Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-12 / 162. szám

VÁC I NAPLÓ-Váár«? A PEST MEGYEI HíRLAP KÜLÖNKIADÁ S A \ \ " '*tf \~v’ ■ ^ V Í Ít*ví />'. * W ?*\ 'V • V • :>•■’. A VÁCI JÁRÁS ES VÁC VAROS RESZERE XIX. ÉVFOLYAM, 162. SZÄM 1975. JÚLIUS 12., SZOMBAT Három város tanácskozása Á szocialista brigádok példája Immár harmadízben ren­dezték meg Esztergom, Vác és Szentendre, tehát a Duna menti városok szocialista bri­gádvezetőinek találkozóját, melynek házigazdái tisztét az idén a Szentendrei Papírgyár vállalta. Az említett városok­ból nyolcvan, s a járás üze­meiből tíz szocialista brigád­vezető vett részt a tanácsko­záson, melynek központi té­mája volt — a szocialista bri­gádok szerepe a munkásmű­velődésben. Vitaindító előadásában Ba­logh László, az MSZMP Pest megyei Bizottságának osz­tályvezetője a legidőszerűbb tennivalóként hangsúlyozta mindannyiunk feladatát ab­ban, hogy a művelt, sokoldalú sze­mélyiség mielőbb társa­dalmi ideállá váljék, akit egyaránt övez erkölcsi és anyagi megbecsülés. E sze­mélyiségteremtő munkának három fő kérdésére irányí­totta a résztvevők figyelmét: az általános, a politikai és a szakmai műveltség megszer­zésére. Ezen belül kiemelte az általános iskola elvégzésének fontosságát, mint alapot, amely nélkülözhetetlen a to­vábblépéshez; a szakmai-poli­tikai ismeretek elsajátításá­hoz. Mindennek ösztönzője, hor­dozója a szocialista bírigád- mozgalom, mely élő, lüktető, eleven folyamat, s nemcsak az együttgondolkodásra,, hanem a gyakorlati munkára is méltó terep; hiszen a hármas jelszó jegyében munkálkodva köny- nyebb elérni célunkat, a fej­lett szocialista társadalmat. Beszédes példák bizonyítják, hogy a szocialista brigádok a nagyipari munkásság leg­fejlettebb munkaközössé­gei. elegendő itt csak a komgresz- szusi, valamint a felszabadu­lási munkaversenyre utalni. A brigádtagok egyéni ké­pességeiket a közösség része­ként loontakoztatják ki, nem­csak a termelőmunkában, ha­nem a műveltség elsajátításá­ban is. Kulturális vállalásaik­ban még található formális elem, de nem ez a jellemző, egyre több adat van arra, hogy ezen a téren is megtalál­ják egyén és közösség össz­hangját. Vállalásaik formája, JEGYZET Csókold meg a kenyeret A líg akad olyan család, melyben a nagyszülők szájából időnként ne han­goznék el az intő szó: „Tiszteld a kenyeret, edd meg a héját is, ne dobd el a serclit!’’ Mesélik, néhány évtizede, mielőtt megszeg­ték, megcsókolták a kenye­ret. A szokás magyarázata magából adódik. Ahol csak egy szem a gyerek, ké­nyeztetik, pátyolgatják. Ahol nem mindennap ke­rül kenyér az asztalra, ahol saját munkáját, a vetést, az aratást, a cséplést, a dagasztást, a sütést tiszteli a kenyérben az ember, ott nagyobb a becsülete. Nincsenek kenyérgond­jaink. Nagyanyáink intő szavát megmosolyogjuk, a kenyér helyett a gépkocsit simogatjuk. De... Beszélik, emelkedett a vizszint, mindenki tudta, hogy előbb-utóbb átszivárog majd a víz a gáton. Mondom, mindenki tudta, a vak is látta, hogy a szem már érett, aratni lehetne. Nem nagy terület az egész. Ott, ahol száz hektárokban szá­molnak, különösen nem. Az emberek dolgoztak a gáton, és mondták, aratni kéne. Arattak is, búzát is, ár­pát is, de a szövetkezet határának másik felén. Ide nem jöttek a kombájnok. Nem ismerték a ve­szélyt? Dehogyisnem! Csak hát, mi az a néhány hek­tár? Szóltak is az illetékesek­nek, azok mondták, persze, majd intézkednek. De nem történt semmi. A gabonát a kómbájnok végül is learatták. Tiohogtak a gáton dol- gozó emberek, s egy magasabb pozícióban levő vezetőhöz fordultak. Épp olyanhoz,' akivel gyermek­korában az anyja, nagy­anyja még megcsókoltatta a kenyeret. Csulák András Piaci jelentés Pénteken a váci piacon a burgonya 5—6, a zöldbab 7, a zöldborsó 14, a kifejtőbab 15 forintba került kilónként. A kelkáposzta és fejeskáposzta kilója 5, a, karfiolé 9,50-ért kelt el. A tököt 2, az uborkát 3—5—8 forintra tartották. Sós­kát és spenótot csak csomóra adtak, 1,50-ért. A paprika tart­ja az árát: a lecsónak való 16 —20, az étkezési 25—32 forint között változott. A paradicsom kilóját 16—24 forintért mérték. A rókagombát 40, a sampi­nyont 50 forintos kilónkénti áron adták. A vöröshagyma ára 3—4 forint, a fokhagymáé darabonként 1 forintba került. A zöldség és sárgarépa csomó­ját 3—4, vegyesen 3 forintért adták. A sárgabarack kilója 6—8, az őszibaracké 6—16 forintba ke­rült. A málnát 16—18 forintért mérték. A pirosribizlit 14 fo­rintra tartották. Az egres 6—8, a körte 8, az édes alma 5 fo­rintért volt kapható. Láttunk törökszedret, kilóját 10 forin­tért mérték. A termelőszövetkezeti áru- dákban az élő csirke kilójáért 34, a tyúkért 23 forintot kér­tek. A tojást 1,50-re tartották. A VÁCI VÁROSGAZDÁLKODÁSI VALLALAT FELVESZ: belső ellenőrt, építőipari szakmunkásokat:- kőműves- bádogos- asztalos- ács, tetőfedő- vízvezeték-szerelő- lakatos- szobafestő-mázoló szakmunkásokat és segédmunkásokat. Jelentkezés: a vállalat munkaügyi osztályán (Vác, Zrínyi u. 9.}. módszere mind jobban idomul napjainkhoz, a megváltozott körülményekhez. Vannak olyan események, melyek ak­kor erőteljes hatásúak, ha kö­zösségben veszünk részt rajta; író—olvasó találkozó, kirán­dulás, sportrendezvény, kül-, illetve belpolitikai fórum, s ezzel szemben egy-egy könyv olvasása, vagy kedvelt zene­darab hallgatása már sokkal hatásosabb, ha egyedül va­gyunk! A formák és módsze­rek efféle szétválasztása ma már természetes a vállalások­ban. Mindezeket bővíteni, sokrétűbbé, színesebbé tenni — ebben már a közművelő­dési szakembereknek, intéz­ményeknek, minden szervnek és szervezetnek nagyobb részt kell vállalnia. A hozzászólások az iskolai oktatás fontossága mellett az önképzés folyamatosságáé, a személyes példamuta­tást emelték ki, mint olyan tényezőiket, melyek egyaránt hatással vannak a fiatal, valamint a középkorú dolgozókra. Jól bevált elv ez, főleg a politikai jellegű meg­mozdulásoknál, amikor olyan emberek bevonása a cél, akik kiválóan dolgoznak, de távol tartják magukat a politikától. A brigádon belüli baráti szellem, egymás megbecsülé­se, két dolgozó közötti emberi kapcsolat — szinte címsza­vakban jelzik a tanácskozás fő vonalát, azt, hogy a brigá­dok egyre fontosabbnak tart­ják közösségük bensőségessé válását; körükben a szocia­lista humanizmus jelenlétét. A tanácskozás után gyárlá­togatás következett, majd a résztvevők buszra szálltak, s megismerkedtek Szentendre művészeti és történelmi lát­nivalóival. Az egész napos program az esti órákban a szentendrei Teátrum előadá­sának megtekintésével zárult. Ács Jenő Befejezték az őszi árpa aratását Nyolcvanöt kombájn a földeken Harminc mázsa búza hektáronként Jól megszervezett együttműködés Csaknem 12 ezer hektár gabonát vetettek a váci járási termelőszövetkezetek földjei­be. Mint arról hírt adtunk, né­hány szövetkezetben, többnyi­re a homokos talajon mór két hete elindultak a kom­bájnok, máig mégis csak alig kétezer hektárt arattak le. Az ok: a kezdeti jó idő után egy hétig tartó esőzés követ­kezett, megálltak a gépek, s a hét elején aztán új­ra kezdték, most már ott is, ahol eddig még éretlen volt a gabona. Török Antal, a járási hiva­tal mezőgazdasági osztályve­zetője arról is tájékoztat, hogy így sincsenek késésben. Ha folyamatos a jó idő, tíz nap alatt befejezhetik a betakarítást. Búzából eddig ezer hektárt, rozs­ból százat, tavaszi árpá­ból 300-at, őszi árpából 455 hektárt vágtak le. Az utóbbi aratása az egész járásban befejeződött. Soha nem volt még ilyen jól szer­vezett az aratás. A termelő- szövetkezetek az ütemterveken kívül kidolgozták az együtt­működés lehetőségeit is. Püs­pökhatvan Fótnak segített aratni, Szód, örbottyón és a kosdi Lenin is a gépek átcso­portosításával segíti a munkát. A letkósiek 960 hektár ga­bonájából 312-t az Alagi Állami Gazdaság gépei vágtak le. összesen 85 kombájn dolgozók a földeken, közülük a leg­több a püspökhatvaniaké, 14 arató-cséplő gép. Ka­lákában használják a ga­bonaszárítókat is. Perőcsény szárítója az egész felső járást segíti, ha szük­ség van rá. Ilyenkor, betakarítás idején, minden járásban, Vácott is operatív bizottság hangolja össze a munkát, segítséget nyújt, ha szükség van rá. Túl sok gondjuk eddig nem volt, de néhány telefonálásra szükség volt az egyik perő- csényi kombájn ügyében. A gépet tavaly vásárolták, de nem tudták használni, mert elromlott. Budapestre küldték garanciális javításra, de ami­A KÖNYVTÁR MAR FELKÉSZÜLT Elmaradt a találkozás AZ ELMÚLT ÉV TAVA. SZÁN a Hazafias Népfront Népköztársaság úti székhazá­ban nyilvános vitára bocsátot­ták Simon István Kossuth-dí- jas költőnk új művét, a Ma­gyar irodalomtörténetet. A könyv bírálói közé engem is meghívtak, mint egy munkás­könyvtár vezetőjét. Felkészül­ve mentem el, s a vitában ma­gam is részt vettem: az iroda­lomtörténetnek azokhoz a feje­zeteihez szóltam hozzá, ame­lyekben a századforduló pa­rasztköltőit tárgyalta a szer­ző. Ahoav ott mondtam, a „tejtestvérekről” akarok vitáz­ni. A költő Simon Istvánnak nemcsak versei voltak örömet nyújtók számomra, de elő­adásai is, utalásai a mű meg­jelenésének fontosságáról, ar­ról a szándékról, hogy mun­kásoknak kívánt irodalomtör­ténetet írni. Nem akadémiai stílusban, az irodalmilag ke­vésbé képzett emberek szá­mára írt irodalomtörténetet. A VITA VÉGEZTÉVEL még beszélgettünk. Főleg arról az időpontról, amikor alkal­mas lehet majd szerzői estet rendeznünk Vácott, a Híradás- technikai Anyagok Gyárában, a munkásoknak, a könyvtár olvasóinak. — Nagyon is Simon István a soros — mondtam —, hisz Nagy László, Juhász Ferenc és Ba- ranyi Ferenc már tartott ná­lunk szerzői estet. Mint a legalkalmasabb idő­pont, az 1975-ös költészet hete valamelyik napja lett volna, de Simon István megbetegedett. Többször is voltam Wallen­berg utcai lakásán: gyengél­kedett. A szerzői est bizonyta­lan időre elhúzódott, pedig a könyvtár már elkészült művei bibliográfiájával, a reá vonat­kozó irodalmi gyűjtemények összeállításával. Hetekkel ezelőtt kaptam a hírt: súlyos betegségben szen­ved, menthetetlen. Az utóbbi években sokat láttam. Többször temetéseken. Mint fiatal író, írószövetségi főtitkárhelyettes, elhunyt író­kat búcsúztatott, sírok felett beszédet mondva. A nagyok­nak járó tiszteletadással ban­dukolt, sánadtan, lehajtott fej­jel, Darvas József, Németh László koporsója után. A LEGNAGYOBBAKKAL ő is elment. Kis falu, a szülőföld fogadta végérvényesen: Ba- zsi. Ahogv Szabó Pált Bihar­úéra, Erdei Ferencet Makó, Tamási Áront Farkaslaka. Petővári Gyula kor visszaérkezett, újra fel­mondta a szolgálatot. Máig sem tudják használni, pedig egy ilyen gép ára 350 ezer forint, arról nem is beszél­ve, hogy aratás idején pótol­hatatlan. A leggyakoribb kérdés ilyen­kor: milyen a termés, és lesz-e belőle jó kenyér? Az eddigi eredmények biztatóak. Búzából például az idén elérik a hektáron­kénti 32—35 mázsás ter­mést. A minőség szintén jó. Rak­tározási gondok nincsenek, de újra használni kell a váci terményraktárt, a „vöröshá­zat”, pedig már nagyon rossz állapotban van. A hét végén, ha nem esik az eső, teljes erővel tovább folyik az aratás. Cs. A. Kocsári Pál a tizedik éve ül aratáskor a kombájn kor­mánykerekéhez őszi búzát arainak az Alagi váci kerületében Állami Tangazdaság Rózsavölgyi felvételei Négy csapni a járásból Munkavédelmi vetélkedő A sződieké az első díj Az Észak-Pest megyei Ter­melőszövetkezetek Területi Szövetsége, valamint a váci és a gödöllői járási hivatal a hé­ten munkavédelmi vetélkedőt rendezett Gödöllőn, a szövet­kezetek kiegészítő és ipari te­vékenységet folytató mellék­üzemágaiban dolgozók számá­ra. A váci járást 4 csapat kép­viselte: a gödi Egyesült Duna- menti, a sződi Egyesült Virág­zó, a letkési Ipolyvölgye, és a kosdi Lenin tsz 4—4 tagú le­génysége. A járásbeliek egyéniben is és csapatban is kiválóan sze­repeltek a versenyen. Elsők a sződiek, jutalmuk 3 ezer 200 forint, 2. helyezést ér­tek el a letkésiek, 2 ezer 400 forint volt a díjuk. Egyéniben a sződi csapat tagjai szerezték meg az első három helyezést, ők képvisélik a járást a megyei vetélkedőn is. A verseny egyetlen szépség­hibája, hogy az ötödik neve­zett csapat, a fóti termelőszö­vetkezeté nem jelent meg a versenyen. 2601. Vác, PL 32. Köszönet a segítségért A dunakeszi 2-es számú általános iskola nevelőtestü­lete és tanulói köszönetünket fejezzük ki a dunakeszi ren­delőintézet munkatársainak: dr. Domokos Mihálynak, dr. Szabó Györgynek, dr. Pálffy Irénnek, Kosztolányi Gyórgy- nének, Tamási Károlynénak, Kertész Ferencnének és Pata­ki Józsefnek, akik tanfolya­mok és előadások tartásával járultak hozzá tanulóink egészséges életmódra nevelé­séhez. Povázsai Sándor igazgató Hétfőtől Leltár után - átszervezés LEMEZHALLGATÁS, BARKÁCSRESZLEG Új szombati ügyelet a főtéri gyógyszertárban Vácott, a főtéri központi gyógyszertárban megváltozott a hét végi nyitva tartás: a teljes munkaidő reggel nyolc­tól délután 4 óráig tart, utá­na, másnap reggelig, ügyele­tes szolgálatot adnak,-s vasár­nap ismét nyitva tartanak. Hétfőn, július 14-től, körül­belül két hétig zárva lesz a Vác és Vidéke Általános Fo­gyasztási és Értékesítő Szövet­kezet városunkbeli iparcikk­áruháza, a Naszály Áruház. Az egyhetes leltár után, to­vábbi 8—10 napot vesz igény­be a földszinti és emeleti, el­adótér korszerűsítése. A megnyitás óta szerzett ta­pasztalatoknak megfelelően rendezik át az eladóteret. A vevők áramlását figyelembe véve az emeleti lépcsőfeljáró­val szemben lesz a bútorbe­mutató, a könyv- és hangle­mezosztály helyén a kozmeti­kai, illatszer- és háztartási cikkek részlege, az emeletre költöztetik a jármű- és jár­műalkatrész-osztályt . Az utcai fronton (a volt do­hányüzlet helyén) lehet majd a jövőben könyvet és hangle­mezt vásárolni: két utcai üz­lethelyiséget alakítanak át e célra, ahol végre nyugodt kö­rülmények között meg is hall­gathatják a vevők a kiválasz­tott lemezeket. i A másik újdonság: a föld­szinten barkácsrészleget nyit­nak. Reméljük, hogy a nyitásig az áruház eladóinak is alkalmuk lesz megismerkedni a legújabb iparcikkek tuladonságaival, és megfelelő felvilágosítást, taná­csot is adnak majd a vásár­lóknak. (-Ü k k

Next

/
Thumbnails
Contents