végez. K—700 traktorok, valamint az 3ZK—5 „Nyiva” és az SZK— 8—II „Kolosz” kombájnok be­hozatala várható. Közülük kettő, az SZK—6—II jelű ara­tó-cséplő gép és a K—700 traktor még úgyszólván új­donságnak számít. E gépéket a gödöllői Mezőgazdasági Gép­kísérleti Intézetben az elmúlt években már vizsgálták, ezért az intézet szakembereitől kap­hattunk bővebb tájékoztatást róluk. Negyven hektár fölött... A K—700 traktor a lenin- grádi Kirov Művek gyártmá­nya. A traktorban nyolchen­geres, turbófelitöltéses, vízhű­téses Diesel-motor van. Név­leges teljesítménye, 1700 per­cenkénti fordult 215 LE. Se­bességváltója négycsoportos hajtómű, amely előremeneit- ben tizenhat, hátramenetben nyolc sebességfokozatot ad. Legkisebb haladási sebessége 5,93 km/óra, a legnagyobb 31,76 km/óra. A Mezőgazdasági Gépkísér­leti Intézetben nemcsak a traktor vizsgázott. A kísérle­teknél azt is megállapították, hogy melyik az a legkisebb táblaméret, amelynél ez a nagy traktor már gazdaságo­san üzemeltethető. Javaslatuk szerint, a kedvező műszaktelje­sítmény eléréséhez legalább 800 méter hosszú tábla kell, illetve akkora, amelynek terü­lete legalább 40—50 hektár. Ennél kisebb táblákon, a táb­lavégi fordulók miatt, csök­ken a műszakteljesítmény, romlik a traktor kihasznált­sága. A komplex gépsor tagjai Az intézetben az elmúlt évek során kidolgozták a ka­lászos gabonák termesztésé­nek nagy teljesítményű gép­rendszerét. Ez azt jelenti, hogy meghatározták a keres­kedelemben kapható, vagy a közeljövőben sorozatgyártásra, beszerzésre kerülő gépekből azt a komplex gépsort, amely a gabona termesztésé­hez — a talaj-előkészítéstől a betakarításig — minden mun­kafolyamatra nagy teljesítmé­nyű gépet jelöl ki. Ennek a K—700-as traktor éppoly fon­tos gépe, mint az ugyancsak a Szovjetunióból érkező SZK—6—II „Kolosz” kombájn. A „Kolosz” kombájnt a ta- ganrogi kombájngyár gyártja. Elődeitől — az SZK—4 és az SZK—5 típusoktól — a kalá­szos gabonák betakarításában elért nagyobb teljesítményé­ben is különbözik. Az egyik legfontosabb szerkezeti részét, a cséplődobot tekintve az az újdonsága, hogy kétdobosra alakították ki. (Ezt jelzi a tí­pus jelében található Il-es szám is.) A gép elsősorban a nagyobb hozamú, 45 mázsás hektáronkénti átlagot elérő gabonák betakarítására alkal­mazható. Áteresztő képessége másodpercenként 7,5 kg. A cséplődobok fordulata fokozat nélkül állítható. A gép nagy áteresztő képessége miatt tisz­tító felülete is nagyobb, mint a korábban már megismert, jól bevált SZK típusú arató­cséplő gépeké. Az is újdonság rajta, hogy vágóasztala négy különféle méretűre cserélhető. Fehér István 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents