Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-11 / 161. szám

A célok szellemében Vcrsciiyniozgaloffl a járásban A munkaverseny-mozga­lom segítése az elért ered­mények értékelése akár máshol, járásunkban is ne­gyedévenként történik, de akadnak üzemek, szövetke­zetek, ahol havonta elem­zik behatóan a munkaver- seny-mozgalomban történ­teket. A dolgozók tájékoztatá­sára több helyen híradót, faliújságokat szerkesztet­tek. Az üzemi lapok rend­szeresen tájékoztatják a dolgozókat a munkaverseny eredményeiről, az értékelé­sekről, továbbá itt teszik közzé a brigádok felhívá­sát, vállalását. A gödöllői járási pártbizottság állás- foglalása szerint a munka-^ verseny célkitűzéseinek megállapítása, az eredmé­nyek rendszeres értékelése segítette az üzemi demok­rácia tartalmi javítását. A munkaverseny eddigi tapasztalatai azt igazolják, hogy járásunk vállalatai­nak és szövetkezeteinek, valamint munkáskollektí­váinak versenye megfelel a Politikai Bizottság 1974. március 26-i határozatában megjelölt célkitűzéseknek. II. ÉVFOLYAM, 161. SZÁM 1975. JŰLIUS 11., PÉNTEK Meleg ebéd a pályamunkásoknak V asutasköszöntő A gödöllői MÁV-állomás fontos szerepet tölt be a Bu­dapest és Miskolc közötti vo­nalon, ametyen több nem­zetközi vonat is áthalad, emellett a személy- és teher- áru-szállíiás is jelentős. Gö­döllőnek és környékének ipa­rosodása, a mezőgazdasági üzemek nagyarányú fejlődé­se, nem utolsósorban pedig a kutatóintézetek igényei 1---­MA DE IN VÁC EGRES Napi tíz kilométer Kattogás, hangos zakatolás fogadja a galgamácsai össze­fogás Termelőszövetkezet vác- egresi cérnázó-orsózó üzemé­be belépő idegent. A műhely­ben szovjet, NDK-beli, és an­gol gépeken folyik a munka. Falubeliek dolgoznak itt — mintegy ötvenen. Pál Ottó az üzem vezetője elmondta, hogy nyolc évvel ezelőtt született meg az a bu­dapesti Csillaghegyi Lenáru- gyárral kötött megállapodás, amelynek értelmében a köz­ségben megépült az új üzem. A gépeket és az alapanyagot a budapesti gyár adja, a munkaerőt pedig a termelő- szövetkezet. A Vácegresről Bu­dapestre kerülő alapanyagot — a fonalból sodort és orsó­zott cérnát — az anyagyár el­sősorban bútortextíliák szövé­sére használja fel. Nyolc évvel ezelőtt — a kezdés napjaiban — alig tí­zen dolgoztak még csak az üzemben. Ám a termeléssel együtt a létszám is szépen növekedett az elmúlt évek so­rán. Ma már ötven körül jár a produktív munkát végző dolgozók száma. Túlnyomó többségük — mintegy 95 szá­zalékuk — vácegresi lakos. A község a kisebb települé­sek közé tartozik, s így a fa­luban nemcsak a tőszomszé­dokat szokás ismerni, hanem mindenkit, aki itt lakik. Hogy ml köze ennek a cérnázó- üzemhez? Elsősorban az, hogy ennek az ismeretségláncolat­nak a termelést serkentő ha­tása is van. Könnyebben, gyorsabban megy így a mun­ka — olyannyira, hogy a jó minőség és a magas termelé­kenység sokszor még a buda­pesti gyár szakembereit is meglepi. A munkarend is a folyamatos munkát segíti, hi­szen a cérnázó-orsózó mun­kásai — heti váltással — há­rom műszakban dolgoznak. A dolgozók átlagos életko­ra 30 év. Akadnak itt olyan édesanyák, akiknek lányai is itt dolgoznak. A benti mű­szak mellé sokuknál társul még egy — a háztáji. A ket­tő együtt igazán nem nevez­hető könnyűnek, mert a gé­pek mellett — mint ezt ko­rábban már kiszámították — egy cérnázónő naponta leg­kevesebb 10 kilométernyi utat tesz meg — gyalog. Végül egy jellemző adat a vácegresi üzem termeléséről: egy esztendő leforgása alatt 45—50 tonnányi fonallal segí­ti elő a hazai szövőgyárak munkáját ' a cérnázó-orsózó üzem ötven tagú kollektívája. Kép és szöveg: Farkas Tibor Pótlás kővázákba A gödöllői Városgazdálkodási Vállalat dolgozói ezekben a (lapokban a város utcáit járják, hogy mindenütt pótolják a kihelyezett kővázákból eltűnt, vagy az időjárás által megté­t ázott virágokat. Képünkön: a Szabadság út mentén elhc- ezett kővázákba muskátlit ültetnek. Barcza Zsolt felvétele folytán rengeteg áru érkezik és távozik az állomásról. Tízéves a GMPSZ Felkerestük vasútállomá­sunkat, hogy érdeklődjünk a dolgozók életéről, munkájuk eredményeiről. Á beszélgetés­ben részt vett Dobos István MÁV-főfelügyelő, a gödöllői állomás főnöke, Lantos Dániel MÁV-főpályamester, az V. GMPSZ beosztott munkaveze­tője, Martinák Ferenc, az ál­lomás pártszervezetének tit­kára, a lakatosműhely veze­tője, Száraz József pályames­ter és Ecker József anyagellá­tó. Beszélgetésünk kezdetekor örömmel mutatják azt a leve­let, amely a Vasutas Híradó­ban jelent meg, s amelyet a MÁV Budapesti Igazgatóságá­nak vezetői írtak alá. A le­vél kiemeli, hogy a tavalyi esztendő első öt hónapjával szemben az idén az igazgató­ság területén a vasút egy­millió 475 ezer tonnával szál­lított többet. Gödöllőn a szállíttató fe­lekkel megnőtt a vasutasok jó kapcsolata, közös erővel igyekszenek megvalósítani a feladatokat, a gondok meg­oldásában nagy része van a jó politikai munkát foly­tató pártszervezetnek és szak- szervezetnek. A vérsenymoz- galom ma már a vérükben van. A biztonságos szállítás­hoz üzembiztos vágányháló­zatra van szükség. Gödöllő állomáson van a központja az immár több mint tízéves V. gépesített pályafenntartási szakasznak. liövidiilő vágásidéi Isaszeg és Aszód között ki­cserélték a talpfákat, szabá­lyozták a hézagokat. Munká­juknak köszönhető, hogy egy­re kevesebb helyen van szük­ség sebességkorlátozásra. A megfelelő fenntartáshoz persze jó szerszámokra van szükség. Ezeket Martinák Fe­renc és brigádja biztosítja. A sorompófenntartó brigád tagjai újításokkal is foglal­koznak. A Március 15. szo­cialista brigád például legu­tóbb a következőt találta ki (újításukat el is fogadták): egy szovjet gyártmányú sínfűrész­géphez magyar fűrészlapot al­kalmaztak, ezzel a vágási idő felére rövidült. Jutalmak, kitüntetések A pályamunkások ellátása sem a régi már. Nem kell az elemózsiát papírba csoma­golva hordozni, minden dél­ben meleg ebédet kapnak. Melegtartó, ételszállító edé­nyek biztosítják, hogy az (A szerző felvétele.) ennivaló minősége szállítás közben se romoljon. A kosz- tot Budapesten, a. Józsefvá­rosi Pályafenntartási Főnökség konyháján készítik. A vasutasnapi rendezvényre Gödöllőn július 10-én kerül sor. E napon délután 15 órakor megkoszorúzzák az állomás falán elhelyezett márványtáblát, amelyet a város a felszabadulás emlé­kére helyeztetett .el. Minden esztendőben itt kezdődik a gödöllői vasutasnap. Ezt kö­vetően a kultúrteremben meg­hallgatják Dobos István állo­másfőnök ünnepi beszédét, majd sokan veszik át meg­érdemelt jutalmaikat, ki­tüntetéseiket. Hatan kapnak kiváló kitün­tetést, negyvenhármán pénz­jutalmat, hárman rendkívüli előléptetést, tizenegyen ok­levelet, s többen jutalomsza­badságot. A jól végzett munka után lám az elismerés sem ma­rad el, amely további jó mun­kára serkent. Csiba József CSEPELT A SZEL Mogyoródról a ferencvárosi maiamba A mogyoródi Arany János Termelőszövetkezet 3769 hek­táron gazdálkodik, ebből kö­rülbelül 700 hektár egyéni ke­zelésű közös terület. A mogyo­ródi gazdaságban is elindultak kalászvágó útjukra a kombáj­nok. Július 4-én, pénteken kezdték el az őszi árpa aratá­sát, 152 hektáron. Puskás Ist­vánná üzemgazdász elmondot­ta, hogy gyenge termés vár­ható, nagy viharkár érte a te­rületet. A szél összetörte a ka­lászokat, kiverte a szemeket. Vihar ebéd után — Akadozott a munka, már egy héttel előbb elkezdhettük volna az aratást, de mindig ki- sebb-<nagyobb eső jött közbe. Pénteken is elindultunk, s szombaton ebéd után le kellett állni, mert jött a vihar — mondta Hutter József trakto­ros brigádvezető. — Hétfőn tudtunk megint a földekre menni, úgy néz ki, hogy ked­den befejeztük az árpa aratá­sát, csütörtökön mentünk a bú­zára. — Milyen fajtákat termesz­tenek? — Bezosztája I-et és egy ke­vés Aurórát, vetőmagnak. Az idén könnyebb a helyzetünk, mert a gödöllői tangazdaság búza és borsótermesztési rend­szerének tagjai vagyunk — tá­jékoztatott az üzemgazdász. — Mekkora a búzaterüle­tük? — 325 hektár. Az árpával ellentétben itt jó termést vá­runk, reméljük, hogy a tan­gazdaság segítsége; a rendsze­res talajvizsgálatok, a folya­matos szaktanácsok és a zök- kenőmentesebb műtrágyaellá­tás javítja a terméseredmé­nyeinket. Gazdaságunk nö­vénytermesztő ágazatában a búza, a legjövedelmezőbb.' Földjeink minőségéhez képest jónak mondható a termésátla­gunk — folytatta Puskás Ist­vánná. — Milyen „erős”’ a földjük? — Nyolc aranykoronás. Nem a legjobb a talajminőség, te­repviszonyaink is nehezítik az aratást — válaszolt Hutter Jó­zsef. — Hány géppel dolgoznak? — Két SZK—4-eSsel és két SZK—5-össel. Ez elég a föl­dekre, de a szállítás már ne­hézkesebben fog menni — ma­gyarázta a traktorosok brigád­vezetője. — Két Csepelünk, egy Prágánk és egy IFA te­herautónk van. Ha a búza jön sorra, traktorokat is be kell állítanunk. A mogyoródi termelőszövet­kezet tíz vagon árpa eladását tervezte. De ez, tekintve a rossz termést, nem valószínű, hogy sikerülni fog. Lucerna másodszor — Igaz, hogy sokszor esett az eső, de a mi földjeink min­dig csak 6—8 milliméter vizet kaptak. Ez csak éppen arra volt elég, hogy ne tudjunk a földekre menni — állapította meg Hutter József. Az esős időjárás nehezítette a lucerna betakarítását is. Most folyik a 132 hektárnyi terület másodkaszálása, a fe­léről már levágták a termést. Takarmánygondjainkat enyhíti a búza felülvetésével termesz­tett lucerna is. A mogyoródi gazdaság táro­lási lehetőségei korlátozottak. Körülbelül száz vagonnyi ter­mést tudnak raktározni. A bú­zát aratás után a ferencváro­si malomba szállítják. Ö. E. KISZOLGÁLT A FOGADO Ahol legelőször épül iskola Az immár közös tanácsú nagyközség, Kistarcsa—Kere­pes évek óta tervezi, hogy Ke­repesen és Szilasligeten meg­javítja az iskolás gyermekek tanulási körülményeit. Az. el­múlt években számtalanszor javították, bővítették a kere- pesi iskolát, sajnos, nem sok sikerrel. A felszabadulás előtt ez az öreg épület beszálló fo­gadó volt, régen kiszolgálta már az idejét. Az udvar kö­zepén áll a tűzoltószertár, ahol régen a postakocsik lovait látták el, Pestet elhagyva, hosszú ideig ez volt az első postakocsi-állomás. Néhány évtizeddel ezelőtt lett ez a fogadó általános iskola. A lo­Forró aratás A határt járva, országúton haladva, sőt, a leve­gőbe tekintve, sokszor kezd álmélkodni a szem­lélő. A földeken fura, sohasem , látott, sokcsá- pú, gyorsan mozgó szerzetek tűnnek fel, modem vona­lú traktorok, szállítójárművek fordulnak ki a dűlő- utakról, s alacsonyan, szinte a fák csúcsát érintve vegy­szercsíkot húzó repülőgépek dübörögnek el. Földműve­lés vezetőfülkéből, levegőből... Alig tanuljuk meg egy-egy új mezőgazdasági gép nevét, máris újabbak jönnek a helyükbe. Teljesítmé­nyük bámulatos, hiszen az E—512-es, vagy a John Deer kombájn szabályosan száguldva arat, a Ballisztik rako­dó percenként fél tonnát mozdít. Így lehet a drágább gépekkel is takarékoskodni. A gödöllői járási pártbizottság az idén januárban meghatározta az 1975-ös esztendő fontosabb gazdaság- politikai feladatait. Ebben nemcsak az szerepel, hogy növelni kell a gazdasági munka hatékonyságát, követ­kezetesen meg kell valósítani az anyag- és energiata­karékosságot, hanem az is, hogy a mezőgazdaságban különböző intézkedésekkel elő kell segíteni a modern termelőeszközök ésszerűbb kihasználását, ugyanakkor bátrabban kell kezdeményezni az elavult, korszerűtlen gépek kiselejtezését. Mit mondanak az országos adatok? Tavaly az ak-~ tív termelőszövetkezeti tagok átlagkeresete 26 ezer 537 forintra nőtt, míg a termelés átlagos növekedése 3—4 százalékra tehető. Amikor tavaly ősszel elmúltak a me­zőgazdaság nehéz napjai, már mondogatták a mezőgaz­dasági vezetők, írták az újságok: az új esztendő újabb nagy feladatokat tartogat, ezek legfontosabbika a ta­karékosság. Takarékosság anyaggal, idővel, pénzzel és munkaerővel. Ez viszont megvalósíthatatlan a korsze­rű technika alkalmazása nélkül. Mindez az aratás szép napjaiban jutott eszünkbe. Mint ahogy a tavalyi nagy próbatétel figyelmeztetése is: a mezőgazdaság a legkorszerűbb gépesítés ellenére is függ az időjárástól. A kellemetlen meglepetések el­kerülésére tehát szervezett, tervszerű munkára van szükség, és erőre a helytálláshoz. Pillanatnyilag, az ara­tás perzselő, meleg napjaiban talán éppen erre van a legnagyobb szükség. í F. B. vas kocsik helyén most tűzoltó­kocsi van, s az épület egyik kisebb helyiségében gondnoki iroda. Ide-oda költöztették a gyermekeket és a pedagóguso­kat, de a hely, sajnos, ettől nem lett nagyobb. — Most végre van remé­nyünk rá, hogy nemsokára megszűnik itt az oktatás. Az új háromszintes kerepesi is­kola építését 1976-ban szeret­nénk elkezdeni — tájékozta­tott Németh Imre tanácselnök. — örülünk a megyei tanács állásfoglalásának, mely sze­rint a megyében itt kell a kö­zeljövőben legelőször iskolát építeni. — A Pest megyei Tervező Iroda már elkészítette a kor­szerű, minden igényt kielégí­tő intézmény tervét. Az iskola paneles rendszerrel épül. Ha ez az iskola kész lesz, kiköl­tözhetnek a régiből, aminek nagy része úgy érzem, más célra is alkalmatlan — foly­tatta a tanácselnök. Szilasligeten sem jobb a helyzet. A városi olvasóknak bizonyára hihetetlen, hogy Bu­dapest határában még most is folyik osztatlan tanítáp. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a szilasligeti két tanteremben ez idáig három osztály tanult, tehát párhuzamosan tartották az órákat. Míg egyik gyerek- csoport hallgatta a pedagógust, a többieknek csendes foglalko­zás volt. Mint a tanácselnök elmondta, ez azért is okozott nehézséget, mert más osztatlan tanítású iskoláknál csak arra van példa, hogy két osztályt hogyan lehet foglalkoztatni egy tanóra alatt. Nemrégiben elkezdtük a szi­lasligeti iskola bővítését. Az épületet korszerűsítettük, be­vezettük a vizet, épül hozzá egy tanterem és egy nagy, tá­gas zsibongó — mondotta a tanácselnök. Ezt a munkát a Szilasmenti Termelőszövetkezet építő rész­lege vállalta el,' a kivitelezés költsége 750 ezer forint. Az új tanévet már tágasabb isko­lában kezdhetik. 1975—76-ban Szilasligeten három teremben tanulhat négy osztály. A ta­nácselnök magyarázatként hozzátette, hogy például az el­ső osztálynak nem célszerű kü­lön csoportot szervezni, ugyan­is ide csak körülbelül hat ta­nuló jutna. • —őr—

Next

/
Thumbnails
Contents